A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Donnelly nagysikerű regénye, a Stepsister - Egy sötét mese. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Hamupipőke mostohatestvérének, a félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú Isabelle-nek a történetét, melyből kiderül, mik késztették arra, hogy azzá a gonosz mostohanővérré váljon, akit a mesékből ismerhetünk.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg az érem másik oldalát, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634991281
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Bozai Ágota
Fülszöveg:
Van, aki sosem tudja megváltoztatni a Párkák által neki elrendelt sorsot. De Isabelle-nek most esélye lehet rá. Hogy ki is ő? Ismered Hamupipőke meséjét, igaz? Isabelle nem más, mint az egyik gonosz mostohanővér. Amikor a herceg meglátogatta a családot a bálban megismert csodaszép lány után kutatva, Isabelle volt az, aki bezárta Ellát, gyönyörű mostohatestvérét a padlásszobába, aztán levágta a saját lábujjait, hogy beleférjen a lába az üvegtopánba, és az övé legyen a királyi férj jutalma. Azonban a sebe felszakadt, a cipő elkezdett megtelni vérrel, Ella pedig valahogy kiszabadult, és elment, hogy boldogan éljen a herceggel, amíg meg nem… Innen már úgy tűnt, nincs visszaút Isabelle sötét végzete felé.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.
Saját véleményem:
Valljuk be, ez elég szokatlan, s nem kevéssé merész döntés, hisz egy antihőst szerethetővé varázsolni, nem könnyű... de tagadhatatlanul izgalmas vállalkozás.
"Néha könnyebb kimondani, hogy gyűlölünk, mint bevallani, milyen nagyon vágyakozunk."
A történet egy igazán figyelemfelkeltő prológussal indít, melyben a három párka éppen különféle emberi életutakat vet papírra, amikor is Sansz márki rájuk tör, és ellop egy már elkészült tekercset, azzal a céllal, hogy megváltoztassa az illető életútját. Természetesen Sors, a legidősebb párka nem hagyja annyiban, útra kel, hogy megakadályozza a férfit, s egyben a tekercs tulajdonosát abban, hogy letérjen a neki elrendelt útról.
Ezt követően a Hamupipőke történet végén, az ominózus üvegcipellős rész kellős közepében találjuk magunkat, amikor is az egyik testvért éppen arra kényszeríti a mostoha, hogy vágja le lábujjait. Noha Isabelle habozik, végül mégis eleget tesz kötelességének... Csakhogy a hazugság kitudódik, Ella kiszabadul, királynévá válik, egykori kínzói pedig a birodalom kitaszítottjaivá lesznek. A falusiak kirekesztik a sánta, rút nővéreket, bántják és épp úgy alázzák őket, ahogy egykoron ők tették szépséges húgukkal. Ám míg Octavia hamar túllendül a kudarcon és az őket ért sérelmeken, addig Isabelle elgondolkozik azon, mikor változott meg az élete, hogyan lett kedves, álmokkal teli gyermekből gonosz mostohatestvérré.
"A történelemkönyvek azt írják, hogy a háborúkat királyok és hercegek és generálisok kezdik. Ne hidd el! Mi kezdjük, te meg én. Valahányszor elfordulunk, hallgatunk, kivonjuk magunkat, viselkedünk. Mi rontjuk meg a dolgokat, mi választjuk a gyávaságot, a könnyebb utat."
A Stepsister főként Isabelle útkereséséről szól, arról, hogyan fejtegeti vissza a lány a múltat, miként próbálja meg kiköszörülni a csorbát, s újra összerakosgatni összetört szíve darabkáit, miközben mit sem sejt arról, hogy élete Sors és Sansz játszmájában csupán egy aprócska tét. Egy tét, mellyel egyik fél azt akarja bebizonyítani, hogy az egyénnek igenis joga van saját döntéseket hozni, megvalósítani álmait, ahelyett, hogy beletörődne a neki rendelt sorsba, míg másikuk igyekszik meggátolni ezt, nehogy önálló tudatra ébredjenek az emberek. Mindezt úgy, hogy közben Franciaországot háború fenyegeti, és a sötét tündérkirálynő is színre lép. Mese és történelem vegyül ebben a fantasy közegbe ágyazott, letehetetlenül izgalmas feminista regényben, mely épp oly sötét, mint a legmélyebb kút feneke.
"A félelem a leginkább félreértett teremtmény. Csak a legjobbat akarja az embernek. Segít, ha hagyjuk."
Nagyon sok mindent szerettem ebben a sztoriban: az alapötletét, a gótikus hangulatot, a végletekig kidolgozott szálakat, szereplőket és mellékszereplőket, a mostohatestvéreket, a történelmet, de leginkább talán azt, ahogy a szerző körbejárta a nők helyzetének kérdéskörét. Míg Ella a tipikus, sablonos Disney hercegnőt képviselte, addig mostohatestvérei a valóságot - annak is a két végletét. Imádtam, ahogy Tavi fellélegezve, hogy megszabadult a "férjet kell fogni" nyomástól, belevetette magát abba, ami igazán érdekelte, a tudományokba, és hogy ezt a környezetét kihasználva, gyakorlatban is kamatoztatta. Míg vele ellentétben Isabelle azt az elnyomott, szabad akaratától megfosztott lányt testesítette meg, ami évszázadokig történelmünk részét képezte, sőt bizonyos fokig még manapság is aktuális téma. Isabelle sokáig hagyja megvezetni, alárendelni magát, mígnem végül arra ébred, hogy oda az álmai, a jövője és a szíve, nem maradt más, csak egy burok, amit a múlt szellemei kísértenek. És itt jön a képbe a Tündérek királynője, Sansz márki, Sors és a háború, akik valamilyen úton-módon mind hajtják az egyik vagy másik irányba, megmutatva azt, hogy lehet hibázni, letérni az útról vagy követni azt - rajtunk áll, mit teszünk.
Összességében tehát nagyon izgalmas, misztikus, jól kidolgozott regény a Stepsister, jócskán kilóg a tucatkönyvek sorából. Egyetlen hibája van csak, mégpedig Jennifer Donnelly stílusa, ami elég filmszerű - forgatókönyves értelemben. Ezzel én annyira nem tudtam azonosulni, pedig alapvetően ez akár egy húszcsillagos mű is lehetne. Ettől függetlenül bátran ajánlom a retellingek és a dark hangulat kedvelőinek, kellően izgalmas és fantasztikus történet - a szó minden értelmében.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Isabelle, Tavi, Sansz
Kedvenc jelenet: Isabelle és a tündérkirálynő első találkozása, Tavi kísérletezgetése
Negatívum: a szerző stílusa
Borító: 5/5Sorozat: -
Playlist
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a mostohanővéreké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, mi a neve az adott mostohatestvérnek (persze ehhez nem árt tudni, melyik filmből származik a fotó), és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
11/24 A Szofisztikált Macska
11/26 Nem félünk a könyvektől
11/28 Hagyjatok! Olvasok!
11/30 Könyv és más
12/02 Sorok között
12/04 Olvasónapló
12/06 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése