„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Jó szórakozást!
A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!
November 30. - Még 24 nap a Karácsonyig
L. a padon ülve figyelte a nyüzsgő emberi tömeget. Férfiak és nők, idősek és fiatalok rohangáltak egyik boltba be, másikból ki, kezükben tömött díszzacskók, hónuk alatt méretes csomagok.
Annyi éven keresztül vágyott arra, hogy ugyanúgy élhesse az életét, mint ezek az ismeretlenek. Normálisan. És most mégsem érezte magát felhőtlenül boldognak.
A közelgő ünnepnek a szeretetről, családról és barátokról kellett volna szólnia, de L. úgy látta, ez az eltelt évszázadok során megváltozott. A karácsony elanyagiasodott. Mindenki arra törekedett, hogy minél több, nagyobb és drágább ajándékkal lepje meg szeretteit. Ahelyett, hogy együtt, meghittségben és szeretetben töltötték volna ezeket a napokat, fejvesztve költekeztek. Idegeskedtek a tömeg és a tömött sorok miatt, bosszankodtak a kiürült polcok láttán, vagy tanácstalanul álldogáltak a kirakatokat nézve.
L. nem értette őket. Ő bármit megadott volna, hogy magához ölelhesse R-t, a férfit, aki azért áldozta fel magát, hogy most itt lehessen. Emberként. Hiányzott neki a szövetsége, V., S., H. és G.. Emlékeiben még elevenen élt közös karácsonyaik minden mozzanata, melyeket, ha nem is maradéktalanul, de szeretett.
A lány fülére igazította felcsúszott kötött sapkáját, s elrendezte vállára omló hosszú, barna hajfürtjeit. Beszívta a hideg téli levegőt, és lehunyva szemét, visszarepült az időben.
Újra az angliai kőkastélyban járt, 1907-ben. Ahogy meglátta az ablakon beszökő nap első narancsvörös sugarait, odarohant. Bevackolta magát a mélyedésbe, és elmerült a táj szépségében.
A kastély egy vidéki városban állt, amely hullámzó dombjairól, hegyszorosairól és végtelenbe nyúló mezőiről volt híres. L. bármerre nézett, mindent vastag, fehér hótakaró borított, mely csak egyre nagyobb lett a kint dúló hóesésnek köszönhetően.
Tenyerét az üveghez szorította, felsóhajtott. – Bárcsak érezhetném – motyogta magának.
Kintről három koppanás hallatszott, majd megjelent egy sötéthajú 18-19 évesnek tűnő férfi. Magas, izmos alakjára úgy simult ünnepi öltönye, fekete selyem hajtókájával, mintha ráöntötték volna. – V.! – köszöntötte L..
– Már megint arról a butaságról ábrándozol? – kérdezte V., miközben telt ajka féloldalas mosolyra húzódott.
– Nem. Csak eltöprengtem a mai ünnepségen, ez minden – felelte. Nem akarta, hogy a skót férfi meglássa gyengepontját.
– Akkor gyere. Mindenki a kastély úrnőjének parancsaira vár. – V. felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse. – Mellesleg csodásan festesz! – nézett végig L. aranypaszománnyal díszített sötétzöld selyemruháján.
L. egésznap királynőként osztogatta a parancsokat szövetsége tagjainak, a személyzetet képező néhány halandó asszonynak és férfinak. Időnként elszorult a szíve, ha arra gondolt, milyen sors vár rájuk. Ők lesznek az ünnepi vacsora főfogásai. Ám addig is igyekezett kiélvezni minden pillanatot. Ahogy a rideg termek girlandokkal és különféle díszekkel teltek meg, az békével és gyermeki csodálattal töltötte el.
Este, amikor elérkezett az idő, V-nel karöltve végigsétáltak a hatalmas márványpadlós termeken. A freskókkal díszített plafon alakjai meg-megremegtek a folyosókat díszítő tengernyi gyertyaláng fényében.
A bálterembe érve káprázatos látvány fogadta. Gyönyörű ruhákba öltözött hölgyek és fess férfiak táncoltak a vonósnégyes szolgáltatta zenére, a helyiség végén pedig hatalmas fenyőfa díszelgett. Nem tudta mikor került oda, amikor felment a szobájába, még nem látta. Ám mielőtt tovább agyalhatott volna, V. magával húzta a táncoló tömegbe.
Egész este táncoltak és nevettek. Egyik férfi kérte le a másik után. Aztán megszólalt az éjféli misét jelző harang, és akkor a vámpírok…
L. szeme felpattant. Megszakította az emléket. Csak a jót akarta megőrizni magában, elfelejtve a véres mészárlást, ami azután következett. Úgy akart emlékezni szövetsége tagjaira, mint amilyenek azelőtt voltak, hogy átváltoztatta volna őket. Sajnálom – ha most találkozhatott volna velük, csak ennyit mondott volna nekik. Sajnálta, hogy megfosztotta őket a családjuktól, az élettől és az érzésektől.
Elmorzsolt egy könnycseppet.
Ekkor egy hópihe hullott fedetlen kézfejére. Majd még egy és még egy. L. figyelte miként válnak ezek a hideg kis kristálycsillagok víztócsává a bőrén. Nem zavarta a hűvös érzés, ami nyomukban keletkezett. Épp ellenkezőleg. Szája mosolyra görbült. R. a leggyönyörűbb ajándékot adta neki, az életet. És most végre ki fogja használni. Mindannyiuk helyett. Úgy döntött, elmegy abba a karácsonyi buliba és annyi embert ismer meg, amennyit csak lehet. Átöleli őket, kezet fog velük, új ízeket és érzéseket fog megtapasztalni. Mindent, amit már régen elfeledett.
Annyi éven keresztül vágyott arra, hogy ugyanúgy élhesse az életét, mint ezek az ismeretlenek. Normálisan. És most mégsem érezte magát felhőtlenül boldognak.
A közelgő ünnepnek a szeretetről, családról és barátokról kellett volna szólnia, de L. úgy látta, ez az eltelt évszázadok során megváltozott. A karácsony elanyagiasodott. Mindenki arra törekedett, hogy minél több, nagyobb és drágább ajándékkal lepje meg szeretteit. Ahelyett, hogy együtt, meghittségben és szeretetben töltötték volna ezeket a napokat, fejvesztve költekeztek. Idegeskedtek a tömeg és a tömött sorok miatt, bosszankodtak a kiürült polcok láttán, vagy tanácstalanul álldogáltak a kirakatokat nézve.
L. nem értette őket. Ő bármit megadott volna, hogy magához ölelhesse R-t, a férfit, aki azért áldozta fel magát, hogy most itt lehessen. Emberként. Hiányzott neki a szövetsége, V., S., H. és G.. Emlékeiben még elevenen élt közös karácsonyaik minden mozzanata, melyeket, ha nem is maradéktalanul, de szeretett.
A lány fülére igazította felcsúszott kötött sapkáját, s elrendezte vállára omló hosszú, barna hajfürtjeit. Beszívta a hideg téli levegőt, és lehunyva szemét, visszarepült az időben.
Újra az angliai kőkastélyban járt, 1907-ben. Ahogy meglátta az ablakon beszökő nap első narancsvörös sugarait, odarohant. Bevackolta magát a mélyedésbe, és elmerült a táj szépségében.
A kastély egy vidéki városban állt, amely hullámzó dombjairól, hegyszorosairól és végtelenbe nyúló mezőiről volt híres. L. bármerre nézett, mindent vastag, fehér hótakaró borított, mely csak egyre nagyobb lett a kint dúló hóesésnek köszönhetően.
Tenyerét az üveghez szorította, felsóhajtott. – Bárcsak érezhetném – motyogta magának.
Kintről három koppanás hallatszott, majd megjelent egy sötéthajú 18-19 évesnek tűnő férfi. Magas, izmos alakjára úgy simult ünnepi öltönye, fekete selyem hajtókájával, mintha ráöntötték volna. – V.! – köszöntötte L..
– Már megint arról a butaságról ábrándozol? – kérdezte V., miközben telt ajka féloldalas mosolyra húzódott.
– Nem. Csak eltöprengtem a mai ünnepségen, ez minden – felelte. Nem akarta, hogy a skót férfi meglássa gyengepontját.
– Akkor gyere. Mindenki a kastély úrnőjének parancsaira vár. – V. felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse. – Mellesleg csodásan festesz! – nézett végig L. aranypaszománnyal díszített sötétzöld selyemruháján.
L. egésznap királynőként osztogatta a parancsokat szövetsége tagjainak, a személyzetet képező néhány halandó asszonynak és férfinak. Időnként elszorult a szíve, ha arra gondolt, milyen sors vár rájuk. Ők lesznek az ünnepi vacsora főfogásai. Ám addig is igyekezett kiélvezni minden pillanatot. Ahogy a rideg termek girlandokkal és különféle díszekkel teltek meg, az békével és gyermeki csodálattal töltötte el.
Este, amikor elérkezett az idő, V-nel karöltve végigsétáltak a hatalmas márványpadlós termeken. A freskókkal díszített plafon alakjai meg-megremegtek a folyosókat díszítő tengernyi gyertyaláng fényében.
A bálterembe érve káprázatos látvány fogadta. Gyönyörű ruhákba öltözött hölgyek és fess férfiak táncoltak a vonósnégyes szolgáltatta zenére, a helyiség végén pedig hatalmas fenyőfa díszelgett. Nem tudta mikor került oda, amikor felment a szobájába, még nem látta. Ám mielőtt tovább agyalhatott volna, V. magával húzta a táncoló tömegbe.
Egész este táncoltak és nevettek. Egyik férfi kérte le a másik után. Aztán megszólalt az éjféli misét jelző harang, és akkor a vámpírok…
L. szeme felpattant. Megszakította az emléket. Csak a jót akarta megőrizni magában, elfelejtve a véres mészárlást, ami azután következett. Úgy akart emlékezni szövetsége tagjaira, mint amilyenek azelőtt voltak, hogy átváltoztatta volna őket. Sajnálom – ha most találkozhatott volna velük, csak ennyit mondott volna nekik. Sajnálta, hogy megfosztotta őket a családjuktól, az élettől és az érzésektől.
Elmorzsolt egy könnycseppet.
Ekkor egy hópihe hullott fedetlen kézfejére. Majd még egy és még egy. L. figyelte miként válnak ezek a hideg kis kristálycsillagok víztócsává a bőrén. Nem zavarta a hűvös érzés, ami nyomukban keletkezett. Épp ellenkezőleg. Szája mosolyra görbült. R. a leggyönyörűbb ajándékot adta neki, az életet. És most végre ki fogja használni. Mindannyiuk helyett. Úgy döntött, elmegy abba a karácsonyi buliba és annyi embert ismer meg, amennyit csak lehet. Átöleli őket, kezet fog velük, új ízeket és érzéseket fog megtapasztalni. Mindent, amit már régen elfeledett.
Nyereményjáték
Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
Idén mertünk egy nagyot
álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos
adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
