Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632452845
Oldalszám: 208 oldal
Fordító: Gelencsér Gábor
Fülszöveg:
A KOKOLOGY 2 TELJESEN ÚJ, MEGLEPŐ BETEKINTÉST NYÚJT VALÓDI ÖNMAGADBA
A Kokology, a népszerű japán népszerű pszichológiai kvíz játék mára amerikai bestseller lett. A Kokology2 pedig több mint 50 – kezdők és tapasztalt kokológusok számára egyaránt alkalmas – vadonatúj kvízt tartalmaz. A Kokology, a kokoro („elme” vagy „lélek” japánul) tanulmányozására szolgáló játék arra kér téged, hogy választ adj látszólag ártatlan kérdésekre – mint például, melyik a legtisztább helyiség egy elképzelt házban –azután felfedi, mit mondanak el rólad ezek a válaszok. Játszd egyedül – indulj felfedezőútra önmagadban – vagy játssz barátokkal, ha mersz!
A Kokology, a népszerű japán népszerű pszichológiai kvíz játék mára amerikai bestseller lett. A Kokology2 pedig több mint 50 – kezdők és tapasztalt kokológusok számára egyaránt alkalmas – vadonatúj kvízt tartalmaz. A Kokology, a kokoro („elme” vagy „lélek” japánul) tanulmányozására szolgáló játék arra kér téged, hogy választ adj látszólag ártatlan kérdésekre – mint például, melyik a legtisztább helyiség egy elképzelt házban –azután felfedi, mit mondanak el rólad ezek a válaszok. Játszd egyedül – indulj felfedezőútra önmagadban – vagy játssz barátokkal, ha mersz!
Saját véleményem:
A Kokology-val még 2012-ben ismerkedtem meg, hála Isamu Saito és Tadahiko Nagao akkor megjelent első könyvének. Emlékszem, anyuval egyből nekiálltunk a feladatoknak, és annyira belejöttünk, hogy úgy kellett kontrollt szabnunk, nehogy egyetlen délután alatt kivégezzük az egészet.
A Kokology első része egyaránt tartalmazott vicces, elgondolkodtató és pajzán teszteket, ám egytől-egyig az ember elevenébe talált. Olyan volt, mint egy önismereti társasjáték, ami szórakoztatva tanított (és szó szerint könnyesre röhögtük magunkat).
Ugyanezt vártam a második kötettől is.
A Kokology 2. viszont más, és sajnos nem a jó értelemben. Komolyabb, általánosabb, tele van bugyuta kvízekkel. Ám ami ennél is nagyobb gond, az az, hogy semmiben sem különbözik egy random generált teszttől, amiben véletlenül sincs olyan válaszlehetőség, ami a társadalom átlagpolgárai számára opció lehetne.
Míg az első könyvben rengeteget tanultam magamról, itt leginkább azon bosszankodtam, hogy még csak hasonló válaszok sincsenek ahhoz, amit esetleg én adnék. Édesanyám néhány oldal után fel is adta, úgyhogy rám hárult a "játék".
Magányos felfedezőutam során többségében a szememet forgattam és irigykedtem anyura, hogy kiszállhatott, miközben a lelkem mélyén sirattam a 2012-es élményeimet. Néha persze akadtak jó, találó tesztek, amik valóban az olvasó elméjére, lelkére és jellemére szabva adtak választ - azokat nagyon szerettem is -, de ebből volt a kevesebb.
A kokology egyébként egy olyan japán játék, "amelyben a szereplők mindennapi vagy éppen szokatlan helyzetekbe képzelik magukat, majd néhány egyszerű kérdésre válaszolnak. A feleleteket pszichológiai szempontból értelmezzük, és meglátjuk, mit tudunk meg a játékosok lelki működéséről. Akár egy Rorschach-teszt, foltok helyett szavakkal." Mindez pedig a tudomány és játék keverékeként jelenik meg, úgy, hogy az épp csak annyira legyen tudományos, amennyire kell, miközben a java játékosan hat.
Az első kötetben, amit bátran ajánlok, akár bulikba is, gyönyörűen megmutatkozik, a második résszel ellenben, ami unaloműzőnek ugyan jó, vagy ha szeret valaki teszteket töltögetni - bejön-vagy nem jelleggel -, komoly önismeretként viszont nem alkalmazható.
A Kokology első része egyaránt tartalmazott vicces, elgondolkodtató és pajzán teszteket, ám egytől-egyig az ember elevenébe talált. Olyan volt, mint egy önismereti társasjáték, ami szórakoztatva tanított (és szó szerint könnyesre röhögtük magunkat).
Ugyanezt vártam a második kötettől is.
"Mikor nekiláttunk összeállítani a Kokologyt, az elsődleges célunk az volt, hogy szórakoztató legyen. Végül is ki akarna egy unalmas játékot játszani?"
A Kokology 2. viszont más, és sajnos nem a jó értelemben. Komolyabb, általánosabb, tele van bugyuta kvízekkel. Ám ami ennél is nagyobb gond, az az, hogy semmiben sem különbözik egy random generált teszttől, amiben véletlenül sincs olyan válaszlehetőség, ami a társadalom átlagpolgárai számára opció lehetne.
Míg az első könyvben rengeteget tanultam magamról, itt leginkább azon bosszankodtam, hogy még csak hasonló válaszok sincsenek ahhoz, amit esetleg én adnék. Édesanyám néhány oldal után fel is adta, úgyhogy rám hárult a "játék".
Magányos felfedezőutam során többségében a szememet forgattam és irigykedtem anyura, hogy kiszállhatott, miközben a lelkem mélyén sirattam a 2012-es élményeimet. Néha persze akadtak jó, találó tesztek, amik valóban az olvasó elméjére, lelkére és jellemére szabva adtak választ - azokat nagyon szerettem is -, de ebből volt a kevesebb.
"Miután az alapötlet megvolt, jött a munka neheze: egyensúlyt tartani tudomány és a játék között."
A kokology egyébként egy olyan japán játék, "amelyben a szereplők mindennapi vagy éppen szokatlan helyzetekbe képzelik magukat, majd néhány egyszerű kérdésre válaszolnak. A feleleteket pszichológiai szempontból értelmezzük, és meglátjuk, mit tudunk meg a játékosok lelki működéséről. Akár egy Rorschach-teszt, foltok helyett szavakkal." Mindez pedig a tudomány és játék keverékeként jelenik meg, úgy, hogy az épp csak annyira legyen tudományos, amennyire kell, miközben a java játékosan hat.
Az első kötetben, amit bátran ajánlok, akár bulikba is, gyönyörűen megmutatkozik, a második résszel ellenben, ami unaloműzőnek ugyan jó, vagy ha szeret valaki teszteket töltögetni - bejön-vagy nem jelleggel -, komoly önismeretként viszont nem alkalmazható.
Pontszám: 5/2
Kedvenc szereplő:-
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: -
Borító: 5/3Sorozat: Kokology 2. része, de önállóan is olvasható
