Jaymin Eve & Leia Stone: Anarchy

 

Jaymin Eve - Leia Stone: Anarchia

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789634578345
Oldalszám: 272 oldal

Fordító: Sziklai István

Fülszöveg:

Soha ne mondd, hogy nincs rosszabb, mert akkor az élet kényszert érez rá, hogy bizonyítsa, hogy van.
Charlie Bennett elmondta nektek valaha, hogy a vámpírok a gonoszság sarjai?
Mert hát azok!
Már nagyon teli van velük a hócipője, és amikor bekövetkezik az elképzelhetetlen, úgy dönt, elérkezett a pillanat, hogy a vérét fegyverként vesse be ellenük.
Eljött az ideje egy kis anarchiának.
Kapaszkodj, ez nagy menet lesz!

Saját véleményem:

Kezdetektől fogva érdekesen alakult a viszonyom a Kaptár-trilógiával, olyannyira, hogy a fura fülszöveg miatt majdnem passzoltam is az első részt. Szerencsére a sok pozitív visszajelzés meggyőzött arról, hogy adjak neki egy esélyt, én pedig kellemesen csalódtam benne. Jaymin Eve és Leia Stone vámpír-ember hibridjei üdítő újdonságként hatottak rám, akárcsak az a disztopikus - kezdetben némileg A beavatott vs. Az éhezők viadala feelingű - világ, melyben a parazsak elszigetelve élnek a világtól, keményen alárendelve a vámpírok hóbortjainak. Ám ami igazán levett a lábamról, az a főszereplőlány, Charlie nem kissé szarkasztikus humora és felvágott nyelve volt. Személyében egy igazán tökös, badass hősnőt ismertem meg.

 

"– Charlie, édesem, keményebb vagy, mint hiszed. És nem vagy egyedül… Soha nem vagy egyedül. Együtt meg tudjuk csinálni. Bármit zúdítson ránk a Kaptár, elbírunk vele."

Négy évvel az első kötet függővége után végre ismét fejest ugorhattam Charlie és a Szexi hatos történetébe, de őszintén bevallom, nem ilyen élményre számítottam. Megvan az a pillanat, amikor boldogsággal vegyes izgatottsággal nekifuttok, hogy fejest ugorjatok a medencébe, de ugrás közben kiderül, hogy épp leengedték azt? Nos, az Anarchiával valahogy én is így jártam.
Foghatnám arra, hogy négy év hosszú idő, ami alatt idősebb lettem, de ez nem változtat a tényen, miszerint valami nagyon félrement ebben a könyvben: nevezetesen Charlie viselkedése. A humoros, badass csajszi egy állandóan hisztiző, nyálazó libává alakult, s ahelyett, hogy valódi történetet kaptunk volna, az ő ömlengéssel teli belső monológjai töltötték meg az oldalakat. Húsz százalék történet mellé adódott nyolcvan százaléknyi áradozás arról, milyen jól néznek ki a Szexi hatos tagjai - különös tekintettel Ryderre -, mennyire formás a seggük vagy éppen mennyire bizsergető az akcentusuk. Mindegy, hogy épp egy életveszélyes bevetés kellős közepén voltak, vagy egyszerűen csak a Kaptárban dekkoltak. Emiatt pedig Charlie korábbi szerethetősége valahogy megkopott - ráadásul a szabadszájúsága is valahogy alpáribb lett. Pedig ez egy igazán izgalmas folytatás is lehetett volna, ugyanis Charlie a Szexi hatos tagjává, vagyis a Kaptár egyik elit rendfenntartójává vált, hogy a srácok így védhessék meg az egyetlen lényt, aki képes kigyógyítani bárkit a vámpírvírusból. 

Ahogyan azt az imént említettem, Charlie a Szexi hatos tagjává válik az Anarchiában, ezáltal pedig belekóstolhat a rendfenntartók életébe, mely ezúttal rengeteg izgalmas és veszélyes akciót ígér. A folytatásban egy emberi vallási szekta kezd őrült ámokfutásba, s Isten nevében vérbosszút hirdet a Parazsak ellen. Hőseink többször is összetűzésbe keverednek velük, halálos kimenetelű harcokban mérik össze erejüket, miközben a vámpírok is egyre nagyobb fenyegetést jelentenek Charlie-ra. A csapat számára nem marad más lehetőség, mint megtervezni a menekülésüket, csakhogy minden lépésüket figyelemmel követik, mozgásukat pedig egyre inkább korlátozzák.

Mindennek fényében, ha kivonjuk a képletből Charlie ömlengését, akkor egy kifejezetten fordulatos folytatásról beszélhetünk, melyben tovább szélesedik a sorozat világa, és egy több ponton is érdekes történetet kapunk. Politikai ármánykodás, sikkasztás, zsarolás, korrupció, vallási fanatizmus - ez mind-mind megtalálható az Anarchiában. Épp ezért haragszom a szerzőpárosra, hisz annyira, de annyira jó lehetett volna ez a rész! Amikor végre túl tudtunk lépni a Szexi hatos szexiségén vagy Ryder és Charlie nulla érzelmes viszonyán, és valóban pörögtek az események, akkor valósággal faltam a lapokat. Imádtam a meghökkentő csavarokat, a világban rejlő potenciált, míg a kötet orbitális függővége felért egy kiadós pofonnal. Biztosan folytatni fogom a trilógiát, és csak remélni merem, hogy a befejezésre nem kell újabb négy évet várnom.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: a mentőakció

Negatívum: a srácokról való ömlengés

Borító: 5/4 (fura, hogy a sorozat közepén váltott a kiadó)
Sorozat: Kaptár-trilógia #2

Megtetszett? Vidd haza!