Dreamworld: Salla Simukka

Hol volt, hol nem volt egy lány, aki fiatal kora ellenére rengeteg titkot megtudott már a világról és a magáról is. Ez a lány nem volt hercegkisasszony, de sok mesés és izgalmas dologban volt már része az életében. Ha nyomon követtétek Salla Simukka krimisorozatát, akkor a trilógia befejező kötetével is tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, mert végre minden titokra fény derül és megtudhatod, hogy mi lesz Lumikkivel.

A turné végén, ahogy az lenni szokott meg is nyerhetitek a magatoknak a Hófehér trilógia befejező részét, ehhez nincs más dolgotok, mint Lumikki utolsó kalandjának elszórt morzsáit követni.

Salla Simukka: Ébenfekete

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632932828
Oldalszám: 208 oldal
Fordító: Panka Zsóka

Fülszöveg:

Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba.

Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.

Saját véleményem:

A trilógia első kötetével, a Vérvörössel nem alakult ki köztünk instant szerelem (akkor még nem igazán találtam ennek okait, de mostanra rájöttem, hogy az északi stílus más, mint a nagy átlag), a kíváncsiságom mégis a sorozat folytatására ösztökélt. Jól döntöttem, hisz a Hófehér sokkal olvasmányosabb, izgalmasabb és átélhetőbb lett elődjénél. Ráadásul felbukkant egy Lumikki magánéletét érintő szál is, mely a kötet végeztével függőben maradt, én pedig égtem a vágytól, hogy végre megtudjam az igazságot. Aztán megjelent az Ébenfekete, és izgalommal vegyes kíváncsisággal vetettem bele magam.

Biztos láttatok már olyan filmeket, amikor az egyik szereplő nagy hévvel beleveti magát az előtte álló medencébe, azzal a szándékkal, hogy aztán jókat lubickoljon benne - csakhogy a fejest követően kiderül, a víz pusztán a térdéig ér. Na, én valahogy így éreztem magam, miután a történet úgy vette kezdetét, hogy Lumikki lemondott a válaszok kutatásáról, s helyette egy totál átlagos életet élő lánnyá lényegült, aki a szabadidejében a pasijával romantikázik, sulidarabokban játszik és jóban van osztálytársaival.
Nem mondom, hogy a hétköznapibb, szürke Lumikki és az ő új élete nem tetszett, mert de. Sokkal jobban elkapott, mégis ott motoszkált bennem, hogy akárhogy is örülök a tizenkettő egy tucat Lumikkinek, ez mégsem ő. Nem az az elvont, melankolikus, nehezen szerethető, rideg, furcsa lány, akit megismertem. De úgy voltam vele, biztos, megvan az oka, és majd az események felpörgésével rátalál önmagára. Tévedtem.
Nem Lumikkit illetően, ő szép lassan visszanyerte valódi személyiségét, és újra távolra sodródtunk egymástól. A cselekményt illetően tévedtem.

A Vérvörös és Hófehér során megszokhattunk, hogy főszereplő hölgyeményünk állandóan belekeveredik valami életveszélyes galibába, ami nyomozással és idegőrlő vagy éppen adrenalindús pillanatokkal társul. Természetesen most sincs ez másként, hisz Lumikki névtelen, fenyegető tartalmú leveleket kap valakitől, aki állandóan zaklatja és olyan dolgokat tud róla, amiket senki más. Árnyékkal (így hívják a zaklatót) pedig újra előjön a Lumikki családját érintő titok is. De mindennek ellenére engem valahogy nem kapott el a gépszíj. Sokáig vártam, hogy történjen valami nagy dolog, valami, ami felpezsdít, körömrágásra késztet, de aztán rá kellett jönnöm, hogy itt bizony nem ezen van a hangsúly.

A történet ezúttal Lumikkire és az ő múltjában rejlő titokra fókuszál. Árnyék csak egy eszköz ahhoz, hogy az a mélyre temetett ládika előkerüljön és felfedje a benne rejlő dolgokat, legyenek azok szépek vagy éppen szörnyűségesek.
Mielőtt azonban belemennék ebbe a titokba, el kell mondanom, hogy Árnyék karaktere zseniális! Imádtam a rövidke fejezeteit, amikből sütött, hogy egy pszichopatával van dolgunk, és bevallom, a kiléte is feladta számomra a leckét. Lehet, hogy én vagyok fájdalmasan járatlan a műfajban, de nagyjából mindenkire gondoltam, csak arra nem, aki Árnyékk "álarca" mögött rejlett, pedig... Ám amikor kiderült, nem Heuréka! pillanatként éltem meg, inkább csalódtam. Csalódtam, mert kilógott a trilógiából, és csalódtam, mert a magyarázatai több sebből is véreztek, és valahogy túl gyorsan átsiklottunk rajta.

Ami viszont minden aspektusában tetszett, az a Csipkerózsika szál, vagyis a múlt. Kellően felépített, kidolgozott, rejtélyes, meglepő, és húsbavágó. Mi több, az újabb hátborzongató, szürreális formába öntött tündérmesei kidolgozás is ötletes húzás volt a szerzőtől. Akárcsak a műben megjelenő horrorisztikus Hófehérke darab. Az olyannyira jól sikerült, hogy szó szerint megelevenedett lelki szemeim előtt, és képszerűen láttam az egészet. Nagyon elvont, de zseniális megközelítés! Arról nem is beszélve, hogy mennyire keretbe foglalja a trilógiát, Lumikki személyét és életét.
És csak halkan mondom, nehogy pszichopatának nézzetek: én annyira, de annyira megnézném ezt a darabot színházi vagy mozifilm változatban is!

De ha már utolsó kötet, akkor természetesen van még valami, aminek a végére pont dukál, mégpedig a kezdetektől ott lappangó szerelmi szálnak. Ez most jóval nagyobb adagban jön elő, mint korábban.
Lumikki életében volt egy nagy szerelem, Szikra személyében. Csakhogy a lány elhagyta Lumikkit a nemátalakító műtétje előtt, hősnőnk pedig összetört. Az ebből fakadó ridegségének két köteten át lehettünk néma megfigyelői. Most azonban azzal szembesülünk, hogy Lumikki megpróbál talpra állni, felejteni és normális életet kezdeni. Ebbe beletartozik iskolatársa, a kedves, aranyos, nyíltszívű, odaadó srác, Sampsa is. Kapcsolatuk ugyan nem tökéletes, Sampsa hiába van odáig Lumikkiért, az még nem képes teljes szívvel szeretni, de próbálkozik... aztán a semmiből felbukkan Szikra, és mintha mi sem történt volna, jogot formál Lumikkire.

Lássuk be, nem egy szokványos szerelmi háromszögről van szó - és itt elsősorban nem csak a nemi szerepekre gondolok. Sampsa tényleg egy édes srác, imádtam őt, még a pillanatnyi elpapucsosodása ellenére is, de az a helyzet, hogy a kémia közte és Lumikki között nyomokban sincs meg. Vagyis de, Sampsa részéről - viszont Lumikki olyan mellette, mint egy fadarab. Ellentétben Szikrával.
Szikra első látásra lángra lobbantja Lumikkit, serceg köztük a levegő, csakhogy óriási szakadék húzódik kettejük között, aminek áthidalásában Szikra viselkedése sem sokat segít. Baromi unszimpatikus csaj/srác.
Mindennek fényében, a szerelmi szálak végkimenetelét illetően annyit elárulok, hogy minden tiszteletem az írónőé. Úgy oldotta meg, ahogy az Lumikkihez leginkább illett.

Összességében tehát az Ébenfekete ugyan lassabb lefolyású, passzívabb, mint elődjei, mégis gyönyörűen keretbe foglalja a trilógiát. Bennem rendkívül szélsőséges érzéseket mozgatott meg, ami talán a bejegyzésből is látható.
Salla Simukka sorozatát az ifjúsági skandináv krimik kedvelőinek ajánlom, illetőleg azoknak, akik szeretnének megismerkedni egy nagyon más stílussal, kultúrával, és nyitottak az északi országok mentalitására.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Sampsa

Kedvenc jelenet: a múlt eseményei, a Hófehérke darab és a vidámpark

Negatívum: a "krimi"-szál

Borító: 5/4

Borítók

Nyereményjáték

A regény fő helyszínét Tampere adja, ez a csodálatos finn város az ország déli részén. Számos látványosság található itt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják ezeket az épületeket, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha szerencsések vagytok, tietek lehet a könyv egy példánya.Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy az általunk kiküldött e-mailre válaszoljon, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.