Dreamworld: 2016 legjei

Az év könyve: C. J. Redwine - Az Árnyékkirálynő

2016-ban akadt néhány könyv, aminél úgy éreztem, ráakadtam a legemre, ám utolsó pillanatban Az Árnyékkirálynő jött, látott és győzött.
Hiába, a vér nem válik vízzé... Imádom a fantasy-ket, főleg az olyanokat, melyek saját, kiforrott világgal, talpraesett főhőssel és izgalmas cselekménnyel rendelkeznek. C. J. Redwine regénye mindezt magába foglalja.

Az év legrosszabb könyve: April Genevieve Tucholke - Wink Midnight Poppy

Nem volt ez vészesen rossz, de azóta is gondolkozom, milyen szert használ a szerző.

Legjobb női főszereplő: Penryn (Susan Ee - Word After, End of Days)

A sors úgy hozta, hogy a kategória háromszoros győztesének, Celaenának a főszereplésével tavaly nem olvastam egyetlen könyvet sem. Ami jó hír Penrynnek, aki legalább olyan badass, talpraesett, okos, bátor, nagyszívű lány, mint elődje.

Egyszerű, hétköznapi csajként, egyik napról a másikra olyan helyzetben találja magát, aminek terhe alatt bárki összeroppanna. Ő azonban sosem adja fel, dacolva a félelmeivel, vágyaival addig küzd-bogozgatja a dolgokat, míg a családját biztonságban nem tudja. Mindemellett neki is akadnak hullámvölgyei, hibázik, vagy éppen felszínre törnek a korosztályára jellemző álmai - de pont ezek miatt lesz esendő, hiteles figura.

Legjobb férfi főszereplő: Hunter (Jennifer L. Armentrout - Obsession)

*nevet* Nem tudok elszakadni Jennifer fiaitól. Hunter színtiszta nyers férfierő: vad, szenvedélyes (minden téren), megzabolázhatatlan. Mindemellett pedig szarkasztikus, vicces, veszélyes, vonzó, úgy bánik a nyalókával, hogy az hűha... és a szerelemtől sem alakul át nyáltenger papuccsá.

Legjobb női mellékszereplő: Adu (Rick Yancey - Végtelen tenger)

Adu a valaha kitalált legjobb női mellékszereplő. Dacos, kemény, találékony csaj. Rick Yancey nagyon jól eltalálta mind a személyiségét, mind a karaktertörténetét. Vele lenni olyan, mint egy sakk játszma.

Legjobb férfi mellékszereplő: Sturmhond/Nyikolaj (Leigh Bardugo - Vihar és ostrom)

Nyikolaj egy lehengerlően karizmatikus figura. Szarkasztikus, vicces, pimasz, kiszámíthatatlan, becstelen, mint egy kalóz, mégis becsületes, ravasz, kiváló stratéga, miközben tele van titkokkal és mélyre rejtett sérülésekkel. Nem, ő nem egy tipikus megtört hős, aki sajnáltatja magát, éppen ellenkezőleg! Összetett figura, egyszerre lappang benne jó, s rossz - és a kettő közti skála. Magyarán emberi. És az enyém. Pont.

Legjobb szerelmespár: Juliana & Simon (Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához)

Elmondhatatlanul elemi páros, jól működő kémiával. Amikor együtt vannak, akkor minden olyan, mintha ezer fokon égne. Ám nem csak a vonzalom hangsúlyos esetükben, hanem a humor is. Régen nevettem annyit, mint ezen a két idiótán. Bár azt azért tudni kell, hogy ennek a két öszvérnek a kapcsolata nem egyszerű eset, olyan, mintha az ember hullámvasútra váltana jegyet, miközben róluk olvas. Lényeg a lényeg, fenomenális páros.

Legjobb barátság: Lorelai & Sasha (C. J. Redwine - Az Árnyékkirálynő)

Talán meglepő lesz, hogy az idei legjobb barátság címet egy vadászsólyom-ember páros nyerte, de mégsem az. Az a bensőséges, bizalmi, mély viszony, ami Sasha és Lorelai között van, nem mindennapi. Kölcsönösen segítik egymást - akár az életük árán is -, és olyannyira egyek, mintha nem is külön személyek lennének. A mentális kötelékükből fakadó gondolati beszélgetéseik pedig sokszor rettentő mókásak - köszönhetően fajtájuk mentalitásának.

Legjobb szerelmi háromszög: Nüx-Ignifex-Árnyék (Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség)

Nagyjából minden évben elmondom, mennyire utálom a szerelmi háromszögeket, főleg, ha mind a kettő viszonzott. Mégis minden évben akad egy olyan trió, akiknek különcségükkel sikerül becsempészniük magukat a szívembe. Így volt ez idén is, amikor egy árnyék, egy démon Szörnyeteg és egy halandó lány sodort komoly dilemmába.
Hármójuk viszonya nem egyszerű, szokványosnak meg aztán végképp nem mondható, mégis gyönyörű. adott egy kavargó gondolatokkal, berögzült elvekkel rendelkező lány és két férfi. Az egyik azt adhatja neki, amit érdemelne, a másik azt, amire vágyik...

Legjobb gonosz: Leah Smith (Tarryn Fisher - Dirty Red)

Ahogy visszagondoltam 2016-os olvasmányaimra, rögtön Leah ugrott be ehhez a kategóriához. Ő nem kifejezetten gonosz, de közben mégis az. Tökéletes példája annak, hogy semmi nem csak fekete vagy fehér. Igen, Leah egy álnok kígyó, aki nem retten vissza semmilyen ocsmányságtól csak, hogy magához láncolja a kiszemelt férfit. Akár gyereket is szül neki. Egy gyereket, akit riválisának tekint és utál, és mindenféle szörnyűséget tesz vele. Ennek ellenére én imádtam őt, az árnyaltságát, és azt, hogy megmutatta, minden nézőpont kérdése. Senki nem csak jó vagy csak rossz. Lehet valamiben nagyon rossz, de mégis jó. Vagy kedvelhetően gonosz.

Legjobb nyitókötet: J. A. Redmerski - Megölni Sarait

Redmerski ezúttal olyan alvilágba kalauzolja olvasóját, ahol az emberkereskedelem, erőszak, drog, pénz, fegyverek és a vér az úr. A Killing Sarai rettentően sötét hangulatú, valódi bérgyilkos-maffia sztori, amit erős karakterei tesznek még fantasztikusabbá. Imádtam a kiszámíthatatlanságát, azt, hogy a férfi főhős egy eltökélt, veszélyes alak, akit holmi érzelmek nem zavarnak meg, ha munkáról van szó. És maga Sarai is izgalmas figura, tele meglepetéssel. Egyszóval remek kezdés, ígéretes folytatással.

Legjobb zárókötet: Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Sokat gondolkoztam, hogy ezt vagy az Islát válasszam, de végül Juliannáékra esett választásom, mert az írónő szépen, tartalmasan beleszőtte a sztoriba korábbi kötetei főhőseit, kellő időt szentelve rájuk, hogy aztán a végén, mintegy keretbe foglalja velük a trilógiát. Gyönyörű, tartalmas búcsú volt ez a testvérektől.

Legjobb standalone könyv: Leylah Attar - Papírhattyú

Manapság ritkaság számba mennek az olyan kötetek, amik nem sorozatok, vagy sorozathoz köthető, ámbár önállóan is fogyasztható regények - de a Papírhattyú ilyen.
Leylah Attar története a 2016-os évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, olyan, amire sokáig, ha nem örökre emlékezni fogok. Keserédes. Sötét. Gyönyörű.
Elborzasztott, összetört, átmelengetett, majd a mélybe rántott, behúzott, megláncolt, elrabolta a szívemet, földhöz vágott és magához ölelt. Csak ajánlani tudom.

Legszebb magyar borító: Zakály Viki: ;Egyszeregy

A borítókat böngészve rá kellett jönnöm, hogy 2016-ban nem sok magyar szerzős könyvvel volt dolgom, amikkel pedig igen, nos... azok külsőleg nem remekeltek. Zakály Viki művének viszont egyszerű, ám annál szebb fedlap jutott. Ízlésesen buja, a modellek pedig szimpatikusak.

Legszebb külföldi borító: Amie Kaufman & Megan Spooner - These Broken Stars

Azt hiszem, ez a döntés sok magyarázatot nem igényel. Elég ránézni a borítójára. A színek, a tónusok, a közeg, a modellek, a betűtípus - mind-mind rendben van. Sőt! Egyszóval: káprázatos.

Legjobb kitalált világ: Kívánságvarázslat (Chris Colfer)

Idén is számtalan mesefeldolgozáshoz, fantasy-hez volt szerencsém, ám Chris Colfer mindenkit letarolt egyesített mesebirodalmával. Most komolyan, képzeljetek el egy világot, ahol a szomszédos országok egy-egy meseszereplő birodalmaként jelennek meg, majd ehhez adjátok hozzá magukat a mesefigurákat a maguk megszokott jellemében, vagy éppen attól eltérően. Varázslatos!

Legjobb díszlet: Kegyetlen szépség (Rosamund Hodge)

Rosamund Hodge meseszerűen csodálatos - hol finom, hol sötét tónusú - leírásai nosztalgikus állapotba kergettek. Életre keltette lelki szemeim előtt a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg díszleteket, miközben új, komor, rémisztő elemeket csempészett bele. Imádtam az ódon épületben rideg kőfolyosókon, szépséges kertekben, monumentális könyvtárban, vérfagyasztó kamrákban bolyongani, és részt venni a pompázatos vacsorákon.

Legdrámaibb pillanat: Penge halála (Rick Yancey - Végtelen tenger)

Nem szeretnék spoilerezni, ha olvastátok, tudjátok, miért erre esett a választásom, ha nem, akkor szívből ajánlom ezt a sorozatot is

Legromantikusabb pillanat: Henry vallomásai (Julianne Donaldson - Blackmoore)

A Blackmoore egy csoda, mélyen beleissza magát az olvasó pórusaiba, aki ennek következtében magáénak érezheti a szereplők majd' minden érzését. S minthogy egy tiltott, titkolt, ám annál tartalmasabb szerelemről van szó, Henry kötelező lánykérései-vallomásai és a bennük bujkáló igazság egyszerre gyönyörű és kínzó.

Legjobb akciójelenet: Harc a kőszobrokkal (C. J. Redwine - Az Árnyékkirálynő)

Az Árnyékkirálynő tele van próbatételekkel, melyek mindegyike filmvászonra illően grandiózus. Ám akad egy köztük, mely mind tempóban, mind izgalomban, mind érzelmileg nagyon ütős. Képzeljetek el egy varázslólányt, aki a folyóból védfalat képez egy távoli ország köré, s miközben ezen ügyködik, gigantikus kőszobrok törnek az életére. Az összecsapást pedig egy kis vízalatti dráma teszi még idegőrlőbbé.

Legjobb disztópia: Amy Ewing - Az Ékkő