Abbi Glines - Te vagy nekem a tűz

Abbi Glines újabb szerelmi történetét hozza el nektek a Maxim Kiadó. Ezúttal Marcus és Willow életét ismerhetjük meg, ami nem mentes a családi problémáktól és a múltbeli csalódásoktól. A két megsebzett szívű fiatal tényleg egymásnak van teremtve? A kettőjük közötti szenvedélyt kiolthatja egy szörnyű családi titok? 

A szerelmesek történetet most te is megnyerheted magadnak, ha követed a Blogturné 7 bloggerének bejegyzéseit október 5 és 11. között.

Abbi Glines: Te vagy nekem a tűz

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616469
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Margitta Nóra

Fülszöveg:

Marcus Hardy abban bízott, hogy egy kellemes év vár rá a főiskolán, és végre elfelejtheti az előző nyarat. De családi bonyodalmak miatt vissza kellett költöznie az óceánparti Sea Breeze-be. A szoknyavadász Cage-nél húzza meg magát, ám a lakásban folyamatosan ki-be járnak az emberek. Többségében hosszúlábú lányok, aki legfeljebb egy-két éjszakát töltenek ott. Marcus próbálja összeszedni magát, de úgy tűnik, ezt a nehéz időszakot csak egyetlen dolog tudja feledtetni: egy gyönyörű, vörös hajú lány. Willow – avagy Low – gyakori vendég Cage lakásában. Kettőjük viszonya nem egyszerű: Cage kihasználva a főiskolai baseballsztárság előnyeit minden csinos lánnyal lefeküdt, aki csak az útjába kerül, de úgy képzelte, hogy feleségül fogja venni Low-t, majd ha kitombolta magát. Marcus képtelen felfogni, hogyan működhet ez a kapcsolat, mindent megtett annak érdekében, hogy lebeszélje erről Cageet és Willow-t. De aztán a szépen felépített tervet keresztülhúzza egy elképzelhetetlennek tűnő felismerés. Marcusnak választania kell Low és a családja között. Mert amikor kiderült az igazság, nem maradt más választása.

Saját véleményem:

Abbi Glines olyan szerző, akit vagy szeretsz, vagy nem. Esetemben azonban nem telhet el év úgy, hogy legalább egy-két könyvet ne olvastam volna tőle. Pont azt kedvelem benne annyira, hogy minden esetben tudom, mire számíthatok, és azt maximálisan meg is kapom: néhány óra önfeledt kikapcsolódást. 

Tavaly, amikor a sorozat első részét, a Te vagy nekem a levegőt olvastam, teljesen magába szippantott, s olyannyira elvarázsolt, hogy napokig képtelen voltam más regényre ránézni. Sadie és Jax édes, modern Hamupipőke sztorija, ha csak virtuálisan is, de valóra váltotta mindazt, amiről tini lányként ábrándoztam.

A Te vagy nekem a tűz – mint ahogyan az már a címéből is sejthető – viszont maga mögött hagyja a cukormázat és az ártatlanságot, hogy érettebb, valósághűbb irányt vegyen. Ezúttal két átlagos, hétköznapi fiatalra, és az ő gondjaikra fókuszál, megfűszerezve jó adagnyi szenvedéllyel. Ami pedig az utóbbit illeti, a romantikus jelenetek mennyisége és milyensége, valahol a Vincent fiúk és a Te vagy nekem a levegő között, félúton helyezkedik el.

Egy év elteltével kapcsolódunk be újra a See Breeze-i fiatalok életébe, ahol ezúttal Marcusé lesz a főszerep – ő az a helyes, vicces srác, aki korábban Jaxék nyaralójában dolgozott, és fülig belezúgott Sadie-be. 

Marcus korábban szerelmi bánata elől másik városba menekült, ám most egy családi ügy miatt kénytelen visszatérni szülőföldjére, szülei házassága ugyanis zátonyra futott. Apja összeszűrte a levet fiatal titkárnőjével, édesanyja és húga pedig romokban hever, így a csonkán maradt család egyetlen férfijára hárul, hogy támogassa a lányokat. Vagyis rá. Ennek következtében a fiatal srác, több mint jó anyagi helyzetük, és a biztos családi ház ellenére szobát bérel a nőcsábász Cage-nél, akinél naponta újabb és újabb lányok adják át egymásnak a kilincset.

Egy este azonban egy igazán különleges, szomorú szépség jelenik meg a lakásban, akiről kiderül, hogy Cage legféltettebb kincse, a lány, akit egyszer, ha már kitombolta magát, feleségül akar venni, és a lány, akiért bármire képes.

Marcusban, ahogy megpillantja Low-t, érzések sokasága ébred fel. A vörös hajú csaj nem csupán külsejével babonázza meg, és éleszti fel benne a vadászösztönt, hanem egész lényével. Marcus késztetést érez aziránt, hogy megóvja őt mindenkitől, de legfőképpen főbérlőjétől, Cage-től.

A regény Marcus és Low törékeny táncáról szól. Két külön világban felnőtt fiatal találkozásáról, megismerkedéséről, vonzalmáról, melyet több tényező is nehezít. Életkörülményeik, múltjuk, s jelen terheik mind-mind olyan elemek, melyek szakadékot képeznek kettejük között. Kis túlzással akár azt is mondhatnám, egy modernizált Rómeó és Júlia történet ez.

Marcus számára, élete nagy részében minden biztosítva volt. Tehetős szüleinek köszönhetően semmiben nem szenvedett hiányt, s szerető otthon vette körül. Épp emiatt a burok miatt van az, hogy anyja és apja válását nehezebben kezeli.

Nos, az a helyzet, hogy Marcusszal irtó könnyen tudtam azonosulni – legalábbis ilyen szempontból. Hasonlókon mentem keresztül, mint ő, így számomra teljesen hihető és átérezhető volt a bizonyos szituációkban tanúsított reakciója. Aki egy kicsit is érzelmesebb, érzékenyebb fajta, az hirtelen cselekszik, jobban kiborul, és bizony itt is akadtak pillanatok, amikor a keménynek látszó Marcus Hardy-nál is elszakadt a cérna, s őrült dolgokba menekülve keresett enyhülést.

Emellett pedig egy igazán izgalmas srác képét mutatta. Egyszerre volt vicces, pimasz, férfias, szenvedélyes, odaadó, hűséges, idióta, és elszánt. Nem volt tipikus jó- vagy rosszfiú, csak egy srác erényekkel és hibákkal, na meg tipikus pasis szemellenzővel.  Amit viszont nagyon becsültem benne, az a talpraesettsége, és a büszkesége. Hogy nem használta ki azt a rengeteg pénzt, amit a családja biztosíthatott volna számára, hanem mindenéért maga küzdött meg.

Vele szemben pedig ott volt Low, a hányattatott sorsú, szegény, nincstelen lány, akinek nemhogy családja, de még tető sem volt a feje felett. Ide-oda ingázott Cage és nővére között – utóbbinál csak azokon az éjszakákon húzhatta meg magát, ha vigyázott pici unokahúgára.

Low aranyos, kedves, magányos, sebzett lelkű lányként hamar belopja magát az ember szívébe, de a törékeny látszat dacára azért nem olyan nebáncsvirág. Élete során megtanulta, miként álljon ki azért, ami az övé. Egyetlen gyengepontja van, a magánytól való rettegés. Low megrögzötten fél attól, hogy elhagyják, mint élete során mindenki, aki kicsit is fontos volt számára: anyja, apja, nővére. Emiatt nehezen engedi igazán közel magához az embereket.

Marcus és Low kapcsolata elemről elemre építkezik, s a rövidke terjedelem ellenére érezni a kettejük között apránként épülő bizalmat. Ami pedig a vágy érzését illeti… hát abból nincs hiány. Szenvedélyes páros, az már biztos – hálószobán kívül és belül. Jóval elemibbek, ösztönösebbek, mint Sadiék. Nem teljesen felnőttek, de érettebbek, s ez meg is látszik.

Szerettem a mély- és csúcspontjaikat, a félreértéseiket, kezdeti barátságukat, a flört időszakát; tulajdonképpen az egész táncuk folyamatát. Még a közéjük álló gátakat is – pontosabban szólva azt, ahogyan megélték, és feldolgozták azt. A sorsnak bizony furcsa fintora van, néha nem kíméli az útjába kerülőket.

Maga a cselekményszál valamivel gyorsabb léptékű, mint az első résznél, de a karakterek, és a problémáik sokkal kidolgozottabbak és életszerűbbek. A válás, és a gyerekek sérülése mindig olyan téma lesz, amiről lehet beszélni, mint ahogyan a szegénység és az árvaság is. Hogy a szegény vs jól szituált szerelmespárokról már ne is beszéljük.

Mindössze egyetlen problémám volt a művel, mégpedig a helyenkénti önellentmondás és kavarodás. Sokszor azt hittem, én voltam figyelmetlen, és korábban valamit félreértettem, de aztán rájöttem, hogy nem. Apróságokról van szó, mégis egy-egy röpke pillanatra kiszakítják a ritmusból az olvasót.

Ezt leszámítva azonban mindent megkaptam a könyvtől, amit csak szerettem volna. Néhány órára kirángatott a szürke hétköznapokból, s részese lehettem két problémák sokaságával küzdő fiatal szerelmének. Ráadásul végre istenigazából színre léptek Marcus barátai is, akik a későbbi kötetek során majd főszereplőkként is megmutatják magukat. Hát, mit ne mondjak? Színes egyéniségek, az már biztos. (Akárcsak a harmadik rész fekete báránya, Cage.)

Abbi Glines nem az az író, aki nagy igazságokkal teleírt, részletekig kidolgozott regényt kínál olvasójának. Nem. Az ő célja teljesen más. Kikapcsolja az ember agyát, s cserébe felhőtlen szórakozást kínál, fiatalos stílusban, könnyű nyelvezettel, szerethető karakterekkel, és sok-sok szenvedéllyel. Mert mi más is mozgatna minket, embereket, ha nem a szenvedély valamely formája?

Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a léleksimogató limonádékat. Tökéletes kikapcsolódás forró, nyári-, borongós, esős-, vagy fáradt napokra. Ó, és az első rész ismerete nélkül is olvasható!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Marcus, Low, Cage

Kedvenc jelenet: a mosókonyhás

Negatívum: Marcus apjának viszonya, és a titkárnője

Borító: 5/3,5 (túl komor)
Megtetszett? Vidd haza!

Extra

Nyereményjáték

A női főszereplő, Low életében fontos szerepet játszanak a zenekaros pólók. A te feladatod az lesz, hogy a bejegyzések végén elrejtett zenekaros pólókat felismerd. A dolgod egy kicsit megnehezítettük, mert az együttesek nevét letakartuk.
Ha ügyesen eltaláljátok, hogy melyik póló melyik zenekarhoz tartozik és beírjátok a Rafflecopter dobozba, akkor a turné végén esélyetek van megnyerni Abbli Glines Te vagy nekem a tűz című regényét. Játékra fel!
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/05 Dreamworld - Borítók
10/06 Angelika blogja - Low playlistje
10/07 Zakkant olvas
10/08 Deszy könyvajánlója
10/09 CBooks
10/10 Kelly & Lupi olvas
10/11 Kristina blogja