Hush, hush extra

Becca Fitzpatrick Crescendo (Csitt, csitt sorozat 2. kötete) című könyvének eredeti 3. fejezetét olvashatjátok az én fordításomban. A fejezetet azért törölték végül, mert Folt és Nora kapcsolata túlságosan kiszámíthatóvá vált, és nagyon hamar fedte fel Scott kilétét. Ugyanakkor sok törölt rész felfedezhető a végső kiadásban is.

Crescendo - Az eredeti harmadik fejezet

A konyhába lépve felkapcsoltam a villanyt, és az első dolog, amit megláttam, az a konyhapulton heverő papírdarab volt. Találkozzunk a kocsifelhajtón! Az üzenet Folt hanyag kézírásával lett írva.

A zsebembe tettem az üzenetét, és a nappaliban lévő ablakhoz* sétáltam. Folt fekete Jeep Commandere a járdaszegély mellett várakozott, a szitáló eső kivehető volt a fényszóró előtt.

Tárcsáztam Folt számát.

- Azt hittem, nem töltjük együtt többé az időt. - Szóltam, egy kissé sznob hanghordozással.

Szemlátomást még mindig sértődött és zavarodott voltam.

- Adódott egy kis problémánk.

- Miféle probléma?

- Vegyél fel valamilyen száraz ruhát, és gyere le!

- És ha nem?

- Még mindig haragszol rám. - Egy apró mosolyt véltem felfedezni a hangjában.

- Én nem vagyok rád dühös! Mintha te nevezted volna ezt szakításnak.

Még jobban elmosolyodott. - Szakítás? Úgy gondolod, együtt voltunk? Hivatalosan?

Majd' felrobbantam. - Nem! - Persze, hogy azt hittem, hivatalosan is járunk. Egyikünk sem nézett meg egyetlen másik nembe tartozó személyt, ami egyben azt is jelentette, hogy együtt vagyunk.

- Öltözz át, és gyere le, - mondta Folt - vagy különben én megyek fel, és öltöztetlek át magam!

- Nagyon vicces.

Az ablak másik oldalán láttam, ahogy kiszáll a Jeepből.

- Oké, oké! - tiltakoztam. - 5 perc múlva lent vagyok.

A fürdőszobában levetkőztem, majd a vizes ruháimat kiterítettem száradni. Törölközőbe csavartam magam, és keresztülmentem a folyosón a szobámig, csakhogy az ajtó nem nyílt ki. Mivel a kilincsgomb nem hagyta magát elfordítani, így feltételeztem, hogy belülről zárták be.

Újra felhívtam Folt mobilját.

- Miközben itt jártál, hogy elhelyezd az üzeneted, kizártál a szobámból. - Közöltem vele. - És mellesleg mit kerestél a hálómban?

- Nem mentem a szobád közelébe. Szabványos ajtózár?

- Igen.

- Van egy hullámcsatod?

- Nincs, még csak gemkapcsom sincs.

- Felmegyek és rápillantok, ha visszaértünk. Máris késésben vagyunk.

Egy pillanatig azon töprengtem, vajon honnan késhettünk el, de akadt egy sürgősebb megoldást kívánó gondom. - Nincs semmi ruhám. Még fehérnemű sem. Csak a törölközőmet viselem - semmi mást.

- Ez most egy meghívás lenne, hogy menjek fel?

A telefon egy centit lentebb csúszott az ujjaim között. - Inkább problémamegoldás. Hozzá kell jutnom a szekrényemhez.

- A segítségemet szeretnéd? - Kérdezte Folt.

Tiszta, száraz ruhára vágytam. Ha ehhez be kell engednem a házba Foltot, miközben a ruházatom egy törülközőből áll, hát legyen. Semmi nem történhetett. Csak egy kínos szituációról volt szó, ahol kizárólag egy hihetetlenül jóképű és teljes mértékig elérhetetlen srác állt rendelkezésre, hogy kisegítsen a bajból.

- Felmegyek. - Közölte.

Épp visszagyömöszöltem magam a vizes holmijaimba, mikor kopogtak a főbejáraton.

- Te vagy az? - Kérdeztem az ajtó másik oldalán várakozó alaktól.

- Nem, Hasfelmetsző Jack.

Nem volt vicces, tekintve, hogy bár sosem láttam még képet Hasfelmetsző Jack-ről, nem volt nehéz Folthoz hasonló alakot elképzelni. Sötét, kezelhetetlen haj. Átható, fekete szempár. Ajkak, melyek átlépik az illedelmesség határait, ha mosolyra húzódnak.

Kinyitottam az ajtót, Folt pedig besétált rajta. Koptatott farmert viselt, egy szürke pólóval, amelynek az ujja fel volt tűrve a könyökéig. A szokásos piszkos sapkája tette teljessé a képet.

Végignézett rajtam. - Hová tűnt a törölköző?

- Tedd a dolgod, aztán felöltözök, és öt perc múlva már itt sem vagyunk. – Tértem ki a válaszadás alól.

- Kicsit több idő kell, mint öt perc. - Mondta Folt. - Adj húsz percet, és megígérem, hogy nem fogsz csalódni.

- Csak nyisd ki az ajtót.

- Csakhogy tisztázzuk, - kezdte Folt, miközben a szobám felé haladtunk a folyosón. - Nem szakítottam veled. Annyit mondtam, hogy le kellene csitítani a dolgokat, amíg el nem telik Chesvan.

- Közölted, hogy nem kellene látnunk többet egymást.

- Azt mondtam, hogy nem kellene, hogy együtt lássanak bennünket.

- Akkor... most együtt vagyunk?

Folt megállt és hátranézett a válla felett, a tekintetünk találkozott. - Nem csókolok meg más lányokat, ha erre vagy kíváncsi.

A pulzusom felgyorsult.

- Ez nem csak Chesvan-ról szól. - Feleltem. - Mindketten tudjuk, hogy nem árulod el teljesen, miről is van szó. Ha azt gondoltad, nem vettem észre, hogy mostanában sokkal kevesebbet jársz felém, akkor gondold át újra!
Ez nem csak egy átlátszó kis vád volt. Az elmúlt két napban alig találkoztunk. Hiányoztak a véletlenszerű felbukkanásai, és az, hogy jó éjt kívánjon.

- Nincs szükséged arra, hogy tudd, mi áll emögött.

- Dühítő vagy!

Halványan elmosolyodott. - Biztonsági intézkedés.

- Mióta félsz a veszélytől?

- Amióta te is része vagy.

Könnyed remegés járta át a testem. - Tavaly egy bosszúszomjas gyilkos és a pszichopata exed vett üldözőbe - tudom kezelni a veszélyt.

Folt elindult felém, én pedig a falhoz préselődtem. A kezeit a vállaimon nyugtatta, a teste csak egy milliméterre volt az enyémtől. Egy esőcsepp vándorolt lefelé a hajáról, ami végül jeges hidegséggel érkezett a kulcscsontomra.

- Rengeteg féle veszélyről beszélünk - mondta, miközben ajkai finoman érintették az enyémeket. - Még szinte alig volt belőle részed.

Elengedett, megragadta a kilincset, határozottan nekiütötte a vállát az ajtónak, az pedig egy csattanással kinyílt. Felkapcsolta a villanyt, a szoba mégis sötét maradt.

- Kiégett az izzó. – állapította meg Folt. - Ha van másik, kicserélem most.

Elhaladtam mellette, és bementem az öltözőszekrényembe. - Kicserélem később. Honnan késünk el? - Becsuktam a szekrény ajtaját, felhúztam egy farmert, egy pólót és egy kapucnis felsőt. Mivel zuhogott, teniszcipőre esett a választásom és lófarokra, ami a hajamat illette, és közben elvetettem egy újabb réteg szempillaspirál felvitelének ötletét.

- Megfigyeltem a portlandi bandát, amelyben Scott Parnell is benne van. - Mondta Folt. - Folyton falakba ütközöm. Senki nem akar beszélni. Nem adnak ki semmilyen információt.

- Talán nem kérted elég kedvesen. - Mondtam az ajtón keresztül.

- Sosem kérdezek kedvesen, angyalom.

- Tőlem igen.

Lágy, bensőséges nevetés szaladt ki belőle. Egy mosolyt váltott ki belőlem... de gyorsan szemforgatásba ment át. Arra volt a legkevésbé szükségem, hogy Folt hatása alá kerüljek, pláne úgy, hogy egy sötét szobába voltam vele összezárva. Egy szobába, melynek elsődleges bútorzata egy ágyból állt.

Begomboltam a farmerem, és kinyitottam az ajtót. - Kész vagyok!

A szoba távolabbi végébe behatoltak az utcai fények. Folt végignyújtózott az ágyamon, kezeit összekulcsolta a feje alatt. A párnámat is maga alá gyűrte, biztosítva, hogy az illata még akkor is áradjon belőle, mikor megpróbálok elaludni. Már ekkor pontosan tudtam, miről fogok álmodni.

Kizártam minden további elmélkedést ebben a témában. Nyilvánvalóan még mindig éreztem valamit iránta, de nem akartam a saját farkát kergető kutyává válni, aki az őrületbe hajtja magát egy elérhetetlen dolog miatt. - Tehát mi a helyzet Scott-al és a bandával Portland-ben? - Kérdeztem.

Folt lelógatta a lábát az ágy szélén. - Pont ezt megyünk kideríteni.

- Kapok még valamilyen eligazítást?

- Mindent kifejtek az úton.

Lementünk a lépcsőn, elhagytuk a házat, és végigkocogtunk a felhajtón az esőben. Épp azon voltam, hogy kinyissam a Jeep utasülés felőli ajtaját, mikor Folt elkapta a könyököm, és megállított. Megnyomott valamit a slusszkulcson, aztán így szólt: - Most már veszélytelen.

- Ez meg mégis mi volt?

- Egy fokkal feljebb emeltem a biztonsági óvintézkedéseimet. Meg akartam kicsit nehezíteni annak a munkáját, aki el akarja tulajdonítani a Jeep-et. Az a feladatom, hogy megvédjelek. - oldalról pillantott rám. - Komolyan veszem a munkám.

Nem tudtam volna megmondani, hogy a hirtelen támadt remegésem a szavai hatására keletkezett, vagy a bőrömön átszivárgó esőcseppektől.

- Mondd el, mit tudtál meg eddig Scott-ról! - Kértem.

- Szerintem egy kicsit szervezettebb dologgal állunk szemben, mint egy banda.

Annyira tudtam! – Csőcselék talán?

Folt egy halvány mosoly kíséretében megrázta a fejét. - Egyelőre hívjuk szövetségnek. Egy jól szervezett, rendkívül funkcionális szövetség.

- Úgy érted, egy titkos egyesület?

- Inkább vérszövetség. Senki nem hajlandó beszélni, ami azt jelenti, hogy a tagokat megfelelő mértékig rettegésben tartják, és hogy valami rejtegetni valójuk van.

- És mihez fogunk most kezdeni?

- Biztatjuk egy kicsit Scott-ot, hogy megnyíljon. Egyelőre többet tud nálunk. Ezen megyünk változtatni.

Ez egy hajszálnyival több Keresztapás hangsúlyt kapott, mint amennyit még kellemesnek tartok.

- Pontosan mit is fogunk csinálni? - Kérdeztem, miközben elképzeltem, ahogy Folt kiráncigálja Scott-ot egy sötét sikátorba és addig rúgja gyomorszájon, amíg az ki nem böki az összes titkát, amit valaha őrizgetett.

- Elhajtunk Springvale-be és beszállunk egy biliárdjátszmába egy belvárosi teremben.

Springvale nagyjából akkora, mint Coldwater, és húsz percnyi autóútra volt az állam belseje felé. 

- Nem arról volt szó, hogy nem láthatnak minket együtt nyilvánosan?

- Nem leszünk bent együtt. Te bemész egyedül, kellemes meglepődsz, ahogy meglátod Scott-ot, és egész estére hozzáragadsz.

- Honnan tudod, hogy Scott ott lesz?

Folt behelyezte a slusszkulcsot a gyújtásba és beindította a motort. - Scott szerencsejáték-függő.

- És te nem?

A szája sarka mosolyra húzódott. - A különbség az, hogy én nyerek.

- Rendben, bemegyek és meglepődök. És te mit fogsz csinálni?

Felvett egy pilóta napszemüveget, és hátramenetbe tette a Jeep-et. - Ha elmondanám, azzal elrontanám a meglepetést.

- Miért kell nekem mindig meglepődnöm?

Elvigyorodott. - Olyan édes vagy, mikor meglepődsz.

*Bay window: amerkiai házak jellegzetes ablaka.