Vi Keeland - Órákon át kívánlak

Vi Keeland: Órákon át kívánlak

Kiadó: Álomgyár
ISBN: 9786155875281
Oldalszám: 350 oldal
Fordító: Seres Noémi

Fülszöveg:

Cain Westtel egy bárban futottam össze. Észrevette, hogy mogorva tekintettel méregetem, és azt hitte, hogy fel akarom csípni. Amikor csevegni próbált velem, nyomban helyre tettem, és megmondtam neki, hogy egy hazug, csaló és önimádó seggfejnek tartom.
Ez az elbűvölő külsejű szemétláda ugyanis meghívta vacsorázni a legjobb barátnőmet egy luxusétterembe, és a mézes-mázos szövegével az ágyába csalta – csak azt felejtette el közölni, hogy nős.
Megérdemelte, hogy úgy lehordjam, de még ennél is több járt volna neki azért, amit tett.
Különösen akkor kezdett bizseregni a tenyerem, amikor az az elviselhetetlen, önelégült mosoly megjelent azon a tökéletes metszésű arcán, miután kiosztottam.
Csakhogy később kiderült, hogy nem a megfelelő fickót rohantam le a tirádáimmal.
Hoppá!
Megszégyenülten húztam el a bárból, bocsánatkérés nélkül. De túltettem magam a dolgon, mert tudtam, hogy úgysem botlom bele a jóképű idegenbe még egyszer az életben.
Ebben a hitben ringattam magam… míg másnap reggel be nem mentem az egyetemre.
Üdvözlöm, West professzor, az új oktatási asszisztense vagyok! Ön alatt fogok dolgozni… persze csak átvitt értelemben.
Bár nem lehet rossz dolog az sem, ha az előbbi kijelentést szó szerint értelmezzük. West professzor alatt lenni igazán kellemes élmény lehet.
Szédítően izgalmasnak ígérkezik a mi közös munkánk, professzor úr…

Saját véleményem:

Vi Keeland nevével korábban is találkoztam már, de a hírig, miszerint hazánkba látogat, nem igen foglalkoztam vele, dacára annak, hogy több könyve is felkeltette az érdeklődésemet. Az Órákon át kívánlak volt az első kiszemeltem, ám a borító és a némileg kétértelmű cím láttán olyasmire asszociáltam, ami kissé távol áll az ízlésemtől. A szerencsés véletlennek köszönhetően azonban eljutottam a fülszövegig, s teljes döbbenettel konstatáltam, hogy itt bizony egy nagyon is kedvelt témámról, a tanár-diák viszonyról van szó. Ebben a formában pedig maga a cím is egészen új értelmet nyert. Bámulatos, mennyire izgalmas a magyar nyelv!

"Ha a megfelelő emberrel találkozol, a szíved úgyis tudni fogja."

A történet középpontjában Rachel, a fiatal, nagyszájú egyetemista lány, valamint sármos professzora, Caine West áll. Kettejük találkozása meglehetősen mókásan indul a lány vehemenciájának köszönhetően, aki egyszerű félreértésből rossz pasit oszt ki a bárban, méghozzá nem is akárkit, hanem új professzorát, akinek a későbbiekben az oktatási asszisztense is lesz. Ez a vicces kis félreértés kellően jó felütést biztosít a páros további kapcsolatához, amit eleinte számos mulatságos pillanat övez.
Az Órákon át kívánlak azonban jóval több üde erotikus-romantikus történetnél, mindkét szereplő súlyos múltbéli terheket cipel, melyek tudtukon kívül is összekötik őket. Mindez szépen, lassan, apróbb darabonként, az egész történeten átívelve építkezik, mígnem összeáll a kép arról a bizonyos kapocsról, és alaposan felforgat mindent, új nézőpontba helyezve a történéseket.
A Rachel és Caine által rejtegetett múlt meglehetősen kemény témákat feszeget, melyek sok esetben borongóssá teszik a történetet. Bevallom, ez eleinte kissé meglepett, hisz a komikus találkozások és bénázások alapján egy vidámabb hangvételű, perzselőbb regényre számítottam, amit a tiltott viszony édesít meg.

"– Mindannyian követünk el hibákat. Az életet tanulni kell. Ha igazán szereti magát, megbocsát. De ha rejtegeti a dolgokat, vagy hazudik, akkor azok már nem hibák többé, hanem döntések."

Természetesen szenvedélyből és csipetnyi humorból sincs hiány, mint ahogy zenéből és korosztályokon átívelő szerelemből se, ami teret ad annak, hogy a tanár-diák viszonyt egészen új szemszögből közelítsük meg. Azonban mindez meglehetősen lassan történik, sok esetben hosszú oldalak telnek el eseménytelenül, melyeket Rachel rámenős-ömlengős viselkedése sem tesz elviselhetőbbé. Bevallom, egy bizonyos pont után engem már rettentően idegesített az áradozása Caine-ről. Az viszont tagadhatatlan, hogy a páros remekül funkcionál együtt, ráadásul Vi Keelandnek sikerült nem unásig ismételt állomásokat helyeznie kapcsolatukba.

Mindent egybevetve nem pont azt kaptam, amit vártam, de kikapcsolódásnak megfelelt. Az Órákon át kívánlak kissé egyszerű, lassan formálódó, szentimentális történet borongós hangulattal, zenével és szenvedéllyel fűszerezve - a maga nemében roppant szerethető.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Caine professzor

Kedvenc jelenet: gumicsere

Negatívum: a fordítás

Borító: 5/4
Sorozat: -