A BOOOK Kiadó jóvoltából megjelent Gáspár Bea első receptkönyve, Bea konyhája címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenhárom bloggere fakanalat ragad, hogy kipróbálja a Konyhafőnök VIP győztesének legkülönfélébb receptjeit, a mindenki által ismert és rajongásig szeretett tejbegríztől kezdve a marharostélyoson át, a narancsos sütőtökkrémlevesig, miközben megkóstoljuk a Gáspár család kedvenceit, és kitérőt teszünk a roma ételkülönlegességekhez is.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg Bea receptkönyvét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott kötet egy példányát.
Kiadó: BOOOK Kiadó
ISBN: 9786155417542
Oldalszám: 160 oldal
Fülszöveg:
Gáspár Beát nem kell bemutatni, hiszen sokan ismerik. Ő a Győzike-show felvágott nyelvű Bea asszonya, a Konyhafőnök VIP győztese, majd a Konyhafőnök zsűritagja, fantasztikus borvacsorák szervezője, lebonyolítója. Ebből a szakácskönyvből azonban egy másik Gáspár Bea portréja rajzolódik ki: a receptekhez írt apró történeteken keresztül beleshetünk a kulisszák mögé, ahol egyszerre vibráló egyéniség, aggódó anya és gondos feleség.
A könyv receptjei a Gáspár család kipróbált ételei, melyeket a szerző gyűjtött össze vendéglők szakácsaitól, barátoktól, a Konyhafőnök séfjétől, nénéktől az utcában, rokonoktól, barátoktól, a cigány vajda feleségétől, szóval mindenhonnan, ahol valami érdekeset látott, hallott. A könyvben található ételleírások négy nagy fejezetbe illeszkednek, a szerző életútját követve a gyerekkorától napjainkig. A tejbegríztől a New Yorkban kóstolt cheesecake-ig, a bodaktól a konfitált kacsacombig számtalan étel bizonyítja, hogy Bea konyhájában remekül összeférnek a hallott, tanult receptek a saját megszokott fogásaival, miközben egy pillanatra sem tagadja meg a hagyományait. Így lesznek a könyv nyomán készített ételek izgalmasak, sokszínűek és különlegesek.
A pompás fogások tökéletes elkészítéséhez nem elég azonban a receptúra pontos követése, a titok máshol van. Bea szavaival: ha valamit szeretettel készítünk, az sokkal finomabb!
A könyv receptjei a Gáspár család kipróbált ételei, melyeket a szerző gyűjtött össze vendéglők szakácsaitól, barátoktól, a Konyhafőnök séfjétől, nénéktől az utcában, rokonoktól, barátoktól, a cigány vajda feleségétől, szóval mindenhonnan, ahol valami érdekeset látott, hallott. A könyvben található ételleírások négy nagy fejezetbe illeszkednek, a szerző életútját követve a gyerekkorától napjainkig. A tejbegríztől a New Yorkban kóstolt cheesecake-ig, a bodaktól a konfitált kacsacombig számtalan étel bizonyítja, hogy Bea konyhájában remekül összeférnek a hallott, tanult receptek a saját megszokott fogásaival, miközben egy pillanatra sem tagadja meg a hagyományait. Így lesznek a könyv nyomán készített ételek izgalmasak, sokszínűek és különlegesek.
A pompás fogások tökéletes elkészítéséhez nem elég azonban a receptúra pontos követése, a titok máshol van. Bea szavaival: ha valamit szeretettel készítünk, az sokkal finomabb!
Saját véleményem:
Hosszabb-rövidebb emlékmorzsák által ismerhetjük meg a könyvet jegyző hölgy gyermekkorát, azt, miként kezdett el ifjú feleségként háztartást vezetni, mennyire nem szeretett eleinte főzni; megtudhatjuk, hogyan változott meg mindez, miképpen vált Bea egyre rutinosabbá és magabiztosabbá a konyhában, mi módon kezdett el kísérletezgetni, kiktől és milyen ízeket örökölt; vagy azt, egy-egy étel, milyen szívet melengető vagy éppen vicces családi történettel párosult az életében. Mindez emberközelivé varázsolja őt, egyszersmind megmutatja a könyvet tartó számára, hogy a Konyhafőnök VIP nyertese egykor épp úgy kezdte, mint mindenki, és hogy a jól hangzó, flancos kaják mellett a tradicionális ételek is megállják a helyüket az asztalon.
"Ezzel a könyvvel úgy szeretném megmutatni nektek a gasztronómia iránt érzett elhivatottságomat, hogy kedvet kapjatok a főzéshez, akkor is, ha eddig nem tartozott a kedvenc tevékenységeitek közé."
Jómagam meglehetősen kezdőnek számítok a konyhaművészet világában, úgyhogy bár elsőként meglepett a könyv beltartalma (nem számítottam ennyire tradicionális, hétköznapi receptekre), mégis megörültem neki, mert azt éreztem, végre egy receptkönyv, amit nekem, átlagembernek írtak. Egyszerű, mindenki által ismert ételek, és átlagos hozzávalók sora hívogatott; alig akadt olyan, amire azt mondtam volna, hogy nem akarom megcsinálni. Végre nem hangzatos nevű, méregdrága, beszerezhetetlen alapanyagokkal dolgozó ételek kacsintottak rám, hanem olyanok, melyek közül sokat ismertem már korábban is. Ilyen volt például a tejbegríz, Stefánia vagdalt, tyúkhúsleves, rántott hús, gnocchi, de mondhatnám a bejglit, mézeskalácsot, gofrit és még sok mást is.
Természetesen a megszokott ételek mellett vannak kevésbé ismert, kicsit extrábbnak tűnő receptek is, ám ezek is olyanok, amik a nevük ellenére könnyen elkészíthetően, szimpla alapanyagok felhasználásával. Remek példa ez arra, hogy igenis lehet az átlagember pénztárcájából cheesecake-et, különleges leveseket vagy főételeket készíteni.
Szerettem, hogy Bea, mint háziasszony és családanya vezetett végig a négy fejezetre tagolt (gyerekkori ízek, 'a tipikus cigánylány", az érett háziasszony, családi kedvencek) gasztro túrán, kicsit olyan volt, mintha anyukám fogta volna a kezem, s közben családi történetekkel szórakoztatott volna, hogy feloldódjak.
Maga a könyv egyébként gyönyörű, színeiben és kivitelezésében is, kemény fedeles, szatén, beépített könyvjelzős, gyönyörű fotókkal teli kötet, melyben érthetően és kronologikusan tagolódnak a receptek. Ez utóbbiak többnyire rövidek, lényegre törőek, olykor egy kicsit túlságosan is. Néha - természetesen a recept közepén állva - döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mennyi folyadék kell egy krémleveshez, főzelékhez, mennyi fűszert igényel az adott recept, vagy hogy pontosan mit is takar a "kiskanál", mint fogalom. De a csináld úgy, mint a ... részek is Google barátom segítségnyújtására késztettek. Valószínűleg mindez egy gyakorlott háziasszony számára nem jelentene ekkora problémát, de én totális kezdőként be-bepánikoltam. Ettől függetlenül a lelkesedésem fikarcnyit sem csappant, és a végső ízek kellőképp kárpótoltak is.
Mindent összevetve, Bea konyhája az eddigi legjobb receptkönyv, amivel eddig találkoztam. Egyszerre szól a hozzám hasonlóan kezdő konyhatündéreknek, és azoknak, akik szeretnék feldobni jól megszokott ételeiket, miközben új, finom fogásokat tanulnak. Gáspár Bea a híd az átlagemberek és a séfek világa között. Bízom benne, hogy lesz még folytatása ennek a könyvnek.
Szerettem, hogy Bea, mint háziasszony és családanya vezetett végig a négy fejezetre tagolt (gyerekkori ízek, 'a tipikus cigánylány", az érett háziasszony, családi kedvencek) gasztro túrán, kicsit olyan volt, mintha anyukám fogta volna a kezem, s közben családi történetekkel szórakoztatott volna, hogy feloldódjak.
Maga a könyv egyébként gyönyörű, színeiben és kivitelezésében is, kemény fedeles, szatén, beépített könyvjelzős, gyönyörű fotókkal teli kötet, melyben érthetően és kronologikusan tagolódnak a receptek. Ez utóbbiak többnyire rövidek, lényegre törőek, olykor egy kicsit túlságosan is. Néha - természetesen a recept közepén állva - döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mennyi folyadék kell egy krémleveshez, főzelékhez, mennyi fűszert igényel az adott recept, vagy hogy pontosan mit is takar a "kiskanál", mint fogalom. De a csináld úgy, mint a ... részek is Google barátom segítségnyújtására késztettek. Valószínűleg mindez egy gyakorlott háziasszony számára nem jelentene ekkora problémát, de én totális kezdőként be-bepánikoltam. Ettől függetlenül a lelkesedésem fikarcnyit sem csappant, és a végső ízek kellőképp kárpótoltak is.
Mindent összevetve, Bea konyhája az eddigi legjobb receptkönyv, amivel eddig találkoztam. Egyszerre szól a hozzám hasonlóan kezdő konyhatündéreknek, és azoknak, akik szeretnék feldobni jól megszokott ételeiket, miközben új, finom fogásokat tanulnak. Gáspár Bea a híd az átlagemberek és a séfek világa között. Bízom benne, hogy lesz még folytatása ennek a könyvnek.
Pontszám: 5/5
Kedvenc recept: répatorta
Negatívum: hiányzó mennyiségek, leírások
Borító: 5/5Sorozat: -
Kipróbált receptek
Fehér csokoládés répatorta
A répatorta kezdetektől fogva nagyon piszkálta a fantáziámat, el is határoztam, hogy mielőbb kipróbálom.
Hatalmas előnye, hogy könnyű elkészíteni, sokféle hozzávaló színesíti és erősíti a répa jellegzetes ízét - például a dió, fahéj és a barna cukor (amit én barna nádcukorra cseréltem), vagy a tésztába is kerülő fehér csoki -, valóságos robbanást idézve elő. Ám az egész csúcsa a fehér csokis máz a tetején! Eszméletlenül finom, számomra az ikeás mandulatorta ízvilágát idézte vissza, ráadásul tökéletesen ellensúlyozta a süti tömörségét (amiből következő körben kihagyom a harmadát). Az biztos, hogy a közeli jövőben még el fogom készíteni.
Tejszínes-burgonyás kelkáposzta főzelék sült kolbásszal
Ez volt az első recept, amiről tudtam, hogy ki akarom próbálni. Imádom a kelkáposztát, rajongok a főzelékekért, ráadásul a tejszíntől olyan különlegesnek hangzott az egész, úgyhogy amint lehetett, rohantam a boltba, hogy beszerezzem a hiányzó alapanyagokat.
Viszonylag könnyen, gyorsan elkészültem vele, egyedül a meghatározott és ismeretlen tényezős folyadékok mennyisége adta fel a leckét, ami másnapra kicsit meg is bosszulta magát (a főzelék engedett egy kis tejszínes levet).
Az íze első körben, melegen nem igazán nyert meg, de később, illetve másnap már nagyon ízlett. Ahogy kicsit összeértek az ízek, eltűnt a burgonya dominánssága, és kiemelkedett a kelkáposztáé. Finom volt.
Gofri
Ez az a recept, amiről leginkább úgy érzem, hogy tükrözi az egész könyvet. Egyszerre átlagos és új, könnyen kivitelezhető, mégis fejtörő a hiányosságoknak hála.
Hősiesen bevallom, én elakadtam a "kiskanálnál", mert hát kinek mi a kiskanál. Nekem a mokkás, másnak a teás, és hát nem mindegy a sütőpor és szódabikarbóna esetében, hogy miből mennyi kerül a tésztába. Ráadásul én a tej, tejföl, tejszín mennyiségét is soknak találtam 12 dkg liszthez; a tészta is jóval folyósabb lett, mint az általam ismert és alkalmazott családi recept esetében, úgyhogy nem lepődtem meg, amikor a tészta lapos maradt. Viszont az íze! Az íze eszméletlenül finom lett, úgyhogy a jövőben lehet, hogy kísérletezek még ezzel a recepttel itt-ott módosítva rajta.
Túrós ropogós
Tudni kell a családomról, hogy imádják az ilyen jellegű nasikat, tehát nem is volt kérdés, hogy a Túrós ropogóst ki kell próbálnom. Hihetetlenül egyszerű elkészíteni, egyedül a "szokásos módon, mint a leveles tésztát, meghajtogatom" rész adta fel a leckét, de szerencsére az internet korában élünk, így pár perc alatt magamba szívtam az ehhez szükséges tudást, és már hajtogattam is.
Anyu érzékenysége miatt a lisztet kevertem, a fehér mellé került teljes kiőrlésű is, ám így is nagyon finom lett. Még a kutyánk is ott toporzékol az asztal előtt, szóval kétlem, hogy megéli a következő órát... de most már tudom, hogy érdemes egész adagot készíteni belőle.
Csirketokány zöldborsóval és friss petrezselyemmel
Ezt a receptet anyu nézte ki, bevallom, én féltem tőle, hogy túl száraz lesz. Szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult, a végeredmény egészen zseniális lett.
Hatalmas előnye, hogy anyu cukorbeteg diétájába is könnyen beilleszthető volt, nála egyedül a rizst cseréltük le barnára, míg én megmaradtam a hagyományosnál.
Egészében nézve üde, könnyed, ízletes, ámde laktató ebéd, ami a minimalizmusa ellenére igen karakteres ízeket rejt magában, hála a hússal vegyített borsónak, és a friss petrezselyemnek.
A répatorta kezdetektől fogva nagyon piszkálta a fantáziámat, el is határoztam, hogy mielőbb kipróbálom.Hatalmas előnye, hogy könnyű elkészíteni, sokféle hozzávaló színesíti és erősíti a répa jellegzetes ízét - például a dió, fahéj és a barna cukor (amit én barna nádcukorra cseréltem), vagy a tésztába is kerülő fehér csoki -, valóságos robbanást idézve elő. Ám az egész csúcsa a fehér csokis máz a tetején! Eszméletlenül finom, számomra az ikeás mandulatorta ízvilágát idézte vissza, ráadásul tökéletesen ellensúlyozta a süti tömörségét (amiből következő körben kihagyom a harmadát). Az biztos, hogy a közeli jövőben még el fogom készíteni.
Tejszínes-burgonyás kelkáposzta főzelék sült kolbásszal
Ez volt az első recept, amiről tudtam, hogy ki akarom próbálni. Imádom a kelkáposztát, rajongok a főzelékekért, ráadásul a tejszíntől olyan különlegesnek hangzott az egész, úgyhogy amint lehetett, rohantam a boltba, hogy beszerezzem a hiányzó alapanyagokat.Viszonylag könnyen, gyorsan elkészültem vele, egyedül a meghatározott és ismeretlen tényezős folyadékok mennyisége adta fel a leckét, ami másnapra kicsit meg is bosszulta magát (a főzelék engedett egy kis tejszínes levet).
Az íze első körben, melegen nem igazán nyert meg, de később, illetve másnap már nagyon ízlett. Ahogy kicsit összeértek az ízek, eltűnt a burgonya dominánssága, és kiemelkedett a kelkáposztáé. Finom volt.
Gofri
Ez az a recept, amiről leginkább úgy érzem, hogy tükrözi az egész könyvet. Egyszerre átlagos és új, könnyen kivitelezhető, mégis fejtörő a hiányosságoknak hála.Hősiesen bevallom, én elakadtam a "kiskanálnál", mert hát kinek mi a kiskanál. Nekem a mokkás, másnak a teás, és hát nem mindegy a sütőpor és szódabikarbóna esetében, hogy miből mennyi kerül a tésztába. Ráadásul én a tej, tejföl, tejszín mennyiségét is soknak találtam 12 dkg liszthez; a tészta is jóval folyósabb lett, mint az általam ismert és alkalmazott családi recept esetében, úgyhogy nem lepődtem meg, amikor a tészta lapos maradt. Viszont az íze! Az íze eszméletlenül finom lett, úgyhogy a jövőben lehet, hogy kísérletezek még ezzel a recepttel itt-ott módosítva rajta.
Túrós ropogós
Anyu érzékenysége miatt a lisztet kevertem, a fehér mellé került teljes kiőrlésű is, ám így is nagyon finom lett. Még a kutyánk is ott toporzékol az asztal előtt, szóval kétlem, hogy megéli a következő órát... de most már tudom, hogy érdemes egész adagot készíteni belőle.
Csirketokány zöldborsóval és friss petrezselyemmel
Hatalmas előnye, hogy anyu cukorbeteg diétájába is könnyen beilleszthető volt, nála egyedül a rizst cseréltük le barnára, míg én megmaradtam a hagyományosnál.
Egészében nézve üde, könnyed, ízletes, ámde laktató ebéd, ami a minimalizmusa ellenére igen karakteres ízeket rejt magában, hála a hússal vegyített borsónak, és a friss petrezselyemnek.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során sütni fogunk, hogy mit és miből, azt nektek kell megfejtenetek.
Minden állomáson találtok egy állítást, mely alapján ki kell találnotok, milyen alapanyagra gondoltunk (pl.: zsír, olívaolaj, stb.), majd a helyes megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ám a játék itt még nem ér véget! Az állítások előtt ugyanis láthattok egy betűt. Gyűjtsétek őket össze és rakjátok helyes sorrendbe, hogy megkapjátok az elkészítendő finomság nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
T) A napraforgó növény magjából, hideg vagy meleg eljárással nyert növényi zsiradék.
Nézzetek be a többi állomásra is
11/07 Booktastic Boglinc
11/08 Dreamworld
11/09 Spirit Bliss Sárga könyves út
11/10 Utószó
11/11 Angelika blogja
11/12 Kelly és Lupi olvas
11/13 Csak olvass!
11/14 Hagyjatok! Olvasok!
11/15 Könyv és más
11/16 CBooks
11/17 A Szofisztikált Macska
11/18 Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése