Swati Avasthi - ÖKÖL/JOG

Swati Avasthi: ÖKÖL/JOG

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632457017
Oldalszám: 296 oldal

Fülszöveg:

A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.

Saját véleményem:

Jace Witherspoon

A történet elején már rögtön megismerkedünk Jace-szel és az ő kissé szarkasztikus humorával. 

Jace Albuquerquebe érkezik, azzal a szándékkal, hogy felkeresse a bátyját, Christiant. Csakhogy a dolog korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan elsőre hangzik, ugyanis Christian évekkel ezelőtt szó nélkül lelépett, otthagyta a családját. Egyedül az édesanyjával tartotta a kapcsolatot, de azt is csak titokban. És pontosan ez az, ami miatt Jacenek sikerül megtalálnia őt. 

Mielőtt Jace eljött volna otthonról, édesanyja egy borítékot adott neki, melyen rajta volt a bátyja címe. A bökkenő az, hogy a kapucsengőn nem szerepel a Witherspoon név. Ám kisebb fejtörés után végül a szöszi srácnak sikerül bejutni a lakásba, ahol egy húszasévei végén járó ázsiai lány nyit ajtót, majd ugyanazzal a lendülettel be is vágja a srác orra előtt. 

Jace az ajtó alatt becsúsztatja a levelet, így az hamarosan újra kinyílik, és immáron ott áll vele szemben a bátyja. Christian kénytelen szembesülni öccse összevert és szétzúzott arcával, és ezáltal a saját múltjával, emlékeivel.

Jace felbukkanása meglehetősen sok galibát okoz a békésen éldegélő, 22 éves rezidens számára. Az eddig oly' gondosan eltitkolt múltja szép lassan felszínre tör, és elhatalmasodik rajta. A barátnőjével, Mirriammal való kapcsolata veszélybe kerül, a lány rájön, hogy Christian mindvégig hazudott neki, sőt a kettejük kapcsolatán az sem segít, hogy Jace nagyon nehezen jön ki a szomszédban lakó hölggyel.

Mindeközben a két testvérnek újból meg kell tanulnia együtt élni, össze kell csiszolódniuk, és helyt kell állniuk a világban. Jace új iskolába kerül, munkát vállal a helyi könyvesboltban, hogy be tudjon szállni a költségekbe, és közben reménykedik, hogy édesanyjuk hamarosan követi őket. Csakhogy a múltja folyamatosan kísérti...

Első olvasásra könnyednek tűnhet a sztori, mert az írónő nagyon szépen, lendületesen ír, a sorok olvastatják magukat. De! Senki ne higgye, hogy ez egy habkönnyű olvasmány lesz, mert nagyon kemény, lelkileg és fizikailag egyaránt. 

A könyv olyan tabukat döntöget, amiről nem divat beszélni, pedig manapság sajnos igen aktuális a téma: családon belül erőszak.

Nagyon örülök, hogy Swati Avasthi ezt be merte vállalni és papírra vetette. Sőt a hitelesség végett még igen komolyan utána is járt ennek. 

A fő szál mindenképp e köré épül, mert a főszereplőnk (és persze a bátyja és az anyja is) is egy áldozat.

Nagyon jó volt Jace szemszögén keresztül átélni az egészet, mert ő egy rendkívül összetett karakter. A család legkisebb tagjaként sokáig csak külső szemlélője volt a történéseknek, majd később maga is részesévé vált, és pont emiatt alakultak ki benne olyan dolgok, amik kettősséget képeznek.

Egyrészt ott van az oly' nagyon vágyott apa, akire a lelke mélyén szeretne felnézni, megvédeni, de racionálisan gondolkodva, belátja, hogy ez lehetetlen. Másfelől ott motoszkál a kérdés, hogy mennyire sérült? Milyen mélyen ivódtak belé az apja tettei, és, hogy ezek milyen behatással vannak a mostani és a későbbi életére?

„Lehet újra ép, ami megsérült?”

Ez lehetne a könyv kulcsmondata, mert nagyjából ez az ami mindvégig meghatározza az eseményeket, sőt magukat a szereplőket is. 

A válasz valószínűleg a nem, de más lehet, mert mindig ott van valami újnak a lehetősége. Rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk. És erre megint csak tökéletes például szolgál a történet. Ugyanis, mint a való életben, itt is vannak olyanok, akik más utat választanak maguknak.

A másik fontos dolog, amire az írónő nagy hangsúlyt fektetett, az a testvérek kapcsolata. Eleinte nagyon döcögősen indulnak, olyan, mintha nem is egy családból származnának, kissé idegenek a másik számára. Persze mind a kettejük viselkedésére megvan a magyarázat, ami által teljes mértékben megérthetőek a tetteik, de később, szépen lassan összecsiszolódnak. Ez nagyon jól átível a történeten, és az egyik csúcspontja a kapcsolatuknak a 16. fejezet. Az úgy ahogy van gyönyörű. Nem pusztán a táj miatt vagy a körülöttük történő dolgok miatt, hanem attól, ahogy ott ülnek és beszélgetnek. Végre nem egymás mellett, hanem egymással.

Ami még nagyon tetszett, az az, hogy a férfi karakterek hitelesen lettek ábrázolva. Bevallom, sokáig azt hittem, hogy egy pasi írta az egészet, mert a srácok szájába adott mondatok, és a gondolataik is olyanok voltak. Igen, néha csúnyán beszéltek, de melyik ma élő kamasz vagy 22 éves ne tenné ezt? (Persze ez nem a követendő példa, csak tényként fontosnak tartottam megjegyezni.)

És ott van még a foci is, ami amellett, hogy ugyancsak nagyon jól és életszerűen lett megírva az edzésektől kezdve a meccsekig, még más célokat is szolgált. Pont úgy, mint a fotózás vagy a sakkfigurák (királynők) gyűjtögetése. Ezek mindegyike egyféle kapaszkodót jelentett, esélyt Jace számára.

Christian

Az a halovány szerelmi szál, ami bele lett csempészve, igen elenyésző, így azok is bátran kézbe vehetik a könyvet, akik romantika ellenesek, mert abszolút nem ez a központi téma. Megvan, de mindvégig a háttérben marad, és nem is akar előtörni. Egészen másfajta célt szolgál, mint általában. Itt inkább segít megismerni Jace múltját vagy jó pár miértet vele kapcsolatban. És még ezt úgy teszi, hogy nem válik hiteltelenné.
Ha tehát el kéne helyeznem valahol a történetet, akkor én azt mondanám, hogy a Tizenhárom okom volt... és a Tökéletes kémia sorozat között húzódik, csak azoknál talán keményebb tartalommal bír.



INNENTŐL SPOILERES LEHET!
A végén ne várjatok tűzijátékot és örömünnepet, mert akkor csalódni fogtok. Vannak dolgok, amik konkrétan nincsenek megmagyarázva és az olvasó szájába rágva, de ott vannak elrejtve a sorok között. 
Én például különösen imádtam, hogy nem lett száz százalékban Happy End, illetve, hogy maradtak olyan szálak, amiket mi magunk alakítgathatunk tovább a saját fejünkben.
SPOILER VÉGE 

Ez egyébként tipikusan az a könyv, amit legalább egyszer mindenkivel elolvastatnék. Már pusztán azért is, hogy, aki olyan szerencsés, és nem kellett hasonlóakat átélnie, lássa, milyen annak, akinek viszont igen, és, hogy ne hunyjunk szemet az ilyen dolgok felett. Aki pedig tapasztalt hasonlót, az tudja, hogy van kiút, még akkor is, ha nagyon nehéz.

Megjegyzés: érdemes alaposabban megfigyelni a magyar borítót és a címet, mert rengeteg mögöttes tartalom leszűrhető belőlük. A kulcsok; a barna hajú srác, holott én szőkéről írtam (nem véletlenül barna a borítón).

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Jace

Kedvenc jelenet: a 16. fejezet egészben

Negatívum: néha Mirriam viselkedése

Borító: 5/4