Alice Oseman - Heartstopper 6.

Az utolsó részéhez ért az imádott Hearstopper könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

 

 

Alice Oseman: Heartstopper 6. - Fülig beléd zúgtam

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9786151172988
Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Riesenberger Mónika

Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS
VÉGZŐS BÁL
Kezdés: 19:00
St George's Hotel
1 fő részére
szia
szeretlek,
örökké :)
C x

Saját véleményem:

Vannak sorozatok, amiket egyszerűen nem akarunk elengedni. Számomra ilyen a Heartstopper is. Alice Oseman hat (teljes és néhány kiegészítő) köteten át mesélte el nekünk Nick és Charlie történetét, amely jóval túlmutat egyszerű tinirománcon. A fiúk által végigkövethettük, milyen felnőni, hibázni, félni, bátornak lenni, gyógyulni és szeretni, ráadásul több, a korosztályukat nagy mértékben érintő, fontos témával is szembesülhettünk. Nem túldramatizálva, hanem egyszerűen, a valóságnak megfelelően megjelenítve. 

"Ami köztünk van, talán változni fog, és lehet, hogy valaki eltűnik, vagy megint előkerül, nem tudom. Az életünk különböző irányt fog venni. De a szeretetünk szőtte háló összeköt minket, és nem szakad el soha. Mi szőttük. És összetart."

Ha visszatekintek arra az időszakra, amikor először fogtam a kezembe a Heartstoppert, és végigtekintek az elmúlt éveken, mindazon, ami az itthoni közéletben történt, kezdve a fóliázáson át, addig, hogy rengeteg könyvesboltból ki lettek tiltva az ilyen jellegű kötetek, szinte hihetetlen, hogy most a befejező kötetnél tartunk. De itt van. 

Vártam és tudtam, hogy egyszer elérkezik ez a pillanat, mégsem voltam rá felkészülve. És talán arra sem, amit végül kaptam. Alice Oseman még mindig képes meglepetést okozni, és olyan élethelyzeteket, témákat középpontba helyezni, amik ugyanúgy sorsdöntőek egy tini életében, mint az, hogy coming-outoljon, felismerje az egészségügyi vagy mentális problémáit, vagy egyszerűen eligazodjon az érzelmek útvesztőjében. A hatodik kötettel nem csupán a sorozat végéhez érkeztünk el mi, olvasók, hanem a fiúk is megkezdték a végzős évüket. A legkeserédesebb évet mind közül, mely egyszerre izgalmas és szomorú. Ennek megfelelően itt már nem a nagy romantikus egymásra találások kapják a rivaldafényt, hisz a srácoknak volt elég idejük megküzdeni a szerelmükért. Egy pillanatig sem kérdés, hogy Nick és Charlie szeretik-e egymást, viszont a végzős év magával hoz egy gyomorszorító, csendes bizonytalanságot. Közeledik az iskola vége, a jövő egyetemet, továbbtanulást hoz, s mindezekkel kérlelhetetlenül együtt jár az elszakadás gondolata is, ami bizony tengernyi kérdést, kétséget rejt magában. 
Évekig azért hajtunk, hogy az iskola végére érjünk, aztán, amikor ez kézzel fogható közelségbe kerül, legtöbbünket elfogja a kétség. Jól döntök? Merre induljak? Ki is vagyok én igazából, és ki akarok lenni, ha felnövök? Ez csak néhány gondolat, ami végigfut rajtunk. És akkor még nem beszéltünk az emberi kapcsolatainkról, a barátságokról és a szerelmekről, azokról, amik esetében minden korábbi próbatétel gyerekjátéknak tűnik. 

Nagyon szeretem, hogy Alice Oseman nem idealizálja a kapcsolatokat/élethelyzeteket, hanem őszintén kezeli őket. Ebben az esetben megmutatja, hogy egy egészséges, stabil párkapcsolatban is lehetnek félelmek, kimondatlan aggodalmak és nehéz beszélgetések. Ettől nem lesz kevesebb vagy rosszabb az adott kapcsolat, sőt! Nick és Charlie esetében kapcsolatuk erejét korábban is az adta, hogy nem elfutottak a problémák és beszélgetések elöl, hanem megpróbálták együtt megoldani őket. Tulajdonképpen itt is ezt láthatjuk. Miközben egyikük élvezi, hogy végre kinyílt és olyan ügy mellé állhatott, ami a szívügye, addig a másikukban bizony ott motoszkálnak azok a nagy, végzősöket foglalkoztató kérdések és kételyek, amiket nem könnyű kibökni, de szükséges. 
A Heartstopper azonban sosem csak Nickről és Charlie-ról szólt, hanem azokról a mellékszereplőkről is, akik az életükben fontos szerepet játszottak. A srácok barátai, osztálytársai egytől-egyig üde színfoltjai voltak ennek a történetnek, és a főszereplőkhöz hasonlóan rengeteg megélendő problémát és érzelmi állapotot hoztak magukkal. Még, ha nem is kerültek rivaldafénybe, a saját életük főszereplőiként nekik is meg kellett küzdeni a maguk démonaival, megélni mélységeket, magasságokat, így nem is volt kérdés, hogy a fináléban helyük van-e. Szerencsére Alice Oseman sem feledkezett meg róluk, így azt éreztem, hogy nem csak a srácoktól búcsúzom, hanem a teljes baráti társaságtól és a komplett iskolától, annak minden fontos karakterével. 

Talán a legelső Heartstopper postomban említettem nektek, hogy nem vagyok egy nagy képregényolvasós típus, így eleinte nem igazán tudtam, mire számíthatok majd, mennyire lesz képes ez a forma visszaadni azt az érzelmi mélységet, amit a téma megkövetel. A félelmeim azonban alaptalannak bizonyultak, Alice Oseman elképesztően jól tud mesélni apró gesztusok, kifejezések által. És az az igazság, hogy elképzelni sem lehetne jobb formát ennek a történetnek, mint ez, ahol írott gondolatok, szavak és vizuális ingerek keverednek egymással, és ahol sok esetben egyetlen apró gesztus felér több oldalnyi monológgal. Ha esetleg ez tartott volna vissza benneteket az olvasástól, akkor bátran vágjatok bele. És bár ezt mindig elmondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: ez a történet ugyan LMBTQ karakterek történetét meséli el, mégsem kizárólag erről szól. Alice Oseman pont azt szeretné megértetni az olvasóval, hogy a szerelem az szerelem mindenféle bélyeg vagy címke nélkül. 
A Heartstopper számomra mindig is több volt egy romantikus történetnél. A Heartstopper egy olyan sorozat, amely képes érzékenyen, mégis természetesen beszélni az önelfogadásról, családról, barátokról, mentális egészségről, és arról, milyen rögös út vezet a felnőtté váláshoz. Nem akar tökéletes lenni, nem akar hibátlannak tűnni, ezek helyett a hitelességre törekszik, arra, hogy a saját nyelvükön és valóságukon szólítsa meg olvasóit - és legfőképpen a fentebbi témákban érintett korosztályt. 
Fáj búcsút venni Nicktől, Charlie-tól és a többiektől, de örül a szívem, hogy olyan méltó lezárást kaptak, amilyet megérdemeltek. Bár talán nem is a lezárás a legjobb szó rá, hisz Alice Osrman nem lezárta őket, hanem elengedve kezüket hagyja, hogy tovább éljék az életüket. Lehet, hogy lesznek kapcsolatok, amik megváltoznak? Biztosan. Olyanok, amik megmaradnak? Biztosan. De a Heartstopper hatodik kötete nem azért született, hogy egy túlidealizált életvonalat mutasson be a sírig tartó happy enddel, hanem hogy megmutassa, az egymás felé fordulás mindig megéri, és hogy a bizonytalanság, aggodalmak, nehéz beszélgetések nem gyengepontjai egy kapcsolatnak, hanem ellenkezőleg: erőssége.
Az biztos, hogy bár a sorozatot most befejeztem, a Heartstopper kis családja örökre velem marad a szívemben. 

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nick, Charlie és a többiek

Kedvenc jelenet: az egész könyvet mondhatom?

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szívdobbanás #6

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"– Jimmy – mondja Dave –, hogy érzel a rajongóiddal kapcsolatban?
Felvillan az elmémben a fénykép, mielőtt megállíthatnám. Egy rajongólány áll Rowan és fölöttem, miközben a hálószobámban alszunk, a szeme üres, fekete gödör, hegyes cápafogakkal vigyorog.
– Szeretem a rajongókat – mondom robothangon."

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/08 Sorok Között
07/09 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/10 Booktastic Boglinc
07/12 Hagyjatok! Olvasok!

07/14 Utószó
07/16 Readinspo
07/18 Dreamworld
07/20 Ambivalentina
07/22 Könyv és más