Natasha Bowen - A mély dala

Natasha Bowen nagysikerű debütáló regényét a sellők és afrika iránti szenvedélye ihlette.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik Simidelével, a fiatal hableánnyal, aki megmenti egy fiú életét annak ellenére, hogy a kötelessége lenne begyűjtenie a lelkét minden tengerbe veszőnek. Most se felejtsetek el játszani, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

 

 

Natasha Bowen: A mély dala

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634995432
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

Túlélni.
Szolgálni.
Megmenteni a szeretteit.
Simi egykoron imádkozott az istenekhez. Most azonban Mami Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé. A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen. A dolgok azonban egyre bonyolódnak. Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

Saját véleményem:

Natasha Bowen debütáló regényét akár egy A kis hableány retellingnek is nevezheznénk, de az az igazság, hogy jóval több annál. Noha a szerző bevallottan rajong az Andersen-féle verzióért (ami megmutatkozik könyvében is), A mély dalában afrikai mítoszok, történelem és fikció keveredik egymással. 

A történet a tizenötödik század közepén játszódik, amikor is a portugálok nyugat-afrikai embereket kezdtek el előbb elrabolni, majd megvásárolni, hogy aztán elvigyék őket Európába vagy a kolonizált szigetekre. A történelemhez azonban társul egy mítosz is, miszerint Yemoja (afrikai istenség) követte azokat, akiket elsőként elragadtak a nyugat-afrikai partokról és rabszolgasorba kényszerítettek, s miután halálukat lelték, hazavitte lelküket. A szerző pedig mindezt tovább gondolva csavart egyet a mítoszon, s eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha Yemoja, a mindenség anyja teremt maga mellé hét Mami Watát (emberré változó színesbőrű hableányt), hogy segítsék munkáját.

"A múltat nem változtathatjuk meg, mindössze csak tanulhatunk belőle. Ami ezután történik, az csakis rajtad áll."

A mély dala hősnője, Simidele (akinek a neve azt jelenti, kövess haza) is egy ilyen hableány. Az a feladata, hogy összegyűjtse a tengerbe fulladt rabszolgák lelkét, s a hetedik napon Yemoja áldását kérve biztosítsa számukra az áldott hazatérést - vagy, ha úgy tetszik, a megbékélést. Simi viszont még viszonylag friss, néhány hónapos hableány, halála előtti, emberi életének homályos emlékei sokszor be-bevillannak számára. Társaitól eltérően vágyik az emberi létre, ekképp jobban is kötődik az emberekhez. Amennyire csak lehetséges, feszegeti új élete határait, ami egy ponton bizony komoly bajba sodorja, ugyanis a szabályok ellenére megmenti a Kola nevű fiú életét, ami nem csak rájuk nézvést jelent fenyegetést, hanem társaira és teremtőjükre is. Simi számára egyetlen megoldás marad, mégpedig az, ha a legfőbb istentől kér bocsánatot. Csakhogy ahhoz, hogy ezt megtehesse, előbb meg kell szereznie néhány különleges gyűrűt, majd kiállni egy sor próbatételt, melyek során istenek, fejtörők és legendás lények nehezítik útját. 

Roppant különleges és egyedülálló történet ez, olyan, ami líraiságával elvarázsolja olvasóját, miközben ezer más módon is hatással van rá. Egyedisége egyértelműen a nyugat-afrikai vonalnak, illetve az afrikai mitológiának és történelemnek köszönhető. Ahogy Natasha Bowen is kitér rá a könyv végén, szeretünk Afrikára és az afrikai kultúrára primitívként gondolni, holott sokkal ősibb, tudományosabb, varázslatosabb és szövevényesebb, mint hinnénk. A mély dala viszont lehetőséget ad arra, hogy megismerjük ezt az idegen, ugyanakkor egzotikus kultúrát, annak isteneit, teremtményeit és nagyságát. Már csak azért is, mert Simiék útja tele van kalanddal: a szenegáli tündérektől kezdve, az afrikai unikornison át, egészen a Ninki Nanka folyami szörnyig mindenféle afrikai lény képviselteti magát, nem is beszélve a különféle istenekről, vagyis az orisákról, akik jócskán megbolygatják a dolgokat. Izgalmas, kalandos, rejtélyekkel teli utazás ez, ami ugyanakkor nagyon festői is. A szerző gyönyörűen ír, szavakkal fest, ami egy olyan egzotikus történet esetében, amiben a szárazföldi és tengeri világ is jelentős szerepet játszik, elhanyagolhatatlan. Natasha Bowen leírásai viszont élnek, lüktetnek, leomlasztják az olvasó körüli világot, hogy a helyére egy sokkal varázslatosabb, pulzálóbb kerülhessen. 

De nem a hangulatteremtés és a mitológiai háttér az egyetlen, ami miatt különleges lesz ez a történet, ugyanis A mély dala hősnője legalább annyira hangsúlyos szereppel bír.

Kifejezetten a történet előnyére vált, hogy a hableányok itt nem mint csábító, gyilkoló lények jelennek meg, hanem segítőként. Céljuk így sokkalta magasztosabb, mégis ott vannak a szabályok, amik határvonalat húznak köztük és az emberek között. És ebbe az alapba jön a Disney mesékből is jól ismert arieli figura, a rebellis hableány, aki vágyik az emberi életre, s a tiltás ellenére is szembeszegül teremtője parancsával. Simi mégis több, pontosabban másabb, mint Ariel, hisz van egy régi, emberi élete, amiből folyamatosan kapunk infómorzsákat, és ami mélységet ad vágyainak. Gondoljatok csak bele, milyen lehet az, ha egyik napról a másikra megfosztanak addigi életetektől, elvesztitek jóformán az összes emléketeket, vagy legalábbis nem tudjátok megfogni őket, miközben arra kényszerítenek, hogy egy egészen más formában, másfajta céllal létezzetek. És pontosan ez a fajta vágyódás teszi annyira szerethetővé Simit. Mondhatni, a szerző kiköszörülte a Disney által ejtett csorbát és mélységet adott a karakternek, miközben persze egyedivé is varázsolta. 

Mindent egybevetve, A mély dala egy igazán különleges történet, amiben egyszerre keveredik mitológia, fikció és történelem, és ami egyszerre pergő, mégis lírai. Ha szeretitek az egyedi, rejtélyekkel, kalandokkal, feladatokkal teli történelmi fantasyket, és nyitottak vagytok egy, számunkra még kevésbé ismert kultúrára, akkor szívből ajánlom. Külön kuriózum, hogy többé-kevésbé a vége is kétféleképpen kezelhető, attól függően, hogy a lelkünk a Disney vagy az Andersen-féle A kis hableány felé húz. Némi szájhuzogatással akár önálló kötetként is elkönyvelhető, de természetesen létezik folytatása, amire én személy szerint egy ilyen befejezés után nagyon kíváncsi vagyok! Már csak azért is, mert A mély dala inkább a kultúrára és egyéb eseményekre fókuszál romantika helyett, míg a folytatás érezhetően inkább arra épít majd. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Simi

Kedvenc jelenet: a vége

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A mély dala #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Maxim kiadó elérhetővé tette a könyv beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mikor lehet Yemoját megidézni?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/28 Kelly és Lupi olvas
01/05 Hagyjatok! Olvasok!
01/12 Dreamworld

Ayana Gray - Beasts of Prey

Ayana Gray: Beasts of Prey - Indul a vadászat

 

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

ISBN: 9789632668260
Oldalszám: 512 oldal

Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Lkossa fényét vesztett városából kiveszett a mágia, különösen egy olyan lány számára, mint a tizenhat éves Koffi, aki a hírhedt Éjszakai Állatkert veszélyes és különleges vadjainak gondozásával igyekszik törleszteni családja adósságát. Ám azon a végzetes éjszakán, amikor az állatkert kegyetlen gazdája szerettei biztonságát fenyegeti, Koffi olyan hatalmat szabadít fel, amelyet még ő maga sem ért, és amelyért szörnyű árat kell fizetnie.
Az ifjú Ekon végzete előre meg van írva: atyja és bátyja nyomdokait követve az elit harcosok soraiba kell lépnie, hogy méltón őrizze tovább a családi örökséget. Azonban beavatásának éjszakáján tűz üt ki, és a zűrzvarban Ekon szembekerül a shetanival - a város lakóira közel egy évszázada vadászó vérszomjas fenevaddal. A fiúnak esélye sincs a bestiával szemben, ám egy különös hatalommal bíró lány megmenti az életét.
A megszégyenített Ekon megesküszik, hogy legyőzi a shetanit, miközben Koffi hasonló tervet sző: a szörnyeteg elfogásával kiválthatná családja adósságát. A körülmények ingatag szövetségbe forrasztják a két fiatalt, akik a Nagy Dzsungel ismeretlen erdejébe, egy vad, varázslatokkal és veszélyekkel teli világba indulnak a fenevad nyomába. Kezdetét veszi a hajsza, ám nem tudni, hogy a sors a vadászok vagy a préda szerepét szánja-e számukra.
A fiatal amerikai írónő, Ayana Gray fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a fekete kontinens mítoszainak bűvös világát a fantasy elemeivel. A Beasts of Prey - Vérszomjas fenevadak lenyűgöző és vérfagyasztó utazás a vadon szívébe.

Saját véleményem:

A Beasts of Preyre egy kedves ismerősöm, Evi hívta fel a figyelmemet, és bár eleinte nem kimondottan vonzott a történet, néhány tiktok videó után beadtam a derekamat. És milyen jól tettem! Ayana Gray debütáló regénye a fekete kontinens fantasy elemekkel tarkított, vad és ősi világába kalauzolja el olvasóját, egy olyan világba, ahol a mítoszok, a mágia és a természeti istenekben való hit nagyban meghatározza az emberek mindennapi életét.

"- A végzet nem egyetlen ösvény, Ekon, hanem számtalan. Némelyik egyenes, mint a nyílvessző, mások tekeregnek és egymásba gubancolódnak, mint a cérnaszál. Nem megkérdőjeleznünk kell őket, hanem követnünk."

Számunkra, nyugati emberek számára Afrika fejletlensége,  természetközelisége és kultúrája egyszerre szokatlan, furcsa és egzotikus. A különféle törzsek szokásai, az állatvilág közelsége, illetve a kettő szimbiózisa különbözik az általunk megszokottaktól, s talán emiatt hajlamosak is vagyunk megfeledkezni róluk. Ha színtisztán csak az irodalomnál maradunk, be kell látnunk, hogy vajmi kevés regény foglalkozik ezzel a különleges világgal, és még kevesebb ifjúsági kötettel találkozni a boltok polcain. A Beasts of Prey azonban remekül rávilágít arra, mennyi, de mennyi lehetőség rejlik az afrikai kultúrában, s hogy mennyire lenyűgöző mitológiával rendelkeznek. A történet kulcsfigurája ugyanis egy kelet-afrikai rém, a shetani, aki a Nagy Dzsungelbe tévedő embereket kegyetlenül meggyilkolja. Az emberek rettegik, és ha csak tehetik, messzire elkerülik a dzsungelt. Úgy tartják, még soha senki nem tért vissza élve, aki találkozott a bestiával... Kivéve Koffit és Ekont, a regény két jelenbéli főszereplőjét.

Koffi egy fiatal lány, aki egész életét az Éjszakai Állatkertben dolgozva töltötte édesanyja társaságában. Egyetlen álma van: megfizetni apja adósságát és maga mögött hagyni az egész rabszolgatábornak beillő helyet, ahol veszélyesebbnél veszélyesebb állatokat gondoznak, idomítanak, és esténként a vendégek előtt parádéztatnak. Célja már karnyújtásnyira van, amikor figyelmetlenségének hála tűz üt ki az állatkertben, s olyan mértékű kárt okoz, aminek megtérítésére egy egész élet sem lenne elegendő. Koffi alkut ajánl hát kegyetlen főnökének: megígéri, hogy megszerzi számára a shetanit, ami új befektetőket hozhatna a haldokló állatkertnek. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a bestia nyomába ered. Ekon, a beavatási próbákon megbukott, majd ballépése által elbocsátott, kényszeres számolással küzdő ifjú harcosnövendék is úgy dönt, útra kel és levadássza apja gyilkosát, bízva abban, hogy ezáltal megbocsátást, egyben felvételt nyerhet a Hatok Fiai közé. Míg Koffi számára a szabadsága, addig Ekon számára az elismerés és végzete beteljesítése a cél. Ám a sors furcsa fintoraként össze kell fogniuk, ha a Hatok Fiai elitalakulata előtt akarnak ráakadni a shetani nyomára. Nagy előnyük, hogy Koffi képes kommunikálni a lénnyel, Ekon pedig olyan tudás és képességek birtokában van, ami segíthet a tájékozódásban. Az idő viszont ketyeg: a nyakukban loholó katonák senkit és semmit nem kímélnek, ahogy a vérszomjas bestia sem - a dzsungel pedig tele van veszéllyel. 

 

Ayana Gray egy jól felépített, izgalmakban és fordulatokban gazdag történetet álmodott meg, melyben végig ott pezseg a mágia. Az a mágia, ami egykoron Lkossa városában is jelen volt, egészen a Szakadás pillanatáig, ami mindent megváltoztatott. A három nézőpont karakter által évtizedeken átívelő bepillantást nyerünk abba, milyen volt a múltban, amikor az emberek még tanulták, használták és szerették a mágiát, és milyen a jelenben, amikor üldözik azok birtoklóit. Közben pedig ott zizeg a kérdés: valóban bűn és szégyellni való dolog a varázslat, olyasmi, ami csak ártani képes? Egyáltalán: ellen lehet-e állni a csábításának? Ilyen és ehhez hasonló kérdések bonyolítják a főhősök kalandos útját. Az utat, melyben szökés, üldözés, árulás, lopás, menekülés és vadászat követi egymást.

Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a fülszöveg némileg becsapós. Maga a történet két nagy egységre bontható: az első kétszáz-kétszázötven oldal főként Koffi és Ekon saját életére (múltjára, problémáira, életminőségére) fókuszál, s csak szép lassan szövődik egybe. A hajsza, és az igazán torokszorító pillanatok pedig csak eztán veszik kezdetüket. Tehát bár a szöveg rendkívül olvasmányos, a cselekmény lassan építkező. Erre viszont szükség is van ahhoz, hogy az olvasó kellő mértékben megismerhesse Lkossa városát, az ottaniak életének ritmusát, az állatkerti és templomi szokásokat-szabályokat, melyek nagy mértékben befolyásolják Koffi és Ekon személyiségét, nézeteit és motivációt.

Egyvalami azonban végig jelen van: a vadon lüktetése. A megzabolázatlan, vad, veszélyes, mégis csodálatos természet, ami képes elvarázsolni vagy éppen meggyilkolni az embert, és aminek az élővilágánál színesebbel sehol máshol nem találkozni.  

Szívből ajánlom hát, ha szeretnétek valami igazán különlegeset olvasni. A Beasts of Prey egy lélegzetelállító, mítoszokkal és mágiával átitatott kalandregény, ami hűen tükrözi a fekete kontinens zabolázatlan szépségét és természetközeliségét. Misztikus, félelmetes, felpezsdítő, vad és észveszejtően izgalmas. Mi több, karakterei is nagyon kedvelhetőek: Koffi bátor, céltudatos, szabadságvágyó lány, Ekon pedig egy megbecsülésre éhező, nagy tudásszomjú könyvmoly-harcos kényszeres számolással, míg Adiah... nos ő legyen meglepetés. Csapatban és külön-külön is izgalmas színfoltjai a történetnek; egyéni motivációik, személyiségük, valamint kitűzött céljaik rengeteget adnak a regényhez, együtt pedig igazán dinamikus, bár kissé makacs duót alkotnak (már csak azért is, mert több szempontból is szemben állnak egymással). Szóval, ha vágynátok valami újra, frissre, tartalmasra, és még az ellenségekből szövetségesek vonal is bejön, akkor ajánlom nektek ezt a szuper fantasyt.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ekon, Koffi, Adiah, Ugo testvér

Kedvenc jelenet: Ekon és Koffi közös lopása-menekülése, és egy spoileres jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Indul a vadászat #1

Megtetszett? Vidd haza!

Papp-Szabó Vanília - Örökség

 

Papp-Szabó Vanília: Örökség

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631795
Oldalszám: 288 oldal

Fülszöveg:

Mit tennél, ha a kezedbe hullanának egy hotel kulcsai? És ha az a hotel éppen Kenyában lenne? Tamira Savannah King magyar édesanyjától örökölt virtussal úgy dönt, ez pont a megfelelő al­kalom arra, hogy vőlegényét és unalmas munkáját hátrahagyva rendbe szedje az életét, és Budapestről Nairobiba repül. Az afri­kai nyüzsgő nagyvárost hamar felváltja a vidék, és a Masai Mara Vadrezervátumba érve megkezdődik a valódi utazás.
Mihez kezd egy szőke magyar nő a szavannán? Hogyan boldogul szállodaigazgatóként, aki még soha nem dolgozott a vendéglátás­ban?
Mit jelent a kötődés, az otthon, a barátok, a család, a szerelem? Nyomokban oroszlánokat, elefántokat, zsiráfokat, orrszarvút, gazellát, naplementét tartalmaz. Meg egy Hemingway nevű szu­rikátát.

Saját véleményem:

Ha rendszeresen követitek az oldalt, feltűnhetett, hogy elég távol állnak tőlem a lélektani regényegek, nem igazán szoktam ilyen típusú könyveket olvasni. Az Örökséggel azonban kivételt tettem, mert amellett, hogy a szerző roppant szimpatikusnak tűnt, a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet, és hát valljuk be, Afrika az a csoda, amit egyszer mindenkinek látnia-tapasztalnia kell.

"Tűz mellett lenni a világ minden táján ugyanazt jelenti; biztonságot és egyenlőséget. Ilyenkor megnyílik valami ősi csatorna, és rövidre zárja a távolságot a tűz körül ülők között. Őszinteségre, bizalomra sarkall. Régen a történeteket is tűz körül mondták el, ezekből lettek a mesék."

Hazudnék, ha azt mondanám, olvasás előtt nem munkált bennem némi félelem, de szerencsére mire az első fejezet végére értem, már minden aggodalmam elpárolgott, engem pedig egyre jobban körbeölelt és bekebelezett Afrika. Tamirával/Savannah-val, a történet hőnőjével együtt fedeztem fel ezt a csodálatos vidéket és kultúrát, vesztem el egy lélegzetelállító szállodában, és ismertem meg az ottani világ árnyékos oldalát - azt, ami egy üdülési prospektusból jó eséllyel kimarad. Papp-Szabó Vanília bámulatos részletességgel és lelkesedéssel kalauzolt el Masai Marába, minden egyes mondatán érezhető volt,  mennyire szívügye is ez a kontinens. A leírások, a színek, érzések mind-mind éltek, ennek hála pedig azt az érzést keltették bennem, mintha én is ott lettem volna a szereplők között.

 

Ami magát a történetet illeti, lélektani helyett inkább fejlődésregénynek mondanám, a könnyedebb fajtából, hisz a fókusz mindvégig magán, a főhősnőn van, aki derült égből villámcsapásként megörökli nagymamája eltitkolt kenyai szállodáját. 

Savannah-nak jóformán feleszmélni sincs ideje, nagymamája temetését követően máris egy afrikai gépen találja magát, az utazás pedig éppen kapóra is jön számára, hogy elterelje figyelmét gyászáról, és a vőlegényével való szakításról. A lány azonban nem számol vele, hogy a szállodaátvétele mellett új kapcsolatokat, erős kötelékeket alakít majd ki, és találkozik egy olyan férfival, aki megváltoztathatja az életét.

Az Örökség tehát kalandos és kecsegtető regény, olyan, ami megmelengeti az olvasó szívét, és nem mindennapi utazásra hívja, de megvannak a maga hibái. Néhol kidolgozatlannak, máshol pedig túlbonyolítottnak tűnt, és rengetegszer éreztem azt, hogy egy-egy szál nincs alaposan kifejtve, átgondolva, felépítve. Savannah karaktere pedig számomra túl gyerekesre sikeredett, akárcsak a valódi cél kibontása. Egy leendő szállodavezetőről nem tudom elképzelni, hogy alárendelődik a helyi főnöknek, és beáll konyhalánynak, ahelyett, hogy megtanulná, hogyan is kell a hotelt vezetni. De a sort sajnos tovább is folytathatnám, akár a kémia érezhető hiányával. Mégis, mindennek ellenére elvitt az a szeretet, amivel a szerző lefestette Afrikát. A hely atmoszférája annyira erősre sikeredett, hogy az aggályaim dacára faltam a lapokat, és egyre inkább azt éreztem, hogy oda akarok teleportálni. 

Mindezt figyelembe véve, nem bántam meg az olvasást. Jó volt kiszakadni a szürke hétköznapokból, és egy olyan színes kontinensen barangolni, mint Afrika. Köszönöm a szerzőnek, hogy megtisztelt a bizalmával, és felajánlotta a könyvet!

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Jelani

Kedvenc jelenet: elefántles

Negatívum: lsd. fentebb

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Leylah Attar - A Serengeti köde

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan magyarul is érkezik Leylah Attar A Serengeti köde című szívszorító, gyönyörű története, amely Tanzánia vadul lüktető szívébe kalauzolja el az olvasókat. Amellett, hogy történet számos izgalmat tartogat, rendkívül szívszaggató és fontos témát dolgoz fel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Leylah Attar: A Serengeti köde

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634576785
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Hajdú Beáta

Fülszöveg:

Egyszer Afrikában megcsókoltam egy királyt…
„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”
Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.
Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.
Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.
De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…
Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni.
A Mists Of The Serengeti című regény egy nőknek szóló szerelmi történet, valós események hatására született. Bizonyos részletei – például egy gyermek halála – felkavarhatják az érzelmeket. Különösen érzékeny olvasóknak nem ajánlott!

Saját véleményem:

A gyönyörű borító láttán azonnal szerelembe estem a könyvvel, míg Leylah Attar neve garanciaként kecsegtetett. A papírhattyú során rettentően megszerettem őt, azt, ahogyan és amit ír, de bevallom, A Serengeti köde még engem is teljesen meglepett. Legvadabb álmaimban sem számítottam arra, hogy ilyen szívszorító szépségű csodára lelek benne, mert ez bizony egy nagybetűs csoda, tele mindenféle gyönyörűséggel és fájdalommal. A Serengeti köde épp olyan, mint Afrika maga.

"Mind össze vagyunk kötve egymással különös, rejtélyes szálakkal. Meghúzol egyet itt, felfeslik egy élet ott."

A történet két főhősét, Ro-t és Jacket, kontinenseken átívelve, egy tragikus délután eseményei kötik össze. Egy áruházi lövöldözés és robbantás során a férfi elveszíti a nála nyaraló kislányát, Rodel pedig a Tanzániában önkénteskedő húgát, akiről később kiderül, jóval többet is tett annál, mint amennyiről beszámolt.
Miután az angol kisvárosban élő Ro megérkezik Tanzániába, hogy összeszedje testvére dolgait, ráakad egy listára, amin különféle dátumok, helyek és nevek szerepelnek. A cetliről hamar kiderül, hogy olyan afrikai gyerekek megmentésére vonatkozó adatokat tartalmaz, akik halva és megcsonkítva többet érnek, mintsem élve. Ők azok az albínók, akik a babona szerint éltükben bajt hoznak az emberekre, ám testrészeik mágikus erővel bírnak, s ezáltal igen magas a fekete piaci értékük, annyira, hogy nehéz sorsú szüleik sokszor saját maguk adják el őket. Ezek után Ro elhatározza, hogy teljesíti testvére, Mo utolsó feladatát. Ám mindehhez szüksége lesz valakire, aki jártas az ilyesmiben... csakhogy húga társának nyoma veszett, így az egyetlen szóba jöhető személy nem más, mint a kislányát gyászoló kávéültetvényes, a jégzombi szemű, kibírhatatlan Jack Warden.

"Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni."

Afrika mai napig a megzabolázatlan, vad szépséget jelenti, egy, a miénktől merőben eltérő világot, melynek lakói teljesen más értékrendet képviselnek - olyat, amit erőteljesen meghatároz a nélkülözés, a fejletlenség, a hiedelmek és a természet. Mindez tökéletesen visszaköszön a regény során, mely a szerző saját tapasztalatainak hála annyira varázslatos és eleven, mintha az olvasó maga is épp Afrikában járna. Egészen elképesztő és leírhatatlan, mennyire csodálatosan fest a szavakkal Leylah Attar; ilyenre csak az képes, akinek mindez a szívéből jön, s a bőre alatt ott bizsereg minden, ami Afrikát jelképezi.
Jómagam sajnos még nem jártam a kontinensen, de a regényt olvasva úgy éreztem, mintha ott lennék a hósipkás Kilimandzsáró lábánál, a szavannán, vadállatokat lesve, maszájok földjén barangolva, vagy a kis, afrikai jegyeket magán viselő házban. Már pusztán ezért az utazásért is megérné elolvasni A Serengeti ködét, ami azért ennél sokkalta többet kínál. Egy olyan utazást, mely simogatja ugyan az ember lelkét, de közben cafatokra is tépi.

"Villámcsapásként ért a felismerés, hogy ilyen, amikor az ember végre él, mégha a szívéről végképp le is mondhat, mert tudja, hogy az örökre odaveszett."

Csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni a történetről, mely olyan elemi módon tárja elénk két sokat vesztett, gyászoló ember szerelmének történetét, hogy közben, ugyanazokat érezve, mint ők, te is majd elepedsz és szétszakadsz az érzelmek tengerében. Velük együtt sírsz, nevetsz, sóvárogsz. Az egyik leggyönyörűbb szerelmi történet ever. De az igazság az, hogy jóval több ennél: történet életről, emberekről, sorsokról, gyászról, Afrikáról - sok-sok érzelemmel átitatva.
A Serengeti köde él, kinyúl érted, magához ölel, elcsábít, megmosolyogtat, képen töröl, leránt, szétszakít, eléri, hogy szerelembe ess vele, aztán a szíved kellős közepébe döfi a tőrt az utolsó mondataival úgy, hogy életed végéig emlékezz rá és libabőr járjon át, ha csak rágondolsz.
Bátran ajánlom mindenkinek! Leylah Attar szenvedéllyel és veszéllyel teli vad kalandra hív, mely egyszerre akasztja benned a levegőt, késztet sóhajtozásra, sokkol és varázsol mosolyt az arcodra.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Ro, Jack, Bahati, Goma, Mo

Kedvenc jelenet: az egész könyv egy nagy-nagy szerelem

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vedd meg!

Nyereményjáték

A regény során a szereplők Tanzánia egy hatalmas területét beutazzák. A turné állomásain a regény helyszínéül szolgáló képeket találtok, a feladat pedig az, hogy a rafflecopter dobozba beírjátok a fotón szereplő hely nevét. (Ez lehet konkrét vagy akár általánosabb helyszín is.) A játék végén a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően három példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/29 Veronika’s Reader Feeder - Interjú
10/31 Dreamworld - Idézetek
11/02 Könyvvilág
11/04 Angelika blogja
11/06 Sorok között - Borítók
11/08 Kelly és Lupi olvas
11/10 Dreamworld

Tomi Ayademi - Vér és csont gyermekei

A Vér és csont gyermekei bombaként robbant be a YA könyvek piacára. Nem csak gyönyörű borítója, hanem egyedi, afrikai kultúrára építő világa is magával ragadta a fantasyrajongókat. Nem véletlen, hogy több, mint 48.000 értékelés mellett jelenleg is 4,2 fölötti a tetszési indexe Goodreadsen, és a nemrég elindult idei Goodreads Choice Awards egyik esélyese. November 5-től a Blogturné Klub is elindul, hogy megismerje a Vér és csont gyermekeit. Ha ügyesek vagytok, ti is megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632619712
Oldalszám: 464 oldal
Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

Megölték az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Ideje felkelnünk.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Egy gonosz király megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától, és a népét a reménytől. Zélie-nek most lett egy esélye, hogy visszahozza a mágiát, és visszavágjon a monarchiának. Egy szökevény királylány segítségével ki kell cseleznie és le kell hagynia a trónörököst, akinek eltökélt szándéka, hogy írmagját is kiirtja a varázslatnak. Orisa félelmetes hely, ahol hómándrucok portyáznak, és bosszúálló szellemek lapulnak a vizekben, ám a legnagyobb veszély talán maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze a hatalmát – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Saját véleményem:

A Vér és csont gyermekei letarolta a világot, rövid időn belül óriási hype alakult ki körülötte, elkeltek a filmes jogai, az olvasók pedig világszerte rajonganak érte. És azt kell mondanom, nem véletlenül. Megérkezett a könyves világ Fekete Párduca!
Úgy vélem, Zélie és Orisa földje épp olyan frissítő, egyszersmind reformáló erejű lesz, mint T'Challa és Wakanda párosa: végre lerántja a leplet egy oly' sokat mellőzött kontinensről, s annak mitológiájáról, mint Afrika, egészen új értékeket közvetítve a nyugati emberek számára.

"- Inkább kitér, mint bánt, inkább bánt, mint megnyomorít, inkább megnyomorít, mint megöl - a bot nem pusztít."

Orisa földjén egykor szent és rendkívüli mágusok éltek, akik fehér hajjal születettek. Mind a tíz klánjukat megajándékozták az istenek mágiával, különféle hatalmakat adva nekik. Egyesek a vizet, mások a tüzet uralták, de gondolatolvasók és jósok is akadtak köztük.
Az emberek kezdetben tisztelték őket, a mágusokból lettek az első királyok és királynők, ám ahogy a hatalmasok kezdtek visszaélni képességeikkel, az istenek megfosztották őket ajándékuktól, az emberek pedig félni kezdtek tőlük, annyira, hogy ki akarták irtani mindegyiküket. És amikor egy napon eltűnt a mágia, Saran király kihasználta a pillanatot.
A Lerohanás éjjelén végeztek a felnőtt mágusokkal, köztük Zélie anyjával is, ami összetörte az egész családot. A lányban vad gyűlölet gyúlt a király és a gárdistái ellen, míg az egykor kiváló harcos hírében álló apja, összeomlott.
Évek elteltével Zélie harcossá képezte ki magát Mama Agba titkos női csoportjában, megtanulta a bot útját, s mindent elkövetett, hogy készen álljon a megtorlásra. Vizsgamérkőzésének napján azonban gárdisták jelennek meg, olyan adókat követelve a választottakat (fehér hajúak) mentorálóktól, illetve családjaiktól, amiket képtelenség megfizetni... Zélie pedig választás elé kerül: vagy a halállal egyenértékű munkatáborba vonul, hogy ledolgozza a családjára kirótt adót, vagy elvisz a - számára veszélyes - lagosi piacra egy különleges és drága halat, melynek árából fedezni tudja a büntetést.
Zélie bátyjával, Tzainnal végül útra kél, ám a piacon találkoznak Saran király szökött lányával, Amarival, akinél egy különleges tekercs lapul, olyan, ami nem csupán feléleszti a választottak mágus képességeit, de képes visszahozni Orisa földjére a mágiát. Amani nyomában viszont ott lohol testvére, Inan, aki épp olyan, mint az apjuk...

"Valamennyien a vér és a csont gyermekei vagyunk. Mind a bosszú és az erény eszközei."

A Vér és csont gyermekei történetvezetése és felépítése lélegzetelállító. Első perctől kezdve ütemes, viszi magával az olvasót, egyszersmind rendkívül filmszerű is - nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy filmet néznék. Amellett pedig, hogy Tomi Ayedemi stílusa könnyed, gördülékeny, egyben brutális atmoszférát is teremt. Ritkasa, hogy egy szerző viszonylag egyszerű mondatszerkezettel ilyen szinten meg tudja alapozni a hangulatot, de itt működik. És az, hogy mindez párosul a nyugat-afrikai kultúrával, bombasztikus.
Számomra kifejezetten üdítő élmény volt az európai kultúrvilág után délebbre vándorolni, és egy olyan vad és varázslatos kontinens múltjában-jelenében elmélyedni, mint Afrika. Már csak azért is, mert a fiktív elemek mellett számos valóságon alapuló is előfordult, kezdve a vallástól, a szokásokon át, a nép kihasználtságáig. Burkoltan, mégis mellbevágó realitással jelenik meg az afrikai emberek helyzete, az, hogy milyen brutálisan bántak és mai napig bánnak a színes bőrűekkel, mennyire semmibe veszik és kihasználják őket.
Mindemellett persze kalandokból és klasszikus fantasy fordulatokból sincs hiány, a négy főszereplő rengeteg izgalmat él át, tiszteletüket teszik a különféle lények is, miközben a romantika és a vér sem hiányozhat. Bizony, a szerző nem kíméli a karaktereit, hullanak, akárcsak a Trónok harcában.

Minden túlzás nélkül kijelenthetem, a Vér és csont gyermekei az idei év egyik legjobb regénye! Magában foglalja mindazt, amit egy fantasy kötettől váruk: erős karaktereket, kalandot, izgalmat, titkokat, fordulatokat, vért, mágiát, és egy gondosan felépített világot. Imádtam az orisai meséket, Zélie erejét és racionalitását, azt, hogy az egyes szereplők fejlődtek és meg tudtak lepni ilyen vagy olyan értelemben. Különleges élmény volt Orisa földjén kalandozni és végre valami újat átélni, olyat, amit még nem rágott le sokezer másik ember.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Zélie

Kedvenc jelenet: Mama Agba meséje

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Orisa legendája #1

Megtetszett? Vidd haza!

Térkép

Nyereményjáték

Mostani játékunk megint a térképek körül forog. Bizonyára tudjátok - és majd látjátok is a könyvben -, hogy a Vér és csont gyermekei is megkapta a maga térképét.
Ezt a térképet 12 darabra osztottuk, és az egyes darabokat elrejtettük a turné 7 állomáson, egy-egy szóra linkelve. A feladat egyszerű: a Rafflecopter dobozban találtok 3 kérdést, a térképdarabok alapján ezeket kell megválaszolni.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/05 Deszy könyvajánlója
11/07 Sorok között
11/09 Olvasónapló
11/11 Dreamworld
11/13 Kelly és Lupi olvas
11/15 Always Love a Wild Book
11/17 Nem félünk a könyvektől