John Green - Csillagainkban a hiba

John Green: Csillagainkban a hiba

Kiadó: GABO
ISBN: 9789636899172
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

 

Saját véleményem:

Hazel évek óta küzd a rákkal, mely megtámadta a pajzsmirigyeit, és a tüdejét is. Orvosai szerint az utolsó stádiumban van, ám életét egy csodagyógyszerrel próbálják meghosszabbítani, amennyire csak lehet. A lány nem tud önmagától lélegezni, így kénytelen állandóan maga után hurcolni egy oxigénpalackot, mely gondoskodik arról, hogy levegőt kapjon.

Egyik alkalommal, amikor Hazel a szokásos támaszcsoporti gyűlésen vesz részt, felfigyel egy új srácra, aki nagyon szexi, és folyamatosan őt bámulja. 

Augustus a gyűlésen elmondja, hogy ő már 1,5 éve tünetmentes, ám a betegsége fél lábába került.

Az ülés végeztével Hazel és Augustus beszélgetésbe elegyedik, és a srác áthívja magukhoz Hazelt, hogy nézzenek meg egy filmet. A lány beleegyezik, és az együtt töltött idő alatt nagyon jól érzik magukat, nevetgélnek, viccelődnek és könyveket ajánlanak egymásnak - melyek később meghatározó szerepet játszanak a történetben. Kapcsolatuk napról napra elmélyül, és egyre több időt töltenek egymás társaságában, nem felejtve el a rákot.

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek…, amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

 

Nos, a Csillagainkban a hibára mind a két állítás igaz. Nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, melyeket Hazel és Augustus története vált ki az olvasóból. Nem árulok el nagy titkot, ez a könyv bizony fájni fog. Nagyon. Összetör, ugyanakkor belopja magát a lelkedbe. Hiába csukod be, és teszed fel a polcra, benned marad. Észre fogod venni, hogy csak ülsz, és rajtuk, illetve ezen az elbaltázott és igazságtalan világon merengsz. 

John Green egy kis csodát alkotott, pedig történetének főhősei átlagos emberek, akik sajnos egy manapság nagyon elterjedt betegség - ilyen vagy olyan - szenvedő alanyai. 

 

"– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék."

 

A rák rettentő kemény témaválasztás, főleg a Young Adult műfajban. Rajtam kívül biztos, sokan voltak/vannak még úgy (az elolvasásával), hogy hiába kíváncsiak rá, egyszerűen félnek a fájdalomtól. Ám most, hogy elolvastam - verem a fejem a falba, hogy miért halasztottam eddig -, azt mondom, bátran vágjatok bele. Igen, megsebez, kegyetlenül fog fájni, az összes zsepit elhasználod, de egy olyan pluszt ad, amiért megéri. Oké?

Már csak a két főszereplő miatt is, akik nagyon szerethetőek. Kitartásuk és realitásuk irigylésre méltó. 

A könyv egyik fő erénye, hogy nem kecsegtet hamis álmokkal. Az arcunkba vágja a rideg tényeket minden finomkodás nélkül, és ahelyett, hogy illúziókba ringatna, kihasználja a jelent, a meglévő időt, hisz senki nem tudhatja, mennyi van még hátra. Míg a most az biztos.

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

 

Hazel és Augustus - akiknek egyébként imádom a nevét - együtt és külön-külön is fantasztikus. Humorosak, aranyosak, és rettentően intelligensek. Közös jeleneteik pedig egészen egyszerűen szenzációsak. Érezni köztük a kémiát, hogy mennyire szeretik egymást, s hogy bármire hajlandóak lennének a másikért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Amszterdami utazás, valamint a legrosszabb helyzetekben való helytállásuk. 

Óriási ötletnek tartom, hogy John Green Hazel kedvenc könyve köré szőtte többé-kevésbé a saját regényét. Az egyes mozaikdarabkák úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós darabkái. Semmi sem történik véletlenül. Rengeteg igazság és bölcsesség bújik meg a sorok között. Ráadásul, ahogy Amszterdamról ír, komolyan kedvet kaptam, hogy bejárjam azokat a helyszíneket, amiket Gusék is.

Ami nagyon tetszett még, az a sok humor. A témából adódóan könnyen hihetnénk, hogy leginkább kezeléseken, fájdalmas pillanatokon alapul a regény, de nem. Több vicces jelenet és párbeszéd is helyt kapott benne, melyek őszintén megmosolyogtatják az olvasót. Legalább annyiszor nevettem, mint sírtam. 

A vége pedig... hát az rendesen megnyomorgatja az ember szívét. Az utolsó körülbelül 60 oldal kegyetlen(ül szép). A kegyelemdöfést mégis a levél, és annak is leginkább utolsó sorai adják. Benne van minden. Hazel, Augustus, az álmaink, a fájdalom, a boldogság, az élet és az elmúlás. 

Összességében kinek ajánlom? Mindenkinek. Tényleg. Kicsiknek, nagyoknak, nőknek, férfiaknak. Ez egy olyan történet, amit kivétel nélkül minden embernek olvasnia kéne. Oké? 

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Hazel és Augustus

Kedvenc jelenet: Oké, az utolsó levél, Amszterdam, piknik, tojásdobálás, Gus vallomásai

Negatívum: a kegyetlen élet

Borító: 5/5