A. O. Esther - Kristályfény

A. O. Esther: Kristályfény

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630892971
Oldalszám: 498 oldal

Fülszöveg:

Az angyalok megérkeznek a törpék birodalmába a varázsporért, de a szívük is megszakad attól, amit ott találnak.
Az anyját sirató Frídr, aki bűbájjal hatalmába kerítette Joshuát, bosszúért remeg. Elijah szemére rémálmokat küld, melyekben Sophiel más férfiaknál keresi a gyönyört. Alig várja, hogy a féltékenységtől őrjöngő Elijah megölje szerelmét, majd a varázsital bódulatából felébredve maga is belehaljon a bánatba.
A még mindig Arielről ábrándozó Machiel az Azraeltől ellopott néhány kristálykoponyával Birca szigetére menekülne, ám foglyul ejti a kegyetlenségéről híres norvég király, Harald.
A kristálykoponyák pusztító erejét tudva Muriel, az Ásványok Angyala alászáll, hogy hatástalanítsa azokat, de halálos veszedelembe kerül. A démoni megszállás alól megszabadult Gabriel siet a segítségére, és nocsak, mintha gyengéd vonzalom ébredezne köztük.
Persze, a békésebb időkre vágyakozó Sahranfer és Azura sem tétlenkednek, és bár békejobbot nyújtanak Elijahnak, ki tudja, a kristálykoponyák nem kísértik-e meg őket is újra.
Azraelék eközben a déróriások kíséretében elindulnak, hogy végső csapást mérjenek az angyalokra és a vikingekre. Soha nem látott háború veszi kezdetét, és Elijah csapata tudja, nincs esélyük ekkora túlerő ellen.
De vajon a sors miként munkálkodik? Felülkerekednek Frídr ármányán a szerelmesek? Valóban végleg Pokolra szállt Arshamon? Megbékélnek a hajdanán egymást testvérként szerető angyalok? Na és Machiel mihez kezd egy halandó király szerelmes rajongásával?
Kedves Olvasóm! Megdöbbentő válaszok és még több izgalmas kérdés vár legújabb kötetemben, a Kristályfényben.

 

10 gondolat a regényről:

A rendhagyóbb értékelés során összegyűjtöttem azt a 10 dolgot, amit kiemelendőnek tartok a könyvben, legyen az pozitív, negatív, izgalmas, vicces, vagy érdekes.

 

1.  Helyszínek és skandináv mentalitás

A Kristályfény jelentősebb hányadában kedvenc szereplőink a skandináv vidékeken kalandoznak, kerülnek bajba vagy esnek szerelembe. Ez persze nem újdonság, hisz az előző kötetek során is érezhető volt, hogy az írónő szíve merrefelé húz, de most végre egy egész könyvön keresztül élvezhetjük a vikingek és svédek lélegzetelállító és vadregényes helyszíneit, valamint temperamentumos mentalitását. 

Látszik, hogy Eszter mennyire szereti ezeket a népcsoportokat és az ő kultúrájukat, csak úgy lubickolt az általuk nyújtott lehetőségekben, és ezáltal mi, olvasók is rengeteg új dolgot tanulhatunk az északiakról. 

Én, a magam részéről rettentően élveztem a mulatságaikat, és a különféle szertartásaikat. Érdekes volt látni, miként állnak a temetés vagy az esküvő kérdéséhez, milyen ruhákban járnak, milyen fegyverekkel rendelkeznek, vagy, hogy milyen hierarchia szerint élnek. Illetve a táj sem elhanyagolható, a hideg folyóival, melyeken viking hajók ringatóznak, vagy vadakkal és egyéb veszélyekkel teli erdőivel.

2. Új szereplők

A régebbi szereplőkről - Sophiel, Bardo, Ramodiel, stb. - most direkt nem mondanék semmit, mivel őket már ismerjük, és bár folyamatosan fejlődnek, alapjaikban ugyanazok a szerethető figurák, akiket valószínűleg minden Összetört glóriák rajongó imád. Viszont társaságukhoz csatlakozik néhány új karakter, akik bizony így vagy úgy, de felbolygatják az életüket. 

Elsőként rögtön ott van Harald, a svéd király, akibe én úgy belezúgtam, mint Micimackó a mézesbödönbe. Harald belépője roppant hatásos. Akkor ismerkedünk meg vele, amikor a cserfes, állandóan bajba keveredő Machiel megpróbál elmenekülni előle, ám ehelyett pont Harald városába szalad, és a szeleburdi lány egyből felkelti a svéd király érdeklődését. Ha azt mondom, ezek ketten halálos páros, akkor nem túlzok. Két konok, ámde annál szenvedélyesebb ember, akik ezer fokon égnek. Olyan szócsatákat nyomnak le, hogy fetrengtem tőlük. Emellett Harald, ez a védelmező, jólelkű, mégis tekintély parancsoló férfi (akit én pont őgy képzeltem el, mint Elijah Mikaelsont a The Originalsból - jellemre és kinézetre is) az, aki igazán megmutatja nekünk Machielt. 

Számomra Machiel egészen addig aranyos volt, de különösebben nem érintett meg. A Haralddal való találkozása után viszont kinyílt, és potenciális kedvenccé vált... természetesen a svéd királlyal együtt. Minden spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy rengeteg izgalmat, könnyeket és nevetést tartogatnak számunkra.

Harmadikként pedig Murielt emelném ki, az ásványok angyalát, aki új tagként csatlakozik Sophielék földi csapatához. Ez az angyallány teljesen más, mint Sophiel vagy Machiel. Ő egy vérbeli talpraesett, harcos lány, határozott elképzelésekkel.

3. Baráti-, testvéri- és bajtársi összetartás

Ahogy egyre nagyobbak lesznek a tétek, úgy válnak ezzel együtt párhuzamosan egyre jelentősebbé a különféle barátságok, szövetségek. Ősellenségeknek kell összefogniuk azért, hogy legyőzhessenek egy mindük felett álló hatalmat. És testvéreknek kell végletekig kitartaniuk egymás mellett.

Nagyon jó volt látni, miként tesznek félre régi sérelmeket Elijahék vagy Erikék, azért, hogy szeretteiket és/vagy népüket megvédhessék. Gyönyörű folyamat a bizalom megalapozása, elfogadása.

4. Elijah

Elijah óriási utat járt be az első rész óta. Rengeteget fejlődött, és kötetről kötetre egy-egy újabb rétegét ismerhetjük meg. Tudom, hogy még közel sem járunk ott, hogy teljesen ki- és megismerjük a lényét, gondolatait, érzéseit, de nekem már az is nagy boldogság, ha csak újabb és újabb falatokat kapunk belőle. 

Valamilyen szinten ő testesíti meg A Férfit. (Direkt nem a tökéleteset mondom, mert közel sem az, de a hibáitól lesz emberi és esendő.) Bátor, kiváló harcos, pusztító, félelmetes, gyengéd, megbízható, becsületes és még sokáig sorolhatnám. 

A Kristályfényben (is) több okból is érdekes. Egyrészt újabb viszontagságokat kell kiállnia Frídrnek, a boszorkánynak köszönhetően, aki fondorlatos módon hamis illúziókkal táplálja. Elhiteti Elijah-val, hogy Sophiel minden férfival kikezd és ágyba bújik. A Sötét Angyalnak pedig ez a legnagyobb félelme. És emiatt betekintést nyerhetünk egy vad, fékevesztett, féltékeny szerelmes elkeseredettség vezérelte tetteibe és megbánásába. 

Másrészt pedig, Machiel révén megismerhetjük, milyen az oltalmazó báty szerepében.

5. Frídr

El is érkeztünk az első negatívumhoz. Gyűlöltem ezt a nőszemélyt. Olyan undort váltott ki belőlem, mint senki más ebben a világban. Pedig vannak még itt negatív hősök, akik bőven cselekednek szemét dolgokat, ám az ő indokaikat meg tudom érteni, vagy ha nem is teljesen, de mégis imádom utálni őket. Nem úgy, mint Frídrt.
Számomra teljesen érthetetlen volt ez a 180 fokos fordulata, és a Joshua szál is. Tudom, hogy kellett a bonyodalom, de én simán meglettem volna nélküle. Pláne anélkül, amit Joshua karakterével művelt.

6. Negatív karakterek

Az előző résznél kifogásoltam, hogy az anti hősök is olykor inkább a pozitív oldal felé billennek, és emiatt kevésbé hitelesek. Ám most végre összeszedték magukat és megint ezer fokon gonoszkodtak!
Igaz, hogy egyelőre csak a háttérben készülődtek, és kicsit kevesebbet szerepeltek, de amikor megjelentek, akkor romlottabbak voltak minden eddiginél.

7. Bakik

A Kristályfénybe becsúszott egy-két baki, ami nem is csoda ennyi szál kézben tartásánál, és szerencsére nem is nagy dolgokról van szó, csak apróságokról.

Például Muriel azt mondta, hogy a kristálykoponya, amit meg kell keresniük, a valkűröknél van, aztán mégis a Lupomok szigetén kötöttek ki.

8. Humor

A humorból most sem volt hiány. Bardo, Ramodiel és a többiek is csak úgy sziporkáznak. Fergeteges poénokat, szócsatákat nyomnak le, sőt nem csak szóbeli megnyilvánulásaikkal, hanem tetteikkel is mosolyt fakasztanak. Hihetetlenül bolondok együtt!

Ráadásul ahogy fentebb említettem Harald és Machiel is bőven szolgáltat okot a nevetésre. Főként ismertségük kezdetén. Ha másért nem, már önmagában ezért is megérné elolvasni a könyvet!

9. Alapozás

Eddig minden rész tele volt pergő izgalmakkal, hőseink ide-oda kalandoztak, és ez részben most is megmaradt, ám sokkal kisebb százalékban. Inkább a különféle érzelmeké volt a főszerep, valamint egy monumentálisabb összecsapás előkészületéé. Amolyan vihar előtti csendként jellemezhető a Kristályfény.

10. Befejezés

Eszterről tudjuk, hogy néha szereti megfacsargatni az olvasói szívét, vagy bosszantó, levegőben lógó befejezéssel félbehagyni egy-egy kötete végét. Ám a Kristályfényé nem csak úgy lengedezik, vagy folytatásért sikít. Ó, nem. Ez torkaszakadtából üvölt! Ilyen brutális, kegyetlen, megdöbbentő, sokkoló, idegőrlő befejezést én még nem láttam! Egy olyan szituáció közepén hagyjuk ott hőseinket, ráadásul úgy, hogy az ember legszívesebben a haját tépkedné, hogy az valami hihetetlen... Bravúros, ezt aláírom. Hatásos is. De, ha jót akartok, akkor mielőtt belevágnátok a Kristályfénybe, magatok mellé teszitek, elérhető közelségbe a folytatást is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Elijah, Harald, Bardo, Ramodiel, Machiel

Kedvenc jelenet: Harald és Machiel szócsatája, és Baroék vívóórája, ami vízbe fulladt

Negatívum: Frídr

Borító: 5/5