A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laure: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.
Estelle Laure: Tomboló fény
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616742
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Őri Pélter
Fülszöveg:
Hol van a remény, mikor magadra maradsz, és egyedül kell megküzdened a világgal? Mi adhat erőt, mikor nem csak saját magadért, hanem szeretteid helyett is neked kell harcolni?
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.
Saját véleményem:
A Tomboló fény olyan, mintha Jennifer E. Smith és David Levithan összefogott volna egy közös regény erejéig. Picit elvont, tele van hétköznapi életigazságokkal, és úgy szól valamiről, hogy közben mégsem szól semmiről.
Ez a történet nem egy édes-habos romantikus sztori, nincsenek benne gonosz boszorkányok, ártani akaró drámakirálynők, mégcsak fájdalmas titkok se. Itt csak az élet van. Pontosabban annak egy kiragadott szeletkéje. Ebből adódóan a mű felépítése igazán egyedinek mondható. Nem is igazán tudom, mikor olvastam utoljára - ha egyáltalán olvastam valaha - olyan könyvet, ahol a tényleges cselekményt a mindennapi gondok jelentették, és úgy ért volna véget, mintha csak én, az olvasó, elköltöztem volna egy másik országba.
Miután befejeztem az olvasást, "Ez most komoly?!" fejet vágtam, rettentően dühös voltam az írónőre, hogy bár bizonyos dolgokra kaptam választ, de végeredményben ugyanott álltam, mint a legelső szó esetében. Aztán ahogy leülepedtek az élményeim, rájöttem, hogy Estelle Laure-t utálhatom, ahogy csak akarom, de ő a valóságot adta nekem, és sajnos bizonyos kérdésekre a hétköznapi élet során sincsenek válaszok. A regény során én pusztán egy turista voltam, aki a "nyaralása" alatt bekapcsolódhatott egy kis közösség életébe, de aztán pakolnia kellett, hogy hazatérjen.
De hogy valóban miről is szól a mű? Két fiatal lány kitartásáról, és arról, hogy a fény mindig ott van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk az ablakot, hogy meglássuk és ránk ragyoghasson.
Kevésbé burkoltan pedig:
A 17 éves Lucille és a 9 éves húga, Wren egyik napról a másikra egyedül marad. Édesapjuk egy számukra ismeretlen szanatóriumban dekkol, míg édesanyjuk útra kel, hogy összeszedje magát, mondván, hamarosan hazatér. Csakhogy hiába telnek a napok, a nő nem bukkan fel, nem keresi lányait. Ellenben a számlák gyűlnek, a hűtő ürül, és a város lakói számára is egyre feltűnőbbé válik a két fiatal magánya. Lucille-nek tehát tennie kell valamit, ha nem akarja felhívni magukra a gyámhatóság figyelmét, és nem éhen halni sem szeretnének.
A történet tehát lényegében arról szól, hogy Lucille, a csendes, kissé zárkózott természetű kamaszlány miként tör ki a korlátai közül, hogy sutba vágva gátlásosságát, munkát szerezzen, s felnőtteket megszégyenítő módon tegyen tanúbizonyságot a testvéri kötelék elszakíthatatlanságáról, miközben saját, legjobb barátnős, fiús, kamaszkori problémával is meg kell küzdenie.
Estelle Laure, ha kicsit felnagyítva is, de remek témákat piszkált meg, s vetett fel - bizonyos esetekben hagyva, hogy az olvasó magától jöjjön rá a szituációban rejlő üzenetre. Szerettem elmerülni a lányok életében, és csak úgy, minden, az adottnál nagyobb gond nélkül sodródni az árral. Kifejezetten üdítő volt, hogy hősnőnk nem akarta megváltani a világot, nem jajongott a sérelmei miatt, hanem abszolút hétköznapi módon megélte őket, és amin csak tudott, megpróbált felülkerekedni. Problémákból pedig azért bőven kijutott szegény Lucille-nek, minthogy a családi gondok mellett sikerült belezúgnia legjobb barátnője ikertestvérébe, aki bár nem volt szabad, mégis viszonozta a lány érzelmeit.
Picit elcsépelt, sablonos húzásról beszélhetünk, hiszen megannyi regénnyel találkozhatunk, melyben ehhez hasonló fordulat ékelődött barátságok közé, mégis, a románc(ocska) része képes volt újat mutatni.
Számomra kifejezetten tetszett, hogy Lucille és Digby fellángolása nem akart több lenni, mint ami. Végeredménytől függetlenül teljesen reálisan járta körbe a tinédzser szerelem minden velejáróját, anélkül, hogy örök szerelmet ígért volna.
Ami viszont kevésbé tetszett, az a kidolgozás és a gyors ütemű befejezés. Tény és való, könnyen olvasható, gördülékeny történet, nekem mégis túl egyszerű volt a szöveg. Nem sikerült átélnem az olvasottakat, és a szereplők sem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint egyébként szoktak. Persze ettől eltekintve tartalmilag elérte, amit kellett, csak az a picike szikra hiányzott a maximumhoz.
Mindent egybevetve, a Tomboló fény egy könnyed kis történet, gondolatébresztő üzenettel. Elsősorban David Levithan és Jennifer E. Smith rajongóknak ajánlom.
Ez a történet nem egy édes-habos romantikus sztori, nincsenek benne gonosz boszorkányok, ártani akaró drámakirálynők, mégcsak fájdalmas titkok se. Itt csak az élet van. Pontosabban annak egy kiragadott szeletkéje. Ebből adódóan a mű felépítése igazán egyedinek mondható. Nem is igazán tudom, mikor olvastam utoljára - ha egyáltalán olvastam valaha - olyan könyvet, ahol a tényleges cselekményt a mindennapi gondok jelentették, és úgy ért volna véget, mintha csak én, az olvasó, elköltöztem volna egy másik országba.
Miután befejeztem az olvasást, "Ez most komoly?!" fejet vágtam, rettentően dühös voltam az írónőre, hogy bár bizonyos dolgokra kaptam választ, de végeredményben ugyanott álltam, mint a legelső szó esetében. Aztán ahogy leülepedtek az élményeim, rájöttem, hogy Estelle Laure-t utálhatom, ahogy csak akarom, de ő a valóságot adta nekem, és sajnos bizonyos kérdésekre a hétköznapi élet során sincsenek válaszok. A regény során én pusztán egy turista voltam, aki a "nyaralása" alatt bekapcsolódhatott egy kis közösség életébe, de aztán pakolnia kellett, hogy hazatérjen.
De hogy valóban miről is szól a mű? Két fiatal lány kitartásáról, és arról, hogy a fény mindig ott van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk az ablakot, hogy meglássuk és ránk ragyoghasson.
Kevésbé burkoltan pedig:
A 17 éves Lucille és a 9 éves húga, Wren egyik napról a másikra egyedül marad. Édesapjuk egy számukra ismeretlen szanatóriumban dekkol, míg édesanyjuk útra kel, hogy összeszedje magát, mondván, hamarosan hazatér. Csakhogy hiába telnek a napok, a nő nem bukkan fel, nem keresi lányait. Ellenben a számlák gyűlnek, a hűtő ürül, és a város lakói számára is egyre feltűnőbbé válik a két fiatal magánya. Lucille-nek tehát tennie kell valamit, ha nem akarja felhívni magukra a gyámhatóság figyelmét, és nem éhen halni sem szeretnének.
A történet tehát lényegében arról szól, hogy Lucille, a csendes, kissé zárkózott természetű kamaszlány miként tör ki a korlátai közül, hogy sutba vágva gátlásosságát, munkát szerezzen, s felnőtteket megszégyenítő módon tegyen tanúbizonyságot a testvéri kötelék elszakíthatatlanságáról, miközben saját, legjobb barátnős, fiús, kamaszkori problémával is meg kell küzdenie.
Estelle Laure, ha kicsit felnagyítva is, de remek témákat piszkált meg, s vetett fel - bizonyos esetekben hagyva, hogy az olvasó magától jöjjön rá a szituációban rejlő üzenetre. Szerettem elmerülni a lányok életében, és csak úgy, minden, az adottnál nagyobb gond nélkül sodródni az árral. Kifejezetten üdítő volt, hogy hősnőnk nem akarta megváltani a világot, nem jajongott a sérelmei miatt, hanem abszolút hétköznapi módon megélte őket, és amin csak tudott, megpróbált felülkerekedni. Problémákból pedig azért bőven kijutott szegény Lucille-nek, minthogy a családi gondok mellett sikerült belezúgnia legjobb barátnője ikertestvérébe, aki bár nem volt szabad, mégis viszonozta a lány érzelmeit.
Picit elcsépelt, sablonos húzásról beszélhetünk, hiszen megannyi regénnyel találkozhatunk, melyben ehhez hasonló fordulat ékelődött barátságok közé, mégis, a románc(ocska) része képes volt újat mutatni.
Számomra kifejezetten tetszett, hogy Lucille és Digby fellángolása nem akart több lenni, mint ami. Végeredménytől függetlenül teljesen reálisan járta körbe a tinédzser szerelem minden velejáróját, anélkül, hogy örök szerelmet ígért volna.
Ami viszont kevésbé tetszett, az a kidolgozás és a gyors ütemű befejezés. Tény és való, könnyen olvasható, gördülékeny történet, nekem mégis túl egyszerű volt a szöveg. Nem sikerült átélnem az olvasottakat, és a szereplők sem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint egyébként szoktak. Persze ettől eltekintve tartalmilag elérte, amit kellett, csak az a picike szikra hiányzott a maximumhoz.
Mindent egybevetve, a Tomboló fény egy könnyed kis történet, gondolatébresztő üzenettel. Elsősorban David Levithan és Jennifer E. Smith rajongóknak ajánlom.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Wren
Kedvenc jelenet: Lucille munkahelyi jelenetei
Negatívum: összecsapott befejezés
Borító: 5/5
Nyereményjáték
Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Nézzetek be a többi állomásra is
04/17 Media Addict
04/19 Deszy könyvajánlója
04/21 Dreamworld
04/23 Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése