A következő címkéjű bejegyzések mutatása: steampunk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: steampunk. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 28., szombat

Gail Carriger - Időtlen



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Gail Carriger nagysikerű sorozatának, a Napernyő Protektorátusnak a befejező része - Időtlen címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja a megfélemlíthetetlen Alexia utolsó kalandját, mely ezúttal a titkokkal teli Egyiptomba, és megannyi megoldásra váró rejtélyhez vezet.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haz a kiadó által felajánlott regény egy példányát.


Gail Carriger: Időtlen

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634577430
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Alexia ​Tarabotti, azaz Lady Maccon boldog házasáletet él.
Persze, mivel Alexiáról van szó, ennek a boldogságnak része, hogy a farkasembereket bevezesse a londoni társaság krémjébe, miközben egy vámpír második legjobb ruhaszobájában él, és egy koraérett totyogóssal birkózik, aki lépten-nyomon alakítgatja a természetfelettieket.
Alexia annyira élvezi új londoni életét, hogy még Ivy Tunstell társulatának legújabb előadása (nem mondtunk sokat, ha katasztrofálisnak nevezzük) sem tudja kedvét szegni.
Ám egy este olyan meghívást kap Alexandriából, melyet nem hagyhat figyelmen kívül. Férjével, gyermekével és a Tunstell házaspárral súlyosbítva gőzhajóra száll, hogy átkeljen
a Földközi-tengeren. Egyiptom azonban talán több rejtélyt tartogat, mint amennyivel a megfélemlíthetetlen Lady Maccon elbír.
Mit akar tőle az alexandriai bolykirálynő valójában? Miért támad újra az Istenölő Átok? És hogyan lett Ivy Tunstell egyszerre a Brit Birodalom legnépszerűbb színésznője?
A népszerű sorozat régen várt befejező része.

Saját véleményem:
A Napernyő Protektorátus sorozattal való kapcsolatom 2012. áprilisában kezdődött, amikor is eltökéltem, hogy beülök a hazai közönség számára akkor még ismeretlen szerző előadására, megveszem a könyvét és dedikáltatom vele. Bevallom, akkor és ott nem sejtettem, hogy nem sokkal később kedvenc sorozatot avatok általa, mégis így történt. Éppen ezért fáj, hogy itthon ennyire méltánytalanul alacsony érdeklődéssel van iránta a közönség. (Emberek, ez egy rohadt jó sorozat, baromi jó karakterekkel! Olvassátok!)
De tudjátok, mi fáj ennél is jobban? Az a négy év, ami az előző kötet és az Időtlen között eltelt. Egyetlen év is sokat számít sorozatrészek között, hisz a kisebb-nagyobb információk hónapról hónapra vesznek el a mindennapok tengerében, mígnem az ember ott találja magát a várva várt befejezéssel a kezében, de egyszerűen nem leli se a hangot, se a fonalat, fogalma sincs alapvető, a történettel kapcsolatos dolgokról. Nos, valahogy én is így éreztem magam az Időtlen első sorait olvasva. Semmi nem klappolt, nem találtam a helyem szeretett világomban, nem emlékeztem semmire, nem értettem, mi miért történik, és ez a tudatlanság frusztrált... egészen addig, míg Alexiáék szédületes kis csapata nem kezdett meztelen ámokfutásba Lord Akeldama háza előtt. Ott és akkor értettem meg, hogy eltelhet akárhány év, elfelejthetem, mi történt, de a lényeg, a sorozat lelke és motorja, az a semmi másra nem jellemző atmoszféra akkor is megmarad, és rég látott ismerősként üdvözöl, hogy aztán karon ragadva egy utolsó fergeteges utazásra invitáljon Egyiptomba.

"– Tessék? Nem is ellenkezel?
– Volna jelentősége, ha megtenném?
– Hát, igen, de attól még elmennék."

A történet egy rövidke időugrással a Szívtelen eseményei után veszi fel a fonalat. Alexia és Lord Maccon titkon továbbra is Lord Akeldama egyik gardróbszobájának vendégszeretetét élvezi, míg hivatalosan a híres vámpírúr neveli gyermeküket. E feladat egyik szülő számára sem könnyű, Prudence ugyanis meglehetősen különleges, nem mellesleg rettentően labilis képességekkel rendelkezik, többek között például képes megfosztani a természetfeletti lényeket halhatatlanságuktól néhány óra erejéig, így magának nyerve meg erejüket. A kislány tehát valóságos bajkeverő, totyogós mivolta ellenére seperc alatt elbánik Lord Akeldama egész háztartásával... egyetlen személy képes csak hatni rá, az anyja.
Már a könyv kezdetén világossá válik, hogy ez a kis totyogós a későbbiek során kellő galiba okozója lesz, s be kell vallanom, nem is csalódtam benne, imádtam a kiscsajt, a képességei kiismerhetetlenségét, és azt, hogy épp annyira őrült, mint az őt körülvevők. Rengetegszer csalt mosolyt az arcomra.
De természetesen nem lopja el a showt a régi kedvencektől sem, akik köszönhetően Alexia alexandriai meghívójának, és a módnak, ahogyan a Maccon família nekivág az útnak, még egyszer visszatérnek, hogy egy fergeteges fináléban búcsúzzanak el.

Magáról a történetről nem árulnék el annál többet, mint amennyit a fülszöveg elmond. Úgy vélem, aki eljutott eddig a részig, annak jár a meglepetés és újdonság varázsa, mert bizony a végjáték jócskán tartogat meglepetéseket, olyannyira, hogy még rettenthetetlen hősnőnk is kibillen megszokott stabilitásából.
Az Időtlenben újra támad az Istenölő Átka, tiszteletét teszi a legidősebb vámpír, vérig sértett vásárlók farolnak ki a kalapboltból, Lord Akeldama igyekszik hősiesen helyt állni, miközben gondok adódnak a falkában, Ivy-ék sziporkáznak, Lord Maccon morog, Alexia pedig fékevesztetten nyomoz. Olyan finálé ez, ami méltó módon zárja le Lady Maccon és barátai történetét, miközben új kapukat nyit a jövő generációjának.
Nincsenek tévképzeteim, hacsak nem történik valami csoda, akkor kétlem, hogy mi, hazai olvasók valaha is olvashatnák Biffy és Lyall professzor, valamint Prudence történeteit, mindazonáltal köszönöm a kiadónak, hogy kitartott a sorozat mellett, és ha nehezen is, de végigvitte.

Végezetül: nem ajánlom senkinek az Időtlent. Én az egész sorozatot ajánlom! Ha szeretnétek egy angol humorban bővelkedő, egyedi, viktoriánus korban játszódó, steampunk elemeket felsorakoztató, izgalmas történetet olvasni, mely mentes az elcsépelt kliséktől, akkor ne habozzatok! A Napernyő Protektorátus minden idők egyik legzseniálisabb sorozata!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Alexia, Lord Maccon, Lord Akeldama, Prudence, és még sokan mások
Kedvenc jelenet: Prudence és Lord Maccon alakváltós futkorászása
Negatívum: -
Borító: 5/4
Sorozat: Napernyő Protektorátus #5




Nyereményjáték


Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozatot, és annak karaktereit. Ennek értelmében minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes megoldást beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és máris esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Milyen híres, fegyverként is használt kiegészítője volt Alexiának?




Nézzetek be a többi állomásra is

03/20 Betonka szerint a világ…
03/22 Angelika blogja
03/24 Dreamworld - Idézetek
03/28 Dreamworld

2016. április 1., péntek

Gail Carriger - Heartless



A Napernyő Protektorátus negyedik kötetében az immár előrehaladottan terhelt állapotban leledző Lady Alexia Maccon újabb szövevényes rejtély kibogozásán fáradozik, s mindeközben áthág számos etikettbéli szabályt.


Gail Carriger: Heartless - Szívtelen

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632453941
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Miks Rédai Viktória

Fülszöveg:
A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?

Saját véleményem:
Alexiáék negyedszerre is beköltöztek hozzám. Vagyis inkább én költöztem be hozzájuk. Méghozzá nem is akárhogy, ugyanis a harmadik és negyedik részt, nagyjából zsinórban egymás után olvastam el, tehát jócskán nyílt alkalmam elmerülni Gail Carriger világában. Ennek akadtak előnyei és hátrányai egyaránt, amikről majd mesélek nektek. Most azonban térjünk vissza egy picit a költözködés témájához.

A Szégyentelen során Alexia élete többször is veszélybe került a baba miatt. A vámpírok rettegve a bőrnyúzó mítoszától, holtan akarták látni anyát és gyermekét; és bár a fafejű, skót alfánk megjelenése sokat segített az ügyön, azért az ő képességei is végesnek bizonyultak - főként több tucat vérszomjas vámpír esetében. Ám ahol az erő nem segít, ott győzedelmeskedhet az ész.
A probléma megoldása egyszerű, az ifjú szülőknek örökbe kell adniuk születendő csemetéjüket egy vámpírnak, hogy annak nevelése és felügyelete révén a gyermek ne jelenthessen veszélyt a bolyokra. És hát ki is lehetne tökéletesebb szülő, mint Lord Akeldama?!
Igen ám, de az Alexiában újonnan ébredező anyai ösztönök azt követelik, hogy a szülők költözzenek Lord Akeldama szomszédságába... látszólag. Valójában azonban a vámpírúrhoz bútoroznak be. Kedvenceinket ismerve azonban sejthető, hogy a folyamat, akárcsak a várandósság utolsó hetei nem telhetnek el nyugalomban.
Zombisülök törnek Alexia életére, megtébolyodott szellemek bukkannak fel veszélyt jelezve, ráadásul az új falkatag sem leli helyét, hogy a nővéréhez költözni vágyó Felicity-ről már ne is beszéljünk... Így hát Lady Maccon fittyet hányva a gyerekteherre, kezébe veszi az ügyet, s kikerekedve beleveti magát az események sűrűjébe.

A történet ezúttal is több szálon halad, melyek szokás szerint idővel beérik egymást. Gail Carriger mestere a látszólag különböző dolgok egybefűzésének, nála nincsenek véletlenek vagy üresjáratok. Mindezzel együtt a cselekmény most a szellemek által sugallt üzenetre fókuszál, tekintve, hogy valaki a királynő életére akar törni.
Maga a nyomozás izgalmas, rengeteg gyanúsított kerül képbe, számomra mégis a kutatás közbeni apró "WOW!" pillanatok adták a kötet valós értékét. Alexia ügyködésének hála, számos titokra derül fény, melyek sok esetben igencsak meglepőek, nem mellesleg pedig plusz mélységet adnak a sorozathoz és annak karaktereihez. Magyarul nem csupán előre, hanem visszafele is haladunk, szélesítve korábbi ismereteinket.
A jelen eseményeit nézve már kevésbé mondható rózsásnak a helyzet. Ugyan nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, ami a figyelmünket hivatott fenntartani, én mégis úgy éreztem, mintha melaszba ragadtam volna. Haladtunk, de mégse. A vége tekintetében meg aztán pláne. A Szívtelen teljes mértékben egy átvezető történet, ami ahhoz jó, hogy ne üljünk unatkozva, míg világra jön a baba, de ahhoz kevés, hogy előre mozdítson bármit is.

Aggodalomra azonban semmi ok, Gail Carriger másik erőssége, a humor, kellő mértékben kompenzálja a regény egyéb hiányosságait. Komikum szempontjából a sorozat egyik legerősebb darabjáról beszélhetünk, mind helyzeti-, mind karakteri fronton. Sziporkázó párbeszédek, szerelmes összemorranások, várandóssági hátrányok és sok más gondoskodik arról, hogy telecetlizzük könyvünket, kedvenc jeleneteket jelölgetve.
Lord Akeldama önmagában is jelenség, ám most, hogy szeretett gardróbjait megkurtítják, minden eddiginél nagyobb teret kap, melyet készséggel ki is használ. Piperkőc, divatbolond ővámpírsága csak úgy brillírozik! Akárcsak maga Alexia, aki az egyre terhesebb gyerekteherrel küzdve még élesebb nyelvű asszonnyá válik.

Fentebb már említettem, hogy egymás után sikerült elolvasnom a harmadik és negyedik részt, aminek voltak előnyei és hátrányai egyaránt. A negatívumokból kiindulva azt tanácsolom, semmi esetre se nyomjátok le egyben ezt a két kötetet, mert a harmadik lendületességben és eredményességben olyan magasra tette a lécet, amit a Szívtelen meg sem próbál megugrani. Valószínűleg én is kevésbé fájlaltam volna a toporgást, ha várok néhány hetet vagy hónapot.
Ami viszont abszolút pozitívum volt, az az, hogy rájöhettem, Gail Carriger milyen ötletesen, saját karakterdrámák által ismerteti meg adagonként összes  mellékszereplőjét.  A főbb mellékszereplők automatikusan magukkal rántják a jelentéktelenebbeket, így előbb vagy utóbb mindenkit megismerünk.
Míg az előző részben Lyall professzor, a falka bétája kapott hangsúlyosabb szerepet, addig ez most Lord Akeldamára hárult. Vele pedig jött Biffy, és a színfalak mögött egy tragikus Rómeó és Júlia történet bontakozott ki, mely jócskán kilépve a shakespeare-i mű kereteiből, szerteágazott. És még a sorozat világához is hozzá tudott tenni.
De hogy ne csak rébuszokban meséljek, Biffy-nek és Lord Akeldamának meg kell küzdenie azzal, hogy a korábbi események miatt, ők már soha nem lehetnek együtt. Ez pedig mindkettejüknek nagy teher. Biffy számára nehézkes a beilleszkedés és a változás (hacsak nincs ott Alexia - ha meg ott van, akkor inkább arcpirítóan kínos), Lord Akeldamának meg úgy kell folytatnia hatalma megerősítését, hogy csendben összetörik a szíve.
Lord Akeldama és Biffy mellett azonban kisebb-nagyobb, ámde annál meghökkentőbb szerepekkel felbukkan még Felicity, Ivy, Channing, Lyall professzor és Madam Lefoux is.

Mindent egybevetve ezúttal sem csalódtam. Habár a Szívtelen egy átvezető kötet, rengeteg izgalmat, titkot, meghökkentő fordulatot, és még annál is több humort kínál a sorozat kedvelőinek. Epekedve várom, mi sül ki mindabból. ami a végére kialakult.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő:Alexia, Biffy, Lord Akeldama, Lyall professzor, Conall
Kedvenc jelenet: Alexia-Biffy-Lord Akeldama küzdelem
Negatívum: a vége csata és a "főgonosz" magyarázata
Borító: 5/4




Alexia napernyője






Nyereményjáték


Gail Carriger alternatív 19. századi Angliájában a természetfeletti lények a mindennapok állandó résztvevői, így a politika színterén is képviseltetik magukat, még az uralkodó tanácsadói között is. A sorozat lelkes olvasóinak bizonyosan nem okozhat gondot megnevezni, vajon milyen tisztségnévvel illetik Őfelsége Viktória, Nagy-Brittania királynője árnyékkormányának tagjait. Segítségképpen még a betűket is megadjuk, igaz, csöppet kesze-kusza sorrendben.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)






Nézzetek be a többi állomásra is

04/01 Dreamworld

2015. március 17., kedd

Alan Snow - A vaszoknis ember



A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alan Snow: A vaszoknis ember című regénye, a Doboztrollok sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere továbbkíséri Sajthida város lakóinak kalamajkával és titkokkal teli életét, melyben Arthur veszélyes feladatra vállalkozik.

2015. március 13-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Alan Snow: A vaszoknis ember

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234545
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:
Arthur és kalóz barátai nekivágnak, hogy kiszabadítsák a Willbury otthonából elrabolt doboztrollokat és káposztafejet. Eközben minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák Suvasz ördögi tervét. De vajon bemerészkednek a baljóslatú Sajtpalotába is? Ha igen, vajon mit – és kit – találnak ott? És miféle alak az, aki vasból készült zoknit hord?

Saját véleményem:
Arthurék mindent megtesznek, hogy kiszabadíthassák eltűnt barátaikat, ezért szobát bérelnek a Sajtpalotával szemközti szállóban, hogy szemmel tarthassák azt, és az ott zajló eseményeket.
Első este Arthur, Muki és Tom vállalják a felügyeletet, s várakozásuk rögtön sikerrel is zárul, ugyanis megpillantják Suvaszt és embereit, amint eltűnnek a palotában.
Ezek után Arthur eltökéli, hogy egyedül beoson az épületbe és felderíti azt. A Sajtpalota pedig számtalan meglepetést tartogat a fiú számára: titkos laboratóriumokat, ahol többek között megleli elrabolt repülőszerkezetét, egy börtönt, tele alantvilági lényekkel és elrabolt barátaival, egy rejtélyes zárkát, amitől mindenki retteg, és ezernyi más meglepetést, melyet a palota, annak lakói, valamit szobái rejtenek. 
Arthur pedig bátran nekivág a mentőakciónak. Nagypapája segítségével tervet kovácsol, s ügyesen lavírozva a zegzugos épületben igyekszik megvalósítani azt. Ám Willbury és kalóz barátai sem ülnek karba tett kézzel, minden tőlük telhetőt megtesznek a kis hős, és az eltűnt lények kimenekítéséért

Az első rész befejezése után úgy vártam a folytatást, mint egy kisgyerek. Alan Snow remek steampunk világot épített fel, tele sajátos és izgalmas lényekkel, emberekkel és meglepő fordulatokkal. Az eseményeket kísérő kis illusztrációi pedig még mindig zseniálisak! Egy-egy képet percekig lehet elemezgetni, annyi érdekesség bújik meg bennük.
A vaszoknis ember mozgalmasság tekintetében viszont más, mint az első rész. Míg ott bejártuk szinte az egész várost a több nézőpontnak köszönhetően, addig itt leginkább a Sajtpalotára koncentrálódott a történet jelentős része.
Szerencsére a Sajtpalota azonban elég összetett, zegzugos épület, ahol rengeteg titokzatos szoba található, így mindig van valami olyan momentum, ami fenntartja a figyelmet és gondoskodik az izgalomról.
Alan Snow egyébként mestere az olvasó izgalomban tartásának. Minden alkalommal éppen annyit mutat, hogy többet akarj tudni, de a válaszokkal jóval fukarabban bánik. Inkább csak elhinti az apró információmorzsákat, húzza-húzza az idegeidet, és amikor már azt hinnéd, hogy na, most végre megtudod, paff, otthagy kétségek és kérdések között. Ez abból a szempontból jó, hogy a gyerekek nem vesztik el az érdeklődésüket, nem kalandoznak el másfelé, de ha nem gyerekként olvasod...

A vaszoknis emberben az eltűnt alantvilági lények megmentése mellett kicsit bővebb betekintést nyerünk Suvasz ördögi terveibe, és az annak megvalósítását elősegítő folyamatokba. Ez utóbbiak felnőtt fejjel bizonyos értelemben hátborzongatóak - szegény sajtok! -, mégis annyira virágnyelven vannak tálalva, hogy egy gyerek sem fog sírva fakadni. De egyébként is, Alan Snow nem az az író, aki félne merészebb eszközökhöz nyúlni. Elég csak Madame Frufrura gondolni, akinek a kiléte nekem csak a film miatt esett le.
És itt engedjetek meg egy kisebb kitérőt a film irányába: őszintén bevallom, a filmet nem szerettem. Egyrészt szerintem egy gyereknek túl félelmetes lett, másrészt akkor alig láttam benne valamit a Doboztrollok első részéből.
Ám most, a második rész olvasása közben egyre több olyan elemet fedeztem fel, ami ha megváltoztatva is, de ott megjelent, pl.: a doboztrollok kimenekítése a raktárból. De annak, hogy a mozifilmbe a három regény elemeit gyúrták bele, megvannak a hátrányai. Például a vaszoknis ember kiléte, akivel kapcsolatban vannak tippjeim... Ezzel csak azt akarom mondani: előbb a könyveket olvassátok el! Sokkal, de sokkal többet adnak élményben, világban, humorban és mindenben.

A Doboztrollok könyvek legnagyobb erősségei kétség kívül a kissé zizi, ámde annál viccesebb és szerethetőbb karakterekben, valamint a steampunkos világban rejlik. Imádom a sok kütyüt, furfangos szerkezetet! Akárcsak a szürreális lényeket, akiknél minden alkalommal elcsodálkozom, hogyan is pattanhattak ki a szerző fejéből! És emiatt (is) külön öröm, hogy ezúttal még többjüket ismerhetjük meg. Gondolok itt leginkább a Nyúlasszonyokra, vagy az Alantvilágban egyre inkább mozgolódó csoportokra, akik most, hogy otthonaikat elárasztotta a víz, egyre fentebb kénytelenek vándorolni, illetve a mosodás kalózokra, akik Arthurék pártjára állva, masszívabb jelenlétnek örvendhetnek.
Összességében tehát azt mondom, ha egy humoros, pörgős, rejtélyes és tartalmas mesekönyvet szeretnétek akár magatoknak, akár gyerekeknek, akkor a Doboztrollok tökéletes választás! Az írásmód nem túlkomplikált, könnyen megérthető, mégsincs lebutítva, a fordítás zseniális, a rajzok pedig gondoskodnak a vizuális élményekről. De előre szólok: a vége brutális! Megint olyan helyen és módon marad félbe, hogy legszívesebben falat kaparnék. Tudni akarom a titkokat és mindent!


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Arthur, Hal, Nyúlasszonyok
Kedvenc jelenet: kalózhajós szökés és a Nyúlasszonyok világa
Negatívum: a sajtokkal történtek :'(
Borító: 5/4,5




Here be Monsters


A Doboztrollok világa megunhatatlan, és ha a gyerekek, vagy akár mi magunk, a könyv mellett egyéb, vizuális élményre vágynánk Sajthida városainak lakóival, akkor ellátogathatunk az alábbi weboldalra, ahol ha csak egy kicsit is, de megelevenedik előttünk a város, és különféle extra tartalmak között böngészhetünk.   http://www.here-be-monsters.com/flash/







Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Johnson-féle rendszertan-, és a Doboztrollok világának különleges teremtményeit.
Nincs más dolgotok, mint az állomásokon található rövid ismertetők alapján kitalálni, mely lény(ek)re gondoltunk, és a helyes megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Ha mind a három állomást sikerült megfejteni, esélyetek nyílik megnyerni a Doboztrollok második részét, A vaszoknis ember című meseregényt, a Kolibri kiadó felajánlásának hála.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!


“A közhiedelem szerint mélyen a föld alatt élnek, ők az Alantvilág dolgos méhei. Jelenleg keveset tudunk róluk, azon kívül, hogy kedvelik a káposztaféléket.”




Nézzetek be a többi állomásra is

03/13 Deszy könyvajánlója - Színező képek
03/16 Dreamworld - Here be Monsters
03/19 Kelly Lupi olvas - Képes jelenetek a könyvből

2015. február 21., szombat

Patrick J. Morrison - A Holló hatalmában



A Főnix Könyvműhely sorra jelenteti meg az izgalmas, letehetetlen ifjúsági regényeit a fiatal olvasók nagy örömére. 
A Blogturné Klub három bloggere most Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában című regényét mutatja be, mely a Nostradamus Levelei sorozat első része. Érdemes követni a bejegyzéseket, szokás szerint a turné végén egy példányt kisorsolunk az akciókban és talányokban bővelkedő történetből - azok közül, akik mindhárom állomás kérdésre jó választ adnak.


Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában

Kiadó: Főnix Könyvműhely
ISBN: 9789637051609
Oldalszám: 200 oldal

Fülszöveg:
2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ.
Miután a kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.
Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…
A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát.
Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője!
Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

Saját véleményem: 
2022. december 26. estéje ugyanolyannak indul, mint az összes többi. A Noszter család is békésen teszi a dolgát, amikor egyszerre hirtelen látomás tör Ádámra és apukájára, mely egy perceken belül bekövetkező Megavihar pusztításának képét vetíti előre számukra. 
A háromtagú család mindent hátrahagyva elindul, hogy menedéket találjon magának, ám próbálkozásuk kudarcba fullad. A vihar kellős közepébe csöppenve kénytelenek szembenézni sorsukkal: a vadul tomboló szélvihar, mint sok mást, úgy a tízéves Ádám szüleit is elragadja. Az árván maradt Ádám ezek után kitanulja az utcai élet minden csínját-bínját. Elsőosztályú tolvaj válik belőle.
Néhány évvel később, újabb betörést készül végrehajtani, némi csoki és élelem reményében, csakhogy mutatványa nem várt fordulatot vesz. A házban egy egész seregnyi fiatallal akad össze, akik eleinte üldözik, s lőnek rá, majd elkapják, őrizetbe veszik. Noha a fiúnak sikerül meglógnia tőlük, némi kálvária után mégis visszakerül menedékükre, ahol megdöbbentő dolgokkal szembesül. Kiderül, hogy a gyerekek, hozzá hasonlóan egytől-egyig időutazók, akik Nostradamus jóslatai alapján próbálják megakadályozni, hogy a világ elpusztuljon. Ráadásul mindannyian az ő érkezésére vártak.
Ádámnak fontos küldetést kell végrehajtania: vissza kell utaznia 1844-be, hogy segítsen a híres költőnek, Edgar Allan Poe-nak megszerezni egy levelet.

A könyvre elsőként a sorozat címe, majd később a fülszöveg miatt figyeltem fel. Nostradamus és Edgar Allan Poe neve egy történetben, hát valljuk be, elég nagy húzóerő. Mind a ketten olyan személyek, akik így vagy úgy, de felcsigázzák az embereket. Nem véletlen, hogy annyi film és regény nyúlt már hozzájuk, mint - csúnya szóval élve - alapanyaghoz, ám arról elképzelésem sem volt, miként férhetnek meg egy sztorin belül. És mégis lehetséges.
A Holló hatalmában-nal viszont bajban vagyok. Olvasás közben végig vegyes érzések keringtek bennem. Az alapsztori rettentően tetszett, de a kivitelezése már kevésbé. Szerintem egy ilyen remek kis anyagból sokkal, de sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni.
Adott volt egy Megavihar, ami lerombolta Budapestet, sőt szinte az egész világot. Majdhogynem teljesen megszűnt az áramszolgáltatás, és a modernkori embereknek vissza kellett térniük egy korábbi időszak életstílusához az anyagtakarékosság miatt. Ennek az eredménye pedig egy jó kis steampunkos háttérvilág lett, ahol a kütyük és a gőzgépek vették át az uralmat, kiegészülve a millenniumi korokat idéző közlekedési eszközökkel (fiákerekkel). Eddig számomra teljesen rendben volt minden. Odáig vagyok a steampunkért, a fémes, ködös hangulatáért, amely egyszerre modern és régi. De az, hogy ehhez még hozzájöttek mindenféle hipermodern közlekedési eszközök, fegyverek, mutánsok, stb., nekem már túl sok volt. Vagy lézerfegyverek és szuperhős ruhák legyenek, vagy steampunkosak. A kettő együtt kissé kaotikus, hát még akkor, ha mindenféle természetfeletti lények is párosulnak hozzájuk.
Az az érzésem volt, mintha a szerző fogott volna mindent, ami az eszébe jutott, majd bedobálta őket egy turmixba és tálalta. Az viszont már egyéni ízlés kérdése, hogy kinek csúszik mindez egyszerre, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. 
A könyv egyébként két részre tagolódik és mind a kettőben pörögnek az események, sosincs megállás.
Az elsőben a (2025-ös) jelenben vagyunk, ahol megismerjük Ádámnak azt az énjét, amit az árvaság hozott ki belőle, valamint végigkövetjük az utat, miként kerül az időutazók közé, és szembesül azzal, hogy voltaképpen ő is közéjük tartozik, miközben a mozgatórugója kezdetektől ugyanaz: megtalálni a szüleit.

A Menedékhelyen élő fiatalok és vezetők érdekes karaktereknek tűntek, kicsit sajnáltam, hogy nem kaptam belőlük többet, főleg Lillából és Mr. Gatsby-ből (igen, az a Gatsby). Illetve hát voltaképpen az egész megalakulásukra, történetükre kíváncsi lettem volna, mert csak nagyon célirányosan jöttek az infók, és azok is leginkább olyanok voltak, amik Ádám küldetéséhez kapcsolódtak. Rengeteg kérdés maradt bennem: miért csak a magyarok? egészen pontosan hogyan is működik ez az időutazósdi? hogy változhat meg valami a múltban most, ami egyszer már megtörtént, de most mégsem? Tudom, tudom, ne kukacoskodjak, de az időutazás témája igazán összetett és bonyolult. És az, hogy az író részletesen megmagyarázva kitért egy-két - szerintem jelentéktelenebb - momentumra, még több kérdést vetett fel. Néha jobb, ha bizonyos dolgokat meghagyunk a fantáziának, mintha megpróbáljuk megmagyarázni a majdhogynem lehetetlent.
A Nostradamus versikék viszont telitalálatok. Nagyon ötletes megoldásnak tartom, hogy a híres látnok képességét, és valóban létező 4 soros versikéit átalakítva, történetre szabva alkalmazta Patrick J. Morrison. És ezzel tulajdonképpel minden zökkenő nélkül be is tudta vonni Poe-t.
A könyv második részében ugyanis az időutazás és a Poe-küldetés kerül előtérbe. Ádám egy rettentő gyors - és összecsapott - felkészítés után az 1844-es év Baltimore-jában találja magát, ahol rengeteg kaland és csavar vár rá.
A korleírás tökéletes, jól átjön a 19. század sejtelmes, misztikus és veszélyekkel teli világának hangulata. Már-már maga előtt látja az olvasó az embereket, a gőzös hajókat, a macskaköves utcákat, a tilosban mulatozó, ópiumozó embereket, stb.
És tulajdonképpen a kalandok is izgalmasak, amikbe Ádám keveredik. Ügyes, talpraesett, csavaros eszű fiú módjára jól kivágja magát egy-egy szituációból. Számomra sokkal jobban is tetszett az emberi ereje. Addig, amíg újra be nem kúszott a szuperhősös, szuperképességes rész. De miután a srác átváltott Mission Impossible Tom Cruise-módba, bevallom, elvesztettem az érdeklődésemet. Megintcsak sok volt az a mutatvány, ahogy megpróbálta teljesíteni a küldetését. És az, hogy az ellenségei leálltak vele, és betanult szerepként, szinte már-már kötelezően bevallották minden mozgatórugójukat és titkukat... Ilyen nincs. Egy gonosz, ha ki akar nyírni, nem fogja nekem előtte elmesélni az élettörténetét.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy A Holló hatalmában egy jó alappal rendelkező, érdekes témákra épülő történet, mely itt-ott vérzik. A borító hátulján lévő 9 éves korhatárral ellenben én azt mondanám, hogy 12 éves kortól ajánlom. Nem a brutalitása vagy hasonlók miatt, inkább azért, mert sok benne az olyan történelmi, vagy technikai magyarázat, ami egy 9 évest nem fog lekötni, mint ahogyan a sok monológ sem. De a kaland és rejtélykedvelő nagyobb fiúk, lányok már minden gond nélkül élvezhetik. Pörgős, izgalmas, hangulatos kis történet, ami a hibái ellenére bizony tartogat váratlan fordulatokat.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Baltazár, Mr. Gatsby, Lilla
Kedvenc jelenet: inasos rész
Negatívum: stílusok keveredése, Ádám kiképzése, a Levéltáros magyarázata, vízköpők
Borító: 5/4




Nostradamus


Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós, látnok, gyógyszerész. Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatai, melyeket A próféciák (más néven (A) Centuriák) c. könyvében hozott nyilvánosságra, sokak szerint ugyanis teljesültek, illetve teljesülnek.
Az utókor által Nostradamusról kialakított vélemények széles skálán mozognak.
Bár sok jóslat értelmezésében eltérnek, de általában egyetértenek abban, hogy megjósolta a francia forradalmat, Napóleon és Hitler fellépését; mindkét világháborút, ezen kívül többnyire olyan események előremondásában is egyetértenek, mint a német V1 szárnyas robotbomba felfedezése, a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadások, avagy Louis Pasteur működése. Ezen művekre szintén jellemző, hogy a legtöbb ilyen könyv nagyjából egybehangzóan állítja, hogy Nostradamus megjósolta az adott könyv megjelenésének idején történt fontosabb aktuális eseményeket, mint például a holdraszállást, Diana hercegnő halálát, a Challenger-katasztrófát.


Anekdotái:
A róla szóló irodalom gyakran idézi egy olyan jóslatát, mely szerint, egyszer amikor Itáliában találkozott egy szerzetessel, letérdelt előtte és Őszentségének szólította. Kb. 45 évvel később a szerzetest V. Szixtusz néven pápává választották. Az ilyesfajta anekdoták hitelessége sokszor kérdéses, esetenként Nostradamus halála utáni hamisítványoknak bizonyulnak. Fennmaradtak azonban olyan jóslatai is, melyeknek van írásos bizonyítéka; például asszisztense, Chavigny jegyezte fel a Nostradamus saját haláláról adott jóslatot is; amikor a halála előtti este Chavigny elbúcsúzott tőle, Nostradamus azt mondta: „Nem fog látni életben hajnalkor.”

Levelei:
Jóskönyve előszavában fiához, Caesarhoz írt levelében általános, pesszimista jellegű rövid jövendölést fogalmazott meg a világ sorsáról (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többszörös sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.).
Fontosabbak azonban azok a megjegyzései, melyek a könyve egyik kiadását kísérő levélben küldött II. Henrik francia uralkodónak, ezek segítenek versei értelmezésében. Ebben a levélben a jóslatokhoz, jósversekhez vezető és a könyve összeállításában alkalmazott munkamódszeréről is írt.

Próféciái:
A próféciák, mely mű az idők során több, egyre bővülő kiadást ért meg, négysoros (ritkábban hatsoros) versekből áll, ezek a jósversek, melyeket Nostradamus százas csoportokba, centuriákra osztott. Néha emiatt magát a könyvet is (A) Centuriáknak nevezik. A centuriák mellett a könyv egyéb, nem jóslat célzatú verseket is tartalmaz (ezek általában nem négy, hanem hat sorosak).
Nostradamus látomásai már több éve tartottak, míg arra kezdett gondolni, hogy ezek mások számára is fontosak lehetnek.
A könyv több, egyre bővülő kiadást ért meg. Első kiadása 1555-ben jelent meg Lyonban (ennek minden példánya elkallódott); a második 1557-ben jelent meg, és mint erről a próféciák címlapja értesít, az elsőhöz képest 300 új verset tartalmaz. Nostradamus a II. kiadás megjelenése után sem fejezte be a versek írását, 1558-ra még további háromszáz verset írt (VIII.-X. centuria). Ezeket az (egy évvel később meghalt) II. Henrik királynak szóló ajánlással látta el és neki elküldte; de életében nem jelentek meg. Posztumusz kiadás formájában, melyet Nostradamus rokonai és Chavigny állították össze, 1568-ban jelentek meg, Benoit Rigaud nyomdájában.

Nostradamus és Magyarország
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a „nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében a 99. vers alapján gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szeptember 8-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a „pogány” török még valóban százhúsz évig uralja Magyarországot, és Zrínyi Miklós valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse.




Nyereményjáték


Minden állomáson egy-egy fontos szereplő betűit rejtettük el, melyeket helyes sorrendbe rakva kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét a kis nyomozóknak!!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re!


Akit ki kell találnotok:
Az Asylum bolygón lévő Menedékhely vezetője.




Nézzetek be a többi állomásra is

02/17 Kelly Lupi olvas - Steampunk hangulat
02/19 Bibliotheca Fummie - Edgar Allan Poe
02/21 Dreamworld - Nostradamus

2013. január 23., szerda

Gail Carriger - Changeless

Gail Carriger: Changeless - Változatlan

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455174
Oldalszám: 390 oldal

Fülszöveg:
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes…
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.

Saját véleményem:
Alexia Maccon
A történet elején egyből bekukkanthatunk Alexia és Conall hálószobájába, na, nem azért...
   Londonban történik valami, ami minden természetfelettit érint, ezért Conall sietősen távozik, hogy utánajárjon a dolgoknak, akárcsak Alexia, aki a királynő lélekőre. Ám mielőtt Lady Maccon elhagyhatná a Woolsey kastélyt, meglepődve konstatálja a pázsitján táborozó katonákat. És tekintve, hogy Alexiáról van szó, egyből összetűzésbe is keveredik az egyik őrnaggyal. Majd megjelenik Ivy is, újabb csodálatos kalapjával, hogy elújságolja a hírt barátnőjének, miszerint eljegyezték...
   Miután Lady Maccon sikeresen átverekedte (szó szerint és képletesen is) magát a fennálló akadályokon, kicsit ugyan késve, de megérkezik a dévánhoz és a protentáthoz, hogy megtárgyalják, mi is történt. Valamilyen különleges oknál fogva minden természetfeletti elveszítette a képességét. A vámpírok és a farkasemberek emberekké váltak, a szellemek pedig eltűntek.
   Míg Alexia egy különleges fegyverre gyanakszik, addig férje járványt sejt. 
  Egyik nap Lady Maccon arra ébred, hogy férje távozott a kastélyból, és Skóciába ment családi- és falkaügyekben. Távozása előtt azonban Conall meghagyta feleségének, hogy az feltétlenül látogasson el Madame Lefoux kalapszalonjába. Ezért hát Alexia magával rángatja Miss Hisselpenny-t, ismerve barátnője bizarr kalapok iránti vonzalmát. Az üzletben találkoznak Madame Lefoux-val, a tulajdonosnővel, aki kissé furán öltözködik. Férfi ruhákat hord. De nem ez az egyetlen különleges benne... Egy apróbb durranás, áramkimaradás után Alexia rájön, hogy a francia nő nem kizárólagosan kalapkészítéssel foglalatoskodik... 
   Alexia később úgy határoz, hogy ő is Skóciába utazik férje után, és további nyomozásait is ott folytatja, hisz minden jel az ott élő falkához vezet. Indulás előtt azonban megjelenik az anyja, és Lady Macconre bízza nővérét, Felicity-t. Alexia kénytelen-kelletlen magával viszi húgát, de időközben Ivy is csatlakozik a kis csoporthoz, miután rájön, hogy Tunstell, Conall talpasa is Alexiáékkal tart. 
   A léghajóhoz vezető út során még egy fővel bővül a csapat, mert Madame Lefoux is velük tart. A repülőút során nem kevés bonyodalom keletkezik, többször is megpróbálnak az életükre törni.
Lord Conall Maccon
   Skóciába érve összefutnak Lord Maccon-nal, aki már várt rájuk. Így együtt, Alexia, Conall, Madame Lefoux, Ivy, Tunstell és Angelique (Alexia francia cselédlánya) vágnak neki a kastélyhoz vezető útnak, ahol nem éppen szívélyes fogadtatásban részesülnek.
   Az igazi bonyodalmak és izgalmak csak innen kezdődnek. Kiderül, hogy milyen kapcsolatban áll Conall a skót falka alfa nőstényével, milyen ellentétek fűzik őket egymáshoz. Illetve választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a természetfelettiek miért vesztették el képességeiket. Az ügy felgöngyölítésében Alexia (Lord Akeldamán kívül) csak magára és új napernyőjére, na meg éles nyelvére számíthat, miközben többször is életveszélybe kerülnek.

A könyv elején kissé tartottam attól, hogy talán nem fogja megütni az első rész színvonalát, de szerencsére pozitívan kellett csalódnom, mert ebbe a részbe is rengetek humort, pikáns beszólást, párbeszédet kapunk. Na, meg titokzatos új szereplőket, akik nem kevés bonyodalommal szolgálnak. Illetve új kütyükből sincs hiány, azok számára, akik élvezik az ilyen találmányokat. 
   Viszont jóval kevesebb Alexia-Conall részt kaptunk, mint eddig (bár vannak igen szórakoztató jeleneteik ebben is), ezt egy kicsit hiányolom, mert ők ketten frenetikusak! Csak úgy sziporkáznak. De ebben a részben (sajnos) nem az ő kapcsolatukon van a hangsúly.
   Itt inkább a falkával kapcsolatos dolgok éleződnek ki, na, meg Ivy szerelmi élete... ami már önmagában is elég mókás. Kicsit jobban megismerhetjük a farkasemberek eredetét, származását, a különböző alakjaikat, a hierarchiájukat, az elveiket és a magánéletüket. 
   És a Lord Akeldama-Biffy, Lyall rajongók számára sincs jó hírem, hisz közvetlenül ők most nem szerepelnek túl sokat, de a háttérben igen lényeges szerepük van!

Összességében azt kell mondanom, hogy Gail Carrigernek sikerült ismét valami szenzációsat alkotnia. Szerintem kevesen képesek arra, hogy ilyen, kicsit régies nyelvezetű/stílusú történettel úgy megfogják még a fiatalabb olvasóréteget is, mint Gail. Abszolút nem tűnik erőltetettnek, réginek, sőt! Ennek talán az egyik legfőbb kulcsa az állandó humor, és az, hogy az írónő ki mert szakadni a kor kötötte korlátok közül, de közben megtartotta a korabeli formaságokat is, mint például: ruhák, kastélyok, szokások, beszéd stílus. Ettől válik élvezhetővé és különlegessé.
   Az egész viktoriánus korabeli hangulat tökéletesen átjön, az ember látja maga előtt Angliát, a poros, komor kastélyokat, a ruhákat. És Ivy rikító kalapjait... Érzi ahogy a szél az arcába csap a magasban, vagy a szeszélyes skót időjárást. Hallja a párbeszédeket, részesévé válik a történetnek. 
A skót falka kastélya
   A különböző tájleírások is rendkívüliek. Tényleg olyan, mintha ott lenne az ember, és teljes mértékben elkülönül London és Skócia egymástól, bár időjárás szempontjával sok hasonlóság van közöttük, de mégis, érzékelhetően más a kettő, és ez a könyvben tökéletesen megmutatkozik. 
   A kütyükről nem is beszélve. Olyan apró részletességgel vannak leírva, mintha Gail Carriger maga is megépítette volna őket! De ez ne riasszon el egyetlen női olvasót sem, mert abszolút nem unalmasak ezek a részek sem, és nem nyúlnak el hosszú oldalakon keresztül. Minden tökéletes egyensúlyban van. És megnyugtatásként, a ruhákat is hasonló gondossággal írja le. 

És a karakterek sem maradhatnak ki! Mint fentebb említettem már, ebben a részben Lord Akeldama nem kap olyan sok szerepet, de mégis, arra a rövid időre, míg felbukkan teljesen felpezsdíti a történetet. Nekem ő egy kicsit olyan, mint Magnus Bane. Kirívó, formabontó, merész. És imádom a stílusát, meg a fiúit :D
   Az új karakterek közül a legérdekesebb talán maga Madame Lefoux. Egy különc hölgy, aki mindvégig felkelti a gyanút mind Alexiában, mind az olvasóban. Rendkívül kiismerhetetlen karakter, sosem tudod, hogy most melyik oldalon is áll. A furcsa szenvedélyéről nem is beszélve. Én nagyon szerettem őt, mert bár vannak dolgok, amikben hasonlít Alexiára, mégis más.
   Akik még nagyon szórakoztatóak voltak számomra, azok nem mások, mint Ivy-Tunstell-Felicity. Ez a hármas inkább a szórakoztatás céljából volt jelentős, mintsem a nyomozásban. A köztük alakuló szerelmi dráma nagyon jó volt. Nem nagy adagokban kaptuk, de bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy kicsit megtörjék a rejtélyeket, izgalmakat. Felicity-t többször is felképeltem volna, csodálom Alexia önuralmát, de azért még bízom benne, hogy egyszer lekever a húgának egyet. Nagyon bosszantó, hisztis csaj. Ivy meg hát... ő Ivy. Kicsit kelekótya, hebrencs, sokszor szóvirágzik, de annyira ártatlan és olyan naiv! Én mégis imádom a kalapjaival együtt, na, meg ahogy Tunstell miatt vergődik.

És végül elérkeztem a két főszereplőhöz is.
  Alexia, akárcsak az első részben, úgy itt is egy erős, okos, talpra esett csaj, aki képes szembeszállni bárkivel és bármivel. Hajtja a nyomozási szellem, és addig nem nyugszik, míg a dolgok végére nem jár.
   A nyelve igen csípős és nem kímél senkit, ha szócsatáról van szó. Nagyon hatékonyan képes bánni a szavakkal, és kellőképp ravasz is. Tudja, hogyan kezelje a férjét, sőt még egy falka farkasemberrel is elbánik. De a technikai kütyük sem okoznak számára problémát.
   Hű társa a napernyője, amit leginkább nem a nap vagy eső ellen használ, hanem fegyverként. És bár nem a legszebb és legvékonyabb, de mégis nagyon szerethető karakter.


 Conall Maccon nem egy fiatal szépfiú típus, de mégis nagyon vonzó lehet minden hölgy olvasó számára. Erős, bátor és igen férfias.
   Nagyon szereti Alexiát, és a kettejük kapcsolata igen lobbanékony, mind az ágyban, mind máshol. Conall nagyon heves természet. Ezek mellett becsületes, és fontos számára az őszinteség. Nem tűri, ha átverik.
   Skót. Ez sok mindent elárul a jelleméről! Nagyon keményfejű, ha valamit be vesz a buksijába, akkor azt elég nehéz kiverni onnan, de Alexia mégis képes őt kordában tartani... a legtöbbször.


A végére még annyit mondanék, hogy a történet befejezése nem az a megszokott könnyed, humoros, szarkasztikus, hanem valami teljesen új, kicsit szívet tépő. A legutolsó fejezet érzelmileg elég kemény, számtalan fordulatot tartalmaz. Mindemellett gyönyörű a zárórésze.


  
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Alexia, Lord Akeldama, Conall
Kedvenc jelenet:Alexia találkozása Channing Channing-el, Conall és a béta harca
Negatívum:kevés Alexia-Maccon jelenet
Borító: 5/5