Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632612072
Oldalszám: 276 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia
Fülszöveg:
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye
nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves
Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New
York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet
Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem
találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes
srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a
18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Oliver és Hadley |
Saját véleményem:
Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy: Vajon létezik szerelem első látásra?, akkor egyértelműen azt felelném, IGEN, ez a könyv az!
Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy: Vajon létezik szerelem első látásra?, akkor egyértelműen azt felelném, IGEN, ez a könyv az!
Azóta szemeztem vele, mióta megjelent nálunk. Valamiért mindig is
vonzott, noha egyetlen értékelést, idézetet sem láttam róla/belőle azelőtt, sőt
továbbmegyek, még csak a fülszövegét sem olvastam el. Ám most, hogy végre volt
szerencsém hozzá, határozottan azt kell mondanom, nem hiába akartam én őt
annyira.
A fülszövege alapján mindenki azt
gondolhatná, hogy ez egy újabb romantikus kis limonádé lesz, de nem! Ennek a
történetnek a szerelmi szál mellett, van egy igen fontos mondanivalója, ami
manapság sajnos eléggé aktuális téma a való életben: elvált szülők gyerekének lenni. (Jennifer ezen belül is az
apa-lánya kapcsolatra fektette a legnagyobb hangsúlyt, annak minden
rejtelmével, szépségével és árnyoldalával.)
„Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?”
Aki volt már hasonló helyzetben,
az tökéletesen át fogja érezni az egész sztori mondandóját, mert Hadley, a
főszereplőlány úgy gondolkodik, mint bármelyik hétköznapi lány, nagyon könnyű vele
azonosulni, megérteni, min megy keresztül. Olyan, mintha nem egy fiktív
karakterről szólna az egész, hanem magáról az olvasóról.
Aki pedig olyan szerencsés, hogy
nem élt át még ilyen szituációt, az most rendkívül valósághűen megtapasztalhatja,
milyen is az. A lényeg tehát, mind a két oldalról tanulságos.
Mindezek mellett, tele van
szívfacsaró igazságokkal, melyek rávilágítanak arra, hogy egyes dolgokat
máshogyan fogj fel, és képesek elérni azt, hogy ezeken el is gondolkodj, megrágd
magadban, esetleg megfontold. Plusz pont az írónő részére, hogy nem közvetlenül
tuszkolja ezeket az olvasó, és Hadley elé, hanem, olyan kis csavarokkal, mint a
különféle aláhúzott könyvrészletek, viccesnek tűnő beszélgetések, melyek igazi
mondandója csak később derül ki. Mind-mind olyanok, mint a kis magok, amiket
elszór, majd azok szép lassan, a cselekmény előrehaladtával, fokozatosan
kibújnak és kifejlődnek.
Ám a komolyságot, ami körüllengi
ezt a témát, feloldotta a romantikus szállal, köszönhetően Hadley és Oliver
találkozásának. Ketten együtt nagyon aranyosak. Lazák, fiatalok, üdék, és
viccesek. Rengeteg humor rejtőzik azokban a részekben, amikor együtt vannak. Óriásiak!
„– Ez a legjobb felhőfajta.
– Miért?
– Mert úgy néz ki, ahogyan a felhőt elképzeljük, amilyennek gyerekként lerajzoljuk. És ez tök jó, nem? A nap például sose néz ki úgy, amilyennek rajzoltuk.
– Mint egy kerék küllőkkel?
– Pontosan. A családtagjaim meg aztán pláne sose néztek ki úgy, amilyennek lerajzoltam őket.
– Pálcikaembereknek?
– Na de kérlek! – tiltakozik Oliver. – Minek nézel te engem? Még kéz- és lábfejet is rajzoltam rájuk!”
– Miért?
– Mert úgy néz ki, ahogyan a felhőt elképzeljük, amilyennek gyerekként lerajzoljuk. És ez tök jó, nem? A nap például sose néz ki úgy, amilyennek rajzoltuk.
– Mint egy kerék küllőkkel?
– Pontosan. A családtagjaim meg aztán pláne sose néztek ki úgy, amilyennek lerajzoltam őket.
– Pálcikaembereknek?
– Na de kérlek! – tiltakozik Oliver. – Minek nézel te engem? Még kéz- és lábfejet is rajzoltam rájuk!”
Tetszett, hogy az érzelmeik
folyamatosan fejlődtek, és pontról-pontra alakultak át, noha már az első
perctől kezdve szikrázott köztük a levegő.
Örülök, hogy az írónő nem adott a
szájukba nagy, világmegváltó vallomásokat, hanem a korukhoz hűen kovácsolta
össze a párosukat, és úgy bánt velük, mintha valóban hús-vér tinédzserek
lennének. Pontosan emiatt váltak hihetővé.
És ami még kiemelkedő volt ennél
a történetnél, hogy mind a két főszereplő tudott valami újat mutatni, tanítani
a másiknak. Egymást csiszolták, terelgették és alakítgatták. Jennifer megmutatta,
hogy minden érmének két oldala van, csak megfelelő nézőpont kérdése az egész.
Oliver pedig egy olyan egyszerű,
hétköznapi, udvarias srác, akiről a legtöbb lány álmodik. És, hogy ezt még
fokozzuk, természetesen egy kócos hajú, brit akcentussal megáldott, vérbeli
angol srácról van szó. Kell ennél több? Aligha.
"A szerelem a legfurcsább, leglogikátlanabb dolog a világon."
A könyv stílusa könnyed, gyorsan
olvasható, és természetesen igazán szórakoztató. Az írónő nem veszik el az apró
részletekben, nem folytat hosszas monológokat egy-egy tárgy, helyszín vagy ruha
leírásánál, ehelyett megtalálta a megfelelő középutat, mellyel egyszerűen
elképzelhető minden. Olyan, mintha filmként elevenedne meg az egész történet az
olvasók előtt.
Mindenkinek ajánlom, mert a
komoly téma mellett kellően csajos (erről az esküvő is gondoskodik),
romantikus, és segít kikapcsolni.
Nekem meg komolyan kedvem támadt
repülni, mert simán elhiszem, hogy az, ami a főszereplőkkel megtörtént, bárki
mással is előfordulhat.
Ui.: Szívem szerint minden szülő kezébe nyomnám a kötetet, főként az apukákéba!
Ui.: Szívem szerint minden szülő kezébe nyomnám a kötetet, főként az apukákéba!
"A szülőknek nincs mindenben igazuk – mondja Hadley. – Csak néha eltart egy darabig, mire erre rájön az ember. "
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő:Hadley és Oliver
Kedvenc jelenet: Hadley-Oliver tánca
Negatívum:-
Borító: 5/5