L. K. Patrícia - Árnyak hangja

L. K. Patrícia nevét már ismerhetitek, hiszen több novellát is olvashattunk tőle. Most viszont egy különálló regénnyel debütált, ami a Maxim Kiadó gondozásában jelent meg. Patrícia egy különleges utazásra invitál minket Sorel szemén keresztül, aki alkut köt egy boszorkánnyal. Bár tudja, jobb távol maradni ezektől a veszélyes lényektől, mégis kénytelen meghozni ezt az áldozatot, hogy édesapját megmentse. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Sorel sorsa, tarts velünk, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

 

 

L. K. Patrícia: Árnyak hangja

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634999409
Oldalszám: 288 oldal

Fülszöveg:

Egy lány, aki nem ismeri a származását.
Egy férfi, aki titkolja halhatatlanságát.
És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét szívesen megkóstolná.
Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány – más utat nem látva – kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogyan sokan emlegetik: Umbra leányával. Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt, hanem fiatalságot akar, még ha ez mások életébe kerül is.
Sorel mindent megtesz, hogy életben tartsa az apját, és közben váratlan szövetségesre talál a titokzatos Killian személyében. A férfi saját múltjának árnyai elől menekül, és akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz.
Vajon sikerül-e a lánynak megmenteni apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást? Fedezd fel a mágia, intrika és bátorság világát ebben az elbűvölő fantasy regényben!

Saját véleményem:

Az utóbbi években kevesebb magyar szerző által írt könyvet olvastam, egyszerűen nem találtam olyat, ami az ízlésemhez passzoló lett volna. Szerencsére idén sikerült ezen változtatni, többek között L. K. Patrícia regénye által. Amint megpillantottam az Árnyak hangja borítóját, szerelem lett első látásra (nem csak Killian miatt), és maga a fülszöveg is izgalmas utazást ígért. Nagy reményeket fűztem hát hozzá.

"Kevesen képesek csak rá, hogy a bensőjüket rágó fájdalmat átforgassák elszántsággá."

A történet egy hangulatában, tartalmában és narratívájában is roppant erős prológussal nyit, melyben tanúi lehetünk egy különleges gyermek világra jöttének. Érzelmileg nagyon intenzív részről és kezdésről van szó, ami pillanatok alatt magába szippantja az embert, hisz a gyermek születése élet-halál, esendőség és mulandóság témáit feszegeti. Ám mielőtt pont kerülhetne a sztori végére, egy éles váltással a jelenben találjuk magunkat, amikor is felváltva követhetjük figyelemmel a tizenhét éves Sorel napjait, és a folyton italozó, könnyelmű Killian tengődését. Bevallom, ez a váltás engem valóságos hidegzuhanyként ért, megpróbáltam gyorsan átrágni magam mindkettejük nézőpontján, remélve, hogy visszajuthatok a múltba, de miután ez nem történt meg, és a kétségbeesett átlapozás sem a várt eredményekkel zárult, rá kellett jönnöm, hogy meg kell elégednem a durcás kislánnyal és a léhűtő katonával. Ez pedig nehezen ment, hisz egyikőjük sem volt annyira érdekes és magával rántó, mint a vérben úszó, izzadságtól csatakos anya és a ráváró döntés. Így utólag már tudom, hogy a prológus eredetileg nem képezte a regény részét, és ez bizony érzékelhető is. Jóval kiforrottabb, erőteljesebb hangú, mint a folytatás, még annak ellenére is, hogy mindössze néhány oldal az egész. Nem tisztem megítélni, mennyire volt jó döntés belerakni, de az biztos, hogy képez egy minőségbeli különbséget, amitől én magam képtelen voltam szabadulni a későbbiek során.

A folytatás két szálon halad. Egyrészt ott van Sorel, a fiatal, hisztis, dacos kislány, aki igyekszik feszegetni a korban-érettségben felette állók határait, hol azzal, hogy hideg esőben edz, hol pedig azzal, hogy meggondolatlan dolgokat cselekszik, másrészt pedig kapunk egy folyamatosan bort vedelő, múlton merengő, ám azt kerülő férfit Killian személyében, aki némi fizetség fejében úri ficsúrokat kísérget egyik helyről a másikra. Történetük természetesen össze fog fonódni miután Sorel apja megbetegszik, és a lány a város rettegett boszorkányához, vagyis umbranijához fordul segítségért, aki amellett, hogy a lányban lévő mágikus vérre szomjazik, Killian elhozatalát és egy könyv megtalálását szabja segítsége árául. Sorel persze beleegyezik az alkuba, néma barátjával, Rolanddal és apja helyettesével Wex-szel közösen rögvest nekivág az útnak, hogy előkerítse a titokzatos idegent, csakhogy akad egy kis bökkenő. Killian épp akasztás előtt áll... 

Nos, hogy őszinte legyek, nehéz szavakba önteni, mindazt, amit érzek: senkit sem célom megbántani, ugyanakkor fontosnak tartom a hitelességet és azt, hogy a valódi véleményemet közvetítsem felétek. Nem fogok hazudni, számomra ez a regény csalódás volt, és sajnos bármennyire is szerettem volna megkedvelni, nem ment. Nem találtam hozzá kapaszkodót. Maga a sztori érdekes és izgalmas, sőt az enyhe Aranyhaj vibe is az erényei közé sorolható, ám ezt leszámítva úgy érzem, hogy kiforratlan és több sebből is vérzik. A prológust nem számítva az expozíció, vagyis a történet kezdete semmiféle értelemben nem rántott be, sem cselekményileg, sem hangulatilag nem hatott rám, ahogyan maga a főszereplő hölgyemény, Sorel sem. Sőt... ahelyett, hogy érzelmileg kötődni kezdtem volna hozzá, inkább taszított a gyerekes, hajszopkodós, toporzékolós viselkedésével, ami ráadásul jóval fiatalabbnak láttatta tényleges koránál. Sok erős fantasyvel és badass hősnővel a hátam mögött nekem ezek a tulajdonságok nem tudták megadni azt a karakteri mélységet vagy épp indítékot, amit a szerző szeretett volna elérni: az egyetlen, még élő szülőjéért aggódó lány eszményképét, aki tűzön-vízen átgázolva, mindent megtesz azért, hogy megmentse a férfit.
Killian esetében némileg jobb a helyzet, és nem csak a szexi, sötét idegen atmoszféra miatt. Noha első perctől kezdve tudható, ki is ő valójában, mégis érdekes a múltjának azon szakasza, amit leplezni és elfeledni próbál. Killian viszont egy erőteljesebb, érettebb karakter a maga életkorával és tapasztaltságával, mint Sorel, ami miatt a romantikus szál a szememben elég bizarrá alakult. Spoiler nélkül viszont ebbe nem mennék bele mélyebben.

Megemlíthetném még, hogy a narráció - főként a regény első felében - akadozó, darabos, valamint, hogy sok önismétlést tartalmaz, míg akadnak szóképek, amiktől még most is a hideg ráz (megsavanyodott nyál), de ami talán ennél is lényegesebb, az a cselekmény eseménytelensége, túlnyújtottsága, illetve a karakter- és világépítés hiánya. Egy rettentően rövid, még háromszáz oldalt sem elérő műről beszélünk, aminek véleményem szerint elengedhetetlen része lett volna a feszített tempó és cselekményvezetés, a karakterek kidolgozása és legalább egy alapszintű világépítés. Ehelyett a regény harmadáig mondhatni semmi nem történik azt leszámítva, hogy Sorel apja hosszan haldoklik tüdőgyulladásban. Nem ismerjük a szereplők személyiségét, motivációit, hátterét, kapcsolati rendszerét (például Roland sokáig csak egy név volt, nem tudtam, hogy testvér, barát vagy szerető), fogalmunk sincs a világról, amiben hőseink élnek, arról, hogy kik az umbranik, mit kell róluk tudni, milyen történelemmel rendelkeznek, és így tovább. 

Ettől függetlenül nem mondom, hogy az Árnyak hangja rossz könyv, mert nem az, csupán kiforratlan. A prológust látva egy jó szerkesztéssel, átdolgozással szerintem ez akár egy nagyon erős sztori is lehetett volna, ami minden téren magába szippantja az olvasót. Bízom benne, hogy a folytatásnak lesz lehetősége bizonyítani.

Pontszám: 5/-

Kedvenc szereplő: Killian

Kedvenc jelenet: prológus

Negatívum: lsd. fentebb

Borító: 5/5
Sorozat: ??? #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunk során a Maxim Kiadó idei évben megjelent könyveiből válogattunk, amelyekből részleteket láthattok. A Ti dolgotok, hogy felismerjétek a borító részlet alapján melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/13 Milyen könyvet olvassak?
11/15 Dreamworld
11/17 Kelly és Lupi olvas

11/19 Hagyjatok! Olvasok!