Júniusban megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete Ne érezz, ne kérdezz! címmel, mely a Jégvarázs világába kalauzolja el olvasóját. A könyv blogturnéja kapcsán beszélgettem Farkasházi Rékával, Elza magyar hangjával. Az interjú során szó esett szinkronizálásról, könyvekről, és a színésznő méltán legnépszerűbb szinkronmunkájáról, a Jégvarázsról is.
 |
| kép forrása: http://www.farkashazireka.hu |
Magyarországon a színészek minden műfajban dolgoznak, nagyon kevés az a színész, aki ténylegesen specializálódik csak a filmekre, vagy csak a színházra - de egyébként a szinkronra kivételesen jellemző, hogy vannak, akik csak szinkronizálnak.
Nekünk a tanodában (- szerk. megj.: Gór Nagy Mária Színitanoda) alkalmunk nyílt megtanulni szinkronizálni - én is akkor kezdtem el dolgozni ebben az ágazatban -, de a legtöbbet egyértelműen a Barátok közt időszaka alatt tanultam Dezsőffy Rajz Katalintól és Aprics Lászlótól. Ezt követően már egyik munka hozta a másikat; volt idő, amikor sokat szinkronizáltam, most azért kevesebbet a harmadik gyerek születése óta.
Milyen kihívásokkal szembesült szinkronszínészként?
Minden munkának vannak nehezebb részei. Egy hosszabb sorozat esetében kihívást jelent hosszú heteken, hónapokon keresztül ugyanazt a karaktert hozni, míg ha Disney filmet csinál az ember, akkor a rajzfilmfiguránál nagyon jól ki kell találni a hangot. Talán ez a legnehezebb, hisz a Disney filmeknél talán még magasabbak az elvárások. De volt olyan is, amikor orosz akcentussal kellett beszélnem, az sem volt mindennapos feladat.
Elza az első részben hatalmas jellembeli változáson esik át, ennek köszönhetően a második filmben már egy jóval erősebb, kiforrottabb figurával találkozhatunk. Ez okozott bármilyen nehézséget a szinkronizálás során? A hangnak együtt kellett változnia a karakterrel?
Nem, mert az eredeti elvárások szerint ugyanannak a hangnak kellett lennie, mint évekkel ezelőtt. Ez viszont lehet nehézség, hiszen az ember ahogy idősödik, változhat a hangja. Ha jól tudom, az eredeti színésznőnek például jócskán kellett már dolgoznia a szinkronhangján.
A szinkronizálást úgy kell elképzelni, hogy nem egy egész filmet csinálunk meg folyamatában, hanem apró kicsi jeleneteket. Így aztán a karakter megformálása sem úgy működik, mint egy színházi szerepnél. Nagyon sokat segít, amit látunk a vásznon, és persze a szinkronrendező instrukciói a legerősebb támpont.
A színészet és szinkronizálás mellett a könyvek világában is nagy népszerűségnek örvend. Mit gondol, a gyerekek életében mennyire játszanak meghatározó szerepet a nekik- és általuk olvasott könyvek?
Azt szoktam mondani, amikor a zenei munkásságunkról beszélek, hogy minden alkotónak, aki gyerekekhez szól - legyen az író, zeneszerző, előadó, rendező -, annak óriási a felelőssége, merthogy ízlést formálunk. Ezt gondolom a könyvekről is. Nagyon nem mindegy, hogy mit adunk a gyerekek kezébe, még úgy sem, ha az ember felolvassa nekik. Én azért jártam már úgy népszerűbb gyerekkönyvvel, hogy mint egy botcsinálta szerkesztő, élőben kellett szerkesztgetnem kicsit a mondatokat, hogy ne legyen nagyon gügyögős, és hogy ne arra tanítsa a gyereket, ami nem a magyar nyelv része.
A Szívünk rajta program - ami a Bookline és az UNICEF közös kezdeményezése - is ezt a célt szolgálja; hosszú évek óta jómagam is tagja vagyok a zsűrinek. Hónapról hónapra begyűjtjük a legújabb könyvmegjelenéseket, és kiválogatjuk a legjobbakat. Szerencsére nagyon sok, nagyon jó minőségű könyv születik ma gyerekeknek.
Végezetül, várhatunk Öntől mostanában új mesekönyvet?
Igen, de még erősen dolgozom rajta. Korai lenne még megjelenésről beszélni, de valamikor mindenképpen jönni fog. Szerencsére nagyon jók a visszajelzések az első könyvemről is, sokan kérdezik, mikor jönnek új mesék. Rajta vagyok, de azért nem egyszerű kitalálni egy új könyvet; most még az elsővel van dolgunk, a dalokkal is, meg a szöveggel is.
Köszönöm az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése