A Scolar Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub 5 bloggere egy különleges retro turnéra invitálja olvasóit, melynek témája Rachel Hartman debütáló regénye a Seraphina. 2015. március 9-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét, valamint olvashattok érdekességeket a Seraphina-val kapcsolatban, illetve nem maradhat el a nyereményjáték sem!
Tartsatok velünk!
Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632444482
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes
Fülszöveg:
Képes egyetlen lány egyesíteni két világot?
A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.
A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.Rachel Hartman remekül megírt debütáló regényében fantasztikusan gazdag, eredeti és hiteles világot alkot, melyet a sárkányok és az ember mellett például kvigutlok, Szentek, lovagok és Cenzorok népesítenek be. A történet nem csupán rendkívüli érzékenységgel vázolja fel Seraphina belső vívódását és fejlődését, de szinte szociológiai pontossággal jeleníti meg a kikényszerített együttélés folyamatát és buktatóit. A történet végére érve az olvasók még sokáig fognak emlékezni a tekervényes útra, amelyet Seraphina önmaga elfogadása érdekében végigjár.
A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.
A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.Rachel Hartman remekül megírt debütáló regényében fantasztikusan gazdag, eredeti és hiteles világot alkot, melyet a sárkányok és az ember mellett például kvigutlok, Szentek, lovagok és Cenzorok népesítenek be. A történet nem csupán rendkívüli érzékenységgel vázolja fel Seraphina belső vívódását és fejlődését, de szinte szociológiai pontossággal jeleníti meg a kikényszerített együttélés folyamatát és buktatóit. A történet végére érve az olvasók még sokáig fognak emlékezni a tekervényes útra, amelyet Seraphina önmaga elfogadása érdekében végigjár.
Saját véleményem:
Seraphinának fiatal kora ellenére sikerül megszereznie álmai munkáját, amikor megkapja a segédi posztot az udvari zeneszerző mellett - hisz ezáltal legalább szenvedélye közelében lehet.
A tizenhat éves lány rendkívül tehetséges zenész, ám édesapja kérésének megfelelően, nyíltan nem engedhet teret művészi énjének. Így ahelyett, hogy a kórus tagjaként csillogtatná meg tudását, a zsémbes zeneszerző által rá kijelölt feladatokat kénytelen elvégezni, illetve az ő feladatai közé tartozik még a hercegnő okítása is.
Csakhogy minden mozdulatára oda kell figyelnie, nehogy kitudódjanak súlyos titkai, melyek egész addigi életét meghatározták, és melyek napvilágra kerülése végzetes körülményekkel járna rá és családjára nézve...
Rejtőzködésére fokozottan oda kell figyelnie, amikor a negyedik évtizednyi békekötés évfordulója előtt, sárkányokra jellemző módon meggyilkolják a királyt, és az egyébként is illékony béke, méginkább megtörni látszik az emberek és sárkányok népe között. Főként, hogy a nyomozást nem más, mint az éles szemű Lucian Kiggs, vezeti. És, hogy Seraphinának mennyire sikerül meghúzódnia a háttérben? De talán ennél is fontosabb kérdés: Seraphinának sikerül elfogadnia önmagát?
Rejtőzködésére fokozottan oda kell figyelnie, amikor a negyedik évtizednyi békekötés évfordulója előtt, sárkányokra jellemző módon meggyilkolják a királyt, és az egyébként is illékony béke, méginkább megtörni látszik az emberek és sárkányok népe között. Főként, hogy a nyomozást nem más, mint az éles szemű Lucian Kiggs, vezeti. És, hogy Seraphinának mennyire sikerül meghúzódnia a háttérben? De talán ennél is fontosabb kérdés: Seraphinának sikerül elfogadnia önmagát?
A történet elején rögtön az események sűrűjébe csöppenünk. A királyi udvar gyászolja brutálisan meggyilkolt királyát, miközben minden jel arra utal, hogy sárkányok tették ezt a szörnyűséget. Ráadásul mindez az emberek és sárkányok közti békekötés negyvenedik évfordulóját megelőző napokban történik, így a helyzet mégjobban kiéleződik. A goreddi királyságban ennek következtében meglehetősen forrongó hangulat alakul ki, s a két faj látszólagos békéje szétfoszlani látszik, mindenki az alkalmat keresi, mikor köthet bele a másikba. Főhősnőnk pedig a búcsúztatási ceremónia után sikeresen belefut egy saarantras - porphyriai nyelven sárkányt jelent emberi alakban - bántalmazásába, s ha ekkor még csak látszólag is, de megalapozza szerepét a konfliktusban.
Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy egy ütemes nyitással van dolgunk, holott mégsem. Nagyon lassan indul be a sztori. Hosszú-hosszú oldalakon át nem igazán történik semmi.
Körülbelül a könyv negyedénél járhattam, amikor elkezdtem pánikolni, hogy nem látom, merre szeretnénk haladni. Volt néhány morzsánk, de annyi.
Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy untam volna, mert nem, és ez az írónő által kreált világnak volt köszönhető, amit úgy imádtam, ahogy volt.
Rendkívül jól és alaposan kidolgozott világgal van dolgunk, aminek minden pici eleme, előre, gondosan meg lett tervezve - értve ezalatt a valós és fantasy részt.
A Seraphinában sárkányok, emberek és egyéb félszerzetek élnek együtt, immár közel negyven éve békében. Ám ez a szövetség, inkább amolyan kényszermegoldás mind a két fél részéről. A sárkányok ugyanúgy megvetik az embereket, mint azok őket. Csak és kizárólag egyvalamiben értenek egyet, a kettejük keverékéből létrejött ivadékok gyűlöletében. Na, és vajon mi is lehetne a mi drága hősnőnk? Naná, hogy Ityasaar, vagyis félsárkány.
Seraphina élete jelentős részét úgy élte le, hogy a háttérbe kellet húzódnia, amit egészen addig nem is értett, míg rá nem jött mi is ő valójában. Mindössze annyit látott, hogy apja rideg, távolságtartó vele. Ám miután megtudta, hogy ityasar, és testén megjelentek ennek jelei, nem esett kétségbe, hanem megtanulta kezelni és elfogadni helyzetét. S ebben nagy segítségére volt tanítója, a saar Orma - aki egyébként egy fantasztikus figura, rengeteg lehetőséggel.
Ami Seraphinát illeti, ő egy talpraesett, bátor, okos lány, aki ha kell, kezébe veszi a dolgokat, nem rettenve meg semmitől. Hamar belopja magát az olvasó szívébe... De! Seraphinának van egy extra érdekessége, mégpedig az elméjében lévő kert, amit ájulásai során lát.
Nos, bevallom, ezzel sokáig nem tudtam mit kezdeni. Nem illett a történetbe és a világba. És egészen egyszerűen baromi szürreális volt Gyümölcsdenevérekről, és mindenféle lényekről olvasni, akiket menetrendszerűen kellett a lánynak gondoznia, terelgetnie saját mentális világában. Ezeknél a részeknél - főként az elején - a szemöldököm valahol a hajam vonalát verdeste. A végére azért tisztult a kép, de kellett hozzá idő...
Utóbbi jellemző az egész történetre. Sok idő kell, mire minden összeáll a fejünkbe, hisz kapásból rengeteg idegen kifejezést kapunk - amikért én személy szerint rajongok -, és a társadalom összetétele sem egyszerű: alakváltó sárkányok, csengővel vagy anélkül - attól függően, tanítók, tudósok-e -, kolduló gyíkok, szentek, stb, stb.
Nem is csoda, ha hősnőnk nehezen találja helyét. Egyszerre tartozik mind a kettőbe és egyikbe sem. Egyetlen menedéke a zene - amiből bőven kapunk szép és élvezetes részeket -, de még azt is tiltják tőle. És bár a gyilkosság utáni nyomozás révén kapunk izgalmas cselekményszálat (Lucian Kiggsszel ♥), leheletnyi romantikával fűszerezve, mégis azt mondanám, hogy a regény inkább karakterközpontú. Seraphina önmegtalálása mindent felülír. Megjegyzem minden karakter zseniális! Az én személyes kedvenceim mégis Orma, Seraphina és Lucian lettek.
Szóval, ha szeretnétek egy remek sárkány-alakváltó történetet, gondosan felépített, hangulatos világgal, gyönyörű leírásokkal, és izgalmas nyomozással, aktívan jelenlévő művészettel, cselszövésekkel, akkor ez a Ti könyvetek!
Körülbelül a könyv negyedénél járhattam, amikor elkezdtem pánikolni, hogy nem látom, merre szeretnénk haladni. Volt néhány morzsánk, de annyi.
Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy untam volna, mert nem, és ez az írónő által kreált világnak volt köszönhető, amit úgy imádtam, ahogy volt.
Rendkívül jól és alaposan kidolgozott világgal van dolgunk, aminek minden pici eleme, előre, gondosan meg lett tervezve - értve ezalatt a valós és fantasy részt.
A Seraphinában sárkányok, emberek és egyéb félszerzetek élnek együtt, immár közel negyven éve békében. Ám ez a szövetség, inkább amolyan kényszermegoldás mind a két fél részéről. A sárkányok ugyanúgy megvetik az embereket, mint azok őket. Csak és kizárólag egyvalamiben értenek egyet, a kettejük keverékéből létrejött ivadékok gyűlöletében. Na, és vajon mi is lehetne a mi drága hősnőnk? Naná, hogy Ityasaar, vagyis félsárkány.
Seraphina élete jelentős részét úgy élte le, hogy a háttérbe kellet húzódnia, amit egészen addig nem is értett, míg rá nem jött mi is ő valójában. Mindössze annyit látott, hogy apja rideg, távolságtartó vele. Ám miután megtudta, hogy ityasar, és testén megjelentek ennek jelei, nem esett kétségbe, hanem megtanulta kezelni és elfogadni helyzetét. S ebben nagy segítségére volt tanítója, a saar Orma - aki egyébként egy fantasztikus figura, rengeteg lehetőséggel.
Ami Seraphinát illeti, ő egy talpraesett, bátor, okos lány, aki ha kell, kezébe veszi a dolgokat, nem rettenve meg semmitől. Hamar belopja magát az olvasó szívébe... De! Seraphinának van egy extra érdekessége, mégpedig az elméjében lévő kert, amit ájulásai során lát.
Nos, bevallom, ezzel sokáig nem tudtam mit kezdeni. Nem illett a történetbe és a világba. És egészen egyszerűen baromi szürreális volt Gyümölcsdenevérekről, és mindenféle lényekről olvasni, akiket menetrendszerűen kellett a lánynak gondoznia, terelgetnie saját mentális világában. Ezeknél a részeknél - főként az elején - a szemöldököm valahol a hajam vonalát verdeste. A végére azért tisztult a kép, de kellett hozzá idő...
Utóbbi jellemző az egész történetre. Sok idő kell, mire minden összeáll a fejünkbe, hisz kapásból rengeteg idegen kifejezést kapunk - amikért én személy szerint rajongok -, és a társadalom összetétele sem egyszerű: alakváltó sárkányok, csengővel vagy anélkül - attól függően, tanítók, tudósok-e -, kolduló gyíkok, szentek, stb, stb.Nem is csoda, ha hősnőnk nehezen találja helyét. Egyszerre tartozik mind a kettőbe és egyikbe sem. Egyetlen menedéke a zene - amiből bőven kapunk szép és élvezetes részeket -, de még azt is tiltják tőle. És bár a gyilkosság utáni nyomozás révén kapunk izgalmas cselekményszálat (Lucian Kiggsszel ♥), leheletnyi romantikával fűszerezve, mégis azt mondanám, hogy a regény inkább karakterközpontú. Seraphina önmegtalálása mindent felülír. Megjegyzem minden karakter zseniális! Az én személyes kedvenceim mégis Orma, Seraphina és Lucian lettek.
Szóval, ha szeretnétek egy remek sárkány-alakváltó történetet, gondosan felépített, hangulatos világgal, gyönyörű leírásokkal, és izgalmas nyomozással, aktívan jelenlévő művészettel, cselszövésekkel, akkor ez a Ti könyvetek!
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Seraphina, Orma, Lucian
Kedvenc jelenet: amikor és ahogy Seraphina megtudta, hogy mi ő
Negatívum: Seraphina kertje
Borító: 5/4
Szentek
Szent Capiti: a tudósok női védőszentje, a fejét tálon hordozza
Szent Clare: a jó ítélőképességűek női védőszentje
Szent Gobnait: a szorgalmasak és az állhatatosak női védőszentje. A jelképe a méh.
Szent Ida: a muzsikusok és az előadók védőszentje
Szent Masha és Szent Daan: a szerelmesek; az emberek gyakran mérgükben kiáltanak hozzájuk, talán mert ez biztonságos - nehéz elképzelni, hogy a romantikus szerelem példaképei bárkire is valóban lesújtsanak
Szent Ogdo: a drakomachia megalapítója; a lovagok és egész Goredd védőszentje
Szent Vitt: a hit bajnoka; le kíván sújtani az emberekre, kiváltképp a hitetlenekre
Szent Willibald: a piacterek és a hírek védőszentje
Nyereményjáték
A Seraphina világában rengeteg idegen szóval, kifejezéssel találkozhatsz. Hogy könnyebben megtanuljátok, hogy mi mit jelent, egy játékra invitálunk titeket. Minden blogon találtok egy leírást, melynek az idegen megfelelője a megfejtés. Természetesen a blogokon a bejegyzésekben segítséget is találtok!
Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.
porphyriai szó, a jelentsége "sárkány emberi alakban"
Nézzetek be a turné többi állomására is
03/09 MFKata gondolatai - Borítók
03/11 Függővég - Miért pont sárkány?
03/13 Kelly Lupi olvas -
03/15 Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel
03/19 Dreamworld- Szentek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése