A Maxim Könyvkiadó a Könyvhétre jelentette meg J.P. Delaney: A lány a múltból című könyvét, mely az amerikai és az angliai megjelenés után több mint 35 országban került a könyvespolcokra óriási sikerrel, és a filmes jogok is elkeltek. Tarts a Blogturnés bloggerekkel ennek a misztikus thrillernek a blogturnéján, és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617435
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Sóvágó Katalin
Fülszöveg:
A lány a vonaton és a Holtodiglan után itt az új lélektani thriller, amely két nő váratlan szerencséjéből és rejtélyes sorsából forogja ki magát a kétszínűség, a halál és a csalás kaleidoszkópjává.
Írja össze azokat a tárgyakat, amelyeket nélkülözhetetlennek tart! A kérdés különösnek, sőt tolakodónak tűnik – és a két nő számára, akik megválaszolják, pusztítóak lesznek a következmények.
EMMA
A sokkoló betöréstől megviselt Emma új lakásba akar költözni, ám egyetlen helyet sem talál megfizethetőnek vagy elég biztonságosnak. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a Folgate Street egy számba. A ház az építészet remeke: minimalista tervrajz, halvány kő, táblaüveg, égig érő falak. Ám vannak szabályok. A titokzatos építész, a tervező, továbbra is parancsol a házban: nincs könyv, nincs díszpárna, nincs fénykép, sem rendetlenség, egyáltalán semmiféle személyes tárgy. A teret arra szánták, hogy megváltoztassa azt, aki benne él – és ez be is következik.
JANE
Magánéletének tragédiája után Jane új életet akar kezdeni. Amikor rátalál a Folgate Street egyes számra, azonnal megtetszik neki a ház, és annak zárkózott, vonzó tervezője. Röviddel beköltözése után Jane értesül a hozzá külsőre és korban is hasonlító, előző lakó tragikus balesetéről. Miközben Jane megpróbálja szétszálazni az igazságot és a hazugságot, akaratlanul is ugyanazokat a mintákat követi, ugyanazokat a döntéseket hozza, ugyanazokkal az emberekkel hozza össze a véletlen, és ugyanazt a rettegést éli át, mint az előző lány.
Írja össze azokat a tárgyakat, amelyeket nélkülözhetetlennek tart! A kérdés különösnek, sőt tolakodónak tűnik – és a két nő számára, akik megválaszolják, pusztítóak lesznek a következmények.
EMMA
A sokkoló betöréstől megviselt Emma új lakásba akar költözni, ám egyetlen helyet sem talál megfizethetőnek vagy elég biztonságosnak. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a Folgate Street egy számba. A ház az építészet remeke: minimalista tervrajz, halvány kő, táblaüveg, égig érő falak. Ám vannak szabályok. A titokzatos építész, a tervező, továbbra is parancsol a házban: nincs könyv, nincs díszpárna, nincs fénykép, sem rendetlenség, egyáltalán semmiféle személyes tárgy. A teret arra szánták, hogy megváltoztassa azt, aki benne él – és ez be is következik.
JANE
Magánéletének tragédiája után Jane új életet akar kezdeni. Amikor rátalál a Folgate Street egyes számra, azonnal megtetszik neki a ház, és annak zárkózott, vonzó tervezője. Röviddel beköltözése után Jane értesül a hozzá külsőre és korban is hasonlító, előző lakó tragikus balesetéről. Miközben Jane megpróbálja szétszálazni az igazságot és a hazugságot, akaratlanul is ugyanazokat a mintákat követi, ugyanazokat a döntéseket hozza, ugyanazokkal az emberekkel hozza össze a véletlen, és ugyanazt a rettegést éli át, mint az előző lány.
Saját véleményem:
J. P. Delaney történetéhez foghatóval eleddig nem találkoztam. Minden szempontból rendhagyó mű, már csak legfontosabb szereplője, a ház miatt is.
A lélektani thriller egyébiránt soha nem tartozott a kedvenc műfajaim közé, messzire elkerültem, így elsőre A lány a múltbólon is könnyedén átsiklottam. Ám amikor újra elém került, annyira megfogott a szerző házzal kapcsolatos alapgondolata, hogy úgy döntöttem, teszek vele egy próbát.
Képzeljetek el egy házat, ami nem otthont nyújt, hanem átalakít, uralkodik rajtatok, ráadásul telis-tele van titkokkal. Ugye, hogy izgalmasan hangzik? Egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki, mint ahogy a két hősnő, Emma és Jane se tudott. Hiába a letisztult, minimalista, modern kinézet, hiába a sok szabály, vagy a furcsa elbírálás, mindkét hölgy menedéket lát a Folgate Street egyben, s vele együtt gyógyírt lelküket kínzó gyötrelmeikre.
De hogy mi vesz rá egy épelméjű embert, hogy egy olyan lakást béreljen, ahova nem viheti be a bútorait, könyveit, személyes tárgyait, nem aggathat ki képeket, nem tarthat állatot, vagy növényeket, a tervező beleegyezése nélkül nem alakíthat át semmit, ellenben folyamatosan figyelik, a ház különféle mérések alapján maga szabályozza a víz hőmérsékletét, a fény erősségét, teszteknek veti alá lakóját, és retorziókat alkalmaz, ha az illető megszegi a szabályokat? Sokáig én se értettem, elképzelni se tudtam, hogy lehet így élni.
Ahhoz, hogy rájöjjek a válaszra, előbb meg kellett ismernem mindkét hölgyet, ami nem volt egyszerű, lévén mind Emma, mind pedig Jane éppoly steril figura, mint maga a ház. Nehéz közel kerülni hozzájuk, végig két lépés távolságban állnak az olvasóval, ami alapvetően bosszantó lehetne, de nem az, köszönhetően a pergő cselekménynek, valamint az állandóan érkező információknak.
Emma és Jane élete onnantól, hogy elsőként beteszik a lábukat a Folgate Street egybe, végérvényesen összefonódik, mi több, a tervező elhunyt feleségének tragédiájával - a nőével, aki gyermekével együtt a ház alatt nyugszik - is kapcsolatba kerülnek.
A történetet két szemszögből ismerhetjük meg. Mindkettő tartalmaz egyéni drámát, mindazonáltal magában hordoz valamit a másikéból.
Emma egy szexuális bűntény főszereplőjeként próbál új életet kezdeni, mialatt eljárás folyik az őt bántalmazó férfi ellen. A lány előbb szakít párjával, majd viharos gyorsasággal új, kötelezettségektől mentes viszonyba bonyolódik a ház tervezőjével, Edwarddal. Hozzá hasonlóan Jane is fájó múltja miatt menekül a luxuslakásba, s alakít ki szenvedélyes kapcsolatot Edwarddal.
A szerző érdekfeszítő, s egyben bámulatos módját választotta annak, miként mutassa meg a nők és Edward kísértetiesen hasonló viszonyát, melyben tulajdonképpen nem is az érzések voltak a lényegesek, hanem az egész szisztémája. Az ismétlődő, egymást kiegészítő-folytató fejezetek, melyek mindig úgy és akkor változtak, hogy az olvasót még kíváncsibbá tegyék, egyszersmind elborzasszák, megteremtettek egy olyan hangulati alapot, melybe a gyilkosság(ok) ténye(i) könnyen belesimult(ak). Merthogy van két rejtély, amit a nők öncélúlag nekilátnak kibogozni. Az egyik Edward családjának tragédiája, a ház alá temetett nővel és gyerekkel, a másik pedig Emma halála.
Ahogy fentebb említettem, mostanáig nem volt dolgom lélektani thrillerrel, így nem rendelkezek kellő tudással ahhoz, hogy szakszerűen véleményezhessem a Delaney által felépített szálat. Mindazonáltal lehengerelt az az összetettség, a szálak szerteágazósága és egybefonódása, amit itt tapasztaltam. Fejezetről fejezetre egyre több kirakós elem került elém, amik néha összeálltak egymástól távoli kis egészekké, építették és előregördítették a cselekményt, mégsem engedték, hogy összerakhassam őket.
Tehát:
A történet felépítése hátborzongatóan bravúros! Lelkileg, cselekményileg és rejtélyileg is. Mindig akad egy aprócska újdonság, ami összeszorítja a gyomrot, elborzaszt, vagy heuréka pillanatot okoz.
Két dolog miatt mégsem tudom maximális pontszámmal illetni. Egyrészt Emma fejezeteinek szerkezete számomra roppant zavarónak bizonyult, gondolok itt a párbeszédjelek hiányára, és az ebből fakadó állandó mondom-mondtamozásra. Másrészt - és ez bánt legjobban -, a vége miatt. Félreértés ne essék, rettentő fordulatos, furfangos megoldással állt elő a szerző, amit imádtam, és nem győztem kapkodni a fejemet a tengernyi csavaron, mindazonáltal maradt egy szereplő, aki az elejétől kezdve jól fel lett építve, kapott mindenféle érdekes hátteret, végül mégis ott maradt kifejtetlenül. Sajnálom, hogy vele nem kezdett valami nagyobb volumenűt Delaney - én vártam.
Mindazonáltal izgatottan várom a filmet, kíváncsi leszek, hogyan fogják megoldani a két lány közti vágásokat, amik effektíve a sztori lényegét adják.
A lány a múltból egy félelmetesen jó lélektani thriller. Izgalmas, fordulatos, eseménydús, ráadásul olyan témákat érint, melyeket távolról sem lehet szokványosnak vagy hétköznapinak nevezni. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is nyitott az újdonságokra, netán szeretne egy pergő, titkokban bővelkedő regényt tartani a kezében.
A lélektani thriller egyébiránt soha nem tartozott a kedvenc műfajaim közé, messzire elkerültem, így elsőre A lány a múltbólon is könnyedén átsiklottam. Ám amikor újra elém került, annyira megfogott a szerző házzal kapcsolatos alapgondolata, hogy úgy döntöttem, teszek vele egy próbát.
Képzeljetek el egy házat, ami nem otthont nyújt, hanem átalakít, uralkodik rajtatok, ráadásul telis-tele van titkokkal. Ugye, hogy izgalmasan hangzik? Egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki, mint ahogy a két hősnő, Emma és Jane se tudott. Hiába a letisztult, minimalista, modern kinézet, hiába a sok szabály, vagy a furcsa elbírálás, mindkét hölgy menedéket lát a Folgate Street egyben, s vele együtt gyógyírt lelküket kínzó gyötrelmeikre.
De hogy mi vesz rá egy épelméjű embert, hogy egy olyan lakást béreljen, ahova nem viheti be a bútorait, könyveit, személyes tárgyait, nem aggathat ki képeket, nem tarthat állatot, vagy növényeket, a tervező beleegyezése nélkül nem alakíthat át semmit, ellenben folyamatosan figyelik, a ház különféle mérések alapján maga szabályozza a víz hőmérsékletét, a fény erősségét, teszteknek veti alá lakóját, és retorziókat alkalmaz, ha az illető megszegi a szabályokat? Sokáig én se értettem, elképzelni se tudtam, hogy lehet így élni.
Ahhoz, hogy rájöjjek a válaszra, előbb meg kellett ismernem mindkét hölgyet, ami nem volt egyszerű, lévén mind Emma, mind pedig Jane éppoly steril figura, mint maga a ház. Nehéz közel kerülni hozzájuk, végig két lépés távolságban állnak az olvasóval, ami alapvetően bosszantó lehetne, de nem az, köszönhetően a pergő cselekménynek, valamint az állandóan érkező információknak.
Emma és Jane élete onnantól, hogy elsőként beteszik a lábukat a Folgate Street egybe, végérvényesen összefonódik, mi több, a tervező elhunyt feleségének tragédiájával - a nőével, aki gyermekével együtt a ház alatt nyugszik - is kapcsolatba kerülnek.
A történetet két szemszögből ismerhetjük meg. Mindkettő tartalmaz egyéni drámát, mindazonáltal magában hordoz valamit a másikéból.
Emma egy szexuális bűntény főszereplőjeként próbál új életet kezdeni, mialatt eljárás folyik az őt bántalmazó férfi ellen. A lány előbb szakít párjával, majd viharos gyorsasággal új, kötelezettségektől mentes viszonyba bonyolódik a ház tervezőjével, Edwarddal. Hozzá hasonlóan Jane is fájó múltja miatt menekül a luxuslakásba, s alakít ki szenvedélyes kapcsolatot Edwarddal.
A szerző érdekfeszítő, s egyben bámulatos módját választotta annak, miként mutassa meg a nők és Edward kísértetiesen hasonló viszonyát, melyben tulajdonképpen nem is az érzések voltak a lényegesek, hanem az egész szisztémája. Az ismétlődő, egymást kiegészítő-folytató fejezetek, melyek mindig úgy és akkor változtak, hogy az olvasót még kíváncsibbá tegyék, egyszersmind elborzasszák, megteremtettek egy olyan hangulati alapot, melybe a gyilkosság(ok) ténye(i) könnyen belesimult(ak). Merthogy van két rejtély, amit a nők öncélúlag nekilátnak kibogozni. Az egyik Edward családjának tragédiája, a ház alá temetett nővel és gyerekkel, a másik pedig Emma halála.
Ahogy fentebb említettem, mostanáig nem volt dolgom lélektani thrillerrel, így nem rendelkezek kellő tudással ahhoz, hogy szakszerűen véleményezhessem a Delaney által felépített szálat. Mindazonáltal lehengerelt az az összetettség, a szálak szerteágazósága és egybefonódása, amit itt tapasztaltam. Fejezetről fejezetre egyre több kirakós elem került elém, amik néha összeálltak egymástól távoli kis egészekké, építették és előregördítették a cselekményt, mégsem engedték, hogy összerakhassam őket.
Tehát:
A történet felépítése hátborzongatóan bravúros! Lelkileg, cselekményileg és rejtélyileg is. Mindig akad egy aprócska újdonság, ami összeszorítja a gyomrot, elborzaszt, vagy heuréka pillanatot okoz.
Két dolog miatt mégsem tudom maximális pontszámmal illetni. Egyrészt Emma fejezeteinek szerkezete számomra roppant zavarónak bizonyult, gondolok itt a párbeszédjelek hiányára, és az ebből fakadó állandó mondom-mondtamozásra. Másrészt - és ez bánt legjobban -, a vége miatt. Félreértés ne essék, rettentő fordulatos, furfangos megoldással állt elő a szerző, amit imádtam, és nem győztem kapkodni a fejemet a tengernyi csavaron, mindazonáltal maradt egy szereplő, aki az elejétől kezdve jól fel lett építve, kapott mindenféle érdekes hátteret, végül mégis ott maradt kifejtetlenül. Sajnálom, hogy vele nem kezdett valami nagyobb volumenűt Delaney - én vártam.
Mindazonáltal izgatottan várom a filmet, kíváncsi leszek, hogyan fogják megoldani a két lány közti vágásokat, amik effektíve a sztori lényegét adják.
A lány a múltból egy félelmetesen jó lélektani thriller. Izgalmas, fordulatos, eseménydús, ráadásul olyan témákat érint, melyeket távolról sem lehet szokványosnak vagy hétköznapinak nevezni. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is nyitott az újdonságokra, netán szeretne egy pergő, titkokban bővelkedő regényt tartani a kezében.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: ha valakit mondani kell, akkor Jane
Kedvenc jelenet: jelenet nincs, de a házat, valamint az egymást kiegészítő váltakozó szemszögeket említeném
Negatívum: sterilitás
Borító: 5/5Sorozat: önálló
Nyereményjáték
Négy népszerű könyvcímet kell kitalálnotok, amiben szerepel A lány…. valamilyen formában. A nehézség az lesz, hogy csak egy részletet mutatunk hozzá a borítóból, ennek alapján kell kitalálnotok a megfejtést és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!
Nézzetek be a többi állomásra is
07/27 Szembetűnő
07/29 Dreamworld
07/31 Könyvvilág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése