Lena sokáig nem tudja, hogy érző. Egyetlen érintésével láthatja a múltat, a jelent és a jövőt. Szülei tragikus halála után sosem látott nagybátyjához kerül, ahol megismeri Alexet, a fiút, aki folyton felkavarja, feldühíti, máskor meg olyan kedves hozzá. Lenának a szerelemen túl súlyos fenyegetésekkel is szembe kell néznie…
A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Enigmát, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454634
Oldalszám: 360 oldal
Fülszöveg:
Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha
megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és
megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a
szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek?
Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a
bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan
felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több
emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy
jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy
rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok,
hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol
dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a
kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az
erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem
hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is
megvédi az övéit.
Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?
Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.
Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?
Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.
Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?
Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.
Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?
A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.
A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?
Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.
Ha kíváncsiak vagytok, melyik karakter áll legközelebb Helenához; honnan ered az a meglepő brutalitás, ami vissza-visszaköszön a regényeiben; mik a jövőbeni tervei, vagy csak szeretnétek megtudni néhány kulisszatitkok az Enigmával kapcsolatban, akkor olvassátok el a teljes interjút, amit ide kattintva érhettek el.
Interjú az írónővel
- részlet -
Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?
Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.
Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?
Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.
Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?
Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.
Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?
A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.
A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?
Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.
Ha kíváncsiak vagytok, melyik karakter áll legközelebb Helenához; honnan ered az a meglepő brutalitás, ami vissza-visszaköszön a regényeiben; mik a jövőbeni tervei, vagy csak szeretnétek megtudni néhány kulisszatitkok az Enigmával kapcsolatban, akkor olvassátok el a teljes interjút, amit ide kattintva érhettek el.
Nyereményjáték
Az Enigmában fontos szerepet kap Victor és Alex csodás farmja, ahol pompás lovak vannak, akiket Lena nagyon megszeret.
A mostani játék során leírást és képet találtok egy lóról, a feladat pedig megfejteni, hogy milyen fajtájú lóról van szó. A ló fajtáját kéretik beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába :)
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.
Mai paci:
"A ........ tulajdonképpen nem egy külön fajtát, hanem egy színt jelöl. A Spanyolok hozták be Amerikába, és ma már a Quarter Horse-ban és a Saddlebred-ben is előfordul. A nevét egy spanyol donról, Juan De ........-ról, vagy egy aranyfakó színű spanyol szőlőfajtáról kapta. Bár nem szigorúan különálló fajta, tenyésztése mégis népszerű az USA-ban.
Izabella királyné több mint 150 ........ lovat tartott annak idején a királyi birtokán."
Nézzetek be a többi állomásra is
07/23 Media Addict - Borítótervek
07/26 Dreamworld - Interjú az írónővel
07/29 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése