.png)
A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Katee Robert Neon Gods sorozatának első részét, Neon Gods - Alvilági szerelem címmel. Hádész és Perszephoné történetét sokan ismerik és szeretik a görög mondavilágból, ebben a regényben egy sötét, de szexi feldolgozást olvashatunk, mai modern környezetben. Gyere velünk, fedezzük fel Olümposz sötét oldalát, ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634991731
Oldalszám: 432 oldal
Oldalszám: 432 oldal
Fordító: Németh Anikó
Fülszöveg:
Úgy volt, hogy ő csak a mítoszokban létezik. De attól a pillanattól fogva, hogy átkeltem a Sztüx folyón, teljesen megigézett…
Az ultramodern Olümposz elitjének üdvöskéje, Perszephoné Dimitriou azt tervezi, hogy megszökik, és új életet kezd valahol máshol, távol az Olümposzt uraló istenek, a tizenhármak tisztességtelen politikájának világától. Azért döntött így, mert anyja a tudtán kívül Zeusznak ígérte a kezét, aki a csillogó-villogó látszat mögött meghúzódó sötét világ veszélyes, teljhatalmú ura. Mivel nem marad más választása, Perszephoné a tiltott alsó városba menekül, ahol eladja a lelkét Hádésznak, akit korábban csak egy mitikus hősnek gondolt… a férfi pedig bevezeti egy olyan világba, amelynek létezéséről fogalma sem volt. Hádész mindig is az árnyékos oldalon élte az életét, és továbbra sem áll szándékában kilépni a fényre. Ám amikor rátalál Perszephonéra, ráeszmél, hogy ezzel lehetősége nyílik az évek óta tervezett bosszú végrehajtására. ennél több ürügyre nincs is szüksége ahhoz, hogy segítsen a lánynak — aminek persze megkéri az árát. Igen ám, de minden egyes szenvedélyes éjszakával, amelyet együtt töltenek, egyre jobban a szívébe zárja Perszephonét, és úgy dönt, készen áll akár az egész Olümposszal szembeszállni csak azért, hogy ne kelljen elválnia tőle…
Hádész és Perszephoné modern átdolgozása, amely édes, mint a bűn…
Saját véleményem:
Az ultramodern Olümposz elitjének üdvöskéje, Perszephoné Dimitriou azt tervezi, hogy megszökik, és új életet kezd valahol máshol, távol az Olümposzt uraló istenek, a tizenhármak tisztességtelen politikájának világától. Azért döntött így, mert anyja a tudtán kívül Zeusznak ígérte a kezét, aki a csillogó-villogó látszat mögött meghúzódó sötét világ veszélyes, teljhatalmú ura. Mivel nem marad más választása, Perszephoné a tiltott alsó városba menekül, ahol eladja a lelkét Hádésznak, akit korábban csak egy mitikus hősnek gondolt… a férfi pedig bevezeti egy olyan világba, amelynek létezéséről fogalma sem volt. Hádész mindig is az árnyékos oldalon élte az életét, és továbbra sem áll szándékában kilépni a fényre. Ám amikor rátalál Perszephonéra, ráeszmél, hogy ezzel lehetősége nyílik az évek óta tervezett bosszú végrehajtására. ennél több ürügyre nincs is szüksége ahhoz, hogy segítsen a lánynak — aminek persze megkéri az árát. Igen ám, de minden egyes szenvedélyes éjszakával, amelyet együtt töltenek, egyre jobban a szívébe zárja Perszephonét, és úgy dönt, készen áll akár az egész Olümposszal szembeszállni csak azért, hogy ne kelljen elválnia tőle…
Hádész és Perszephoné modern átdolgozása, amely édes, mint a bűn…
Saját véleményem:
.png)
"Előfordulhat, hogy akkor is neked kell viselned a következményeket, ha nem te, hanem a szüleid űztek ilyen játékokat. Sírhatsz és zokoghatsz persze amiatt, hogy igazságtalan a világ, de akár tehetsz is ellene valamit."
Sokat hezitáltam viszont, hogy esélyt adjak-e az Alvilági szerelemnek, minthogy meglehetősen vegyes véleményekkel találkoztam külföldi platformokon. Végül mégis győzött a kíváncsiságom és a görög mitológiáért való rajongásom, na meg a tény, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégiscsak csábított ez a regény. És hogy megbántam-e a döntésemet? Nem, határozottan nem. Az viszont tagadhatatlan, hogy a Katee Robert által életre keltett történet csak személyiségjegyek és nevek szintjén érinti a mitológiai alakokat, a Neon Godsban ugyanis ezek szimpla titulusok, amiket örökölni- vagy szavazás útján elnyerni lehet. Olümposz meg tulajdonképpen egy két részre osztott modern város (vagy ha úgy tetszik, mini New York), aminek felső részét Zeusz és a Tizenhármak további tizenegy tagja uralja és határozza meg, míg az alsó, baljósabb részét a halottnak kikiáltott Hádész birtokolja.
Sajnos a kötet legnagyobb gyengesége a világépítés. Fájdalmasan elnagyolt, kifejtetlen vagy éppen sok sebből vérző. Olvasóként nehéz kitalálni, hogy itt most egy mágiával átitatott fantasyről van szó, vagy egy cosplayes MOB románcról, ahol a maffiatagok elvetemült módon rajonganak a görög mitológiáért. De segítek, nagyobb részben az utóbbi lesz a helyes válasz.
Olümposz lakói felett a Tizenhármak uralkodnak, akik a tizenhárom főbb görög isten nevét, mint titulust viselik. Zeusz, Hádész és Poszeidón címei családon belül öröklődnek, ám a többi pozícióra bármilyen befolyásos vagy híres ember jelentkezhet. Tulajdonképpen tehát ők a város celebjei, velük és családtagjaikkal vannak tele a címoldalak, rájuk irányul a média figyelme. A fő sztár pedig egyértelműen Zeusz, aki mellől úgy hullanak a Hérák, mint a legyek. És ezzel el is érkeztünk a történet fő konfliktusához, ugyanis hősnőnk, Perszephoné váratlanul egy eljegyzés kellős közepén találja magát, ahol Zeusz neki teszi fel a nagy kérdést: lesz-e az újabb Héra? Azoknak a Héráknak a sorában, akik holtan végezték. Természetesen Olümposz urának senki sem mondhat nemet, ám a boldogító igen kimondása után a lány hirtelen kereket old, és elkeseredésében egészen az Alsóvárosig fut, ahol Hádész karjaiban talál menedékre.
Mindketten megvetik Zeuszt, egyikőjüktől a szabadságot, másikjuktól a családot rabolta el, ezért alkut kötnek: három hónapon át nyilvános viszonyt fognak folytatni, melynek eredményeként Zeusz megundorodik megrontott arájától, Hádész pedig revansot vehet.
Önmagában mindez baromi izgalmas felállásnak tűnik, de a teljes képhez hozzátartozik az az aprócska tény, hogy Hádész nem veti meg a nyilvános szexet, otthonában igen fülledt orgiákat rendez (helló, trón a borítón), és hát Perszephoné sem az az ártatlan nebáncsvirág, mint a mitológiában. Alkujuk tehát nem kevés aktussal és pajzánsággal kecsegtet, s egészen mélyen belenyúl a BDSM világába is.
Önmagában mindez baromi izgalmas felállásnak tűnik, de a teljes képhez hozzátartozik az az aprócska tény, hogy Hádész nem veti meg a nyilvános szexet, otthonában igen fülledt orgiákat rendez (helló, trón a borítón), és hát Perszephoné sem az az ártatlan nebáncsvirág, mint a mitológiában. Alkujuk tehát nem kevés aktussal és pajzánsággal kecsegtet, s egészen mélyen belenyúl a BDSM világába is.
Párosuk között tagadhatatlanul forr a levegő, nagyon jó a karakterek kémiája ágyon belül és kívül egyaránt. Perszephoné rendre meglepi és meghökkenti Alsóváros urát, aki ugyan morgós, valójában mégis rendkívül odaadó és figyelmes fickó, olyan, aki százszázalékosan odafigyel partnerére. Talán egy kicsit túlságosan is. A világépítés hiánya mellett számomra Hádész figurája is inkább esett a jófiúk kategóriájába, mint a veszélyesen vonzó, erkölcsileg megkérdőjelezhetőekébe, ami titulusát tekintve inkább elvárható lett volna. Továbbá - mivel két nézőpontos regényről van szó - az ő hangja nekem némileg feminimre sikeredett szerintem. Ám a regény atmoszférája, a páros kisebb-nagyobb szócsatái, közös (ágyon túli) élményei, továbbá az egész maffia jelleg, és a Hérák titokzatos halála körüli rejtélyek kárpótoltak a hiányokért.
Az Alvilági szerelem tehát közel sem tökéletes, mégis kellően olvasmányos mű ahhoz, hogy az ember túllépjen bosszúságain, és élvezze az előtte kibontakozó maffiarománcot annak minden előnyével és hátrányával egyetemben.
Őszinte leszek, nem kicsit ijedtem meg, amikor tudatosult bennem, hogy sikerült belenyúlnom egy BDSM sztoriba, mivelhogy nem kifejezetten rajongok értük, ám a szerző szépen egyensúlyozott az erotikus részeknél, és amennyire a zsáner követelményei engedték, igyekezett nem átcsúszni pornóba. Ám még így sem ajánlom mindenkinek, kell hozzá egy bizonyos szintű érettség, hogy az olvasó helyén kezelhesse az olvasottakat. De ha ez megvan, kedvelitek az erotika központú, öltönyös-maffiás-krimi jellegű románcokat, amit megszínesít némi mitológiai szál, akkor nyugodtan adjatok neki esélyt. Borongós, vad, szexi és pimasz újragondolása Hádész és Perszephoné történetének.
Pontszám: 5/3,75
Kedvenc szereplő: Hádész
Kedvenc jelenet: kutyás jelenet
Negatívum: világteremtés hiánya, és az én ízlésemhez túl sok volt az erotika
Borító: 5/5Sorozat: Sötét Olümposz #1, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Olümposzi istenekkel játszunk, velük akár találkozhattok is ebben a regényben! Célratörő leírásunk alapján találjátok ki, melyik görög istenre gondoltunk az adott blogon, és írjátok be a megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
A tengerek, folyók és források, az árvizek és földrengések istensége.
Nézzetek be a többi állomásra is
10/02 Olvasónapló
10/05 Sorok között
10/10 Dreamworld
10/11 Szaffi polca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése