Rick Yancey - Végtelen tenger

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel.

2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rick Yancey: Végtelen tenger

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9632664125
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Saját véleményem:

Az 5. hullám függővége után tele voltam kétségekkel, s mielőbb választ szerettem volna kapni a kérdéseimre (melyeknek természetesen abszolút semmi közük nem volt Evan Walker karakteréhez), ezért szinte azonnal rá is vetettem magam a Végtelen tengerre. A gyors, lélegzetvételnyi pihenőt is nélkülöző tempónak köszönhetően gyakorlatilag semmiféle elvárásom nem volt a regénnyel kapcsolatban, leszámítva azt, hogy muszáj volt megtudnom, mi lett Evannel.
Hogy megkaptam-e a választ? Igen. Ettől függetlenül ne reménykedjetek, nem árulom el, hogy túlélte-e a robbanást vagy sem. Ám az biztos, Evan éljen vagy haljon, kulcsfontosságú a sztori szempontjából.

Az első részhez képest a Végtelen tenger rövidebb időszakot ölel fel, és történeti téren is jóval komplexebb.
Hőseink immár egyben vannak, csapatként néznek szembe a rájuk váró nehézségekkel, legyen szó bármiről. Vagyis nem teljesen, ugyanis Adu és Porcelányka egy balul elsült felderítő út során visszakerül az ellenséghez, így a könyv két nagy részre bontható.
Az elsőben az 53-as raj - még élő - tagjai Cassie-vel kiegészülve egy Camp Heavenhöz közeli szállodában kénytelenek meghúzódni. Noha tudják, hogy öngyilkosság, amit tesznek, Zombinak pihenésre van szüksége, Cassie-nek pedig az idő nyújtotta reményre, hogy Evan esetleg megjelenik az általa kijelölt találkahelyen.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miből áll az első 150-200 oldal, ha a fentebbi indokok miatt nem tudunk haladni. A válasz azonban igen egyszerű. Attól, hogy Cassiék egy szállóban dekkolnak, még meg kell küzdeniük a csapaton belüli nézeteltérésekkel, menekülési terveket kell kieszelniük, miközben rohamszerűen tünedeznek el társaik. Ráadásul Evan miatt vadásznak is rájuk - elég brutális módszerrel. Mindehhez pedig még hozzájönnek a már megszokott, nézőpontkarakterek általi flashbackek.

"Nincs remény hit nélkül, nincs hit remény nélkül, nincs szerelem bizalom nélkül, nincs bizalom szeretet nélkül. Vedd ki az egyiket és az egész emberi kártyavár összedől."

Cassiék szállodás várakozására egy szó létezik: idegőrlő. A várakozás tébolyító, a levegőben pedig folyamatosan ott zizeg valami baljóslatú, ami nem csak minket, olvasókat dolgoztat meg érzelmileg, hanem a karaktereket is.

Bezsúfolva egy viszonylag szűk térre, jobban kiéleződnek a konfliktusok, előjönnek a sérelmek, s megmutatkoznak az új személyiségjegyek. Akarat feszül akaratnak, testvérből lelketlen kis katona válik, mialatt kétség keveredik reménnyel. Ergo pont az az egyetlen dolog kerül veszélybe, ami a még élő embereknek megmaradt.
Ez a kis várakozás azonban másra is jó. Megismerhetjük új nézőpontkarakterünket, a néma Sütit, akinek a története szívbemarkoló, egyszersmind rejtélyes; továbbá láthatjuk, a nem kifejezetten idegen- és emberbarát Cassie milyen lelki és tudati változásokat él át az Evannel tapasztalt élmények után, vagy hogy miként dolgozza fel azt, mivé vált szeretett öccse, s egykori szerelme. Karakterfejlődés tekintetében tehát rendkívül erős ez a rész.
De azért az akció szerelmeseinek sem kell csalódniuk, a mi drága mini-Martinunk kellő mértékben megdolgoztatja a gyomrunkat is. Legyen szó látványos, feszített tempójú összecsapásról, vagy lassú, inkább stratégiai műveletről, az ránk nézve ugyancsak idegőrlő.
Rick Yancey bámulatosan mozgatja a szálakat, és úgy alapoz, hogy az kellő időben üssön, de akkorát, hogy alig térsz magadhoz a sokktól. Nekem például rengetegszer szorult el a torkom és ugrott össze a gyomrom - főként a gyerekes -szén-dioxidos résznél, ami valami brutális volt, főként a prológus ismeretében.

A könyv második része az elsőtől eltérően egyetlen karakterre fókuszál, itt csak és kizárólag az Aduval történő eseményeket követhetjük figyelemmel, mindenféle kisebb-nagyobb nézőpontkarakter váltás nélkül.
A mi drága, lelketlen, keménycsajunk újfent Vosch markában köt ki, aki egyetlen aduval tudja sakkban tartani őt, mégpedig Porcelánykával. A kislány miatt Adu gyakorlatilag emberfeletti megpróbáltatásokat kénytelen kiállni. Hogy miket, abba nem szeretnék belemászni, mert spoileres lehet, de a lényeg a lényeg, hogy ezúttal a tábor újabb részlegét ismerhetjük meg: a kórházat és magát a Csodaországot.

Az Aduval történő dolgok miatt ez a rész olyan, mint egy elmejáték. Mint a sakk.
Szerencsére Rick Yancey nagyon jól elkapta a lány személyiségét és úgy unblock az egész szálát, ugyanis az egész brutálisan valóságos. Adu pedig teljesen más, mint Cassie (ami ugyancsak előny, ha valaki két, erős hősnővel dolgozik, akik ráadásul nézőpontkarakterek is).
Imádtam őt! A háttértörténetét, a dacosságát, a keménységét, a találékonyságát és mindent, ami ő. Napestig tudnék róla és a részéről beszélni, de nem lehet. Mint ahogyan Pengéről, Adu fiatal ápolófiújáról sem mondhatok sokat, csak annyit, hogy a Team Evan és Team Zombi mellé nyugodtan bekalkulálhattok egy Team Penge tábort is.

Penge és Adu párosa szédítő, ördögi, talányos és megfejthetetlen. A szerző olyanokat csavart rajtuk gyors egymásutánban, hogy én egyik kábulatból estem a másikba, hogy végül megkapjam a legnagyobb pofont, ami létezik. Minden túlzás nélkül mondhatom, Rick Yancey pengés fordulatai felértek egy, a szívemre dobott atombombával. Amit aztán persze megkoronázott egy második csapással is, amolyan egész regénysorozatot érintővel.

Rick Yancey Az 5. hullám elején felállította a sakktáblát, melyen aztán történtek jó és rossz lépések; gyalogok, lovak, bástyák, futók hullottak ki, míg a Végtelen tenger során egy folyamatos, egyik féltől a másikig vándorló sakk állapot állt be, csak azért, hogy a sakk és matt előtt ő lesöpörje az egészet és új játszmát kezdjen.

Mindent egybevetve nekem ez a kötet még az előzőnél is jobban tetszett. Idegőrlő, nagy horderejű, leginkább taktikai rész volt, remek karakterekkel és nézőpontokkal fűszerezve. Soha nem tudtam mire számíthatok, hol ütközök újabb bonyodalomba vagy vesztek el valakit, akit megkedveltem, mert bizony Rick Yancey világában élni nem egy életbiztosítás. Itt a lehetetlen is lehetséges.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Adu, Cassie, "Rómeó", Penge

Kedvenc jelenet: Adu és Penge minden jelenete

Negatívum: -

Borító: 5/3

Nyereményjáték

Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki.
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

"15-16 éves, tündéri arcú, mélyen ülő sötét szemű, makulátlan fehér bőrű, egyenes szálú, rövid fekete hajú tini"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/06 Könyvszeretet
02/08 Függővég
02/10 Kelly & Lupi olvas
02/12 Letehetetlen
02/14 CBooks
02/16 Media Addict
02/18 Deszy könyvajánlója
02/20 Dreamworld

Johanna Basford - Bűvös erdő

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Johanna Basford legújabb színezője, a Bűvös erdő. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere ismét ceruzát, tollat, ecsetet ragad, hogy az elvarázsolt kastélyig vezető utat színekkel keltse életre.

2016. február 13-tól minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a színezőről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Johanna Basford: Bűvös erdő

Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789634030812
Oldalszám: 92 oldal
Fordító: -

Fülszöveg:

Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett. Hatására számos országban több millióan fedezték már fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját.
A TITKOS KERT után újabb színezője érkezett meg hozzánk, amely ezúttal a BŰVÖS ERDŐbe kalauzolja a természet és a színezés szerelmeseit.
A gyönyörű rajzok arra várnak, hogy megtöltsd őket színekkel! Ajánljuk alkotni vágyó felnőtteknek és ügyes kezű gyerekeknek - 10-től 99 éves korig mindenkinek, aki tartalmas és pihentető kikapcsolódásra vágyik a mindennapokban.
Ismerd meg a BŰVÖS ERDŐ világát, járd be ösvényeit, hagyd, hogy elvezessenek az erdő mélyén lévő elvarázsolt kastélyba! Kalandozásaid során különleges állatokkal, növényekkel és mesebeli lényekkel találkozhatsz, és kilenc titkos szimbólum is megfejtésre vár. A kastély kapui csak akkor tárulnak fel.

Saját véleményem:

Az előző két színezőmmel ellentétben a Bűvös erdőnél már nem a kíváncsiság vezérelt, hanem az esztétika. Nem gondoltam, hogy kivitelezést tekintve, sok újdonságot tudna még mutatni számomra ez a műfaj, ellenben ugyebár a motívumok tárháza kifogyhatatlan. De hősiesen bevallom, tévedtem. A Bűvös erdő nem csak egy meditatív színezőkönyv. Ó, nem! Ez egy 92 oldalas mesekönyv, melynek egymást követő oldalai összefüggve egy történetet mesélnek el nekünk. Ám a dolog pikantériája, hogy bár Johanna Basford felállította ennek a sztorinak a vázát, a színes rajzeszközeink által mégis nekünk adta a hatalmat - rajtunk áll, milyen tulajdonságokkal, jelentőséggel ruházzuk fel annak lakóit, zugait. És hát ki ne akarna egy saját bűvös erdőt? Az erdőt, mely gyermekkoruk egyik legmeghatározóbb színhelye? Én bizony akartam!

Mindig, amikor egy új színező költözik be hozzám, leülök, gyorsan végigpörgetem, majd az első laptól az utolsóig, szépen lassan átlapozom újra, tüzetesen megszemlélve az ábrákat. Ezalatt a kis rituálé alatt általában előbukkan néhány rajz, ami a többiekhez képest jobban megszólít, figyelmet követel. Most sem volt ez másként. A gyönyörű, méltóságteljes, büszke szarvas valósággal  megbabonázott. Láttam magam előtt, ahogy életre kel és utasít, milyen színekkel leheljek bele életet, hogy ő lehessen a Bűvös erdő elátkozott hercege.

Ami számomra szintén meglepetés volt, hogy ezúttal minden ábra önálló személyiséggel és karakterrel rendelkezett. Míg egyikük tiszteletet sugárzott, addig másikuk vidám játékosságot. Nem tudom, hogy ez a témából, és annak mesei hátteréből fakadt vagy a minták különböző vonalvezetéséből - görbékből, szögletekből, terekből, aprólékosságból -, mindenesetre tény, hogy két egyforma karakterű rajzzal nem találkoztam.
Ami viszont biztos, az az, hogy a szarvas hercegemet leszámítva az egész színező jóval aprólékosabb, mint azok, amikkel eddig összeakadtam (nem előny vagy hátrány a többihez képest, csak tény), így inkább azoknak javasolnám, akik precízebbek vagy járatosabbak a színezők világában.
Az erdei világhoz hasonlóan számtalan apró pici levéllel, terméssel, virággal, fűszállal, állatkával találkozhatunk, amik elengedhetetlen részei a nagy egésznek. Ők egyesével teszik a képet azzá, ami. Az ember hiába szeretne néha laza, lusta mozdulatokkal "túl lenni" egy-egy szakaszon, esélytelen.
Én például arra gondoltam, valami lightos, kevésbé pepecs képpel folytatom a színezést, így második kedvencem a Gomba-királyság jött, aminél azt hittem, sima ügyem lesz... óriásit tévedtem. Az apró kavicsok, kacskaringózó levelek gátat szabtak a lustaságnak és részletességre neveltek. Vagyis, ha úgy vesszük, a Bűvös erdő a türelmetlen emberek számára nevelőcélzatú is lehet. Ne siess, állj meg, lazulj el, kapcsolj ki és élvezd a színeket, formákat, add át magad a történetnek.

Ha már a minták témánál járunk, muszáj megemlítenem, mennyire gyönyörűek és nem utolsó sorban egyediek. Sok esetben nem klasszikus, valósághű rajzokról beszélhetünk, hanem kép a képben jellegű alkotásokról. Itt a süni vagy a róka, nem csak az, aminek látjuk, a bundájuk ugyanis mindenféle erdei dologból tevődik össze. Emellett természetesen vannak hagyományos figurák is, mint a szarvas, szitakötő, sárkányok, vagy faházak, kastélyok.

Tematikát tekintve barangolhatunk hétköznapi értelemben vett erdei helyszíneken, vagy ha kalandra vágyunk, ugrálhatunk faházak között, megleshetjük az elvarázsolt kastélyt, belekapaszkodhatunk a kastélyt elzáró cirádás kapu rácsaiba, melyet vízköpők őriznek, vagy ha bátrak vagyunk, néhány varázslatos jel felvésése után, kipattintva a lakatot, kitárhatjuk a kastély ajtaját, hogy megszemléljük a bensejében rejlő meglepetést. Nem árulom el mi az, de a látvány leírhatatlan!

Amennyire szkeptikus, vagy inkább elutasító voltam korábban a felnőtt színezőkkel, mára annyira beléjük szerettem. Külső szemlélőként egészen máshogy tűnnek, mintha az ember félretéve aggályait, kipróbálja. Állítom, hogy ez az egész nem csak új fajta érzéseket szabadít fel bennünk, de fejleszti a koncentrációs képességeinket, türelemre tanít ebben a rohanó világban, miközben a színek terápiaként hatnak lelkünkre. Hogy a folyamat pszichológia részébe már ne is menjünk bele - minthogy önismereti tréningnek sem utolsó. Én magamon látom, hogy mennyire függ össze a lelkiállapotom egy-egy kép színeivel. És azt is érdekesen szemlélem, mennyire különböző oldalról fogunk meg látszólag egyforma dolgokat.

De hogy kicsit a könyv kivitelezéséről is beszéljek: strapabíró. A lapok kellően masszívak, nem gyűrődnek. Vastagságuk mellett pedig halvány ekrü színük is igencsak szembarát. Vagy ha valaki nagyon  otthon van a papírok típusaiban, akkor: 170 és 400 gr-os Munken Pure papírról van szó.
Jómagam színesceruzát használtam, amit bármilyen erősen nyomhattam, a másik oldalra nem ütött át, és becsukva sem maszatolódott. Egyetlen alkalommal, a kincses ládikónál vetettem be egy régi filctollat, de azt sajnos a hátlapi Mókus úr bánta. Ezt leszámítva azonban teljesen elégedett vagyok a kivitelezéssel (is).

Minden egybevetve a Bűvös erdőt éppúgy ajánlom  haladó színezőknek, mint bátor kezdőknek vagy meserajongóknak. Keltsétek életre színes eszközeitekkel ezt az izgalmas mesét! És hegyezzétek ki jó alaposan a ceruzáitokat, hogy vonalon belül tudjatok maradni!

Pontszám: 5/5

Kedvenc képek: Elátkozott szarvas herceg, Gomba-királyság és a sárkányok

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: még mindig nem tudok vonalon belül maradni :(

Borító: 5/5

A szerző egyéb munkái

Johanna Basford munkáival nem csupán egyedi tervezésű színezőkönyveiben találkozhatunk, hanem az élet legkülönfélébb helyein. Gondoltátok volna, hogy ő tervezte Joss Stirling Lélektársak könyveinek borítóit? Vagy, hogy az Absolut vodka palackjának dizájnjáért is ő felel? Divatmagazinok, parfümök, illatosítók, alkoholos italok, kávés poharak, tetoválások, naptárak, cd borítók - és még sokáig lehetne folytatni a sort, mely jelzi, mennyire széles palettán mozog a hölgy.

A teljesség igénye nélkül íme néhány műve:

Nyereményjáték

Az erdő szerves részét képezik az állatok, de természetükből adódóan szeretnek rejtőzködni. Vajon megtalálod őket?

Nincs más dolgod, mint az állomásokon látható képeken megkeresni az összes állatot, és a rafflecopter doboz megfelelő sorába felsorolni mit és mennyit találsz belőlük (pl. 3 róka, 2 bagoly, 1 giliszta), így esélyed nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott színező példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/13 Deszy könyvajánlója
02/16 Insane Life
02/19 Dreamworld

Monica McCarty - A Vipera

A General Press Kiadó megújult külsővel lepte meg olvasóit a Romantikus Regények sorozatánál, és Monica McCarty A vipera című regénye az első, mely az új stílust bemutatja. A Felföld rettegett fiai sorozat 4. része a napokban jelent, így a Blogturné 5 állomásos turnéval népszerűsíti a történelmi romantikus műfajú regényt, extrákkal, értékelésekkel és természetesen nyereményjátékkal.

Monica McCarty: A Vipera

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438548
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Szigeti Judit

Fülszöveg:

William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…
Lachlan McRuairi – vagy ahogy harcostársai nevezték, a Vipera – kegyetlen, erőszakos, megalkuvó férfi hírében áll, aki az erszényén túl senkihez sem hűséges. Egy nap váratlan feladattal bízzák meg: vigye el biztonságban Isabella MacDuffot a király megkoronázására. A makacs asszony ugyanis úgy döntött, férjét elárulva, családja örökös jogával élve maga emeli trónra Robert the Bruce-t. Lachlan maga sem tudja, milyen fába vágja a fejszéjét a küldetés elvállalásakor – a büszke, érzékien szép grófné ugyanis akarva-akaratlan megbabonázza őt.
Bellának bátor tettéért azonban szörnyű árat kell fizetnie: nemcsak a szabadságától, de a lányától is megfosztják. Szörnyű rabsága idején egyedül az a remény tartja életben, hogy egyszer még viszontláthatja szeretett leányát. És ezért hajlandó szinte bármire. Még arra is, hogy ha kell, testét-lelkét eladja a rettenhetetlen harcosnak, akinek valamilyen oknál fogva képtelen ellenállni. Közös útjuk alatt Lachlant és Isabellát megannyi kalandos és veszélyes helyzet elé állítja az élet, miközben mindketten óriási küzdelmet vívnak: Bella a lányáért és a boldogságért, Vipera pedig azért, hogy újra képes legyen szeretni.A Felföld rettegett fiai-sorozat negyedik darabját tartja kezében az olvasó: a rettenthetetlen harcosok és szerelmeik kalandos és buja történetei folytatódnak.

Saját véleményem:

Olykor szeretek a komfortzónámon kívülre kalandozni, ebbe a kategóriába tartozik a történelmi romantikus műfaj is. Ritkán csábulok el irányukba, de akkor mindig rájövök, mennyire élvezem őket, és mennyire szívesen olvasnék belőlük többet.
A Viperára egyébként a General Press romantikus könyvklubjának egyik tavalyi eseményén figyeltem fel, amikor is az elsők között láthattuk a kiadó könyveinek új külsejét. De nem pusztán a mesés borító babonázott meg, hanem a rövid könyv- és sorozatismertető is. Akkor döntöttem el, hogy itt az ideje egy újabb próbának.
Nem mondom, hogy nem féltem, hisz a történelmi romantikusok esetében bennem van a félsz, hogy inkább erotikus, mintsem romantikus irányba mennek el, elnyomva a tényleges történetet. Ám A Viperánál szerencsére nem ez történt, nem fulladtam tömény erotikába, noha kezdetben azért egy kicsit rám ijesztett az írónő - de erről majd később.

A történet egy roppant hatásos prológussal indít, melyben elsőként egy igen szorult helyzetben találkozhatunk hősnőnkkel, Bellával; a skót grófnét ugyanis éppen büntetésének színhelyére kísérik. Isabella felségsértést követett el az angol király ellen azzal, hogy megkoronázta Robert the Bruce-t, ám rangja és neme miatt halálbüntetés helyett a berwicki vár egyik tornyából kiálló szűk, védetlen zárkába száműzik élete végéig, ahol ki van téve az időjárás zordságának és az őrök kényének-kedvének. Bella pedig nyilvánvaló ellenségei mellett folyamatosan átkozza Lachlan MacRuairi-t, a regény férfi főhősét. Majd ezután hat hónapot utazunk vissza az időben, hogy megismerjük, Bella miként jutott oda, ahova, milyen viszontagságokon esett át, és hogy miért gyűlöli annyira Lachlant.
Azt hiszem, joggal mondhatom, az írónő nagyon jó kis figyelemfelkeltő kezdést hozott össze ezzel a szituációval, hisz rögtön adott a heves érzelem, a végkifejlet ismerete és a rejtély, melyek kombinációja motorként hajtja az olvasó kíváncsiságát. Az esetleges szabadulás hogyanjáról nem is beszélve.

Lachlan MacRuairi egy tipikus középkori rosszfiú, akinek nem csak a híre rossz, de a modora is hagy némi kivetnivalót, ám annál eredményesebb harcos. Meg hát ahogy az lenni szokott, igen karizmatikus férfi, aki miatt bőven lehet sóhajtozni (magas, izmos, fekete, hullámos hajú, zöld szemű - és úgy unblock minden téren bőkezűen bánt vele a teremtő). Ez alól az ugyancsak szemrevaló - házas - Bella sem kivétel.
Onnantól kezdve, hogy Lachlan megjelenik és magával hurcolja a szőkeséget a titkos koronázásra, hőseink képtelenek kiverni fejükből a másikat. Lenézik, megvetik, elítélik egymást, de heves vonzalmukkal nem tudnak mit kezdeni. Elég egy pillantás, érintés, szó vagy gondolat és máris bizseregnek, meredeznek. Hiába áll közöttük ezer és egy akadály, a kémiát nem tudják elnyomni magukban - vagyis csak nagy sóvárogva.
Tulajdonképpen ez volt az, ami megrettentett. Az első negyedben állandóan Bella és Lachlan testi reakciójáról olvastam, minden más eltörpült a háttérben. Olyan szexuális feszültség alakult ki köztük, hogy már én magam könyörögtem azért, intézzék el a dolgukat és lapozzunk. Ténylegesen semmi 18 karikás dologgal nem kell számolni, számomra mégis frusztrálóan hatott, hogy a folytonos bizsergés behálózott mindent, elnyomva az engem egyébként jobban érdeklő háttéreseményeket. De az egészben mégis az bosszantott leginkább, hogy nem éreztem a két karakter kapcsolatának mélységét, a vonzalom szimplán a külsőségekre korlátozódott.
A prológus eseményeit beérve azonban minden megváltozott, onnantól kezdve csak úgy faltam a lapokat. Továbbra is megmaradt a szexuális feszültség, csakhogy immár a háttérbe húzódott, és mindenféle ágaskodás és bizsergés helyett a tettek és a karakterek között kibontakozó ismertségre korlátozódott, ami nem csupán az én ízlésemnek felelt meg, hanem a regénynek is jót tett. Ezáltal nagyobb fókusz kerülhetett a történelmi eseményekre, a kalandra, vagy az izgalomra.

A történet két szálon halad, két nézőpont karakterrel. Az egyik a tényleges cselekmény, mely az 1300-as évek elején zajló angol-skót viszályok bizonyos állomásait érintve halad, attól függően, a történelmi események mely szakasza érinti Belláék saját ügyét. Nekik ugyanis a folytonos menekülés jut osztályrészükül. Előbb a titkos koronázás miatt kell ellenségeket cselezniük, majd annak következményeit nyögve bujdokolni és egyik helyről a másikra menekülni.
A történelmi részbe nem folynék bele; regényesen, nem az olvasó arcába nyomva, de fontos szerepet betöltve jelenik meg, a törirajongóknak (nekem) pedig jó kis csemege, hisz túlnyomó részt valós eseményekről olvashatunk, némi - karakterek által megkövetelt - fikcióval kiegészítve. Ez utóbbi gondoskodik a kalandról. Belláéknak állandóan lehet drukkolni, hogy biztonságba érjenek, megtalálja a lányát, kiszabaduljanak a fogságból, sikerüljön meglépniük, stb. Szóval izgalomból és folytonos pörgésből nincs hiány.
Ám ott van a történet másik része, ami azzá teszi a könyvet, ami: a karakterek, azok egymással való kapcsolata és egyéni fejlődéseik.
Úgy Bellának, mind Lachlannak megvannak a maguk múltbeli sérelmeik, melyek gátakat képeznek bennük. Ezek a gátak pedig természetesen leginkább a másiktól szigetelik el őket. Mindketten súlyos terheket cipelnek, egyikük keresztje sem könnyebb, mint a másiké. Bellát, mint nőt gyaláztak meg, Lachlant pedig férfiúi büszkeségében sértettek meg. Magyarul egyikük sem bízik a másik nemben vagy a szerelemben. Hiába a vágy, a falak közéjük állnak. Mindehhez pluszban hozzáadódik, hogy két csökönyös szamárról beszélhetünk. Ha az egyik lépne, a másik befékez és fordítva. Gyűlölve esnek szerelembe, szédületes adok-kapok sértegetés labdákat vágva egymáshoz. Emiatt az ember néha szeretné őket megrázni, de tulajdonképpen élvezetesen idegőrlő kettejük tánca.
Én a magam részéről szerettem őket egyénenként és párban is. Bár bevallom, sokáig inkább Lachlan drukker voltam, az ő szemszögei jobban magukkal sodortak, de aztán szép lassan Bella mérhetetlen kitartása, ereje is megnyert magának.
A regény kezdetétől mind a ketten nagy utat tesznek meg, az egyéni karakterfejlődésük legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint a cselekményszál. Meg kell tanulniuk bízni, elengedni félelmeiket és hagyni, hadd jöjjön, aminek jönnie kell.

Összességében tehát számomra abszolút pozitív élményt nyújtott újabb komfortzónámon kívüli kalandozásom. Csodaszép tájakon barangolhattam, várak, erdők, mezők, hegyek között, miközben bele-belekóstolhattam a különféle történelmi eseményekbe. Mindehhez pedig kaptam egy remek románcot két csökönyös szamárral, izgalmas és egyben szomorú múlttal fűszerezve; valamint szórakoztató mellékszereplőket a többi harcos személyében, akik nem egyszer derítettek jókedvre és mutatták meg milyen a hamisítatlan felföldi összetartás.
Ajánlom A Viperát mindenkinek, aki szeretne megismerkedni a műfajjal, de esetleg fenntartásai vannak vele kapcsolatban. Monica McCarty - a kezdeti botlást leszámítva - kellő mértékben adagolta a romantikát, cseppnyi erotikát, kalandot, izgalmat, történelmet és az emberi problémákat.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lachlan, Bella, Alex, Magnus

Kedvenc jelenet: álruhás papos

Negatívum: a rengeteg bizsergés

Borító: 5/5

A regény helyszínei képekben

1-2. kép: Balvenie vár - Buchan earl és Bella otthona (1. fejezet)
3. kép: Szent Duthac-kápolna - Tainben lévő menedékhely, ahol Belláék meghúzzák magukat, első csók helyszíne és.... (7. fejezet)
4. kép: Loudoun-domb (16. fejezet)

5-6-7-8. kép: Kildrummy vár - Mar earljei által épített hattornyú vár, Skócia legelőkelőbb vára; ide menekülnek először Belláék (6. fejezet)
9. kép: Dunstaffnage vára (17. fejezet)
10. kép: Berwick és a berwick-i vár - többek között itt töltötte büntetését Bella (több fejezet)
11. kép: Doune ősi erődje (19. fejezet)
12. kép: Robert the Bruce koronázása (3. fejezet)

A képre kattintva nagyobb méret érhető el

forrás: Monica Mccartney képei

Nyereményjáték

A General Press Kiadó megújult külsővel lepte meg a Romantikus Regények sorozata rajongóit. Mivel mi is szeretjük a szép borítókat, a játék ezúttal abból fog állni, hogy minden állomáson egy-egy borító részletből kell kitalálnotok, melyik szépségből vágtunk ki egy kockát. A rafflecopter megfelelő helyére az író nevét és a könyv címét várjuk. 4 példányt sorsolunk ki azok között, akik minden megfejtést helyesen adnak meg.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/10 Insane Life

02/12 Kelly & Lupi olvas

02/14 Dreamworld

02/16 Deszy könyvajánlója

02/18 Kristina blogja

Ferenczi Szilvia - A pormanó felbukkan

Nemrég jelent meg Ferenczi Szilvia első mesekönyve, A pormanó felbukkan. A gyönyörű illusztrációkkal ellátott műben a kis Vili és a rosszcsont kis pormanó közös kalandjairól olvashat szülő és gyermek egyaránt.

A szórakoztató mesekönyvet a Blogturné Klub hat játékos kedvű bloggere vette a kezébe. Éld át te is velünk az élményt, és ne felejts el játszani sem, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három könyvet is kisorsolunk.

Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633992432
Oldalszám: 160 oldal
Illusztrálta: Ráduly Csaba

Fülszöveg:
Éjjel Vili furcsa neszt hall a szobában, és egy meglepő lénnyel találkozik: a pormanóval.

Az új lakó a legváratlanabb helyeken bukkan fel, csámcsogva eszik az ágy alatt és tiltakozik a fürdés ellen. A kis bajkeverő Vilivel tart az iskolába, de bizony ott nyoma veszik.

Nincs mese, meg kell menteni! A kéményseprű és az ereszlakó siet a fiú segítségére.

Érdekel, hogy lehet kijutni egy porszívóból? Hogy lehet kötélugrást tartani egy kémény belsejében? Hogy lehet feltűnés nélkül felmászni egy tanár fejére?

Izgalmas kalandok, sok nevetés és kedves kis lények várják a gyerekeket ebben a vidám történetben.

Saját véleményem:

A pormanó elég viccesen bukkant fel az életemben, ugyanis amikor kiderült, hogy lesz egy ilyen mesekönyv, sikerült félreolvasnom a címét (egyébként a Blogturné Klub csapatának úgy unblock), és hát gondolhatjátok, elsőre milyen szemem lett a cím és műfaj keveréke láttán... Aztán sokáig ennyiben is maradt a dolog; egészen addig, míg meg nem láttam Ráduly Csaba tündéri illusztrációit. Belenéztem a pormanó bociszemébe és elvesztem.

Mesék tekintetében számomra nagyon fontos a vizuális ábrázolás kidolgozása. Gyönyörű Disney meséken nőttem fel, csupa bájos gyerekkönyv társaságában, ami azt eredményezte, hogy felnőttként rettentő kritikus szemmel figyelem jelenünk meséit. Igaz, hogy nem vagyok anyuka, ennek ellenére frászt tudok kapni a bugyuta figuráktól, amikben nincs semmi szép vagy értékes. Egy mesekönyv elsőként az illusztrációjával adja el magát, és ha az bukta, akkor lehet a történet bármilyen fantasztikus, az olvasó a közelébe sem fog jutni. Szimbiózisban élnek.
Szerencsére a pormanó esetében maximálisan elégedettek lehetünk a rajzokkal. Minden tekintetben tökéletesek: aranyosak, élethűek, de mégis rajzfilmszerűek, jól kidolgozottak. Egyszóval minőségi munka. (Apropó! Szeretnék egy plüss pormanót vagy kéményseprűt!)

A gyerekkorom másik hozadéka, hogy szeretem, ha egy mesekönyv nem nézi hülyének a gyereket. Vékony a réteg a lebutított stílus/sztori és a gyermeki egyszerűség között, ám itt a történet is teljesen rendben van. A szerző egyenrangú félként kezeli olvasóját/hallgatóját, és mint egy kis pajtást vezeti be varázslatos világába, ahol mindenféle manók csintalankodnak.
A történet főszereplője, Vili, egy napon rábukkan a házukban élő pimasz, izgő-mozgó pormanóra, aki hosszú ideje végzi dolgát otthonukban, vagyis telehinti azt porral, sok bosszúságot okozva az anyukának.
Az elképzelés, miszerint a pormanók felelnek a lakásunkban újra és újra, takarítás után szinte azonnal felbukkanó porért, hihetetlenül ötletes. Még így felnőtt fejjel is mókás elképzelni, hogy puha, szürke bundás kis lények serénykednek a könyvespolcoktól elkezdve, a szekrényeken át, az asztalig mindenhol, hát még gyerekként! Ezután a mese után egyetlen gyerek sem fogja engedélyezni a portörlést, az biztos.

Ami a cselekményt illeti, a könyv első harmadában először az ismerkedésé a főszerep. Vili kíváncsiskodásának hála megismerjük a pormanót, az életét, a szokásait, kitapasztaljuk a félelmeit, átélünk egy-két kalandot, és felfedezünk egy újabb csöppséget, a kéményseprűt, aki bár jóval visszafogottabb jószág, mégis ugyanolyan szerethető, mint a pormanó. Ezt követően azonban, egy sulis látogatással beindulnak az események, és egy szédítő kalamajkában találjuk magunkat, még több lénnyel és gyerekkel karöltve. Kis hőseink elvesztődnek az iskolai forgatagban, csomó galibába keverednek, melyek mindegyike számtalan humoros szituációt szül.
Imádtam pormanóék kalandjait, sokszor egyenesen elolvadtam a frappáns kis megoldásaiktól! Illetőleg nagyon tetszett, hogy bár volt egy pici tanulsága az egésznek, mégsem erre volt kihegyezve - néha jó csak úgy minden tanulnivaló nélkül elmerülni a fantázia birodalmában. A pormanó felbukkan igazi erőssége a pergő cselekménysorozat, a figurák egyedisége és a minden korosztály számára érthető és élvezhető humor. Az üdesége magával sodorja az embert, elrepíti mosolyországba.

Tiszta szívből ajánlom minden gyereknek vagy gyereklelkű felnőttnek. A történet jól kidolgozott, fordulatos, vicces, édes, kicsik és nagyok számára egyaránt élvezetes, a karakterek szerethetőek, a szerző pedig megbecsüli olvasóját, ráadásul az illusztrációk is mesések! Tündéri mesekönyv, aminek a picik polcán a helye (a pormanók mellett)! Ha pedig valaki nem szeret port törölni, nyomja ezt az anyukája kezébe. :)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: pormanó és kéményseprű

Kedvenc jelenet: az italautomatás jelenet és a ropis kardozás

Negatívum: a balra zárt forma

Borító: 5/5

Érdekességek a történetről és annak szereplőiről

1) "A mese – habár a szövegben ez nem szerepel – Szegeden játszódik a Bonifert Domonkos Általános Iskolában. Mivel még soha nem jártam odabent, ezért a belső elrendezése nem stimmel. Az iskolától nem messze található egy tízemeletes panelsor (ez Zsoltiék és Kingáék háza), néhány száz méternyire pedig néhány utcányi kertes ház (itt laknak Viliék és Gizi néni)."

2) "Az első szereplő, aki megvolt, az az ereszlakó. Ő nagy Indiana Jones rajongó. Ő a kedvenc szereplőm. Az illusztrációk közül viszont a kéményseprű. Ez sincs benne a szövegben, de a seprű egy lány. :) Az ereszlakó legjobb barátja a seprű."

3) "A mesében két pormanó szerepel. Noha nem emlékeznek egymásra, de egy helyen, egy időben születtek egy padláson."

4) "A mesében feltűnik két mellékszereplő: Petya és Ábris, Viliék osztálytársai. Ők az Aranymosás oldalon meghirdetett fülszöveges játéknak köszönhetik, hogy ,,léteznek”. Annyira megtetszettek, hogy belekerültek a könyvbe. Ezúton is köszönet értük Róbert Katalinnak és Lullaby May-nek. :)"

Forrás és további érdekességek az írónő bejegyzésében.

Nyereményjáték

Mennyire ismered a meséket? A mostani játékunk során a mesés tudásod kell latba vetned, hogy megnyerhesd a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét!
Minden állomáson egy híres mesehősről találsz képet, akinek a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni, a nyertes ha a sorsolás után 72 órával nem jelentkezik, sajnos új győztest kell sorsolnunk)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/03 Szembetűnő

02/05 Media Addict

02/09 Dreamworld

02/11 Zakkant olvas

02/12 Deszy könyvajánlója

Johnny Depp Book Tag

Noha a Book Tagek korszakát éljük, a blogon eddig nem sokkal találkozhattatok. Most viszont gondoltam egyet és összeolvasztottam két kedvencemet, az olvasást és Johnny Deppet, amiből megszületett a Johnny Depp Book Tag.

Johnny Depp ezerarcú színész, egyik általa megformált karakter sem mondható átlagosnak, mindegyikükben van valami őrültség, vadság, szürrealitás. Egyszóval tökéletes alany egy book taghez (is). De nem húzom tovább a szót, lássuk a végeredményt:

Willy Wonka (Charlie és a csokigyár) – Egy könyv, aminek kultikus édességét megkóstolnád/megkostóltad

Sokat gondolkoztam, melyiket válasszam, mert Daemon csokis sütije az egyszerűsége ellenére éppúgy meghatározó számomra, mint a Csajok és csokik sorozat bonbonjai vagy a Skorpió Vágta Novemberi nyalánksága. Végül mégis a Novemberi nyalánkságra teszem a voksomat, mégpedig három okból: 1) Maggie olyan érzékletesen ír a sütiről, hogy az ember legszívesebben kikaparná azt a könyvből; 2) nem tucatédesség; 3) volt szerencsém kóstolni, és elmondhatom: mennyei!

Bolond Kalapos (Alice Csodaországban) – Egy karakter, aki mindenki szerint őrült, te mégis imádod

Maddie és Lizzie Hearts (Shannon Hale: Ever After High) - A Bolond Kalapos és a Szívkirálynő lányai - mit is mondhatnék? Két csodaországi bolondos figura, akiknek megvannak a maguk extrémen fura dolgaik. Az egyikük örök optimista, a másikuk pedig mindent és mindenkit utál (Csapjátok le a fejét!)

Edward (Ollókezű Edward) – Az a könyv, ami a legtöbb érzelmet váltotta ki belőled

Huh... nem könnyű a döntés. A Csillagainkban a hiba, a Lélekvesztők és A hercegnő is jócskán megdolgoztatta a könnycsatornáimat és a szívemet is, de döntenem kell, ezért A hercegnőé a cím. Gyönyörű és egyben szívfacsaró történet szerelemről, barátságról, testvérségről, hűségről, önzetlen szerelemről. Az utolsó száz oldalt gyakorlatilag masszív könnyfátylon át olvastam el. De hát mit is várok Cassie-től?

Mort Rainey (A titkos ablak) – Egy karakter, aki nem várt meglepetést okozott

Edmund (Elizabeth Richards: Szárnyak) okozta számomra eddig a legnagyobb meglepetést olvasmányaim során. Egy rettentően jól felépített, sokoldalú karakter, aki önnön lényével lepi meg olvasóját, nem pedig tetteivel.

Victor Van Dort (A halott menyasszony) – Egy könyves románc, aminek meghatározó eleme az elmúlás

Itt kábé egy az egyben hivatkozhatnék az Ollókezű Edward pontra. :D
Legyen a Lélekvesztők, mert az egyik leggyönyörűbb realista regény, melyben hiába tudjuk, hogy az ember az ember, a szellem pedig szellem, korlátokkal és nyilvánvaló tényekkel, a három szereplő közt formálódó kötelék és érzések hada valami leírhatatlanul szívszorító.

Jack Sparrow kapitány (Karib-tenger kalózai) – Egy könyv, ami egyszerűsége ellenére szórakoztat

Csábítások és csemegék. Őrült, mint Jack. Vicces, mint Jack. Izgalmas, mint Jack.  Egyszerű kis limonádé, de a leghűsítőbb fajtából.

Barnabas Collins (Éjsötét árnyék) – Kedvenc vámpíros könyved

Kövezzetek meg, de akkor is a Twilightot írom. Ez a sorozat több okból is meghatározó az életemben, és a csillogó vámpírjai ellenére vagy ha úgy tetszik, azokkal együtt, szeretem. Nem tökéletes, de a vámpírság modern, romantikus változata nekem bejött. Szerettem megismerni a vegavámpírok életét.

Roux (Csokoládé) – Egy könyv, amiben fontos szerepet játszik a zene

Egyetlen méreg - Mindkét főszereplő lételeme a zene, csak míg egyikük minél jobban elnyomja magában a tehetségét, addig a másikuk kétségbeesetten, minden szabályt betartva próbálkozik jobbá válni.
Saylor számára ez az egyetlen kiút, azonban hiába zongorázik tökéletesen, játéka unalmas, rideg, élettelen, míg Gabe dühe könnyfakasztóan szép dallamokat csalogat elő a hangszerből.
Engem nagyon-nagyon megfogott mindaz, ahogyan ebben a regényben a zenéről, mint érzésről, létről beszéltek, s élő-lélegző dologként kezelték.

Sweeney Todd (Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya) – A legbetegebb karakter, akiről valaha olvastál

Caleb (C. J. Roberts: Fogoly a sötétben), ez nem kérdés. Ez a pasi egy beteg állat, annak dacára, hogy mi történt vele. Elképesztő, mennyi mocsokságra képes a bosszú nevében.

Don Juan DeMarco (Don Juan DeMarco) – Egy olyan szívtipró karakter, aki elrabolta a szívedet

Úristen, hát megbuggyantam én, hogy ilyen lehetetlen kategóriát hoztam létre?  Jace, Will, Alec, Magnus, Holder, Will Cooper, Daemon, Raffe, Kayden, Elyas, Zurvan, Gideon és a többiek... Lehetetlen választani. Na jó, legyen Will Herondale, aki egyszerre szarkasztikus, vicces, bátor, hűséges, merész, sebzett, megtört szívű, stb. De igazából nagy a szívem, legalább 70 srác belefér. :D

Ichabod Crane (Álmosvölgy legendája) – Egy könyv, aminek olvasása közben rettegtél

Az Örök kísértés és Az 5. hullám között lamentáltam. Mind a kettőtől hideg futkározott a hátamon, de Az 5. hullámot választom végül, mert ez az a könyv, amitől még álmomban is rettegtem. Olyan intenzíven hatott rám, hogy amíg olvastam, naponta (rém)álmodtam vele.

Gene Watson (Holtidő) – Egy időutazós könyv

Időtlen szerelem trilógia! Logikus, jól felépített, kalandos, rejtélyes, a karakter viccesek és szerethetőek,  szóval minden megvan benne, ami egy romantikus-időutazós YA-hoz kell.

A taget nyugodtan vigyétek, és/vagy ha van kedvetek linkeljétek, vagy hozzászólásban írjátok meg a ti listátokat is. :)

Könyves nyalánkságok - Daemon kedvence

Amióta világ a világ, az édesség az egyik gyenge pontunk. Nincsenek ezzel másként a szerzők sem. Regényeikbe előszeretettel csempésznek mindenféle süteményt, melyekről aztán úgy írnak, hogy az olvasó legszívesebben benyúlna a lapok közé, hogy kiemelve ő is megkóstolhassa az adott nyalánkságot. Ráadásul a különböző nemzetiségű szerzők vagy helyszínek lehetővé teszik, hogy számunkra eddig ismeretlen finomságokkal is megismerkedjünk.

Olvasóként én is sokszor érzem azt, hogy szívesen megkóstolnám egyiküket-másikukat, és mivel imádok sütni, olykor-olykor el is csábulok. Bevallom, nem vagyok valami nagy konyhatündér (Izzy-vel vetekedhetnénk), a receptek többsége mégis annyira egyszerű, hogy elrontani sem lehet, szóval pánikra semmi ok. Ha nekem sikerült, nektek is menni fog!
A Könyves nyalánkságok rovat segítségével szeretném nektek bemutatni néhány, az olvasmányaimban elhangzó, már-már kultikussá váló sütemény receptjét. Ezek minden esetben általam előre kipróbáltak, ergo amatőrként teljes mértékben elkészíthetőek (és az életveszély teszten is levizsgáztak - értsd: a családom túlélte, nem robbant fel semmi... nagyon).  

Csokis süti

"- Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani. 

- Persze.

Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.

- Akkor gyere és vedd el!

Gyere és vedd... Daemon a sütemény felét telt, csókolnivaló ajkai közé szorította. Ó, ti földönkívüli aprószentek..."

Elsőként mi is nyithatná a sort, ha nem Daemon Black (Jennifer Armentrout: Lux sorozat) kedvenc csokis sütije? Ráadásul ebben az esetben a receptnek egy extra könyves háttere is van, ugyanis egy sok-sok évvel ezelőtti, nyári Spirit Bliss táborból származik.

Hozzávalók:

• 23,5 dkg liszt
• 4 g sütőpor
• 19 dkg lágy vaj
• 18 dkg cukor
• 80 g vanília pudingpor (főzés nélküli a jobb, de simával is lehet, én is azzal szoktam)
• 2 db egész tojás
• 4 g vaníliás cukor
• 10 dkg étcsoki (de lehet bele tenni diót is, vagy akár vegyesen is eloszthatod) 

Elkészítés:

1. Összekeverjük (elektromos verőgéppel) a vajat, a cukrot és a pudingport.
2. Hozzákeverjük a tojást és a vaníliás cukrot.
3. A masszához apránként (fakanállal) hozzákeverjük a liszt-sütőpor keveréket is.
4. A csokit kicsi darabokra törjük, majd fakanállal ezt is hozzákeverjük a masszához.
5. Sütőpapír teszünk a sütőlemezre/tepsire.
6. Egy nedves kanállal (én teáskanállal szoktam) halmokat rakunk a sütőpapírra. De arra figyelni kell, hogy a kupacok közt elegendő távolságot hagyjunk, a sütőben ugyanis kicsit elfolyik a massza.
7. Kb. 200 fokon (vagy 5-ös fokozaton) 10-12 percig sütjük őket, de ha a széle elkezd barnulni, akkor biztosan kész. 
8. Kész is, hívhatjátok Daemont! :) 

 

Philippa Gregory - Viharfelhők

Philippa Gregory young adult sorozata visszatér! Luca, Isolde, Freize, Ishraq és Peter folytatják utazásukat, és velük tart a Blogturné Klub három bloggere is. 

Csatlakozzatok hozzánk Ti is január 28-a és február 1-je között, és ha ügyesen kalandoztok a rejtélyek világában, a könyv két példányának egyiket is megnyerhetitek!

Philippa Gregory: Viharfelhők

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664187
Oldalszám: 318 oldal
Fordító: Hordós Marianna

Fülszöveg:

Folytatódnak A Sötétség Rendjében megismert Luca, Freize, Isolde és Ishraq kalandjai Itália útjain. A Rend megbízásából tovább kutatják a közelgő világvége jeleit, Isolde pedig atyai öröksége visszaszerzésére törekszik. A parancs ezúttal Dalmáciába szólítja őket. Az apró Piccolo faluban, ahol hajóra szállnának, hatalmas gyerekseregbe ütköznek, melynek vezetője magasztos céllal a Szentföldre, Jeruzsálembe készül. Valóságos látnok vagy próféta ő, aki látja a világvégét, és csodát jövendöl. Luca és Freize a Rend nagymesterének engedélyével csatlakozik a zarándoklathoz, nyomukban Isolde és a kétkedő Ishraq. Kételyük maradéka is eloszlik, amikor a megjósolt csoda a szemük láttára valóra válik. A mezítlábas gyerekhad és a falu népe ujjong és imádkozik. Ám a látóhatáron fenyegető veszély jelenik meg, és rémisztő sebességgel közelít a part felé. A világvége jele volna? Netán a Sátán műve? Lucára és társaira vár a feladat, hogy megtalálják a rejtély magyarázatát. Philippa Gregory nagy sikerű ifjúsági sorozatában a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Saját véleményem:

A Sötétség Rendje óta eltelt másfél évben rengetegszer eszembe jutott, mennyire olvasnám Lucáék kalandjának folytatását, mert bár az első rész nem okozott maximális élményt, hosszútávon mégis hatással volt rám. Mindezek után talán mondanom sem kell, milyen lelkesedéssel vágtam bele ebbe a kötetbe. Tele voltam reményekkel, elképzelésekkel, vágyakkal, de elsősorban szerettem volna újabb talányos ügyeket megfejteni, figyelemmel kísérni az ötösfogat kapcsolatának alakulását, találkozni Vladdal, bővebb rálátást nyerni a Rendre és a Nagymesterre.
Hogy ez mennyire sikerült? Ha a bejegyzést a regény kétharmadánál írom, egyértelműen azt mondom, csalódnom kellett. Az utolsó harmad azonban olyan rejtélylavinát indított el, hogy azóta is azon agyalok. Vagyis a válasz, nem, nem kaptam meg, amit akartam. Annál sokkal, de sokkal többel lettem gazdagabb.

A Viharfelhők egy tipikus átvezető rész, mind cselekmény, mint pedig karakterizálás terén. Elődjével ellentétben jóval lassabb lefolyású, kevésbé pergő történetről beszélhetünk. Sőt, kimondom: a cselekmény háromnegyede unalmas, lassan haladunk és akkor sem sokat.
Főhőseink újabb küldetésük felé bandukolva egy apró halászfaluba térnek be pihenni, ám mielőtt tovább állhatnának, Piccolót ellepik a gyerekek. Százával özönlenek a faluba felnőtt kíséret nélkül. Egy Johann nevű srácot követnek, aki prófétának vallja magát, és azt hirdeti, hogy a vég közeledtével a Szentföldre kell elvándorolniuk, hogy keresztes gyerekseregként megmentsék világunkat a pusztulástól. Szavainak pedig különleges próféciáival ad nyomatékot. Közönségét - beleértve szereplőinket is - teljesen elkábítja, hogy olyanokat tud róluk, amit senki másnak nem árultak el.
Ez a szituáció alkotja a sztori kétharmadát, vagyis ahelyett, hogy Luca nyomozásba kezdene, egyfajta térítőfolyamatnak lehetünk szemtanúi, ami valósággal meghipnotizál mindenkit.
Őszinte leszek, kereszténység ide vagy oda, a szerző túl mélyen belenyúlt a vallásosságba. Olyan szinten, ami egy nem vallási fanatikus (nem összekeverendő a hagyományos értelemben vett hívővel) számára inkább terhesnek hat, mintsem szórakoztatónak. Hosszú-hosszú oldalakon olvasni az emberek agyára települő ködről, mély áhítatról vagy Johann sokszorosan ismételt igehirdetéséről, rendkívül frusztráló. Volt egy pont, ahol azt éreztem, többet képtelen vagyok elviselni, bármennyire is érdekel a történelem, vagy a történelmi-bibliai események/legendák. Ráadásul mindez annyira mételyező, hogy a könyv ezen része szerintem a YA korosztály számára nagyon nehezen emészthető.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, nincs egy kis fény az alagút végén, vagy valami, ami piszkálja az érdeklődés parazsát, mert mindentől függetlenül, az ember kíváncsi természet, és aki ismeri ezt a sorozatot az tudja, hogy Philippa Gregory szeret nagyon misztikus dolgokat bevonni, amikre viszont nagyon hétköznapi válaszok léteznek, mindenféle természetfeletti nélkül. Itt is adott a kérdés: ki Johann? Honnan származnak látomásai, jövendölései? Miért tud ennyi személyes infót az emberekről? Valóban szétnyílhat a tenger a gyerekek előtt?
A választ nyilván nem árulom el, de annyit igen, hogy egyszerre felel meg a hétköznapiság válaszának - bár elég brutális módon -, és hagy kétségek között. Nekem speciel lenne még néhány kérdésem, de jobb híján kénytelen vagyok a fantáziámra szorítkozni.

A sorozatnak két nagy erőssége és védjegye van. Az egyik a már említett misztikusnak tűnő bonyodalom-hétköznapi megoldás páros (elég csak a farkasos rejtélyre gondolni), ami abszolút beleillik a kor hitvilágába; a másik pedig a történelmi hűség.
Egy magamfajta történelembolondnak valóságos csemege, ha mindenféle töris dolgokról olvashat, Philippa Gregory esetében meg aztán pláne. A hölgy mesteri módon gabalyítja a valós események szálait úgy, mintha azok tényleg egybetartoznának, összefüggnének vagy ok-okozati viszonyban lennének. Ráadásul rettentő jól vissza tudja adni a középkori világ képét - értve ezalatt a mai szemmel mulatságos babonaságtól kezdve, a nők elnyomásán át, a helyszínrajzokig mindent. Úgy teremti meg a középkori hangulatot, hogy közben nem bocsátkozik hosszas leírásokba, mégis látni és érezni a szereplőket körbeölelő világot. A háttérszereplők kisebb-nagyobb megszólalásaival pedig a babonaság is tökéletesen megmutatkozik - ebben az esetben például a boszorkányság vádjába kukkanthatunk bele egy icipicit.
Illetve, ha már megemlítettem, a Viharfelhőkben, a háttérben ugyan, de hangsúlyos szerep jut a nők elnyomásának és a feminizmusnak is. Bőségesen láthatjuk, a férfiak miként vélekednek a fehérnépekről, mennyire alázkodnak meg ezelőtt az akkori nők, akikbe ezek az értékítéletek lettek sulykolva, vagy éppen, hogy egy másik kultúrából érkező lány mikét dacol mindezzel.

Ha már burkoltan, de eljutottunk a szaracén Ishraq-hoz, akkor egy pillanatra meg is állhatunk nála. Isolde legjobb barátnője most minden eddiginél nagyobb szerephez jut, nem véletlenül látható ő a borítón. Ishraq-ról tudjuk, hogy egy megzabolázhatatlan fiatal lány, aki nem hódol be akármilyen parancsnak. Mindemellett pedig okos, tanult hölgy, aki műveltségben magasan az összes szereplő felett áll. A történet során végig sziporkázik, s gondolkodásával bőségesen túlmutat korán. Akár azt is mondhatnánk, egy felvilágosult, középkori feminista.
Baromi jó gondolatai, eszmefuttatásai vannak, mi több, ő a legszerethetőbb karakter, tele titkokkal, érzésekkel, tűzzel. A későbbiekben egészen biztos, kulcsfigurává növi ki magát.
Hozzá hasonló Freize, a kissé együgyűnek látszó, barátságos szolgafiú is, aki józan paraszti eszével sokszor logikusabban cselekszik, mint Luca vagy Peter testvér. Vagyis egyértelműen mondhatom, hogy Ishraq és Freize kenterbe veri a szerelemittas, ködös elméjű Isolde és Luca párosát (és persze a korlátolt Peter testvért is). És ha már szerelem... Philippa Gregory úgy összekutyulta a szerelmi szálakat, hogy a végére egy ötszög jött ki, ahol ráadásul azt sem tudom, milyen felállásban szorítsak tovább a feleknek, mert bizony a kémia mindenütt megvan...

Végül, de nem utolsósorban a könyv utolsó harmada az, ami miatt egyszerre szerettem volna a fejemet a falba verni és oltárt állítani az írónőnek. Akkorát és olyat csavart a történeten, amitől minden idegszálam és agysejtem működésbe lépett!
Egy bizonyos bégnek a felbukkanásával sejtettem valamit, amire rákeresve be is bizonyosodott az igazam, úgyhogy jól vállon veregettem magam és hátradőltem. Aztán jött a gigacsavar, ami mindent, de tényleg mindent - az első kötetet is - új megvilágításba helyezett, és kérdések millióit hagyta maga mögött.
Már az első részről írt beszámolómban is említettem, hogy egy-egy csattanó megfejtése végig az olvasó szeme előtt van elhelyezve. Na, ez most is igaz, csak immár egy nagyobb képlet részeként. Minden annyira egyértelmű lehetett volna és mégse... Most valószínűleg azt hiszitek, megbuggyantam, de nem. Mindössze viaskodom magammal, hogy le ne írjam a csattanót, miközben mindennél jobban szeretnék hosszas ok- és rejtvényfejtésbe bocsátkozni. De meg van kötve kezem, úgyhogy csak azt tudom mondani, vergődjétek át magatokat a gyerekek keresztes hadjáratán, mert onnantól a Sötétség Rendje átír és felpörget minden létező dolgot. 
Én a magam részéről tűkön ülve várom a folytatást, és bociszemekkel pislogok a kiadóra, hogy minél előbb hozza el nekünk, mert a buksim szét fog robbanni a rengeteg kérdéstől és agyalástól.

Pontszám: 5/3,75 (az eleje miatt sajnos nem tudok jobb pontot adni, hiába lenne az utolsó harmad 5 pontos)

Kedvenc szereplő: Ishraq, Freize, Radu

Kedvenc jelenet: a Nagymester megérkezésétől minden

Negatívum: a hittérítős vonal

Borító: 5/5

Havasalföldi Szép Radu

III. Radu, más néven Szép Radu (románul: Radu cel Frumos ejtsd: Rádu csél Frumosz), 1437. augusztus 2-a körül született (pontos adat nincs) Segesváron. II. Vlad (Dracul) fia, III. (Karóbahúzó) Vlad öccse, és Havasalföld fejedelme volt, méghozzá négyszer is:
- 1462. augusztus – 1473. november

- 1473. december 23. – 1474. március

- 1474. március – szeptember 4. előtt

- 1474. október – 1475. január  

1444-ben Radu apja és bátyja társaságában Drinápolyba utazott, hogy meglátogassák II. Murád szultánt, de mindhármukat túszul ejtették. III. Vladot 1448-ban szabadon bocsátották, Radu azonban a törököknél maradt és áttért az iszlám hitre. Egyes feltételezések szerint a szultán trónörökösének, a későbbi II. Mehmednek a szeretője lett.

1462-ben III. Vlad Erdélybe menekült, és a törökök Radut tették meg Havasalföld fejedelmévé. Radu 1462-től 1473-ig uralkodott, amikor III. Basarab Laiotă elvette tőle a trónt. Radu többször visszavette az uralmat; 1474-ben Radu háromszor, Basarab kétszer volt fejedelem. A következő évben Radu szifiliszben meghalt, és Basarab lett az utódja.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

A Viharfelhők történetében nagy szerepet kap a gyermekek keresztes hadjárata. Mostani játékunkban ehhez kapcsolódóan szeretnénk néhány fejtörő kérdést feltenni nektek. Nem közvetlenül a gyermekek keresztes hadjárata részletei kerülnek a középpontba, hanem olyan modern alkotások, amelyek - hasonlóan a Viharfelhőkhöz - valahogyan érintették a témát.
Minden állomáson egy kérdést találtok, a kérdésekre adott válaszokat kell beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés:
Melyik évben írták azt a tanulmányt, amely megkérdőjelezi a gyermekek keresztes hadjáratának létezését?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/28 Deszy könyvajánlója

01/30 Kelly & Lupi olvas

02/01 Dreamworld