Hosszú várakozás után 2014. november 22-én végre megjelenik a Pippa Kenn trilógia második része, melyben megtudhatjuk, hogy mi történik Pippával és Rubennel a Kólonia falain belül.
Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével, hogy megismerhessétek véleményüket Mya Mavisről, valamint megtudhattok sok érdekességet és információt a könyvvel kapcsolatban.
Természetesen a nyereményjáték sem marad el,
ahol három szerencsés játékos egy-egy könyvvel lehet gazdagabb!
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990674
Oldalszám: 432 oldal
Fülszöveg:
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
Saját véleményem:
Pippa egy sor megpróbáltatás után végre elérte a Kolónia falait. Hús-vér emberek közé került. Csakhogy a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt elképzelte.
A kórházban töltött napok után, magához térve furcsa dologra lesz figyelmes. Ujjai végén hosszú karmokban végződő sápadt körmök nőnek. Mivel a Vörös erdőben szerzett sérülései olyan mértékűek voltak, hogy másképp a doki nem tudta volna megmenteni, radikális beavatkozást hajtott végre rajta. Pippa ennek eredményeként azonban elveszteni látszik az egyetlen embert, aki a világot jelenti számára. Ruben ugyanis képtelen elviselni az új Pippát és annak karmait. Undorodik tőle.
Mindeközben Myát egyre baljóslatúbb jövőképek gyötrik. Látomásában fontos szerepet játszik Pippa, és a hamarosan leomló fal, mely a Kolóniát határolja, valamint a lyukon átáramló sápadtak hordája, akik egyre nagyobb számban gyülekeznek a kapuknál, mióta megérkeztek a barbárok. Haja napról napra vörösebb színt ölt, sietnie kell, hogy megakadályozza az új jövőciklus eljövetelét.
Mindenki hallott már a jeges vizes kihívásról, ugye? Váratlanul - mert hát erre nem lehet felkészülni - a nyakadba öntenek egy vödörnyi jéggel teli vizet, te meg egyszerre kapsz sokkot, villanyozódsz fel és lepődsz meg. Na, A viharszívű Mya Mavis kezdése is pont ilyen.
Rengeteg dologra számítottam, de az, amit végül kaptam, közelében sem volt az én gondolataimnak. Legvadabb rémálmaimban sem fordult meg a fejemben, hogy Pippából, akiért már az első részben is annyit izgultam, félig-meddig sápadt válik. Ez az új szituáció megrémisztett. Félelemmel töltött el. Aztán jött a következő vödörnyi jeges víz, és a félelem helyét átvette a feszültség, a düh és a fájdalom.
Ruben és Pippa az én fejemben tökéletes álompár voltak. Hisz annyi mindenen mentek át, és a kapcsolatuk gyönyörűen alakulgatott. A réten való búcsújuk pedig az egyik leggyönyörűbb könyves jelenet volt, amit valaha olvastam. És akkor ezek után Fanni fogja az egészet, és megtépázza.
Ruben néhány karom miatt olyan undort érez Pippa iránt, hogy képtelen a közelében vagy vele lenni, mivel az őt ért támadásokra, sebekre emlékeztetik. Eddig a pontig megértettem - vagy legalábbis próbáltam - az indokait. És az, hogy mind a ketten szenvedtek, lelkileg iszonyúan mélyen érintett. Aznap úgy járkáltam itthon, mint valami zombi. Anyu meg is kérdezte, hogy mi bajom van, rosszul vagyok? Nem, csupán átéreztem minden kínt, amit Pippa. A kedves írónő képes volt belőlem ilyen érzéseket kiváltani, és mi ez, ha nem bravúr? Azt hittem, sosem mászok ki a depressziós kis gödrömből. És valahol bántott ez a lépés. De aztán, egy idő után a haragom új szintre emelkedett. Ruben tettei, mondatai felbosszantottak, azt kezdtem érezni, hogy tulajdonképpen meg sem érdemli ezt a csodálatos lányt. Annyira, de annyira behúztam volna neki!
Pippát viszont végtelenül becsültem. Ahogy kezelte az egész helyzetet, és ahogy meg tudott maradni egy erős, szerethető karakternek, az fantasztikus. És nem csak Ruben elutasításával kellett megküzdenie, hanem az emberek elítélő pillantásaival is. A Kolóniában élők számára Gage, Ruben és Pippa csak barbárok voltak. Ám ő ennek ellenére tette, amit szeretett és kellett neki. Szavak helyett cselekedettel akart bizonyítani.
Szerencsére azonban nem volt teljesen egyedül, hisz kapott egy családot. Érdekes volt látni, miként illeszkedik be és nyílik meg Hazelék irányába. (Hazelt, a nyílt, vidám természetű lányt, és a technikai zseni Philt egy életre a szívembe zártam.)
Gage az első részben leginkább csak névileg szerepelt. Itt viszont rengeteg izgalmas dolog derül ki róla, és tetteivel megkedveltette magát velem. Jó, ez így nem teljesen igaz. Toplistára ugrott és fülig beleestem - tessék, bevallottam. Ő egy rendkívül összetett, megtört, sok mindent átélt, magányos lélek, aki tökéletes ellentéte az öccsének. És annyira vártam, hogy ő is megszólaljon a másik négy szereplő mellett!
Noha Pippa a központi figura, azért nem véletlenül került Mya a borítóra (és címbe). Baljóslatú látomása átszövi az egész regényt, és folyamatos feszültségben tartja az olvasót. Mindemellett karakterként sem utolsó. Megvannak a maga démonai, de ettől még nagyon is szerethető.
Myáék mellett szót kell még ejtenem a háttérvilágról. Eddig nem sok mindent tudtunk a Kolóniáról, de most Pippáékkal együtt fedezhetjük fel. És közel sem annyira fantasztikus, mint azt elsőre gondolná az ember. A bent élőknek szigorú szabályok szerint kell élniük. Elsőre például rögtön ott van a közanyaság, hogy csak egy dolgot említsek. De Fanni remek világot teremtett. Kellően szigorú, komor, veszélyes, és minden tekintetben megfelel a műfaji elvárásoknak. Imádtam a feszültséget ami odabent uralkodott. Érezhető volt a félelem és a fenyegetés. Ez egyrészt vonatkozik a belső viszályokra, másrészt a falnál egyre nagyobb számban gyülekező sápadtaknak. Ami pedig a végét illeti... az brutális. Spoiler nélkül csak ennyit tudok mondani. (Egyébként meg baromi nehéz spoilerek nélkül bármit is írni erről a könyvről.)
Összességében tehát ajánlom mindenkinek! Tényleg mindenkinek. Fanni az első rész óta minden tekintetben rengeteget fejlődött. És meggyőződésem, hogy egy mini Martin rejtőzik benne. Kegyetlenül facsargatta a szívemet, csak azért, hogy végleg darabokra zúzza. És bizony meg is ríkatott. Most pedig ide nekem, de azonnal a folytatást! (Fanni, köszönöm az élményt. Ha valami, hát ez az volt!)
A kórházban töltött napok után, magához térve furcsa dologra lesz figyelmes. Ujjai végén hosszú karmokban végződő sápadt körmök nőnek. Mivel a Vörös erdőben szerzett sérülései olyan mértékűek voltak, hogy másképp a doki nem tudta volna megmenteni, radikális beavatkozást hajtott végre rajta. Pippa ennek eredményeként azonban elveszteni látszik az egyetlen embert, aki a világot jelenti számára. Ruben ugyanis képtelen elviselni az új Pippát és annak karmait. Undorodik tőle.
Mindeközben Myát egyre baljóslatúbb jövőképek gyötrik. Látomásában fontos szerepet játszik Pippa, és a hamarosan leomló fal, mely a Kolóniát határolja, valamint a lyukon átáramló sápadtak hordája, akik egyre nagyobb számban gyülekeznek a kapuknál, mióta megérkeztek a barbárok. Haja napról napra vörösebb színt ölt, sietnie kell, hogy megakadályozza az új jövőciklus eljövetelét.
"- Hidd el, az első állomás nem biztos, hogy a végállomás. Rögös út vezet odáig."
Mindenki hallott már a jeges vizes kihívásról, ugye? Váratlanul - mert hát erre nem lehet felkészülni - a nyakadba öntenek egy vödörnyi jéggel teli vizet, te meg egyszerre kapsz sokkot, villanyozódsz fel és lepődsz meg. Na, A viharszívű Mya Mavis kezdése is pont ilyen.
Rengeteg dologra számítottam, de az, amit végül kaptam, közelében sem volt az én gondolataimnak. Legvadabb rémálmaimban sem fordult meg a fejemben, hogy Pippából, akiért már az első részben is annyit izgultam, félig-meddig sápadt válik. Ez az új szituáció megrémisztett. Félelemmel töltött el. Aztán jött a következő vödörnyi jeges víz, és a félelem helyét átvette a feszültség, a düh és a fájdalom.
Ruben néhány karom miatt olyan undort érez Pippa iránt, hogy képtelen a közelében vagy vele lenni, mivel az őt ért támadásokra, sebekre emlékeztetik. Eddig a pontig megértettem - vagy legalábbis próbáltam - az indokait. És az, hogy mind a ketten szenvedtek, lelkileg iszonyúan mélyen érintett. Aznap úgy járkáltam itthon, mint valami zombi. Anyu meg is kérdezte, hogy mi bajom van, rosszul vagyok? Nem, csupán átéreztem minden kínt, amit Pippa. A kedves írónő képes volt belőlem ilyen érzéseket kiváltani, és mi ez, ha nem bravúr? Azt hittem, sosem mászok ki a depressziós kis gödrömből. És valahol bántott ez a lépés. De aztán, egy idő után a haragom új szintre emelkedett. Ruben tettei, mondatai felbosszantottak, azt kezdtem érezni, hogy tulajdonképpen meg sem érdemli ezt a csodálatos lányt. Annyira, de annyira behúztam volna neki!
Pippát viszont végtelenül becsültem. Ahogy kezelte az egész helyzetet, és ahogy meg tudott maradni egy erős, szerethető karakternek, az fantasztikus. És nem csak Ruben elutasításával kellett megküzdenie, hanem az emberek elítélő pillantásaival is. A Kolóniában élők számára Gage, Ruben és Pippa csak barbárok voltak. Ám ő ennek ellenére tette, amit szeretett és kellett neki. Szavak helyett cselekedettel akart bizonyítani.
Szerencsére azonban nem volt teljesen egyedül, hisz kapott egy családot. Érdekes volt látni, miként illeszkedik be és nyílik meg Hazelék irányába. (Hazelt, a nyílt, vidám természetű lányt, és a technikai zseni Philt egy életre a szívembe zártam.)
Gage az első részben leginkább csak névileg szerepelt. Itt viszont rengeteg izgalmas dolog derül ki róla, és tetteivel megkedveltette magát velem. Jó, ez így nem teljesen igaz. Toplistára ugrott és fülig beleestem - tessék, bevallottam. Ő egy rendkívül összetett, megtört, sok mindent átélt, magányos lélek, aki tökéletes ellentéte az öccsének. És annyira vártam, hogy ő is megszólaljon a másik négy szereplő mellett!
Noha Pippa a központi figura, azért nem véletlenül került Mya a borítóra (és címbe). Baljóslatú látomása átszövi az egész regényt, és folyamatos feszültségben tartja az olvasót. Mindemellett karakterként sem utolsó. Megvannak a maga démonai, de ettől még nagyon is szerethető.
Myáék mellett szót kell még ejtenem a háttérvilágról. Eddig nem sok mindent tudtunk a Kolóniáról, de most Pippáékkal együtt fedezhetjük fel. És közel sem annyira fantasztikus, mint azt elsőre gondolná az ember. A bent élőknek szigorú szabályok szerint kell élniük. Elsőre például rögtön ott van a közanyaság, hogy csak egy dolgot említsek. De Fanni remek világot teremtett. Kellően szigorú, komor, veszélyes, és minden tekintetben megfelel a műfaji elvárásoknak. Imádtam a feszültséget ami odabent uralkodott. Érezhető volt a félelem és a fenyegetés. Ez egyrészt vonatkozik a belső viszályokra, másrészt a falnál egyre nagyobb számban gyülekező sápadtaknak. Ami pedig a végét illeti... az brutális. Spoiler nélkül csak ennyit tudok mondani. (Egyébként meg baromi nehéz spoilerek nélkül bármit is írni erről a könyvről.)
Összességében tehát ajánlom mindenkinek! Tényleg mindenkinek. Fanni az első rész óta minden tekintetben rengeteget fejlődött. És meggyőződésem, hogy egy mini Martin rejtőzik benne. Kegyetlenül facsargatta a szívemet, csak azért, hogy végleg darabokra zúzza. És bizony meg is ríkatott. Most pedig ide nekem, de azonnal a folytatást! (Fanni, köszönöm az élményt. Ha valami, hát ez az volt!)
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Gage, Pippa, Mya, Hazel, Phil és Tommy
Kedvenc jelenet: a Pippás báros
Negatívum: Ruben
Borító: 5/5
Helyszín-inspirációk
A képekért köszönet Fanninak!
Nyereményjáték
Hosszú idő telt el mióta megismertük Pippát. Vajon emlékeztek még minden apró részletre? Gyertek, játsszatok velünk és elevenítsünk fel pár fontos dolgot az előző részből. Persze nem babra megy a játék, három könyv talál gazdára a helyes megfejtők közt.
Az ....... az egyetlen menedéked. Magasan fekvő terasza – ahonnan bejárás nyílik az épületbe és a különálló üvegházba – a fák lombkoronájával esik egy szintbe
Nézzetek be a többi állomásra is
11/17 Bibliotheca Fummie
11/18 Deszy könyvajánlója - Idézetek
11/19 Kelly & Lupi olvas - Borítótervek
11/20 Media Addict
11/21 Dreamworld - Helyszínek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése