XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Április 18-án, déli 12 órakor nyitotta meg kapuit az idei Könyvfesztivál, ami nálunk immáron a huszadik!

Tavaly volt szerencsém elsőnek ellátogatni a rendezvényre, de már akkor teljesen elvarázsolt, magába szippantott az ottani világ. Kiadók, könyvek, dedikálások és előadások mindenfelé. Ám az idei még sokkal monumentálisabbra sikerült. Most nem csak a B épületben kaptak helyet a kiadók, hanem a D csarnokban is, ami már önmagában is gigantikus. Gondolhatjátok, hogy éreztem magam, mint Alice csodaországban. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Miután Fummie volt olyan kedves és felcsigázott, szerettem volna részt venni a Hannu Rajaniemi előadáson, mert rengeteg pozitív dolgot hallottam már róla, de sajnos ez nem jött össze. (Minden bizonnyal lesz majd róla máshol élménybeszámoló, így, ha megtalálom, akkor belinkelem, hol olvashatjátok el.)

Viszont a Könyvmolyképző előadásán mindenképp ott akartam lenni, tekintve, hogy falom az általuk megjelentetett könyveket. Igaz, sikerült épphogy két perccel kezdés előtt beesnem, de a lényeg, hogy összejött. 

A téma a Könyvmolyképző Kiadó titkai voltak, Lele József  (a kiadó ügyvezető igazgatója) vezénylésével. Sajnos Katona Ildikó, fizikai valójában nem tudott jelen lenni, de lelkiekben mindvégig köztünk volt.

Maga az előadás igen szórakoztató és érdekes volt. Rengeteget nevettünk, és az agyunk is jól meg lett mozgatva, na meg a karunk! Ugyanis egy kis interaktív játék keretein belül, olyan kérdésekre kellett/lehetett válaszolni, mint:

Könyvmolyképző standja

- Milyen színnel azonosítanád a kiadót? Gondolom nem meglepő, hogy a vörös volt a legnépszerűbb válasz. Ezen kívül még elhangzott például a sárga és a sokszínű.

- Milyen állattal azonosítanád a kiadót? KACSA! - azt hiszem, ez nem igényel bővebb magyarázatot, aki Árnyvadász vagy olvasta már Cassandra Clare könyveit, az pontosan tudja a miérteket. De a róka - íróka is roppant szellemes megoldásnak bizonyult. 

- Milyen testrésszel azonosítanád a kiadót? Kéz, szív, stb. Itt rengeteg válasz született. Talán az íróka után a kéz, ami írókázik volt a legaranyosabb (ez a poén ott hangzott el).

A kérdéseken kívül mindenki kapott egy üres lapot, amire bátran felírhatta a kiadóval kapcsolatos gondolatait, üzeneteit, kéréseit, majd ezt a program végén be lehetett dobni egy nagyon aranyos kincses ládikóba. 

Közben szóba került Ildikó készülőben lévő könyve, amiben szó lesz majd a kiadó kulisszatitkairól, és egyéb nagyon érdekes Könyvmolyképzőt érintő dologról. Ezzel kapcsolatban a helyszínen lévők nagyszerű meglepetésben részesültek, hiszen aki szerette volna, már most előrendelhette a könyvet, méghozzá nem is akárhogyan! Húzni kellett egy számot, ami egy egyedi kódot tartalmazott, ugyanis készül majd a könyvből egy sorszámozott kiadás, így ahányas számot húztad, az a példány lett a tied, ha megrendelted.

Továbbá megtudtuk, hogy mi is az a katil, és, hogy mire is használják. A katil pedig nem más, mint egy Könyvmolyképzős mérőszám, amit a borítók készítésénél alkalmaznak. Hiszen az, hogy a kezünkben tartott könyveknek ilyen csodálatos és megkapó fedlapja legyen, nem kis munkát igényel. Elsőre furcsa lehet, de igen, még a milliméterek is számítanak! Nem is keveset. 

Szerzeményeim

Az előadás után bevetettem magam a tömegbe, zsákmányok után kutatva. Naná, hogy a Könyvmolyképző standja volt az első, ahol megkarcsúsítottam szegény pénztárcámat. Bevallom, még induláskor sem tudtam eldönteni, hogy mely három könyvvel lepjem meg magam, hisz ott volt a most megjelent újdonságok között a Lament Maggie Stiefvatertől (a borítója álomszép élőben - csak úgy halkan megsúgom), Ethan és Carter (amit mindenkinek ajánlok, aki egy kicsit is nyitott a másság felé, mert szerintem igen forradalmi és bátor dolog volt a kiadó részéről, hogy be merték vállalni, és remélem, hogy nagyon sokan leemelik majd a polcról és hazaviszik), Pride, Stefan naplója 3., Napos oldal, ÖKÖL/JOG, és még sorolhatnám. Úgy voltam vele, hogy meglátni és megszeretni alapon döntök.

Egy kisebb harc során, tekintve, hogy óriási tömeg volt a KKK-nál, végül a Napos oldal, a Rogue és az ÖKÖL/JOG győzött. Bár fájt a szívem a többiért, de megígértem nekik, hogy szépen sorban őket is megszerzem. Főként Ethanéket! (Egyrészt ti is sokan kerestetek értékelést róla az oldal, másrészt érdekel. Szóval ami késik, nem múlik.)

Még gyorsan vásárlás előtt megkaptam On Sai-tól a nyeremény Calderonomat, amit a trailer készítő játékán nyertem (itt is köszönöm!), és még dedikáltatni is sikerült, tehát dupla öröm! 

Ezek után átmentem a B épületbe nézelődni, illetve szerettem volna beszerezni az Éjszakai cirkuszt, mert a Libri 990 Ft-os áron osztogatta őket, de sajnos nem jártam sikerrel, mert kifogytak. Tanulság: máskor korán kell kimenni :D

A nap folyamán több mollyal is sikerült hosszabb-rövidebb időre összefutni, és egyfajta random molytalik is kialakultak a csarnokokban. Ennek nagyon örültem, mert ez volt az egyik célom, szerettem volna minél több emberrel összefutni, és végre személyesen is megismerni a nicknevek mögött húzódó embereket.

Új füzetecskék :)

Jártam a Moly standjánál is, ahol kaptam két csodaszép könyvjelzőt. Náluk egyébként molyok által kézzel írt verseket is lehetett venni, illetve nagyon aranyos molyos kitűzőkkel is gazdagodhatott, aki odalátogatott. 

És a Könyvfesztiválok legalapvetőbb kelléke/személye sem maradhatott el: Darth Vader. Igen, ő is kint volt, néhány rohamosztagos és Obi-Wan társaságában. 

Bár mindenhol azt hallom, hogy a magyar emberek nem olvasnak sokat, de erre a fesztivál tökéletesen rácáfolt. Rengeteg ember volt kint (néhány ingyenes vese-, és derékmasszást is be lehetett gyűjteni), és szinte mindenkinél óriási könyvpakkok voltak. Szinte nem is láttam olyan embert, akinek a kezében legalább egy könyv ne lett volna! 

Kint a Millenáris parkjában mindenfelé olvasó fiúkat, lányokat, férfiakat és nőket lehetett látni. Voltak akik a fűbe heveredtek le, voltak akik a padon ülve bogarászták a szerzeményeiket, és bármerre néztem, mindenütt mosolygós, elmélyült arcokat láttam. Nagyon jó érzés volt!

És, ha már kint voltam, akkor a Maxim standját is letámadtam az Angyalnyárért, ami igen akciósan lett az enyém. Tegnap egyfajta gyereknapot tartottam :D

De a dedikálásokról se feledkezzünk meg!
A fesztiválon mindenütt asztalok, pultok mögött ücsörgő írókkal lehetett találkozni. Futólag láttam Shani Boianjiut (Bátraké a mennyország - Libri Kiadó)  és Somát is.

Enigma II. - Ezüsthíd

Én ugyan most nem akartam dedikáltatni, mert már minden könyvemben ott figyelnek az aláírások, mégis leginkább a Könyvmolyképző előtt ácsorogtam. Sikerült egy kicsit beszélgetni Helenával, tőle kaptam egy gyönyörű képet is, amin az Enigma második részének az új címe szerepel, ami immáron hivatalosan is az Ezüsthíd nevet fogja viselni. Szerintem nagyon jó a címválasztás, és igazán beszédes. Annyit sikerült megtudnom, hogy ennek a bizonyos Ezüsthídnak lesz ám szerepe a történetben is.
Helenától többen is megkérdeztük, hogy mikorra várható a folytatás megjelenése, és biztosat sajnos ő sem tudott mondani, de olyan ősz-tél magasságában lehet rá számítani. Ezt egyébként Zakály Viki is megerősítette, vagyis jobban mondva őt is kérdezgették, és hasonlót mondott.
Addig még jó pár hónap van, de nincs ok az aggodalomra, mert az új füzetet látva nem lesz hiány remekebbnél remekebb könyvekben. Jön... jön... címszó alatt olyan történetekkel és folytatásokkal találkozhatunk, mint az Elveszett lelkek városa Cassandra Claretől, vagy A tigris átka, Beautiful Chaos, Obsidian, stb.

Ha összegeznem kéne a tegnapi napot, azt mondanám, hogy frenetikus volt, és egyszer az életben mindenkinek ki kell menni! Én személy szerint már alig várom a júniusi Könyvhetet, de addig is rengeteg új könyvről hozok majd értékelést. igyekszem előre venni a most megjelenteket. :)