Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és titokzatosak voltak, mint az éjszaka, ahol a tündérek uralták az erdő teremtményeit és a szél halk varázsszavakat suttogott…
Isten hozott az Ólomerdőben!Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát!
Isten hozott az Ólomerdőben!Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát!
Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a varázst!
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Kiadó: GABO
ISBN: 9789636899004
Oldalszám: 360 oldal
Illusztrátor: Cserny Timi Pookah
Fülszöveg:
A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.
Saját véleményem:
A kamaszodó Emese kettesben él édesapjával, mivel anyja gyerekkorában elhagyta a családot, és azóta sem tért vissza.
Istvánnak nincs könnyű dolga Emesével, más, mint kortársai. Szülei révén félig tündér, félig ember. Ám tündér származása bizonyos kötöttségekkel jár. Bármilyen ígéretet tesz, köteles betartani, különben a sors megbosszulja.
Nincs ez másként akkor sem, amikor az idősek otthonában lévő nagymamája megígérteti vele, hogy lebeszéli apját arról, hogy tovább keresse Lónát. Emesének fogalma sincs, miért mondja ezt nagyanyja. Akkor még csak nem is sejti, hogy István szinte minden éjjel megküzd az erdővel, hogy bejuthasson Héterdőbe, ahol évekkel ezelőtt először találkozott Lónával.
Mindeközben István találkozik egy sötét lovassal, Rabonbánnal, aki ajánlatot tesz a férfinak. Egy alku fejében bejuttatja a tündérek földjére. Mindössze azt kéri, hogy István adja neki az első dolgot, amit Lónától kapott, és az alkujuktól számított rövid időn belül elveszít. István tudatlanul beleegyezik. Csakhogy az ár igen magas, mivel nem kevesebbről van szó, mint magáról Emeséről.
Műfaját tekintve az Ólomerdő forradalmi újdonságnak számít a hazai könyvpiacon. Nem pusztán egyszerű fantasy. Számtalan magyar népmesei elemmel tarkított regény, mely egyszerre szól kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Egy történet kitartásról, szeretetről, árulásról, és a család mindenek felett álló szentségéről, varázslatos szépségű helyszínek közé ágyazva.
Mint a magyar népmesékben, úgy itt is kiemelt szerepet játszik egy-egy tanulságos, tanító jellegű téma. Az Ólomerdő esetében ez pedig nem kevesebb, mint az ígéretek betartása. Szinte az összes szereplő esetében felbukkan, akár egy nagymamának tett fogadalom, akár egy alku képében. A karakterek egyediségének köszönhetően pedig több oldalról is láthatjuk, milyen következményei lehetnek egy betartott, vagy éppen be nem tartott szónak.
Magunk a szereplők egyébként roppant valóságosak. Közel sem tökéletesek, mindegyiküknek vannak pozitív és negatív tulajdonságaik. Az én szívemhez legközelebb Rabonbán, Firene, illetve Tartód és Firtos került.
Rabonbán egy kissé melankolikus, magányos lovag. Nehezen nyílik meg, nem bízik szinte senkiben, és bár a múltja tartogat sötét dolgokat, az utána történtek megváltoztatták. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a női olvasók szívét megdobogtassa. Hát még az, amit Emeséért tesz. *szerelmes*
Rabonbánnal ellentétben Firene az első pillanatban negatív figuraként hathat, de ahogy jobban megismerjük, és belelátunk az életébe, rájövünk, hogy nem is annyira rossz. Ugyanez érvényes a kiismerhetetlen párosra, Tartódra és Firtosra. Ők teljesen kiszámíthatatlanok, de nem túlzás azt állítani, hogy a regény egyik legszínesebb karaktereiről van szó. Emellett egyfajta átmenetet képeznek az emberek, tündérek és egyéb mágikus lények között.
Talán meglepő lesz, de a főszereplők azok, akiket abszolút nem tudtam megkedvelni. Emese korához képest érett, és okos kislány, de még gyerek, és ebből kifolyólag rengetegszer úgy is viselkedik. Önfejű, akaratos, nem hallgat meg másokat. Ettől függetlenül próbálkozik, és ezek bizonyos esetekben be is válnak, de mindezek ellenére mégsem lett a szívem csücske. Talán az idő múlása jót tesz majd neki.
Lónára ugyanez érvényes. Áldozatnak tűnik, mégsem hinném, hogy az lenne. Nem annyira ártatlan, kedves lény, mint ahogyan be van állítva. Rengeteg kegyetlen dolgot művelt.
A szereplők mellett fontos megemlítenem a különféle helyszíneket. Roppant fantáziadúsak, és a leírások alapján, könnyedén magunk elé képzelhetjük őket. Lélegzetelállító látványt nyújtanak. Annak ellenére, hogy maguk a fémek önmagukban rideg és merev hatást kelthetnek, mégsem azok.
Az Ólomerdő nagy erősségei közé tartoznak továbbá a részletes leírások. Csilla gyönyörű mondatokba fűzve festi le a tájat, az egyes épületeket, sőt még magukat az állatokat is. És azáltal, hogy több karakter szemszögéből követhetjük az eseményeket, csak még inkább színesíti az összhatást.
Összességében tehát azoknak ajánlom, akik szeretik a mesés elemeket - főként magyar népmesei elemeket - felvonultató, varázslatos történeteket, vagy valami cseppet sem hétköznapi olvasmányra vágynak.
Fülszöveg:
A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.
Saját véleményem:
Istvánnak nincs könnyű dolga Emesével, más, mint kortársai. Szülei révén félig tündér, félig ember. Ám tündér származása bizonyos kötöttségekkel jár. Bármilyen ígéretet tesz, köteles betartani, különben a sors megbosszulja.
Nincs ez másként akkor sem, amikor az idősek otthonában lévő nagymamája megígérteti vele, hogy lebeszéli apját arról, hogy tovább keresse Lónát. Emesének fogalma sincs, miért mondja ezt nagyanyja. Akkor még csak nem is sejti, hogy István szinte minden éjjel megküzd az erdővel, hogy bejuthasson Héterdőbe, ahol évekkel ezelőtt először találkozott Lónával.
Mindeközben István találkozik egy sötét lovassal, Rabonbánnal, aki ajánlatot tesz a férfinak. Egy alku fejében bejuttatja a tündérek földjére. Mindössze azt kéri, hogy István adja neki az első dolgot, amit Lónától kapott, és az alkujuktól számított rövid időn belül elveszít. István tudatlanul beleegyezik. Csakhogy az ár igen magas, mivel nem kevesebbről van szó, mint magáról Emeséről.
Műfaját tekintve az Ólomerdő forradalmi újdonságnak számít a hazai könyvpiacon. Nem pusztán egyszerű fantasy. Számtalan magyar népmesei elemmel tarkított regény, mely egyszerre szól kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Egy történet kitartásról, szeretetről, árulásról, és a család mindenek felett álló szentségéről, varázslatos szépségű helyszínek közé ágyazva.
Mint a magyar népmesékben, úgy itt is kiemelt szerepet játszik egy-egy tanulságos, tanító jellegű téma. Az Ólomerdő esetében ez pedig nem kevesebb, mint az ígéretek betartása. Szinte az összes szereplő esetében felbukkan, akár egy nagymamának tett fogadalom, akár egy alku képében. A karakterek egyediségének köszönhetően pedig több oldalról is láthatjuk, milyen következményei lehetnek egy betartott, vagy éppen be nem tartott szónak.Magunk a szereplők egyébként roppant valóságosak. Közel sem tökéletesek, mindegyiküknek vannak pozitív és negatív tulajdonságaik. Az én szívemhez legközelebb Rabonbán, Firene, illetve Tartód és Firtos került.
Rabonbán egy kissé melankolikus, magányos lovag. Nehezen nyílik meg, nem bízik szinte senkiben, és bár a múltja tartogat sötét dolgokat, az utána történtek megváltoztatták. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a női olvasók szívét megdobogtassa. Hát még az, amit Emeséért tesz. *szerelmes*
Rabonbánnal ellentétben Firene az első pillanatban negatív figuraként hathat, de ahogy jobban megismerjük, és belelátunk az életébe, rájövünk, hogy nem is annyira rossz. Ugyanez érvényes a kiismerhetetlen párosra, Tartódra és Firtosra. Ők teljesen kiszámíthatatlanok, de nem túlzás azt állítani, hogy a regény egyik legszínesebb karaktereiről van szó. Emellett egyfajta átmenetet képeznek az emberek, tündérek és egyéb mágikus lények között.
Talán meglepő lesz, de a főszereplők azok, akiket abszolút nem tudtam megkedvelni. Emese korához képest érett, és okos kislány, de még gyerek, és ebből kifolyólag rengetegszer úgy is viselkedik. Önfejű, akaratos, nem hallgat meg másokat. Ettől függetlenül próbálkozik, és ezek bizonyos esetekben be is válnak, de mindezek ellenére mégsem lett a szívem csücske. Talán az idő múlása jót tesz majd neki.
Lónára ugyanez érvényes. Áldozatnak tűnik, mégsem hinném, hogy az lenne. Nem annyira ártatlan, kedves lény, mint ahogyan be van állítva. Rengeteg kegyetlen dolgot művelt. A szereplők mellett fontos megemlítenem a különféle helyszíneket. Roppant fantáziadúsak, és a leírások alapján, könnyedén magunk elé képzelhetjük őket. Lélegzetelállító látványt nyújtanak. Annak ellenére, hogy maguk a fémek önmagukban rideg és merev hatást kelthetnek, mégsem azok.
Az Ólomerdő nagy erősségei közé tartoznak továbbá a részletes leírások. Csilla gyönyörű mondatokba fűzve festi le a tájat, az egyes épületeket, sőt még magukat az állatokat is. És azáltal, hogy több karakter szemszögéből követhetjük az eseményeket, csak még inkább színesíti az összhatást.
Összességében tehát azoknak ajánlom, akik szeretik a mesés elemeket - főként magyar népmesei elemeket - felvonultató, varázslatos történeteket, vagy valami cseppet sem hétköznapi olvasmányra vágynak.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Rabonbán, Firene, Tartó & Firtos
Kedvenc jelenet: Rabonbán vára
Negatívum: a menstruációs rész
Borító: 5/5
Interjú Kleinheincz Csillával
Emese egy nagyon zárkózott lány, nem kimondottan társaságkedvelő, ráadásul korához képest érettebb, mint az átlag. Akár azt is mondhatnánk róla, hogy öreg, bölcs lélek, fiatal testbe zárva. Az élet, a származása és a családjával történtek formálták ilyenre, vagy egyszerűen ilyen típus? Gyerekként te mennyire hasonlítottál rá?
Emese más, mint én. Beemeltem ugyan
olyan elemeket a személyiségébe, amik nálam is megtalálhatóak (én is
szerettem rajzolni, metalt meg rockot hallgatok, háromszori iskolaváltás
miatt pedig többször is kívülálló voltam az osztályomban), de ő sokkal
zárkózottabb, bizalmatlanabb – egyrészt a származása, másrészt a vele
történtek miatt. Hagyom, hogy a történet formálja őt és viszont, ettől a
kölcsönhatástól lesz érdekes szereplő, még ha nem is kimondottan bájos
vagy vicces. Aligha lehetne az ilyen élmények után. De azt remélem, hogy
mások is meglátják benne az erőt, ami átsegíti a nehézségeken.
Az
erdőkben lakó lények közül mind személyiségre, mind pedig kinézetre
kitűnik Tartód és Firtos. Egyfajta átmenetet képeznek az
emberek/tündérek és a többi mágikus lény között. Hogyan születtek meg a
gondolataidban? Mennyire volt nehéz belelátni a fejükbe vagy egyikről a
másikra váltani?
Őszintén szólva nem emlékszem pontosan, hogyan születtek meg, az első jelenetekben, amikor feltűnnek, még egy karakter járt a fejemben, akkor vált ketté, amikor találkozott Rabonbánnal, mert nem akartam egyszerű sidekicket teremteni az Özvegy mellé. Aztán megtalálta a helyét, mert minden szereplőben munkál a belső küzdelem – az övé egyszerűen jobban látható.
Ha kíváncsiak vagytok a teljes interjúra, és akkor ide kattintva elolvashatjátok azt.
Nyereményjáték
Az Ólomerdő sok veszélyt rejt, tele van elvarázsolt lényekkel, átkokkal. Emesének ugyan nem tudunk segíteni megtörni az átkot, Te viszont segíthetsz megtörni másokét!
A turné során minden bejegyzésben elrejtettünk egy szót, melyet ha megtalálsz és rákattintasz, láthatod, hogy egy-egy mesében miként törik meg a szereplőket sújtó átok. A megtalált szót írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához és, ha jó a válasz, máris esélyed lesz megnyerni Kleinheincz Csilla könyvének egyikét!
Rajta hát, keresésre fel!
Nézzetek be a többi állomásra is
04/19 Roni olvas - Ólomerdő most és 7 évvel ezelőtt
04/20 Media Addict
04/21 MFKata gondolatai - idézetek
04/22 Deszy könyvajánlója - A 3-as szám
04/23 Bibliotheca Fummie - Interjú Sánta Kirával
04/24 Dreamworld - Interjú Kleinheincz Csillával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése