A burok - film

A burok

Nyelv: szinkronizált
Hossz: 125 perc

Tartalom:

A burok a szerelem és az áldozathozatal története a közeli jövőben, amikor az egész emberiség sorsa veszélybe kerül. A Földet békés idegenek, a Lelkek foglalják el. A Lelkek átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve buroknak használják. A kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t (Saoirse Ronan) elfogja a Hajtók egyike (Diane Kruger), akik az utolsó emberektől védik az új fajt. Kétségbeesett csata után Melanie testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket. Vándort figyelmeztetik, hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű egy emberben élni, ám van valami, amire nem számított: teste korábbi lakója nem hajlandó átadni az elméje fölötti uralmat.

Saját véleményem: 

Melanie/Vanda

Eleinte nagyon vártam a filmet, de végül elbizonytalanodtam, mert rengeteg negatív véleményt hallottam róla. Így bár kicsit félve, de mégiscsak megnéztem, hisz az egyik kedvenc könyvemből készült, na meg ott volt Jake Abel is. 

Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ne a könyvet akarjam szóról-szóra viszontlátni a vásznon, és ebben talán nagy szerepe volt annak is, hogy láttam egy Stephenie Meyer interjút, amiben elmagyarázta, hogy egyes dolgokat miért kellett kihagyniuk/megváltoztatniuk. 

És bátran elmondhatom, hogy az egyik legjobb könyves adaptáció lett! 

Az elején nagyon tetszett a rövid narráció, mert annak a segítségével rá tud hangolódni a néző a film stílusára/világára, van ideje kizökkenni a valóságból. Na, meg persze megérti, hogy miről is van szó. De mielőtt valaki megijedne, hogy ezt túlságosan elhúzták, azt megnyugtatom, mert csupán egy-két percről van szó, vagy talán még annyiról sem, mert utána máris jön az akció. A rendezők részéről nagyon jó húzás volt megragadni a közönséget, hagyni, hogy az agyuk átálljon, majd bedobni őket az izgalmak gócpontjába. 

Maga a beültetés is jól sikerült, a Lelkek önmagukban is káprázatosak, lélegzetelállítóan sikerültek, abszolút nem hatnak természetellenesen. 

A másik sarkalatos pont, amitől sokáig tartottam, az a Melanie és Vanda közt lezajló kapcsolat. Nem a beszélgetésük része aggasztott leginkább hanem az, hogy majd mennyire fog átjönni a kettejük viszonya, hogy miként fejlődnek és csiszolódnak össze az átélt események hatására.

De itt újfent pozitívan kellett csalódnom, mert Saoirse remekül megoldotta. Rendkívül tehetséges lány, aki kiválóan tudta hozni Melanie vadóc, dacoskodó és a végtelenségig kitartó személyiségét, illetve Vanda barátságos, szerény, nemes lelkű oldalát. Mintha nem is ugyanaz a lány játszotta volna őket. Mind a két karakter más volt, hiába maradt a test ugyanaz.

A karaktereket illetően mindegyik színészt remek választásnak tartom, mert 100 százalékosan tudták hozni az általuk megformált karaktert. Sokakat persze máshogy képzeltem el a könyvben, de Jeb bácsi egy az egyben olyan volt, mint a fejemben. 

Rajta kívül ott van a Hajtó, aki ugyan nem feketét hord, és nem is olyan, mint a könyvben, mégis úgy gondolom, hogy ez  a fajta változtatás jót tett a történetnek, mert Diane mindvégig rideg, kemény és elszánt volt, az a fajta Hajtó, akitől feláll a szőr a hátadon, és elhiszed neki, hogy bármi áron képes levadászni, és elérni a céljait. 

Nem véletlen, hogy őt választották, mert a filmben hangsúlyosabb szerep jutott a hajtó számára, mint a regényben. Kicsit többet kaptunk belőle, de persze ez evidens, hisz (sajnos) a férfi nézők legnagyobb része nem biztos, hogy díjazta volna, ha két órán át azt kell néznie, hogy Vanda miként idomul a környezetéhez, hogyan válik a csapat elfogadott tagjává. Plusz a lányoknak ott volt a két srác is, Jared és Ian.

És akkor ezzel el is érkeztünk a fiúkhoz. 

Míg a könyvben egyforma szinten kaptuk meg a Jared-Melanie, Ian-Vanda szálat, addig a film leginkább az előbbi páros kapcsolatára erősített rá. Kevésbé hagyott teret kibontakozni Ianéknek. Ezt nagyon sajnálom, mert a legtöbb rajongónak -köztük nekem is- ők voltak a kedvenceik. A kettejük közt napról napra kiépülő kapcsolatot, ami később aztán átcsapott szerelembe, itt kevésbé sikerült elkapni, mert eléggé átmenet nélküli volt. Habár Jake is Saoirse mindent megtett annak az érdekében, hogy ez ne így legyen. 

Jake Abel (Ian) fantasztikusan tud játszani a szemével, a gesztusaival. Amikor dühösnek kellett lennie, akkor olyan gyilkos pillantásokat vetett, amitől frászt kaptam, de ugyanúgy előadta a szerelmes férfit, vagy a kétségbeesettet és a szomorút is.

Az a jelenet, amikor behívja Jaredet, hogy csókolja meg Vandát, szívfacsaró. Egyszerre többfajta érzelmet volt képes megjeleníteni egy személyben, mint egy egész stáb.

És igen, lehet, hogy Iannel kapcsolatban telhetetlen vagyok, de annyira hiányoltam azt a kultikussá vált mondatát, hogy az valami hihetetlen. Szó szerint van pár másodpercnyi szünet, ami sikít azért, hogy elmondja :D

Ezzel szemben ott van Jared (Max Irons), aki ugyan igen kevésszer tűnik fel, akkor is leginkább csak Vanda álmaiban, mégis fontosabbá vált a készítők számára. Kicsit olyan érzése lehet a nézőnek, mintha az egész dolog, Vanda tettei és minden, azért lenne, hogy megoldódjon a Melanie és Jared közti kapcsolat. Ez persze eleinte részben igaz is, de azért később ez kicsit háttérbe szorul. 

A filmes Jared kedvelhetőbb figura lett, mint a könyves. Kevésbé viselkedik negatívan Vandával, olyan, mintha mindvégig mellette állna.

A filmben ugyan van jó pár rész, amit kihagytak, de ezek nagy részét én most nem sorolnám fel, mert felesleges. Nyilvánvaló, hogy 125 percbe nem lehet annyi oldal eseményét belesűríteni, mint amennyit a könyv tartalmaz, és nem is kell. Viszont a Jamie szálat mindenképp meg kell említenem, mert az nagyon elenyésző volt. Szinte alig fektettek rá hangsúlyt. Persze, volt egy nagyon szép közös jelenetük Vandával, de azt leszámítva nem erősítettek rá jobban arra az erős kapocsra, ami Jamie-Vanda-Melanie között volt. 

És még valamit hiányoltam, mégpedig annak az érzékeltetését, hogy miért vagy miként kezdték el egyre inkább befogadni Vandát.

Ugyanakkor nagyon tetszettek a visszaemlékezések, köztük az, ahogyan Jamie és Melanie elmenekültek a Hajtók elől. És a film látványvilága is bámulatos volt. A különféle luxusautóktól, motoroktól elkezdve a kietlen sivatagon át a Jeb bácsi féle barlangig, mind-mind csodálatos volt. Akárcsak a gyógyítószerek. 

Innentől SPOILER, ha szeretnéd elolvasni, akkor jelöld ki:

Miután megtudtam, hogy Emily Browning lesz Vanda új teste, legszívesebben sikítófrászban törtem volna ki, mert ő annyira nem illik a karakterhez. Számomra Emily egy műnő. És itt jön az a bizonyos de, a filmben mégis képes voltam megkedvelni. Nem mondom, hogy ő a tökéletes választás, mert ez nem igaz. Viszont az tény, hogy aranyos volt, és némileg sikerült visszaadnia Vanda szerénységét.  SPOILER VÉGE

Összességében tehát azt gondolom, hogy bár voltak hibái a filmnek, mégis nagyszerű lett. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszik az is, hogy olvastam a könyvet - amit egyébként mindenkinek ajánlok - és így automatikusan hozzátudtam egy-egy jelenethez társítani az emlékemben lévő dolgokat. 

Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, és ne az olyan kritikusok véleménye után menjen, akik manapság előszeretettel bélyegzik fel a YA fantasy könyveket a Twilight bélyegével, mert még csak nyomokban sem emlékeztet arra. Nincs szerelmi háromszög, a tükrökön kívül nem csillog senki, és még sorolhatnám azokat a pontokat, hogy mikben különbözik a két történet, mert millió ilyen van. Egyetlen közös pontjuk Stephenie Meyer.