Rachel Hawkins - School Spirits

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Hawkins School Spirits - Kísértetsuli című regénye, mely a Hex Hall sorozat spin offja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Izzy Brannick varázslatos, humorban és romantikában bővelkedő történetét.

2016. június 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: School Spirits - Kísértetsuli

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996324
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Soha ne húzz ujjat a természetfelettivel!
A tizenöt éves Izzy Brannick-et arra nevelték, hogy szörnyekkel küzdjön. Családja évszázadok óta a varázslények üldözésének szentelte életét. De amikor Izzy nővére egy akció során nyom nélkül eltűnik, anyjuk úgy dönt, ideje egy kicsit pihenni. Új városba költöznek, ahol az iskolában furcsa dolgok történnek. Hogy rátermettségét bebizonyíthassa, Izzynek kell felgöngyölítenie a könnyűnek tűnő ügyet. De egy átlagos tinédzser bőrébe bújni nehezebb, mint amilyennek hiszi. A magányos és kemény lány tapasztalatlan a barátságok terén, és akkor még nem is beszéltünk a szerelmi ügyekről… Vajon képes annyira megbízni új barátaiban, hogy elfogadja segítségüket, mielőtt még több embernek baja esik?
Rachel Hawkins regénye ismét hozza a Hex Hall-sorozattól megszokott fanyar humort és bájt.
Készülj fel még több titokra, varázslatra és románcra.

Saját véleményem:

A Hex Hall trilógiával való hullámzó viszonyom dacára izgatottan vártam a spin off kötetet. Kíváncsi voltam, miként alakul tovább Izzy élete, és hogy mi lesz új kedvencemmel, a tükörben rekedt, 400 éves sráccal, Torinnal.
Beismerem, nem olvastam el előre a fülszöveget, de azért a korábban megkapirgált dolgok miatt élt bennem egy kép, hogy mégis merre haladunk majd tovább. Hát tévedtem. Nem Torin kiszabadítása és a vele kapcsolatos jövendölés került fókuszba, de mégcsak nem is a badass Brannick életforma. Ám ami ennél is jobban meglepett, az az, hogy a Kísértetsuli nem egy önálló könyv, szépen elvarrt szálakkal! Vagyis... a szerző szerint igen, tekintve, hogy nem tervez több regényt ebben a világban. Amikor ezt  megtudtam, szívem szerint a földhöz csaptam volna a könyvemet, hogy utána páros lábbal ugráljak rajta, majd egyesével tépkedjem ki a lapjait. Persze, oké, buta voltam, a Hex Hallt sem zártuk le maradéktalanul, na de ez?! Őszintén remélem, Rachel Hawkins meggondolja magát, és megadja mindazt a választ, amire várok.

Félretéve a (nem)befejezéssel kapcsolatos csalódottságomat, a történet többi részén nagyon jól szórakoztam. Tipikus könnyed, fiatalos regény, csipetnyi rejtéllyel, humorral és romantikával megfűszerezve. És ami kimondotta tetszett benne, hogy a szerző csavart egyet a dolgon, és ezúttal olyan főszereplőt választott narrátornak, aki szerves része a természetfeletti világnak, mi több, abban él, elszigetelődve a mai társadalomtól.
Érdekes volt egy prodigium-vadász lány szemén keresztül szemlélni a mi világunkat, és rájönni, hogy az emberi faj is lehet legalább annyira talányos, mint a természetfeletti. Rengeteg vicces, Izzy számára pedig kínos szituációt szül a lány tájékozatlansága a hétköznapi tinik világával kapcsolatban, tekintve, hogy a legifjabb Brannick hölgy egész életét a vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek, stb.-k üldözésével és gyilkolásával töltötte, némi járőrözéssel és harci kiképzéssel kitoldva. Korábban soha nem érintkezett hétköznapi kortársaival, így az iskolai élet nehézségei és drámái is elkerülték. Ám amikor anyja friss nyomot szimatol az egy éve eltűnt nővérének ügyével kapcsolatban, melyhez egy iskolai szellemügy is társul, Izzy hirtelen a normalitás útvesztőjében találja magát. Be kell illeszkednie a helyi suliba - leplezve képességeit -, ami a legfinomabban szólva is nehezen megy neki.

Ha most azt gondoljátok, a School Spirits "egy újabb gimis, paranormális-misztikus sztori", igazatok van. Valóban az. De! ezt tudja is magáról, és ilyetén él az önparódia eszközével is.
Például hatalmas fricska, ahogy Izzy (és Torin) gimis sorozatokat nézve próbál eligazodni a suli és a diákság keszekusza életében. Tudjuk, mennyire reálisak, kisarkítottak, túldramatizáltak ezek a filmek, vagyis borítékolható a szájszéli görbület, amikor Iz ezek alapján próbál elevickélni. Arról nem is beszélve, mennyire aranyosak a lány rádöbbenései az emberi dolgokra (randira hívás, érintés, kidobózás).
Eltúlozva: képzeljétek el Tarzant a sulitok folyosóján.
Persze a kötelező klisés elemekből sincs hiány: szerelmi szögek, barátok, sulis ügyek, szakkörök, rejtélyes események, ám ezeket a szerző humorral, kellő érdeklődést szító titkokkal és jó karakterizálással oldja.
Izzy egy harcias, bátor, talpra esett lány, aki minden áron bizonyítani szeretné rátermettségét édesanyjának. Mindemellett pedig aranyos, szerethető, egyszerű csajszi, ésszel és némi humorral megáldva. Na, nem annyival, mint Sophie.
A humorzsák szerepe ezúttal a történet egyik új karakterére, a csupa kérdőjel Dexre hárul. Dex első perctől csupa talány mind Izzy, mind pedig a mi számunkra. Régiesen beszél, kortársaitól eltérően öltözködik, és van valami vele kapcsolatban, ami gyanakodásra adhat okot. Ugyanakkor ontja magából a vicceket, miközben teljes gőzzel ostromolja a lányt. Arról nem is beszélve, hogy tagja a PMS-nek. Nem, nem annak, amire gondoltok, hanem egy szellemvadász szakkörnek, mely egészen pontosan három - Izzy-vel együtt négy - főből áll. A PMS-esek a suliban gyűlésezve vesézik ki a paranormális eseményeket, melyekből a történet idején nincs hiány. Csakhogy kérdés, mennyi jó sülhet ki abból, ha mi, emberek, tudatlanul beleavatkozunk a természetfelettibe. Márpedig itt döglött, ajtóra szegelt békák, agyonszurkált babák, és egy régi kísértethistória kerül terítékre.
A PMS csapat egyébként nagyon aranyos, izgalmas társaság mind szellemvadászat, mind hétköznapi megnyilvánulások terén, mégsem őket emelném ki, hanem régi szerelmemet, Torint, aki ha számomra nem is kellő mennyiségben, de azért megjelenik.
Torin egy négyszáz éve tükörbe zárt srác, aki figyelemmel kísérte a Brannick család generációinak sorát. Segítette őket hullámzó látomásaival, vagy éppen bosszantotta őket - függően attól, éppen mihez volt kedve. Mindazonáltal Torin úgy véli, s homályos utalásaival folyamatosan ezt sugallja, hogy Izzy fogja kiszabadítani börtönéből... A lány azonban hallani sem akar erről.
Kettejük között furcsa, nem a megszokott macska-egér játszma zajlik. Izzy hiába utálja a srácot, és tiltakozik az ellen, hogy Torin belopózzon álmaiba, mégsem tud elszakadni tőle. Megvan köztük a kémia, az tuti.
Én a magam részéről rettentően szorítottam nekik, és alig vártam a közös jeleneteiket, amik hol megmosolyogtatóak voltak, hol drámaibbak, hol álomszerűek.

Mindent egybevetve a School Spirit kiforrottabb, összeszedettebb, mint az anyasorozata, miközben tartalmazza a jól megszokott misztikumot, humort, üde bájt, és a lendületességet. Egyedül a nyitott vége az, ami levon az értékéből. Ám ha ezen az olvasó túl tud lendülni, akkor kellemes kikapcsolódás egy laza nyári délutánhoz, vagy takaró alá kucorodós hideg estéhez.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Torin, Izzy, Dex

Kedvenc jelenet: Torinos filmezések, a csónakázás, és az első tesi

Negatívum: az elvarratlan szálak

Borító: 5/5

Audrey Hollister

A borítót szemlélve feltűnhet nektek egy ismerős alak, aki nem más, mint Audrey Hollister, a Párválasztó sorozat borítóival ismertté vált hölgyemény. Bizony, az Americát életre keltő lány ezúttal Izzy-t formálja meg Brannick felszerelésben.

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a tükröké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy közismert varázstükörrel, nektek pedig ki kell találnotok, ki a mágikus tárgy eredeti tulajdonosa (!). Ha ez megvan, a megfejtést (az illető nevét) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és amennyiben minden állomáson teljesítettétek a feladatot, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott School Spirits - Kísértetsuli c. regény egy példányát.
Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/26 Deszy könyvajánlója
06/28 Sorok Között
06/30 Dreamworld

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.
A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
ISBN: 9789632663852
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Lányi Judit

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Saját véleményem:

Hűha! - talán leginkább így tudnám kifejezni a könyvvel kapcsolatos élményeimet, érzéseimet, melyek épp annyira nem csak feketék vagy fehérek, mint a téma, amit feldolgoz. Most már értem, miért övezi ekkora szeretet - évek óta - Lou és Will történetét, és hálás vagyok mindenkinek, akinek része volt abban, hogy a film is megszülethetett belőle, mert máskülönben biztosan kimaradt volna az életemből. Sőt! Tovább megyek. Emilia és a nagy Trónok harca rajongásom nélkül, Sam ide vagy oda, ugyancsak elsiklottam volna a sztori mellett. Ám onnantól, hogy Dany-ről (nekem ő már örökre Dany marad) tudomást szereztem, végigkövettem a forgatási híreket, lestem a képeket, vártam az előzeteseket (ezeket a blog Facebook oldalán láthattátok is), és rájöttem, nem fogom beérni annyival, hogy megnézem a filmet. Még úgy sem, hogy már tudtam, mi lesz a vége.

A Mielőtt megismertelek két félemberről szól, kiknek sorsszerű találkozása gyógyítólag hat a másikra. Will tele van álmokkal, ambíciókkal, amiket egy buta baleset összetör, míg Lou számára szabad az út, mégsincsenek álmai, csak korlátai. Kettejük találkozása viszont egy olyan gyönyörű fejlődési folyamat kezdete, ami nem csupán számukra lehet sorsdöntő, hanem számunkra is.

Will néhány másodperc alatt, önhibáján kívül, életerős, sikeres üzletemberből/szeretőből/kalandorból/barátból/fiúból magatehetetlen, testileg jócskán korlátozott, vegetáló "ronccsá" válik, aki másokra van bízva, miközben szellemileg nagyon is ép. A vele történteket pedig képtelen feldolgozni, főleg annak tudatában, milyen jövő vár rá; és az sem segít rajta, ahogyan egykori szerettei lesajnálva, a valódi érzéseire fittyet hányva bánnak vele. Mogorva, zord, életunt férfivá lényegül, aki teljesen elszigetelődik mindentől és mindenkitől. Számára csak egyetlen megoldás létezhet, a feloldozás, vagyis az eutanázia.

Könnyű emiatt és a viselkedése miatt elítélni és sajnálni őt, vagy ítéletet mondani felette, de a regényt olvasva világossá válik, hogy nem annyira egyértelmű a dolog (attól függetlenül, mi lesz az egész vége). Jojo Moyes hihetetlenül valóságosan ábrázolja mindazokat az érzéseket, problémákat, amiket ez a fiú meg- és átél, ebből kifolyólag a könyvet végigkísérő dilemmázás is értelmet, bizonyítást és tartalmat nyer. Bemutatja, mennyire nehéz kiszolgáltatottnak lenni, s tiszta fejjel végigasszisztálni a saját leépülésedet.
Mindennek tekintetében nem meglepő, hogy a férfi sokáig olyan harapós, agresszív mindenkivel szemben. Sőt! Számomra akkor vált valós figurává, amikor Nathan (az ápoló) végigmutatta Lou-nak a gyógyszereit, és szóba került Will fizikai szükségleteinek rendezése. Egészen friss, személyes élményeim alapján tudom, mi több, tapasztaltam, milyen mértékű feszültséggel járhat egy ilyen, tartós komfortzónából való, kényszerű kilépés. Lou pedig pont azért volt nagyszerű ember, társ Will mellé, mert kívülállóként, érzelmi kötelékek híján felül tudott kerekedni a sajnálatán, és képes volt meglátni az embert. Mert ha valamire megtanít ez a történet minket, akkor az az, hogy mindenféle testi-, szellemi- vagy lelki rendellenesség ellenére ők is ugyanolyan emberek, mint mi.
Az eutanázia kérdésköre azonban olyasmi, ami tabunak számít, s a szórakoztató irodalomban ritkán találkozni vele ennyire központi elemként. Mégis létező dolog. Én a magam részéről viszont nem szeretnék ebbe belemenni, ítéletet mondani, és az a helyzet, nem is tudok. Will miatt többször is eljátszottam a gondolattal, mit tennék a helyében, ám hiába szólnak mellette vagy ellene pro és kontra érvek, nem tudom. (Nem is szeretném megtudni.) Az biztos, hogy komoly téma.

A helyzet drámaiságát enyhítendő van nekünk egy női főszereplőnk is, aki narrátorként végigkísér minket kettejük történetének ösvényén. Louisa egy 26 éves, kisvárosi lány, aki a családjával él, imádja egyszerű kis munkáját, és a magánéleti nehézségei ellenére pozitívan szemléli a világot. Optimizmusa csak akkor gyengül meg, amikor egyik napról a másikra elbocsájtják, és minden igyekezete ellenére, sehogy sem talál magának megfelelő munkát, miközben a családja és beképzelt (péklapátos) párja folyamatosan nyüstöli. Végül, a sors fintoraként (van egy beteg nagyapja, akitől ugyancsak retteg) Will mellett kap felügyelői munkát. Lou sokáig nem találja helyét új szerepében, fél a férfitól, s emiatt mindent megtesz, hogy minél kevesebb időt kelljen vele töltenie; szabadulni azonban nem tud, hisz akárhányszor megpróbál hangot adni érzéseinek, szerettei átgázolnak rajta.
Bevallom, Lou-t néha jobban sajnáltam, mint magát Willt. Egyszerűen annyira elnyomták a szülei, a nővére, de még az a féreg pasija is, hogy beszorult egy kis skatulyába, ahonnan nem tudott kilépni. Rossz volt nézni, ahogy beletörődve az elnyomásba, abszolút meg se próbált álmodni, csak élt egyik napról a másikra, beszorulva egy olyan kapcsolatba, ami ugyancsak lehúzta, és elfogadta, hogy mindenki butának titulálja.
Amit viszont nagyon becsültem ebben a lányban, az a lelkében rejlő vidámság, a pozitív életszemlélet, ami a nyitottságában, kedvességében, és bohókás öltözködésében nyilvánult meg. Lou-ban végig ott volt a szikra, csak kellett valaki, aki lángra lobbantotta, megtanította arra, hogy merjen élni.

A turné bannerén láthattok egy mottót, ami a Mielőtt megismertelek valódi üzenete. Nem Will és az eutanázia gondolata a legközpontibb elem ebben a történetben, hanem maga az élet. Will és Lou is rendelkezik valamivel, ami a másikból hiányzik, ami nélkül nem teljesek, nem önmaguk, ám a kezdeti utálaton és bosszantáson túllendülve gyönyörű, vicces, és bizony szívszorító kapcsolat formálódik köztük, ami mindkettejüket teljessé teszi.
Kettejük viszonyát szavakkal tán le sem lehet írni. Megindító, ahogyan Will átadja a élet receptjét, a saját életerejét a lánynak, aki cserébe annak látja őt, aki, ezzel mintegy megédesítve a rég megkeseredett napjait. Szóval végkifejlettől függetlenül ajánlom, készítsetek be néhány(száz) zsepit, kelleni fog.

A Mielőtt megismertelek egy szívszorító szépségű történet életről, álmokról, emberekről. Jojo Moyes pedig olyan író, akire nem árt odafigyelni; nem csak tartalmilag érdekes és gyönyörű a mondanivalója, de a stílusa is nagyon emberközeli. Karakterei egytől-egyik élő, húsvér emberek, akik hibáznak, csetlenek-botlanak, de mind közülünk valóak. Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kis gyöngyszemet, aki szellemileg és lelkileg elég érettnek érzi magát az élethez.
Végül, de nem utolsósorban még muszáj megjegyeznem, hogy a filmes képek, előzetesek, videók miatt én már eleve úgy kezeltem Lou-t és Willt, mint Finnicket és Dany-t (kinézetileg); és bár még nem jutottam el filmre (de fogok!), mégis úgy vélem, mindketten, sőt Patrickkel együtt hárman, tökéletes fizikai megtestesítői azoknak a személyiségeknek, akikről ebben a könyvben olvashattam.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lou, Will

Kedvenc jelenet: Lou és Will minden pillanata a répás etetéstől

Negatívum: Patrick

Borító: 5/5

Előzetes

Nyereményjáték

Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Fülszöveg:

Az 501-es Endor-Hoth expressz 1222 méteres tengerszint feletti magasságon elakad a jeges sínen, miközben az ewok történelem legádázabb hóvihara tombol körülötte. A 269 utas a magas hegyek közt gyorsan süllyedő hőmérsékletben kénytelen elhagyni a hóban rekedt vonatot, hogy egy több száz éves hegyi szállón keressen menedéket. A vihar elől biztonságban vannak, de pirkadatkor egyiküket holtan találják. Mivel a vihar nem csillapodik, Leia Organa, a nyugalmazott rendőrfelügyelőnőt kérik meg, hogy vizsgálja ki a gyilkosságot. De Leia nem akar részt venni ebben. Kemény tapasztalatok alapján tanulta meg, hogy az igazság árát néha nem érdemes megfizetni. Az igazság keresése neki élete szerelmébe, nyomozói pályájába és mozgási szabadságába került: a gerincébe fúródott golyó deréktól lefelé megbénította. A kerekesszék, a gyilkos és a halálos vihar által csapdába ejtett Leia egyre növekvő szorongásában a szálló minden lakója osztozik. Nyomozzon-e, vagy csak várja meg, amíg segítség érkezik. És közben egyfolytában szóbeszédek keringenek a 501-es titkos szállítmányáról. Miért plombálták le az utolsó vagont? Miért zárták le a szálló fölső szintjét? Kit vagy mit rejtegetnek? És persze mi lesz, ha a gyilkos ismét lesújt?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/14 Bibliotheca Fummie
06/16 Szembetűnő
06/18 Kelly és Lupi olvas
06/20 MFKata Gondolatai
06/24 Zakkant olvas
06/26 Dreamworld

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén

A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Marni Bates Gyilkos a vonal végén című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere, az álmodozó Emmy-vel karöltve belevág a nyomozásba, hogy kiderítse, ki akarta megölni a lányt és miért. 

2016. június 18-tól minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Marni Bates: Gyilkos a vonal végén

Kiadó: Móra Kiadó
ISBN: 9789634153757
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Chovanecz-Molnár Éva

Fülszöveg:

Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán... meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos iskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Saját véleményem:

Marni Bates az én személyes átjáróm Csodaországba. Ha valami igazán dilisre, viccesre, üdére, mégis minőségi olvasmányra vágyom, ami ráadásként feltölt energiával is, akkor biztos, hogy őt választom.
A Gyilkos a vonal végénről egyébként nagyjából akkor hallottam először, amikor Ms Mad Hatter nálunk járt és még javában írta a történetet. Onnantól folyamatosan figyeltem a híreket, és meglepve örömködtem, hogy nálunk előbb megjelenhet, mint külföldön - ebből is látszik, Marni mennyire imádja a magyar olvasóit (és, hogy mennyire jó kapcsolatot ápol a kiadóval). Mindezek után talán nem meglepő, hogy a kötetben itt-ott viszontláthatjuk magunkat.

"- Emmy, ezen már túl vagyunk. Te mondasz valami ütőset, én mondok valami okosabbat. Te hülyén érzed magad. Ha lehet, most ne fussuk le ezeket a köröket."

Mielőtt azonban belevágnánk, tartozom nektek egy csacska vallomással. Hiába tudtam, hogy a szerző neve Marni Bates, mégiscsak rettegtem attól, mennyire megy át a csaj a krimi műfajába - ami nem kifejezetten tartozik a zsánereim közé. Utólag visszagondolva persze tudom, bolondság volt részemről ilyeneket feltételezni, de azért hatalmas szikladarabok gördültek le a mellkasomról a bohókás borító láttán. Onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy egy hamisítatlan Marni-élményt kapok. És igazam lett! De még mennyire! Elég volt kinyitnom a könyvet, és máris fülig ért a szám attól a rengeteg bolondságtól, amit ez a lány a nyakamba zúdított. Azt hiszem, ennyit már régen nevettem, mint itt. A főhősnőnk, Emmy belső monológjai, írói megnyilvánulásai éppoly szédületesek, mint élő szópárbajai vagy tettei. Kicsit olyan a személyisége, mintha Marni egybegyúrta volna magát velünk, olvasókkal.
Em egy örökálmodozó, romantikus lélek, aki írói ambíciókat dédelget magában. Folyton jeleneteken, történeteken gondolkozik, melyek pontosan olyanok, mint az összes szárnypróbálgató alkotópalántáé. Manírosak, túlgondoltak, és nem valami erősek. Aki életében próbálkozott már egy regény (vagy akár novella) megalkotásával, az itt kívülről viszontláthatja önmagát - végtére is Emmy hobbija egyfajta görbetükör aranyos és vicces tálalásban, ami ugyan valóban mosolyt varázsol az arcunkra, de egyszersmind közelebb is hozza hozzánk Em karakterét.
Emellett főhősnőnk egy teljesen átlagos lány, csupa olyan tulajdonsággal, ami legtöbbünkre igaz lehet. Nem kifejezetten hangember, de imádja a könyveket és a barátait; ha pedig végképp kihozzák a sodrából, akkor azért kiereszti a benne szunnyadó tigrist - vagy labradorkölyköt. Mindazonáltal egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, olyannyira, hogy ő ennek az egész sztorinak a motorja. Már csak azért is, mert a Gyilkosság a vonal végén egy tipikus sorozatkezdő kötet - magyarán elég lassan indul be a cselekmény.
Az ütemes kezdés után (gyanútlanul kávézgató és gépelő hősnőnket betalálja egy háborodottnak tűnő bácsi, aki eltűnt apjáról és holmi életveszélyekről fecseg, majd a lányra borulva meghal, mindezzel Em nyakába zúdítva egy irritáló nyomozót, egy seggfej unokát, és némi rejtélyt, hogy a titokzatos csúcskütyüről és a gyilkosról már ne is beszéljünk) egy hosszabb szakaszra belassul a sztori, mely kiválóan alkalmas lehetne arra, hogy megismerjük Emmy új elitsuliját, annak diákjaival és a többi szereplővel együtt, de számomra ez cseppet hiányosra sikeredett. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy hiányosra, de nem unalmasra, ugyanis, mint fentebb említettem, Em egy valódi katalizátor, aki sugárzó lényével kellően kompenzálja az átvezetőrészt. Hétköznapi drámái pont annyira mókásak, érdekesek, meghatóak, mint a később elinduló rejtélylavina. Én legalábbis szerettem arról olvasni, Emmy miként szokik bele új környezetébe, hogyan fogadja Marni 2.0 típusú, örökbuzgó, állandóan csacsogó szobatársnőjét, vagy hogy mi módon éli meg a tőle merőben különböző társadalmi osztályból származó tinik reakcióit. De idesorolhatnám még a régi barátoktól és a plátói szerelemtől való eltávolodást, vagy magát Szenyasztiánt, aki hű gúnynevéhez. Szóval szerettem hétköznapi lánynak látni Emmy-t.
De minthogy a cím nem véletlen, természetesen, ha kicsit késve is, ám annál titokzatosabban megérkezik a várva várt rejtélyadag is, amit ember legyen a talpán, aki megfejt. Marni egy félelmetesen zseniális nőszemély, krimiszerzőket meghazudtoló módon kevergeti a lapokat, hol újabb titkot dobva be az egyenletbe, hol megdöbbentő csavarokat húzva meg.
Egyfelől van nekünk egy rejtélyes gyilkosunk, aki szerencsétlen, ártatlan Emmy életére tört, nem tudni mi okból. Aztán ott van Sebastian, Sebastian halott nagyapja (aki talán nem is annyira halott, vagy mégis?) és az ő szavai; Em soha nem látott apja; a phablet és a fenyegető üzenetek, valamint a ne bízz senkiben intelem. Szóval megoldandó ügyekből nincs hiány, mint ahogy bimbódzó románcokból sem. De, ha valamiben Marni nagyon ügyes - az eddig eltitkolt sherlocki énje és humorbombái mellett -, az a karakterizálás. Alakjai mindig önálló, jól elkülöníthető személyiségek, véletlenül sem találkozni két egyformával. Továbbá legyenek akár két-, akár háromdimenziós kidolgozásúak, fontos részei a történetnek, attól függetlenül, mekkora a szerepük.

Összességében tehát a Gyilkosság a vonal végén egy újabb szenzációs Marni mű, ami egyszerre izgalmas, bolondos, rejtélyes, és fiatalos. Bátran ajánlom a LOL könyvek és Smith gimi sorozat kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretik a bohókás, nyomozgatós tinikönyveket és a humort. Strandra (vagy kerti katicamedencéhez) például tökéletes olvasmány a tikkasztó hőségben.
Ui.: külön kiemelném a fordítást, ami visszaadta a szöveg lendületességét, maiságát, és remekül hozta a poénokat is.
Ui. 2.: KÉREM A FOLYTATÁST!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Emmy, Kayla, (Sebastian esetében még nem tudom, hogy utálom vagy imádom)

Kedvenc jelenet: Emmy és Kayla első találkozása, Emmy regényrészletei

Negatívum: a középtáji eseménytelenség

Borító: 5/4,5

Nyereményjáték

Mostani játékunk során egy kis nyomozásra invitálunk benneteket; híres gyilkosokat kell lelepleznetek.
Emhez hasonlóan ti is kaptok egy telefont, benne egy üzenettel. Az üzenet tartalmaz egy koordinátát, egy nevet rovásírással (rovásírás szabályainak megfelelő módon írva), és egy hónap-nap párost picit nyakatekert módon megfogalmazva. Ha ügyesek vagytok, a jelekből kikövetkeztethetitek az áldozat nevét, holttestének helyét, és annak megtalálásának időpontját. Csakhogy mi a gyilkos személyére vagyunk kíváncsiak!
Kalapot, pipát, nagyítót, google-t, Watsont elő, ugyanis a helyes megfejtők között (akik mindhárom gyilkost megpróbálják leleplezni) három darab Gyilkos a vonal végént sorsolunk ki, a Móra kiadó jóvoltából!
Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway


Nézzetek be a többi állomásra is

06/18 Deszy könyvajánlója
06/23 Dreamworld
06/24 Sorok Között 

Melissa Grey - A lány éjfélkor

A Maxim Kiadó a 2016-s Könyvhétre hozta el nekünk Melissa Grey debütáló regényét, A lány éjfélkort - egy tolvaj lány, két varázslatos nép és egy izgalmas hajsza történetét a titokzatos Tűzmadár után.
Kövessétek végig az öt állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a három példány egyikét a kiadó felajánlásában.

Melissa Grey: A lány éjfélkor

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617145
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

New York városa alatt húzódik egy titkos világ. Itt élnek az aviánok, az ősi nép, akiknek testét toll borítja, és ereikben varázslat folyik. Rejtett városaikba még ember nem tette be a lábát. Egy kivétellel: a fiatal lány, Ekhó szökevény zsebtolvaj, és lopott kincsek eladásából tengeti itt az életét. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja. Mikor egy ősi viszály fenyegeti az aviánok békés világát, Ekhó elhatározza, hogy bizonyítva hűségét, megkeresi a Tűzmadarat, mely a legenda szerint véget vethet a háborúnak. De nemcsak a lány hisz a különleges lény létezésében, hanem az ellenség, a sárkánypikkelyes drakharok is, akik szintén a madár nyomát kutatják. Ekhó mindent hátrahagyva elindul küldetésére, de nem sokáig marad egyedül, mert összetalálkozik Caiusszal, a smaragdzöld szemű és karizmatikus drakhar fiúval, akit látszólag saját népe üldöz. Caius egyre inkább elvarázsolja Ekhót, és a lány hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul vonzódik hozzá. De Ekhónak fogalma sincs, kivel is áll szemben valójában…

Saját véleményem:

A lány éjfélkorra akkor akadtam rá, amikor a turnés listánkat böngészve, "nézzünk rá mi ez" alapon rákerestem a GR-en. Megtetszett a borítója és a fülszövege, úgyhogy úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Csakhogy, ahogy telt az idő, az érdeklődésem egyre inkább csökkent, és mire odáig értem, hogy olvashassam, érdektelenségbe fulladva nyitottam ki a fedlapot.
Persze próbáltam én optimista lenni, de valahogy, annak dacára, hogy az írónő stílusa vitt magával, úgy éreztem magam, mintha a nyakamba zúdítottak volna mindent. Nem értettem, mit olvasok, kik azok az aviánok, vagy milyen szerepük van Ekhó életében, és hogy milyen legendáról hadoválnak. Sőt, mi több, korban sem igazán sikerült betájolnom magam. Ott álltam (pontosabban ültem) tök hülyén, és nem értettem semmit.
Már épp elhagyni készült a remény, s bőszen gondolkodtam azon, hogy visszalépek a turnéból, amikor jött Caius fejezete egy brutális gyilkossággal, pszichopata ikerhúggal, sárkányszerű lényekkel, és némi nemű középkori beütéssel, ráadásként egy kegyetlen, ámde meg nem értett, jólelkű herceggel fűszerezve. Onnantól kezdve, ha valaki akarta volna se tudta volna kivakarni a kezemből Melissa Grey regényét, mely bár tipikus első rész, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt, mégis egy rettentően újszerű világot fest le, annál is jobb karakterizálással.

Mint a legtöbb sorozat kezdőköteténél, úgy itt is elmondható, hogy lassan bontakoznak ki a dolgok. Idő kell a világ és a karakterek megismeréséhez, és bizony ugyancsak idő kell ahhoz is, hogy minden elem és sakkfigura a helyére kerüljön - bár megjegyzem, mind az aviánokról, mind a drakharokról szívesen olvastam volna többet is (informatív jelleggel). Ez a folyamat pedig nem minden esetben izgalmas. A szerző gyönyörűen fogalmaz, a leírásai képszerűek, és a szöveg is gördülékeny, ám bizonyos esetekben túlnyújtottak. Tudjátok, amolyan "sok a duma, inkább haladjunk" módon. De a jó hírem az, hogy ezzel ki is fújt minden negatívum.
A rágógumi effektust leszámítva, én totálisan beleszerettem a madáremberek és drakharok világába, a Tűzmadaras vonalba, a karakterekbe, valamint a különféle kapcsolatokba.

Nagyvonalakban annyit kell tudni a történetről, hogy az emberi világtól elszigetelten él két nép, az aviánok (madárszerű emberek) és a drakharok (sárkányszerű emberek), akik hosszú-hosszú idő óta hadban állnak egymással. Ám egy legenda szerint a Tűzmadár véget vethet a háborúnak.
Ekhó, a főhősnő ugyan ember, mégis az aviánok csapatát erősíti, emellett pedig kiváló zsebtolvaj - s ilyetén boldogan vág bele a Tűzmadár felkutatásába. A másik csapatban viszont ott van Caius, a békét kereső herceg, kinek nézeteit kegyetlen húga nem igazán osztja. Tanith egyáltalán nem akar békét, lételeme a kegyetlenkedés (számomra az ő karaktere kicsit olyan Viserys Targaryen-Yara Greyjoy áthallásos volt), így addig ügyeskedik, míg ikertestvérét eltávolítja a képből, időt és extra motivációt adva ezzel a fiúnak a legendás lény felkutatására.
Egy ideig külön-külön utakon haladva ismerkedhetünk meg főszereplőinkkel és társaikkal, ami mind a két fél esetében izgalmas, hisz színes egyéniségek, más-más jellemmel és motivációval, de azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a nagy dolgok onnantól indulnak be, amikor a Caius és Ekhó team találkozik. Nem csak kontinenseken átívelő kalandozásban lehet részünk, hanem sziporkázó humorban, és iszonyatosan jó karakteri interakciókban, kapcsolatokban is. 
Természetesen a romantika, mint kötelező elem sem hiányozhat, meglepő módon azonban mégsem annyira fehér vagy fekete, mint gondolnánk. Akár a fő- akár a mellékszereplők esetében nagyon árnyalt, összetett, és cseppet sem egyszerű szálakról beszélhetünk, amikben a későbbiekre nézve is rengeteg potenciál rejlik.

Összességében A lány éjfélkor egy érdekes és újszerű világgal operáló, vérbeli első rész, melyben a mágikus lényektől kezdve a romantikán át, a humorig minden megvan. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a sárkányokat (bár hozzáteszem, itt nem teljes értékű sárkányokról beszélünk), kíváncsi egy új világra, megismerné milyenek a különböző fajtájú madarakra hajazó aviánok, vagy egyszerűen csak vágyik egy izgalmas ifjúsági fantasy-re.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Caius, Ekhó, Jáspis, Dorian

Kedvenc jelenet: az első Caius fejezet

Negatívum: az esetenkénti túlírtság

Borító: 5/4
Megtetszett? Vedd meg!

Nyereményjáték

Ekhó profi tolvaj és erre a képességére nagy szüksége is van a történet folyamán, hogy a Tűzmadár nyomára bukkanjanak. Így most mi játékunk is a tolvajlás körül forog.
Minden blogon találtok egy képet egy-egy filmről, amely a címében és/vagy a történetében is tolvajlásra utal. A feladatotok, hogy kitaláljátok a film címét és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beleírjátok.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly Lupi olvas ~ idézetek
06/16 MFKata gondolatai ~ borítók
06/17 Függővég ~ aviánok és drakharok
06/21 Deszy könyvajánlója
06/22 Dreamworld 

Jamie McGuire - Gyönyörű áldozat

A Maxim Kiadó elhozza a nagy szeretetnek örvendő Maddox testvérek harmadik kötetét, a Gyönyörű áldozatot, melyben Taylor Maddoxot ismerhetjük meg. Mostani alkalommal hét állomásos blogturnéra invitálunk titeket, ahol számos érdekesség mellett tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617480
Oldalszám: 356 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Falyn Fairchild szeme előtt egyetlen cél lebeg: eljutni Eakinsbe, Illinoisba. Számára ez az egyetlen hely, ahol igazán megbocsátást nyerhet a régmúlt bűneiért…
Falyn, a leendő colorádói kormányzó lánya. Így minden, amit tesz, hatással van apja karrierjére. Ám legnagyobb igyekezete ellenére sem képes megfelelni az elvárásoknak. Nem tud szabadulni egy fiatalkori hibájának terhétől. Pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban, és minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, hogy repülőjegyet vehessen, és végre elutazhasson Eakinsben, ahol talán helyrehozhatja a múltját.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor fáradt és kimerült – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.

Saját véleményem:

Vegyes érzések tombolnak bennem, mint ahogyan olvasás közben is oly' sokszor. Taylor története nagyon jó... lehetett volna, ha Jamie McGuire megáll a sztori kétharmadánál. Persze így sem volt rossz, mindössze sajnálom, hogy az erős alapokat az oldalszámnövelés és a szappanopera hatás kedvéért megtépáztuk.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. A Gyönyörű áldozat főszereplői ezúttal Taylor "egyik iker" Maddox és Falyn, aki az előző részből már ismerős lehet, ott ugyanis a maga édes ártatlanságával sokunk szimpátiáját elnyerte.
Falynnel először az esküvőn találkoztunk, ahol azt láthattuk, stabil kapcsolatban áll Taylorral, miközben azt is tudtuk, a fiatal srác mit művelt Thomas szobájában...
Mindezek tudatában én valamiért azt hittem, valahol itt kapcsolódunk majd be kettejük történetébe, de nem így történt. A mostani részben visszautazunk a kezdetek kezdetére, és lépésről-lépésre követjük végig, miként bonyolódnak romantikus kapcsolatba Taylorék, miközben nagyon is tisztában vagyunk vele, mi fog velük történni.

Falyn egy kisvárosi étteremben kiszolgáló. Többé-kevésbé minden napja ugyanúgy néz ki immár sokadik éve. Reggel felébred, lebattyog bérelt szobájából az étterembe, ahol lehúzza a munkaidejét, majd a nap hátralevő részében a lakásában ténfereg. Nem bulizik, nem iszik, nem jár sehova, és főként nem pasizik - már csak azért sem, mert a kis közösségben maximum az alkalmankénti fiatal tűzoltók az egyetlenek, akik potenciálisan szóba jöhetnének. Csakhogy hősnőnk köszöni, de múltja és bizonyos szóbeszédek miatt nem kér a futókalandokból és búcsúkból. Egyetlen célja van, összegyűjteni a kellő összeget, hogy Eakinsbe utazhasson.
Ezek szellemében, amikor Falyn asztalánál megjelenik Taylorék csapata, a lány távolságtartóan, megvetően viselkedik velük, később még azt is a szemükre hányja, hogy nem hagytak neki borravalót. Csípős nyelve és nem túl baráti modora azonban egyből felkelti a Maddox fiú érdeklődését, és addig nyüstöli a lányt, míg az el nem megy vele vacsorázni. Innentől pedig, ahogyan az lenni szokott, beindul a gépezet, főleg azok után, hogy Falyn rájön, Taylor is eakinsi...
Fentebb ugyebár már említettem, hogy végig vegyes érzések dúltak bennem, és ez az a rész, ahol ez különösen igaz. Egyrészt az első nagyjából száz oldal esetében úgy éreztem, hiába olvasok, nem haladok. A történet olvastatta magát, az események mégis olyan lassúak, semmilyenek voltak, mintha egyhelyben toporogtam volna - mégsem mondhatom, hogy untam vagy idegesített, mert nem. Másrészt, ami nagyon tetszett, az az, hogy Falyn és Taylor kikerült a nagy Maddox balhéból, és végre nem Travisék egykori tragédiájával a háttérben sodródtak ide-oda.
Hiába imádom Travist és Abby-t, Thomas könyvét újraolvasva ráébredtem, kezdek besokallni attól, hogy valamilyen úton-módon minden körülöttük forog, és a többi testvér csak másodhegedűs a darabban. Szóval kimondhatatlanul örültem, hogy Falynéknél megtört a jég. Sőt! Kimondottan jót tett mind a Maddoxoknak, mind pedig Jamie McGuirnek, hogy kicsit el tudott tőlük szakadni. A regény nyelvezete is erősebbé vált, visszajött az a stílus és hangulat, amiért annak idején beleszerettem az írónő munkásságába.

A Gyönyörű áldozat jelentős része Falyn és Taylor kapcsolatára fókuszál, a megszokott macska-egér formában. Gyilkolják egymást, távolságot tartanak, miközben annyira izzik körülöttük a levegő, hogy épp csak lángra nem lobban. Közben megy a folyamatos közel engedlek-aztán eltaszítalak, akarlak-de nem lehet huzavona, ami Falyn titkainak értelmében bizonyos oldalszámig megérthető, de kétharmadnál fordul a kocka. Utóbbira később még visszatérünk, most azonban visszakanyarodnék Falyn titkaihoz.
Kezdetektől érezhető, tapasztalható, hogy valami oltári nagy gáz van a csajjal. Gazdag, híres szüleivel évek óta nem találkozik, egy kis szobában húzza meg magát, kerüli a férfiakat, valamilyen borítékokat rejteget, sejtelmes utalásokat tesz erre-arra. Egyszóval minden jel arra utal, hogy valami nem százas az életében.
Nem mondom, hogy ez a titok nem kitalálható viszonylag gyorsan, mert de; ugyanakkor van benne egy csavar, ami engem személy szerint nagyon meglepett, és ami miatt fejet hajtok Jamie McGuire előtt. Még mindig elképesztő milyen bravúrosan tudja szövögetni a szálakat...
Falyn egyébként egy aranyos, szerethető lány (leszámítva a péklapátos pillanatait és az érthetetlen hisztijeit), de merőben más módon, mint ahogyan Thomas kötetében láttuk. Sokkal talpraesettebb, tökösebb, keményebb, nem olyan törékeny és simulékony virágszál, mint ott. Amolyan déli csaj.
Taylor pedig ízig-vérig Maddox és mégsem. Külső adottságait, akaratosságát, makacsságát, és birtoklási vágyát tekintve tökéletesen beleillik családjába, ugyanakkor mégis szelídebb, aranyosabb, romantikusabb srác. De eszetekbe se jusson megkérdezeni, jobb-e, mint a többiek, vagy hogy melyikük oldalán lennék Mrs Maddox, mert nem tudok dönteni. Az biztos, hogy Taylor is imádnivaló, álompasi alapanyag. Nagyon édesen közelít Falyn felé, a segítőkészsége is megható, és a családjával való viszonya is olyan, ami miatt nem lehet nem fülig belezúgni. (Itt szeretném megjegyezni, mennyire imádom, ahogy a Maddox srácok püfölik és oltogatják egymást, hogy aztán utolsó lélegzetig megvédjék a másikat.)

Amivel nem tudok kibékülni, az a regény kétharmada után bekövetkező drámalavina. Egészen addig egy nagyon jól felépített kapcsolatnak lehetünk tanúi, ám onnantól jön egy számomra érhetetlen hiszti és fordulat, ami elindulva addig görög, míg egy nagy kupac baj és bonyodalom nem lesz belőle, ráadásul a szappanoperás fajtából. Nem tudom, miért kellett, miért nem volt elég az, amiről tudtuk, hogy jön majd... Mindenesetre emiatt az egy pont levonás - bármennyire is sajog miatta a szívem, mert a Gyönyörű áldozat tényleg az a rész, ami főnix módjára kelt életre a befásulni látszó második rész után, és idézte vissza, miért is futott be annak idején Travisékkel az írónő.
Mindent egybevetve úgy gondolom, a Maddox fiúk rajongói számára ezúttal sincs ok aggodalomra, hozza az elvárt szintet; mi több, kétharmadig bőségesen felül is múlja azt. Gyönyörű helyeken kalandozhatunk (lsd lentebb), újból beköltözhetünk a Maddox családba egy-két pofon és ugratás elejéig, és megtudhatjuk, Taylor Travishez és Thomashoz hasonlóan mivel szegte meg ígéretét, miközben Falyn által egy újabb, bensőséges, összetartó "családot" is megismerhetünk az étterem dolgozóinak személyében. A Gyönyörű áldozat szenvedélyes, szívszorító, vicces - amolyan maddoxos.
Ui.: Önállóan is olvasható ám!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Taylor, Falyn

Kedvenc jelenet: a kirándulások

Negatívum: szappanoperás fordulatok

Borító: 5/3

Megtetszett? Vedd meg!

Helyszínek

A történetben Taylor és Falyn felcsap turistának és meglátogatnak néhány káprázatos helyet, ezeket szeretném most megmutatni nektek.

Istenek Kertje

 

Pikes Peak

Nyereményjáték

Megihletett minket a borítón szereplő tollpehely, ezért most olyan borító részleteket találhattok az egyes állomásokon, melyeken szintén toll/tollpehely látható.
A rafflecopter megfelelő sorába a könyv íróját és címét várjuk. 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/06 Insane life
06/08 MFKata gondolatai
06/12 Deszy Könyvajánlója
06/14 Kelly & Lupi olvas
06/16 CBook
06/18 Dreamworld
06/19 Kristina blogja

R. S. Grey - Scoring Wilder

Egy feltörekvő, gólya női focista és egy futballsztár, aki tiltott terep. Naná, hogy szuper történetnek ígérkezik!
A Testcsel a Könyvhétre jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, a Blogturné Klub hét bloggere június 4. és 16. között pedig elindul a lesek, gólok, fociedzéses szívatások és válogatók világában. Nem ígérjük, hogy igazi fociszakértőkként távozunk, de ettől még izgalmas kalandnak ígérkezik!
És ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek.

R. S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996126
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:

Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.
*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.
Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.

Saját véleményem:

A Scoring Wilder azon könyvek közé tartozik, melyekbe úton-útfélen belebotlottam. Valahogy mindig ott volt a perifériámon, és a meglehetősen kezdetleges, mégis figyelemfelkeltő borítója beleégett a tudatomba, így amikor kiderült, hogy magyarul is érkezik, teketóriázás nélkül vetettem rá magam. Mindehhez hozzátartozik, hogy nem ismertem a tartalmát, csupán borító alapján tippeltem és vágtam bele, ám végül a találgatásaimmal bődületesen nagy kapufát lőttem. Szóval most már örülök, hogy az eredeti borító ment, ám annak nem, ami jött. A kiadó által tervezett iszonyat egyáltalán nem tükrözi a sztorit, ráadásul baromi gagyi mind a kivitelezés, mind az általa sugallt történet tekintetében is. A Scoring Wilder (sajnálom, de a magyar címet is utálom - újabb erotikus üzenetű, hatásvadász adalék) egy hiánypótló, egyszerű, ámde annál aranyosabb, pozitív hangvételű, fiatalos történet, aminek legfőbb célja az olvasó szórakoztatása - nem pedig szellemi pornó, dagadó izmokkal, és olajosan sikamló testekkel megspékelve.

"Hitt benne és sikerült"

Manapság a New Adult műfaj elengedhetetlen kellékei közé tartoznak a lelki sérült, netán valamiféle betegséggel küszködő, esetleg súlyos titkokat rejtegető főhősei, és a hosszú, drámai szenvedésekkel teletűzdelt útjaik, melyeken muszáj átverekedniük magukat, hogy elérjék a szivárványos mezőt. Persze nincs ezzel semmi baj, jómagam is szeretem őket, de valljuk be, többségük egy kaptafa. És amikor azt hinnéd, nem látsz újat, jön R. S. Grey. fityiszt mutatva szerzőtársainak, és megmutatja, hogy lehet ám úgy is New Adult regényt írni, hogy abban nem kell a karaktereknek melankóliába süppedniük, nyugodtan lehetnek boldogok, küzdhetnek optimistán és kellő akaraterővel a céljaik eléréséért, és nem feltétlenül kell félreértésekből szappanoperás bonyodalmakat kreálniuk, hisz úgyis mindenki tudja, hova lyukadnak ki.
Számomra kifejezetten érdekes és tanulságos volt megélni önnön reakcióimat ezzel kapcsolatban. Mostanra annyira belém vésődött, hogy amikor valami rizikósabb szituáció, jelenet jön egy könyvben, akkor az valami negatívba fordul át, hogy a Scoring Wilder olvasása közben is folyamatosan azt vártam, mikor jön már valami, amitől összeszorul majd a gyomrom.
De nem jön. Legalábbis nem olyan formában, ahogy azt várnánk. A szórakoztatás mellett egyetlen célja van a műnek, mégpedig egy másfajta, pozitívabb töltetű szemléletmód bemutatása az olvasó számára. Nekünk, magyaroknak ez különösen tanulságos lehet.

Maga a történet egy fiatal, első éves egyetemista lányról szól, aki tehetségével már azelőtt felkelti a sportvilág érdeklődését, mielőtt komolyabban belevágna a dologba.
Kinsley számára a foci a minden, keményen edz, hogy elérhesse célját, ami nem más, mint az olimpiai csapatba való bekerülés. Csakhogy azzal nem számol, hogy beköltözése után, frissen szerzett barátnőivel karöltve picit jobban felönt a garatra, mint kéne, s emiatt gátlásaitól némileg megszabadulva, flörtölő-oltogató viszonyba keveredik a híres focisztárral, Liam Wilderrel, akiről másnap kiderül, Kinsley csapatának segédedzője lesz...

Liam többszörösen is tiltott terep a lányoknak. Egyrészt tilos az edző-diák viszony, másrészt a srác rivaldafényes élete kifejezetten ártalmas lehet egy ifjú, olimpiai reménység számára - mert hát melyik sportolónak hiányoznak a balhék, és a média kifordított, rágalmazó, hírnévromboló cikkei? -, harmadrészt a Wilderhez hasonló pasik hírhedt skalpvadászok (és hősnőnknek bőven kijutott már a hűtlen hímekből).

Ennek ellenére Liam és Kinsley között szikrázik a levegő, ami ellen maguk sem tudnak mit tenni; napról napra közelebb sodródnak egymáshoz. Tudják, hogy nem lenne szabad, tisztában vannak a következményekkel is, hormonjaiknak és vonzalmuknak mégsem tudnak gátat szabni, így figyelemmel kísérhetjük, miképpen kerülgetik egymást, majd bonyolódnak kapcsolatba, s hogy miként és milyen hullámhegyeket-völgyeket élnek át együtt és külön-külön is.
És itt jön a képbe a szerző újítása, melynek értelmében főszereplőink nem a könnyebb utat (kihátrálást, megfutamodást) választják, hanem használva agyukat, időt és energiát fektetve a dologba, megpróbálnak kedvező megoldásokat keresni. Mi több, értéküket bizonyítandó, abszolút reálisan mérlegelik a jelenjüket, jövőjüket, személyes vágyaikat és álmaikat. Magyarul: igyekeznek olyan döntéseket hozni, melyek értelmében karrierjük és személyes kapcsolatuk sem sérül - vagy nem olyan mértékben, amit megbánhatnának.
Imádtam, hogy mind Kinsley, mind Liam életszerűen, és korosztályukhoz hűen élte meg és át az őket érintő eseményeket, és az is nagyon tetszett, hogy R. S. Grey olyan problémahegyeket görgetett eléjük, melyek ugyancsak reálisak, és ezekben a témákban elvárhatóak voltak.
Mégis, mindennek dacára, a regénynek sikerült megmaradnia a realitás, és a New Adult korosztályt jellemző hétköznapiság talaján. Kinsley narrációja annyira átlagos - mind nyelvezetileg, mind tartalmilag -, hogy olvasás közben úgy érzi az ember, mintha a barátnőjével csevegne, ahelyett, hogy könyvet olvas.

"Hangosan felnyögtem. Másnaposság, ő itt az agyam. Agy, ő itt másnaposság. Ismerkedjetek össze."

Kinsley egyébiránt szédületes figura! A csajnak halálos dumája és belsőmonológjai vannak, és talpraesettsége ellenére úgy vonzza a kínos és égő szituációkat, mint lámpa a bogarakat. Sokszor széles vigyorral az arcomon, netán fel-felnevetve élveztem a beégéseit, szócsatáit. Ám amennyire szerencsétlen ilyen téren, annyira akaraterős, kemény csaj a pályán, és akkor, ha a barátait vagy önmagát kell megvédenie. Merthogy bizony egyetlen sulis könyv sem jelenhet meg bajkeverő, idegesítő nőszemélyek nélkül, akik azon vannak, hogy megkeserítsék a főszereplők életét. Csakhogy Kinsley nem adja könnyen a bőrét!

A regény két további erőssége a humor és a foci. A sportnak ezúttal nagyon is fontos szerepe van mind a történet, mind pedig a szereplők szempontjából, és bizony szép számmal ízelítőt is kapunk belőle. Na, de nem kell félni, épp csak annyira és olyan minőségben jelenik meg, amennyit bárki meg tud emészteni. Az viszont ugyancsak a Scoring Wilder pozitívumai közé sorolható, hogy végre egy olyan mű, ahol nem csak az elmondottakból tudhatjuk, mennyire meghatározó a karaktereink életében a hobbijuk, hanem át is élhetjük velük.
Ami pedig a humort illeti, az az elejétől a végéig átszövi a sztorit. Rengeteget lehet nevetni a szereplőkön, a sok-sok vicces szituáción, amibe keverednek, de a leghalálosabb adagot minden kétséget kizáróan Becca és Kinsley duója szolgáltatja. (Olvassátok el, megtudjátok miért.)

Végül, de nem utolsósorban még egy szó erejéig visszakanyarodnék a fiatalos, nagyon mai hangvételhez. Korábban már említettem, hogy Kinsley narrációja minden tekintetben olyan, mint a vele egykorúaké. De az az igazság, hogy más fronton is megjelenik ez a huszonéves korosztályra jellemző vonulat. Példának okáért ott vannak a popkulturális utalások (Trónok harca - oké, engem ezzel megvett az írónő -, Harry Potter, stb.), melyek akárcsak a mi mindennapi életünkben, úgy Kinsley-ékében is fel-felbukkannak (és csak halkan jegyzem meg, hogy ez a könyv nagyon jól megmutatja, hogy lehet ám ilyeneket belecsempészni a regényekbe mértékkel is). Vagy hogy mást is említsek, ott vannak a kényesebb témák (brazil gyanta, Skype szex), melyekről a könyvekben nem sok szó esik, de a valóéletben két (vagy több) barátnő között már annál inkább. Elsőre talán apró, jelentéktelen részleteknek tűnnek mindezek, ám sokkal emberközelibbé, élőbbé teszik a szöveget és annak tartalmát.
Szóval mindent egybevéve imádtam ezt a könyvet; hosszú órákig tudnék róla beszélni, és olyan témákat felhozni, melyekről itt és most nem ejtettem szót (pl. Liam "Kellesz Nekem" Wilderről, a rivaldafényről, az edzőről, a szívatásokról, Beccáékról, a testiségről, a jófej anyukákról, stb). Szívből ajánlom minden New Adult rajongónak, kiváltképp azoknak, akik szeretik a pozitív hangvételű, humoros, szenvedésektől mentes regényeket. A Scoring Wilder egy falatnyi vidámság a könyvek tengerében. Olvassátok!

Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Kinsley, Becca, Liam
Kedvenc jelenet: gyantás bakik, csapatépítés, csajos sírás Liammel
Negatívum: -

Borító: 5/2 (Nem túl esztétikus látvány egy borítón a csaj hónaljánál lévő ráncos husihólyag, és a srác merevedése is érdekes... - hogy a srác mögötti ps bakiról és az agyon ps-ezett, olcsó hatásról ne is beszéljünk. Siralmas.)

Idézetek

"Mondanom sem kell, hogy amikor Beccával kiléptünk az épületből, felfrissültem, de szétterpesztett lábakkal lépkedtem. Nem voltam szép látvány.
–Nem mászkálhatsz így, vagy az emberek azt fogják hinni, hogy túl jól sült el a masszázs. Még mindig fáj? – kérdezte Becca.
–Nem, csak olyan… furcsa, mintha valaminek lennie kellene ott. Olyan, mint egy tükörsima bowlingpálya.
Becca undorodó arcot vágott.
–Jézusom, ez beteg! Fejezd be, és ne gondolj úgy a sunádra, mint egy rohadt bowlingpályára!
Nevetve hátravetettem a fejem.
–Azon tűnődöm, vajon Liamnek tetszene-e –tette hozzá Becca lazán. Fogadok, őszinte reakciót várt tőlem.
–Kit érdekel? –motyogtam, miközben hátramenetbe tettem a kocsit, és megpróbáltam kiverni a pasit a fejemből. Félútig működött is, de aztán az agyam úgy kezdett viselkedni, mint egy megakadt lemez, folyton kérdéseket ismételgetett.
Azért vett nekem ajándékutalványt, mert ismerkedni akar? Azt akarja, hogy felhasználjam, és rá gondoljak? Úgy kellene tennem, mintha semmi sem történt volna?
Vajon mennyi időbe telik, mire hozzászokom ehhez a szőrmentes érzéshez? Vajon Liam szereti, ha valaki szőrös ott lent? És vajon létezik szőrhosszabbítás arra az esetre, ha… igen? És vajon én hajlandó lennék vaginaparókát ragasztani a kedvéért?"

"A fal mellé húzódtam, és körbenéztem, hogy meglátom-e a lányokat, akikkel korábban beszélgettünk, de persze mikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk, nem voltak sehol. Úgyhogy azt tettem, amit minden, az önbecsülésére valamit is adó ember: a vállammal nekidőltem a falnak, és úgy tettem, mintha a telefonomon böngésznék."

"–Miért adtad nekem azt az ajándékutalványt? –kérdeztem, magamat is meglepve a merészségemmel.
Elgondolkodva mérte végig a testemet.
– Nem kellett volna. Nem gondolkoztam. Semmiség az egész.
(…)
–Felhasználtad? –kérdezte pont akkor, amikor meghallottam Becca hangját. Úgy tűnt, kiszúrt minket.
Elsápadtam. Hogy felhasználtam-e? Nos, igen, maga fizette az első brazil gyantámat, Mr. Wilder. A gondolat, hogy tudni akarja, mire használtam fel az utalványt, arra ösztökélt, hogy tettessek amnéziát. Elnézést, hol vagyok?
Ehelyett szűkszavú választ adtam.
–Igen, Beccával tegnap délután, edzés után használtuk fel – mondtam épp akkor, amikor Becca körém fonta a karját. Csak emlegesd a részeg ördögöt, és megjelenik.
–Jaj, a szépségszalonról mesélsz neki? –kérdezte akadozó nyelvvel. –Megmutatod neki a brazil gyantádat? –kérdezte, és a szája elé kapta a kezét. A szeme hatalmasra tágult. –Jaj, bocsánat! Ezt nem akartam kikotyogni."

"–Akkor hadd foglaljam össze! –szólalt meg Becca, és leemelte a falról a mágneses táblámat. Letörölte róla azt a listát, amelyen a dögösségük alapján rangsoroltam a Trónok harca szereplőit. Nem tehetek róla, hogy bejön Jaime Lannister… kézzel vagy anélkül.
– Hé! Arra még szükségem van! – tiltakoztam.
–Na, persze. Mindketten tudjuk, hogy kívülről fújod a listát. Ráadásul nem mondható túl szexinek, mert a saját nővérét döngeti."

"Megpróbáltam nem bolondosnak tűnni, ahogy az oldalához simultam, és beszívtam férfias illatát. Nyugalom, Kins! Az ujjaimat végigfuttattam izmos hasán. Ez most az életed. Te vagy az a szerencsés, aki e hasizmok mellett hajthatja álomra a fejét. És ez a hasizom egy férfihoz tartozik, akinek valószínűleg súlyos neurológiai problémája lehet, mert a világ összes modellje közül téged választott és a lapos seggedet.
–Hé, nekem tetszik a feneked! Nem is lapos! –vágta rá Liam, és ekkor döbbentem rá, hogy a belső monológom hangosra sikeredett.– És nem csak a hasizmomból állok.
– Persze, hogy nem, édesem. Persze, hogy nem.
Ne aggódj, hasizom! A tiéd vagyok!
–Még mindig hangosan beszélsz –mosolyodott el, és magához szorított."

"– Holnap háromkor az ördöggel van találkozóm.
Becca összehúzott szemmel bólintott, és belépett a szobába.
– Nos, akkor úgy vélem, ma este Trónok harcát kellene néznünk arra az esetre, ha Tara megpróbálna végezni veled."

"– Kinsley, még egyetlen lányt sem szerettem jobban, az M&M'snél.
Elnevettem magam, és a fejemet a falnak döntöttem.
– Na, és velem mi a helyzet?
– Azt mondanám, hogy jobban szeretlek, mint a hagyományos M&M'set, de fel kell kötnöd a gatyád, ha le akarod győzni a mogyorósat."

Nyereményjáték

Nem kell aggódni, nem várunk igazi fociszakértelmet senkitől a nyereményjátékunkban. De azért egy kis kutatás nem árt!
Minden állomáson egy sztárfocista képét és egy nemzeti lobogót találtok. Nincs is más dolgotok, mint összepárosítani a zászlókat és a sportolókat annak megfelelően, melyik nemzet válogatottját erősítik vagy erősítették. A válaszolást megkönnyítendő minden játékost megszámozunk, és minden zászló kap egy betűjelzést. Tehát ilyen válaszokat várunk majd a Rafflecopter doboz soraiban: 1 - D, 2 - F stb.
A helyes megfejtést beküldők közül három szerencsés nyertes megnyeri a könyv 1-1 példányát.
EXTRA PONT! Extra pontot kapja, aki megírja, a mozgó banneren mit láthatunk egy villanásra. (Szerepe lesz a könyvben!)
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2

E

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/04 Deszy könyvajánlója
06/06 Angelika blogja
06/08 Insane Life
06/10 Kristina blogja
06/12 CBooks
06/14 Sorok Között
06/16 Dreamworld