Vanessa Len - Only a Monster

Vanessa Len: Only a Monster - Csak egy szörnyeteg

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507044
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Sárpátki Ádám

Fülszöveg:

Vanessa ​Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.
Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.
Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.
A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…
Ő nem a hős.

Saját véleményem:

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Vanessa Len Szörnyetegek sorozatának első része a Csak egy szörnyeteg, ami tulajdonképpen egy időutazós YA urban fantasy. Személy szerint én rettenetesen örültem a hírnek, figyelembe véve, hogy az eredeti megjelenése óta szemeztem a kötettel - még azt is megkockáztatom, hogy számomra az év egyik legjobban várt megjelenése volt.

"Mindenki szembeszáll az idővonallal. Egyszer mindenki megpróbál megváltoztatni valamit."

Joan, a történet hősnője gyerekként mindig is arra vágyott, hogy felnőve szuperhős váljék belőle, ám a napon, amikor ezt közli nagymamájával, az asszony csak annyit felel, hogy sosem lehet hős, mert valójában egy szörnyeteg. Megdöbbentő és erős szavak, nem olyasmi, amit egy nagyszülőtől várnánk, ám tagadhatatlanul megadja a folytatás alaphangulatát. Merthogy Joan valójában félig ember, félig szörnyeteg, de hogy ez pontosan miből is áll, az előtte sem tiszta egészen addig, míg tizenhat éves korában, anyai nagymamájánál töltve a nyári szünidőt, véletlenül nem utazik az időben. S mielőtt esélye nyílna feldolgozni, hogy mindez mit jelent, hogyan működik, és úgy egyáltalán megtudni, mik a szörnyetegség szabályai, előbb belecsöppen egy váratlan mészárlásba, majd az ellenségével karöltve időutazni és menekülni kényszerül. Az egyetlen ember tehát, akire számíthat, a rivális szörnycsalád utolsó életben maradt sarja, a kissé pökhendi Aaron, aki néhány órával korábban simán hagyta volna meghalni a lányt.
Joannek egyszerre kell megbarátkoznia azzal, mi ő, hogyan működik a képessége, feldolgozni a tényt, miszerint szerelme, Nick kiirtotta a családját és a körzetben jelenlévő összes szörnycsaládot, valamint megoldást találnia arra, hogyan másíthatná meg a történteket - és akkor még ott van az idegesítően jóképű szőke srác is...
De vajon meddig lehet feszegetni az idővonalat? Meg lehet másítani a történteket és visszahozni a holtakat? Miért nem egyeznek a szörnyfeljegyzések és a valóság? És mire készül Nick, a mondabéli hős, a szörnyek elpusztítója? S mind közül a legfontosabb: az ellenségek képesek lesznek összefogni és megállítani, vagy a hős teljesen eltörli a szörnyeket az idővonalról?

Az Only a Monster egy izgalmakban és fordulatokban bővelkedő, kissé borongós hangulatú történet, ami fejezetről fejezetre ébren tartja az olvasó kíváncsiságát. Tulajdonképpen majd' mindegyik egy mini cliffhangerrel ér véget, arra ösztönözve az embert, hogy azonnali válaszokat követelve folytassa az olvasást. Arról nem is beszélve, mennyire könnyű beleveszni a lendületes történetvezetésbe, amit még tovább színesít a főszereplők folyamatos csörtéje. Merthogy a tapasztalt időutazónak mondható, fellengzős Aaron folyamatosan kóstolgatja "szörnybébi" hősnőnket, leginkább tudatlansága-, illetve ellenséges családjaik okán. Joan számára ismeretlenek az időutazás szabályai, annak módja, kivitelezése, és úgy nagyjából minden, ami a szörnyetegséggel jár. Nem tudja, mik a veszélyei, mi az, ami az életébe kerül, mit szabad és mit nem szabad mondania egyes korokban, mint ahogy azzal sincs tisztában, hol találnak menedékre az időutazók. Aaron számára mindez teret biztosít arra, hogy lépten-nyomon a lány orra dörgölhesse, mennyire hanyagok a Huntok, és mennyivel jobbak az Oliverek.

Kettejük perlekedése egyrészt tehát remek humorforrás, másrészt sokat lazít a komor hangulaton és oldja a feszültséget. Azt a feszültséget, amit a mészárlás, és a mondabéli Hős missziója jelent. A tét ugyanis nem kisebb, mint a szörnyetegek mindenkori életben maradása, legyen szó múltról, jelenről vagy jövőről.

Ahhoz, hogy hőseink szembeszállhassanak Nickkel, össze kell fogniuk, és a '90-es évekbe utazva nyomról nyomra összerakni a megoldást, pontosabban az ahhoz vezető utat. Ez viszont rengeteg bonyodalommal, mítosszal, fordulattal és veszéllyel jár.

Mindent egybevetve én imádtam ezt a könyvet! Szeretem az olyan aranyos, hangulatos, pörgős és szórakoztató YA regényeket, amik nem akarnak többnek látszani annál, mint amik. A Csak egy szörnyeteg pedig pont ilyen volt: humoros, bájos, érdekfeszítő, kalandos. És annyira jó volt végre egy gondosan felépített időutazós könyvet tartani a kezemben, aminek a szabályait és korlátait a narratív hőssel együtt tapasztalhattam ki! Mi több, a szerző nagyon okosan beleszőtte az időutazással járó sarkalatos kérdéseket, úgy mint a múlt megmásításának lehetősége, az idővonal feszegetése, stb. 

De ami végképp megdobogtatta a szívemet, az a korválasztás. Ha időutazás, akkor általában az emberek szeretnek a távolabbi múltba visszautazni, Vanessa Lenn viszont a kilencvenes évek első felét lőtte be, ami egy fiatalabb olvasó számára retro érdekesség lehet, nekem viszont a gyerekkorom, és az a környezet, amiben felnőttem. Kifejezetten vicces volt a kor haj- és ruhaviseleteiről olvasni, és látni, hogyan éltünk a technikai kütyük eluralkodása előtt. A Rachel hajon pedig, mint idővonali mértékegységen, hatalmasat nevettem!

A Csak egy szörnyeteget szívből ajánlom, ha szeretnétek egy hangulatos, pergő, folyamatos fordulatokkal teli időutazós YA-t olvasni, ami folyamatosan ébren tartja a figyelmeteket. Mindeközben cuki, vicces és kellő mértékben kalandos. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Joan, Aaron

Kedvenc jelenet: a szócsaták Joan és Aaron, illetve Aaron és Ruth között 

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szörnyetegek #1

Megtetszett? Vidd haza!

 

Sandra Regnier - A sötét jóslat

Felicity és Lee visszatérnek - de vajon milyen sors vár rájuk? Hogy húzzák ki a gyanúba keveredett Felicityt a csávából? És vajon milyen titkokat rejtettek még el Felicity elől? Április 5-én három állomásos turnéra indul a Blogturné Klub, ezeknek a titkoknak a nyomát követve. És ha velünk tartasz, neked is szerencséd lehet, és a Maxim Kiadónak hála tiéd lehet a könyv egy példánya!

Sandra Regnier: A sötét jóslat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617619
Oldalszám: 380 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

Felicity és Lee, az elf története tovább folytatódnak.
Csak most ért véget az időutazós kalandjuk, és a lányt máris gyilkossággal vádolják. Lee mindent megtesz, hogy megmentse Felicityt, aki napról napra többet jelent neki.

Saját véleményem:

Rögtön egy vallomással kezdek, A sötét jóslat megjelenésének híréig totálisan elfeledkeztem a sorozatról. Kedveltem ugyan az első részt, az eltelt több mint másfél év alatt mégis feledésbe merült, így az olvasásnak is kissé felemás érzésekkel kezdtem neki - azért mégsem hagyok félbe sorozatot, ha az alapvetően érdekel.
És bizony nagyon is érdekelt Lee, az elfek világa, a rejtélyes sorozatcím, a jövendölés vagy a gyilkosság vádja, amivel a kötet zárult. Millió kérdésre szerettem volna választ kapni. Ráadásul alig vártam, hogy újabb időutazásokon vegyek részt Fayjel, és végre megismerjem Avalont.
A sötét jóslattal majd' minden vágyam teljesült, sőt... igazából jóval többet is kaptam. Rendkívül tömény, eseményekben és információkban gazdag folytatást tarthattam a kezemben, olyannyira, hogy még most sem tudom elhinni, hogy ez mindössze 380 oldal volt, nem pedig a duplája.
Ebből fakadóan nehéz lenne sima, hagyományos bejegyzés formájában mesélni róla, inkább igyekszem pontokba szedni a fontosabb dolgokat.

A történet
Többé-kevésbé annál az idegőrlő befejezésnél vesszük fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, vagyis, hogy Fayt gyilkossággal vádolják az elfek. Ráadásul nem is eggyel! Így hát Lee felkerekedik, hogy bizonyítékot szerezzen a lány ártatlanságára.
A fiú távollétében Felicity igyekszik élni az életét, melynek szerves részét képezi új munkahelye, valamint az iskola. Csakhogy számára semmi nem megy zökkenőmentesen. Bátyja adóssága miatt veszélybe kerül testi épsége, a suliba új tanár érkezik, aki nem más, mint Lee idegesítő unokatestvére, Ciaran; mi több, minden lépését Oberon hollói figyelik, munkahelyén felélednek a festmények, egyre több férfi lesi a kegyeit, és Ciaran is állandóan megbünteti. Ezenfelül szórakozni sem szórakozhat anélkül, hogy némi alkohol következtében ne Marie Antoinette palotájában ébredjen, összekutyulva a történelmet.  Mindennek tetejébe pedig Lee-nek is nyoma veszik...
Látható tehát, hogy elég zsúfolt a cselekmény, még úgyis, hogy közel sem árultam el mindent. Rengeteg dolog történik ebben a cirka háromszáznyolcvan oldalban, mégsem érződik soknak. Oké, a filmsztár pasit leszámítva, de ő meg máshogy sok.
Visszatérve eredeti mondandómra, leginkább három főszálra lehet bontani a történetet: Lee eltűnésére, Ciaranra, illetve Felicity tapasztalatszerzésére.


Szereplők
Lee hiánya (a többi karakter számára) kezdetben nem zavaró, sokkal inkább teret biztosít Ciaran színre lépésének, aki viszont némileg kárpótolja az olvasót a pimasz félelf fiú miatt, lévén, hasonló karakterek.
Ciaranra emlékezhettek az előző kötetből, de pánikra semmi ok, ha nem - én is komoly amnéziát éltem meg (szóval súgok: ő volt az a fickó, aki a ruhaüzletben Felicity-ék mögött állt, valamint Lee-ék 8. századi kalandjában is szerepelt) -, mert szép lassan azért összeáll a kép. Unokatestvéréhez hasonlóan egy idegesítően beképzelt, ámde piszkodul imádnivaló félelf, akinek tanári diplomája ugyan egy szál se, de a maga x ezer évével élő lexikonja a történelemnek. És ami még ennél is jobb: a pökhendiségével ideális figura ahhoz, hogy kutya-macska harcba bonyolódjon hősnőnkkel.
Félelmetesen jókat nevettem párosukon, ahogy szívatták egymást, vagy ahogy Ciaran a lány gondolataira reagált. Nem utolsó sorban a tanár-diák, utállak-de mégse-lehet, hogy érzek irántad valamit-de mégse játékaikat is szerettem. Olyannyira, hogy bizony már-már átzökkentem Team Ciaranba... amiből Lee visszarázott Team Lee-be, hogy aztán a szerző átbillentsen egy "ide nekem mind a kettőt" teambe.
Nem irigylem Felicity-t. Már csak azért se, mert tovább folytatódott a minden helyes fickó meg akarja szerezni pech- vagy mázlisorozata. Az első kötethez képest itt viszont, ha nem is egyértelműen, de kezd körvonalazódni ezzel kapcsolatban egy megválaszolásra váró rejtély (egyébként, ha engem kérdeztek, szegről-végről köze lehet egy bizonyos Shakespeare műhöz). Ennek őszintén örülök, mert ok nélkül frusztrálóan hatna.
Ami pedig Fayt illeti, szenzációs hősnő! Okos, bátor, kellően humoros, szarkasztikus, nincs híján az öniróniának, mégis emberi. A rész valóságos fénypontja! Állandóan vigyorgásra késztetett a megjegyzéseivel, gondolataival, ballépéseivel. Egészen szédületes például, amit Marie Antoinettéknél vagy Avalonban művel!

Időutazás

Sandra Regnier számomra ezen a téren hasonlít Kerstin Gierhez, a történeteiben megjelenő időutazások stílusukban hasonlóak Gwenékéihez, ami jó. Ugyanakkor többek is annál, hisz nem pusztán kalandot és bonyodalmat jelentenek, de egy-egy történelmi korszakot, botrányt vagy híres eseményt is bemutatnak.
A sötét jóslatban a 18. századi Franciaországba (és még valahova, ami legyen meglepi) látogatunk el, hogy első sorból követhessük figyelemmel a híres nyakék botrányt. Pontosabban annak a kezdetét. (Vicces az élet, hisz nincs 1 hónapja, hogy megnéztem a musicalt, ami pontosan ugyanezt járta körbe.)

Avalon
Avalon és Odaát, az elfek birodalmának megismerésére talán még az időutazásnál is jobban vágytam. Kíváncsi voltam, hogy néznek ki, milyenek az ottani törvények, mit csinálnak az elfek, és úgy unblock minden érdekelt ezekkel kapcsolatban. Nem mondom, hogy Sandra Regnier minden kíváncsiságomat kielégítette, de azért jócskán engedett bepillantást mind a két birodalomba. Sőt még azt is megmutatta, milyen egy (fél)elf  iskola az arthuri szigeten.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, rengeteg máshonnan merített ötletet véltem felfedezni bennünk, Tolkien világától a Harry Potteren át, egészen az Arthuri mondakörig. Mégsem volt zavaró. Pláne, hogy Liam félék az idegenvezetők...

Sárkányok

Jól látjátok, vannak SÁRKÁNYOK! Hogy, miként, milyen formában, mekkora jelentősséggel, az maradjon titok, de vannak. És hát a sárkányok amúgy is szuperfrenetikusak! Én pedig majd' elepedek, hogy meséljek róluk.

Rejtvények
Ebben a kötetben rengeteg rejtély, titok kerül napvilágra, s még annál is több bukkan fel és vár megválaszolásra. Mindenhol jelek, utalások, elejtett infómorzsák vannak, ébernek kell lenni, mert bizony Sandra Regnier igazán fondorlatosan egy-egy választ is el-elrejtett olyan helyekre, ahol nem is gondolná az ember. (= Kár a gőzért, a végénél előbb úgyse jöttök rá.)
Azt hiszem, ezzel azt is lelepleztem, hogy a végén érdemes akkora cliffhangerre számítani, mint a ház.

Mindent egybevetve, A sötét jóslat szerintem felülmúlta a nyitó kötetet. Továbbra is megvan benne a már megszokott hétköznapi báj, ám ezúttal a varázslatosabb részre is nagyobb hangsúly került. És te atyaég, mi lesz itt még a fináléban! Őszintén remélem, nem kell rá sokat várni, mert ha az első kötet nem is vésődött az emlékezetembe, ez határozottan igen.
A sötét jóslatban minden megvan, ami egy lehetetlen könyvhöz kell: humor, szarkazmus, kaland, mágia, történelem, szövevényes jóslatok, sárkányok, megelevenedő mondaköri elemek, és félelmetesen jó karakteri kapcsolatok. Olvassátok!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Fay, Ciaran, Lee, Mildred

Kedvenc jelenet: Avalon, Lee-Fay közös jelenetei, valamint Ciaran és Fay szóváltásai

Negatívum: a Richard szál (felesleges), és a kicsit szabadon kezelt eltűnési időszakok

Borító: 5/4,5
Sorozat: Sárkányok gyermeke-trilógia

Megtetszett? Vidd haza! 

Siegfried és a sárkány

A Nibelung mondakör történeteiben szerepel talán az egyik legismertebb európai sárkány, Fafnir. Eredetileg ember volt, azonban mértéktelen kapzsisága miatt az istenek megbüntették, és sárkánnyá változtatták. Bár hatalmas szörnyeteggé vált, mégis legyőzték, Siegfried (- saját megj.: Sigurdként is ismert) kardja vetett véget létezésének.

Így szól Sigurd és Fafnir története röviden:

Hiordis már szíve alatt hordozta Sigurdot, amikor Sigmund, az apja elesett egy csatában. Sigmundnak haldokolva kellett megtudnia, hogy gyermeke fog születni, így örökségül azt a kardot hagyta leendő fiára, amit Odin a csatában darabokra tört.
Hiordis újra férjhez ment, s Alf király úgy döntött, hogy a fiút elküldi Reginhez, a törpe kovácshoz, hogy nevelje fel.
A fondorlatos Regin jól látta, micsoda erő lakozik az ifjú Sigurdban, ezért eltervezte, hogy felhasználja terveihez, és megszerzi azt a mesés kincset, ami után annyira sóvárgott.
Reginnek Hreidmar volt az apja, akinek volt még két testvére: Ótr és Fafnir. Egyszer egy isten (Loki) véletlenül megölte Ótr-t, ezért családja elégtételt követelt: aranyat és kincseket kértek. Loki elkérte a tengeri óriásasszony, Rán hálóját, a tengerbe merítette, és kifogta Andvari törpét, aki épp csuka alakjában úszkált a vízben. Loki csak akkor volt hajlandó szabadon ereszteni a törpét, ha az minden kincsét neki adja. Andvari odaadta minden aranyát és drágakövét, csak egy gyűrűt akart megtartani. Meg volt rá az oka, hogy miért: átok és halál várt viselőjére. Ám Loki a gyűrűt is elszedte Andavaritól, ami a hatalmas kinccsel egyetemben Heidmarhoz és Fafnirhoz került. Az irígység, kapzsiság és mohóság erőt vett Fafniron, és az összes kincset csak magának akarta megtartani, ezért sárkánnyá változott, rátelepedett az aranyra, testvérét pedig megölte.
Sigurd végül Regin rábeszélésére ráállt, hogy megöli a sárkányt. Megkérte a törpét, hogy kovácsoljon neki kardot, ám minden kardja kettétört. Végül Sigurd az apjától örökölt pengedarabokat adta oda a törpének, hogy kovácsolja egybe. El is készült a kard, s nem hogy nem tört el, de Sigurd még az üllőt is kettéhasította vele.
Regin és Sigurd óvatosan megközelítették Fafnir barlangját. A törpe azt tanácsolta, hogy Sigurd ásson egy gödröt, feküdjön bele, és takarja le magát valamivel. Mikor pedig elmegy fölötte a sárkány, leszúrhatja. Ekkor megjelent egy rejtélyes öregember is, aki nem volt más, mint Odin, és azt súgta az ifjú hős fülébe, hogy ásson egy árkot a sárkány vérének, amelyben ha megfürdik, testét nem sebezheti meg semmi sem. Sigurd így is tett, megölte a sárkányt, s megfürdött a vérében, de egy falevél észrevétlenül a vállára esett, így teste egy helyen mégis sebezhető maradt. Regin megkérte Sigurdot, hogy adja neki oda Fafnir szívét, de mielőtt ezt Sigurd megtette volna, ivott egy kicsit a sárkány véréből, és csodák csodájára ezek után megértette az állatok beszédét.
Kihallgatta a madarakat, akiknek társalgásából megtudta, hogy Regin cselszövést tervez ellene, ezért kardjával lefejezte a törpét. Ezután megsütötte a sárkány szívét, és egy részét megette, amitől mindentudóvá vált.

(forrás: Fiction Kult; Kissmarta.com)

Nyereményjáték

Mostani játékunkban a művészetek világába próbálunk csalogatni benneteket. Felicity ebben a részben kötődni kezd a londoni Nemzeti Galériához, ez ihlette mostani játékunkat. Minden állomáson egy olyan festményt találtok, amit a Nemzeti Galériában állítottak ki, illetve segítségképp eláruljuk azt is, melyik évben készült az alkotás. Nincs más feladatotok, mint megírni, pontosan melyik festő művét osztottuk meg az egyes állomásokon. (Tehát a festő nevére vagyunk kíváncsiak, nem a festmény címére - a neveknél már a vezetéknevet is elfogadjuk.)
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

1641

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Deszy könyvajánlója
04/07 Kelly és Lupi olvas
04/09 Dreamworld

Julie Cross - Tempest

Melyikőtök szeretne időutazó lenni? Vállalnátok a veszélyeit is ennek a tulajdonságnak? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Julie Cross: Tempest - Förgeteg című regénye, mely az azonos című sorozat első része. A Blogturné Klub öt bloggere bevállalta a cseppet sem veszélytelen időutazás feltérképezésének rizikóját, hogy aztán elmesélhessék Nektek, érdemes-e belevágni a kalandba. Természetesen a turné végén három könyv is gazdára talál, a játék helyes megfejtői között.

Julie Cross: Tempest - Förgeteg

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739501
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Lakatos Anna

Fülszöveg:

2009-et írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.
Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.
Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.

Saját véleményem:

Julie Cross regényének fókuszában az időutazás áll, ami egy igencsak közkedvelt téma, széles körben mozgatja meg az emberek fantáziáját - elég csupán a könyvekre vagy filmekre gondolni -, ugyanakkor számos buktatót is magában hordoz. Amellett, hogy a szerzőnek körültekintően kell bánnia vele, egy sor egyéb dologra is oda kell figyelnie: rendesen fel legyen építve az elmélete, többé-kevésbé megfeleljen a fizikai-, illetve tudományos teóriáknak/alapoknak, kellő mennyiségű és milyenségű információval lássa el olvasóját - hogy csak néhány fontosabbat említsek. És persze az sem árt, ha valami újdonsággal is elő tud rukkolni.
Nos, a Tempest (nekem már örökre Tempest marad, a magyar címmel nem vagyok kibékülve) esetében van, amit sikerült megvalósítania az írónőnek, és van, amit nem. Egyébiránt ez a kettősség több területen is előjön, lévén, hogy egy ízig-vérig kezdőkötetről beszélünk, annak minden negatívumával és pozitívumával. Ami ellenben biztos, hogy a Tempest jó kis hiánypótló a hazai ifjúsági-időutazós könyvek piacán, és azok számára is teljességgel befogadható, szerethető, akik nem kedvelik annyira a YA műfajával - általában - együtt járó romantikus szálakat. 

Utóbbi kijelentésem meglehet kicsit paradox annak tekintetében, hogy főhősünk életében nagyon is jelen van a szerelem, ami ráadásként a cselekmények egyik fő mozgatórugója... mégsem éreztem azt, hogy egy romantikus regényt tartanék a kezemben. Valószínűleg azért, mert egyrészt Jackson szemszögű a történet, másrészt pedig kiforrott kapcsolati alappal operál.

Holly és Jackson a mű kezdetekor stabil párkapcsolatban van, szeretik egymást, és csupa olyasmit művelnek, amit a párok: veszekednek, összebújnak, randizgatnak, élik gondtalan tinédzseréletüket. Holly azonban nem tudja, hogy pasija időutazó, ennek következtében Jackson időnkénti gyanús viselkedése és el-eltünedezése miatt össze-összekapnak, majd kibékülnek.
Egy hasonló alkalmat követően idegenek bukkannak fel a lány kollégiumi szobájában, s mindenáron magukkal akarják vinni a fiút, akár élve, akár holtan. Végül, némi dulakodás után, az események tragikus fordulatot vesznek, az egyik férfi lelövi Holly-t, Jackson pedig ijedtében elhagyva hazai bázisát, teljes ugrást hajt végre az ismeretlenbe, ami mint kiderül, két évvel korábbi élete.
Jackson ezek után akárhogyan is próbál, képtelen visszajutni a 2009-es jelenbe, sőt egyre hajmeresztőbb utazásokat tesz a múltba, mely számos meghökkentő felfedezést tartogat számára.
Főhősünknek tehát adva vagyon a feladat... vagyis feladatok: 1) visszajutni a valós hazai bázisra, 2009-be, 2) kitalálni, miként mentheti meg Holly-t, 3) míg mindezek nem valósulnak meg, összeismerkedni a jövőbeni legjobb barátjával, egyben legfőbb bizalmasával, Adammel, 4) a 007-es Holly közelébe férkőzni (akivel ekkor még nem ismerik egymást), 5) kideríteni a születésével és családjával kapcsolatos rejtélyeket, 6) lerázni az újra és újra felbukkanó 2009-es gyilkosokat, az Idő Ellenségeit, 7) eldönteni, hogy az IE vagy a CIA Vihar részlege alkotja a jófiúk csapatát, 8) megfejteni a teljes ugrásra vonatkozó szabályokat.

Látható, hogy Jackson számára bőven akadna tennivaló. Mégis, a könyv első fele lassabb lefolyású, előfordulnak benne unalmasabb részek. Olyannyira, hogy bizonyos pillanatokban úgy éreztem, lerakom a könyvet. Idegesített, hogy nem haladunk semerre, csak toporgunk egy helyben, és ahelyett, hogy valami valóban értelmeset csinálnánk, fejezeteket töltünk el Jackson frissen szerzett, gondnoki munkájával.  De rendszerint ilyesfajta megingásaimat valami olyan követte, ami felpiszkálta annyira a fantáziámat, hogy a dolgok végére akarjak járni. És áldom az eget, hogy megadtam neki a lehetőséget. Nem azt mondom, hogy a regény második felétől életem legjobb élményében volt részem, de határozottan egy jó, izgalmas, fordulatos élménnyel gazdagodtam.

Ami az időutazás témáját illeti, fentebb említettem, hogy vannak benne logikai bukfencek, akárcsak új, forradalmi ötletek.
Számomra kifejezetten tetszett az alapfelállás, miszerint az egyes utazások, történjen alattuk bármi, nem hatnak ki a jövőre. Szerintem ez így sokkal hihetőbb, és korrektebb volt, mint a megváltoztatós fajta. Aztán jött a teljes ugrás, és egy csomó dolgot összekutyult, saját alappilléreinek mondva ellent. Jelenleg sem igazán értem, hogy akkor most hogy is van ez... Ám azt igen, hogy Julie Cross nagyot csavart az időutazós témán, egészen új irányba terelte azt.
A spoilerek elkerülése végett íme három kulcsfogalom: génmanipuláció, disztópikus-posztapokaliptikus jövő/múlt/jelen (?), titkos ügynökök.
Bármennyire is meghökkentőnek tűnik, bombasztikus elegyet alkot ez a hármas! Nem is tudom, melyik részét imádtam legjobban! A vége fele úgy éreztem magam, mintha egy időutazós James Bond filmbe keveredtem volna. Izgalom-izgalom hátán, nyomozás, titkok, repdeső golyók, stb, stb. Az utolsó nagyjából 100 oldal színtiszta adrenalinfröccs. A befejezés, na, az viszont kegyetlen, és itt elsősorban nem a függővégre gondolok.

Összegezve tehát a Tempest egy lassabb kezdetű, majd később igazán pörgőssé váló sorozatkezdő kötet, melyben az időutazás egészen új megvilágításba kerül. Ajánlom fiúknak-lányoknak egyaránt. Ha szeretitek az időutazást, az akciót, a nyomozást, és elegetek van a cukormázas romantikából, akkor Jackson Meyer története remek választás lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jackson, Adam, Holly

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: logikai bukfencek

Borító: 5/-10 (nem tudom, ki és mit érzett vagy szívott tervezés közben, de felejtse el)

Playlist

1. fejezet: Everyday Is Exactly The Same, NIN
2. fejezet: Secrets, One Republic

3. fejezet: Collide, Howie Day
4. fejezet: The Scientist, Coldplay
5. fejezet: These Walls, Teddy Geiger
6. fejezet: Eyes on the Horizon, Brendan Benson
7. fejezet: You and Me, Lifehouse
8. fejezet: The Man Who Can't Be Moved, The Script
9. fejezet: Somewhere only we know, Keane
10. fejezet: Cornerstone, Arctic Monkeys
11. fejezet: Slipped Away, Avril Lavigne
12. fejezet: Runaway Train, Soul Asylum
13. fejezet: Teenage FBI, Guided by voices
14. fejezet: Come on get higher, Matt Nathanson
15. fejezet: You Don’t Know Me, Jann Arden
16. fejezet: Bend and Break, Keane
17. fejezet: There is, Boxcar racer
18. fejezet: Everybody Wants to Rule The World, Tears For Fears
19. fejezet: For you I will, Teddy Geiger
20. fejezet: Chasing Cars, Snow Patrol
21. fejezet: Falling in Love in a Coffee Shop, Landon Pig
22. fejezet: Fallin In, Lifehouse
23-25. fejezet: Spies Like Us, Paul McCartney
26. fejezet: Paper planes, MIA
27. fejezet: How to save a Life, The Fray
28. fejezet:Dare You To Move, Switchfoot
29. fejezet: Fix You, Coldplay
30. fejezet: All In, Lifehouse
31. fejezet: Love Song, The Cure
32. fejezet: Hold On Hope, Guided by Voices
33. fejezet: To Make You Feel My Love, Adele
34. fejezet: Your Guardian Angel, Red Jumpsuit Apparatus
35-41. fejezet: Sympathy For The Devil, The Rolling Stones
42. fejezet: Halleluiah, Jeff Buckley
43. fejezet: Run, Snowpatrol
*Someone Like You, Adele

Nyereményjáték

Az időutazás ősidők óta izgatja az emberek fantáziáját, nem kevés mozifilmet is láthattunk már a témában. A feladatotok annyi, hogy a mellékelt kép alapján azonosítsátok be a filmet, és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk küldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/13 CBooks
05/15 Bibliotheca Fummie
05/17 Dreamworld
05/19 Media Addict
05/21 Deszy könyvajánlója

Sandra Regnier - Az elfek öröksége

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Sandra Regnier: Az elfek öröksége című regénye, a Sárkányok gyermeke trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja a testalkata miatt sokat csúfolt Felicity cseppet sem átlagos történetét, melyben a hétköznapi élet problémái épp úgy megjelennek, akárcsak a misztikus kalandozások. 

2015.november 10-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Sandra Regnier: Az elfek öröksége

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616124
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben...

Saját véleményem:

Az elfek örökségével elég érdekes módon alakult a találkozásunk. Éppen az Egyszer volt, hol nem volt sorozat 3. évadának Pános részeit faltam gőzerővel – ahol gyerekkori hiányosságaim ellenére azonnal belezúgtam Pánba –, amikor szembe jött velem Sandra Regnier trilógiája. Égi jelnek tekintettem. Ráadásul a német borító és sorozatcím alapján arra asszociáltam, hogy lesz itt minden, amire csak vágyom: tündérek, London, Pán – mi több, mindez német írónő tollából (eddig csak remek német szerzőkkel volt dolgom).
Nos, az a helyzet, hogy ebből Londont, mint helyszínt leszámítva az égadta egy világon semmi nem jött be.
Ha hozzám hasonlóan egy modern, tündérekkel teletűzdelt mesefeldolgozást/legendát vártok, akkor célszerű ilyetén álmaitokat későbbre tartalékolni, mert csalódás lehet a vége. Az elfek öröksége nem egy Pán Péter átirat, tündérek sem repkednek benne, és a Tündérek Udvarában sem bolyongunk. Helyette viszont van itt ősi jövendölés, titokzatos elf fiú, hétköznapi problémák, felvillanásnyi látomások, és egy kis időutazás.

A történet két részre bontható. A mű első, nagyobb felében az iskolai-, családi-, és párkapcsolati problémák kerülnek előtérbe, minimális misztikummal megspékelve.
Miután Leander – vagyis Lee – beiratkozik a helyi suliba, azzal a szándékkal, hogy a jóslat szerinti lány (aki később a hitvese lesz) közelébe férkőzzön, s hogy felkészítse a ráváró küldetésre, megelégedve konstatálja, hogy a sors egy gyönyörű, gátlásoktól mentes szépséget szánt párjául. Csakhogy, mint kiderül, nem egy, hanem két Felicity is jár az évfolyamára, és a másik hölgyemény minden, csak nem vonzó számára. S ha mindez nem lenne elegendő, Lee nem fecsérelve idejét, korábban már forró csókban forrt össze a rossz jelölttel, ami által teljesen meg is babonázta azt.
Lee-nek innentől kezdve nincs egyszerű dolga. Egyrészt képtelen levakarni magáról a menő Felicity-t, és őszintén szólva, nem is nagyon akarja… legalábbis eleinte. Másrészt viszont össze kell barátkoznia az egész iskola által megvetett, kövér, stréber, alkoholtól bűzlő, állandóan késő City-vel, akinek legalapvetőbb szabálya, hogy semmiből nem kér, amihez már hozzáért druszája.

A regény első közel kétszáz oldala eköré a szerelmi háromszög köré összpontosul. Lee hol ide hajlik, hol oda. Sokszor teljesen kiismerhetetlen. Támogatja City-t, és a lúzer barátait, jókat szórakozik velük, sőt, egyre bensőségesebb viszonyba kerül a lánnyal, közben pedig a sekélyes sulikirálynő mellől sem tágít.
Nekem ez az elnyújtott, iskolába megyünk, szerelmi drámázunk, elviseljük a minket érő atrocitásokat rész egy kicsit túl hosszúra nyúlt. Szerintem kevesebb oldalszámból is ki lehetett volna hozni, vagy ha nem, akkor valami kis izgalmas, történeti előrelendülést vinni bele. Sajnos mindez kimaradt, így csak a szürke hétköznapok mókuskerekét tapostuk – legalább olvasmányos, nem pedig unalmas stílusban.
Ami viszont tetszett, az a hősnőnk-féle Felicity élete, és az ő karaktere.

Bevallom, amikor megláttam, hogy Felicity (bocsánat, de képtelen vagyok a gúnynevén, Citynek hívni) végre nem egy vasalódeszka címlaplány, hanem elég molett, nagyon megörültem neki. Sok lány küzd hasonló problémával, személyében pedig végre adott volt egy olyan karakter, aki valósághűen adhatta volna át mindazt, amin egy ilyen lány/fiú átmegy, ha folytonos bántás éri. Aztán kiderült, hogy cseppet túl lett dramatizálva a dolog. Jó, ha 5-10 kiló felesleg volt rajta, ami miatt maximum husisabb, de nem városméretű, mint ahogyan azt az egész iskola, beleértve saját barátait is, állították. Sokkoló, de sajnos a valóságban is működik ez a túlzott ferdítés. Elég, ha picit eltérsz az átlagostól, máris céltáblává vál(hat)sz.
Na, de visszatérve Felicity-re, tetszett benne a tartása, és a fejlődőképessége. A családi hátteréről-, és ahogyan azt kezelte, nem is beszélve. Ugyanakkor mérhetetlenül sajnáltam azért, hogy olyan családdal áldotta meg az ég, amilyennel.
Fekicity erős lány, jó humorérzékkel, és tipikus kamaszkori álmokkal-vágyakkal. Egyszóval olyan, mint te vagy én. Egy lány a tömegből, aki szeretné valamire vinni (annyi különbséggel, hogy őt az édesanyja a végtelenségig kihasználja).

Az elfek örökségének első fele tehát amolyan minden mélységet vagy magasságot mellőző, aranyos kis rész, valós, és kicsit tiniálombeli elemekkel fűszerezve, ami a különféle kapcsolatokra fókuszál.
Különösen szerettem Lee és Felicity közös jeleneteit, a „lúzer banda” tevékenykedéseit, valamint a fel-felvillanó látomásokat. És történelem rajongóként az ilyesfajta extra infómorzsákat is csillogó szemmel szívtam magamba. London pedig, mint helyszín rengeteg lehetőséget tartogat a hangulat kellő mértékű megalapozásához.
Egyetlen aggályom volt csupán: gőzöm nem volt arról, hova vagy mire akarunk kilyukadni.

Ezzel szemben a második rész fokozatosan fedi fel a történet valódi mibenlétét. Egyre több és több furcsaság gyűrűzik be, míg végül egy egészen hihetetlen világ tárul az olvasó elé. Mintha egy másik regénybe kezdenénk. Egy sokkal, de sokkal izgalmasabb, rejtélyesebb, kalandosabba. Őszintén remélem – és minden jel erre utal –, hogy a folytatásban ezt az irányt tartjuk meg, mert én hihetetlenül élveztem az időutazást, és hogy olyan történelmi eseményeket, színtereket barangolhattam be testközelből, amik kimaradtak a töri óráimról.
Olyan az egész, mint egy YA-időutazásos Da Vini-kód vagy A titkok könyvtára (film). Tele rejtvényekkel, megoldásra váró feladatokkal, eltűnt ereklyékkel, új ismeretekkel, és minden ilyesmivel.
És akkor még nem beszéltünk az elfek világáról, az ősi jóslatról, és egy nagy csatáról, amikről egyelőre sajnos csak nagyon keveset tudunk meg, ám ahhoz épp elegendőt, hogy felcsigázva várjuk a folytatást.
Ó, és említettem már a szörnyen gonosz függővéget?

Összességében tehát azt javaslom, elsősorban ne egy tündéres, elfes kalandregényt várjatok, mert a bevezető kötet túlnyomórészt inkább a hétköznapi világra alapoz, és abba szivárog be lassanként a másik. Viszont ha szeretitek a téren és időn átívelő, rejtélyes kalandokat, akkor mindenképp érdemes átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lee, Felicity

Kedvenc jelenet: Lee fejezetei, a Towerben, és az időutazások

Negatívum: Felicity családja, az after party, és a mindenki hirtelen belezúg City-be dolog

Borító: 5/4

Elfek

Az elf mitikus lény volt a pogány germán népeknél; de az észak-európai folklórban mindmáig fennmaradt. Az elfek eredetileg kisebb termékenységistenek voltak, akiket apró, de gyönyörű fiatal férfiakként és nőkként ábrázoltak, akik az erdőkben, a föld alatt vagy kutakban és forrásokban éltek, halhatatlanok voltak és varázserővel rendelkeztek.
A fantasy műfajába J. R. R. Tolkien nagy sikerű A Gyűrűk Ura című regényén keresztül kerültek be, ami az emberekhez hasonlatos, de sokkal tökéletesebb és halhatatlan lényekként ábrázolta őket.
A magyar fantasy-irodalom elfeknek, vagy tündéknek hívja őket. Nem azonosak a tündérekkel, bár némelyik regényben annak fordítják.

Sok fantáziavilág lakói. A természettel összhangban élő, hatalmas tudású lények. Általában depresszívek, mert őshazájuk elpusztult, vagy messzire keveredtek tőle. Szabadon elkeverednek az emberek és más fajok által benépesített területeken, de sosem érzik magukat otthon. Ők az erdő népe. Más esetben határtalan dekadenciájuk teheti befelé fordulókká őket. Az embernél többnyire vékonyabb, de általában nem gyengébb, szebb, bölcsebb és ügyesebb faj. Az egyszerű természetes szépséget kedvelik, munkáikon gyakori valami növény motívum. Ismertek költészetükről, táncukról, mágikus tudásukról és halálos pontosságú íjaikról. Harcművészetük, és távolsági fegyver használatuk legendás. Hegyes a fülük. Általában hosszú hajjal ábrázolják őket.

Nyereményjáték

A történetben számos popkultúrai-, történelmi-, és mitológiai elem keveredik egymással, így mostani játékunk során arra törekszünk, hogy próbára tegyük tudásotokat mindhárom témában.

Feladat:

1) Minden állomáson találtok egy kérdést, két válaszlehetőséggel. Döntsétek el, melyik a helyes opció, majd a megfejtést írjátok be a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe. (Kötelező minden állomást teljesíteni!)
2) A válaszlehetőségek alatt - ha rákattintotok - találtok egy-egy képrészletet. Ezeket jó, ha lementitek vagy megjegyzitek, ugyanis ha az ötödik állomás végeztével összerakjátok - a helyes válaszok alatti - képrészleteket, akkor egy olyan híresség fotóját kapjátok meg, akinek a neve többször is elhangzik a regényben. Ezt pedig szintén írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. (Kötelező!)
3) Jó, ha figyeltek, mivel a rossz megoldások alatt is láthattok képeket. Ügyeljetek arra, hogy a megfelelőeket használjátok!
4) Extra pontért cserébe kitalálhatjátok, hogy a nem megfelelő fotócsíkok mely hírességektől származnak. (Nem kötelező.)
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Mai kérdés:

 II. Erzsébet brit királynő mely unokája az idősebb?
William Arthur Philip Louis  vagy  Henry Charles Albert David

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/10 Kelly & Lupi olvas - Az írónő pinterestje
11/11 Deszy könyvajánlója - 4 érdekesség a Towerről
11/12 Dreamworld - Elfek
11/13 Könyvszeretet
11/14 MFKata gondolatai - Tower

A. O. Esther - Frigg rokkája

A. O. Esther: Frigg rokkája

Kiadó: Decens
ISBN: 9786158018906
Oldalszám: 450 oldal

Fülszöveg:

Valaki vár valahol, akivel összetartozol. Aki a halálnál is erősebben szeret, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld… 

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

 

Saját véleményem:

Az első reakcióm, amikor kezemben tarthattam a könyvet, az volt, hogy: végre! Évek - de legalábbis hosszú hónapok - óta vártam, hogy megszülessen, ugyanis az Eszterrel folytatott beszélgetéseim során több alkalommal is szóba került, hogy valamikor, a közeli jövőben szeretne írni egy vikinges történetet. Noha ennél többet nem tudtam róla, nekem ennyi is bőven elegendő volt ahhoz, hogy tűkön ülve várjam, mert hát "Eszter + vikingek = kell nekem" kategória. 

 

Ezúttal sem kellett csalódnom, egy kalandos, misztikus, romantikus kezdőkötetet kaptam, mely szépen lefektette az alapokat a jövendőbeli folytatások számára. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első oldalakon könnyekben török ki. De a prológus egyenesen a szívem közepébe talált. Sajnos pont egy elég friss sebet tépett fel, mely kísérteties hasonlóságban állt a Sonja nagymamájával történtekkel. Hála az égnek a mi esetünk valamelyest boldogabban ért véget, ám ettől eltekintve, Eszter tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amit egy féltő, izguló, várakozó, reménykedő családtag érez, amikor az orvosok diagnózisára, vagy szerette javulására vár.

"Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… Az élet már csak ilyen."

Az alaptörténet szerint, Sonja, nagymamája halálát követően testvéréhez, a rockzenész Alexhez költözik. Az ő segítségével próbálja visszanyerni életkedvét, miközben együtt dolgozzák fel a szeretett asszony hiányát. Ehhez azonban hosszú hónapok kellenek, amit Alex idegesítő, érzéketlen barátnője (óriási késztetést éreztem aziránt, hogy bepréseljem magam a könyvbe, betonba öntsem a csaj lábát, és bedobjam a tó fenekére) nem igazán tolerál. A sok vita végül egy Szen Iván éji jelmezbálon szakításba torkollik. Ám míg Alex életének egy újabb szakasza ér véget, Sonjáé épp ez idő alatt veszi kezdetét. 

Az éjjeli erdőben kóborolva, Sonja összetalálkozik a viking ruhás Einarral, akivel az időjárásnak köszönhetően az egész éjszakát együtt töltik. Reggel a férfi, az érezhető szikra ellenére is arra kéri a lányt, hogy soha többet ne lépje át a kerítést. Noha Sonja nem igazán tudja mire vélni a dolgot, megígéri. Később mégis kénytelen megszegni szavát, melynek végzetes következményei lesznek: 924-ben ébred, s vikingek fogságába kerül. 

Az igazi, vérpezsdítő kaland innen veszi kezdetét. A szerény, visszahúzódó lánynak hirtelen helyt kell állnia egy számára teljesen ismeretlen, vad világban, ahol az ész helyett inkább az ösztönöké, valamint a nyers erőé a főszerep. Nem elég, hogy fogalma sincs, miként utazott vissza az időben, de ráadásul még egy börtönbe is bezsuppolják, Kószának nevezik, és azt várják tőle, testével fizessen a jobb rablét fejében. Aztán hirtelen megjelenik Einarr, akiről egészen addig azt hitte, egy korabeli pasi, jelmezben, s miközben mindenféle rémisztő dolgot mond és kér, magával hurcolja falujába.

 

Kettejük párosa bizonyos mértékben olyan, mint a Sophiel-Elijah és a Mia-Liam duó. Einarr személyében adott egy ízig-vérig férfi, határozott, magabiztos, saját tulajdonát védelmező jellemmel, s óriási szívvel párosítva. Ám mint a legtöbb pasi, női fortélyok tekintetben ő sem lát tovább az orránál. 

Külsejét tekintve... khm... igencsak lábrogyasztó. Elég annyit mondanom: izmos, tetovált, vikingekre jellemző jegyekkel rendelkező úriember, akiből egyértelműen túl keveset kapunk (na, nem mintha túl lehetne őt adagolni)?

És persze ott van a gyámoltalan, visszahúzódó, szerény lány is, aki egy teljességgel szerethető karakter. Sonja szerencsére azonban képes megmaradni azon a szinten, ahol vívódása érdekfeszítő, és teljességgel logikus, ahelyett, hogy átbillenne tétova hisztérikává. 

Egyetlen gondolat erejéig, visszatérve Miára és Sophielre, Sonja velük ellentétben nem az a fejjel a falnak típus. Átgondolja a cselekedeteit. Megfontolt, okos lány. 

 

Ami viszont Einarr és Sonja kapcsolatát illeti, a regény kilencven százalékában icipicit gyors léptékűnek éreztem, még annak tudatában is, hogy mind a kettejüket szenvedélyes, vagy éppen érzelmes vérmérsékletű embernek ismertem meg. Sokkal jobban megfogott bennük a múltjuk, a jelennel való hadakozásuk, vagy éppen a jósálmaik. Ritka dolog.

Ezzel kapcsolatban imádtam, ahogy elemről elemre építkezett a háttérben egy titokzatos, s olykor nem kicsit hátborzongató történet, ami az egyre több részletnek köszönhetően végül összeállt egy egésszé, s immár annak tudatában rengeteg dolog került új megvilágításba. Nem mondom, hogy nem kitalálható a dolog, mert de, mégis a hozzá társuló aprónak tűnő részletek teszik igazán rejtélyessé. Jelképek, emlékek, vér, mindent felemésztő szerelem, gyilkosság.

A történet több szálon fut, Sonja és Einarr mellett Alex is jelentős szerepet kap.

Alex, testvére halála után letargiába süpped. Úgy érzi, nincs miért élnie, egyedül maradt a világban. Még zenésztársai, egyben legjobb cimborái sem képesek kirángatni az ingoványból, ahova került. Ám amikor már végleg azt hinné, nincs tovább, egy balesetet követően, haverjaival ő is 924-ben landol, teljes zenekari felszereléssel.

Sonjától eltérően a fiúk találékonyabbak, s miközben a lány nyomába erednek, izgalmas kalandokat élnek át. Hogy hajót szerezhessenek, vándorzenészeknek kell kiadniuk magukat. Elképzelhetitek hát, egy norvég rockbanda mit produkál a tradicionális viking faluban. Főleg, ha olyan őrült srácokról van szó, mint ők. 

Komolyan mondom, a srácok hatalmasak! Sokszor pukkadoztam a nevetéstől. Nem mellékesen, Alex nevét (is) érdemes megjegyezni, lévén egy fenemód érdekes karakter, akiben jóval több rejlik, mint amit megmutat. Hiszem, hogy számtalan meglepetést fog ő még okozni nekünk a későbbiekben, mint ahogyan azt is, hogy számtalan női olvasó szívét ejti majd rabul. 

 

Összességében tehát azt mondom, Frigg rokkája egy nagyon jó bevezető kötet, ami szépen előkészíti a terepet a grandiózus folytatásnak. 

Elsősorban a kalandos-romantikus műfaj kedvelőinek ajánlom. Nem tudom, a későbbiekben mennyire fog ez változni, de jelenleg még nagyobb hangsúly van a szerelem témáján, mint a háttérvilágon. Persze abból sincs hiány, de aki vérben tocsogó, fejszét lóbáló vikinghordára számít, csalódni fog. Inkább a kultúra, és a korabeli hitvilág mutatkozik meg. 

Ami miatt érdemes még elolvasni, az az időutazás témájának új megfogalmazása. Szerintem baromi jó ötlet volt Esztertől, hogy hagyta a manóba a tudományos alapokat, és inkább a misztikumra építkezett. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyon jó kis hagyományt kerekített az egész köré. Én, a magam részéről rettentően várom a folytatást, minthogy a kegyetlen függővég miatt majdnem falhoz vágtam a könyvet...

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Alex és a zenekara, Einarr, Sonja

Kedvenc jelenet:a zenekar megérkezése 924-be

Negatívum: Alex exbarátnője

Borító: 5/5

Karen Akins - Időhurok

A Gabo kiadó jóvoltából megjelent Karen Akins időutazós sorozatának első kötete, az Időhurok. Ennek örömére öt blogger teszi közzé véleményét a könyvről, továbbá néhány érdekességet is megtudhattok a történettel kapcsolatban.
Sőt, ha játszotok, akkor megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Karen Akins: Időhurok

Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634060321
Oldalszám: 332 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán. 

Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Saját véleményem:

Valószínűleg nincs olyan ember, akit ne foglalkoztatna az időutazás témája. Ez alól én magam sem vagyok kivétel. Imádom az ilyen témájú könyveket és filmeket, mivel egyrészt jó elfilozofálgatni a miérteken, másrészt pedig rajongok a történelemért - milyen jó lenne, ha csak pár órára is, de visszaröppenhetnénk egy-egy korba!
Nagyjából pont ezek miatt keltette fel az érdeklődésemet Karen Akins regénye is. Na, meg a gyönyörű eredeti borítója miatt, amiért még mindig vérzik a szívem. Részleteit tekintve a magyar változat sem csúnya, de... ha semmit nem tudtam volna a regényről, tuti nem emeltem volna le a polcról, mert egészen mást sugall, mint az eredeti. Ám bármennyire is fáj beismernem, a Sánta Kira által tervezett kép jobban tükrözi a regény tudományosabb-időutazósabb mivoltát.

A történet elején Bree, a félévi vizsgája során a XXI. századba kerül, hogy teljesítse feladatát. Azonban rossz anyagi helyzete miatt - édesanyja kómában van, a kórházi számlák pedig egyre csak nőnek, akárcsak a sulisak -, egy plusz, jól fizető, nem egészen legális munkát is elvállal, melynek értelmében el kell juttatnia valakinek egy csomagot.
Talpraesett lány lévén jól veszi az akadályokat, egészen addig, míg meg nem ismerkedik Finnel, a bosszantó, gorombáskodó, helybéli fiúval, aki egészen véletlenül pont ott lakik, ahova Bree-nek a csomagot kéne vinnie. Ám a helyzet tovább bonyolódik, amikor Bree megtudja, hogy a srác családjában ismerik az időutazókat, sőt mi több, az egyik családtag is az. A sok bonyodalom közepette viszont vészesen fogyó ideje miatt, nem talál rá arra a helyre, ahova vinnie kéne a rábízott szállítmányt. Amivel önmagában nem lenne gond, ha vissza tudná vinni a megbízónak a dobozt... csakhogy véletlenül sikerült ottfelejtenie Finnéknél.
Bree-nek nem marad más választása, vissza kell mennie, amit fondorlatos módon véghez is visz. Terve mégis balul sül el, mert nem a három hónappal későbbi időpontban érkezik meg, hanem három évvel később. Az igazi meglepetés azonban akkor éri, amikor Finn megcsókolja és a barátnőjeként kezeli - amit, mint kiderül, jövőbeli énjének köszönhet, aki nem csak ezt, de minden mást is megbonyolított. Végül, miután Bree megszegte az összes létező szabályt, véletlenül sikerül a XXIII. századba, magával hoznia Finnt, és az igazi kalamajka csak ekkor veszi kezdetét.

Az időutazás témája rengeteg buktatót rejt magában, és hazudnék, ha azt mondanám, az írónőnek sikerült mindent kiküszöbölnie. Ettől függetlenül viszont - számomra - egészen új és egyedi módon nyúlt mindehhez. Ráadásként pedig komoly, profi hátteret épített mindez köré.
Az időhurokban rettentő profi történelemmel rendelkeznek az időutazók. A XXIII. századi emberek már elfogadják ennek a képességnek a létezését, sőt mi több, iskolában oktatják minden csínját-bínját a mesterségnek, ahol a diákok többfelé szakosodhatnak. Itt az utazás nem mókából történik, hanem üzleti jelleggel.
Ennél mélyebben én most nem mennék bele, mert 1) tényleg nagyon komplex, szerteágazó; 2) ha akarnék sem tudnék. Néha annyira tudományos volt egy-egy dolog magyarázata, hogy komoly gondjaim adódtak az értelmezéssel. Egy idő után pedig meg sem kíséreltem mindent megérteni, inkább csak sodródtam az árral. És voltaképp ez az egyetlen hiba, amit fel tudnék róni: a túlmagyarázás/tudományosság.

A cselekmény ellenben iszonyat pörgős tempót diktál. Ha épp nem menekülünk, akkor kutatunk, nyomozunk, rejtőzködünk, vagy valami jó kis adrenalinnövelőt csinálunk. A lényeg: egyetlen percig sem unatkozhatunk! Hőseink egyik gubancból kerülnek a másikba. Ám, ami még ennél is érdekesebb, az a fura háromszög Finn, Bree és jövőbeli Bree között. Fogadjunk, most megemelkedett a szemöldökötök!

Hármójuk kapcsolata több szempontból is érdekes. Egyrészt a szerelmi szál így rengeteg vicces szituációt tartogat, másrészt, ami sokkal fontosabb: jövőbeli Bree kis jelei, amivel terelgeti jelenlegi önmagát. Olyan, mintha két különböző jellemű emberről lenne szó. Az idősebb megfontolt, ámde mégis bosszantó módon vezeti az általunk ismertet. Sokszor emberpróbáló az, aminek kiteszi (jelen) Bree-t. Ezért nem is meglepő, hogy Bree néha bizony szívesen megfojtaná jövőbeli énjét. Kuszának hangzik? A valóságban nem annyira az, de tény, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy képben maradhassunk.
Ami viszont az általunk ismert Bree-t illeti, én rettentően kedveltem. Talpraesett, okos, képzett lány, a belső monológjai és a szarkasztikus megjegyzései pedig egyenesen fantasztikusak! Persze vannak hülyeségei, de nagy részük érthető okból fakad. 
Finn.... Nem mondhatom, hogy belezúgtam, mert akkor Fummie válogatott kínzásoknak fog alávetni, de szédületes figura a maga levakarhatatlanságával. Bree-vel jó párost alkotnak.

Végül, de nem utolsósorban kiemelném a Chincoteage-szigetet, ugyanis szeretem, ha egy író valami kis extra érdekességet csempész a történetébe, legyen szó tárgyról, szokásról vagy egy új helyszínről. Ezáltal is színesíti az olvasói tudását.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy az Időhurok egy pörgős, nyomozással és izgalommal teli, finom humorral tűzdelt, romantikus, időutazós történet, jól kidolgozott háttérvilággal, és remek karakterekkel. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az időutazás témáját, és azon belül is kíváncsi egy új megközelítésre.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Finn, Bree

Kedvenc jelenet: Finn és Bree "első" csókja.

Negatívum:a kicsit túlkomplikált magyarázatok

Borító: 5/4

Chincoteague-sziget

Bree-t félévi küldetése a Chincoteague-szigetre szólítja, ahol többek közt Finnék is élnek. A regényben pedig néhány alkalommal megemlítik ennek a kis szigetnek a nevezetességeit: a pónikat. Na, de lássuk, mit érdemes tudni Chincoteague-ről.

Chincoteague Virginia államban található, népessége mindössze ~2950 főből áll. Pónijairól és az 1925 óta, évente megrendezésre kerülő Pony Penning Dayről híres, melynek során minden évben összeterelik a rezervátumban összegyűjtött pónikat (a Chincoteague-pónik alkotják a világ egyik utolsó elvadult lóállományát), áthajtják őket a városon, ahonnan végül átúsztatják őket a csatornán Chincoteague-szigetére, hogy a fiatal állatokat eladják. A terelést helyi, önkéntes tűzoltók végzik.

Az esemény mindig július utolsó szerdájára és csütörtökére esik. Szerdán hajtják át a lovakat, majd azt követően kezdetét veszi az aukció, csütörtökön (és pénteken) pedig visszaterelik a megmaradt állatokat Asseteague-be.

A városban egyébként több kis szálloda, panzió, kemping, fagyizó, mini golfpálya, étterem és strand található az odaérkező turisták igényeit kielégítendő. Valamint három múzeum is gondoskodik a kikapcsolódásról a 96,7 km ²-es szigeten.

A sziget és az ominózus híd

Nyereményjáték

Bree imádja a filmeket és ha tehetné, egész nap filmeket nézne. Ráadásul az időutazás igen érdekes dolog, ezért hát, utazzunk együtt az időben, méghozzá úgy, ahogyan Bree is szeretné. Filmekkel!
A feladatotok nem más, mint jellegzetes kép és egy a filmet összefoglaló mondat alapján kitalálni, melyik filmről van szó. Egy közös vonása mindegyikben van, valamelyik szereplő utazott az időben.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Segítség: "Történet egy időzsaruról."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/23 Insane Life
04/25 Media Addict
04/27 Deszy könyvajánlója
04/29 Bibliotheca Fummie
05/02 Dreamworld

Patrick J. Morrison - A Holló hatalmában

A Főnix Könyvműhely sorra jelenteti meg az izgalmas, letehetetlen ifjúsági regényeit a fiatal olvasók nagy örömére. 

A Blogturné Klub három bloggere most Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában című regényét mutatja be, mely a Nostradamus Levelei sorozat első része. Érdemes követni a bejegyzéseket, szokás szerint a turné végén egy példányt kisorsolunk az akciókban és talányokban bővelkedő történetből - azok közül, akik mindhárom állomás kérdésre jó választ adnak.

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában

Kiadó: Főnix Könyvműhely
ISBN: 9789637051609
Oldalszám: 200 oldal

Fülszöveg:

2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ.
Miután a kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.
Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…
A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát.
Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője!
Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

Saját véleményem: 

2022. december 26. estéje ugyanolyannak indul, mint az összes többi. A Noszter család is békésen teszi a dolgát, amikor egyszerre hirtelen látomás tör Ádámra és apukájára, mely egy perceken belül bekövetkező Megavihar pusztításának képét vetíti előre számukra. 

A háromtagú család mindent hátrahagyva elindul, hogy menedéket találjon magának, ám próbálkozásuk kudarcba fullad. A vihar kellős közepébe csöppenve kénytelenek szembenézni sorsukkal: a vadul tomboló szélvihar, mint sok mást, úgy a tízéves Ádám szüleit is elragadja. Az árván maradt Ádám ezek után kitanulja az utcai élet minden csínját-bínját. Elsőosztályú tolvaj válik belőle.
Néhány évvel később, újabb betörést készül végrehajtani, némi csoki és élelem reményében, csakhogy mutatványa nem várt fordulatot vesz. A házban egy egész seregnyi fiatallal akad össze, akik eleinte üldözik, s lőnek rá, majd elkapják, őrizetbe veszik. Noha a fiúnak sikerül meglógnia tőlük, némi kálvária után mégis visszakerül menedékükre, ahol megdöbbentő dolgokkal szembesül. Kiderül, hogy a gyerekek, hozzá hasonlóan egytől-egyig időutazók, akik Nostradamus jóslatai alapján próbálják megakadályozni, hogy a világ elpusztuljon. Ráadásul mindannyian az ő érkezésére vártak.
Ádámnak fontos küldetést kell végrehajtania: vissza kell utaznia 1844-be, hogy segítsen a híres költőnek, Edgar Allan Poe-nak megszerezni egy levelet.

A könyvre elsőként a sorozat címe, majd később a fülszöveg miatt figyeltem fel. Nostradamus és Edgar Allan Poe neve egy történetben, hát valljuk be, elég nagy húzóerő. Mind a ketten olyan személyek, akik így vagy úgy, de felcsigázzák az embereket. Nem véletlen, hogy annyi film és regény nyúlt már hozzájuk, mint - csúnya szóval élve - alapanyaghoz, ám arról elképzelésem sem volt, miként férhetnek meg egy sztorin belül. És mégis lehetséges.
A Holló hatalmában-nal viszont bajban vagyok. Olvasás közben végig vegyes érzések keringtek bennem. Az alapsztori rettentően tetszett, de a kivitelezése már kevésbé. Szerintem egy ilyen remek kis anyagból sokkal, de sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni.
Adott volt egy Megavihar, ami lerombolta Budapestet, sőt szinte az egész világot. Majdhogynem teljesen megszűnt az áramszolgáltatás, és a modernkori embereknek vissza kellett térniük egy korábbi időszak életstílusához az anyagtakarékosság miatt. Ennek az eredménye pedig egy jó kis steampunkos háttérvilág lett, ahol a kütyük és a gőzgépek vették át az uralmat, kiegészülve a millenniumi korokat idéző közlekedési eszközökkel (fiákerekkel). Eddig számomra teljesen rendben volt minden. Odáig vagyok a steampunkért, a fémes, ködös hangulatáért, amely egyszerre modern és régi. De az, hogy ehhez még hozzájöttek mindenféle hipermodern közlekedési eszközök, fegyverek, mutánsok, stb., nekem már túl sok volt. Vagy lézerfegyverek és szuperhős ruhák legyenek, vagy steampunkosak. A kettő együtt kissé kaotikus, hát még akkor, ha mindenféle természetfeletti lények is párosulnak hozzájuk.
Az az érzésem volt, mintha a szerző fogott volna mindent, ami az eszébe jutott, majd bedobálta őket egy turmixba és tálalta. Az viszont már egyéni ízlés kérdése, hogy kinek csúszik mindez egyszerre, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. 
A könyv egyébként két részre tagolódik és mind a kettőben pörögnek az események, sosincs megállás.
Az elsőben a (2025-ös) jelenben vagyunk, ahol megismerjük Ádámnak azt az énjét, amit az árvaság hozott ki belőle, valamint végigkövetjük az utat, miként kerül az időutazók közé, és szembesül azzal, hogy voltaképpen ő is közéjük tartozik, miközben a mozgatórugója kezdetektől ugyanaz: megtalálni a szüleit.

A Menedékhelyen élő fiatalok és vezetők érdekes karaktereknek tűntek, kicsit sajnáltam, hogy nem kaptam belőlük többet, főleg Lillából és Mr. Gatsby-ből (igen, az a Gatsby). Illetve hát voltaképpen az egész megalakulásukra, történetükre kíváncsi lettem volna, mert csak nagyon célirányosan jöttek az infók, és azok is leginkább olyanok voltak, amik Ádám küldetéséhez kapcsolódtak. Rengeteg kérdés maradt bennem: miért csak a magyarok? egészen pontosan hogyan is működik ez az időutazósdi? hogy változhat meg valami a múltban most, ami egyszer már megtörtént, de most mégsem? Tudom, tudom, ne kukacoskodjak, de az időutazás témája igazán összetett és bonyolult. És az, hogy az író részletesen megmagyarázva kitért egy-két - szerintem jelentéktelenebb - momentumra, még több kérdést vetett fel. Néha jobb, ha bizonyos dolgokat meghagyunk a fantáziának, mintha megpróbáljuk megmagyarázni a majdhogynem lehetetlent.
A Nostradamus versikék viszont telitalálatok. Nagyon ötletes megoldásnak tartom, hogy a híres látnok képességét, és valóban létező 4 soros versikéit átalakítva, történetre szabva alkalmazta Patrick J. Morrison. És ezzel tulajdonképpel minden zökkenő nélkül be is tudta vonni Poe-t.
A könyv második részében ugyanis az időutazás és a Poe-küldetés kerül előtérbe. Ádám egy rettentő gyors - és összecsapott - felkészítés után az 1844-es év Baltimore-jában találja magát, ahol rengeteg kaland és csavar vár rá.
A korleírás tökéletes, jól átjön a 19. század sejtelmes, misztikus és veszélyekkel teli világának hangulata. Már-már maga előtt látja az olvasó az embereket, a gőzös hajókat, a macskaköves utcákat, a tilosban mulatozó, ópiumozó embereket, stb.
És tulajdonképpen a kalandok is izgalmasak, amikbe Ádám keveredik. Ügyes, talpraesett, csavaros eszű fiú módjára jól kivágja magát egy-egy szituációból. Számomra sokkal jobban is tetszett az emberi ereje. Addig, amíg újra be nem kúszott a szuperhősös, szuperképességes rész. De miután a srác átváltott Mission Impossible Tom Cruise-módba, bevallom, elvesztettem az érdeklődésemet. Megintcsak sok volt az a mutatvány, ahogy megpróbálta teljesíteni a küldetését. És az, hogy az ellenségei leálltak vele, és betanult szerepként, szinte már-már kötelezően bevallották minden mozgatórugójukat és titkukat... Ilyen nincs. Egy gonosz, ha ki akar nyírni, nem fogja nekem előtte elmesélni az élettörténetét.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy A Holló hatalmában egy jó alappal rendelkező, érdekes témákra épülő történet, mely itt-ott vérzik. A borító hátulján lévő 9 éves korhatárral ellenben én azt mondanám, hogy 12 éves kortól ajánlom. Nem a brutalitása vagy hasonlók miatt, inkább azért, mert sok benne az olyan történelmi, vagy technikai magyarázat, ami egy 9 évest nem fog lekötni, mint ahogyan a sok monológ sem. De a kaland és rejtélykedvelő nagyobb fiúk, lányok már minden gond nélkül élvezhetik. Pörgős, izgalmas, hangulatos kis történet, ami a hibái ellenére bizony tartogat váratlan fordulatokat.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Baltazár, Mr. Gatsby, Lilla

Kedvenc jelenet: inasos rész

Negatívum: stílusok keveredése, Ádám kiképzése, a Levéltáros magyarázata, vízköpők

Borító: 5/4

Nostradamus

Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós, látnok, gyógyszerész. Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatai, melyeket A próféciák (más néven (A) Centuriák) c. könyvében hozott nyilvánosságra, sokak szerint ugyanis teljesültek, illetve teljesülnek.

Az utókor által Nostradamusról kialakított vélemények széles skálán mozognak.
Bár sok jóslat értelmezésében eltérnek, de általában egyetértenek abban, hogy megjósolta a francia forradalmat, Napóleon és Hitler fellépését; mindkét világháborút, ezen kívül többnyire olyan események előremondásában is egyetértenek, mint a német V1 szárnyas robotbomba felfedezése, a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadások, avagy Louis Pasteur működése. Ezen művekre szintén jellemző, hogy a legtöbb ilyen könyv nagyjából egybehangzóan állítja, hogy Nostradamus megjósolta az adott könyv megjelenésének idején történt fontosabb aktuális eseményeket, mint például a holdraszállást, Diana hercegnő halálát, a Challenger-katasztrófát.

Anekdotái:

A róla szóló irodalom gyakran idézi egy olyan jóslatát, mely szerint, egyszer amikor Itáliában találkozott egy szerzetessel, letérdelt előtte és Őszentségének szólította. Kb. 45 évvel később a szerzetest V. Szixtusz néven pápává választották. Az ilyesfajta anekdoták hitelessége sokszor kérdéses, esetenként Nostradamus halála utáni hamisítványoknak bizonyulnak. Fennmaradtak azonban olyan jóslatai is, melyeknek van írásos bizonyítéka; például asszisztense, Chavigny jegyezte fel a Nostradamus saját haláláról adott jóslatot is; amikor a halála előtti este Chavigny elbúcsúzott tőle, Nostradamus azt mondta: „Nem fog látni életben hajnalkor.”

Levelei:
Jóskönyve előszavában fiához, Caesarhoz írt levelében általános, pesszimista jellegű rövid jövendölést fogalmazott meg a világ sorsáról (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többszörös sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.).
Fontosabbak azonban azok a megjegyzései, melyek a könyve egyik kiadását kísérő levélben küldött II. Henrik francia uralkodónak, ezek segítenek versei értelmezésében. Ebben a levélben a jóslatokhoz, jósversekhez vezető és a könyve összeállításában alkalmazott munkamódszeréről is írt.

Próféciái:

A próféciák, mely mű az idők során több, egyre bővülő kiadást ért meg, négysoros (ritkábban hatsoros) versekből áll, ezek a jósversek, melyeket Nostradamus százas csoportokba, centuriákra osztott. Néha emiatt magát a könyvet is (A) Centuriáknak nevezik. A centuriák mellett a könyv egyéb, nem jóslat célzatú verseket is tartalmaz (ezek általában nem négy, hanem hat sorosak).

Nostradamus látomásai már több éve tartottak, míg arra kezdett gondolni, hogy ezek mások számára is fontosak lehetnek.
A könyv több, egyre bővülő kiadást ért meg. Első kiadása 1555-ben jelent meg Lyonban (ennek minden példánya elkallódott); a második 1557-ben jelent meg, és mint erről a próféciák címlapja értesít, az elsőhöz képest 300 új verset tartalmaz. Nostradamus a II. kiadás megjelenése után sem fejezte be a versek írását, 1558-ra még további háromszáz verset írt (VIII.-X. centuria). Ezeket az (egy évvel később meghalt) II. Henrik királynak szóló ajánlással látta el és neki elküldte; de életében nem jelentek meg. Posztumusz kiadás formájában, melyet Nostradamus rokonai és Chavigny állították össze, 1568-ban jelentek meg, Benoit Rigaud nyomdájában.

Nostradamus és Magyarország

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a „nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében a 99. vers alapján gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szeptember 8-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a „pogány” török még valóban százhúsz évig uralja Magyarországot, és Zrínyi Miklós valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse.

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy fontos szereplő betűit rejtettük el, melyeket helyes sorrendbe rakva kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét a kis nyomozóknak!!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re!

Akit ki kell találnotok:
Az Asylum bolygón lévő Menedékhely vezetője.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/17 Kelly Lupi olvas - Steampunk hangulat

02/19 Bibliotheca Fummie - Edgar Allan Poe

02/21 Dreamworld - Nostradamus