Dreamworld

▼

2017. július 8., szombat

Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?



A General Press Kiadó jóvoltából megjelent Sabrina Jeffries legújabb regénye Mire vágyik egy herceg? címmel.
Maxmillian Cale igencsak furcsa üzenetet kap, mely szerint halottnak hitt testvére életben van. Minden szál a Manton Nyomozóiroda felé vezet, ahol nem talál mást, csak Lisette-et, ezért a lány segítségére szorul. Vajon tényleg él a testvére? Lisette csakugyan segítségére lehet?
A turné állomásain még többet megtudhattok a könyvről és meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét.


Sabrina Jeffries: Mire vágyik egy herceg?
Kiadó: General Press
ISBN: 9789634520139
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Hajnal Gabriella

Fülszöveg:
Egy nap váratlan látogató kopogtat a Manton Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös herceg, Maximilian Cale magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja ugyanis, hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta azt hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen azonban csak az igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó férfi húgát, aki hiába próbál magyarázattal szolgálni. Cale szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak ellene, a nő azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan. Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg kideríteni, hová tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a herceg testvére. Azért, hogy a nő tisztességén folt ne essen, kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként útra kelni. Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte helyzet megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás elé mégis tulajdon szívük állítja őket. Vajon hihetnek az érzéseiknek, és teret engedhetnek a vágyaiknak, vagy az egész nem több egy hirtelen fellángolásnál?
Sabrina Jeffries új sorozatának, A herceg embereinek első kötetében sem izgalmakból, sem szenvedélyből, sem pedig humorból nincs hiány. Igazi ínyencfalat a romantikus regények kedvelőinek.

Saját véleményem:
Sabrina Jeffriesre a Karácsonyi csoda során figyeltem fel. Lendületes stílusa szerethető karakterekkel, pergő cselekménnyel, na meg némi szenvedéllyel és rejtéllyel párosult, melynek elegye magában foglalta mindazt, amit a műfajtól várok.
Egy könyv olvasta után még nem mertem olyan nagy szavakkal dobálózni, mint a kedvenc, ám most, a Mire vágyik egy herceg? után már egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy Sarah MacLean és Monica McCarthy mellett új kedvencet avattam történelmi romantikus szerzők terén.
Mostani regénye annyira bájos, humoros, és izgalmas, hogy lehetetlen nem nyakig elmerülni benne.

Lisette személyében igazán különc hősnőt köszönthetünk. Szókimondó, szabadságvágyó, kíváncsi természet, nem tűrheti a korlátokat és az elnyomást. Karakterének pedig komplikált családi háttere ad extra színezetet. Francia anya és brit apa törvénytelen gyermekeként egy olyan világban, amikor az angol-francia nép épp csak letette a fegyvert, de a levegőben még ott lappang a másik nemzet megvetése, eleve hátránnyal indít, hisz sehová sem tartozik igazán. Ám a valódi bonyodalmat bátyja korábbi bűntette jelenti.
Tristan meggondolatlansága tizenkét évre elszakítja a családot a lány szülőföldjétől, és amikor Lisette végre visszatér, hogy féltestvére, Dom szárnyai alatt, annak nyomozó irodájában segédkezve beteljesíthesse álmait, hirtelen olyan lehetőség pottyan az ölébe, amit nem tud kihagyni. Minthogy úgysem szándékozik férjhez menni, mit sem törődve jóhírével, beleveti magát egy, a testvérét is érintő ügybe. Részben azért, hogy megvédje Tristant a kiállhatatlannak látszó hercegtől, részben pedig azért, hogy kipróbálhassa, milyen egy vérbeli nyomozás.

A történet férfi főszereplője a gőgös Max Cale, Lyons hercege, aki az eltelt évek megpróbáltatásainak hála áthatolhatatlan falat húzott maga köré. Életét pedig nem kevesebb tragédia tarkítja, mint Lisette-ét - az egyik legmeghatározóbb, bátyjának, Peternek az elrablása. És ez az, ami végül a cselekmény mozgatórugójaként szolgál. Max ugyanis levelet kap Lisette szökevény bátyjától, aki azt állítja, megtalálta a halottnak hitt Petert.
Az egyetlen akadályt csupán a nő jelenti, aki akárcsak a herceg, visszatart mindenféle információt, mellyel Tristan nyomára akadhatna, így hát bármennyire megvetik is egymást, közösen útra kelnek, hogy vált válnak vetve derítsék ki az igazságot.
Útjuk számtalan megpróbáltatást tartogat számukra, kezdve férj és feleség álcájuktól, követőjükön át, kapcsolatukig. Mozgalmas nyomozásukat számtalan rejtély, váratlan fordulat, és a múlt démonai tarkítják. Mialatt bátyjaik ügyét igyekszenek kideríteni, szembe kell nézniük saját félelmeikkel, s leszámolni korlátaikkal.

Lisette és Max két igazán vehemens figura, mind a ketten makacs teremtések, mégis két külön világ. Kapcsolatuk a megvetéstől fokozatosan alakul át szenvedéllyé, intenzív érzelmeik pedig mind a hálószobában, mind a másik leteremtésében jól működnek. Vitáik rettentően szórakoztatóak, jókat nevettem rajtuk és változatos módszereiken, amikkel igyekeznek kiszúrni a másikkal. Mindez pedig tökéletes táptalajként szolgál romantikus viszonyukhoz.
Csakhogy kapcsolatukban több buktató is rejlik. Egyrészt a rangjukbeli különbség is óriási akadályként gördül eléjük, ám ami ennél is áthidalhatatlanabbnak tűnik, az Lisette szabadságvágya, valamint Max szigorú, a házasságot illető nézetei, melyek szoros kapcsolatban állnak a ráváró tébollyal. A bátyjaikról és az ők felkutatásával járó megannyi hazugságról nem is beszélve...
Szóval romantika terén is felettébb izgalmas történetről beszélhetünk. Persze a nyomozás jelentette izgalmakra sem lehet hiány, vérbeli országokat, tengereket átszelő kalandról van szó, mely minden pontján váratlan fordulatot tartogat.
Tetszett, ahogy Sabrina Jeffries megoldotta a családi rejtélyeket, ötletes, s egyben váratlan magyarázattal szolgálva.

Az elsőtől az utolsó szóig imádtam a Mire vágyik egy herceg?-et. Megdobogtatta a szívemet, mosolyt csalt az arcomra, összetört, szerelembe ejtett, és elérte, hogy elfeledkezzek a külvilágról. Szívből ajánlom a műfaj rajongóinak, az egyik legjobb történet, amit valaha olvastam. Alig várom, hogy Victor oldalán belecsöppenhessek abba a titokzatos skóciai ügybe...


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Max, Lisette
Kedvenc jelenet: az álsírás, és kb az összes Max-Lisette ugratás
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A herceg emberei 1. része, de önálló kötetként is kezelhető




Eugène Vidocq


"Eugène Vidocq valós személy volt, akit világszerte az első magándetektívként és a modern kriminológia atyjaként tisztelnek, az ő nevéhez fűzőik továbbá a Sûreté Nationale megalaptása is. Amikor a Scotland Yard annak idején megkezdte a működését, az angol rendőrséget megalapító brit politikus, későbbi miniszterelnök Sir Robert Peel kétszer is küldött embereket, hogy megfigyeljék módszereit. Életművének számtalan részletét felhasználtam a regényember." - írja Sabbrina Jeffries. - "Vidocq valóban bűnözőként kezdte, mígnem az egyik bűntársa felakasztása rá nem ébresztette, ideje átállnia a másik oldalra. Valóban alkalmazott négy tisztvislőt, akiknek az volt a feladatuk, hogy rendben tartsák a hatvanezer darabot számláló személyi kartotékrendszert, amely egykori bűnözőtársainak az adatait tartalmazta. Azáltal, hogy feltalálta a bankok által előszeretettel használt, hamisíthatatlan (vegytintával írható) papírt, valóban nagy vagyonra tett szert. És az is igaz, hogy nőket is alkalmazott ügynökökként. "

És hogy mit érdemes tudni még Vidocq-ról?

Egyesek szerint Vidocq ihlette Victor Hugo A nyomorultak című regényének két fő karakterét (Jean Valjeant és Javert). 
A legendák szerint nyomozóként sosem alkalmazta a törvény teljes szigorát azokkal szemben, akiket valódi kényszer vett rá a lopásra és törvényes vállalkozásaiban gyakran alkalmazott volt elítélteket. Vidocq-nak tulajdonítják számos bűnüldözési eljárás első használatát, úgy mint: gipsz-láblenyomat készítése, személyi akták vezetése, fedett nyomozók alkalmazása, ballisztikai vizsgálat. Antropometriai módszereit ma is használja a francia rendőrség.

Informátori tevékenységét a La Force börtönben kezdte, ahol rabok beszélgetéseit hallgatta ki. 20 hónappal később a rendőrség álszökést szervezett neki, hogy a kinti világban folytathassa besúgói munkáját.
Végül kitalálta egy civilruhás nyomozóegység, a Brigade de Sûreté gondolatát, ami alapja lett a későbbi Sûreté Nationale francia hivatalnak. Az egység 1812-ben állt fel, 12 nyomozó dolgozott Vidocq keze alatt, több közülük exbűnöző volt. Vidocq ismeretségei miatt bonapartizmus gyanújába keveredett és visszavonult. 1830-ban újra visszahelyezték. Ugyanebben az évben a Brigade de Sûreté újra mozgásba lendült és számos lázadót tartóztattak le.
1832-ben vissza kellett vonulnia. Megvádolták, hogy bűncselekményre bujtott fel valakit csak azért, hogy az ügyet megoldhassa. Bizonyos források szerint ez idő tájt vezették be a szabályt a rendőrségnél, amely tiltotta, hogy volt bűnözőket alkalmazzanak.
Papírgyárat és nyomdát alapított, ahol szintén alkalmazott volt bűnözőket. Ennél a kiadónál elsőként saját emlékiratait szándékozott kiadni, amiket nem ő maga, hanem L'Héritier írt. A négy kötet közül csak az első kettőt adták ki, nagy sikerrel.
1833-ban megalapította az első magánnyomozó irodát, a Le bureau des renseignments-t („nyomozó iroda”). Szokásához híven itt is volt bűnözőket alkalmazott. 1842-ben újra letartóztatták. A gyanú szerint megrendezett egy sikkasztási ügyet és annak megoldásáért pénzt fogadott el. Büntetése 5 év börtön és 3000 frank volt, de a fellebbviteli bíróság szabadon engedte.
Utolsó éveiben regényeket írt. Egyes vélekedések szerint ebben segítségére volt barátja, a híres író, Honoré de Balzac.
Felesége 1847 szeptemberében meghalt. Ezután Vidocq visszavonult. 1857 áprilisában betegség következtében megbénult, majd május 11-én ágyában fekve meghalt.




Nyereményjáték


A történet középpontjában a Manton Nyomozóiroda és a herceg áll. Mi lehetne könnyebb, mint olyan könyvet keresni, aminek középpontjában egy herceg vagy egy nyomozó áll? Minden állomáson idéztet találtok, szereplők neveit persze kihagytuk, a könyv címén felül azt kell megírnotok a főszereplő herceg vagy nyomozó. Mivel sok könyv játszhatna, kivételesen leszűkítjük a kört a General Press kiadványaira. Játékra fel!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


"– Soha nem kedveltem a teknősöket, legfeljebb levesben – tréfálkozott ___, oldalba bökve ___ ____ – de most nagyon úgy fest, hogy az én teknősöm fürgébb, mint a tiéd. Fogadok egy fontban, hogy a tiéd később bújik ki a páncéljából, mint az enyém.
– Állom a fogadást! – vágta rá ____ ____ gondolkodás nélkül, és magasztaló szavakkal máris ösztökélni kezdte lusta teknősét, hogy dugja már elő a fejét a páncélja alól."




Nézzetek be a többi állomásra is

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése