Sarah Bannan - Súlytalanul

Sarah Bannan regénye sok fontos témát jár körbe. A Súlytalanul főszereplői mind középiskolások, ahol a zaklatás, a másiknak való megfelelés, a beilleszkedés, és a kamaszkori bizonytalanságok sokszor előfordulnak. A Súlytalanul a maga durva valójával megmutatja, hogy milyen kemény is lehet az iskolai közeg. A Ciceró által megjelentetett könyv úgy meséli el Carolyn Lessing történetét, hogy felnyitja mindenkinek a szemét, aki a olvassa ezt a történetet.
A Blogturné Klub 5 bloggere is végigjárta Carolyn útját, és mesélt nektek Sarah Bannen könyvéről. Tarts velünk te is, mert a turné végén lehetőség van megnyerni a könyvet.

Sarah Bannan: Súlytalanul

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
ISBN: 9789635399925
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.
Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.

Kedves lányok (és fiúk)!

E sorokat olvasva bizonyosan értetlenül álltok a levelem előtt, azon tanakodva, ki lehetek, honnan ismerlek benneteket. Nos, engedjétek meg, hogy megkönnyítsem a dolgotokat: Soha nem találkoztatok még velem, ellenben én nagyon jól is ismerlek titeket. Tudom a titkaitokat, láttam, hallottam, s tapasztaltam mindazt, amit ti is. Hónapokig éltem a társaságotokban; vagyis pontosan ismerem az összes szekrénybe tuszkolt csontvázatokat. De ne féljetek, én nem olyan vagyok, mint ti. Én nem csinálok belőletek Carolynt.  

Ám ne szaladjunk ennyire előre, inkább ugorjunk a kezdetekre. Oda, ahonnan ez az egész őrület elkezdődött.

Amikor csatlakoztam hozzátok, nem volt könnyű elfogadni és megszokni, hogy ti csoportként léteztek. Nem értettem, miért bújtatok a „mi” védelme mögé, ami teljes mértékben arctalan alakokká tett titeket. Nehéz volt azonosulni a „mi” véleményével, bár tagadhatatlanul új élményt jelentett egy egész sereg szemén keresztül szemlélni a világot. Aztán szép lassan arra is rájöttem, hogy így nem csak, hogy megvéditek saját személyeteket a bajtól, de ráadásként nyugodtan kivesézhettek bárkit, akár saját „barátaitokat” is. A személytelenség álarca mögé rejtőzve nyíltan alkothattatok véleményt. 

Ha nem ismertelek volna ki benneteket, most megkérdezhetném, hogy soha nem vágytatok alapvető emberi büszkeségre? Számotokra ennyire nem jelentett semmit, hogy ne fröccsöntött Barbie-k és Kenek legyetek, hanem élő, olykor esendő, ámde mégiscsak méltóságteljes fiatalok?

De így, hogy tudom, mennyire sekélyesek vagytok, meg sem kísérlem a dolgot, hisz tudom, hogy számotokra semmi másból nem áll a világ, mint imádságokból, márkákból, pletykákból, kilókból és hierarchiából. Talán, ha nem kozmetikumok vagy ruhák világmárkáit magolnátok egész álló nap, a ti iskolai teljesítményetek is lehetne olyan, mint az övé. Higgyétek el, amint kiszabadultok az iskola jelentette aranykalitkából, többé nem fog számítani, hogy Gemma kínai pamutbugyit vett fel, vagy Victoria Secreet legújabb modelljét. Mint ahogy a főnökötök sem fogja megkérdezni, hogy a Clinique krémektől puha a bőrötök, vagy egy sima testápolótól.

Tudom, tudom, ez a trend, a divat, az íratlan szabály, és követni kell, mert ha nem, akkor senkik vagytok. Hát hadd mondjam el, hogy tévedésben éltek! A világ sokkal több, mint néhány pompon, trófea a hálószobában, vagy márkás ruci. És az a helyzet, hogy hiába sírtok amiatt, hogy egy kisvárosban rekedt, zárt közösségben éltek, ahova csak beolvadni lehet, különben… különben úgy végzitek, mint az a szerencsétlen „betolakodó”. Ti teszitek zárttá a saját világotokat azzal, hogy tömeggyártott játékbabaként mentek a hülye szabályaitok után.

Másfelől pedig van fogalmatok arról, mennyire unalmas alakok vagytok? Halálra untam magam, amikor arról fecsegtetek, ki hogy néz ki, melyik ruhadarabja milyen márkájú, kik a szülei, vagy épp miben jó/rossz az illető. Ám még ennél is jobban kikészültem a milliónyi márkától, amit úgy fújtatok, mint más a szorzótáblát. És most komolyan, tényleg annyira őrülten izgis téma az, ki hány évesen menstruált, kivel feküdt le, vagy hány kilót adott le, szedett fel? Nem tudom, hogy vagytok vele, de én úgy éreztem magam, mintha egy agysejtek nélküli plázacica hordához csapódtam volna.

Most gondolom elégedetten mosolyogtok, hogy csak ennyit tudok rólatok, de el kell keserítenem bennetek, a sok unalom ellenére akkor is ott voltam, amikor Carolynt figyeltétek. Sőt akkor is, amikor nem csupán figyeltétek…

Eltűnt már a mosoly az arcotokról?

Nyugalom. Mondtam már, hallgatok. Majd ti magatok elszámoltok azzal, amit tettetek, vagy éppen nem tettetek.

Vagy abszolút jogos volt?

Mit gondoltok?
Elmondom, hogyan láttam én!

Egy napon megjelent az a csinos lány. Friss hús volt, aki kellő pletykaforrást biztosított. Lehetett utána kutakodni, kitárgyalni. Végül aztán befurakodott a közösségetekbe, amibe csak születni lehet, és még a pasitokat is lenyúlta.

Mindennek dacára Carolyn a megtestesült tökéletességével kitűnt közületek. Mert ő mert jobb és több lenni nálatok.

Csakhogy míg néhányan, srácok, meg akartátok szerezni, addig többetek saját esendőségét vélte felfedezni benne. Pedig egyáltalán nem volt tökéletes, ti tettétek azzá, hogy aztán céltáblaként használhassátok saját gyengeségetek leigázására.

Tudjátok, én is voltam diák. Láttam, mit jelent az üresfejű, nagyhangú, csordaösztönnel működő elit krémhez tartozni, és milyen kirekesztettnek vagy célpontnak lenni. És bevallom, néhányatokhoz hasonlóan én sem tettem semmit, csak figyelemmel kísértem, mit tesznek a gyengével. Semmivel sem vagyok jobb vagy több nálatok.  Mentegetőzhetnék, elbújhatnék a „mi” védfala mögé, de értelmetlen lenne.  

Carolyn egy másodpercig sem volt ártatlan, persze. Senki nem az. Az iskolai bántalmazás mégis olyan dolog, amit senki nem érdemel meg. Erre senkinek nincs mentsége.

Ti mégis hátborzongatóan valóságosan prezentáltátok, milyen az iskolai bullying. Megmutattátok, milyen a ti oldalatokon állni. Azén, aki műveli, és azén, aki a távolból szemléli az eseményeket, netán elfordul, mintha semmissé tehetné a látottakat. De egyszer is eszetekbe jutott, hogy a sok „mit kellett volna tenni”, vagy „mi lett volna ha” helyett megkérdezzétek, mit él át Ő?

Most meg mernétek tenni?

Még mindig úgy gondoljátok, hogy a „mi” a minden?

Ne értsetek félre, nem akarok ítélkezni.

Azt megteszitek ti magatok.
Vagy a „mi”.

Üdvözlettel,
Árnyékotok

Nyereményjáték

A Súlytalanul könyv borítóján egy fiatal és kifejező tekintetű női alak kap főszerepet, akiről a könyv története is szól. Mi most olyan borítókat hoztunk el nektek a Ciceró Kiadótól, ahol szintén a női arcok kapják a főszerepet. A te feladatod az lesz, hogy felismerd az eltorzított borítókat a blogokon, és a Rafflecopter dobozba a könyv címét beírd.
Ha minden turné állomáson helyesen válaszolsz neked is esélyed van megnyerni a Ciceró Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét! Játékra fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Zakkant olvas
06/03 Deszy Könyvajánlója
06/06 Kelly és Lupi olvas
06/07 Dreamworld
06/08 Sorok Között