A. O. Esther - Elveszett lelkek

 A. O. Esther: Összetört glóriák - Elveszett lelkek

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630847445
Oldalszám: 444 oldal

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Saját véleményem:

Sophiel

A történet legelején máris egy akcióba csöppenünk, ahol Sophiel, a Mennyből alászállott angyallány, és a Térítők egy csapata a Sötét Angyalokkal küzdenek. 

  Sophieléket legyőzik, és mivel a lány égi karddal rontott az ellenségének, büntetése nem lehet más, mint halál. De Elijah, az egyik Sötét Angyal valami különös oknál fogva nem akarja megölni a lányt, ezért csak csúnyán megsebzi nyolcágú ostorával, mely gazdája érzelmeit követve működik. Elijah társai azt hiszik, hogy Sophiel meghalt, ezért elmennek, ám Elijah időközben meggyógyítja a sebesült, szőke hajú angyalt. 

   Időközben az erdőlakók, (más néven a manók) kimentik Sophielt a Sötét Angyal karmai közül, és felhúzzák magukhoz a fára. Ezután a lány jó néhány hétig köztük él, és őszinte barátokra lel a manók között. Viszont képtelen kiverni Elijah-t a fejéből. 

   De Sophiel nem véletlenül érkezett a Földre, küldetése van, és ezzel ő is tisztában van, mint ahogyan azzal is, hogy el kell hagynia a kis barátait, és útnak kell indulnia, hogy kimentse elesett társait, és, hogy megtalálja az elveszett lelkeket. Ám a manók meggyőzik, hogy maradjon az Úszó Fények Éjszakájára. 

   A mulatság során Sophiel elbarangol és egyenesen a Sötét Angyal ölébe fut, aki arra kéri, hogy menjen vele, de a lány nem hallgat rá és elfut, egyenesen a sahranok markába. Elfogják és egy ketrecbe zárják, ahol összeismerkedik egy kisfiúval, Joshuával, akiről kiderül, hogy Igéző, és értékes látomásai voltak. 

Elijah

   Elijah és a sahranok Fagus várába viszik a foglyokat, ahol bebörtönözik őket, majd egy rabszolgavásár keretén belül túladnak rajtuk. Sophielnek ugyan sikerül kijuttatnia a kisfiút egy varázsital segítségével, amit még a tündérektől kapott, de ő nem menekülhet. Végül őt is megveszik, méghozzá nem más, mint maga Elijah. 

   Elijah a saját várába viszi a lányt, ahol Sophiel egy fájdalmas bélyegzési ceremónia keretein belül hivatalosan is Elijah kurtizánjai közé emelkedik. De Elijah csöppet sem úgy bánik vele, mint a háremhölgyekkel szokás...

    Innentől kezdve megindul a versenyfutás az idővel, érzelmekkel és az ellenfelekkel. 

De pontosan ki az ellenség, és ki a barát?

A történet során Sophielnek rá kell döbbennie, hogy nem minden csak fehér és fekete. A jók is cselekedhetnek rosszul, és a rosszak is jól. És talán a világ mégsem olyan, mint ahogyan azelőtt hitte. Vajon kiben bízhat meg? Ki mondja meg, hogy mi a helyes, és mi nem?

   Sophielnek eddig soha nem tapasztalt érzésekkel kell szembenéznie. Csupa emberi dologgal: kétely, féltékenység, fájdalom, szerelem, ...

   Mivel az angyalok tiszta lények, akik nem éreznek fájdalmat, dühöt, sőt még szerelmet sem, ezért ezek mind ólomsúllyal nehezednek a lányra. Különös vonzalom alakul ki közte és a Sötét Angyal között. De vajon van-e jövője egy olyan szerelemnek, amiben a felek két ellentétes oldalon állnak?

A történetben rengeteg mágikus lény tűnik fel, hosszabb-rövidebb időre. Ott vannak például a manók, akik a fákra épített házakban élnek, és ezeket a kunyhókat különböző hidak kötik össze. Őket rendkívül megkedveltem, tetszettek a szokásaik, az égő lámpások és a vidámságuk. Az Úszó Fények Éjszakája különösen gyönyörű volt.

   Rajtuk kívül persze még vannak tündérek, holdszirének, sahranok, denevérkutyák, angyalok és bukott angyalok is. Mindegyikőjükből kapunk valamennyit, de az angyalok és a bukott angyalok kapnak hangsúlyosabb szerepet. 

   Az írónő nagyon jól eltalálta mind a két csoportot. Teljes mértékben átjön az angyalok tisztasága, feltétlen szeretete és a bukottak romlottsága. De, mint ahogy fentebb is írtam, nem minden ennyire fehér és fekete.

Maga a világfelépítés is nagyon jól sikerült, minden helyszín gyönyörűen le van írva, és ezáltal az olvasó teljes mértékben úgy érzi, mintha ő maga is a részese lenne. A bálok hangulata, a bélyegzési ceremónia, az erdős részek mind-mind olyanok, amik életre kelnek. Érzed az arcodba csapódó szelet, hallod a zenét, és látod a tömeget. Akárcsak a fürdős részek, amik nagyon hitelesen visszaadják a korabeli szokásokat, és az ilyen helyeken való hangulatot. Azt, hogy milyen kegyben és kiváltságban részesültek a megbecsült ágyasok. És, itt még külön ki kell emelnem a Koponyák Völgyét. Az egyszerűen hátborzongatóan fantasztikus lett. 

   A történet során mindvégig azt éreztem, mintha nem is olvasnám az egészet, hanem ott lenném, és átélném. Az írónő bámulatosan bánik a szavakkal, amellett, hogy nagyon olvastatják magukat, még el is varázsolnak. 

Joshua

Emellett az is nagyon tetszett, hogy bár két főszereplőnk van, de folyamatosan kapunk újabb és újabb karaktereket, akik az életük meséjével még színesebbé teszik az egész sztorit. Általuk jóval szélesebb körben ismerhetjük meg a világukat, melyben élnek.

   Joshua története nagyon megrendítő, akárcsak Mirandáé, de ott van még Jack is, aki a szirénekről és a denevérkutyákról mesél.

  Mirandát nagyon kedveltem, igazán aranyos karakter lett a vidám személyiségével és nehéz múltjával. És bár nem szerepelt túl sokáig, mégis mindig kedvesen bánt Sophiellel. 

   Joshua meg imádni való kis srác. Kora ellenére rendkívül bölcs és sokszor nagy segítségére volt az angyallánynak. Örültem, hogy ő nagyobb szerepet kapott a végére.

Ami viszont nagyon megfogott, az a főszereplők közti viszony. Első látásra valami vonzalom alakul ki kettejük között, de csak lassan közelednek egymás felé, mert mind a ketten kételkednek a másik érzéseiben. 

   Tetszett ahogy Sophiel feldolgozta ezt a számára eddig oly ismeretlen érzést, és bár az elején nagyon sokszor elbizonytalanodott, a végére mégsem tudta tovább palástolni a dolgot. 

   Az ő karaktere számomra nagyon érdekes volt, mert sokszor úgy tűnhet, mintha nem lenne több egy törékeny, naiv kislánynál. Mégis jóval több lakozik benne, hisz rengeteg dolgon kell átesnie. 

   Eddig a Fehér Fák Ligetében gondtalanul élhetett, de alászállása után olyan megpróbáltatásokat kellett elviselnie, átélnie, amik egy angyal számára komoly kihívást jelentenek. És ő mindvégig igyekszik megfelelni a küldetésének és helyesen cselekedni, annak ellenére, hogy a szíve máshová húz.

Sötét Angyal

"Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
Sötét haján vízcseppek ragyogtak, halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott, amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának, és azon kaptam magam, hogy elveszek a tekintetében."

De a legérdekesebb és legizgalmasabb talán Elijah karaktere. A Sötét Angyal, akiről mindenki azt hiszi, hogy velejéig romlott, de talán mégsem annyira az. A történet során erről számtalanszor  tanúbizonyságot nyerhetünk. Megtudjuk, hogy miért is lett száműzve, és ő az, aki felnyitja az angyallány szemét, hogy a Sötétek között sem mindenki olyan, mint azt addig hitték.
   Emellett érdekes volt látni, hogy ő is miként küzd meg az érzéseivel. És, hogy mi mindent meg nem tesz a lányért.


Érdekességként még két dolgot mindenképp meg kell említenem:
- Két féle szemszöget kapunk, (Sophiel E/1; Elijah E/3) így kerekebbé válik a történet, és ezáltal Elijah érzéseibe is bővebb betekintést nyerhetünk. Szerintem ez remek kontrasztot képzett.
- A végére beépített rizspapíros megoldás nagyon ötletes!

Aki tehát vágyik egy izgalmas, fantasy elemekben bővelkedő, romantikus történetre és még a középkori hangulatot is kedveli, az mindenképp olvassa el!
Én nagyon szerettem, és már várom a folytatást, mert a vége az egy hatalmas függővég!
Úgy gondolom, hogy az igazi csata még hátra van, mert ez még csak a bemelegítés volt egy nagyobb volumenű összecsapás előtt. 

.

  

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Elijah

Kedvenc jelenet: a 2. Liliom fejezet, és mikor Elijah elengedi Sophielt

Negatívum: - (talán annyi, hogy szívesen megismerném még jobban a manókat és a többi angyalt)

Borító: 5/5