Gail Carriger - Changeless

Gail Carriger: Changeless - Változatlan

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455174
Oldalszám: 390 oldal

Fülszöveg:
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes…
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.

Saját véleményem:

Alexia Maccon

A történet elején egyből bekukkanthatunk Alexia és Conall hálószobájába, na, nem azért...

   Londonban történik valami, ami minden természetfelettit érint, ezért Conall sietősen távozik, hogy utánajárjon a dolgoknak, akárcsak Alexia, aki a királynő lélekőre. Ám mielőtt Lady Maccon elhagyhatná a Woolsey kastélyt, meglepődve konstatálja a pázsitján táborozó katonákat. És tekintve, hogy Alexiáról van szó, egyből összetűzésbe is keveredik az egyik őrnaggyal. Majd megjelenik Ivy is, újabb csodálatos kalapjával, hogy elújságolja a hírt barátnőjének, miszerint eljegyezték...

   Miután Lady Maccon sikeresen átverekedte (szó szerint és képletesen is) magát a fennálló akadályokon, kicsit ugyan késve, de megérkezik a dévánhoz és a protentáthoz, hogy megtárgyalják, mi is történt. Valamilyen különleges oknál fogva minden természetfeletti elveszítette a képességét. A vámpírok és a farkasemberek emberekké váltak, a szellemek pedig eltűntek.

   Míg Alexia egy különleges fegyverre gyanakszik, addig férje járványt sejt. 

  Egyik nap Lady Maccon arra ébred, hogy férje távozott a kastélyból, és Skóciába ment családi- és falkaügyekben. Távozása előtt azonban Conall meghagyta feleségének, hogy az feltétlenül látogasson el Madame Lefoux kalapszalonjába. Ezért hát Alexia magával rángatja Miss Hisselpenny-t, ismerve barátnője bizarr kalapok iránti vonzalmát. Az üzletben találkoznak Madame Lefoux-val, a tulajdonosnővel, aki kissé furán öltözködik. Férfi ruhákat hord. De nem ez az egyetlen különleges benne... Egy apróbb durranás, áramkimaradás után Alexia rájön, hogy a francia nő nem kizárólagosan kalapkészítéssel foglalatoskodik... 

   Alexia később úgy határoz, hogy ő is Skóciába utazik férje után, és további nyomozásait is ott folytatja, hisz minden jel az ott élő falkához vezet. Indulás előtt azonban megjelenik az anyja, és Lady Macconre bízza nővérét, Felicity-t. Alexia kénytelen-kelletlen magával viszi húgát, de időközben Ivy is csatlakozik a kis csoporthoz, miután rájön, hogy Tunstell, Conall talpasa is Alexiáékkal tart. 

   A léghajóhoz vezető út során még egy fővel bővül a csapat, mert Madame Lefoux is velük tart. A repülőút során nem kevés bonyodalom keletkezik, többször is megpróbálnak az életükre törni.

Lord Conall Maccon

   Skóciába érve összefutnak Lord Maccon-nal, aki már várt rájuk. Így együtt, Alexia, Conall, Madame Lefoux, Ivy, Tunstell és Angelique (Alexia francia cselédlánya) vágnak neki a kastélyhoz vezető útnak, ahol nem éppen szívélyes fogadtatásban részesülnek.

   Az igazi bonyodalmak és izgalmak csak innen kezdődnek. Kiderül, hogy milyen kapcsolatban áll Conall a skót falka alfa nőstényével, milyen ellentétek fűzik őket egymáshoz. Illetve választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a természetfelettiek miért vesztették el képességeiket. Az ügy felgöngyölítésében Alexia (Lord Akeldamán kívül) csak magára és új napernyőjére, na meg éles nyelvére számíthat, miközben többször is életveszélybe kerülnek.

A könyv elején kissé tartottam attól, hogy talán nem fogja megütni az első rész színvonalát, de szerencsére pozitívan kellett csalódnom, mert ebbe a részbe is rengetek humort, pikáns beszólást, párbeszédet kapunk. Na, meg titokzatos új szereplőket, akik nem kevés bonyodalommal szolgálnak. Illetve új kütyükből sincs hiány, azok számára, akik élvezik az ilyen találmányokat. 

   Viszont jóval kevesebb Alexia-Conall részt kaptunk, mint eddig (bár vannak igen szórakoztató jeleneteik ebben is), ezt egy kicsit hiányolom, mert ők ketten frenetikusak! Csak úgy sziporkáznak. De ebben a részben (sajnos) nem az ő kapcsolatukon van a hangsúly.
   Itt inkább a falkával kapcsolatos dolgok éleződnek ki, na, meg Ivy szerelmi élete... ami már önmagában is elég mókás. Kicsit jobban megismerhetjük a farkasemberek eredetét, származását, a különböző alakjaikat, a hierarchiájukat, az elveiket és a magánéletüket. 

   És a Lord Akeldama-Biffy, Lyall rajongók számára sincs jó hírem, hisz közvetlenül ők most nem szerepelnek túl sokat, de a háttérben igen lényeges szerepük van!

Összességében azt kell mondanom, hogy Gail Carrigernek sikerült ismét valami szenzációsat alkotnia. Szerintem kevesen képesek arra, hogy ilyen, kicsit régies nyelvezetű/stílusú történettel úgy megfogják még a fiatalabb olvasóréteget is, mint Gail. Abszolút nem tűnik erőltetettnek, réginek, sőt! Ennek talán az egyik legfőbb kulcsa az állandó humor, és az, hogy az írónő ki mert szakadni a kor kötötte korlátok közül, de közben megtartotta a korabeli formaságokat is, mint például: ruhák, kastélyok, szokások, beszéd stílus. Ettől válik élvezhetővé és különlegessé.
   Az egész viktoriánus korabeli hangulat tökéletesen átjön, az ember látja maga előtt Angliát, a poros, komor kastélyokat, a ruhákat. És Ivy rikító kalapjait... Érzi ahogy a szél az arcába csap a magasban, vagy a szeszélyes skót időjárást. Hallja a párbeszédeket, részesévé válik a történetnek. 

A skót falka kastélya

   A különböző tájleírások is rendkívüliek. Tényleg olyan, mintha ott lenne az ember, és teljes mértékben elkülönül London és Skócia egymástól, bár időjárás szempontjával sok hasonlóság van közöttük, de mégis, érzékelhetően más a kettő, és ez a könyvben tökéletesen megmutatkozik. 

   A kütyükről nem is beszélve. Olyan apró részletességgel vannak leírva, mintha Gail Carriger maga is megépítette volna őket! De ez ne riasszon el egyetlen női olvasót sem, mert abszolút nem unalmasak ezek a részek sem, és nem nyúlnak el hosszú oldalakon keresztül. Minden tökéletes egyensúlyban van. És megnyugtatásként, a ruhákat is hasonló gondossággal írja le. 

És a karakterek sem maradhatnak ki! Mint fentebb említettem már, ebben a részben Lord Akeldama nem kap olyan sok szerepet, de mégis, arra a rövid időre, míg felbukkan teljesen felpezsdíti a történetet. Nekem ő egy kicsit olyan, mint Magnus Bane. Kirívó, formabontó, merész. És imádom a stílusát, meg a fiúit :D
   Az új karakterek közül a legérdekesebb talán maga Madame Lefoux. Egy különc hölgy, aki mindvégig felkelti a gyanút mind Alexiában, mind az olvasóban. Rendkívül kiismerhetetlen karakter, sosem tudod, hogy most melyik oldalon is áll. A furcsa szenvedélyéről nem is beszélve. Én nagyon szerettem őt, mert bár vannak dolgok, amikben hasonlít Alexiára, mégis más.

   Akik még nagyon szórakoztatóak voltak számomra, azok nem mások, mint Ivy-Tunstell-Felicity. Ez a hármas inkább a szórakoztatás céljából volt jelentős, mintsem a nyomozásban. A köztük alakuló szerelmi dráma nagyon jó volt. Nem nagy adagokban kaptuk, de bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy kicsit megtörjék a rejtélyeket, izgalmakat. Felicity-t többször is felképeltem volna, csodálom Alexia önuralmát, de azért még bízom benne, hogy egyszer lekever a húgának egyet. Nagyon bosszantó, hisztis csaj. Ivy meg hát... ő Ivy. Kicsit kelekótya, hebrencs, sokszor szóvirágzik, de annyira ártatlan és olyan naiv! Én mégis imádom a kalapjaival együtt, na, meg ahogy Tunstell miatt vergődik.

És végül elérkeztem a két főszereplőhöz is.
  Alexia, akárcsak az első részben, úgy itt is egy erős, okos, talpra esett csaj, aki képes szembeszállni bárkivel és bármivel. Hajtja a nyomozási szellem, és addig nem nyugszik, míg a dolgok végére nem jár.
   A nyelve igen csípős és nem kímél senkit, ha szócsatáról van szó. Nagyon hatékonyan képes bánni a szavakkal, és kellőképp ravasz is. Tudja, hogyan kezelje a férjét, sőt még egy falka farkasemberrel is elbánik. De a technikai kütyük sem okoznak számára problémát.
   Hű társa a napernyője, amit leginkább nem a nap vagy eső ellen használ, hanem fegyverként. És bár nem a legszebb és legvékonyabb, de mégis nagyon szerethető karakter.


 Conall Maccon nem egy fiatal szépfiú típus, de mégis nagyon vonzó lehet minden hölgy olvasó számára. Erős, bátor és igen férfias.
   Nagyon szereti Alexiát, és a kettejük kapcsolata igen lobbanékony, mind az ágyban, mind máshol. Conall nagyon heves természet. Ezek mellett becsületes, és fontos számára az őszinteség. Nem tűri, ha átverik.
   Skót. Ez sok mindent elárul a jelleméről! Nagyon keményfejű, ha valamit be vesz a buksijába, akkor azt elég nehéz kiverni onnan, de Alexia mégis képes őt kordában tartani... a legtöbbször.


A végére még annyit mondanék, hogy a történet befejezése nem az a megszokott könnyed, humoros, szarkasztikus, hanem valami teljesen új, kicsit szívet tépő. A legutolsó fejezet érzelmileg elég kemény, számtalan fordulatot tartalmaz. Mindemellett gyönyörű a zárórésze.

  

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Alexia, Lord Akeldama, Conall

Kedvenc jelenet:Alexia találkozása Channing Channing-el, Conall és a béta harca

Negatívum:kevés Alexia-Maccon jelenet

Borító: 5/5