Biztosan sokan ismeritek az Assasin’s Creed játékokat, most pedig - második alkalommal - a könyvek világába is bepillantást nyerhettek. A Fumax Kiadó jóvoltából tavaly október végén megjelent A New York-i felkelés. amiben ezúttal tizenévesek bújnak a történelmet alakító őseik bőrébe. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével február 4-e és 10-e között, és ismerjétek meg Owent és barátait, akik az Éden Szigony nyomába erednek. Ha velünk játszotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt.
Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514869
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba
Fülszöveg:
Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket. Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt. Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben. A többszörösen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új történetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerülő filmre.
Saját véleményem:
Mielőtt leszidhatnám magam (de most tényleg, hogy lehettem ekkora marha, hogy évekig húztam-halasztottam?!), muszáj elmondanom, mennyire örülök, hogy kezdőként előbb a filmet láttam (amit sokakkal ellentétben imádtam - talán pont az AC szüzességem miatt), mert az valóban megadta azt az alapot, ami ehhez a világhoz kellett, és kellő magyarázattal is szolgált a szimulációk működését-kivitelezését illetően. Természetesen a regény is elmagyarázza, amit kell - végtére is ez egy különálló sorozat -, ám annyira pereg a cselekmény, hogy jobb, ha az ember eleve képben van.
Minden reményem dacára csöppet döcögősen indult Matthew J. Kirby-vel a kapcsolatunk. A sztorival és annak szereplőivel minden rendben volt, de a szerző stílusához kellett néhány fejezet, mire megszoktam és ő is belerázódott. Vagyis pontosítok, a jelenbéli részeihez kellett idő; eleinte ugyanis kissé egyszerűre vette a figurát. Szerencsére hamar megérkezett a nagyobb lélegzetvételű szimuláció, ami mindkettőnk számára meghozta a feloldozást, és onnantól mindegy, merre jártunk, én csillogó szemű kislányként követtem az eseményeket, és imádkoztam, hogy lehetőleg minél később legyen vége. Ami már csak azért is nagy szó, mert a történelem ezen időszaka abba a kategóriába tartozik, amit nem kifejezetten szeretek.
Az 1800-as évek közepétől az egész történelem - beleértve mindenféle divathullámokat, hangulatot - idegen számomra, hát még a munkás réteg által indított felkelés. Olyannyira, hogy csak olvasás közben tudatosodott bennem, melyik korba is teszünk kitérőt, és amikor ez megtörtént, be is pánikoltam rendesen, mi lesz velem. Hála az égnek, a félelmem alaptalannak bizonyult. Persze ez nem történhetett volna meg az hat remek karakter és a hangulatot, valamint a képi világot teljes mértékben átadó szöveg nélkül. Konkrétan abban a pillanatban, ahogy a srácok beléptek az Animusba, én is velük tartottam; eltűnt körülem a valóság, s a helyén felépült New York.
A fülszöveg sugallatával ellentétben ez a történet azonban nem csak Owenről szól, ő csupán egy - a többinél nagyobb - darabkája a kirakósnak, ráadásul, számomra meglepő módon, nem is az orgyilkosoké a főszerep. De hogy akkor mégis miről szól ez az egész?
A magát informatikusnak álcázó Monroe felajánlja néhány tininek, hogy kipróbálhatják az Animust, csakhogy az egész projektből váratlanul sokkal monumentálisabb játszma kerekedik, mint azt a résztvevők gondolni merték volna. Kiderül, hogy hatuknak - őseik révén - vannak közös emlékeik, méghozzá olyanok, melyek elvezetnek az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend által keresett Éden darabjainak egyikéhez. Ez a darab pedig igen veszélyes lehet az emberiségre nézve, tekintve, hogy gazdája képes vele befolyásolni mások elméjét. A srácoknak tehát végig kell élniük egy közös szimulációt, hogy kiderítsék, egykori tulajdonosai hova rejtették el.
A küldetés önmagában véve is izgalmas, meg szükségszerű is, ráadásul Owen azt reméli, így rájöhet, miért történt az az apjával, ami. De persze a biztonság sem utolsó szempont, hisz mind a Testvériség, mint a Rend életükre tör.
Ami a szimulációt illeti, zseniális! Komolyan. Történelmileg, hangulatilag, karakterileg és cselekményileg is iszonyat jól felépített, a különböző elemek egymással és kiegészítőleg is remekül működnek. Teljes mértékben átjön a felkeléssel párosuló lázongó, veszélyes állapot, a puskaporos légkör, a négerekkel szemben tanúsított gyűlölet, valamint az új rendelet okozta káosz. De a történelmi hűség mellett a karakteri interakciók is épp ily fantasztikusak. Imádtam a srácok rokonainak egymásba fonódó szálait, ahogy együtt és külön-külön léteztek. És bár mindig necces a sok nézőpontos mesélés, ebben az esetben működött. Nem mondom, hogy a fiúk-lányok és őseik között nem voltak kedvenceim, nem vártam némelyiküket jobban a másiknál, ám a sztori előrehaladtával egytől egyig annyira izgalmas és színes egyéniségekké nőtték ki magukat, hogy mindegyikük karaktertörténete egyformán izgatott.
Külön kiemelném még az egymással ellentétben álló rendeket, akik egy történeten belül egyforma mértékben jelen tudtak lenni, méghozzá úgy, hogy a szerző nem akarta kijelenteni, kik a jó-, és kik a rosszfiúk; illetve azt, hogy mind a szereplők, mind mi, olvasók megtapasztalhattuk, milyen, ha valaki rendelkezik templomos és assassin őssel is.
Magába a szimulációs cselekménybe külön nem másznék bele. Ha ismeritek a New York-i felkelést, azért, ha nem, azért (is) olvassátok el, mert szerintem kiválóan visszaadja a lényegét. Az Éden darabjáért folyó küzdelem pedig jócskán felturbózza az egészet.
Egy szónak is száz a vége, piszkosul megszerettem ezt a világot. A legfőbb célom ebből kifolyólag a rejtett penge megszerzése lett, ám amíg ez bekövetkezik és megtanulok úgy épületeken és azok között ugrálni, mint az assassinok, a pénztárcám legnagyobb bánatára, beérem a többi könyv beszerzésével. Ami pedig ezt a regényt illeti, bátran ajánlom mindenkinek, függetlenül attól, ismeritek-e az AC világát vagy sem. A New York-i felkelés izgalmas, kalandos, hangulatos, pergő sorozatnyitó kötet.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Owen/Varius, Sean/Tommy, Natalya/Adelina, David/Abraham, Grace/Eliza
Kedvenc jelenet: Tommy és Adelina beszélgetése a parkban, az assassin-templomos összecsapások
Negatívum: a kötet eleji egyszerűbb szöveg
Borító: 5/4Sorozat: Last Descendants 1. része; Assassin's Creed
Nyereményjáték
Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy kérdést a történet gerincét képző New York-i felkeléssel kapcsolatban. A válaszokat megtaláljátok az adott posztban. Akik velünk játszanak, megnyerhetik a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt. Sok sikert mindenkinek!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk..
Kérdés:
Melyik társadalmi réteg kezdte a felkelést?
Melyik társadalmi réteg kezdte a felkelést?
Nézzetek be a többi állomásra is
02/08 Bibliotecha Fummie
02/10 Dreamworld
02/12 Függővég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése