Tegyük fel, hogy eddigi életed minden plátói szerelmének írtál egy levelet, amolyan búcsúlevelet, amikor lemondtál róla. Aztán a leveleket szépen eltetted, sok más emlékkel együtt. És aztán hopp - egyszer csak minden levelet elküld valaki a címzettnek. Kíííínos. Nos, pontosan ez történik Lara Jeannel, és a Blogturné Klub 8 tagja vele együtt éli most át, mi történik egy ilyen nagy dráma után! Tarts velünk Te is, hogy megtudd, ki mit szól és mindez hogyan változtatja meg gyökeresen az életét!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994825
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Tóth István
Fülszöveg:
Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
Saját véleményem:
Hát... eleinte rezgett a léc, felbukkant mindaz, amit nem kedveltem korábbról: tőmondatok sokasága, idegesítő főszereplő, nála is bosszantóbb, hisztis testvérek, gyerekes, valamint a szereplők tényleges korához nem illő viselkedés. Bár ez így nem teljesen igaz. Akadtak részek, ahol gond nélkül sodródtam a történettel, míg máskor szerettem volna behúzni magamnak egyet amiért belevágtam egy újabb Jenny Han sorozatba, miközben tudtam, hogy ebből én már legalább tíz éve kinőttem. Aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy órák óta le sem tettem a könyvet, annyira elkapott a lendület. Élveztem, amit olvastam! Jenny Han a gyengébb kezdés után nem pusztán gyönyörűt mentett, hanem elvarázsolt, függővé tett. No, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, miért.
A történet főszereplője a 17 éves Lara Jean Song, aki ahányszor úgy érzi, reménytelenül szerelmes egy fiúba, szerelmeslevelet ír neki, amit postázás helyett végül elrak pávakék kalapdobozába. A rituálé előnye, hogy így képes lezárni ezeket a szerelmeket és továbblépni.
Sok évvel korábban is így tett, amikor Josh, legnagyobb szerelme, aki egyben a Song nővérek legjobb barátja és szomszédja, váratlanul összejött nővérével, Margot-val. Egy nap azonban, Margot elutazását követően, a doboz eltűnik, a levelek pedig egykori szerelmei postaládájában landolnak, ezzel mintegy valóra váltva Lara Jean legkínosabb rémálmát. Hogy a lány mentse a menthetőt, és ne tűnjön annyira cikinek, alkut köt a levelek egyik tulajdonosával, a suli leghelyesebb srácával, Peterrel, akinek szintén kapóra jön egy kamukapcsolat. Míg Lara Jean Josh elől menekül, addig Peter exbarátnőjét szeretné visszahódítani a kis látszat afférral, ami azonban rengeteg hazugságot és galibát szül...
Klisé klisé hátán, igen. A helyzet az, mégis nagyon jól működő klisékről beszélhetünk, melyek egyáltalán nem idegesítőek, inkább üdítőek. Hiába tűnnek külső szemlélőként gyerekesnek vagy unásig ismételtnek, élesben mindennek nyoma vész és csak a pozitív hatása érződik. Ám a klisék mellett azért új keletű gondolatok is felbukkannak szép számmal. Elsőnek rögtön ott van a búcsúzó szerelmeslevelek ötlete. Zseniális!
A plátói szerelem olyan, amit legalább egyszer - de jellemzően többször is - mindenki átél, főként tiniként, és az, hogy ezektől Lara Jean úgy igyekszik megszabadulni, hogy kiad minden benne felgyülemlett érzelmet, mintha az illető szemébe mondaná, jó gondolat. (Az más tészta, hogy én kicsit komolyabb levelekre számítottam, elfelejtve, hogy nem shakespeare-i karakterrel van dolgom, hanem egy fiatal lánnyal.) A baj ott kezdődik, ha ezek a levelek az ember tudtán kívül célba érnek. Elképzelni sem merem, mennyire kellemetlen érzés lehet, én tuti, hogy a föld alá süllyednék, szóval ebből a szempontból abszolút érthető, hogy a lány az első útjába kerülő menedék után nyúl, ami ebben az esetben Peter és a kamukapcsolat.
Tetszett, hogy Lara Jean tisztában volt egy ilyen hazugság következményeivel, mégis felvállalta az esetleges komplikációkat, mert úgy ítélte, ez a kisebb rossz. Az ember képes az aktuális jót választani, még akkor is, ha az hosszabb távon rosszabb, mint ami jelen helyzetben várna rá. Fiatalon meg aztán pláne könnyű elódázni az apokalipszist. Számomra emiatt vált szerethetően emberivé a hölgyemény. Itt láttam és tapasztaltam meg a karaktere valódi lényét. Addig csak annyit tudtam róla, amennyit az írónő a számba rágott, viszont az annyira száraz és ellentmondásos volt, hogy unszimpatikussá tette őt.Lara Jean karaktere a tettei által válik egyre szerethetőbbé (és hála az égnek igen távol áll Belly személyiségétől).
Aranyos, vidám lány, ámde tipikus középső testvér, aki felnéz már-már anyai szerepet betöltő nővérére, ugyanakkor mindent megtesz húgáért is, és valahogy megreked ebben a kettősségben. Mindig a második helyre szorítja magát, mindegy hogy pasiügyekről van szó, szórakozásról vagy családról. Ennek következtében viszont olyan, mintha nem is 17, hanem 14-15 éves lenne. Túl naiv.
Aztán jön Peter, és észrevétlenül felszínre hozza Lara Jean igazi énjét. Kinyitja, szélesebbre tárja előtte a világot, és átrendezi az érzelemvilágát. Mindezt olyan láthatatlanul, hogy nem csak a lány, de én sem eszméltem rá, míg az apuka ki nem mondta, mennyire pozitívan formálódott az elmúlt hónapok során csemetéje.
Ám Peter még valamit elér úgy, hogy azt senki észre sem veszi, elrabolja a női szíveket...
Sokáig nagy Josh drukker voltam, mert hát éljenek a cuki szomszédfiúk, le a menő sulikirályokkal. Csakhogy apró, jelentéktelennek tűnő gesztusokkal, szavakkal, érzelmekkel Peter úgy tört fel, mint a talajvíz, én meg azon kaptam magam, hogy összecsomagoltam a sátramat, és átcuccoltam a Team Peter táborba.
Ő tipikusan az a sablonsrác, akiért odáig vannak a lányok, de igazából senki nem tudja, milyen is valójában - ami ugye megint csak klisé... lenne, ha Peter csak és kizárólag szent lenne, de nem az. Vannak furcsaságai, amiért lehet rá haragudni, de közben elég egy hülye beszólás tőle és az ember lánya elolvad. És még csak azt sem lehet mondani, hogy örök szerelmet kínál, vagy nagy ajándékokkal halmozza el választottját. Nem. Ő az apró részletek embere.
Ami pedig a páros kapcsolatát illeti, a legjobb értelemben vett hétköznapi cukisággal tudnám jellemezni. Nem instant láv, nincsenek rózsaszín felhők vagy nagy ígéretek. Két kamasz van, némi kémiával fűszerezve, ami magától teszi a dolgát. De azt úgy, hogy a végére mindenki azt kívánja, ez ne egy kamukapcsolat legyen.
Persze ott van még az a rengeteg bonyodalom is, amit Peterék szövetsége okoz. Ahogy telnek a napok, úgy gabalyodnak bele jobban és jobban, egyre több résztvevőt bevonva hazugságuk hálójába.
"Különös érzés az, amikor az ember olyan sokáig vágyik valamire, vágyik valakire, majd egy szép napon, hirtelen elillan az egész."
A nyilvánvaló leveles-romantikus szál és konfliktus mellett azonban ott van még Janny Han már-már védjegyének számító családi vonatkozása is. Ha valami igazán ütős volt a Nyár trilógiában, akkor az a testvéri és ilyen-olyan rokoni szálak kidolgozottsága. Ezúttal sincs ez másként, kapunk egy nővér triót, egy magányos apukát, és egy elhunyt édesanyát, aki ugyan nem árnyékolja be a kis család életét, hiánya mégis érezhető.
Örülök, hogy Jenny Han nem az anya halálára helyezte a hangsúlyt, és hogy nem ezen keseregtünk, mert bár tényleg szörnyű tragédia, mégis sokszor felmerülő téma a regényekben, ellenben a hosszabb távú, leülepedett hatásával. Itt pedig többek között ezt figyelhettük meg azáltal, hogy a három lány életét miként formálta az anya hiánya. Továbbá ehhez társult egy külön testvéri szál is, mely egyáltalán nem volt felhőtlen, mindegyikük követett el ostobaságokat, mégis ettől vált igazivá. Nekem ugyan nincs testvérem, de a szüleim révén volt szerencsém testközelből megtapasztalni, milyen eltéphetetlen kötelék is ez. Mennyivel másabb, mint egy barátság. Ebből nem lehet kiszállni, úgy kiírtani, mintha nem is létezett volna. Tegyen bármit a másik, akkor is a testvérünk vannak. De ez visszafele is működik. Egy testvérnek meg kell felelni, nem lehet átgázolni az érzésein, ellenkező esetben akkora fájdalmat okoz, mint semmi más. Ez mind-mind olyan dolog, amit a Song nővérek mellett átélhetünk; jót is, rosszat is. Külsősként mondhatom, hogy sokszor bosszantott Kitty, vagy hogy Margot-tól a falra másztam, de nem az én testvéreim, így én nyugodtan vehetem a képzeletbeli péklapátot, Lara Jean nem. Neki maradnak a következmények, a fájdalom vagy a boldogság.Összességében azt tudom mondani, a számtalan klisé, az egyszerű írásmód vagy a kiszámíthatósága ellenére, A fiúknak, akiket valaha szerettem egy rettentő aranyos és egyben szórakoztató regény. Rég találkoztam már olyan tipikus, romantikus YA könyvvel, ami ennyire magába foglalta volna a műfaj lényegét. Hétköznapi, humoros, olvadozós, karakterközpontú, szerethető, habkönnyű történet, amit csak imádni lehet. Ha szeretitek a szerelmes, családcentrikus sztorikat, akkor szívből ajánlom! Jutalmul pedig egy kis keleti kultúrát is megismerhettek.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lara Jean, Peter
Kedvenc jelenet: Peter levelei és kb minden Peter-Lara Jean jelenet
Negatívum: Gen (Peter exe)
Borító: 5/5
Öltözz a könyvhöz!
Nyereményjáték
A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!
Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.
(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)
Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.
Részlet a szerelmeslevélből:
“Hogy miért ebbe a könyvbe írok? Miattad. Te tanítottál meg rá, hogy szeressem, pedig korábban megvetéssel tekintettem rá. Amikor nyitott szívvel és elmével másodszorra is elolvastam, mérhetetlenül kétségbeestem, másfelől viszont irigyeltem Sydney Cartont. Igen, Sydney-t, mert bár nem is remélhette, hogy a nő, akit szeret, viszontszereti majd, legalább beszélhetett neki az érzéseiről. Ő legalább tehetett valamit, hogy bizonyítsa szenvedélyét, még ha az a szenvedély halálra is volt ítélve.
A halált is vállaltam volna, hogy elmondhassam neked az igazat, ….. - ha bizonyos lehettem volna benne, hogy én leszek az, aki meghal. Ezért irigyeltem tehát Sydney-t. Mert szabad volt.”
Nézzetek be a többi állomásra is
01/13 Deszy könyvajánlója
01/14 Always Love a Wild Book
01/15 Kelly & Lupi olvas
01/16 CBooks
01/17 Zakkant olvas
01/18 Letehetetlen
01/20 Media Addict
01/21 Dreamworld
Ez a levél <3
VálaszTörlés