Csillagainkban a hiba - film

Nyelv: eredeti, magyar feliratos
Hossz: 125 perc

Tartalom:

Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát. Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem.

Saját véleményem:

A Csillagainkban a hibával egyszerre régi és új a kapcsolatom. Régóta szerettem volna elolvasni, sokszor kerülgettem, de részben személyes emlékek miatt, részben pedig azért nem vágtam bele, mert féltem, hogy megvisel, és kisírom a lelkemet is. Megjegyzem: nem tévedtem.
Amikor a kiadónál és a Líránál megláttam, hogy lehet nyerni jegyet a premier előtti vetítésre, játszottam, de úgy voltam vele, ha nem sikerül, semmi baj. Legalább nyerek még magamnak időt. Aztán mégis nyertem jegyet... négyet is. Ez pedig már tényleg arra sarkallt, hogy még a film előtt elolvassam a könyvet, és megismerjem Hazel és Augustus gyönyörű és megható történetét. Szóval köszönöm a kezdő lökést! Különben tényleg elhúztam volna még egy darabig.

A vetítés előtt ugyanazok a félelmek kerítettek hatalmukba. Utálok nyilvánosan sírni, és pontosan tudtam, immár ismerve a történetet, hogy nem fogom megúszni, így hát megacéloztam magam, felszerelkeztem zsepikkel, és nem mellesleg volt mellettem egy fantasztikus támogatócsoport. A mi kis mozis, molyos, blogger csapatunk, akiknek ezúton is köszönöm az élményt! (Fummie, Scheszti, Mazsi, Deszy, Lupi, és mindenki más) ♥

Na, de lássuk A Filmet. Igen, így nagybetűvel. Fantasztikus lett! Voltak benne változtatások, átírások - nem sok -, de ezek mindegyike teljesen logikus volt, és nemhogy elvett a történetből, inkább hozzáadott. Ennyire könyvhű filmmel ritkán találkozni. Egyedül talán A beavatottat tudnám ugyanebbe a kategóriába sorolni. 

Úgy látszik, amiben Shailene és Ansel játszik, ott borítékolható a siker. Ami nem is csoda, hisz zseniális színészek, akikben óriási lehetőségek lakoznak a jövőre nézve. 

Shailene egy az egyben Hazel. Kellően szarkasztikus, igazi harcos, és egyben szerelemre vágyó tinilány, aki küzd a betegségével. Shailene minden ízében színésznő. Olyan mély átéléssel adja vissza és kommunikálja a néző felé a szöveget, mintha nem egy betanult, előre megírt szövegkönyvről lenne szó. És mindehhez társul az arcmimikája, a testbeszéde, és az a természetes báj, ami a lényéből fakad. Együtt él a szerepével.

Különösen aranyos, amikor várja, hogy végre sms-e érkezzen Gustól; a szomorú jeleneteknél pedig elég csak ránézni és szavak nélkül is meghasad a szívünk.

Ansel meg... *hatalmas sóhaj* Egészen tegnap estig, nem hittem, hogy én valaha ezt fogom mondani, de irtó helyes srác, méghozzá abból a fajtából, aki egyetlen mosolyával kilóra megveszi a lányokat. Teljesen belezúgtam, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 

Egyébként sokkal hangsúlyosabb Ansel Augustusa, mint a könyvbeli. Több szerep is jutott neki, illetve hát, amikor jelen van, akkor akarva-akaratlanul is magára vonja a figyelmet. Rengeteget lehet rajta nevetni. A félmosolyai, az ezerféle nézése, és a szemöldökvonogatása pedig ahw...

Kíváncsi voltam, Anselék hogyan tudták megoldani azt, hogy kilépjenek a testvérszerepből, és sikerült nekik. Eszembe sem jutott, hogy ők Caleb és Tris. Akkor és ott Hazel és Gus voltak. 

Bámulatosan működik köztük a kémia. Olyan szinten, hogy csók nélkül is vibrál köztük a levegő. Mellesleg gyönyörű pár lennének, szerintem. (Most viszont komoly bajban vagyok: a Lázadóban kinek drukkoljak? Négyesnek vagy Augustusnak? :D )

Mint már említettem, a készítők nagyon könyvhűek maradtak. Rengeteg - kultikussá vált - mondatot, párbeszédet megtartottak, amik csak emelték a hangulatot. Éppen ezért haragszom a magyar változatra. Látszik, hogy a fordító a könyv 10 méteres körzetébe sem ment, nemhogy elolvasta volna azt a rettentően hosszú 296 oldalt. Néha csak fogtam a fejem, és a többiekkel együtt azért szurkoltam, hogy legalább az oké-t megtartsák. Örömmel jelentem: megvan!

De még így is nagyon jó volt látni, hogy a kedvenc idézeteim, ha nem is abban a formában, ahogy ismertem, de ott vannak.

És óriási elismerésem, hogy nem csupán a kultikus, népszerű szövegrészleteket tartották meg, hanem azokat a jeleneteket is, amik azzá teszik a sztorit, ami. A könyvek, Oranjee, a holland park, a tojásdobálás, a hinta, a beszédek, és az Anne Frank múzeum. De ott van Gus vezetési stílusa, a körös ábrák, Isaac kiborulása, a repülős félelem, a benzinkút és tényleg minden más is benne van.

Ami a végét illeti... Míg az első 1 órát végignevettük, addig a másodikat végigsírtuk. Gyönyörű, megható, fájdalmas és darabokra tör. Aki ismeri a történetet, tudja miről van szó.

A sírás és nevetés közti határvonal az amszterdami vallomásnál húzódik. Az annyira szívszorító lett, hogy a könnyeim egyszerre potyogtak a szereplőkével, és mire összeszedtem magam, jött a legrosszabb... 

Maguk a beszédek még sokkal jobban megindítóak voltak, mint könyvben, amiben nagy szerepe volt a színészek játékának. Annyira hitelesek! Elhitték, és átérezték, amit csináltak, és ez ilyen mértékben ritkaság.

A teremben csak innen-onnan jövő orrfújásokat lehetett hallani. Én is a számat harapva azért küzdötten, hogy ne zokogjak fel, mint ahogy szerintem mindenki más is.

De nem mehetek el szó nélkül Peter Van Houten mellett, aki maga volt a megtestesült zavart, elszigetelődött, alkoholista író. Illetve a zenék! Nagyszerű választás az összes. Három számot különösen nagyon megszerettem:  Boom Clap,  Not About Angels és No One Ever Loved. És noha az Imagine Dragons egyik száma sem került be, mégsem feledkeztek meg a bandáról, akiknek nagyon is sok köze van a témához, és szépen becsempészték őket a filmbe, Hazel lévén. Ugyanis Hazel szobájában van egy Imagine Dragons poszter, amire direkt rá is közelítettek.
Nem tudom, észrevettétek-e, de Shailene hangja helyenként pont olyan, mintha Nina Dobrev beszélne, máskor meg Candice Accola. Kísérteties. :) 

Tehát mindent egybevetve hatalmas respect a stábnak! Fantasztikus, gyönyörű, megható filmet készítettek, ami visszaadja azokat az érzéseket, amiket a könyv kiváltott az olvasókból. Köszönöm, John Green, hogy megírtad. És köszönöm, Shailene és Ansel, hogy eljátszottátok. A Ti csillagaitokban nincs hiba. Oké? :)