A. O. Esther: Gombnyomásra 2.Kiadó: Decens
ISBN: 9789631211665
Oldalszám: 494 oldal
Fülszöveg:
Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?
Saját véleményem:
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első - galád módon - véget ért. Mia és Russel Manipurában reked, míg Liam, Dylan és Amanda arra vár, hogy kivessék őket a vadonba, a mutánsok közé.
Az előbbi párost Talbot házába szállítják, ahol az ezredes távollétében Miát gyógyszerekkel és mindenféle módszerekkel arra próbálják felkészíteni, hogyan legyen jó menyasszonya, majd felesége az öreg, kegyetlen és perverz férfinek, Russel pedig fontos feladatot kap.
Esélyük sincs megszökni, hisz fegyveres őrök, biztonsági kerítés, egy különleges karperec, valamint Veronica, a ház intelligens számítógépe figyeli minden lépésüket, és bünteti őket, ha valamit nem az előírtaknak megfelelően tesznek. Ráadásul barátaik és családjaik hiányában nem számíthatnak senkire, csak és kizárólag egymásra. De ha kütyükről, számítógépekről és egyéb tudományos dolgokról van szó, akkor Russel nem ismer lehetetlent...
A srác egy zseni, aki végre teret kapott a kibontakozásra (és hozta magával Emmát, a szintén intelligens számítógépszoftvert, aki óriási figura). Miával együtt, ők képviselik a manipurai vonalat, s általuk pörög tovább az egész sorozatot mozgató szál.
Miközben egyik veszélyből a másikba csöppennek, újabb és újabb titkokat fedeznek fel a tökéletesség képét mutató várossal kapcsolatban, melyek alapjaiban rengetik meg az eddigieket. Kiderül, hogy hiába gyönyörű kívülről az alma, belül igencsak rohadt.
Továbbra is nagyon élveztem a Manipurában való kalandozást, eddig ismeretlen részei bukkantak fel, melyek valami egészen elképesztőek, Eszter fantáziája pedig káprázatos! A különböző negyedek, az üvegépületek, a világító törzsű fák, a különféle színekben pompázó dolgok, mind-mind erről tesznek tanúbizonyságot. De, ami minden közül kiemelkedik, az a faleveles-csúszkálós központ (kicsit úgy képzeltem el, mint az Oroszlánkirály 2. részében Upendit).
Annyira jó lenne, ha valaki megvalósítaná! Szabályos késztetést éreztem arra, hogy valamilyen - lehetetlen - módon bepasszírozzam magam a lapok között ebbe a történetbe, hogy ne csak lelkileg és vizuálisan lehessek ott, hanem fizikailag is. Ugyanakkor továbbra is a kinti világ az, ami az én szívemhez közel áll. Manipurának rengeteg érdekessége van, vonzó a csillogó-villogó épületeivel és mindenével együtt... de csak ideig-óráig. Főként úgy, hogy most végre bepillanthattunk a felszín mögött rejlő valódi életbe. Az ottani emberek számára a tökéletesség, a testi jólét, harmónia mindennél fontosabb, de már egészségtelen szinten. Valahol útközben kiveszett belőlük a lélek, a mások iránti szeretet. Csak és kizárólag a saját jólétük fontos, ami számtalan érdekes erkölcsi kérdést vet fel.
Ellenben Russelnek és Miának helyt kell állnia, bármit is sodorjon eléjük az élet, és bizony nem kevés bonyodalom gördül eléjük, melyek ráadásként igencsak kimozdítják őket a komfortzónájukból, tekintve, hogy két hasonlóan jólelkű, kedves természetű emberről van szó. Az ő feladatuk - a kutatáson és a kijutáson kívül -, hogy megtanuljanak küzdeni az életükért, hinni és megbízni egymásban, legyen szó akár gyilkolásról, elvesztett szülőkről, vagy bármilyen egyéb szörnyűségről. És ha valamiből, hát szörnyűségből bőven kijut ebben a kötetben.
Ellenben Russelnek és Miának helyt kell állnia, bármit is sodorjon eléjük az élet, és bizony nem kevés bonyodalom gördül eléjük, melyek ráadásként igencsak kimozdítják őket a komfortzónájukból, tekintve, hogy két hasonlóan jólelkű, kedves természetű emberről van szó. Az ő feladatuk - a kutatáson és a kijutáson kívül -, hogy megtanuljanak küzdeni az életükért, hinni és megbízni egymásban, legyen szó akár gyilkolásról, elvesztett szülőkről, vagy bármilyen egyéb szörnyűségről. És ha valamiből, hát szörnyűségből bőven kijut ebben a kötetben.
"Azért nem baj, ha szembenézünk a rosszal, mert akkor fel tudunk rá készülni, és nem ér váratlanul minket, érted?"
Kezdésnek rögtön ott van Liamék problémája, akiket elfogásuk után egy konténerbe zsúfolnak a többi lázadóval együtt, hogy majd kidobják őket a vadonba. Nem is akárhogyan! Manipura kegyetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vérrel tucatnyi mutánst csalogatnak az egyes körzetekhez, és úgy, mindenféle fegyver nélkül engedik ki az embereket, akik félelmükben bevizelnek...
Nyilván tudjuk, hogy Liam és Dylan túléli ezt az egészet, mégis iszonyú durva olvasni a mészárlásról.
A könyv kilencven százalékában áldás, hogy Eszter varázslatos képességének, írásmódjának hála filmként látjuk magunk előtt a helyszíneket, történéseket, itt mégis inkább átok. Hallani lehet a csontok recsegését, a hús szakadását, a csámcsogó fenevadakat, a halálsikolyokat, a bűzt és minden egyebet. Az a néhány oldal lelkileg baromi megterhelő, szívszorító; görcsben tartja az ember gyomrát.
Lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogyan alakulnak az események, és miként menekülnek meg Dylanék. Én kis butus, azt hittem, ennél rosszabb nem lehet... de rá kellett döbbennem, hogy mutánsok ide vagy oda, az emberi kegyetlenség, mindent felülmúl.
"(...) a könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat, érted?"
A sorozat kulcsszereplője minden kétséget kizárólag Mia, ugyanakkor a Gombnyomásra 2. része Stelláé és Dylané, az indiáné. Míg a háttérben zajlanak a főesemények, addig ez a két karakter kicsit előrelép, és megmutatja magát.
Nem véletlenül mondtam, hogy az emberi kegyetlenségnél nincs rosszabb. Stellával történik egy olyan dolog, ami egy nő számára majdhogynem mindennél szörnyűbb. Még a legerősebbeket is megviselné az ilyesmi, hát még egy ártatlan, naiv, jólelkű, álmodozó, törékeny kislányt, aki hisz az igaz szerelemben, és az emberekben.
Ez az esemény pedig teljesen összetöri a kicsi lányt. Groteszk módon meg kell tapasztalnia mindazt, amit az anyja és legjobb barátnője átélt. A kérdés csak az, túl tudja-e élni ezeket a borzalmakat? Elmúlnak valaha a lelki sebei? Lehet-e még ép az, ami megsérült?
Bevallom, legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy Eszter meglépi azt, amit. De amikor megtörtént, az még a mutánsok mészárlásánál is borzasztóbb volt a valóságossága miatt. Merthogy sajnos ilyesmi a mi világunkban is megtörténhet, és meg is történik.
Talán nem is a tényleges folyamat a legdurvább, hanem az, ami utána marad. Szinte elképzelhetetlen, ami az elszenvedő alanyban végigmegy ezután. De azért Eszternek sikerült kellően jól bemutatnia. Porig rombolta Stellát, majd elemről-elemre újjáépítette Dylan és a többiek segítségével. És bár nem számítottam arra, hogy ekkora hangsúlyt kap ez az egész, mégis boldog vagyok, mert Stella és Dylan két olyan figura, akiket az első részben a szívembe zártam, és titkon mindig is több Dylant szerettem volna. Megkaptam, és emiatt hálás vagyok - egyúttal szeretném jelezni, hogy kérnék egy külön kötetnyi Russelt és Masont is! -, még úgyis, hogy Liam a háttérbe szorult.
Dylan és Stella kapcsolata olyan, mint egy tánc, ahol a felek kezdetben óvatosan, puhatolózva közelítenek egymáshoz, majd kiélvezik a tapintás minden örömét, mígnem elmosódik a határ, és végül arra eszmélnek, hogy szenvedélyes ritmusra mozognak... együtt.
Megható és szívet melengető, ahogyan az indián megpróbálja elnyerni a lány bizalmát, majd szép lassan, kézenfogva vezeti lépésről-lépésre a gyógyulás ösvényére.
Nem véletlenül mondtam, hogy az emberi kegyetlenségnél nincs rosszabb. Stellával történik egy olyan dolog, ami egy nő számára majdhogynem mindennél szörnyűbb. Még a legerősebbeket is megviselné az ilyesmi, hát még egy ártatlan, naiv, jólelkű, álmodozó, törékeny kislányt, aki hisz az igaz szerelemben, és az emberekben.
Ez az esemény pedig teljesen összetöri a kicsi lányt. Groteszk módon meg kell tapasztalnia mindazt, amit az anyja és legjobb barátnője átélt. A kérdés csak az, túl tudja-e élni ezeket a borzalmakat? Elmúlnak valaha a lelki sebei? Lehet-e még ép az, ami megsérült?
Bevallom, legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy Eszter meglépi azt, amit. De amikor megtörtént, az még a mutánsok mészárlásánál is borzasztóbb volt a valóságossága miatt. Merthogy sajnos ilyesmi a mi világunkban is megtörténhet, és meg is történik.
Talán nem is a tényleges folyamat a legdurvább, hanem az, ami utána marad. Szinte elképzelhetetlen, ami az elszenvedő alanyban végigmegy ezután. De azért Eszternek sikerült kellően jól bemutatnia. Porig rombolta Stellát, majd elemről-elemre újjáépítette Dylan és a többiek segítségével. És bár nem számítottam arra, hogy ekkora hangsúlyt kap ez az egész, mégis boldog vagyok, mert Stella és Dylan két olyan figura, akiket az első részben a szívembe zártam, és titkon mindig is több Dylant szerettem volna. Megkaptam, és emiatt hálás vagyok - egyúttal szeretném jelezni, hogy kérnék egy külön kötetnyi Russelt és Masont is! -, még úgyis, hogy Liam a háttérbe szorult.
Dylan és Stella kapcsolata olyan, mint egy tánc, ahol a felek kezdetben óvatosan, puhatolózva közelítenek egymáshoz, majd kiélvezik a tapintás minden örömét, mígnem elmosódik a határ, és végül arra eszmélnek, hogy szenvedélyes ritmusra mozognak... együtt.
Megható és szívet melengető, ahogyan az indián megpróbálja elnyerni a lány bizalmát, majd szép lassan, kézenfogva vezeti lépésről-lépésre a gyógyulás ösvényére.
Rengeteg szomorú vagy éppen boldog percet okoznak. Kedvem lett volna az összes jelenetüket kiidézni a paintball meccstől kezdve az úszáson át a festésig, vagy a hiúzig. Minden lánynak olyan pasit kívánok, mint Dylan!
Ettől függetlenül nehogy valaki azt gondolja, hogy más sincs, csak lelkizés, ó nem! Egyik akcióból csöppenünk a másikba. Vérből, pusztításból, harcból, menekülésből legalább annyi jut, mint a jóból. S régi mutánsaink mellé újabb ellenség is csatlakozik, feje tetejére állítva mindent.
Mindent egybevetve nekem ez a rész még az elsőnél is jobban tetszett. Most, hogy már ismertük a főbb momentumokat, és a karaktereket, több tér jutott a kibontakozásukra.
Egyre több és több szeletét ismerhetjük meg Manipurának, a Hobbs-birtoknak és a kinti világnak, Eszter gyönyörű részletgazdag, érzékletes leírásában.
A Gombnyomásra 2. az első szótól az utolsóig izgalmas, tele van fordulatokkal, sötét titkokkal, emberi kegyetlenséggel, szerelemmel, misztikummal, humorral és fájdalommal. A disztópia és a romantikus műfaj kedvelői egyaránt megtalálják benne, amit keresnek. Egyikből sincs túl sok vagy túl kevés. Én például külön örültem, hogy ezúttal az erotika picit kevésbé volt jelen, és inkább a különféle emberi kapcsolatokra fókuszáltunk. A végével kapcsolatban pedig senkinek ne legyenek illúziói.... amikor már azt hihetnéd, hogy végre nem kell a kelleténél is jobban falat kaparnod a folytatásért, akkor jön még egy oldalnyi érdekfeszítő párbeszéd, ami mikor is maradna félbe, ha nem a legizgalmasabb kérdésnél?
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot. Egyedi, önálló személyiséggel rendelkező, cseppet sem hibátlan, ámde annál szerethetőbb karakterek, ~ 500 oldalnyi pergő cselekmény, csodálatos tájak, perzselő szerelem, igaz barátságok, rengeteg humor, olvasmányos, gördülékeny írásmóddal fűszerezve - ez mind a Gombnyomásra.
Ettől függetlenül nehogy valaki azt gondolja, hogy más sincs, csak lelkizés, ó nem! Egyik akcióból csöppenünk a másikba. Vérből, pusztításból, harcból, menekülésből legalább annyi jut, mint a jóból. S régi mutánsaink mellé újabb ellenség is csatlakozik, feje tetejére állítva mindent.
Mindent egybevetve nekem ez a rész még az elsőnél is jobban tetszett. Most, hogy már ismertük a főbb momentumokat, és a karaktereket, több tér jutott a kibontakozásukra.
Egyre több és több szeletét ismerhetjük meg Manipurának, a Hobbs-birtoknak és a kinti világnak, Eszter gyönyörű részletgazdag, érzékletes leírásában.
A Gombnyomásra 2. az első szótól az utolsóig izgalmas, tele van fordulatokkal, sötét titkokkal, emberi kegyetlenséggel, szerelemmel, misztikummal, humorral és fájdalommal. A disztópia és a romantikus műfaj kedvelői egyaránt megtalálják benne, amit keresnek. Egyikből sincs túl sok vagy túl kevés. Én például külön örültem, hogy ezúttal az erotika picit kevésbé volt jelen, és inkább a különféle emberi kapcsolatokra fókuszáltunk. A végével kapcsolatban pedig senkinek ne legyenek illúziói.... amikor már azt hihetnéd, hogy végre nem kell a kelleténél is jobban falat kaparnod a folytatásért, akkor jön még egy oldalnyi érdekfeszítő párbeszéd, ami mikor is maradna félbe, ha nem a legizgalmasabb kérdésnél?
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot. Egyedi, önálló személyiséggel rendelkező, cseppet sem hibátlan, ámde annál szerethetőbb karakterek, ~ 500 oldalnyi pergő cselekmény, csodálatos tájak, perzselő szerelem, igaz barátságok, rengeteg humor, olvasmányos, gördülékeny írásmóddal fűszerezve - ez mind a Gombnyomásra.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Liam, Dylan, Stella, Russel, Emma, Mason, Ria mama
Kedvenc jelenet: Dylan-Stella minden jelenete; Stella a lovával; a Ria mamánál töltött idő
Negatívum: Pamela
Borító: 5/5
