Becca Fitzpatrick visszatért! A nagy sikerű Csitt, Csitt sorozat szerzője ezúttal komolyabb regénybe vágta a fejszéjét. A Black Ice – Tükörjég hátborzongatóan lebilincselő regény, amit a Blogturné Klub hat bloggere ajánl a figyelmetekbe.
Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyereménypéldány egyikét!
Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994412
Oldalszám:
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Fülszöveg:
Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?
Saját véleményem:
Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik élnek-halnak a Csitt, csitt sorozatért és imádják Beccát. Erre a történetre pedig már a Black Ice külföldi megjelenésekor felfigyeltem, és izgatottam vártam, hogy végre hozzánk is befusson a meseszép, hangulatos borítójával együtt. Noha utóbbi kapcsán rezgett a léc, örülök, hogy a kiadó végül jól döntött és meghagyta a tökéletes csomagolást, ami nem pusztán gyönyörű, de beszédes is.
A Black Ice műfajából adódóan nagyon más, mint a legtöbb Vörös Pöttyös regény. Sokkal komorabb, veszélyesebb, sötétebb - elvégre is thriller, vagy mi a szösz. Jómagam ugyan nem vagyok egy nagy thriller rajongó, nem is igazán vagyok jártas a műfajban, de az biztos, hogy itt borzongtam ám rendesen. Az egész könyvnek van egy olyan tipikusan baljóslatú hangulata - mint a horrorfilmekben a zene, amiről mindenki tudja, hogy mindjárt történik valami szörnyű. És tulajdonképpen történik is...
Rögtön az elején egy gyilkossággal indítunk, ahol az áldozat bőrébe bújva átélhetjük a rettegéssel átitatott rádöbbenést, és a majdani haldoklás kínzó folyamatát, mely kellőképp megalapozza a hangulatot, ami a későbbiek során csak méginkább fokozódik.
Becca Fitzpatrick hátborzongató részletességgel válogatta össze az olyan idegborzoló háttérelemeket, melyek elengedhetetlenek egy hasonló sztorihoz.
Már önmagában az elég félelmetes, hogy főszereplőnk, Britt és idegesítően üresfejű barátnője, úton a hegyi-erdei nyaralóhoz egy szerpentines részen, heves széllökésektől kísért hóviharban ragad, távol a civilizációtól. Végig ott a kérdés, merjenek-e tovább menni autóval úgy, hogy semmit nem látnak és bármikor lezuhanhatnak, vagy álljanak meg az út közepén, vállalva, hogy egy nagyobb jármű beléjük rohan? És ha maradnak, mit csináljanak, hogy ne fagyjanak meg? Az egész éjszakás fűtéshez nem elég a tank, kimenni őrültség, de mégsincs más megoldás. Bízniuk kell benne, hogy találnak egy faházat, nyaralót vagy vadászőrsöt. Azzal azonban nem számolnak, hogy olyan házba kopogtatnak be, mely egy életre szóló élményt tartogat számukra, melyben nem kisebb a tét, mint önnön életük.
Ami kezdetben reményteli menedéknem tűnik, hamar rémálommá válik, ugyanis a házban meghúzódó fiúk túszul ejtik őket, és a sok havas-hegyi kalamajka során (mialatt Britt exbarátja is felbukkan) belegabalyodnak egy gyilkosságsorozatba is, melyből nem hiányozhat az izgalom, szerelem és az idővel való versenyfutás sem.
Maga a történet rendkívül eseménydús és csavaros. A karakterek viselkedése megtévesztő, nehéz kisakkozni, hogy ki a gyilkos, ki közeledik ártó vagy éppen védelmező szándékkal. Egy kis elbizonytalanító árnyalat mindegyik fiúban megvan. És éppen emiatt sikerült Beccának sokáig megvezetnie. Nem tudtam, ki a jó, ki a rossz, kinek a cselekedetei lepleznek valamit, amiről nem akarja, hogy tudjak, miközben meg a szép lassan elénk táruló jelekből össze lehet rakosgatni a megoldást. A hangsúly viszont a lassanon van. Az írónő úgy csűri-csavarja a szálakat, hogy fokozatosan ébren tartsa az olvasó kíváncsiságát, és arra ösztökélje, hogy mind gyorsabban és gyorsabban akarjon haladni. Engem olyannyira felcsigáztak a rejtélyek, hogy alig bírtam lerakni a könyvet. Állandóan azzal győzködtem magamat, hogy csak még egy fejezet, utána becsukjuk. Aha... még vagy öt-hat.
Ami pedig a karaktereket illeti, elég széles skálán mozogtak. Britt legjobb barátnőjében a sors furcsa fintoraként több ex-legjobb barátnőmre ismertem. Amellett, hogy irtó sekélyes és üresfejű libaként tündökölt, még önző, buta, sekélyes is volt, aki szüntelenül azt leste, miben múlhatja felül Brittet.
Kezdetben persze Britt sem tűnt sokkal jobbnak nála, az eltelt évek során Kolbie-hoz csiszolódott, elnyomva valódi személyiségét. Csakhogy barátnőjével ellentétben a regény során komoly fejlődésen esett át. Kész felüdülés volt látni, bizonyos események következtében miként engedte szabadjára eredeti önmagát, a benne lakozó értelmes, életrevaló, talpraesett, szerethető csajszit, akiért lehetett drukkolni.
Ám a kedvenc karakterem egyértelműen a titokzatos Jude lett. Ő már első pillanatban felkeltette a figyelmemet, és élvezet volt kideríteni, melyik oldalon is áll - függetlenül attól, hogy milyen szerepet tölt be a játszma során.
Mindent egybevetve a Black Ice engem teljesen elvarázsolt. A vastag hótakaróval borított táj egyszerre volt gyönyörű és hátborzongató, a cselekmény pörgött, bármerre fordultam veszélybe vagy titokba botlottam. Féltem, izgultam, reménykedtem, rémüldöztem, borzongtam, olvadoztam, és összeszoruló gyomorral drukkoltam a kedvenceimért.
Ajánlom a Becca Fitzpatrick rajongóknak, valamint azoknak, akik szeretnének egy hátborzongató YA thrillert olvasni. Viszont téli túrázásokhoz ne ezt a regényt csomagoljátok be!
Pontszám: 5/5
A Black Ice műfajából adódóan nagyon más, mint a legtöbb Vörös Pöttyös regény. Sokkal komorabb, veszélyesebb, sötétebb - elvégre is thriller, vagy mi a szösz. Jómagam ugyan nem vagyok egy nagy thriller rajongó, nem is igazán vagyok jártas a műfajban, de az biztos, hogy itt borzongtam ám rendesen. Az egész könyvnek van egy olyan tipikusan baljóslatú hangulata - mint a horrorfilmekben a zene, amiről mindenki tudja, hogy mindjárt történik valami szörnyű. És tulajdonképpen történik is...
Rögtön az elején egy gyilkossággal indítunk, ahol az áldozat bőrébe bújva átélhetjük a rettegéssel átitatott rádöbbenést, és a majdani haldoklás kínzó folyamatát, mely kellőképp megalapozza a hangulatot, ami a későbbiek során csak méginkább fokozódik.
Becca Fitzpatrick hátborzongató részletességgel válogatta össze az olyan idegborzoló háttérelemeket, melyek elengedhetetlenek egy hasonló sztorihoz.
Már önmagában az elég félelmetes, hogy főszereplőnk, Britt és idegesítően üresfejű barátnője, úton a hegyi-erdei nyaralóhoz egy szerpentines részen, heves széllökésektől kísért hóviharban ragad, távol a civilizációtól. Végig ott a kérdés, merjenek-e tovább menni autóval úgy, hogy semmit nem látnak és bármikor lezuhanhatnak, vagy álljanak meg az út közepén, vállalva, hogy egy nagyobb jármű beléjük rohan? És ha maradnak, mit csináljanak, hogy ne fagyjanak meg? Az egész éjszakás fűtéshez nem elég a tank, kimenni őrültség, de mégsincs más megoldás. Bízniuk kell benne, hogy találnak egy faházat, nyaralót vagy vadászőrsöt. Azzal azonban nem számolnak, hogy olyan házba kopogtatnak be, mely egy életre szóló élményt tartogat számukra, melyben nem kisebb a tét, mint önnön életük.
Ami kezdetben reményteli menedéknem tűnik, hamar rémálommá válik, ugyanis a házban meghúzódó fiúk túszul ejtik őket, és a sok havas-hegyi kalamajka során (mialatt Britt exbarátja is felbukkan) belegabalyodnak egy gyilkosságsorozatba is, melyből nem hiányozhat az izgalom, szerelem és az idővel való versenyfutás sem.
Maga a történet rendkívül eseménydús és csavaros. A karakterek viselkedése megtévesztő, nehéz kisakkozni, hogy ki a gyilkos, ki közeledik ártó vagy éppen védelmező szándékkal. Egy kis elbizonytalanító árnyalat mindegyik fiúban megvan. És éppen emiatt sikerült Beccának sokáig megvezetnie. Nem tudtam, ki a jó, ki a rossz, kinek a cselekedetei lepleznek valamit, amiről nem akarja, hogy tudjak, miközben meg a szép lassan elénk táruló jelekből össze lehet rakosgatni a megoldást. A hangsúly viszont a lassanon van. Az írónő úgy csűri-csavarja a szálakat, hogy fokozatosan ébren tartsa az olvasó kíváncsiságát, és arra ösztökélje, hogy mind gyorsabban és gyorsabban akarjon haladni. Engem olyannyira felcsigáztak a rejtélyek, hogy alig bírtam lerakni a könyvet. Állandóan azzal győzködtem magamat, hogy csak még egy fejezet, utána becsukjuk. Aha... még vagy öt-hat.
Ami pedig a karaktereket illeti, elég széles skálán mozogtak. Britt legjobb barátnőjében a sors furcsa fintoraként több ex-legjobb barátnőmre ismertem. Amellett, hogy irtó sekélyes és üresfejű libaként tündökölt, még önző, buta, sekélyes is volt, aki szüntelenül azt leste, miben múlhatja felül Brittet.
Kezdetben persze Britt sem tűnt sokkal jobbnak nála, az eltelt évek során Kolbie-hoz csiszolódott, elnyomva valódi személyiségét. Csakhogy barátnőjével ellentétben a regény során komoly fejlődésen esett át. Kész felüdülés volt látni, bizonyos események következtében miként engedte szabadjára eredeti önmagát, a benne lakozó értelmes, életrevaló, talpraesett, szerethető csajszit, akiért lehetett drukkolni.
Ám a kedvenc karakterem egyértelműen a titokzatos Jude lett. Ő már első pillanatban felkeltette a figyelmemet, és élvezet volt kideríteni, melyik oldalon is áll - függetlenül attól, hogy milyen szerepet tölt be a játszma során.
Mindent egybevetve a Black Ice engem teljesen elvarázsolt. A vastag hótakaróval borított táj egyszerre volt gyönyörű és hátborzongató, a cselekmény pörgött, bármerre fordultam veszélybe vagy titokba botlottam. Féltem, izgultam, reménykedtem, rémüldöztem, borzongtam, olvadoztam, és összeszoruló gyomorral drukkoltam a kedvenceimért.
Ajánlom a Becca Fitzpatrick rajongóknak, valamint azoknak, akik szeretnének egy hátborzongató YA thrillert olvasni. Viszont téli túrázásokhoz ne ezt a regényt csomagoljátok be!
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jude, Britt
Kedvenc jelenet: a könyv hangulata
Negatívum: Kolbie
Borító: 5/5
Nyereményjáték
A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét!
A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.
Megfejtendő tárgy:
„Nyelének egyik végén foglalatban lévő hegy, a másik végén kalapácsfok és csákányfej féleség található.”
Nézzetek be a többi állomásra is
01/05 Deszy könyvajánlója
01/07 MFKata gondolatai
01/09 Media Addict
01/11 CBooks
01/13 Könyvszeretet
01/15 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése