Charlie mindig is utálta a Parazsakat, a vámpírok és az emberek közös leszármazottait. Aztán rájött, ő is egy közülük… Az izgalmas, vicces és szexi könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, a turné végén pedig meg is nyerheted a könyv egy példányát!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634571469
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Sziklai István
Fülszöveg:
Parázs vagy? * Fokozott állóképesség * Étvágytalanság * Dühkitörések * Csillapíthatatlan szomjúság * Szépség és erő * Férfi
Hívd a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek!
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az. Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek. Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől. Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban. Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.
Engedd, hogy magával ragadjon!
Hívd a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek!
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az. Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek. Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől. Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban. Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.
Engedd, hogy magával ragadjon!
Saját véleményem:
Orbitális baromságnak tűnt az egész, elképzelni sem tudtam, hogy ezt ezek után bárki is komolyan tudja majd venni... Aztán eltelt néhány hét és megszaporodtak az ötcsillagos értékelések, én meg ültem és nem győztem pislogni. Ki kellett hát derítenem, mi rejlik a saját skatulyám és mások véleménye között. Beleolvastam... a többi pedig, ahogy mondani szokták: történelem.
Elsőként a szerzőpáros stílusa ragadott meg, ami nem csak olvasmányos, de roppant szókimondó is. És bár nem hiszem, hogy attól lesz valaki tökös, hogy csúnyán beszél, de Charlie karaktere sokkal valóságosabbnak tetszik attól, hogy nem finomkodik, nem beszél virágnyelven, ha éppen büdös nagy pácban van. Meg úgy egyébként is.
Biztos sokat elárul rólam, de engem pont ezzel fogott meg Jaymin és Leia, emiatt kedveltem meg első pillanattól Charlie-t, aki a későbbiekben egyébként pont annyira badass, amennyire nőcis.
Szórakoztató egy csaj, annyi szent. Szerencsére... ugyanis az ő karaktere adja a történet lelkét, ő az az extra fűszer, ami nélkül minden másképp festene.
Charlie kemény csajként mutatkozik be, sziklaszilárd álmai és elvei vannak. Utálja a vámpírokat, és a vámpírok és emberek által nemzett öszvéreket (haha, micsoda hasonlat az egyszarvú mellé!), az egyszerűen csak parazsaknak becézett fajt, akik éppen olyan veszélyesek és vérszomjasak, mint nemesebb nemzőik. Ráadásul mind tökéletes külsejű alfahímek. Hősnőnk a velük való flört helyett inkább tanulmányaira és fizikai állapotára fókuszál, csakhogy egyik napról a másikra különleges tüneteket kezd produkálni... majd bekövetkezik a legváratlanabb: kiderül, hogy Charlie is parázs. Az egyetlen női parázs. Az, ami egyetlen nőnemű lény sem lehetne.
A lány hipp-hopp a Kaptárban találja magát, ahol elszeparált területen nyolcvanemeletnyi vámpír és parázs férfi veszi körül. Nem elég, hogy az általa oly' megvetett faj képviselőinek egyikévé válik, táplálékként vért kell fogyasztania, és mindenkit begerjeszt az illata, de még egy élet-halál viadal is kinéz neki (a kevés hely miatt az újoncoknak viadalokat rendeznek). Ráadásul áruló teste idegesítően vonzódni kezd a helyi Rendfenntartóhoz, Ryderhez.
Innentől kezdve az egész folyamat egyszerre vicces és izgalmas, a szerzőpáros bravúrosan vegyíti e két érzelmet. Még a klisés romantika is inkább mondható humorosnak, mintsem vérkomolynak (oké, úgy látszik, ma előtörtek belőlem a béna poénok). Legalábbis a sztori első felében. Charlie önironikus szarkazmusa pusztító! Ám az a helyzet, hogy szükség is van rá, tekintve, hogy féltávig egy A beavatott 2.0 típusú történetről van szó annak minden hátrányával (ezt már olvastam) és előnyével (de nem tudom megunni) együtt. Hogy érezzétek, nem a levegőbe beszélek, néhány példa:
- számmal jelölt parazsak → Charlie 46-os → Négyes (Tobias) + Hatos (Tris)
- elfajzott hősnő, aki más, mint a többiek
- szexi, komor, rejtélyes, múltbeli sérelmekkel rendelkező, veszélyes kisfőnök (Négyes=Ryder), aki edzeni tanítja és pártfogásába veszi hősnőnket
- fekete egyenruha
- földalatti kiképzőrészleg
- felkészülés utáni (élet-halál) vizsga
És még sokáig sorolhatnám a párhuzamokat.
Nem mondom, hogy ettől élvezhetetlenné válik az egész, mert nem így van - épp ellenkezőleg! -, de bennem végig ott motoszkált a copy-érzés.
Szerencsére Az Éhezők Viadala szintű, brutálisan vérengzős-kegyetlen rostálás után már egy önálló, új folytatás érkezik, ami teret ad a fellélegzésre. Azzal, hogy Charlie-ból teljes értékű parázs lesz, megsokszorozódnak a problémák. Különlegessége úgy a fejeseknek, mind másoknak feltűnik, és ha éppen nem származását kell eltitkolnia a Kvórum (helyi Volturi) elől, akkor Ryderrel folytatnak parázsló flörtölést, amit a rendfenntartói munka izgalmassága szépít meg.
Tudom, a fentebbiek tekintetében talán nehéz megérteni és elhinni, de én tényleg szerettem az Parázst. Persze vannak hibái (más könyvekkel való hasonlóság, logikai bakik), közben mégis élvezetes, sodró lendületű és szórakoztató. A szerzőpáros által megteremtett világ, mely leginkább egy alternatív jelenbe ágyazott disztópia katonai elemekkel, például kifejezetten érdekes. A várostól elszeparált Kaptár nem csupán hangulatkeltő elemként működik jól, de rengeteg izgalmas részlettel is kecsegtet, ahogy egybeolvadnak benne modern, katonai és középkori funkciói.
De épp így megemlíthetném a kiképzést, a katonai elemeket, a Szexi hatost (Ryder és a csapata - olyanok, mint a helyi Maddox habitusú zsaruk vérségi kötelék nélkül), Lucast (aki épp annyira elegáns, kimért, befolyásos és rejtélyes, mint Elijah Mikaelson) vagy Charlie meleg barátját, aki csajosabb csajosasságával igazi humorbomba.
Szóval ja, megkövetem szeptemberi önmagam, és örülök, hogy nem fosztottam meg magam Rydertől... khm, izé... a történettől.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a lightosabb, vámpíros urban fantasyket.
Ui.: Mindenki megnyugtatására, az egyszarvúzás nem komoly, csak Charlie találja ki magára.
Biztos sokat elárul rólam, de engem pont ezzel fogott meg Jaymin és Leia, emiatt kedveltem meg első pillanattól Charlie-t, aki a későbbiekben egyébként pont annyira badass, amennyire nőcis.
Szórakoztató egy csaj, annyi szent. Szerencsére... ugyanis az ő karaktere adja a történet lelkét, ő az az extra fűszer, ami nélkül minden másképp festene.
Charlie kemény csajként mutatkozik be, sziklaszilárd álmai és elvei vannak. Utálja a vámpírokat, és a vámpírok és emberek által nemzett öszvéreket (haha, micsoda hasonlat az egyszarvú mellé!), az egyszerűen csak parazsaknak becézett fajt, akik éppen olyan veszélyesek és vérszomjasak, mint nemesebb nemzőik. Ráadásul mind tökéletes külsejű alfahímek. Hősnőnk a velük való flört helyett inkább tanulmányaira és fizikai állapotára fókuszál, csakhogy egyik napról a másikra különleges tüneteket kezd produkálni... majd bekövetkezik a legváratlanabb: kiderül, hogy Charlie is parázs. Az egyetlen női parázs. Az, ami egyetlen nőnemű lény sem lehetne.
A lány hipp-hopp a Kaptárban találja magát, ahol elszeparált területen nyolcvanemeletnyi vámpír és parázs férfi veszi körül. Nem elég, hogy az általa oly' megvetett faj képviselőinek egyikévé válik, táplálékként vért kell fogyasztania, és mindenkit begerjeszt az illata, de még egy élet-halál viadal is kinéz neki (a kevés hely miatt az újoncoknak viadalokat rendeznek). Ráadásul áruló teste idegesítően vonzódni kezd a helyi Rendfenntartóhoz, Ryderhez.
Innentől kezdve az egész folyamat egyszerre vicces és izgalmas, a szerzőpáros bravúrosan vegyíti e két érzelmet. Még a klisés romantika is inkább mondható humorosnak, mintsem vérkomolynak (oké, úgy látszik, ma előtörtek belőlem a béna poénok). Legalábbis a sztori első felében. Charlie önironikus szarkazmusa pusztító! Ám az a helyzet, hogy szükség is van rá, tekintve, hogy féltávig egy A beavatott 2.0 típusú történetről van szó annak minden hátrányával (ezt már olvastam) és előnyével (de nem tudom megunni) együtt. Hogy érezzétek, nem a levegőbe beszélek, néhány példa:
- számmal jelölt parazsak → Charlie 46-os → Négyes (Tobias) + Hatos (Tris)
- elfajzott hősnő, aki más, mint a többiek
- szexi, komor, rejtélyes, múltbeli sérelmekkel rendelkező, veszélyes kisfőnök (Négyes=Ryder), aki edzeni tanítja és pártfogásába veszi hősnőnket
- fekete egyenruha
- földalatti kiképzőrészleg
- felkészülés utáni (élet-halál) vizsga
És még sokáig sorolhatnám a párhuzamokat.
Nem mondom, hogy ettől élvezhetetlenné válik az egész, mert nem így van - épp ellenkezőleg! -, de bennem végig ott motoszkált a copy-érzés.
Szerencsére Az Éhezők Viadala szintű, brutálisan vérengzős-kegyetlen rostálás után már egy önálló, új folytatás érkezik, ami teret ad a fellélegzésre. Azzal, hogy Charlie-ból teljes értékű parázs lesz, megsokszorozódnak a problémák. Különlegessége úgy a fejeseknek, mind másoknak feltűnik, és ha éppen nem származását kell eltitkolnia a Kvórum (helyi Volturi) elől, akkor Ryderrel folytatnak parázsló flörtölést, amit a rendfenntartói munka izgalmassága szépít meg.
Tudom, a fentebbiek tekintetében talán nehéz megérteni és elhinni, de én tényleg szerettem az Parázst. Persze vannak hibái (más könyvekkel való hasonlóság, logikai bakik), közben mégis élvezetes, sodró lendületű és szórakoztató. A szerzőpáros által megteremtett világ, mely leginkább egy alternatív jelenbe ágyazott disztópia katonai elemekkel, például kifejezetten érdekes. A várostól elszeparált Kaptár nem csupán hangulatkeltő elemként működik jól, de rengeteg izgalmas részlettel is kecsegtet, ahogy egybeolvadnak benne modern, katonai és középkori funkciói.
De épp így megemlíthetném a kiképzést, a katonai elemeket, a Szexi hatost (Ryder és a csapata - olyanok, mint a helyi Maddox habitusú zsaruk vérségi kötelék nélkül), Lucast (aki épp annyira elegáns, kimért, befolyásos és rejtélyes, mint Elijah Mikaelson) vagy Charlie meleg barátját, aki csajosabb csajosasságával igazi humorbomba.
Szóval ja, megkövetem szeptemberi önmagam, és örülök, hogy nem fosztottam meg magam Rydertől... khm, izé... a történettől.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a lightosabb, vámpíros urban fantasyket.
Ui.: Mindenki megnyugtatására, az egyszarvúzás nem komoly, csak Charlie találja ki magára.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Charlie, Ryder, Szexi hatos, Jayden
Kedvenc jelenet: az edzések, Charlie-Ryder csókja
Negatívum: A beavatott érzés
Borító: 5/5Sorozat: Kaptár-trilógia 1. része
Nyereményjáték
Ugye nem csak mi szeretjük a vámpíros könyveket? :) A mostani játékunk során szuper vámpíros könyvek főszereplőinek a neveit látjátok minden állomásnál. A feladatotok, hogy kitaláljátok mely könyvhöz tartoznak, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok sikert!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Lissa - Rose - Dimitrij
Nézzetek be a többi állomásra is
11/24 Sorok Között
11/26 Dreamworld
11/28 Insane Life
11/29 Spirit Bliss
11/30 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése