Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Kiadó: Agave Könyvek
ISBN:9789634198154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:

Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye!
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával... és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Saját véleményem:

Coriolanus Snow az egyik legösszetettebb karakter, akivel könyves-filmes pályafutásom során találkoztam, és az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, az egyik legzseniálisabb dolog, ami ezzel a sorozattal történhetett. Látni, tapasztalni, hogyan lett Coriolanusból Mr. Snow egyszerre megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"Nem vehetik el a múltam,
Nem vehetik el a történetem."

Panem majdani elnöke nem nevezhető eredendően gonosznak - persze jónak sem. A körülmények és azok az elvárások, terhek és események formálják idővel olyanná, amilyennek később látjuk, melyek élete során folyamatosan ránehezednek. Az Énekesmadarak és kígyók balladájában láthatjuk, miként küzd meg az ifjú Snow családi terhével, azzal, hogy egykor előkelő, jóhírű családjuk a háború utáni években épp úgy éhezik és napról napra él a Kapitólium szívében, mint a legszegényebb körzetiek, miközben mindenki azt hiszi róluk, hogy jól szituáltak. A fiúnak ezenfelül mindenért meg kell küzdenie: titkai leplezéséért, az előrelépésért, a dicsőségért, a pénzért, és az olyan lehetőségekért, melyek lehetővé tehetik számára, hogy idővel kiemelkedjen a posványból, és a nagyanyja által mantrázott szavaknak ("elnök leszel") megfeleljen. Suzanne Collins Coriolanus személyében tehát egy hihetetlenül sokrétű karaktert teremtett meg, mindezt úgy, hogy a körülmények dacára sem válik mártírrá.

Előzményregények esetében könnyű a "húzzunk le még egy bőrt" csapdájába esni, ezzel mintegy csorbítva a korábbi kötetek fényét. Nem úgy az Énekesmadarakban! Ha van spin-off, aminek létjogosultsága van, akkor az ez a könyv. Mindamellett, hogy Snow előéletét és jellemének fejlődését helyezi fókuszba, rengeteget ad az általunk ismert világhoz is.
Egészen szürreális és már-már sokkoló élmény látni, mekkora szakadék van a tizedik és hetvennegyedik viadal között, s felfedezni, hogy egy-egy későbbi újítás - legyen szó ajándékokról, mentorokról, hibridekről vagy fogadásról - hogyan, milyen körülmények között születnek meg, vagy éppen minek-kinek a hatására jönnek létre. Mi több, az itt felvázolt viadalok puritánsága, valamint a kiválasztottak már-már Auschwitzi tartása is számtalan érdekességgel kecsegtet... akárcsak az a tény, hogy ezúttal is egy tizenkettedik körzetbeli lány állítja feje tetejére a Kapitólium és Coryo életét.

Az Énekesmadarak és kígyók balladájában a tizedik aratásnap reggelén kapcsolódunk be a történetbe, amikor is az ambiciózus Coriolanus az egyetemre igyekszik, élete sorsdöntő eseményére. A viadal során a kiválasztottak először kapnak mentort az egyetem végzőseinek személyében, ami a kapitóliumi fiatalok számára óriási jelentőséggel bír - kiváltképp Coryoéban. A jövője függ attól, győz-e vagy sem.
Számításaival ellentétben viszont nem az első, második vagy harmadik-, hanem a tizenkettedik körzet lány kiválasztottját kapja, a legrosszabbat mind közül... Lucy Gray Baird azonban rögvest kitűnik a tömegből valóságos lázadó jellemével, s már az aratásnapon bevési magát az emberek emlékezetébe. Innentől a furfangos fiún és fondorlatos taktikáján áll, mit kezd a gyönyörű hangú lánnyal, hogyan kamatoztatja színes, vadóc egyéniségét.
Bevallom, én nagyon szerettem Lucy Grayt, a nyitottságát, azt, hogy bár elsőre könnyű Katniss 2.0-ként azonosítani, mégis a tökéletes ellentéte a maga vidám, optimista, esendő magatartásával. Ráadásul remek ötletnek tartom, hogy Collins általa behozta a zene és balladák szálát, mintegy utalások tucatjait csempészve ezáltal a sorozatba (ezekből a későbbiekben sincs hiány).
Lucy Gray egyébként nagyon üde színfoltja a történetnek, egyszersmind az egyik legkiismerhetetlenebb karaktere is. Tökéletesen kiegészíti a céltudatos Coriolanust, akit rajta és az általa generált érzéseken kívül senki és semmi nem tud megingatni, a lány miatt viszont számtalan alkalommal szembemegy elveivel, vagy éppen máshogy tekint dolgokra.
Mindazonáltal Lucy Gray csak a kulcs, ami beindítja az eseményeket, a valódi motor a tizennyolc éves Coryo, épp ezért, az Énekesmadarakban nem a viadal jelképezi a főattrakciót, hanem az, ami utána jön.. És bátran kijelenthetem, hogy az nagyon kemény, nagyon fájdalmas, és alapjaiban rengeti meg az olvasó erkölcsi normáit.

Suzanne Collins valami olyasmit alkotott az Énekesmadarak és kígyók balladájával, amire szavak sincsenek. Coiolanus története mélyen beleitta magát a lelkembe, rabul ejtett, minden gondolatom - még az álmaim is - körülötte forogtak, és egyre csak Coriolanus neve zakatolt az agyamban. Vele keltem és feküdtem, ott volt a napjaimban, a pórusaimban. Nagyon-nagyon régen nem hatott rám így könyv... Mindezek után talán senkit nem lep meg, ha azt mondom, nálam magasan ez lett az év könyve - Coriolanus pedig az egyik legkedvesebb szereplőm! Utóbbi nem tudom, mit árul el rólam, de nem is érdekel: IMÁDOM az egészet az első betűtől az utolsóig! Biztos vagyok benne, hogy még rengetegszer újra fogom olvasni.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Coriolanus, Sejanus, Tigris, Lucy

Kedvenc jelenet: az egész könyv és a balladák

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala előzményregénye

Nyereményjáték

Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“A 74. éhezők viadalán az 1. körzet férfi kiválasztottja. 12-ből, 9 pontot kapott a kiképzése alatt. A viadal eleji vérfürdőben több kiválasztottat megölt, ezután részt vesz Katniss hajtóvadászatában, a szövetség többi tagjával és Peeta-val.”
(függőleges 3)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly és Lupi olvas
06/14 Dreamworld (extra)
06/16 Utószó
06/18 Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/20 Hagyjatok! Olvasok!
06/22 Csak olvass!
06/24 Csak olvass! (extra)
06/26 Dreamworld
06/28 Fanni's Library
06/30 Könyvvilág
07/02 Utószó (extra)

Blogturné extra - Barátod: Carter

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén nyáron egy újabb Whitney G. regény kerülhet fel a magyar olvasók polcaira. A regény során ez alkalommal egy aranyos, ‘legjobb barátokból szerelmek’ típusú történet kibontakozását követhetjük végig. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Idézetek

"– Akarsz villásreggelizni majd szombaton a Gayle’sben?
– Persze. Délben?
– Lehetne inkább egy óra? – Elindult a szobám felé. – Délben a bikinivonalamat gyantáztatom.
– Miért gyantáztatsz olyan testrészt, amit úgyse lát soha senki?
– Én látom.
– Hm, vagyis ezért akartad elhalasztani a mai estét Scott-tal? Burjánzik a bokor, és nem akartad, hogy lássa?
– Hogy mi… mit mondtál?
– Ismerlek, Ari – somolyogtam. – Hallottad, mit mondtam. Ez volt a valódi ok?
– Carter…
– Ismerlek, mióta is? Ötödik óta?
– Negyedik óta.
– Egykutya – mondtam, ahogy enyhén elpirult. – Nekem elmondhatod. Nem foglak piszkálni. Bár szerintem inkább nyírathatnád rendszeresen ahelyett, hogy az utolsó pillanatban akarnád lekapatni.
– Még ha olyan sok nyírnivaló lenne! – forgatta a szemét. – Egyébként sem ez lenne a fő okom arra, hogy nem akarok szexelni, különösen nem a barátommal!
– Ezt jó hallani, mert a legtöbb hozzám hasonló srác fütyül rá – mondtam. – És mivel lehet, hogy további nyolc hónapra is ikszelted a szexet, csak pénzt spórolnál, ha lemondanád a gyantázást! Mi lenne, ha fognád azt a pénzt, és inkább vennél egy rendes vibrátort?"

"A végső ok pedig, amiért már igazán véget akartam vetni ennek a kapcsolatnak, Emily új, hátborzongató szexuális fétise volt: imádta négy lábon körbejárni a hálószobát, majd macskaként dorombolni szex előtt és után. Még „nyávogott” is, amikor elélvezett.
Vannak dolgok, amiket még én se bírtam hosszabb távon elviselni…
– Hahó! – fröcskölt le Emily, kizökkentve a gondolataimból. – Min tépelődsz annyit?
– Sok mindenen – vallottam be.
– Ezért is szeretlek, Carter – mosolygott. – Mindig elmerülsz a gondolataidban, és komoly dolgokon elmélkedsz. – Felemelte a fényképezőgépet. – Elmélyülten gondolkodós szelfi!"

"– Mi az az egy dolog, amit máshogy csináltál volna Emilyvel kapcsolatban? – kérdeztem.
– Sosem találkoztam volna vele.
– Jaj ne már! – Gépelni kezdtem. – Ez mindig segít, hogy tudjam, mit ne kövessek el a következő párkapcsolatomban. Kezdem, jó? Scott és az én esetemben például sokkal hamarabb mesélhettem volna neki az intimitással kapcsolatos fenntartásaimról.
– Vagy megpróbálhattál volna dugni vele.
– Te meg próbálhattál volna ugatni – vágtam vissza. – Talán akkor Emily nyávogása se tűnt volna olyan furcsának!"

"Vannak emberek, akiket csak egy szóra, vannak, akiket egy időre, és vannak, akiket örökre mellénk sodor az élet."

"– Basszus… – lehelte. – Mi a fene volt ez?
– Ezt én is szeretném tudni – dőltem a falnak. – Az egyik percben táncoltam, a következőben lenyomtad a nyelved a torkomon.
– A torkod közelében sem volt a nyelvem – mondta most már mosolyogva. – Az azt követő percben pedig már te is visszacsókoltál.
– Nem, nem, nem, csak reagáltam a számba történő hirtelen és durva betörésre."
"– De hát a lakótársam vagy!
– Amiért mindörökké hálás leszek – mondta. – Azt gondolom, többnyire jól kijöttünk egymással, igaz? Sose maradtam el a lakbérrel!
– Talán mert nem kértem lakbért?
– De ha kértél volna, sose tartoztam volna!"

"– Rettentően idegesít, hogy szexuálisan vonzó vagyok, igaz?
– Az idegesít, hogy képes vagy a „szexuálisan vonzó” jelzővel illetni magadat, és közben nem röhögni.
Elmosolyodtam.
– Jobban tetszene, ha szerény lennék?"

"– Arizonától ne kérj pénzt!
– Ki az az Arizona?
– Ő – mutatott rám hunyorogva. – A lakótársam szíve csücske!
– És?
– Cserébe azért, hogy a lakótársam engedélyezte, hogy megtartsuk a bulit… – Josh visszaadta a pénzt Nicole-nak. – Arizona és a barátnője mindent ingyen iszik ma este!
A barista vállat vont. Elkészítette az italokat, Nicole pedig pacsit adott nekem.
– Mondd csak, Josh – fontam össze magam előtt a karom –, ezt most kedvességből csináltad vagy kényszerítettek?
– Kényszerítettek. Ha rajtam múlna, veled mindenért a tripláját fizettetném ki!
– Ez esetben igyekszem egész éjjel inni!"

"– Szerinted lefeküdhet a srác még egyszer a legjobb barátjával úgy, hogy közben ne csesszék el a barátságukat?
– Azt hiszem, nagyon is lehetséges… utána pedig felmérhetik a károkat.
– A kérdéses nő ahhoz van hozzászokva, hogy randizik azokkal, akikkel lefekszik.
– Akkor a kérdéses srác randizik vele.
– Épp ez a baj – vetettem ellen. Éreztem, hogy a combomhoz nyomja a kezét. – Normális esetben a barátok nem randiznak.
– Akkor kezdem azt hinni, hogy sosem voltunk normálisak…"

"Amikor belenéztem a tükörbe, elállt a lélegzetem. A nyakam tele volt vörös foltokkal, az ajkam felpuffadt, a hajam meg úgy nézett ki, mintha konnektorba dugtam volna az ujjamat.
Mivel még nem akartam, hogy kirúgjanak, a hajamat gyorsan kontyba fésültem, lenyaltam az ajkaim és kerestem egy másik pólót, ami eltakarta a nyomokat.
A pizsamanadrág maradt…
***
– Miért viselsz garbót a nyár közepén? – kérdezte a főnököm, ahogy megérkeztem a mólóra. – Elfelejtetted, hol laksz?
– Nem… – mondtam, és közben szakadt rólam a víz. – Csak garbós hangulatom volt."

Nyereményjáték

Mostani játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben a szereplők közötti több éves barátság alakul át lassan valami többé. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Egyszerűbb volt korán feladni, mint később kudarcot vallani.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Deszy könyvajánlója
06/19 Sorok között
06/21 Angelika blogja
06/23 Fanni’s Library
06/25 Veronika’s Reader Feeder
06/27 Dreamworld - Idézetek
06/29 Dreamworld
07/01 Hagyjatok! Olvasok!

Jerry Spinelli - Stargirl

A Disney nemrég filmet készített a máris klasszikus Stargirl című kötetből, ennek örömére a Könyvmolyképző Kiadó újra kiadta kiadta a regényt.
Az egyedi Young Adult történetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha velünk tartasz, akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből.

Jerry Spinelli: Stargirl

Kiadó:  Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634577799
Oldalszám: 184 oldal
Fordító: Borbás Mária

Fülszöveg:

Hogyan légy hű magadhoz?
Egy nap új lány érkezik a 16 éves Leo iskolájába, aki mindenkit elképeszt különös viselkedésével.
Lehetetlen ruhákat hord, a menzán a békésen abrakoló diákság legnagyobb megrökönyödésére se szó, se beszéd felpattan, és gitárkíséret mellett dalolva táncra perdül, kedvenc háziállata egy patkány, amelyet mindenhová magával hurcol, Stargirlnek nevezi magát, pedig nem is ez a valódi neve, és mindennap azzal borzolja a kedélyeket, hogy az aznapi születésnapost ebéd közben az egész iskola szeme láttára dallal és zeneszóval felköszönti.
Nem csoda, hogy hamarosan kivívja mindenki ellenszenvét. Ez azonban egy csapásra megváltozik, amikor lelkes közreműködésével feltámasztja poraiból az iskola kosárcsapatát.
Társai kezdenek ráeszmélni, hogy Stargirlből különleges bűverő árad: az öntörvényű egyéniség varázsa…
Hagyd, hogy Stargirl téged is elbűvöljön!

Saját véleményem:

Ha nincs az új, gyönyörű borító, soha nem ismerkedek meg Stargirllel, a nem mindennapi, teljességgel kiismerhetetlen, örök optimista lánnyal, aki az élet napos oldalán rekedt, és legfőbb célja mindenkit boldoggá tenni.
Stargirl épp olyan fura, mint maga a könyv. Lehet szeretni, nem szeretni, de az biztos, hogy nyomot hagy az emberben.

"– Senkinek sincs ideje – mondta. – Az idő senkié. – Széttárta karját, megpördült, tarka szoknyája olyan volt, mint a csíkos savanyúcukor. – Az idő mindenkié!"

Mi, emberek hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, mik is az igazán fontos dolgok. A társadalmi normáknak megfelelve éljük az életünket, belefásulva és megtörve, miközben az élet elsuhan mellettünk. Felszínes kapcsolatokat alakítunk ki, a boldogság és a népszerűség illúziójába ringatjuk magunkat, és egy csomó felszínes dolgot művelünk, a valódi értékekről pedig szépen megfeledkezünk. Ha pedig felbukkan a környezetünkben valaki, aki kitűnik a tömegből, megvetően tekintünk rá, kinevetjük, nem értjük.
Jerry Spinelli története erről a másságról szól, miközben megpróbál egy olyan, örök érvényű igazságot eljuttatni olvasójához, ami egyre inkább feledésbe merül. Ebben a tekintetben a Stargirl mindig is aktuális marad. Lehet, hogy a körítés és a kétezres évek mai szemmel visszamaradottnak, hiteltelennek tűnhetnek (főleg a tinik számára), de a háttérüzenet sosem avul el.
A kötet legnagyobb erőssége pedig egyértelműen az üzenetében rejlik, abban, hogy merjünk örülni, boldognak lenni és másokat is azzá tenni; engedjük el a félelmeinket, ne törődjünk a minket lehúzó dolgokkal, és ne görcsöljünk az idő múlásán, vagy az olyan dolgokon, amik felett nincs hatalmunk. Egyszerűen csak élvezzük a jelent, szeressünk, legyünk kedvesek, ne forduljunk el társainktól.
És ha olvasás közben csak picit is elmerengünk ezen, már megérte.
Emiatt örülök, hogy elcsábított a borító.
Kellett egy ilyesfajta kijózanító pofon.
Ugyanakkor nem tagadom, nagyon megszenvedtem az olvasással. Hiába akartam szeretni Leo és Stargirl sztoriját, nem ment; kínkeservesen vergődtem át rajta. A szerző stílusa irtó bugyuta, a karakterek kora és viselkedése köszönőviszonyban sincs egymással, amitől az egész nagyon gyermeteggé válik - és nem a szó jó értelmében. Erre jó példa a narrátor srác, akiről az első ötven oldal során azt se tudtam, hogy fiú (valósággal sokkolt, mikor a film trailerében felbukkant a srác). Leo sajnos épp olyan színtelen, mint a többi diák. A történetmesélése ömlesztett, kapkodó, nem ad elég teret bárki és bármi megismerésére.

Mindent összevetve meglehetősen ambivalens vélemény alakult ki bennem a regény végére. Egyfelől minden sorát utáltam, kedvem lett volna félbehagyni, másrészt viszont imádtam a háttérüzenetét és Stargirl karakterét. Ennek szellemében leginkább azoknak ajánlom a Stargirlt, akik szeretik a különleges, az átlagtól eltérő könyveket - azokat, amik nem feltétlenül minőségük miatt hagynak nyomot az emberben.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Stargirl

Kedvenc jelenet: egy bizonyos szülinapi köszöntés

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Nyereményjáték

A Disney könyvadaptációjában a tehetséges Grace VanderWaal a főszereplő, aki az ismertségét még gyerekkorában szerezte, amikor megnyerte az America's Got Talent című tehetségkutatót.
A mostani játékunk így a tehetségkutatók bűvöletében telik: minden állomáson egy nyertes képét találjátok majd meg, a feladatotok hogy beírjátok, mely tehetségkutatóban tűnt fel az énekes(nő)
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/14 Sorok Között
06/16 Hagyjatok! Olvasok!
06/18 Sorok Között - extra állomás
06/20 Utószó Blog
06/22 Dreamworld
06/24 Hagyjatok! Olvasok! - extra állomás
06/26 Könyvvilág

Énekesmadarak és kígyók balladája - blogturné extra

Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!

Mitológia és történelem vs Éhezők viadala

A Minotaurusz

Az Éhezők Viadala egyik legfőbb ihletője a görög mitológiából jólismert Minotaurusz legendája. Valószínűleg az iskolában már mindenki halott Minósz király híres labirintusáról, és az abban élő félelmetes bikáról, de ez így még önmagában nem feltétlenül szolgál kellő magyarázattal arra vonatkozólag, miért is inspirálta Suzanne Collinst egy felbőszült bika. Ahhoz, hogy ezt megértsük, Minósz király Androgeósz nevű fiáig kell visszarepülnünk.
Androgeósz a panathénaia sportjátékok során oly' sok dicsőséget szerzett, hogy athén királya, Aigeusz megirigyelve sikereit, fondorlatos tervet eszelt ki ellene: rávette a fiút, hogy ölje meg a szabadon garázdálkodó Minotauruszt, ám végül belőle lett áldozat. (Egyes változatok szerint athéni versenytársai gyilkolták meg, de a végeredményt tekintve mindez semmin nem változtat.)
Minósz király bosszúból hadjáratot indított Athén ellen, s azt legyőzve félelmetes retorziót vezetett be: az éhező és járvány sújtotta athéniaiaknak onnantól kezdve kilencévente (más források szerint évente) hét fiút és hét lányt kellett kiválasztaniuk, akiket áldozatul beküldtek a Minotaurusz számára épített labirintusba.
Így már ismerős a sztori? Mindössze elég lecserélni a neveket, és Krétából máris Kapitólium, Athénból körzetek, az ifjú lányokból és fiúkból kiválasztottak, a labirintusból pedig viadal lesz.
Plusz érdekességként megemlíthető még Thészeusz is, aki önállóan jelentkezett az athéni fiatalok csapatába, akárcsak Katniss, és végül legyőzte a bikát, ezzel megtörve az éhező népre kirótt büntetések sorozatát.


Az ókori Róma és a gladiátorok

Panem et circenses! - avagy Kenyeret és cirkuszi játékokat! tartja az első századi római szatíraköltő, Juvenalis szállóigéje.
Suzanne Collinsra tehát nem csupán a görög mitológia, hanem az ókori Róma is inspirálólag hatott, ami világosan látszik a már fentebb említett szállóigéből, mely nem csupán a világa nevét, hanem lényegét is adja:
- Panem - épp úgy, mint a körzeteknek és Kapitóliumnak helyet adó ország neve.
- Kenyér az éhezőknek (tesszera), cirkuszi játék a gazdagoknak.

Ha tovább haladunk ezen a gondolatmeneten, hamar rájövünk, hogy a Kapitólium önmagában is tökéletes megtestesítője az ókori világ felsőbb rétegének a maga mértéktelen fogyasztásával, élvhajhászásával, és még sok egyebével, amit napestig lehetne sorolni, de épp így szembeállíthatnánk a többi panemi társadalmi osztályt a rómaiakéval és foglyaikéval is - meglepődnék az egyezések során. A legélesebben mégis a gladiátorjátékok tűnnek ki, melynek intézménye szépen átvezethető magára a viadalra; főként az Énekesmadarak és kígyók balladájában, ahol még a majdani csillogó-villogó Éhezők viadala kezdeti, meglehetősen puritán verziójával találjuk szembe magunkat. Tudniillik a tizedik viadal (és a korábbi évek) helyszíne egy az egyben úgy fest, mint egy gladiátoraréna, és akárcsak ókori megfelelője, ez is a nép szórakoztatását szolgálja.

A gladiátorviadalok egyébként az etruszkok idejében kezdődtek, mintegy halotti kultuszként, ám hamar nagy népszerűségre tettek szert, s ezzel párhuzamosan felfedezték bennük a politikai és hatalmi eszközt, ami az életre-halálra harc típusú újítással a nép szórakoztatását szavatolta. A gladiátorok számára mindössze a köztársaság utolsó éveiben (Kr. e. 731 körül) kezdtek külön nyitott arénás amfiteátrumokat létrehozni, ahol több fajtája is létezett a viadaloknak: állatokkal vagy emberekkel vívott, netán vízi küzdelem. Ha belegondolunk, a későbbi viadalok során is előszeretettel váltogatták a helyszíneket, elemeket. És további érdekesség lehet a győztesek kiváltsága is, mely szerint egy 20-30 csatát megnyert gladiátor élve hagyhatta el az arénát és térhetett vissza a társadalomba - ez a szám pedig közel azonos a viadalon legyilkolandó ellenfelek számával.

Egyéb érdekességek:
- Ahogy a körzetek között, úgy a gladiátorok között is akadtak osztálybeli különbségek. Gondoljatok csak az első és tizenkettedik körzet között húzódó szakadékra.
- "Gladiator in arena consilium capit - A gladiátor a cirkuszban dönti el, hogyan harcoljon." - szól Lucius Annaeus Seneca bölcsessége, ami ugyancsak áttranszformálható Collins világára (nagy hangsúllyal az Énekesmadarak eseményeire), ahol a kiválasztott csak és kizárólag odabent, a viadalon tudja ténylegesen eldönteni, miként is küzdjön meg ellenfeleivel.
- Apropó Seneca... Emlékeztek még a 74. viadal főjátékmesterére, Seneca Crane-re? Véletlenül épp Lucius Annaeus Seneca után kapta a nevét, aki Nero császár segítője és tanácsadója volt.
- A gladiátorokat kiképezték és felkészítették a a harcra, épp úgy, mint a későbbi viadalok ifjait.
- Spartacus - Katniss. Ezt a történetet azt hiszem, nem kell bemutatnom.

Nyereményjáték

Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Az 50. éhezők viadalának a nagy mészárlás győztese volt 15 évesen, de győzelme és szerettei megöletése után, alkoholista lett.”
(vízszintes 10)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly és Lupi olvas
06/14 Dreamworld - Mitológia és történelem az Éhezők viadalában
06/16 Utószó
06/18 Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/20 Hagyjatok! Olvasok!
06/22 Csak olvass!
06/24 Csak olvass! (extra)
06/26 Dreamworld
06/28 Fanni's Library
06/30 Könyvvilág
07/02 Utószó (extra)

Garth Nix & Sean Williams - Vérkötelék

Garth Nix - Sean Williams: Vérkötelék

Kiadó: Könyvmolkyépző Kiadó
ISBN: 9789633994207
Oldalszám: 260 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

Erdász az örök egyensúly hazája. A ritka kapocs, a szellemállatokhoz fűződő kötelék tartja össze az emberek és az állatok világát. Conor, Abeke, Meilin és Rollan mindnyájan részesültek ebben a különleges ajándékban – és a megtiszteltetéssel járó felelősség is a vállukra nehezedik.
A Hódítók azonban megpróbálják elpusztítani ezt az egyensúlyt, lángba borítják a világot, és egész városokat tipornak el a végső hatalomra törő küzdelem során – köztük Meilin otthonát is. A lány végül képtelen tovább várni, készen áll a harcra, így hát szellemállatával, egy Dzsí nevű pandával behatol az ellenség területére. A barátai sem járnak messze mögötte… de nem ők az egyetlenek.
Az ellenség mindenhol ott rejtőzik.

Saját véleményem:

Az előző rész függővége után azonnal belevetettem magam a folytatásba, ami egészen új szintre emelte a sorozatot. A Szellemállatok immár túlmutat egyszerű ifjúsági történeten, vérpezsdítő fantasy tele emberi érzelemmel, különleges kötelékkel, és egy epikus háborúval, melynek minden egyes csatája sorsdöntő fordulatokat eredményez.

"– (...) A valódi erőnek semmi köze a mérethez vagy a harciassághoz."

A Vérkötelékért ezúttal Garth Nix és Sean Williams szerzőpárosa felelt, akik közül az előbbi neve  ismerősen csenghet a hazai olvasóközönség számára is. A Sabriel írójáról, Garth Nixről tudvalevő, hogy otthonosan mozog a fantasy zsánerében, és rendkívül erős világ- és hangulatteremtésben. Szerencsére...
Amennyiben olvastátok az előző kötetről írt beszámolómat, emlékezhettek rá, hogy Maggie Stiefvater esetében a darabosságra és kidolgozatlanságra panaszkodtam, illetve csupa olyasmire, ami elengedhetetlen lenne egy, a Szellemállatokéhoz hasonló, nagyívű fantasy során, még akkor is, ha elsősorban gyerekek számára íródott. A Vérkötelék esetében szerencsére már a legelső oldalaktól kezdve érezni lehet, hogy egy sokkal kidolgozottabb, tartalmasabb folytatással állunk szembe, olyannal, ami nem csupán leír, hanem mutat is.
A szerzőpáros által megálmodott történet él: gyönyörűen kidolgozott, részletgazdag és jól felépített. Néha talán kicsit túl képszerű a korosztályi besoroláshoz, de mindenképp hiteles. Hiteles, hisz ezúttal a megbocsátás, család, szövetség és elengedés témái mellett a háború és a távol-keleti kultúra is hangsúlyos szerepet kap.
Kis hőseink ezúttal Meilin és egy újabb amulett nyomába eredve a lány szülőföldje felé veszik az irányt, ahol át kell vágniuk a buja, veszedelmekkel és mocsarakkal teli dzsungelen, szembenézni a félelmetes rinólovasokkal és megküzdeni a Pusztító gyilkos hadával. Mindeközben számtalan veszély és próbatétel fenyegeti útjuk sikerét, amit csak tovább tetéz a négy gyerek belső konfliktusa: Meilin leválása, Conor ballépése, az ezzel párosuló sértettség, kirekesztettség és bűntudat.

A kötet központi alakja ezúttal Meilin, aki Conor ballépését követően útra kel, hogy felkutassa apját, s mellé állva hadba vonuljon a Hódító ellen. Csakhogy az eltökélt, tettvágytól buzgó lány olyan akadállyal szembesül, ami nem csupán lelassítja, hanem egyúttal arra is ösztönzi, hogy átértékelje önmagát, nézeteit, és a szellemállatával való viszonyát. Próbatétele során pedig egy új mentort is kap a kiismerhetetlen Xue személyében, aki újabb és újabb verbális-mentális pofonokkal terelgeti a helyes irányba, sokszor mosolyt csalva az olvasó arcára.
Meilin jellembeli fejlődése idő- és szükségszerűsége mellett tanulságos, szórakoztató, helyenként pedig kimondottan szívfacsaró is. Akárcsak a másik három gyereké, ahol a tolvajból sértett, a becsületesből hitszegő, az árulónak kikiáltottból pedig békítő válik.

Mindent egybevetve úgy gondolom, a Vérkötelék a sorozat eddigi legjobb része: fordulatos, kalandokkal teli, jól felépített, izgalmas, humorban és torokszorító élményekben bővelkedő írás. Ráadásul hiába követi a jól megszokott amulett-keresős sablont, egyáltalán nem érezni ismétlésszerűnek, hisz rendkívül szerteágazó, illetve a tényleges cél elérése is jóval epikusabbra sikeredett az eddigieknél. Ahogy fentebb említettem, immár véres harcokból sincs hiány, ahhoz, hogy valamelyik fél megszerezhesse Dinesh, a bölcs elefánt amulettjét, meg kell vívniuk a maguk csatáját: bestiális krokodilok, éles fegyverek és vérmes szellemállatok serege csap össze a négy bajtárssal és újdonsült segítőikkel. ...úgyhogy, ha szeretitek a kalandos (néhol Indiana Jones-szerű) fantasyket, akkor szívből ajánlom - az egész sorozatot. Ne tévesszen meg benneteket a borító és a korosztályi besorolás, felnőttek számára is épp olyan körömlerágósan izgalmas tud lenni a történet, mint a tizenéves olvasók számára.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Meilin, Dzsí, Xue, Abeke és a többiek

Kedvenc jelenet: Meilin és Xue beszélgetései, Abeke és Conor banántökös küldetése

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #3