Most utoljára állhatunk be Mortain szolgálólányainak sorába a Maxim kiadó jóvoltából. Szomorú a búcsúzás, de még vár ránk az utolsó nagy kaland. A Blogturné Klub október 2-a és 12-e között indul el a nagy utazásra, és ha velünk tartotok, megismerhetitek a könyv történelmi hátterét és számos más érdekességet. Ó, és persze ha ügyesek lesztek, a jutalom sem marad el!
Robin Lafevers: Halandó szív
Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616476
Oldalszám: 456 oldal
Fordító: Bozai Ágota
Fülszöveg:
Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak.
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik. A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik. A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.
Saját véleményem:
Az első rész is remek élményt nyújtott, a második pedig egyenesen fantasztikus volt, de ez! A harmadik kötetre nincsenek halandó szavaim. Komolyan, ez a sorozat kötetről kötetre briliánsabb!
Még így, napokkal később is a hatása alatt vagyok, és ha tehetném, most azonnal elkezdeném az egészet újra. Már csak azért is, mert rengeteg korábbi apró utalás, lényegtelennek tűnő félinfó, összekuszálódott szál nyert értelmet a befejező kötet során, s ezzel együtt több dolog is új megvilágításba került.
A Halandó szív mind történelmileg, mind történetileg bravúros. Robin LaFevers lendületes, olvasmányos stílusának köszönhetően minden másodperc, amit a regény világában töltünk, színtiszta élvezet. Méltó folytatása, s egyben lezárása a Halál szépséges szolgálólányai közös történetének. Így kell befejezést írni!
„Istenek és halandók is sok elemből állnak; vannak közöttük megtörtek és sebzettek is, de önállóan egyik sem fejez ki minket.”
A történet eleje a Sötét diadallal párhuzamosan játszódik. Sybella küldetésen van, akárcsak Ismae, aki Anne hercegnő mellé szegődött, így Annith legjobb barátnői híján egyedül maradt a kolostorban. Míg napjait a képességei fejlesztésének, valamint a különféle teendők elvégzésének szenteli, titkon abban reménykedik, mint a kolostor legjobbja, hamarosan elérkezik az ő ideje is, és küldetést kap. Csakhogy az apátasszony egészen más feladatot szán neki - mely hidegzuhanyként éri, s megdöbbentő tettekre sarkallja az egyébként jámbor, segítőkészt lányt. A kolostor vezetője azt akarja, hogy vegye át a Látnok helyét, s élete hátralevő részét töltse egy kis szobába zárva, elszeparálva mindentől és mindenkitől.
A könyv elején így hát igen nagy szerep jut a kolostornak és az ottani életnek, aminek én kifejezetten örültem, ugyanis az első rész során kicsit hiányérzetem volt ezt illetően. Annith segítségével azonban bepillanthatunk a szolgálólányok mindennapjaiba, megtudhatjuk mivel töltik az idejüket, milyen tanórákon vesznek részt, milyen feladatkörök léteznek, vagy hogy mi történik egy új lány érkeztekor. Sőt a lányok közti viszonyokra és versengésre is fény derül.
Így utólag hálás vagyok, hogy Annith lett a kolostori idegenvezetőnk, tökéletesen megfelel a feladatnak, s nála jobban sem Ismae, sem Sybella nem kalauzolhatott volna végig bennünket.
Annith csecsemőkora óta a kolostor tagja. Ott nőtt fel, ez az otthona, s családja. Számára sosem létezett más. Megélt mindent és még annál is többet, amit lehet. Ráadásul jóval mélyebb, bensőségesebb érzések fűzik Mortainhez. Érzik rajta, hogy nem pusztán lányakénti kötelességből követi a Halál útmutatásait, ez annál sokkal több. A hit, szeretet és elhivatottság keveréke - ami egyébként az egész mű során jellemzi és meghatározza tetteit. Végig az hajtja, hogy megfeleljen nemzőjének, és a lehető legtökéletesebben szolgálja őt.
Emiatt pedig kifejezetten figyelemreméltó a metaforikus útelágazások közti lavírozása, mert bizony Annith nem egyszer kényszerül nehéz döntések meghozatalára. Ki kell derítenie, hogy a Látnoki feladatot valóban nagyrabecsült istene, vagy csupán az apátasszonya szánta neki, és a válasz függvényében saját szívét követi, vagy mindenben Mortain kedvére tesz.
A Halandó szív az előző részektől eltérően karakterközpontú. Míg Ismae és Sybella esetében a lányok megismerése és a küldetésük ugyanolyan súlyban képviseltette magát, addig itt teljes mértékben Annith-en van a hangsúly, s csak hozzá idomulnak az események.
Annith egyébiránt egy igazán összetett személyiség, aki alapjáraton barátságos, kedves, segítőkész; kérdés nélkül megteszi, amit kérnek tőle, talán egy kicsit befolyásolható is. Valójában azonban egy vérbeli szabad akaratú, temperamentumos, öntörvényű, tehetséges hölgy, aki mindezen személyiségjegyeit elnyomta magában az őt érő rengeteg impulzus és ármány következtében. Nekünk viszont megadatik, hogy végigkövessük, amint - újra - teret enged valódi énjének.
Én a magam részéről őt éreztem a legszerethetőbb figurának a három lány közül. Könnyű megérteni, azonosulni vele, ráadásul rettentően szerethető, s az útkeresése nem pusztán izgalmas, hanem megható és bizonyos helyzetekben mókás is. Mindazonáltal emberi. Illetve ami még nagyon tetszett benne, hogy közel hozta hozzánk Mortaint, azt, aki tulajdonképpen kulcsfigurája a sorozatnak. Bemutatta, megismertette velünk a Halál tragédiáját, mibenlétét, és ha csak közvetve is, de az élet-halál kérdést is sokkal átláthatóbb, elfogadhatóbb megvilágításba helyezte, túllépve az általános meggyőződésen, miszerint a halál olyan rossz, gonosz dolog, amitől félni kell.
Így utólag hálás vagyok, hogy Annith lett a kolostori idegenvezetőnk, tökéletesen megfelel a feladatnak, s nála jobban sem Ismae, sem Sybella nem kalauzolhatott volna végig bennünket.Annith csecsemőkora óta a kolostor tagja. Ott nőtt fel, ez az otthona, s családja. Számára sosem létezett más. Megélt mindent és még annál is többet, amit lehet. Ráadásul jóval mélyebb, bensőségesebb érzések fűzik Mortainhez. Érzik rajta, hogy nem pusztán lányakénti kötelességből követi a Halál útmutatásait, ez annál sokkal több. A hit, szeretet és elhivatottság keveréke - ami egyébként az egész mű során jellemzi és meghatározza tetteit. Végig az hajtja, hogy megfeleljen nemzőjének, és a lehető legtökéletesebben szolgálja őt.
Emiatt pedig kifejezetten figyelemreméltó a metaforikus útelágazások közti lavírozása, mert bizony Annith nem egyszer kényszerül nehéz döntések meghozatalára. Ki kell derítenie, hogy a Látnoki feladatot valóban nagyrabecsült istene, vagy csupán az apátasszonya szánta neki, és a válasz függvényében saját szívét követi, vagy mindenben Mortain kedvére tesz.
"- Nem értelek. Néha nem is tudom, hogy távol akarsz tartani magadtól, vagy azt akarod, hogy a tiéd legyek.
- Mindkettőt akarom - súgja, és közelebbről érzem a testéből áradó meleget."
A Halandó szív az előző részektől eltérően karakterközpontú. Míg Ismae és Sybella esetében a lányok megismerése és a küldetésük ugyanolyan súlyban képviseltette magát, addig itt teljes mértékben Annith-en van a hangsúly, s csak hozzá idomulnak az események.
Annith egyébiránt egy igazán összetett személyiség, aki alapjáraton barátságos, kedves, segítőkész; kérdés nélkül megteszi, amit kérnek tőle, talán egy kicsit befolyásolható is. Valójában azonban egy vérbeli szabad akaratú, temperamentumos, öntörvényű, tehetséges hölgy, aki mindezen személyiségjegyeit elnyomta magában az őt érő rengeteg impulzus és ármány következtében. Nekünk viszont megadatik, hogy végigkövessük, amint - újra - teret enged valódi énjének.
Én a magam részéről őt éreztem a legszerethetőbb figurának a három lány közül. Könnyű megérteni, azonosulni vele, ráadásul rettentően szerethető, s az útkeresése nem pusztán izgalmas, hanem megható és bizonyos helyzetekben mókás is. Mindazonáltal emberi. Illetve ami még nagyon tetszett benne, hogy közel hozta hozzánk Mortaint, azt, aki tulajdonképpen kulcsfigurája a sorozatnak. Bemutatta, megismertette velünk a Halál tragédiáját, mibenlétét, és ha csak közvetve is, de az élet-halál kérdést is sokkal átláthatóbb, elfogadhatóbb megvilágításba helyezte, túllépve az általános meggyőződésen, miszerint a halál olyan rossz, gonosz dolog, amitől félni kell.
De persze ezúttal sem hiányozhat a szerelmi szál(acska), ami ezúttal Balthazaar képében, gyönyörű, fekete szőrű paripa hátán vágtat Annith életébe (és az enyémbe is). Balthazarral együtt pedig a regénysorozat világa is tovább tágul, minthogy ez a sötét, rideg, baljóslatú alak a hellequinek (bűnüket megbánt, bolyongó lelkek, akik a bűnbocsánat érdekében befogják az eltévedtek vagy sorsukat nem elfogadóakat) vezetője.
Noha Balthazaar Duvalhoz és Rémlovaghoz képest kevesebbet szerepel, mégis meghatározó figura. Olyan, akinek egyetlen mozdulatából vagy szavából több dolgot tudsz meg, mint másról egy regény alatt, mégsem ismerheted meg őt úgy istenigazán. Nála tökéletesebb párt el se tudnék képzelni Annith mellé. Együtt elemiek, szenvedélyesek, tüzesek, hevesek; úgy hozzák ki egymásból a legjobbat, hogy közben nem változtatják meg, csak felerősítik. Én meg teljesen odáig voltam a szópárbajaikért (a fizikaiakért is) és a romantikusabbakért is - bár ezekből kevesebb jutott.
Annith útkeresése, Balthazaar és a hellequin horda mellett azonban ismételten becsatlakozunk a hercegnőt és népét fenyegető háborús állapotokba is, mellyel együtt a régi ismerősök is felbukkannak. Láthatjuk Ismae és Duval, valamint Sybella és Rémlovag kapcsolatainak alakulását, a három barátnő újra együtt, egy ügyért ténykedhet, törhet borsot az apátasszony orra alá, s persze a hercegnő, a franciák, és a többi áruló ügyére is pont kerül. A rengeteg váratlan fordulat során meghökkentő titkok kerülnek napvilágra, de sajnos szívfacsaró pillanatokból sincs hiány.
A Halandó szív amellett, hogy méltó lezárása a sorozatnak, rendkívül izgalmas, szépívű, és lendületes. Minden eddiginél szélesebbre tárja előttünk a világ kapuját: új rendeket, isteneket, lényeket, legendákat, titkokat ismerünk meg. Kifordítja és új megvilágításba helyezi mindazt, amit eddig ismertünk, miközben továbbfűzi egy figyelemre méltó hercegnő tragédiáját.
Noha Balthazaar Duvalhoz és Rémlovaghoz képest kevesebbet szerepel, mégis meghatározó figura. Olyan, akinek egyetlen mozdulatából vagy szavából több dolgot tudsz meg, mint másról egy regény alatt, mégsem ismerheted meg őt úgy istenigazán. Nála tökéletesebb párt el se tudnék képzelni Annith mellé. Együtt elemiek, szenvedélyesek, tüzesek, hevesek; úgy hozzák ki egymásból a legjobbat, hogy közben nem változtatják meg, csak felerősítik. Én meg teljesen odáig voltam a szópárbajaikért (a fizikaiakért is) és a romantikusabbakért is - bár ezekből kevesebb jutott.
Annith útkeresése, Balthazaar és a hellequin horda mellett azonban ismételten becsatlakozunk a hercegnőt és népét fenyegető háborús állapotokba is, mellyel együtt a régi ismerősök is felbukkannak. Láthatjuk Ismae és Duval, valamint Sybella és Rémlovag kapcsolatainak alakulását, a három barátnő újra együtt, egy ügyért ténykedhet, törhet borsot az apátasszony orra alá, s persze a hercegnő, a franciák, és a többi áruló ügyére is pont kerül. A rengeteg váratlan fordulat során meghökkentő titkok kerülnek napvilágra, de sajnos szívfacsaró pillanatokból sincs hiány.
A Halandó szív amellett, hogy méltó lezárása a sorozatnak, rendkívül izgalmas, szépívű, és lendületes. Minden eddiginél szélesebbre tárja előttünk a világ kapuját: új rendeket, isteneket, lényeket, legendákat, titkokat ismerünk meg. Kifordítja és új megvilágításba helyezi mindazt, amit eddig ismertünk, miközben továbbfűzi egy figyelemre méltó hercegnő tragédiáját.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Annith, Balthazaar, Efram atya, Sybella, Ismae, Duval és Rémlovag
Kedvenc jelenet: Annith és Balthazaar minden jelenete, és az a bizonyos szomorú pillanat
Negatívum: -
Borító: 5/5
Mortain és Amourna szerelmi története
- a mitológiában és a regényben -
"Bretagne kilenc püspöksége mindegyikének megvan a maga mondája arról, hogy Mortain hogyan - vagy hogyan nem - rabolta el a szép Amournát.
(...)
Ott, ahol Szent Saloniust, a tévedések és hibák istenét szeretik és tisztelik, azt mondják, az egész fatális véletlen volt, a sors különös játéka. Egyesek azt is állítják, hogy magának Saloniusnak is benne volt a keze.
Abban a tartományban, ahol Amourna született, azt mondják, hogy a Halál elküldte hellequinjét, hogy Amournát elragadja a rétről, ahol épp sétálgatott, és vigye el hozzá. Ott az istennőt kényszerítette, hogy a felesége legyen, ezért Amourna semmivel sem tartozik Mortainnek, legkevésbé szerelemmel, a tél pedig az istennő szomorúsága.
(...)
Az igaz történet - ahogy itt a kolostorban tudjuk - az, hogy a Halál a réten talált rá Amournára és ikernővérére, Arduinnára, és rögtön elbűvölte Amourna szépsége, kedvessége. Arduinna bizalmatlan volt; nem tetszett neki, ahogy a Halál a húgára néz, ezért előkapta az íját, és egy éles hegyű nyílvesszőt lőtt ki rá, amely egyenesen Mortain szívébe fúródott. Ő egyszerűen kihúzta mellkasából a nyílvesszőt, meghajolt, és köszönetet mondott az emlékeztetőért, hogy a szerelemnek mindig ára van. Arduinna nagyon meglepődött Mortain viselkedésén, és beleegyezett, hogy húgát magával vigye."
A fentebbi részlet alapján látható, ahány istenség (és azok követői), annyi mese létezik Amourna, Mortain és Arduinna szerelmi történetéről. Hogy miként ismeri a többi püspökség, azt nem árulom el, mint ahogyan azt, sem, melyik mítosz a helyes. Ám az tagadhatatlan, hogy Robin LaFeverst egy közismert mitológia ihlette, egészen pontosan Hádészé és Perszephoné-é.
Perszephoné a görög mitológiában a termékenység, a termés istennője, Démétér és Zeusz lánya, Hadész elrabolt felesége.
Hádész egy nap arra kérte Zeuszt, engedje hozzá feleségül Perszephonét, de Zeusz erre nem adott határozott választ.
Vitatott, hol rabolta el Hádész Perszephonét, de a legismertebb változat szerint Perszephoné a barátnőivel virágot szedett, és amikor kissé eltávolodott tőlük, meghasadt a föld és a mélyből előbukkanó Hádész fekete, sötétséget fújó lovaival elragadta, amik egy fekete szekeret húztak. Perszephonénak csak sikoltani maradt ideje – azt csak Hekaté, a Hold és mágia istennője hallotta meg. Héliosz napisten látta is, és a lányát kereső Démétérnek elmondta, ki volt a tettes. Démétér gyászba borult, egy időre az Olümposzon lakó istenekkel is szakított, és az emberek által neki szentelt templomban élt. Mivel nem figyelt a termésre, az nem ért be, és az emberiséget éhínség sújtotta. Zeusz ezért arra kérte Démétért, hogy térjen vissza, de Démétér erre csak akkor volt hajlandó, ha Hádész elengedi Perszephonét. Hádész ebbe beleegyezett, azonban csalfa módon gránátalmát adott neki, mert tudta, hogy aki az Alvilág étkeiből eszik, az végérvényesen soha nem hagyhatja el az Alvilágot.
Démétér csak úgy volt hajlandó visszatérni a feladatához, ha Perszephoné az év kétharmad részét vele, és csak a maradékot tölti az Alvilágban, Hádésszal.
(...)
Ott, ahol Szent Saloniust, a tévedések és hibák istenét szeretik és tisztelik, azt mondják, az egész fatális véletlen volt, a sors különös játéka. Egyesek azt is állítják, hogy magának Saloniusnak is benne volt a keze.
Abban a tartományban, ahol Amourna született, azt mondják, hogy a Halál elküldte hellequinjét, hogy Amournát elragadja a rétről, ahol épp sétálgatott, és vigye el hozzá. Ott az istennőt kényszerítette, hogy a felesége legyen, ezért Amourna semmivel sem tartozik Mortainnek, legkevésbé szerelemmel, a tél pedig az istennő szomorúsága.
(...)
Az igaz történet - ahogy itt a kolostorban tudjuk - az, hogy a Halál a réten talált rá Amournára és ikernővérére, Arduinnára, és rögtön elbűvölte Amourna szépsége, kedvessége. Arduinna bizalmatlan volt; nem tetszett neki, ahogy a Halál a húgára néz, ezért előkapta az íját, és egy éles hegyű nyílvesszőt lőtt ki rá, amely egyenesen Mortain szívébe fúródott. Ő egyszerűen kihúzta mellkasából a nyílvesszőt, meghajolt, és köszönetet mondott az emlékeztetőért, hogy a szerelemnek mindig ára van. Arduinna nagyon meglepődött Mortain viselkedésén, és beleegyezett, hogy húgát magával vigye."
A fentebbi részlet alapján látható, ahány istenség (és azok követői), annyi mese létezik Amourna, Mortain és Arduinna szerelmi történetéről. Hogy miként ismeri a többi püspökség, azt nem árulom el, mint ahogyan azt, sem, melyik mítosz a helyes. Ám az tagadhatatlan, hogy Robin LaFeverst egy közismert mitológia ihlette, egészen pontosan Hádészé és Perszephoné-é.
Perszephoné a görög mitológiában a termékenység, a termés istennője, Démétér és Zeusz lánya, Hadész elrabolt felesége.
Hádész egy nap arra kérte Zeuszt, engedje hozzá feleségül Perszephonét, de Zeusz erre nem adott határozott választ.
Vitatott, hol rabolta el Hádész Perszephonét, de a legismertebb változat szerint Perszephoné a barátnőivel virágot szedett, és amikor kissé eltávolodott tőlük, meghasadt a föld és a mélyből előbukkanó Hádész fekete, sötétséget fújó lovaival elragadta, amik egy fekete szekeret húztak. Perszephonénak csak sikoltani maradt ideje – azt csak Hekaté, a Hold és mágia istennője hallotta meg. Héliosz napisten látta is, és a lányát kereső Démétérnek elmondta, ki volt a tettes. Démétér gyászba borult, egy időre az Olümposzon lakó istenekkel is szakított, és az emberek által neki szentelt templomban élt. Mivel nem figyelt a termésre, az nem ért be, és az emberiséget éhínség sújtotta. Zeusz ezért arra kérte Démétért, hogy térjen vissza, de Démétér erre csak akkor volt hajlandó, ha Hádész elengedi Perszephonét. Hádész ebbe beleegyezett, azonban csalfa módon gránátalmát adott neki, mert tudta, hogy aki az Alvilág étkeiből eszik, az végérvényesen soha nem hagyhatja el az Alvilágot.
Démétér csak úgy volt hajlandó visszatérni a feladatához, ha Perszephoné az év kétharmad részét vele, és csak a maradékot tölti az Alvilágban, Hádésszal.
Perszephoné ettől kezdve az alvilág úrnője: gyakorta megengedi a jó, arra méltó embernek, hogy az általa szeretett elhunytat visszavigye a felszínre.
Perszephoné mítosza érthetővé tette az ókori görögök számára, hogy a termőföld miért lesz kietlen nyáron, az év egyharmadában, majd fordul termőre ősszel.
(forrás: wikipedia)
Nyereményjáték
Egy kis történelmi túrára invitálunk Titeket! Ahogyan azt már tudjátok, a Halandó szív fiatal királynője, Anna valóban élt és uralkodott. Élete során számtalan kastélyban megfordult, de voltak fontosabb állomásai is utazásokkal teli éveinek.
A mostani játékban 6 kastélyt mutatunk be nektek! Minden állomáson találtok egy képet és egy rövid leírást arról, hogyan is kötődik Anna életéhez. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok a kastélyok nevét vagy helyét - a település nevét is elfogadjuk, ám figyelem! Egy település két kastéllyal is képviselteti magát, itt mindenképp konkrétumot várunk!
További segítséget jelent a kis térkép, amit a Blogturné Klub közös blogján találtok a turné adatlapján - 5 nyilacska jelzi a 6 kastélyt, szóval akár egy francia térkép is nagy segítség lehet.
Sok szerencsét és jó túrát mindenkinek! Ha ügyesen nyomoztok, Tiétek lehet a Halandó szív három példányának egyike.
További segítséget jelent a kis térkép, amit a Blogturné Klub közös blogján találtok a turné adatlapján - 5 nyilacska jelzi a 6 kastélyt, szóval akár egy francia térkép is nagy segítség lehet.
Sok szerencsét és jó túrát mindenkinek! Ha ügyesen nyomoztok, Tiétek lehet a Halandó szív három példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Anne 1491. december 6-án itt ment nőül VIII. Károlyhoz, és később itt is koronázták francia királynévá - első alkalommal.
Nézzetek be a többi állomásra is
10/02 Deszy könyvajánlója
10/04 Angelika blogja
10/06 MFKata gondolatai
10/08 Kelly & Lupi olvas
10/10 Dreamworld
10/12 Always Love a Wild Book
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése