Susan Ee - Angelfall

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából előreláthatólag december 15-én megjelenik Susan EE: Angelfall- A bukás című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Penryn kalandjait!

2013. november 26-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Susan Ee: Angelfall - A bukás

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633733738
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Saját véleményem:
Penryn, édesanyjával és mozgássérült húgával együtt menekülni készül az ideiglenes lakhelyükül szolgáló épületből. Ám ez rettentő kockázatos vállalkozás, pláne, hogy mindezt sötétedés után szeretnék végrehajtani.
Városuk néhány hét alatt romba dőlt, s az emberek immáron farkastörvények szerint élnek, az étel, és a biztonságos menedék mindennél előbbre való.
Penryn titkos akciója kudarcba fullad, amikor egymással viaskodó angyalok pottyannak elé. Anyjának ugyan sikerül elmenekülnie, de húgát bosszúból elragadja az egyik ellenséges angyal, mialatt ő, a szárnya fosztott sebesültnek segít. Nem marad más választása, életben kell tartania Raffe-t, hogy a fiú elvezethesse őt a Fészekbe, ahová Paige-et vitték.
Kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sikerül megegyezniük, így útnak indulnak egy veszélyessé vált világban, melyet még talán ők maguk sem ismernek teljesen. A túlélés érdekében pedig kénytelenek megbízni egymásban, még akkor is, ha fajtájukból adódóan két ellentétes oldalon állnak.

Közel egy éve, hogy felfedeztem egy külföldi oldalon az Angelfall-t, és már akkor megragadta a figyelmemet, elvégre is nem sűrűn találkozhatunk angyalos posztapokaliptikus történetekkel. Ráadásul egy-egy idézetet olvasva Raffe is igazán érdekes karakternek tűnt. Mindennek fényében talán nem is kell mondanom, mennyire megörültem, hogy itthon is megjelenik. Az pedig végképp hab volt a tortán, hogy az egyik kedvenc fordítóm kezei közül kerülhetett ki.
A történetre visszatérve: egyszerűen imádtam! 2013 egyik legjobb újdonsága!
Már maga a posztapokaliptikus-angyalos téma is úttörőnek számít. És az is egészen biztos, hogy én még ilyennek ábrázolva nem olvastam angyalokról. Jelenleg sem tudom eldönteni, hogy most akkor ők melyik oldalon is álltak. Kapásból simán kijelenthetném, hogy igen, itt bizony ők voltak a rosszfiúk, de, ha a komplett történetet nézem, akkor már cseppet sem ennyire biztos a feltételezés. Az viszont tuti, hogy nem azok a jólelkű, kedves és védelmező teremtmények, mint általában. Susan kicsit elmosta a határokat az angyalok és bukott angyalok között, de nekem ez nagyon bejött. Viszont ne lepődjetek meg, ha néha picikét extravagánsabb a megjelenésük. Gondolok itt a különböző színű-mintájú szárnyakra.

Továbbá az is nagyon tetszett, hogy a kardjuk jóval fontosabb szerepet töltött be, mint egy egyszerű acéldarabot, amivel kaszabolni lehet. Mindezek az apróságnak tűnő elemek segítették egyedivé varázsolni a regényben megjelenő világot.

Karakterek tekintetében minden elismerésem az írónőé, mindegyikőjük zseniálisan sikerült. Penryn személyében egy vérbeli badass hősnőt ismerhetünk meg.
Noha ő csak egy egyszerű, hétköznapi emberlány, mégis annyira megedzette az élet, hogy testileg, lelkileg és szellemileg is a topon van. Nem kesereg azon ami történt, hanem odateszi magát, megy és csinálja, ha pedig kell, akkor igenis küzd. Elszánt, céltudatos, használja a fejét, és roppant szerethető. Pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni, és azért tűzön-vízen átgázol, nem törődve saját testi épségével. Ráadásul a vonzalom sem veszi el az eszét, nem alakul át rózsaszín fellegek közt úszkáló tinilánnyá.
Raffe pedig... *hatalmas sóhaj* ... hát ő, egy sarki jégsapkákat megolvasztó tengeristen! Minden tekintetben tökéletes. Kreol bőr, sötét haj/szem, izmos testalkat, ízig-vérig tapló modor, bátor, igazi harcos... és oké, leálltam. Egyszóval minden megvan benne ami ahhoz kell, hogy valakiből elsőosztályú álompasi váljon. És te atyaúristen az a hotelszobás-törölközős jelenet. *fellocsolja magát, és folytatja*

A történet során rengeteg akcióval találkozhatunk, szinte sosincs megállás, mindig történik valami. Ha főhőseink éppen nem keverednek valamilyen balhéba, akkor is egészen biztosra vehetjük, hogy a Bear Grylls dokumentumfilmekbe illő barangolásuk is tartogat számunkra meglepetéseket, és adrenalinnal dúsított perceket. De hátborzongató és gyomorforgató jelenetekből sincs hiány. Magam részéről mindenképp kitennék rá egy 16-os karikát, mert vannak benne sokkoló jelenetek, amik a finomabb lelkűeket megrázhatják.
Néhányszor én is csak szörnyülködtem. Susan rettentően életszerűen tud írni, és ezeket a dolgokat a maguk nyerseségében tálalja, amitől csak még sokkalta szörnyűbb lesz az egész.

Ám úgy gondolom, aki belevág egy posztapokaliptikus regénybe, az semmiképpen sem tündérmesére számít. Az Angelfall világképe pedig hűen tükrözi a világvége hangulatról alkotott elképzeléseinket. Káosz, állatias ösztönök, az életért vívott kétségbeesett harc, valamit lerombolt épületek, füst, porfelhő, elhagyatott házak, autók, és még sokáig sorolhatnám.
Mint minden hasonló történetben, úgy itt is vannak ellenálló szervezetek, akik még nem adták fel a reményt, és megpróbálnak tenni a sorsuk ellen, valamint megjelenik az ellenpólus, egy lehetséges "ellenfél" személyében, mely csupa pompa, élet és szórakozás. Mindezek pedig annyira egybeolvadnak, hogy egy komplett,  kerek egészet tudnak alkotni.
A Fészek által egy teljesen új világba csöppenünk, ami tökéletes ellentéte mindannak, amiben az emberiség él. Olyan, mint egy mini állam. Persze tele rejtéllyel és veszéllyel. Spoilerek nélkül nehéz róla írni, de - bár hozzáteszem, hogy nagyon beteg, és nagyon gusztustalan - annyit elárulhatok, hogy roppant érdekes és izgalmas.
A végét illetően érzések egész palettáján estem át: sokk, szívszaggató pillanatok, kétségbeesés, izgalom, bánat, keserves fájdalom. Ja, és düh! Hogy lehet ÍGY befejezni? Követelem a folytatást, most azonnal!

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló témájú történeteket, kíváncsi egy újfajta angyalábrázolásra, vagy szereti az izgalmakat, az akciót, valamint a humoros szócsatákat, kortól-nemtől függetlenül.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Raffe, Penryn, Du-Dam
Kedvenc jelenet: hotelszobás-törülközős, végén Raffe tette
Negatívum: macskakaja

Borító: 5/5*

Kedvcsináló idézetek

"Ha több ellenféllel kerülünk szembe, akkor az a trükk, hogy mindenáron kerüljük el, hogy egyszerre kelljen velük megküzdeni. A filmektől eltérően, a támadók nem állnak sorba, várakozva, hogy egymás után szétrúgjad a seggüket, hanem egyszerre akarják rád vetni magukat, mint egy farkasfalka."

"- Várj, mindjárt megmutatom, hogy kell használni. Add a lábad!
- Az angyalok világában ez meglehetősen bizalmas, intim kérésnek számít. Általában túl vagyunk egy vacsorán, némi borozgatáson és kellemes csevegésen, mire hajlandó vagyok odanyújtani a lábamat."

"- Ne nagyon mozgasd, akkor nem fog vérezni. A kötés nem túl vastag, hamar átázik a vértől.
- nem probléma - mondja. - Másra se nagyon szokott figyelni az ember, ha éppen az életéért fut."

"- Ez ehető? - Raffe a konyha ajtajában áll, a mediterrán boltív alatt. Igazán otthonosan mozogna egy ilyen helyen. Az arisztokraták fesztelen könnyedségével ácsorog ott, mint aki hozzászokott az előkelő környezethez. Habár a megkezdett csomag macskaeledel a kezében kissé ront az összképen."

"- A szomorkodás tényleg segít az embereknek, hogy jobban érezzék magukat?"

"- Csak be vannak tojva, vagy tényleg rosszfiúk?
- Mindenki, aki székhez kötöz, és fegyvert szegez rád, az rosszfiú. Tényleg el kell ezt magyaráznom neked?"

"- Jól vagy? - Hülye kérdés, mert nem sok mindent tudnék tenni érte, ha nem lenne jól, de mégis kibukik belőlem.
Felhorkan.
- Attól eltekintve, hogy valaki egy sziklát vágott hozzám, igen, életben maradok.
- Sajnálom. - Tényleg borzasztóan érzem magam miatta, de mit kell ezen ennyit vergődni.
- Legközelebb, ha valami bajod van velem, nagyra értékelném, ha előbb megpróbálnád szóban elrendezni, és nem rögtön kövekkel kezdenél hajigálni."

"Egy reklámtábla azt hirdeti, hogy Az élet sz...p... Nehéz megmondani, mit reklámozhatott egykor, mert a tábla kiégett  a szavak körül. Valószínűleg a felirat úgy szólt, Az élet szép."

"- Tény, a tűz néha nagyon csábító."

"Ha már egy lilába és rikító rózsaszínbe öltözött pasi is megbámul, akkor tudhatod, hogy ideje kezdened valamit a külsőddel."

"A csókolózást mindig is kellemesnek, élvezetesnek találtam, mint rózsát szagolni vagy jót kacagni egy szép nyári napon. De amit most éltem át Rafival, az egy másik univerzum. Ez egy térdremegtető, gyomorbizsergető, vérforraló, testet felhevítő, sarki jégsapkát megolvasztó csók volt."

"- Tényleg arkangyal vagy? - kérdem suttogva.
Öntelten elvigyorodik.
- Le vagy nyűgözve?
- Nem - hazudom. - Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen.
- Fordulj az ügyfélszolgálathoz!"

"Angyalok köröznek a fejem fölött, gyors csapásokkal haladva emeletről emeletre. A spirál külső gyűrűje felfelé tekeredik, míg a belső gyűrűben lefelé ereszkednek az angyalok.
Úgy vélem, ez a megosztás azt szolgálja, hogy elkerüljék az ütközéseket. Épp ilyen szervezettnek tűnhet fentről a mi közúti forgalmunk is. De dacára minden ésszerű oknak, a végeredmény mégis csak egy bámulatra méltó koreográfia mennyei testű táncosok légi balettje. Ha Michelangelo láthatta volna ezt, nappali fényben, amint a nap sugarai lefelé áradnak az üvegkupolából, térdre hullik, és csak fest, amíg bele nem vakul."

"A fürdőszoba ajtajában áll, párafelhő kavarog körülötte, és nincs rajta semmi, csak egy lazán a derekára csavart törölköző. Vízcseppek csillognak a bőrén, mintha apró gyémántok lennének. A háta mögül, a fürdőszobából kiszűrődő lágy fény, és az izmos teste körül gomolygó gőz együttesen olyan hatást kelt, mintha egy mitológiai tengeristen toppant volna a szobába.
- A tiéd lehet, ha szeretnéd - mondja. Pislogok párat, próbálom felfogni, hogy mit is mondott.
- Arra gondoltam, az lenne a legokosabb, ha igyekeznénk dupla adagot enni, amíg megtehetjük. (...)
Az előbb a tálcán lévő második adagra gondolt, hogy az enyém lehet, ha szeretném. Hát persze, hogy arra gondolt."

Nyereményjáték

Ha szeretnétek megnyerni az Angelfall - A bukás könyvek egyikét, akkor nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy az egyes blogokon található idézeteket, melyik ismert angyalfiú mondhatta.

Idézet:

“Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/26 Angelika blogja - Filmes jogok
11/27 Always Love a Wild Book - Interjú
11/28 MFKata gondolatai - Az arkangyalok
11/29 Deszy könyvajánlója - Borítómánia
11/30 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
12/01 Kelly & Lupi olvas - Álomcast
12/02 Nem harap a...
12/03 Insane Life - Fanartok
12/04 Könyvszeretet - Szilícium-völgy
12/05 Függővég - Q&A

Morgan Rice - A hősök küldetése

A Maxim Kiadó jóvoltából november 30-án megjelenik Morgan Rice: A hősök küldetése című könyve. A Blogturné Klub november 25. és 30. között bemutatja nektek a 14 éves Thorgrin kalandos útját a felnőttválás felé, egy varázslatos világban. Hat állomás, hat blogger véleményével, extrákkal és nyereményjátékkal. Kövesd az állomásokat napról-napra, hogy megismerd a Gyűrű Királyságát és tiéd lehessen a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Morgan Rice: A hősök küldetése

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632613550
Oldalszám: 300 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

Varázslatos történet egy 14 éves, nem mindennapi fiú felnőtté válásáról, aki egy kis faluban él, valahol a Gyűrű Királyságának végvidékén. Thorgrin érzi, hogy más, mint a többiek, rejtélyes és érthetetlen erők lakoznak benne, különleges adottsága van és különös sorsra rendeltetett. 

Arról ábrándozik, hogy híres harcos lesz, a király lovagja, és megvédi hazáját a Szakadék túloldaláról támadó hordáktól. Amikor eléri a megfelelő kort, bár az apja megtiltja, hogy beálljon a király légiójába, ő nem engedelmeskedik: világgá megy, hogy utat törjön magának a király udvarába és elérje, hogy komolyan vegyék. Noha semmi esélye sincs, beleszeret a király lányába, de mire tiltott kapcsolatuk kibontakozna, fölfedezi, hogy hatalmas ellenségei vannak. 

A varázsló gyűrűje című sorozat nyitókötete eposzi mese barátokról és szerelmekről, vetélytársakról és udvarlókról, lovagokról és sárkányokról, cselszövésekről, politikai intrikákról, a felnőtté válásról, a szívfájdalomról, az álnokságról, a becsvágyról és az árulásról. Mese a becsületről, bátorságról, sorsról és végzetről, varázslatról.

Saját véleményem:

Thor három bátyjával, és édesapjával él a Gyűrű Nyugati Királyságának egyik falujában. Családjában lenézik, kihasználják őt. Míg testvérei a fegyverforgatást gyakorolják, addig neki a birkanyájra kell vigyázni, holott minden álma, hogy egy napon bekerüljön a király seregébe.
A királyságban nyílt katonatoborzás veszi kezdetét, mely Thorgin faluját sem kerüli el, ám a fiút minden igyekezete ellenére nem választják be, így hát csalódottan visszatér a nyájához.
Észreveszi, hogy az egyik báránya elkóborolt, méghozzá a tiltott Éjsötéterdőbe. Thor, dacolva a veszélyekkel utána ered, majd véletlenül belebotlik Argonba, a király leghíresebb druidájába, aki ködös szavaival arra biztatja őt, ne adja fel álmait, menjen el a király udvarába. Thorgin megfogadja a varázsló szavait, és útnak indul, mit sem sejtve arról, hogy a jövő mennyi veszélyt és furcsaságot rejteget még számára...
A királyi udvarban lakodalomra készülnek, a király legidősebb leánya készül házasságot kötni a keleti királyság hercegével. A szokások pedig azt diktálják, hogy a trónon levő uralkodó, nevezze meg utódját. Ám cseppet sem könnyű feladat kiválasztani az öt jelölt közül a legmegfelelőbb személyt.

Nagyon közel állnak a szívemhez a történelmi témájú könyvek, filmek, és, ha mindehhez még némi fantasy is társul, akkor tuti biztos, hogy nekem azt látnom/olvasnom kell, így hát nem is csoda, ha rávetettem magam erre a történetre.
Kifejezetten tetszett az a fajta lendület, amivel az írónő írt; olvastatta magát az egész mű, és alig pár óra alatt sikerült befalnom mind a 300 oldalt, mindezt úgy, hogy észre sem vettem az idő múlását. A mű az elejétől kezdve a legvégéig gördülékeny, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Morgan nagy mestere annak, hogy az egyes fejezetek után mindig azt érezd, hogy, na csak még egy fejezetet elolvasok, utána megállok. Ez lehetetlen, ugyanis állandóan elhúzza az ember orra előtt a mézesmadzagot, elhint egy kis rejtélymorzsát, ami után te persze egyből tudni akarod, mi történt. Megnyugtatlak, nem fogsz rájönni, mert váltott szemszögekkel dolgozik, és bizony sokszor ugrálunk köztük.
Ez persze nem baj, sőt, épp ellenkezőleg. Lehetővé teszi, hogy egy komplexebb képet kapjuk a történetben érintett szereplőkről, belássunk a legfontosabb karakterek életébe, gondolataiba.
Számomra kifejezetten érdekes volt, hogy egy éltesebb korú király fejébe is bepillanthattunk, és megismerhettük a nézeteit, miként látja az országát, milyen dilemmát is jelent számára kiválasztani gyermekei közül a legmegfelelőbbet, vagy, hogy egyáltalán milyen érzés egy országot vezetni.
Ugyanígy a negatív figura is rengeteg új nézetet csempészett a sztoriba. Teljesen más, ha az ember kívülről nézi a tetteit, mintha megérthetjük, mit miért tesz.
Thor, a főszereplőnk pedig egy végtelenül aranyos és szeretetreméltó srác. A nincstelenek közül érkezett, de a szíve sokkal nemesebb volt, mint bárkié. Őszintén becsültem benne azt a rengeteg kitartást, alázatot és akaratot, amivel az álmai eléréséért küzdött. Leginkább talán a Lovagregényből Williamhez tudnám hasonlítani (Heath Ledger alakította).
Az biztos, hogy rengeteg próba és tanulás áll még a srác előtt, de nekem ő már most is bizonyította a rátermettségét. Ráadásul amilyen biztos a lovagi és katonai életben, éppen olyan bizonytalan a lányokkal, és a világ egyéb dolgaival kapcsolatban. Ez pedig érdekes és felettébb szórakoztató kontrasztot nyújt.
Thor mellett van még jó néhány szereplő, akiknek sikerült igazán a szívembe férkőzniük, akár többet, akár kevesebbet szerepeltek. Kendrick, a király fattya (úgy látszik, hogy minden fattyú fiú a szívem csücske, lsd. Havas Jon) egy nemes lovag, és bár nem jelent meg sokszor, mégis rengeteg potenciált érzek benne, és az események alakulása miatt bízom benne, hogy a folytatásban jobban is megismerhetjük. De ott van még Erec, a hős és rendkívüli tiszteletnek örvendő lovag, valamint Reece, a király legkisebb fia, aki egyben Thor legjobb barátja is. Valamint muszáj ide sorolnom Argont, a druidát, aki mindvégig kellően titokzatos maradt, és noha folyamatosan csöpögtette az információkat, azok megválaszolásával már jóval fukarabb volt. Az én oldalam meg majd' kilyukadt a kíváncsiságtól...
A karakterek mellett a háttérdolgok sem elhanyagolhatóak. Az írónő rettentően korhű, mind a szereplők ruházkodásában, mind a szokásokban, helyszínekben.
Imádtam a lovagoknak rendezett lakomákat, a vadászatot, vagy éppen annak a kiheverését.

Khron

Ám volt valami, amit még ezeknél is jobban szerettem, mégpedig a srácok kiképzését. Morgan azt irtózatosan jól elkapta. Minden egyes pillanatát olyan áhítattal és csodálattal olvastam, hogy már-már fizikai fájdalmat éreztem, amikor rájöttem, én sosem lehetek lovag (pedig nagyon szeretnék). Kemény meló, és nem csak annyiból áll, hogy odamész, felszállsz a lóra, megsuhogtatod a kardodat, majd dolgod végeztével élvezed az ünneplést. Ennél jóval összetettebb, és most mi, az olvasók erről tökéletes képet is kaphattunk. Megtudhattuk, hogyan kezdik a katonák, a lóganajozástól az ásáson át, a szívatósabbnál szívatósabb gyakorlatokig. És, ha végre eljutnak odáig, hogy fegyvert vegyenek a kezükbe, hát az sem egy tipikus leányálom. Kőkeményen el kell viselni a fájdalmat, megtanulni, minek milyen súlya és formája van, miként kell az adott eszközzel bánni.
És számomra külön öröm volt, hogy egy kisebb jelenet erejéig részesei lehettünk egy lovagi tornának, méghozzá testközelből. (Nálam ez olyan, mintha egy gyereket beengednének a cukorkaboltba.)
A fentebb felsoroltak mellett persze vannak még különböző fantasy lények, megjelenik az állatkultusz, a hozzájuk társított mondák, hiedelmek, valamint a romantika is felüti a fejét. Nem kell megijedni, mert nem azon van a hangsúly, egyelőre. Későbbiekben több szempontból is fontos lehet, mint ahogyan ebben a korban minden házasság, kapcsolat az volt.
Arra viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a vége brutálisan gyilkos! Kegyetlen függővéggel számoljatok, és milliónyi kérdéssel, amire falat kaparva várjátok majd a válaszokat. Ez viszont ne rettentsen el senkit, mert vétek lenne kihagyni.

A legjobban úgy tudnám jellemezni a történetet: mintha a Trónok harcát összekeverték volna a Merlin sorozattal, és mindezt  megspékelték volna egy csipetnyi  Lovagregénnyel. 
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi, középkori könyveket, vagy a lovagokat, illetve a fantasy rajongóknak is kiváló csemege lehet, kortól, nemtől függetlenül.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Thor, Erec, Kendrick, Argon
Kedvenc jelenet: lovagi torna, vadászat
Negatívum: miért nincs még a kezemben a folytatás???

Borító: 5/4

Kedvcsináló idézetek

"- Ellenséget nem szándékosan szerzel. Gyakran az irigység teremti őket."

"- Ez az a kérdés, amelyet évszázadok óta felteszünk magunknak - felelte. - Meg leget változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tűnik, hogy ez a kettő - a végzet és a szabad akarat - együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér - ahol a végzet találkozik a szabad akarattal - ott jut szerephez az emberi viselkedés. A végzetet nem mindig lehet megtörni, de néha meghajlítható, vagy éppen megváltoztatható egy hatalmas áldozattal, és a szabad akarat hatalmas erejével. Legtöbbször azonban a végzet az erősebb. Legtöbbször csak szemlélői vagyunk, figyeljük, ahogy működik. Azt hisszük, hogy szerepünk van benne, de ez rendszerint tévedés. Inkább szemlélők vagyunk, nem résztvevők."

"- (...) Nagy kiváltság látni a jövőt. Ugyanakkor nagy átok. A legtöbb ember úgy éli meg a sorsát, hogy nincs tudatában. Néha nincs fájdalmasabb annál, mint ha tudod a sorsodat, mi lesz a jövő."

"- (...) A lovag nem az erejére támaszkodik, hanem az értelmére. A vakmerőség önmagában nem tesz lovaggá, csak a bátorság, becsület és a bölcsesség együtt. Mindig arra kell törekedned, hogy tökéletesítsd a szellemedet és a lelkedet. Lovagnak lenni nem tétlenséget jelent, hanem tevékenységet. Minden nap, minden percében azon kell dolgoznod, hogy jobb legyél."

Nyereményjáték

1) Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat (kötelező!)
2) 1-1 plusz pontért kommentálj a turnéban résztvevő blogok bejegyzéséhez, majd töltsd ki a Rafflecopterben az ehhez tartozó részeket. A hozzászólásod témáját te döntöd el (például: miért szeretnéd olvasni a könyvet/mi a kedvenc fantasy filmed vagy könyved/vagy akár egy szimpla ‘köszönöm’ is megteszi ;))
(Csak Magyarország területén érvényes a postázás)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/25 Könyvszeretet
11/26 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
11/27 Kelly & Lupi olvas
11/28 Deszy könyvajánlója - A Végzet Kardja
11/29 Insane Life
11/30 Függővég

Kim Harrington - Clarity

 

November 22-től 26-ig öt állomáson keresztül várunk benneteket a Clarity blogturnén.

Egy izgalmas bűnügyi nyomozás áll a történet központjában, amit főhősnőnk természetfeletti képességei segítségével igyekszik megoldani. Te is láss tisztán!! 3 példányt sorsolunk ki annak a szerencsésnek, aki megfejti a játékot! Ne hagyd ki!

Kim Harrington: Clarity - A tisztánlátó

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633733455
Oldalszám:
Fordító: Vincze Judit

Fülszöveg:

Ne hunyd be a szemed.
Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni.
Cape Cod turisták által kedvelt városában, Eastportban él egy csodabogár família. Az én családom. Én tisztánlátó vagyok. A bátyám médium. Anyánk telepatikus képességekkel bír. Míg a turisták odáig vannak értünk, a városban az emberek inkább lesajnálnak minket. Bár egy impozáns viktoriánus házban élünk, házi kísértetünk még sincs, és otthonunk földszintjén rendeztük be spirituális vállalkozásunkat: családi jósdánkat.

Saját véleményem:
Clarity édesanyjával és bátyjával Eastportban, a turisták által felkapott üdülővárosban él. Saját családi vállalkozást működtetnek, mely merőben eltér az átlagtól, ugyanis egy jósdát üzemeltetnek.
Clare édesanyja telepatikus adottságokkal bír, a bátyja médium - képes beszélni a szellemvilággal -, míg ő maga tisztánlátó. Elég megérintenie egy tárgyat, és - jó esetben - máris felvillannak előtte az emlékképek. Csakhogy ez közel sem annyira jó dolog, mivel iskolatársai állandóan csúfolják és lenézik. Egyetlen barátja sincs a bátyján, és annak legjobb haverján kívül. Ráadásul élete első pasija, akibe fülig szerelmes volt, részegen megcsalta őt a legnagyobb ellenségével.
Az egyébként békés, nyugodt városkában egy nap valami váratlan történik. Holtan találnak a közeli motelben egy fiatal lányt.  Clare-t exbarátjának apja, a polgármester  felkéri, hogy segítsen a nyomozásban, a lány pedig rábólint. Társául a nem rég érkezett nyomozó fiát kapja, aki bár őrülten dögös, mégis fenntartásokkal viseltetik Clarity képességeivel szemben.

Eleinte sokat gondolkoztam, hogy szeretném-e olvasni ezt a történetet, vagy sem, mert a fülszöveg annyira nem keltette fel az érdeklődésemet. Maga a médiumos téma már akkor is tetszett, de valahogy teljesen más cselekményre számítottam. Ám azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, és nagyon is kellemesen csalódtam benne.
Az írónő stílusa kellemes, olvastatja magát, és akár néhány óra alatt be lehet falni a könyvet, vagyis inkább a sorokat.
A család képességeinek ötlete érdekes volt, és jó kis alapot adott a regénynek, sőt még az is tetszett, hogy ők nem a jövőt jósolgatták, hanem mindazt, ami már megtörtént. Viszont, itt jön a buktató, ami a családi vállalkozásukban gyökerezik. Egyrészt nekem kicsit furcsa volt, hogy a nyaraló turistákból éltek, mert nem gondolom, hogy a kikapcsolódásra vágyó emberek jósdákba járnának, vagy, ha igen, akkor is inkább a jövőre kíváncsi a többség.
Másrészt hármójuk közül egyedül Perry, a báty adottsága az, ami valóban olyan szolgáltatást nyújthat a betévedőnek, ami új. Clarity és az édesanyja tudása sokkal jobban illik a rendőrség hatókörébe, vagy valami olyasmihez, ahol nyomozni kell.
Szerencsére az írónő is így gondolta, és ezáltal igen hamar az izgalmak gócpontjába csöppenünk. Ehhez persze szükségünk van egy hullára - kezdésnek -, egy újonnan érkezett rendőrre, meg a helyes fiára, valamint az exbarátra, akinek az apja nem kevés befolyással rendelkezik.
Ebből könnyen arra a következtetésre lehetne jutni, hogy itt bizony megint a romantikáé és a szerelmi háromszögé  lesz a főszerep, de nem. Az igaz, hogy a háttérben alakulgatnak a szálak, és olykor a kémia is befigyel, de valahogy soha nem tör előre, és nem veszi át a nyomozás helyét. Inkább azt mondanám, hogy Kim ezzel óvatosan megágyazott a második résznek.
Viszont, ha már megkapargattam a háromszög felszínét, akkor muszáj elmondanom, hogy nálam nagyon ritka az, hogy ne tudjak választani a két, egymással versengő srác között, de itt most teljesen összezavarodtam. Akármennyire is szeretnék, képtelen vagyok dönteni. Amikor Clare az egyikkel beszélgetett, akkor annak szurkoltam, amikor a másikkal, akkor meg annak. Ha pedig összekerültek, végem volt.  Gabriel és Justin tűz és víz.
Justin, az exbarát bár megcsalta Clarity-t, ami nem helyes - és, ha valaki, hát én mélységesen el is ítélem -, de ugyanakkor látszott rajta, hogy őszintén megbánta a dolgot. És szenvedett. Ráadásul az egész városban ő volt az egyetlen, aki elfogadta a lány adottságát, és nem vetette meg emiatt.
Ezzel szemben Gabrielnek akadt néhány nagyon csúnya beszólása, aminek szintén megvoltak a miértjei. Benne még sok lehetőséget látok a későbbiekre nézve, most éppen csak megismerhettük azt, hogy mi lehet a külső burok alatt.

Gabriel Toscano

Clarity, mint hősnő teljesen rendben volt. Érződött rajta, hogy minden ízében egy kamaszlány, akinek a nyomozás és a rejtélyek mellett megvoltak a maga hétköznapi gondjai is, amikkel úgyszintén meg kellett küzdenie. És az az érzelmi vívódás is érdekes volt, amin a nyomozás alatt ment át. Nem lehet könnyű feldolgozni azt, ha valakinek a bátyja is gyanúsítottá válik. Egyébként halkan hozzátenném, mindentől függetlenül Perry-t egészen egyszerűen imádtam!
Ami magát a krimiszálat illeti, hát az brutális. Akadt néhány tippem, hogy ki gyilkolhatta meg az embereket, de a végeredmény rettentően meglepett. Tipikus esete volt annak, amikor minden nyomot az olvasó elé pakolnak, de az nem veszi észre. Tényleg minden kulcs adott volt a megfejtéshez, de annyira elterelték róla a figyelmet, hogy a valódi dolgok már különösebben fel sem tűntek.
Egyedül az nem tetszett benne, hogy tulajdonképpen maga a rendőr és a polgármester eltűnt, mintha ők a fotelben, összekulcsolt kézzel hátradőltek volna, arra várva, hogy a tinik oldjanak meg egy gyilkosságot! És a srácok (Clarity és Gabriel) minden egyéb gond nélkül bejutottak a helyszínekre, sőt még csupasz kézzel mindent meg is tapizhattak.
Ettől függetlenül - bár nem sok krimit olvasok, és annyira nem is szeretem őket -, úgy vélem, a hozzám hasonló krimi elleneseknek is tetszhet. Szépen felépített, izgalmas, olykor humoros, valamint egyetlen pillanatra sem laposodó el sztori.
A végéhez csak annyit fűznék, hogy aki nem akar megválaszolatlan kérdések, és elvarratlan szálak tengerében őrlődni, az álljon meg azelőtt, hogy Clare utoljára beszélhetne az orosz hölgyeménnyel. 

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik néhány óra kikapcsolódásra vágynak, szeretik a tengerparti környezetet, hangulatot, valamint a misztikus közeget, és unják már a sablonos, gimikben játszódó történeteket.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Perry, Clarity, Gabriel
Kedvenc jelenet: a kólás
Negatívum: a tinik nyomozásban kapott szabadkezűsége

Borító: 5/4

Kedvcsináló idézetek

"Az étlap felé böktem az állammal. - Melyik néz ki a legjobban?
Rám kacsintott. - A pincérlány."

"A srác mozdulataiból csak úgy áradt a magabiztosság, a testéből pedig a tűz. Farmerja lógott a csípőjén, fekete pólója viszont izmos felsőtestére feszült. Ahogy elhaladtak a bokszunk mellett, rajtam felejtette sötét szemét, és egy apró mosolyt küldött felém. Én meg ott helyben majdnem elolvadtam.
- Ezt nevezem én az étterem specialitásának... - mormoltam.
- Miatta vagyok itt - szólalt meg Nate.
Felvontam a szemöldökömet. - Nem is tudtam, hogy újabban már két kapura játszol, mindenesetre jó az ízlésed."

"Őrizd meg a nyugalmadat!
Ne süllyedj le a szintjére!
Te úrilány vagy.
Ő csak egy neurotikus kis kurva hozzád képest. 
Kettőtök közül te vagy a jobb. Viselkedj is úgy!
Rendben, már le is csillapodtam. - Fogalmam sincs róla, hogy van Justin, és nem is érdekel.
- Ó, valóban? - mondta. - Azt hittem, sokat gondolsz rá.
Lehet, hogy öngyilkossági hajlama van a csajnak? Azért kötekszik velem, hogy öljem meg?

- Jinnie vagyok - csilingelte a lány, és büszkén kidüllesztette a mellét. Tizenhat lehetett, és nem tűnt egy matekzseninek. - Itt nyaralok a szüleimmel, és pont a házatok előtt estem el a görkorimmal egy repedésen. Perry segített ellátni a sebem - mutatott rá a térdén egy jelentéktelen horzsolásra.
- Bizony, ilyen az én bátyám! - mondtam. - Minden lányt készségesen leápol."

"Belépett a hallba, és körülnézett. - Csak néhány percig voltunk itt, mikor elvittük tőletek Jonit. nem volt lehetőségem szétnézni. - Elhalgatott. - Másra számítottam.
- Mégis mire számítottál? Mennyezetről lecsüngő voodoobabákra?
Elvigyorodott. - Egyre biztosan, amelyik hasonlít rám.
- Azt az ágyam alá rejtettem."

"Vizes fürtjeimet hagytam szabadon száradni, hogy kis idő múlva jó frizurám legyen. A pára szörnyű dolgokat művelt velem. Sokkal jobban mutatnék egy sivatagban."

Nyereményjáték

Szeretnél te is tisztán látni és nyerni vele három könyvet?

Nem kell mást tenned, mint az érzékszerveidre hagyatkozni - helyesebben, most a főhősnő érzékszerveire. Mindennap különböző képesség nevének a betűi vannak elrejtve a bejegyzésekben, ám egy kimaradt. 

Hogy melyik az? Ezt te találd ki a végén.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/22 Kelly & Lupi olvas - Trailer + Álomcasting
11/23 Insane Life - Bűnügyi tisztánlátók
11/24 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
11/24 Deszy könyvajánlója - Borítómánia
11/25 Könyvszeretet - Interjú az írónővel

Jus Accardo - Touch

A hétköznapok nagy rohanásában meg szoktál állni, hogy egy pillanatra rácsodálkozz a világra? A körülötted lévő tárgyakra és emberekre? Gondolkoztál már azon, hogy milyen jelentősége lehet egy érintésnek? Hagyd, hogy Kale és Deznee rávezessen ennek fontosságára Jus Accardo: Touch - Érintés című könyvében, amely várhatóan november 30-án jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
A Blogturné csapata november 21. és 30. között elkalauzol titeket egy olyan világba, ahol már semmi sem lehetetlen, mégis az emberi érzelmek mindennél többet érnek. Sok extra és a megszokottól eltérően egy másfajta, különleges játék is vár rátok, a nyeremények pedig lélegzetelállítók egy leendő rajongó számára!

 

Jus Accardo: Touch - Érintés

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730898
Oldalszám: ??? oldal
Fordító: Lánc Brigitta

Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Saját véleményem:

Dez egy igazán belevaló csaj, amolyan ami a szívén, az a száján típus. Benne van minden buliban, imád gördeszkázni, és srácokat megszégyenítő bátorsággal veti le magát több méter magasból, pusztán a szórakozás kedvéért. 

Egy nap azonban, amikor egy hasonló buli után hazaindul, találkozik egy ismeretlen sráccal, akit fegyveresek üldöznek. Miután Deznee-nek sikerül őket rossz irányba terelni, úgy dönt, meghívja magukhoz Kale-t, már csak azért is, hogy ezzel heccelhesse apját, akivel nem túl rózsás a kapcsolata. Ám a dolgok ezután nem várt fordulatot vesznek. Kiderül, hogy Kale nem egy átlagos hétköznapi fiú, érintése halálos. 

Éveken keresztül fogságban tartották, és gyilkolásra kényszerítették a Denazen emberei. Csakhogy Dez mindeddig abban a tudatban élt, hogy apja - aki a Denazenben dolgozik - egy átlagos "seggfej" ügyvéd, így képtelen felfogni mindazt, amit a fiú állít, egészen addig a pillanatig, míg az meg nem jelenik fegyverrel a kezében.

Döntenie kell: bármennyire is utálja apját, vele marad és hisz a férfi ártatlanságában, vagy követi Kale-t, ezzel fenekestül felforgatva addigi életét. Naná, hogy a jégkék szemmel rendelkező megoldást választja.

Ha azt mondom, hogy a Touch (és Kale) az elmúlt 1-2 év legjobban várt újdonságai közé tartozik, akkor nagyon nem lövök mellé. Én magam is tűkön ülve vártam már, hogy végre megjelenjen, noha közben mindvégig bennem volt a kérdés: mi lesz, ha csalódnom kell? De feleslegesen aggódtam, mert rögtön az elején megvett.

Már maga az adrenalin dús kezdés is azt jelezte, hogy itt bizony nem egy lagymatag tucatrománcról lesz szó. Ráadásul az is igen gyorsan leszűrhető volt, hogy végre egy valódi tökös hősnővel lesz dolgunk, akit nem kell majd úton útfélen pátyolgatni azért, mert megfújta a szellő, vagy mert a szomszédnéni csúnyán nézett rá.

Dez önálló csaj, aki szeret szembemenni a szabályokkal, legfőképpen akkor, ha azokat az apja állította fel. Minden vágya, hogy egyszer végre valamilyen érzelmet csikarjon ki a közömbösen viselkedő férfiból, és ennek érdekében nem fél a legszélsőségesebb eszközökhöz folyamodni. 

Imádtam benne a lazaságát, és a kissé szarkasztikus humorát, valamint az egyes helyzetekben megfogalmazódott, ámde ki nem mondott gondolatait, narrációit, mert azok többsége igen szórakoztató volt. Az is tetszett, ahogyan a zűrösebb helyzeteket kezelte. Mindig igyekezett a lehető legracionálisabban gondolkozni, és amikor egy kicsit elvitték az érzései, vagy az indulatai, akkor is időben kapcsolt, és megálljt parancsolt magának. És az sem elhanyagolható szempont, hogy sűrűn használja a fejét, nem követ el ostobaságokat. A Kale-lel közös jeleneteik pedig extra cukik! 

" - Te vagy az egyetlen ember, aki meg tud engem érinteni, Dez. 

- Egyelőre. Emlékszel? Ginger azt mondta, megtanulod majd kontrollálni. Hamarosan normális életet élhetsz. Olyan leszel, mint bárki más. És akkor majd másokkal is szeretnél találkozgatni.

- Nem figyelsz rám - húzott magához. - Te vagy az egyetlen, aki meg tud engem érinteni. Egy nap majd képes leszek megérinteni másokat anélkül, hogy porrá változtassam őket, de ez nem változtat majd azon a tényen, hogy te vagy az egyetlen, aki meg tud érinteni engem.

Kale megfogta a kezem, és a mellkasára helyezte, közvetlenül a szíve fölé. "

  

Kale... *óriásit sóhajt* ő... hát ő egyszerűen lábrogyasztó és szívdobogtató. Ha röviden össze akarnám foglalni, akkor a legnemesebb értelemben úgy jellemezném, hogy olyan, mint Tarzan extrákkal. Sebzett. Naiv. Őszinte. Szerethető. Ártatlan. Tisztalelkű. Nemes. Aranyos. Szexi.

Egész életében fogva tartották, elzárva a külvilágtól, a civilizációtól, és olyasmire kényszerítették, amit soha nem akart megtenni. Mégsem tudták megtörni. A lelke kristálytiszta maradt. 

Amint kikerül a hétköznapi világba, szinte mindenre rácsodálkozik, a babydolltól kezdve, a medvén át, a raszta haj furcsa szagáig. Teljesen máshogyan látja a dolgokat, mint mi. Más az értékrendszere. Ebből kifolyólag nem egy olyan megszólalása volt, amitől én úgy elolvadtam, mint a napon felejtett fagyi. 

 " - Miért olyan bonyolult? Van jó és rossz. Már hogy lennének ezeknek különböző... fokozatai?
(...)
- Ami rossz, az rossz. Vagy betartod a szabályokat, vagy vállalod a büntetést. Miért kell ezt ennyire megbonyolítani? "

De a Touch esetében nem csak remek karakterekről beszélhetünk, hanem fantasztikus és nagyon (tényleg nagyon, de nagyon) eseménydús cselekményszálról is. Jus a történet elején elkezd egy ütemet diktálni, ami már akkor jóval pörgősebb, mint az átlag, majd a későbbiekben soha nem veszi annál lazábbra, csak még inkább fokozza, olyannyira, hogy egy pont után képtelenség abbahagyni az olvasást. Rengeteg izgalommal, csavarral, meglepetéssel és rejtéllyel borzolja az idegeinket. 

Marshall Cross

Soha nem tudhatjuk, hogy a későbbiekben mi következik; ki kinek az oldalán áll, vagy éppen miként bonyolódnak a háttérben a szálak. Konkrétan volt olyan, amikor az írónő feketén-fehéren leírt valamit, ami az addigi információk ismeretében fel kellett volna, hogy tűnjön, ámde olyannyira az események gócpontjába helyezte mindezt, hogy jelentéktelennek hatott  egészen addig a percig, míg egy szereplő fel nem hívta rá a figyelmet. Akkor jött a basszus, és tényleg! érzés.   

A vége pedig felér egy kisebb adrenalinbombával. Ott aztán tényleg nagyon kell figyelni, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat.  

Befejezést illetően nagyjából lezártnak tekinthető, de azért milliónyi szál marad elvarratlanul, és érződik a levegőben valami baljóslatú dolog, ami nem sok jót ígér a későbbiekre nézve.

Ajánlom mindenkinek! Főként azoknak, akik szeretik az akciót, az izgalmakat, rejtélyeket, és a milliónyi csavart. Unják már a sablonos fantasylényeket, és helyettük valami egészen újra vágynak, valamint azoknak, akik még szeretik a jófiúkat. De a badass hősnők kedvelői sem fognak csalódni, mert Dez tényleg olyan lány, akitől nem vered a fejed a falba.

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Dez, Kale
Kedvenc jelenet: babydoll, és az összes Kale-Dez jelenet
Negatívum: néha időzavarom volt
Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek 

 „Tré dolog ez az adrenalin, nem igaz? Soha nem tart elég sokáig.”

"- Na, még mindig nem akarsz beavatni, hogy kik voltak azok az alakok a csini kis balett-trikóban? - Az ajtózárral bajlódtam. Ez a rohadék mindig beragadt. - Talán felbosszantottál egy csapat balettáncost?"

 "A nedves cipőre mutattam. - Azért majd egyszer leveszed?

- Nem - felelte. - Akkor megvágom magam.

Szerintem nem volt ki mind a négy kereke. A szomszéd városban volt egy elmegyógyintézet, ahonnan hébe-hóba kiengedték a betegeket. Csak velem fordulhat elő, hogy megtalálom a létező legdögösebb srácot, aki teljesen zakkant."

„A szája lassan pokoli mosolyra húzódott. Ettől a mosolytól valószínűleg már rengeteg lány hevert romokban. Füle mögé tűrt sötét, kócos haja még nedves volt a zuhanyzástól, jégkék szemei minden mozdulatomat követték.”

"- Ilyen érzés csókot kapni?

- Hát, tulajdonképpen igen. De rengeteg különböző létezik...

- Mutasd meg!

- Mit mutassak meg?

- Mutass meg néhány másmilyen csókot!

- Azt kéred, hogy csókoljalak meg?

Bólintott, kezét az ágyra fektette.

- Ez nem helyes?

- Én... - Nem tudtam, mit válaszoljak. Képzeljétek csak: én, amint teljesen megkukulok! Ez kábé olyan, mintha a pokol tüze hirtelen gleccserré változna." 

„A srácok teljesen kiakadnak, ha elvárod tőlük, hogy dicsérjék meg az új cipődet vagy a menő farmerodat, vagy – ne adj isten – jegyezzék meg a nevedet. De ha csókot ígérsz nekik – olyanokká válnak, mint a kutyák, amikor jó nagy, szaftos csonttal kínálod őket.”

"Ha egy magam korabeli sráccal kell a szexről beszélgetnem, abba én belehalok! A baseball hasonlatok ebben az esetben nem működnek. Főleg, mert azt sem tudta, mi az a baseball."

„Olyan volt, mint egy tökéletes, alacsony költségvetésű mozifilm. A gonosz részvénytársaság agyatlan izomkolosszusokkal és ördögi tervvel leigázza a világot. Mindenkit, kivéve szegény, gyámoltalan, gyönyörű lányt.

Oké, nem gyámoltalan, de kétségkívül gyönyörű. Nem. Áthúzva. Dögös.”

„Beszívtam az alsó ajkát, és harapdálni kezdtem. Istenem, de finom volt! Mintha a gyömbérsört, a rágógumit és a vágyat összekevernénk valami semmihez sem hasonlítható, különleges dologgal. Valamivel, ami maga Kale.”

„- Rohadt hasznos vagyok – kapta fel Alex a vizet. – Leleményes vagyok, ravasz, de a legfontosabb, hogy az erkölcsi iránytűm nem észak felé mutat.”

"- Tudni akarod, hogy érzek? - Végigsimítottam az arcát, majd beletúrtam kócos hajába. - Ez nem hasonlítható semmihez. Ugrottam le épületekről, gördeszkáztam már le tetőkről, sőt, még vonatszörföztem is. De semmi nem hasonlítható ahhoz a mámorító érzéshez, amit akkor érzek, mikor veled vagyok. Rettenetes dolgokon mentél keresztül, mégis te vagy a legkedvesebb, legőszintébb ember, akivel valaha találkoztam. Először azt gondoltam, azért, mert biztonságot sugárzol. Hogy amiatt érzek irántad valamit, mert nem tudsz megbántani. Legalábbis nem úgy, ahogy Alex tette. De most már tudom, hogy nem ezért. Hanem magad miatt. Azért, aki vagy. Amiatt, amilyen vagy. A mosolyodtól kezdve egészen addig, hogy mindig pontosan kimondod, amit gondolsz. A lelked miatt, Kale." 

Nyereményjáték

FIGYELEM! Rajtunk kívül álló technikai okok miatt, az elmúlt napokban nem mindenkinek működött megfelelően a rafflecopter. Erre sajnos csak egyetlen megoldást találtunk, ha új dobozt csinálunk. Ezért kérünk mindenkit, aki játszott korábban, hogy töltse ki újra az összes eddigi mezőt! Köszönjük és elnézést a kellemetlenségért, reméljük nem lesz több ilyen. 1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2. Minden blogon válaszoljátok meg az írónővel vagy a könyvvel kapcsolatos kérdésünket, amelyre mindig EGY SZÓ lesz a helyes megfejtés. A megfejtés ELSŐ BETŰIT gyűjtsétek össze 10 napon keresztül és írjátok bele az így kapott könyvcímet a rafflecopter megfelelő rublikájába. Kicsit azért nehezítettünk a játékon, mert nem soroljuk fel előre, hogy a melyik blogon találjátok a kérdéseket. Az aktuális blogokon minden esetben találtok majd egy rövid versikét, ami segít abban, hogy melyik blogon találjátok a következő kérdést.
3. A Rafflecopter minden mezőjét kötelező kitölteni és a lájkolás is kötelező elem! Csak úgy vesztek részt a játékban, ha ezeket mind teljesítitek!

Kérdés:

Melyik hajviseletnek van fura szaga Kale szerint?

Segítség a következő állomáshoz:
"Titkos életet él a könyveibe bújva, Hogy miként vélekedik?
Megtudhatod újra! Keresztneve ragyog, mint a patina, 

Hiszen nem más ő mint a drága.......!"


a Rafflecopter giveaway


Nézzetek be a turné többi állomására

11/21 Könyvszeretet - Első közös iskolai nap
11/22
11/23
11/24
11/25
11/26
11/27
11/28
11/29
11/30

A turné végén megtaláljátok az összes állomás linkjét, addig azonban nyomozzatok egy kicsit. :) 

Jamie McGuire - Az őrző

A Maxim Kiadó jóvoltából már hazánkban is megjelent Jamie McGuire: Az őrző című könyve, a Sötétség és Fény angyalai trilógia nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub egy három állomásos turné keretein belül bemutatja Nina angyali kalandját! 

 Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak a Nina és Jared történetét ismerhetitek meg, hanem ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is egy példányt a könyvből a Maxim Kiadó felajánlásával!

Jamie McGuire: Az őrző

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632612669
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

A Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. 

Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van… 

Saját véleményem:

Nina édesapja egy autósbalesetben életét veszti. 

A temetést követően a lány magába roskadva ücsörög a házuk közelében lévő buszmegállóban, és olyannyira elbambul, hogy hagyja elmenni az utolsó buszt is. Ám egy ismeretlen srác, aki szintén lekéste a járatot, leszólítja, és végül együtt hívnak taxit. Nina száll ki elsőként az egyetemen, a helyes idegen pedig továbbmegy. 

Ezután hónapok telnek el, mialatt Ninának meg kell küzdenie az édesapja által hagyott űrrel, de a gyász mellett képtelen kiverni fejéből Jaredet. Mígnem egy nap, véletlenül összefutnak a bevásárlóközpontban, aminek egy közös vacsora lesz a végeredménye. 

Nina epekedve várja, hogy Jared elkérje a telefonszámát, ám a fiúnak eszében sincs, azzal hárítja a dolgot, hogy majd úgyis találkoznak még. Onnantól kezdve pedig egyre gyakrabban bukkan fel a szőke hajú idegen. Különösképpen akkor, amikor Nina valamilyen bajba keveredik, ugyanis apja egyik ügyfele folyamatosan zaklatja őt.

Nina azonban egyre mélyebbre ás - apjai titkai közt - a kért dokumentumokat keresve, és napról-napra szorosabb kapcsolatba kerül Jareddel, csakhogy fogalma sincs arról, milyen lavinát indít el mindezzel...

A történet alapgondolata igazán érdekes, és sok potenciált látok benne. Az írónő pedig elképesztően jól tud fogalmazni. Én meg valószínűleg azon kevesek táborát erősítem, akik eddig kimaradtak a Gyönyörű sorscsapásból - de ami késik... az hamarosan be lesz pótolva -, és talán ezért is volt számomra ennyire új és üdítő az a fajta gördülékenység, amivel Jamie McGuire ír.

A fülszövegből kiderül, hogy nem egy szimpla real life romantikus regénnyel állunk szembe, hanem bizony a fantasy is, mint olyan megmutatja magát. Ám a hangsúly egyelőre a felbukkanáson van. Mivel egy trilógia kezdőkötetéről van szó, így jóval hangsúlyosabb szerep jut a különféle kapcsolatok és konfliktushelyzetek kialakulásának, némi akcióval fűszerezve.

Claire

A misztikus szál nagyon tetszett, és talán a sorozat címéből (Sötétség és Fény angyalai) ítélve, nem lövök le nagy spoilert azzal, ha elárulom, itt bizony angyalokról is szó van.  Igen, vannak egyéb teremtmények is, mint azt a fülszöveg is mutatja, de rájuk most bővebben nem térnék ki. Ellenben az angyalokra igen. Örültem annak, hogy Jamie többé-kevésbé megmaradt a közismert rendjüknél, hierarchiájuknál, és, hogy ezt az alapot egészítette ki a saját gondolataival. Különösképpen szerettem azokat a részeket, amikor az ő tulajdonságaikról, fajtáikról, szabályaikról mesélt, és szívesebben olvastam volna róluk többet is.

Ami még nagyon tetszett az a Taleh dolog, minden velejárójával együtt. Egyszerre volt aranyos, szép, megható, kegyetlen és vicces. Na, meg, hogy Ninát idézzem: hátborzongató.

Ami a szereplőket illeti, magával Ninával valahogy nem tudtam teljesen megbarátkozni. Voltak normális és szerethető megnyilvánulásai, de sajnos sokszor ostobán és érthetetlenül viselkedett. Érzelmileg igen ingatag csajszi, ami egyrészt az apja elvesztéséből fakad, másrészt a rázúduló titkok súlyából. És bár egyes tetteinek a miértjeit megértettem - mert a legtöbb esetben csak jót akart, csakhogy épp az ellenkezőjét érte el -, azért szívesen beállítottam volna a hideg zuhany alá, hogy térjen már észhez. 

"- Te vagy az én tökélyem. Csak miattad vagyok mindaz, amit felsoroltál (...). Miattad létezem csak, Nina."  

Jared viszont iszonyat cuki volt! Olykor kedvem lett volna megölelgetni, annyira aranyosan viselkedett. Becsülöm benne a kitartását, és mindazt, amit végigcsinált Nináért. Talán neki kellett a legnehezebb dolgokat elviselnie, és akkor mindennek tetejébe még ott volt ez a talehesdi is. Nem egy rész volt, ahol a szívem szakadt meg érte.

Jared

Ryan pedig... hát vele kapcsolatban úgy ingadoztak az érzéseim, mint egy hullámvasút. Mindent összevetve normális, rendes srác volt, és egészen addig, míg nem lett tolakodó, nagyon bírtam is. Ám az ő karaktere néha picit erőltetettnek tűnt számomra. Tudom, hogy kellett ahhoz, hogy a szerelmi háromszög létrejöhessen, de nem teljesen értettem azt a gyorsan kialakult vonzódását Nina irányába. Hozzáteszem, a Nina-Jared páros is gyors volt eleinte.

A további szereplők közül  Beth-nek és Claire-nek sikerült beférkőzni a szívembe. Beth ugyan nem túl sokat szerepelt, de remek barátnő volt, aki valóban megértette Ninát, és mindig kiállt mellette, terelgette. Claire pedig... na, ő egy nagyon badass csajszi. Egyszerűen halálos! Bízom benne, hogy a második részben még többet hallhatunk róla.

A cselekményszálat nagyobb részben a párkapcsolati-, a helyes és helytelen közti "vívódás" alkotja, miközben persze mindvégig ott bujkál a háttérben a fenyegetés, mindennek a mozgatórugója, hiszen a cselekedetek zöme ebből fakad. Mindemellett akad itt még nyomozás és akció is.

Muszáj még megjegyeznem, hogy Jamie mennyire jól játszik a különböző helyek-hangulatok párosával. Providence, a hűvös, ködös időjárásával megfelelő közeget biztosít a komorabb hangvételű dolgoknak, míg a karibi sziget a maga napfényességével és melegével tökéletes táptalaj a vidámságnak, és a felhőtlen szórakozásnak. Ezenfelül mind a kettőnek megvan a maga varázsa.

Mindezek mellett felhívnám a figyelmeteket a kezdésre, mert az erős, és szívszaggató. Merész húzásnak tartom az írónő részéről, hogy bele mert csapni egy ennyire lelkileg megterhelő nyitásba, de az kétségtelen, hogy az egyik legmegindítóbb pillanatok közé tartozik. És szörnyen valóságos.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki unja már a Young Adult korú főhősöket, és vágyik valami romantikusra. Egy őszi-téli, borongós estére megfelelő választás. Ráadásul önálló kötetként is megállja a helyét.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jared, Claire

Kedvenc jelenet: a 6 hét utáni pillanat, és a nyaralás

Negatívum: a női bajos rész, és a foci

Borító: 5/5

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/21 Insane Life

11/22 Dreamworld

11/24 Kelly Lupi olvas

Sarah MacLean - A csábítás kilenc szabálya

A Blogturné Klub november 15-tel kezdődően egy hétre a múltba invitál titeket. Hét különböző állomáson ismerhetitek meg a Könyvmolyképző Kiadó legújabb arany pöttyös kötetét, Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya című regényét, ráadásképp pedig minden nap olvashattok valami érdekességet a szerzőről, valamint a régens korról.

Sarah MacLean: A csábítás kilenc kilenc szabálya

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735718
Oldalszám:
Fordító:

Fülszöveg:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk

Saját véleményem:

Calpurnia társaság előtti debütálása finoman szólva nem jár sikerrel. Alkata nem felel meg a kor elvárásainak, teltebb, mint az átlag hölgyek, arca sem túl szép, ráadásul az összképen az a narancsszínű ruhaköltemény sem segít, melyet édesanyja parancsolt rá. A nevét pedig már ne is említsük. 

Az elkeseredett lány titokban a kertbe rohan, ahol találkozik egy vonzó férfival, Ralston márkival. A márki miután némi önbizalmat sulykol a lányba, elrohan... a kert másik felében várakozó szeretőjéhez. Callie utánafut, és döbbenten figyeli a szeme előtt kibontakozó romantikus légyottot. Onnantól kezdve, tíz hosszú éven át a könyveibe bújva másról sem álmodozik, mint a nőcsábász Ralstonról. Észre sem veszi, hogy vénlánnyá változik. 

Csinos és szép húga eljegyzését követően feloson apja egykori dolgozószobájába, ahol a sötétben bujdokolva rálel bátyjára, a szintén nőtlen Benedickre. Beszélgetésük közben a férfi arra biztatja a lányt, próbáljon ki valami szokatlan dolgot, vigyen színt az unalmas életébe, majd távozik. Miután a lány is el akarja hagyni a szobát, meghallja a húgát és annak jegyesét, amint éppen titokban csókoloznak a folyosón, és róla beszélnek, arról, hogy mennyire szürke. Callie ezek után elhatározza, hogy ír egy listát, amire végül kilenc olyan dolog kerül fel, ami akkoriban egy nő számára tilos volt. Az első pont pedig a csók. 

Ki más is adhatná az első csókot, mint az a férfi akiről hosszú éveken át álmodozott? Némi alkoholtól fűtve elindul a márkihoz, aki végül beleegyezik, egy alku fejében...  

Mióta olvastam a Jane Austen könyveket, nagyon megszerettem a régensség korabeli történeteket. Minden megvan bennük, ami a mai világból hiányzik: romantika, udvariasság, társasági események, bálok, és még sokáig sorolhatnám. Nincs ez másként ennél a történetnél sem. Ám van valami, amit Austen könyveiből nem tudhatunk meg. Ez pedig nem más, mint az akkori férfiak élete. 

Callie listájának köszönhetően bővebb betekintést nyerünk a régens urak színfalak mögötti életébe. Megtudhatjuk, miket és hogyan csináltak akkor, amikor éppen nem udvaroltak, vagy bálokra jártak. Ez pedig határozottan izgalmas! 

Olvasás közben én magam is úgy éreztem, mintha tilosban járkálnánk, és ennek megvolt a maga varázsa. Imádtam, hogy Callie-nek köszönhetően női szemmel fedezhettem fel, milyen is a bárok, férfiklubok, vívó egyesületek hangulata. Ráadásul az írónőnek sikerült mindezt rendkívül jól elkapnia, megmutatta, mennyire más is, ha az urak elengedik magukat, és nem azok a szívtiprók, akiknek mi látjuk őket. Szivarfüstös, alkoholmámoros, élvhajhász banda.

Callie mellett volt még egy idegenvezető, aki mindig jó időben volt jó helyen, és ez rengeteg vicces pillanatot szült a regényben. Ám az sem elhanyagolható szempont, hogy a nőcsábász márki nem véletlenül csavarta el annyi hölgy fejét. Roppant férfias, kissé távolságtartó, ugyanakkor nagyon is vonzó személy. (Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy fülig beleestem.) És, mint ilyen, melyik nő ne szeretné megmutatni, hogy ő képes volt megváltoztatni? 

Imádtam benne, hogy bár az élet minden területén annyira magabiztos és határozott volt, Callie közelében mégis megbomlott. Az pedig különösen tetszett, hogy bár vonzódott a lányhoz mégsem vált túlzóan romantikussá és karakteridegenné, sőt! Gyönyörű karakterfejlődésen esett át, Calpurniának és valamelyest a váratlanul felbukkanó húgának köszönhetően. 

Ez a fokozatos fejlődés főhősnőnknél, Callie-nél is megfigyelhető. Mind a ketten a maguk ütemében csiszolódnak, úgy, hogy szinte meg sem lehet mondani, mikor is állt be a változás. Ez ritka, de nagyon jó dolog.

Callie pedig egy nagyon is szerethető hősnő. Nekem néhol Alexia Tarabottihoz (Gail Carriger: Napernyő protekturátus sorozata főszereplője) hasonlított. Hiába mondta a családja, és mindenki más is, hogy egy szürke egérke, ő annál jóval színesebb figura volt már az elején is. Ahogy pedig haladtunk előre a történetben, úgy mutatta meg, mennyire színes és izgalmas. Bátor, okos, merész lány volt, akinek a gondolataival is könnyen lehetett azonosulni. Minden ízében szerethető.

A romantikus részeknél, ahova egy óriási 18-as karikát tennék ki, valósággal sistergett a levegő. A kémia már a legelső perctől kezdve működött, Callie és a márki között, és nem lehet elmondani róluk, hogy sokat finomkodtak. Hagyták, hogy az ösztöneik vezessék őket. 

Külön dicséret az írónőnek, hogy mellőzte a kliséket. Amikor már számítottam egy bizonyos fordulatra, akkor tuti biztos, hogy a szereplők máshogyan reagáltak, ezzel engem is meglepve. Így soha nem tudhattam, mi jöhet a következő pillanatban. De ennél is jobban méltányolom azt, hogy végre nem szenvedtünk, hosszú-hosszú lapokon át, ami manapság rengeteg regény kötelező kelléke. 

Folyamatosan pörögtek az események, hol viccesebb, hol izgalmasabb szituációkba csöppentünk. Közben pedig mindenben, díszletben és társalgási formában is megmaradtunk a régens korban.

És, ha már a díszleteknél tartunk, akkor muszáj kitérnem a különféle helyszínekre, amiket az írónő úgy tárt elénk, hogy minden ízében elképzelhettük, miként is nézhet ki. Ilyen volt az opera, a vívóklub, a bálok, vagy akár a szereplők otthonai. és a könyvtár! (Callie egy igazi könyvmoly, ezért többször is felbukkannak a könyvek, vagy maga a könyvtár, és már ettől is közelebb érezhetjük magunkhoz Calpurnia karakterét.)

A ruhák pedig egyszerűen elképesztőek és mesések. Az a részletesség, amivel róluk írt Sarah! Szinte látni lehetett a különböző anyagokat, fodrokat, csipkéket, hallani lehetett a súrlódásukat, és érezni a tapintásukat. Azért a kék ruháért pedig ölni tudnék, ha legalább láthatnám valahol... 

Összességében tehát ajánlom minden lánynak, nőnek, mert korosztálytól függetlenül élvezetes és szórakoztató élményt nyújt. Bőven van benne izgalom, kaland, romantika, és humor. Ha szeretitek a történelmi romantikusokat, akkor ez a ti könyveket. Ha pedig még nem kóstoltatok bele ebbe a világba, akkor tökéletes választás ahhoz, hogy elkezdjétek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ralston, Juliana, Callie
Kedvenc jelenet: az összes Ralston-Callie rész
Negatívum: néha egy picit sok volt az erotika (az én ízlésemhez)

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"- Ez, drágaságom, nem jó válasz.

- Nem illik így szólítania, ez túlontúl bizalmaskodó.

A férfi erre kissé elmosolyodott. 

- Itt van nálam, a hálószobámban és arra kér, hogy csókoljam meg. Szerintem megengedhetem magamnak a feltételezést, hogy már rég túllépte az illendőség határait, ezért újra felteszem a kérdést: miért?"

"- Fél füllel azt hallottam, hogy ön állítólag félmeztelenül otthagyott egy grófnét a télikertben, miközben ön a férj haragja elől az ablakon át távozott.

- Ez azért túlzás.

- Azt is mondják, hogy ön otthagyta az ingjét, amit a férj bosszúból elégetett.

- Nem kis túlzás.

Callie a férfi szemébe nézve mondta:

- És mi történt a lelkész lányával, aki egész Devonshire-on keresztül követte önt, nem törődve azzal, hogy ezzel feláldozza a jó hírét?

- Ezt hol hallotta?

- Borzasztó érdekes dolgokat lehet hallani a bálokban, a táncparkett szélén álldogálva, mylord. Miért, nem igaz?

- Azt tisztázzuk azért, hogy ez a hölgyemény szerencsére nem ért utol."

"-Fogja fel a dolgot üzleti megállapodásként.

Ralston felvonta a szemöldökét.

- Üzleti megállapodás, amely egy csókkal kezdődik?

- Egy különleges üzleti megállapodás."

"- Micsoda ostobaság, hogy a teát és a tejet csak szigorúan meghatározott sorrendben lehet kitölteni!

Callie lenyelte a nevetését.

(...)

- De ne aggódjon! - Juliana kissé teátrálisan felemelte a kezét. - Igyekszem megjegyezni: először a tea, aztán a tej. Nem szeretnék újabb okot adni a háborúra Nagy-Britannia és a kontinens között."

" - A szerelem csak kifogás, hogy úgy cselekedjünk, hogy közben nem számolunk a következményekkel - jegyezte meg érzelemmentesen Ralston. - Én mindig azt láttam, hogy a szerelem a fájdalom és a szenvedés előhírnöke. És mint fogalom is több kárt okoz, mint hasznot."

"- Semmi szükség a gúnyolódásra, Benedick - mondta Callie. - Ez nem valami illendő.

- Az persze nagyon is illendő, ha egy hajadon lady, egy gróf lánya, London egyik legmegrögzöttebb nőcsábászát kéri meg, hogy ajánljon egy fogadót. Ez aztán tényleg az.

- Ebben a megvilágításban értem, hogy a történet némileg problematikusnak tűnhet."

"A kaland akkor is megéri, ha maga a tapasztalat csalódás."

"- Szerintem az emberek csak azt látják, amit látni szeretnének és nem azt, ami a valóság."

"A szerelem sosem egyoldalú vagy önző. A szerelem nagyvonalú és jó irányba változtatja az életet. A szerelem nem rombol, Gabriel, a szerelem épít."

Nyereményjáték

A blogbejegyzések kiemelt betűi minden esetben egy-egy történelmi románc főhős nevét adják ki. Nincs más dolgotok, mint azt kitalálni, mi a regény címe, amelyben azé az úriemberé volt a főszerep.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/15 Angelika blogja - Az írónőről
11/16 Kristina blogja - Mi is az a regency?
11/17 Szilvamag olvas - Borítók
11/18 Deszy könyvajánlója - Korabeli divat
11/19 Nem harap a... - Regency illemtan
11/20 Insane Life - Interjú az írónővel
11/21 Dreamworld- Kedvcsináló idézetek