Philippa Gregory - Viharfelhők

Philippa Gregory young adult sorozata visszatér! Luca, Isolde, Freize, Ishraq és Peter folytatják utazásukat, és velük tart a Blogturné Klub három bloggere is. 

Csatlakozzatok hozzánk Ti is január 28-a és február 1-je között, és ha ügyesen kalandoztok a rejtélyek világában, a könyv két példányának egyiket is megnyerhetitek!

Philippa Gregory: Viharfelhők

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664187
Oldalszám: 318 oldal
Fordító: Hordós Marianna

Fülszöveg:

Folytatódnak A Sötétség Rendjében megismert Luca, Freize, Isolde és Ishraq kalandjai Itália útjain. A Rend megbízásából tovább kutatják a közelgő világvége jeleit, Isolde pedig atyai öröksége visszaszerzésére törekszik. A parancs ezúttal Dalmáciába szólítja őket. Az apró Piccolo faluban, ahol hajóra szállnának, hatalmas gyerekseregbe ütköznek, melynek vezetője magasztos céllal a Szentföldre, Jeruzsálembe készül. Valóságos látnok vagy próféta ő, aki látja a világvégét, és csodát jövendöl. Luca és Freize a Rend nagymesterének engedélyével csatlakozik a zarándoklathoz, nyomukban Isolde és a kétkedő Ishraq. Kételyük maradéka is eloszlik, amikor a megjósolt csoda a szemük láttára valóra válik. A mezítlábas gyerekhad és a falu népe ujjong és imádkozik. Ám a látóhatáron fenyegető veszély jelenik meg, és rémisztő sebességgel közelít a part felé. A világvége jele volna? Netán a Sátán műve? Lucára és társaira vár a feladat, hogy megtalálják a rejtély magyarázatát. Philippa Gregory nagy sikerű ifjúsági sorozatában a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Saját véleményem:

A Sötétség Rendje óta eltelt másfél évben rengetegszer eszembe jutott, mennyire olvasnám Lucáék kalandjának folytatását, mert bár az első rész nem okozott maximális élményt, hosszútávon mégis hatással volt rám. Mindezek után talán mondanom sem kell, milyen lelkesedéssel vágtam bele ebbe a kötetbe. Tele voltam reményekkel, elképzelésekkel, vágyakkal, de elsősorban szerettem volna újabb talányos ügyeket megfejteni, figyelemmel kísérni az ötösfogat kapcsolatának alakulását, találkozni Vladdal, bővebb rálátást nyerni a Rendre és a Nagymesterre.
Hogy ez mennyire sikerült? Ha a bejegyzést a regény kétharmadánál írom, egyértelműen azt mondom, csalódnom kellett. Az utolsó harmad azonban olyan rejtélylavinát indított el, hogy azóta is azon agyalok. Vagyis a válasz, nem, nem kaptam meg, amit akartam. Annál sokkal, de sokkal többel lettem gazdagabb.

A Viharfelhők egy tipikus átvezető rész, mind cselekmény, mint pedig karakterizálás terén. Elődjével ellentétben jóval lassabb lefolyású, kevésbé pergő történetről beszélhetünk. Sőt, kimondom: a cselekmény háromnegyede unalmas, lassan haladunk és akkor sem sokat.
Főhőseink újabb küldetésük felé bandukolva egy apró halászfaluba térnek be pihenni, ám mielőtt tovább állhatnának, Piccolót ellepik a gyerekek. Százával özönlenek a faluba felnőtt kíséret nélkül. Egy Johann nevű srácot követnek, aki prófétának vallja magát, és azt hirdeti, hogy a vég közeledtével a Szentföldre kell elvándorolniuk, hogy keresztes gyerekseregként megmentsék világunkat a pusztulástól. Szavainak pedig különleges próféciáival ad nyomatékot. Közönségét - beleértve szereplőinket is - teljesen elkábítja, hogy olyanokat tud róluk, amit senki másnak nem árultak el.
Ez a szituáció alkotja a sztori kétharmadát, vagyis ahelyett, hogy Luca nyomozásba kezdene, egyfajta térítőfolyamatnak lehetünk szemtanúi, ami valósággal meghipnotizál mindenkit.
Őszinte leszek, kereszténység ide vagy oda, a szerző túl mélyen belenyúlt a vallásosságba. Olyan szinten, ami egy nem vallási fanatikus (nem összekeverendő a hagyományos értelemben vett hívővel) számára inkább terhesnek hat, mintsem szórakoztatónak. Hosszú-hosszú oldalakon olvasni az emberek agyára települő ködről, mély áhítatról vagy Johann sokszorosan ismételt igehirdetéséről, rendkívül frusztráló. Volt egy pont, ahol azt éreztem, többet képtelen vagyok elviselni, bármennyire is érdekel a történelem, vagy a történelmi-bibliai események/legendák. Ráadásul mindez annyira mételyező, hogy a könyv ezen része szerintem a YA korosztály számára nagyon nehezen emészthető.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, nincs egy kis fény az alagút végén, vagy valami, ami piszkálja az érdeklődés parazsát, mert mindentől függetlenül, az ember kíváncsi természet, és aki ismeri ezt a sorozatot az tudja, hogy Philippa Gregory szeret nagyon misztikus dolgokat bevonni, amikre viszont nagyon hétköznapi válaszok léteznek, mindenféle természetfeletti nélkül. Itt is adott a kérdés: ki Johann? Honnan származnak látomásai, jövendölései? Miért tud ennyi személyes infót az emberekről? Valóban szétnyílhat a tenger a gyerekek előtt?
A választ nyilván nem árulom el, de annyit igen, hogy egyszerre felel meg a hétköznapiság válaszának - bár elég brutális módon -, és hagy kétségek között. Nekem speciel lenne még néhány kérdésem, de jobb híján kénytelen vagyok a fantáziámra szorítkozni.

A sorozatnak két nagy erőssége és védjegye van. Az egyik a már említett misztikusnak tűnő bonyodalom-hétköznapi megoldás páros (elég csak a farkasos rejtélyre gondolni), ami abszolút beleillik a kor hitvilágába; a másik pedig a történelmi hűség.
Egy magamfajta történelembolondnak valóságos csemege, ha mindenféle töris dolgokról olvashat, Philippa Gregory esetében meg aztán pláne. A hölgy mesteri módon gabalyítja a valós események szálait úgy, mintha azok tényleg egybetartoznának, összefüggnének vagy ok-okozati viszonyban lennének. Ráadásul rettentő jól vissza tudja adni a középkori világ képét - értve ezalatt a mai szemmel mulatságos babonaságtól kezdve, a nők elnyomásán át, a helyszínrajzokig mindent. Úgy teremti meg a középkori hangulatot, hogy közben nem bocsátkozik hosszas leírásokba, mégis látni és érezni a szereplőket körbeölelő világot. A háttérszereplők kisebb-nagyobb megszólalásaival pedig a babonaság is tökéletesen megmutatkozik - ebben az esetben például a boszorkányság vádjába kukkanthatunk bele egy icipicit.
Illetve, ha már megemlítettem, a Viharfelhőkben, a háttérben ugyan, de hangsúlyos szerep jut a nők elnyomásának és a feminizmusnak is. Bőségesen láthatjuk, a férfiak miként vélekednek a fehérnépekről, mennyire alázkodnak meg ezelőtt az akkori nők, akikbe ezek az értékítéletek lettek sulykolva, vagy éppen, hogy egy másik kultúrából érkező lány mikét dacol mindezzel.

Ha már burkoltan, de eljutottunk a szaracén Ishraq-hoz, akkor egy pillanatra meg is állhatunk nála. Isolde legjobb barátnője most minden eddiginél nagyobb szerephez jut, nem véletlenül látható ő a borítón. Ishraq-ról tudjuk, hogy egy megzabolázhatatlan fiatal lány, aki nem hódol be akármilyen parancsnak. Mindemellett pedig okos, tanult hölgy, aki műveltségben magasan az összes szereplő felett áll. A történet során végig sziporkázik, s gondolkodásával bőségesen túlmutat korán. Akár azt is mondhatnánk, egy felvilágosult, középkori feminista.
Baromi jó gondolatai, eszmefuttatásai vannak, mi több, ő a legszerethetőbb karakter, tele titkokkal, érzésekkel, tűzzel. A későbbiekben egészen biztos, kulcsfigurává növi ki magát.
Hozzá hasonló Freize, a kissé együgyűnek látszó, barátságos szolgafiú is, aki józan paraszti eszével sokszor logikusabban cselekszik, mint Luca vagy Peter testvér. Vagyis egyértelműen mondhatom, hogy Ishraq és Freize kenterbe veri a szerelemittas, ködös elméjű Isolde és Luca párosát (és persze a korlátolt Peter testvért is). És ha már szerelem... Philippa Gregory úgy összekutyulta a szerelmi szálakat, hogy a végére egy ötszög jött ki, ahol ráadásul azt sem tudom, milyen felállásban szorítsak tovább a feleknek, mert bizony a kémia mindenütt megvan...

Végül, de nem utolsósorban a könyv utolsó harmada az, ami miatt egyszerre szerettem volna a fejemet a falba verni és oltárt állítani az írónőnek. Akkorát és olyat csavart a történeten, amitől minden idegszálam és agysejtem működésbe lépett!
Egy bizonyos bégnek a felbukkanásával sejtettem valamit, amire rákeresve be is bizonyosodott az igazam, úgyhogy jól vállon veregettem magam és hátradőltem. Aztán jött a gigacsavar, ami mindent, de tényleg mindent - az első kötetet is - új megvilágításba helyezett, és kérdések millióit hagyta maga mögött.
Már az első részről írt beszámolómban is említettem, hogy egy-egy csattanó megfejtése végig az olvasó szeme előtt van elhelyezve. Na, ez most is igaz, csak immár egy nagyobb képlet részeként. Minden annyira egyértelmű lehetett volna és mégse... Most valószínűleg azt hiszitek, megbuggyantam, de nem. Mindössze viaskodom magammal, hogy le ne írjam a csattanót, miközben mindennél jobban szeretnék hosszas ok- és rejtvényfejtésbe bocsátkozni. De meg van kötve kezem, úgyhogy csak azt tudom mondani, vergődjétek át magatokat a gyerekek keresztes hadjáratán, mert onnantól a Sötétség Rendje átír és felpörget minden létező dolgot. 
Én a magam részéről tűkön ülve várom a folytatást, és bociszemekkel pislogok a kiadóra, hogy minél előbb hozza el nekünk, mert a buksim szét fog robbanni a rengeteg kérdéstől és agyalástól.

Pontszám: 5/3,75 (az eleje miatt sajnos nem tudok jobb pontot adni, hiába lenne az utolsó harmad 5 pontos)

Kedvenc szereplő: Ishraq, Freize, Radu

Kedvenc jelenet: a Nagymester megérkezésétől minden

Negatívum: a hittérítős vonal

Borító: 5/5

Havasalföldi Szép Radu

III. Radu, más néven Szép Radu (románul: Radu cel Frumos ejtsd: Rádu csél Frumosz), 1437. augusztus 2-a körül született (pontos adat nincs) Segesváron. II. Vlad (Dracul) fia, III. (Karóbahúzó) Vlad öccse, és Havasalföld fejedelme volt, méghozzá négyszer is:
- 1462. augusztus – 1473. november

- 1473. december 23. – 1474. március

- 1474. március – szeptember 4. előtt

- 1474. október – 1475. január  

1444-ben Radu apja és bátyja társaságában Drinápolyba utazott, hogy meglátogassák II. Murád szultánt, de mindhármukat túszul ejtették. III. Vladot 1448-ban szabadon bocsátották, Radu azonban a törököknél maradt és áttért az iszlám hitre. Egyes feltételezések szerint a szultán trónörökösének, a későbbi II. Mehmednek a szeretője lett.

1462-ben III. Vlad Erdélybe menekült, és a törökök Radut tették meg Havasalföld fejedelmévé. Radu 1462-től 1473-ig uralkodott, amikor III. Basarab Laiotă elvette tőle a trónt. Radu többször visszavette az uralmat; 1474-ben Radu háromszor, Basarab kétszer volt fejedelem. A következő évben Radu szifiliszben meghalt, és Basarab lett az utódja.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

A Viharfelhők történetében nagy szerepet kap a gyermekek keresztes hadjárata. Mostani játékunkban ehhez kapcsolódóan szeretnénk néhány fejtörő kérdést feltenni nektek. Nem közvetlenül a gyermekek keresztes hadjárata részletei kerülnek a középpontba, hanem olyan modern alkotások, amelyek - hasonlóan a Viharfelhőkhöz - valahogyan érintették a témát.
Minden állomáson egy kérdést találtok, a kérdésekre adott válaszokat kell beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés:
Melyik évben írták azt a tanulmányt, amely megkérdőjelezi a gyermekek keresztes hadjáratának létezését?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/28 Deszy könyvajánlója

01/30 Kelly & Lupi olvas

02/01 Dreamworld