Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra?

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632612072
Oldalszám: 276 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Oliver és Hadley

Saját véleményem:
Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy: Vajon létezik szerelem első látásra?, akkor egyértelműen azt felelném, IGEN, ez a könyv az!

Azóta szemeztem vele, mióta megjelent nálunk. Valamiért mindig is vonzott, noha egyetlen értékelést, idézetet sem láttam róla/belőle azelőtt, sőt továbbmegyek, még csak a fülszövegét sem olvastam el. Ám most, hogy végre volt szerencsém hozzá, határozottan azt kell mondanom, nem hiába akartam én őt annyira.

A fülszövege alapján mindenki azt gondolhatná, hogy ez egy újabb romantikus kis limonádé lesz, de nem! Ennek a történetnek a szerelmi szál mellett, van egy igen fontos mondanivalója, ami manapság sajnos eléggé aktuális téma a való életben: elvált szülők gyerekének lenni. (Jennifer ezen belül is az apa-lánya kapcsolatra fektette a legnagyobb hangsúlyt, annak minden rejtelmével, szépségével és árnyoldalával.) 

„Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?”

Aki volt már hasonló helyzetben, az tökéletesen át fogja érezni az egész sztori mondandóját, mert Hadley, a főszereplőlány úgy gondolkodik, mint bármelyik hétköznapi lány, nagyon könnyű vele azonosulni, megérteni, min megy keresztül. Olyan, mintha nem egy fiktív karakterről szólna az egész, hanem magáról az olvasóról.

Aki pedig olyan szerencsés, hogy nem élt át még ilyen szituációt, az most rendkívül valósághűen megtapasztalhatja, milyen is az. A lényeg tehát, mind a két oldalról tanulságos.

Mindezek mellett, tele van szívfacsaró igazságokkal, melyek rávilágítanak arra, hogy egyes dolgokat máshogyan fogj fel, és képesek elérni azt, hogy ezeken el is gondolkodj, megrágd magadban, esetleg megfontold. Plusz pont az írónő részére, hogy nem közvetlenül tuszkolja ezeket az olvasó, és Hadley elé, hanem, olyan kis csavarokkal, mint a különféle aláhúzott könyvrészletek, viccesnek tűnő beszélgetések, melyek igazi mondandója csak később derül ki. Mind-mind olyanok, mint a kis magok, amiket elszór, majd azok szép lassan, a cselekmény előrehaladtával, fokozatosan kibújnak és kifejlődnek.

Ám a komolyságot, ami körüllengi ezt a témát, feloldotta a romantikus szállal, köszönhetően Hadley és Oliver találkozásának. Ketten együtt nagyon aranyosak. Lazák, fiatalok, üdék, és viccesek. Rengeteg humor rejtőzik azokban a részekben, amikor együtt vannak. Óriásiak!

„– Ez a legjobb felhőfajta.
– Miért?
– Mert úgy néz ki, ahogyan a felhőt elképzeljük, amilyennek gyerekként lerajzoljuk. És ez tök jó, nem? A nap például sose néz ki úgy, amilyennek rajzoltuk.
– Mint egy kerék küllőkkel?
– Pontosan. A családtagjaim meg aztán pláne sose néztek ki úgy, amilyennek lerajzoltam őket.
– Pálcikaembereknek?
– Na de kérlek! – tiltakozik Oliver. – Minek nézel te engem? Még kéz- és lábfejet is rajzoltam rájuk!”

Tetszett, hogy az érzelmeik folyamatosan fejlődtek, és pontról-pontra alakultak át, noha már az első perctől kezdve szikrázott köztük a levegő.

Örülök, hogy az írónő nem adott a szájukba nagy, világmegváltó vallomásokat, hanem a korukhoz hűen kovácsolta össze a párosukat, és úgy bánt velük, mintha valóban hús-vér tinédzserek lennének. Pontosan emiatt váltak hihetővé.

És ami még kiemelkedő volt ennél a történetnél, hogy mind a két főszereplő tudott valami újat mutatni, tanítani a másiknak. Egymást csiszolták, terelgették és alakítgatták. Jennifer megmutatta, hogy minden érmének két oldala van, csak megfelelő nézőpont kérdése az egész.

Oliver pedig egy olyan egyszerű, hétköznapi, udvarias srác, akiről a legtöbb lány álmodik. És, hogy ezt még  

fokozzuk, természetesen egy kócos hajú, brit akcentussal megáldott, vérbeli angol srácról van szó. Kell ennél több? Aligha.

"A szerelem a legfurcsább, leglogikátlanabb dolog a világon."

A könyv stílusa könnyed, gyorsan olvasható, és természetesen igazán szórakoztató. Az írónő nem veszik el az apró részletekben, nem folytat hosszas monológokat egy-egy tárgy, helyszín vagy ruha leírásánál, ehelyett megtalálta a megfelelő középutat, mellyel egyszerűen elképzelhető minden. Olyan, mintha filmként elevenedne meg az egész történet az olvasók előtt.

Mindenkinek ajánlom, mert a komoly téma mellett kellően csajos (erről az esküvő is gondoskodik), romantikus, és segít kikapcsolni.

Nekem meg komolyan kedvem támadt repülni, mert simán elhiszem, hogy az, ami a főszereplőkkel megtörtént, bárki mással is előfordulhat.

Ui.: Szívem szerint minden szülő kezébe nyomnám a kötetet, főként az apukákéba! 

"A szülőknek nincs mindenben igazuk – mondja Hadley. – Csak néha eltart egy darabig, mire erre rájön az ember. "

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő:Hadley és Oliver

Kedvenc jelenet: Hadley-Oliver tánca

Negatívum:-

Borító: 5/5