J. P. Delaney - A lány a múltból

A Maxim Könyvkiadó a Könyvhétre jelentette meg J.P. Delaney: A lány a múltból című könyvét, mely az amerikai és az angliai megjelenés után több mint 35 országban került a könyvespolcokra óriási sikerrel, és a filmes jogok is elkeltek. Tarts a Blogturnés bloggerekkel ennek a misztikus thrillernek a blogturnéján, és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

J. P. Delaney: A lány a múltból

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617435
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

A lány a vonaton és a Holtodiglan után itt az új lélektani thriller, amely két nő váratlan szerencséjéből és rejtélyes sorsából forogja ki magát a kétszínűség, a halál és a csalás kaleidoszkópjává.
Írja össze azokat a tárgyakat, amelyeket nélkülözhetetlennek tart! A kérdés különösnek, sőt tolakodónak tűnik – és a két nő számára, akik megválaszolják, pusztítóak lesznek a következmények.
EMMA
A sokkoló betöréstől megviselt Emma új lakásba akar költözni, ám egyetlen helyet sem talál megfizethetőnek vagy elég biztonságosnak. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a Folgate Street egy számba. A ház az építészet remeke: minimalista tervrajz, halvány kő, táblaüveg, égig érő falak. Ám vannak szabályok. A titokzatos építész, a tervező, továbbra is parancsol a házban: nincs könyv, nincs díszpárna, nincs fénykép, sem rendetlenség, egyáltalán semmiféle személyes tárgy. A teret arra szánták, hogy megváltoztassa azt, aki benne él – és ez be is következik.
JANE
Magánéletének tragédiája után Jane új életet akar kezdeni. Amikor rátalál a Folgate Street egyes számra, azonnal megtetszik neki a ház, és annak zárkózott, vonzó tervezője. Röviddel beköltözése után Jane értesül a hozzá külsőre és korban is hasonlító, előző lakó tragikus balesetéről. Miközben Jane megpróbálja szétszálazni az igazságot és a hazugságot, akaratlanul is ugyanazokat a mintákat követi, ugyanazokat a döntéseket hozza, ugyanazokkal az emberekkel hozza össze a véletlen, és ugyanazt a rettegést éli át, mint az előző lány.

Saját véleményem:

J. P. Delaney történetéhez foghatóval eleddig nem találkoztam. Minden szempontból rendhagyó mű, már csak legfontosabb szereplője, a ház miatt is.
A lélektani thriller egyébiránt soha nem tartozott a kedvenc műfajaim közé, messzire elkerültem, így elsőre A lány a múltbólon is könnyedén átsiklottam. Ám amikor újra elém került, annyira megfogott a szerző házzal kapcsolatos alapgondolata, hogy úgy döntöttem, teszek vele egy próbát.
Képzeljetek el egy házat, ami nem otthont nyújt, hanem átalakít, uralkodik rajtatok, ráadásul telis-tele van titkokkal. Ugye, hogy izgalmasan hangzik? Egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki, mint ahogy a két hősnő, Emma és Jane se tudott. Hiába a letisztult, minimalista, modern kinézet, hiába a sok szabály, vagy a furcsa elbírálás, mindkét hölgy menedéket lát a Folgate Street egyben, s vele együtt gyógyírt lelküket kínzó gyötrelmeikre.

De hogy mi vesz rá egy épelméjű embert, hogy egy olyan lakást béreljen, ahova nem viheti be a bútorait, könyveit, személyes tárgyait, nem aggathat ki képeket, nem tarthat állatot, vagy növényeket, a tervező beleegyezése nélkül nem alakíthat át semmit, ellenben folyamatosan figyelik, a ház különféle mérések alapján maga szabályozza a víz hőmérsékletét, a fény erősségét, teszteknek veti alá lakóját, és retorziókat alkalmaz, ha az illető megszegi a szabályokat? Sokáig én se értettem, elképzelni se tudtam, hogy lehet így élni.
Ahhoz, hogy rájöjjek a válaszra, előbb meg kellett ismernem mindkét hölgyet, ami nem volt egyszerű, lévén mind Emma, mind pedig Jane éppoly steril figura, mint maga a ház. Nehéz közel kerülni hozzájuk, végig két lépés távolságban állnak az olvasóval, ami alapvetően bosszantó lehetne, de nem az, köszönhetően a pergő cselekménynek, valamint az állandóan érkező információknak.
Emma és Jane élete onnantól, hogy elsőként beteszik a lábukat a Folgate Street egybe, végérvényesen összefonódik, mi több, a tervező elhunyt feleségének tragédiájával - a nőével, aki gyermekével együtt a ház alatt nyugszik - is kapcsolatba kerülnek.

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg. Mindkettő tartalmaz egyéni drámát, mindazonáltal magában hordoz valamit a másikéból.
Emma egy szexuális bűntény főszereplőjeként próbál új életet kezdeni, mialatt eljárás folyik az őt bántalmazó férfi ellen. A lány előbb szakít párjával, majd viharos gyorsasággal új, kötelezettségektől mentes viszonyba bonyolódik a ház tervezőjével, Edwarddal. Hozzá hasonlóan Jane is fájó múltja miatt menekül a luxuslakásba, s alakít ki szenvedélyes kapcsolatot Edwarddal.
A szerző érdekfeszítő, s egyben bámulatos módját választotta annak, miként mutassa meg a nők és Edward kísértetiesen hasonló viszonyát, melyben tulajdonképpen nem is az érzések voltak a lényegesek, hanem az egész szisztémája. Az ismétlődő, egymást kiegészítő-folytató fejezetek, melyek mindig úgy és akkor változtak, hogy az olvasót még kíváncsibbá tegyék, egyszersmind elborzasszák, megteremtettek egy olyan hangulati alapot, melybe a gyilkosság(ok) ténye(i) könnyen belesimult(ak). Merthogy van két rejtély, amit a nők öncélúlag nekilátnak kibogozni. Az egyik Edward családjának tragédiája, a ház alá temetett nővel és gyerekkel, a másik pedig Emma halála.
Ahogy fentebb említettem, mostanáig nem volt dolgom lélektani thrillerrel, így nem rendelkezek kellő tudással ahhoz, hogy szakszerűen véleményezhessem a Delaney által felépített szálat. Mindazonáltal lehengerelt az az összetettség, a szálak szerteágazósága és egybefonódása, amit itt tapasztaltam. Fejezetről fejezetre egyre több kirakós elem került elém, amik néha összeálltak egymástól távoli kis egészekké, építették és előregördítették a cselekményt, mégsem engedték, hogy összerakhassam őket.
Tehát:
A történet felépítése hátborzongatóan bravúros! Lelkileg, cselekményileg és rejtélyileg is. Mindig akad egy aprócska újdonság, ami összeszorítja a gyomrot, elborzaszt, vagy heuréka pillanatot okoz.
Két dolog miatt mégsem tudom maximális pontszámmal illetni. Egyrészt Emma fejezeteinek szerkezete számomra roppant zavarónak bizonyult, gondolok itt a párbeszédjelek hiányára, és az ebből fakadó állandó mondom-mondtamozásra. Másrészt - és ez bánt legjobban -,  a vége miatt. Félreértés ne essék, rettentő fordulatos, furfangos megoldással állt elő a szerző, amit imádtam, és nem győztem kapkodni a fejemet a tengernyi csavaron, mindazonáltal maradt egy szereplő, aki az elejétől kezdve jól fel lett építve, kapott mindenféle érdekes hátteret, végül mégis ott maradt kifejtetlenül. Sajnálom, hogy vele nem kezdett valami nagyobb volumenűt Delaney - én vártam.
Mindazonáltal izgatottan várom a filmet, kíváncsi leszek, hogyan fogják megoldani a két lány közti vágásokat, amik effektíve a sztori lényegét adják.

A lány a múltból egy félelmetesen jó lélektani thriller. Izgalmas, fordulatos, eseménydús, ráadásul olyan témákat érint, melyeket távolról sem lehet szokványosnak vagy hétköznapinak nevezni. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is nyitott az újdonságokra, netán szeretne egy pergő, titkokban bővelkedő regényt tartani a kezében.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő:  ha valakit mondani kell, akkor Jane

Kedvenc jelenet: jelenet nincs, de a házat, valamint az egymást kiegészítő váltakozó szemszögeket említeném

Negatívum: sterilitás

Borító: 5/5
Sorozat: önálló

Nyereményjáték

Négy népszerű könyvcímet kell kitalálnotok, amiben szerepel A lány…. valamilyen formában. A nehézség az lesz, hogy csak egy részletet mutatunk hozzá a borítóból, ennek alapján kell kitalálnotok a megfejtést és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/25 Kelly és Lupi olvas
07/27 Szembetűnő
07/29 Dreamworld
07/31 Könyvvilág

Nyári MondoCon (2017)

Július harmadik hétvégéjén ismételten megnyitotta kapuit a MondoCon, én pedig idén immár másodszor vehettem részt e nagyszabású rendezvényen, s tapasztalhattam meg, hogy két egyforma con nem létezik. Annál is inkább, mert a szombati nap spontán Harley Quinn & Joker buliba csapott át.

Két évvel ezelőtt, egy nyári con által csöppentem bele abba a varázslatos világba, amit a MondoCon képvisel. Az az élmény pedig annyira belém ivódott, hogy alig vártam, hogy újfent átélhessem. Vágytam a pezsgő tömegre, a fűben ücsörgésre, a kinti programokra, és mindenre, amit az évszakkal párosuló előnyök jelentenek. Két évnyi álmodozás nehezedett a szombati napomra; ráadásul a tavaszi partnereimmel komolyan elhatároztuk, hogy most tényleg beöltözve megyünk. 

Az élet azonban közbeszólt, áthúzta a terveket, és sokáig olybá' tűnt, el se jutok rá. Utolsó pillanatban azonban jött Fummie, és ha jelmezem nem is lett, de szombaton mégiscsak ott toporogtam a buszmegállóban, Con járatra várva. 

Már akkor feltűnt, hogy gyanúsan sok a hétköznapi öltözéket viselő ember, mi több a buszon is sikerült ülőhelyet elcsípnünk, ám a helyszínhez közeledve megnyugodtam - egyszersmind sokkot kaptam - a leírhatatlanul hosszan kígyózó sor láttán. Szerencsére mi néhány másodperc alatt bejutottunk, és a biztonságiakon túlérve magunkba szívtuk az otthon édes látványát.
Első utunk a D csarnokhoz vezetett, ahol várt rám egy rövidke találkozó schesztiékkel. Fummie-val olyan lendületesen vágtunk neki az útnak, követve a két évvel korábbi rutint, hogy épp csak nem koppantunk a Fogadóépület üvegajtaján, ami történetesen zárva volt... így nem maradt más, kerültünk egyet. Kitérőnk nagyjából felért egy újabb sokkal az új helyszínek és pankrációs ring láttán, hogy az irdatlan tömegről már ne is beszéljünk. Az épület előtt például annyian voltak, hogy ha a lányok nem jönnek felém integetve, napestig keresgélhettem volna őket. 

Miután kölcsönösen kinév- és szülinapoztuk magunkat Esztivel, Fummie-val bevetődtünk a D csarnokba, hogy felkutassuk a Fumax kiadó standját (meglepődtetek, mi? senki sem számított rá, hogy Fummie első útja a Fumaxhoz vezet majd). Minthogy a tömeg közel akkora volt, mint tavasszal, össze-vissza keringtünk és lecsekkoltuk a már-már kötelezően megtekintendő Gyűrűk Ura standot, ahol Fummie beújított egy Egy Gyűrűt - ellenben számomra teljesen érthetetlen módon nem díjazta az ujjleharapás gondolatát. Bevallom, némileg meglepett a minimál dizájnjuk, hiányoztak a megszokott díszletek, keveselltem a portékájukat, valamint a megcsappant létszámukat sem igazán tudtam hová tenni. Mindez az általunk látott, kevés cosplay csapat miatt elgondolkoztatott. Baljóslatú gondolataim azonban rögvest tovaszálltak, ahogy újra elmerültünk a forgatagban, nem is beszélve a hívogató relikviákról, amik keményen megdolgoztatták abbéli elhatározásomat, hogy nem veszek semmit. 

Hosszas keresgélés után megtaláltuk a Fumaxot is (kapaszkodjatok meg, annak a bejáratnak a másik oldalánál volt, ahol bementünk), ám addigra olyan melegünk lett, hogy igen hamar a távozás ékes mezejére léptünk némi friss levegő reményében. A nap folyamán egyébként végig ezt a tendenciát követtük: 20-30 perc nézelődés, aztán irány a természet, mielőtt a fülledt levegő csúnya dolgokat művelhetne. 

Odakint hasonlóan sokan voltak, fantasztikusnál fantasztikusabb jelmezesek robogtak el mellettem -  túlnyomórészt anime és manga karakterek -, illetve belefutottunk egy Deadpool, Joker, Harley Quinn randalírozó előadásba is, ami a maga nemében páratlan élményt kínált.
Később láttuk a pankrátor birkózást (ha jól tudom, idén először került megrendezésre), amit én közelebbről is szerettem volna meglesni, de aztán a vele járó félelmetes hangeffektusok meggyőztek, hogy jobb a lelkemnek, ha távoli szemlélődő maradok; majd beirányoztuk a K épületet, ami körül valóságos cosplay paradicsom alakult ki: Moana/Vaiana, Leia hercegnő, Deadpool, Jokerek, Harley Quinnek, és HOLDTÜNDÉREK! 

Egy régebbi posztomban pedzegettem, hogy az animék nem az én világom, de az az igazság, hogy bizony akadt egy-kettő, ami meghatározta a gyerekkoromat. Így hát, amikor megpillantottam a profi Sailor Moon csapatot, eszembe jutott, kislányként mennyit játszottam holdtündéreset, hogyan gyűjtögettem a babákat, matricákat, és máris repültem feléjük, hogy lefotózzam őket. Mint kiderült, rajongásommal nem voltam egyedül, Fummie-val jól ki is veséztük kinek ki volt a kedvence, stb. De a lényeg: a nap folyamán több Sailor Moon cosplayert is láttam, és mindannyiszor megdobbant a kicsi szívem, főleg Jupiternél. 

Rögtön a lányok után pedig egy másik szürreális álmom valósult meg, az eredeti Harley Quinn, valamint a Heath Ledger-féle Joker összeállt egy fotó erejéig! Mi mindenre jó a MondoCon, ugyebár... lehetetlennek tűnő álmok is valóra válnak!

De ha már eljutottunk Jokerékig, elárulom, miért is mondtam azt, hogy a con spontán Joker-Harley találkozóvá alakult.
Sok mindent megéltem már eddigi conjaim alkalmával, rengeteg azonos cosplayert láttam korábban is, de olyan jelenséggel, mint most, nem találkoztam. Konkrétan minden négyzetméterre jutott egy Harley-Joker páros. Filmes, képregényes, új, régi - minden volt. A nap közepén már ott tartottam, hogy a felbukkanásukból simán lehetett volna ivós játékot rendezni, estére viszont szabályosan sikítani tudtam volna, ha szembe jött velem valamelyikük. A maga nemében egyszerre volt vicces és wtf jelenség ez a töménytelen mennyiségben előforduló páros. Ugyanakkor Fummie-val akárhogy igyekeztünk, nem tudtunk rájönni, mi váltotta ki az egészet, végtére is nem most volt a film, több con is volt azóta...  más megoldást nem találva, titkos Harley-Joker találkozóként tudtuk be.

Mindazonáltal nem ez volt az egyetlen rejtélyes jelenség. Két nappal a Trónok harca hetedik évadának premierje előtt, egészen este 6 óráig egyetlen GoT karaktert sem láttam, még a standjuk is üresen árválkodott. Mint ahogy sok másik fandomot is hiányoltam. Fummie például elmésen megjegyezte, olyan az egész, mintha lenne egy titkos buli, amiről nekünk elfelejtettek szólni. És valóban! Se Harry Potter, se Trónok harca, se árnyvadászok, Gyűrűk ura, meg assassinok alig, és a sort hosszasan folytathatnám. Számomra iszonyatosan hiányoztak a filmes-könyves ismerős karakterek, akik máskor megjelennek. 

Eltévedtek, remélem, a következő conra már visszataláltok!

Conról conra igyekszem új dolgokat kipróbálni, a szombati programokat böngészve pedig szép kis listát írtam össze előadásokkal, workshopokkal teli. A papírkámat ugyan sikerült itthon felejtenem, de azért többnyire emlékeztem, miket néztem ki. Szerepelt köztük ékszerkészítés, műgyantázás, gyűrűk urás kardvívás, pankráció, filmezés, továbbá egy Marvel előadás.
Fummie-val órákon át kutattuk a műgyanta workshopot, legnagyobb bánatomra mégsem leltünk rá - hiába kérdezgettük az embereket vagy puskáztunk a térképről. Mint ahogy sok más workshopra sem. 

Bánatunkban aztán beültünk figurát festeni. Hát... nem mondhatnám, hogy a kreativitás múzsája homlokon csókolt, szegény robotom elég tragikomikus árnyalatot öltött magára. Bár a dolog csattanója, hogy itthon kiderült, a kapott figuránk hajszálpontos mása egy korábban látott gigantikus méretű, lélegzetelállító jelmeznek, amivel már tavasszal is találkoztam, bennem pedig tudat alatt annyira megragadt a színösszeállítása, hogy az alapját merő véletlenből eltaláltam. De azért ne kérjétek, hogy lefotózzam a sajátomat. 

Festegetés után átnyargaltunk a steampunk fülbevaló workshopra, amit akkora érdeklődés övezett, hogy egészen az utolsó 20 percig nem is jutott hely számunkra. Fummie kiterjedt kapcsolatainak hála azért sikerült nekünk is elkészíteni egy párt Márti hathatós segítségével; igaz, a székhelyünket át kellett helyezni az Aquila Háza standjához, mert megérkezett az újabb workshop csapat, mögöttünk meg akkora sor alakult ki, mintha valami híresség jelent volna meg... Valójában ez is történt. Míg jómagam békésen számolgattam és hurkolgattam a drótomat, Leon Chiro tőlem alig két-három méterre javában tüzelte a közönségét. Először fel se fogtam, mi történik, csináltam tovább a kis fülbevalómat, aztán leesett, hogy az a pasi áll mögöttem, akire már jó előre kifentem a karmaimat. Murphy. 

A sorba ugyan nem álltam be, ám miután végeztem az ékszeremmel, visszaszaladtam lefotózni őt, és amint sikerült, a lelki békém is helyre állt, ha már sikeresen lekéstem a kinti kardvívós programot. 

Hosszúra nyúlt napunkat a marveles előadással zártuk, ami még úgyis érdekfeszítő tudott lenni, hogy Pókemberen és Thoron kívül nem igen láttam más filmjüket (mentségemre, néhány tervben van). 

Mindent egybevetve egészen új arcát ismerhettem meg a MondoConnak, és azt hiszem, a határaimat is sikerült kellően tágítani. Na, meg gazdagabb lettem egy fülbevalóval, és életem legmókásabb élményeinek egyikével (Ebédidőben megpillantottuk Doctor Stange-et, aki hozzánk hasonlóan éppen sorban állt, így Fummie-nak le kellett mondania a vele készített közös képről; cserébe, miután a sokadik próbálkozásra sikerült kaját vennünk és leülnünk egy padra, a srác lazán beült a gőzerővel ebédelő Fummie mellé, én pedig azt hittem, legurulok a padról. Sajnos a sztori nem végződött happy enddel, Doctor Strange újult erőre kapva eltűnt, mielőtt Fummie elkaphatta volna. Tanulság: az élet kemény, minden a conon sem sikerülhet.). Úgyhogy akárhogy is osztom-szorzom, alig várom az őszi ismétlést, hátha sikerül végre árnyvadászként megjelennem. 

Végezetül köszönöm a MondoCon stábjának, hogy részt vehettem a rendezvényen. Egyszerűen nem tudom megunni! 

Nektek pedig azt ajánlom, látogassatok ki, olyan élményben lesz részetek, amit sosem fogtok elfelejteni. De most szólok, a conozás függővé tesz!

Zoe Sugg - A turné

Emlékeztek még Girl Online-ra? A lányra, akinek szinte az ölébe hullott a leendő rocksztár? Nos, idén júniusban megjelent Pennyék történetének folytatása, amelyben új kihívásokkal, és persze akadályokkal kell szembenézniük, ha együtt szeretnének maradni. Ha van kedvetek tartsatok velünk a folytatással foglalkozó turnén július 9. és 17. között, s, mint mindig, ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, megnyerhetitek a Libri Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv egyikét.

Zoe Sugg: Girl Online - A turné

Kiadó: Imsomnia Könyvek
ISBN: 9789633104446
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Lovas Anna

Fülszöveg:

Fél évvel karácsonyi megismerkedésük után Noah elhívja Pennyt nyári európai turnéjára (Berlin, München, Róma, Párizs). Penny alig várja, hogy a távkapcsolat után végre együtt lehessen a rockzenészként egyre sikeresebb pasijával, aki azt ígéri neki, hogy minden városban randevúzni fognak, és sok időt töltenek majd együtt. Ám hamar kiderül, hogy Noah minden ideje be van táblázva: vagy próbál, vagy fellép, vagy interjút ad, vagy alszik, így nemhogy várost nézni, de még együtt vacsorázni sem tudnak. A fiú szabadideje felett a menedzsere, Dean rendelkezik. Ráadásul a hirtelen jött sikertől és a buliktól túlfűtött banda folyamatosan azt érezteti Pennyvel, hogy láb alatt van, miközben még egy féltékeny rajongó is fenyegető levelekkel bombázza, hogy szakítson Noah-val. Nem telik el sok idő, és hiányozni kezd a családja, a legjobb barátja, Elliot… és a blogja, a Girl Online. Vajon képes lesz a turné alatt megtalálni az egyensúlyt a saját élete és a szerelme között? Vagy mindent elveszít a tökéletes nyár utáni hajszában?

Saját véleményem:

A Girl Online első része a tavalyi olvasmányaim egyik legjobbjaként tündökölt, éppen ezért alig vártam a folytatást. Szerettem volna újra elmerülni a valós problémákat felvető, hétköznapi, vicces, aranyos és kissé rózsaszín csomagolású világban, jókat mosolyogni Penny szerencsétlenkedésén, vagy éppen nagyokat sóhajtozni Noah romantikus megnyilvánulásain. Ugyanakkor féltem is.
Féltem, mert a második kötetek alapvetően szeretik lerombolni elődjeik gondosan felépített munkáját, megkérdőjelezni mindent, amit abban szerettünk, vagy éppen szétrobbantani az épp csak megpihent, boldog párocskákat. Legnagyobb bánatomra ez alól A turné sem kivétel. Sőt!
Fáj, hogy úgy alakultak dolgok, ahogy... de erről majd később.

Ahogyan azt a cím és a fülszöveg is sugallja, Noah európai turnéra indul, és Penny is vele tart, ami önmagában elég ígéretesen hangzik. Mert hát valljuk be, mi lehetne romantikusabb egy távkapcsolatban élő páros számára, mint egy közös, hosszú körutazás a legfantasztikusabb városokban? A rideg valóság viszont az, hogy a fiú elsősorban nem várost nézni, hanem dolgozni indul, ami egy feltörekvő rocksztár számára kemény menet. Fellépések, próbák, interjúk és pihenés - e négyes az, aminek mókuskerekébe Noah is belecsöppen. Gyakorlatilag minden idejét a karrierjével kapcsolatos dolgok teszik ki, ami egyfelől érthető és normális csakhogy az érem másik oldalán ott figyel a magányos Penny.
Lett légyen bárki a szerző - akár Zoella, akár más -, remek alapot talált. Olyat, ami több szempontból érdekes, ráadásul izgalmas témákat vet fel. Elsőként rögtön ott van a turnézás, ami a könyv célközönségének korát tekintve igencsak aktuális... végtére is ki ne szeretne bepillantani a kulisszák mögé, megtapasztalni hogyan áll össze egy ennyire monumentális dolog, milyen buktatói és hátrányai vannak? A kötetből pedig kiderül, mennyi lemondással, hazugsággal jár ez az egész, és hogy nem fenékig tejfel a hírességek élete sem.
Szorosan ezt követi a bandatag párja téma, ami ugyancsak kétélű fegyver.
Penny mindenről lemond Noahért cserébe. A blogjáról, a barátjáról és a családjáról is. Mindezt azért, hogy elmélyítse a szerelmével való kapcsolatát, illetve, hogy támogassa őt. Teszi mindezt egy olyan álomképért, ami hamar szertefoszlik. Édes andalgás helyett marad a magány, vagy az annál is rosszabb kolonc-érzés, az aranyos Penny helyét pedig átveszi egy másik, nehezebben szerethető Penny.
Az, amilyenné alakul, megosztó lesz olvasói körökben, éppen ezért nem is firtatnám. Ami viszont ebből eredeztethetően sokkal izgalmasabb és nem kevésbé aktuális téma, az önkeresés. Penny mindig is egy instabil lány volt, és azzal, hogy most Noahért lemond a blogjáról, a saját álmairól, és jóformán feláldozza önmagát, olyasmi, ami korosztályának egyik legsarkalatosabb pontja. Az ember életében ez az a kor, amikor igyekszik rálelni önmagára, az útra, ami felé szeretné terelni későbbi életét. Ennek az üzenete pedig gyönyörűen benne van a történetben.

Mindezzel együtt a kötet nem hibátlan. Lassan indul be, az elviselhetőnél több benne a hiszti, és a páros kapcsolatának megingatása is olyan irányt vesz, ami nálam rövid úton elásta a love story-t - Noah-val egyetemben. Hacsak Zoe Sugg nem áll elő valami ütőssel, akkor elképzelni sem tudom, hogy én még drukkoljak nekik... Utoljára a Párválasztó Maxonja zuhant akkorát a szememben, mint most Noah, és azóta sem tudom rávenni magam a folytatásra. De hát innen szép nyerni.

Összességében tehát bár a Girl Online 2. része nem hibátlan, de az, ami miatt az első sokak kedvence lett, továbbra is megvan benne. Aranyos, romantikus, néhol túlságosan rózsaszín, máshol pedig húsbavágóan életszerű. Egy biztos, valós problémákat boncolgat.
Ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt, és kész megkockáztatni annak a happy endjét.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Elliot

Kedvenc jelenet: Elliot és Penny barátsága

Negatívum: Noah

Borító: 5/4
Sorozat: Girl Online 2. része

Nyereményjáték

A könyv címéből is láthatjátok, hogy Penny ezúttal turnéra megy Noahval és a zenekarral, aminek hála több európai országba is ellátogatnak, vagy éppen említenek egy-egy várost, ahol már korábban jártak. A feladatotok az lesz, hogy az egyes állomásokon található képek alapján kitaláljátok, melyik nagyvárosban járnak éppen. Ne felejtsétek el, ha velünk játszotok, megnyerhetitek a 3 nyereménypéldány egyikét.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/09 Zakkant olvas
07/11 Deszy könyvajánlója
07/13 CBooks
07/17 Dreamworld
07/18 Sorok között

M. Kácsor Zoltán - Utazás Dínómdánomba

A Kolibri kiadónál megjelent M. Kácsor Zoltán Utazás Dínómdánomba c. mesekönyve, mely a dinoszauruszok világába kalauzolja olvasóját. Ennek örömére a Blogturné Klub három tagja bemutatja a világ legbékésebb T-Rexének és barátainak izgalmas utazását.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezeket a mókás dínókat, az Áldozatok völgyét, és vessetek egy pillantást a földi paradicsomukra, amit pattogatottkukorica-mezők tarkítanak.

M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155633560
Oldalszám: 240 oldal
Illusztrálta: Kecskés Judit

Fülszöveg:

Hallottál már Rilexről, a világ legbékésebb Tirannoszaurusz rexéről? Tudod-e, miért éppen az ő szájában lakik Kunyi, a pimasz keselyű? Kíváncsi vagy, milyen kalandok várnak rájuk a sárkány barlangjában, és hogyan sikerül átjutniuk az Áldozatok völgyén, miután útnak indulnak új barátjukkal, a raptorral?
Tarts velük izgalmas kalandokkal teli útjukon! Az úti cél Dínómdánom, a dínók földi paradicsoma, ahová csak csúszdán lehet bejutni. Ideje felfedezni a pattogatottkukorica-mezők és a Halászlé-tó hazáját, ahol a Tejút és a Vajút összetalálkozik, és még a falak is fehér csokiból vannak…

Saját véleményem:

A dinoszauruszok világa már egészen pöttöm kislányként elvarázsolt. Rajongásig imádtam - és mind a mai napig imádom - őket, olyannyira, hogy előbb tanultam meg a legbonyolultabb fajok nevét, mint az ábécét. Az óriási dínógyűjteményemről vagy az álmomról, hogy egyszer kutatóként a csontjaikat fogom kiásni, nem is beszélve.
Az évek múlásával a mániám némileg ugyan szerényebb formát öltött, ámde sosem szűnt meg, még huszonöt éves fejjel is képes vagyok csillogó szemű kislánnyá vedleni, ha róluk van szó. Így hát amikor a kiadó honlapján böngészve megláttam az Utazás Dínómdánomba Disney mesékre hajazó, cuki borítóját, végem volt, a bennem szunnyadó hatéves tapsikolva kiabálta, hogy "olvasd, olvasd!".

A könyv látványi része egészen egyszerűen fantasztikus! Mind fizikai, mind vizuális tekintetben minőségi munka. A rajzok aranyosak, már-már rajzfilmszerűek - engem valamiért kezdettől fogva a klasszikus Disney-mesékre emlékeztettek, ami nem kis szó. Továbbá külön kiemelném velük kapcsolatban a mennyiségüket. Szinte minden oldalon megelevenedik egy-egy apróbb figura vagy motívum, illetve akadnak egy-kétoldalas illusztrációk is, mégsem nyomják el a szövegi részt, és ez jó.
Szeretem, ha egy mesekönyv értelmes, van mondanivalója, és jól kidolgozott; attól, hogy valami gyerekek számára íródik, még nem feltétlenül kell bugyutának vagy szájbarágósnak lennie. Az Utazás Dínómdánomba pedig abszolút megállja a helyét. Kellően kifejtett, tartalmas, szórakoztató történet.

Főszereplői Rilex, a legbékésebb tirex, aki nem érti, miért félnek tőle a dinoszauruszok, mikor ő nem bántani akarja őket, hanem barátkozni velük, illetve a Rilex szájában élő pimasz keselyű, Kunyi, aki viszont állandóan amiatt zsörtölődik, hogy a tirex miatt nem jut elegendő húshoz. Kettejük Timon és Pumba beütésű párosa fergeteges! És bár a jámbor óriás is a szívemhez nőtt, azért be kell vallanom, Kunyi szállította számomra a legélvezetesebb pillanatokat. Nagyhangú szájhős sajátos értékrenddel.

És hogy mégis miről szól a történet? Mi az a Dínómdánom? Vagy, hogy egyáltalán, milyen utazásról van szó? Nos, a válasz egyszerű. Miután Rilex balszerencsés módon megszabadít egy raptort (Barmol) majd' minden fogától, ezzel harcképtelenné és beszédhibássá téve, a trió útra kel, hogy felkeressék az egyetlen fogorvost, aki több problémájukon is segíthet. Ám ahhoz, hogy ráleljenek, túl kell élniük a Zabaszaurusszal való találkozást, át kell kelniük az Áldozatok völgyén, egyezségre jutni egy óriási sárkánnyal, majd pedig keresztülevickélni a nagy Sárkánykádon. Ezek mindegyike rengeteg kalandot, vagy éppen veszélyt jelent, ugyanakkor esélyt is, egy jobb életre.
Útjuk kellően rögös, mindig akad valami, amivel ilyen vagy olyan értelemben meg kell küzdeniük. De nem feltétlenül úgy, ahogy azt a drámai sugallatok alapján gondolnánk... és ez nekem ez nagyon tetszett. Tipikusan az a mesei húzás, ami egyszerre rejt magában tanulságot, és csavar a dolgon annyit, hogy abból valami váratlan és izgalmas süljön ki.

Az Utazás Dínomdánomba szórakoztató, kalandos, s egyben tanulságos mese barátságról, álmokról, kitartásról, melyet a dinoszauruszok világa tesz még egyedibbé. Szívből ajánlom minden gyereknek vagy gyermeklelkű felnőttnek. Jómagam pedig alig várom a folytatást!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Kunyi, Rilex, Barmol

Kedvenc jelenet: Kunyi, a hős pillanata

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Zabaszauruszok első része

Őslények elérhető közelségben

Feltehetőleg nem vagyok egyedül a dinoszauruszok iránti rajongásommal, ezért arra gondoltam, összeszedek nektek három helyszínt, ahol elérhető közelségbe kerülnek eme nagyszerű lények.


1) Ipolytarnóci Ősmaradványok

Néhány évvel ezelőttig fogalmam sem volt róla, hogy létezik a magamfajták számára is olyan, magyarországi paradicsom, ahol szó szerint az őslények otthonában barangolhatunk.
"23 millió éves cápafogak, 17 millió éves megkövesedett lábnyomok és fák és egy valódi időutazás várja azokat, akik ellátogatnak Ipolytarnócra. Az időutazást a legmodernebb technológia teszi lehetővé: 3D-s és 4D-s vetítések, az időspirálban való séta, vagy a miocén erdő, ahol személyes jó barátságba kerülhetnek gyerekek és felnőttek is azokkal az állatokkal, akik régen lakták ezt a földet. Mindehhez izgalmas és humoros idegenvezetés és sok-sok játék társul."
Már rögtön a kapuhoz érkezve megleshetünk néhány olyan famaradványt, amik akkor is itt voltak, amikor még őslények barangoltak a Földön, majd a fogadóépületbe érve eldönthetjük, hogy beülünk-e egy izgalmas vetítésre, vagy a természetben barangolva megnézzük azoknak az állatoknak a mását, melyek hazánkban éltek, utána pedig részt vehetünk egy nagyjából 1 órás idegenvezetésen, aminél izgalmasabb túrán én még nem voltam! Egyrészt az idegenvezetők halálosan jófejek, másrészt láthatunk, érinthetünk lábnyomokat, leereszkedhetünk olyan erdős részekbe, ahol korábban az állatok barangoltak, továbbá megszemlélhetünk egy őslény drámát is a megmaradt lábnyomoknak hála, amit egy vetítés tesz még élőbbé. És ez közel sem minden!
Szívből ajánlom ezt a helyet, számomra óriási élmény volt. Őslények, természet, időutazás, mozi, kalandpark - kell ennél több?


2) Budakeszi Dinó Park

Személyesen itt ugyan még nem jártam, de ismerőseim által láttam róla fotókat, és egyből repült is bakancslistára.
A Budakeszi Dinó Parkban 21 dinoszaurusz fajtával lehet találkozni, melyekhez  "informatív fajleíró táblák tartoznak, és megtekinthető az első magyarországi dinoszauruszlelet, a Hungarosaurus tormai méretarányos másolata.
A leírások tartalmazzák a különböző fajtákra vonatkozó legfontosabb információkat, különös tekintettel a jelentősebb lelőhelyeikre, testfelépítésükre és táplálkozási szokásaikra.
A közel életnagyságú dinoszauruszok élethűen színesek, közülük hat mozgásra és hang kiadására is képes, két állatra pedig a gyerekek is felülhetnek.
A Budakeszi Vadaspark bejáratán keresztül megközelíthető Dinó Parkhoz tematikus ajándékbolt, tekepálya és játszótér tartozik." - írja a hirado.hu


3) Pozsonyi állatkert és dínópark

Ugyan nem hazánkban van, mégis gyorsan, könnyen megközelíthető, és rendkívül pénztárcabarát. Jómagam augusztus elején fogom meglátogatni, és már alig várom!
"A pozsonyi állatkert és Dínópark országos viszonylatban olyan egyedi látványossággal szolgál, ami egy csapásra rabul ejti kicsik és nagyok szívét. A fantasztikus Dínópark dinoszauruszok életnagyságú makettjeivel rengeteg látogatót vonz, akik betekintést nyerhetnek az őslények világába. Az életnagyságú dínók mellett a programot őslénytani játszótér és 3D mozi teszi még izgalmasabbá. Ezt a helyet egyszerűen látni kell!" - írja a visitslovakia.com
Nem meglepő, hisz, ha rákerestek, valóságos földi paradicsomban lesz részetek, az őslények mintegy a természet részeként, teljes életnagyságban uralják az erdőt. Hátborzongatóan valóságosak: hangot adnak ki, mozognak, vagy éppen egymást marcangolják. És a legjobb, hogy bárki közel mehet hozzájuk, egy ketrecbe bújhat a raptorokkal, megnézheti, milyen egy félelmetes ragadozó szájában kapálózni, netán bébi dinóként bekuckózhat egy tojásba. Sőt még Rilex kevésbé barátságos mása elől is megpróbálhat elfutni.

Nyereményjáték

Mostani játékunkhoz ásót, vésőt, ecsetet ragadtunk, és kiástunk néhány dinoszaurusz csontot számotokra. Nektek nincs más dolgotok, mint a csontvázak alapján kitalálni, melyik blogger milyen fajta dínót talált.
Ha mind a három állomást teljesítitek, tiétek lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/13 Deszy könyvajánlója
07/16 Dreamworld
07/19 KönyvParfé

Rick Riordan - Percy Jackson görög hősei

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Riordan Percy Jackson és a görög istenek, valamint Percy Jackson görög hősei című kötetei. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere egy összevont turné keretein belül bemutatja, mennyire szórakoztató is tud lenni a görög mitológia, ha a tanárunk egy félvér… nevezetesen Percy Jackson.

Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Ki vágta le Medusza fejét? Ki nevelkedett egy nősténymedve mellett? Ki szelídítette meg Pegazust? Ezt csak egy félisten tudhatja, és Percy Jackson részletesen be is számol Perszeusz, Atalanté, Bellerophón meg a többi nagy görög hős merész tetteiről. A Percytől megszokott vagány, pimasz stílusnak köszönhetően (ez szinte már elvárás az olvasók részéről), ez a gyűjtemény hamar a Rick Riordan rajongók népes és odaadó táborának vadonatúj kedvencévé válhat, de mindenkinek szívből ajánljuk, aki igazi hősökre vágyik. Szóval elő a lángoló lándzsákkal! Kanyarítsátok magatokra az oroszlánbőr köpenyeteket! Fényesítsétek ki a pajzsotokat, és töltsétek fel nyilakkal a tegezeteket! Négyezer évet repülünk vissza az időben, hogy szörnyeket nyakazzunk le, megmentsünk néhány királyságot, fenékbe lőjük egy-két istent, megszálljuk az Alvilágot, és gonosz haramiákat raboljunk ki. Hogy aztán, desszert gyanánt, fájdalmas és tragikus halált haljunk. Készen álltok? Zsír! Akkor indulás!

Saját véleményem:

Az istenek mellett a görög mitológia hősalakjai némileg eltörpülnek. Persze akadnak kivételek, mint Hercules, Perszeusz, Thészeusz vagy Daidalosz, akik egytől-egyig izgalmas alapanyagként szolgálnak mindenféle feldolgozáshoz, ugyanakkor a Medve Mama mellett felcseperedett Atalanté vagy a Szépség és a Szörnyeteg ihletőjeként szolgáló Pszükhé (Psyché) neve jóval kevesebbek számára csenghet ismerősen.
A Percy Jackson görög hősei tizenkét hőst sorakoztat fel több melléksztorival kiegészülve - férfiakat és nőket egyaránt.
Felépítésében tehát ez is ugyanolyan, mint az istenes kötet. A narrátor bőrébe ismételten mindenki kedvenc félvére, Percy bújik, hogy sziporkázó humorával, és szédületes megjegyzéseivel olyan közel hozza hozzánk a legnagyobb hősöket, mintha nem dicsőséges félvérekről, harcosokról olvasnánk, hanem ügyefogyott padtársunkról. Merthogy legyenek eme hősök bármilyen fantasztikusak, Percy Jackson gondoskodik róla, hogy ne tudjuk őket véresen komolyan venni.

És az a helyzet, hogy nekem továbbra is fenemód bejön, hogy száraz, wikipédiás vagy tankönyvi anyagok helyett, karikaturizálva ismerhetem meg a mitológia újabb és újabb történeteit. Azzal, hogy Rick Riordan elengedte a történelemhű díszleteket, és helyettük modern, a mai kor fiataljai számára is érthető elemeket alkalmazott, sokkal élőbbé, befogadhatóbbá varázsolta az egészet. Meglehet, hogy Thészeusz egy bespeedezett, figyelemzavarós idiótának tűnik, tettei mégis megmaradnak az olvasóban, és voltaképpen ez a lényeg. Szórakozva tanulni.
Jómagam például rengeteg információval gazdagodtam, számos olyan alakot és sztorit ismertem meg, amiről korábban sejtésem sem volt. Ráadásul érdekes volt látni, melyik legenda milyen mai történeteket inspirált... vagy inspirálhatott; gondolok itt a Szépség és a Szörnyetegre, A dzsungel könyvére, vagy ha úgy vesszük, Az éhezők viadalára.
Természetesen a tanuláson, humoron és párhuzamokon kívül is számos élményt kínál a gyűjtemény, s önmagában nézve is kalandos. Az ókori világra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy unalmas. Mindegy, hogy félistenekről, netán egyszerű halandókról van szó, garantálhatjuk a drámát, a szörnyeket, mindenféle összecsapásokat, s szemtanúi lehetünk megannyi viszálynak szerelmi vagy hatalmi fronton. Továbbá biztosra vehetjük, hogy ahol emberek vannak, ott az istenek is felbukkannak és jócskán megbolygatják az állóvizet, végtére is imádják összekuszálni a dolgokat. 

Ebből kifolyólag én azt tanácsolom, hogy bár önmagában is tökéletesen értelmezhető a könyv, ha van rá lehetőségetek, előbb merüljetek el az istenek világában, és azután térjetek át a hősökhöz, mert sokkal komplexebb élményben lesz részetek. 

Mindent egybevetve imádtam a Percy Jackson görög hőseit. Megannyi kaland, nevetés és próbatétel mellett rengeteget tanultam. Például azt, hogy soha nem szabad a Sztüx folyóra esküdni. Komolyan, ne tegyétek! 

Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is nyitott a témára, netán szeretne egy jót szórakozni. Olvassátok!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Percy, Pszükhé

Kedvenc jelenet: lehetetlen felsorolni

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Percy Jackson kánon tagja, de teljesen önálló

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik istenre vagy hősre gondoltunk az állomásokon található rövidke leírás alapján. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek valamelyikének egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll a rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

A görög mitológia egyik királylánya, aki később istennői státuszba emelkedett.
Férjével való kapcsolata a Szépség és a Szörnyeteg típusú történetek ihletője. A gyönyörű hölgy mindemellett a kitartást is szimbolizálja; azért, hogy szerelmével együtt lehessen, négy próbát is kiáll, még az Alvilágba is lemegy. Történetében tehát az emberi lelket személyesíti meg, amelyet a halált is vállaló küzdelmekkel érdemel ki, hogy a szerelemmel földöntúli boldogságban egyesüljön.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/02 Deszy könyvajánlója
07/04 Dreamworld
07/06 KönyvParfé
07/08 Sorok Között
07/10 Deszy könyvajánlója
07/12 Dreamworld
07/14 KönyvParfé

Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?

A General Press Kiadó jóvoltából megjelent Sabrina Jeffries legújabb regénye Mire vágyik egy herceg? címmel.
Maxmillian Cale igencsak furcsa üzenetet kap, mely szerint halottnak hitt testvére életben van. Minden szál a Manton Nyomozóiroda felé vezet, ahol nem talál mást, csak Lisette-et, ezért a lány segítségére szorul. Vajon tényleg él a testvére? Lisette csakugyan segítségére lehet?
A turné állomásain még többet megtudhattok a könyvről és meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Sabrina Jeffries: Mire vágyik egy herceg?
Kiadó: General Press
ISBN: 9789634520139
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Hajnal Gabriella

Fülszöveg:

Egy nap váratlan látogató kopogtat a Manton Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös herceg, Maximilian Cale magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja ugyanis, hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta azt hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen azonban csak az igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó férfi húgát, aki hiába próbál magyarázattal szolgálni. Cale szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak ellene, a nő azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan. Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg kideríteni, hová tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a herceg testvére. Azért, hogy a nő tisztességén folt ne essen, kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként útra kelni. Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte helyzet megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás elé mégis tulajdon szívük állítja őket. Vajon hihetnek az érzéseiknek, és teret engedhetnek a vágyaiknak, vagy az egész nem több egy hirtelen fellángolásnál?
Sabrina Jeffries új sorozatának, A herceg embereinek első kötetében sem izgalmakból, sem szenvedélyből, sem pedig humorból nincs hiány. Igazi ínyencfalat a romantikus regények kedvelőinek.

Saját véleményem:

Sabrina Jeffriesre a Karácsonyi csoda során figyeltem fel. Lendületes stílusa szerethető karakterekkel, pergő cselekménnyel, na meg némi szenvedéllyel és rejtéllyel párosult, melynek elegye magában foglalta mindazt, amit a műfajtól várok.
Egy könyv olvasta után még nem mertem olyan nagy szavakkal dobálózni, mint a kedvenc, ám most, a Mire vágyik egy herceg? után már egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy Sarah MacLean és Monica McCarthy mellett új kedvencet avattam történelmi romantikus szerzők terén.
Mostani regénye annyira bájos, humoros, és izgalmas, hogy lehetetlen nem nyakig elmerülni benne.

Lisette személyében igazán különc hősnőt köszönthetünk. Szókimondó, szabadságvágyó, kíváncsi természet, nem tűrheti a korlátokat és az elnyomást. Karakterének pedig komplikált családi háttere ad extra színezetet. Francia anya és brit apa törvénytelen gyermekeként egy olyan világban, amikor az angol-francia nép épp csak letette a fegyvert, de a levegőben még ott lappang a másik nemzet megvetése, eleve hátránnyal indít, hisz sehová sem tartozik igazán. Ám a valódi bonyodalmat bátyja korábbi bűntette jelenti.
Tristan meggondolatlansága tizenkét évre elszakítja a családot a lány szülőföldjétől, és amikor Lisette végre visszatér, hogy féltestvére, Dom szárnyai alatt, annak nyomozó irodájában segédkezve beteljesíthesse álmait, hirtelen olyan lehetőség pottyan az ölébe, amit nem tud kihagyni. Minthogy úgysem szándékozik férjhez menni, mit sem törődve jóhírével, beleveti magát egy, a testvérét is érintő ügybe. Részben azért, hogy megvédje Tristant a kiállhatatlannak látszó hercegtől, részben pedig azért, hogy kipróbálhassa, milyen egy vérbeli nyomozás.

A történet férfi főszereplője a gőgös Max Cale, Lyons hercege, aki az eltelt évek megpróbáltatásainak hála áthatolhatatlan falat húzott maga köré. Életét pedig nem kevesebb tragédia tarkítja, mint Lisette-ét - az egyik legmeghatározóbb, bátyjának, Peternek az elrablása. És ez az, ami végül a cselekmény mozgatórugójaként szolgál. Max ugyanis levelet kap Lisette szökevény bátyjától, aki azt állítja, megtalálta a halottnak hitt Petert.
Az egyetlen akadályt csupán a nő jelenti, aki akárcsak a herceg, visszatart mindenféle információt, mellyel Tristan nyomára akadhatna, így hát bármennyire megvetik is egymást, közösen útra kelnek, hogy vált válnak vetve derítsék ki az igazságot.
Útjuk számtalan megpróbáltatást tartogat számukra, kezdve férj és feleség álcájuktól, követőjükön át, kapcsolatukig. Mozgalmas nyomozásukat számtalan rejtély, váratlan fordulat, és a múlt démonai tarkítják. Mialatt bátyjaik ügyét igyekszenek kideríteni, szembe kell nézniük saját félelmeikkel, s leszámolni korlátaikkal.

Lisette és Max két igazán vehemens figura, mind a ketten makacs teremtések, mégis két külön világ. Kapcsolatuk a megvetéstől fokozatosan alakul át szenvedéllyé, intenzív érzelmeik pedig mind a hálószobában, mind a másik leteremtésében jól működnek. Vitáik rettentően szórakoztatóak, jókat nevettem rajtuk és változatos módszereiken, amikkel igyekeznek kiszúrni a másikkal. Mindez pedig tökéletes táptalajként szolgál romantikus viszonyukhoz.
Csakhogy kapcsolatukban több buktató is rejlik. Egyrészt a rangjukbeli különbség is óriási akadályként gördül eléjük, ám ami ennél is áthidalhatatlanabbnak tűnik, az Lisette szabadságvágya, valamint Max szigorú, a házasságot illető nézetei, melyek szoros kapcsolatban állnak a ráváró tébollyal. A bátyjaikról és az ők felkutatásával járó megannyi hazugságról nem is beszélve...
Szóval romantika terén is felettébb izgalmas történetről beszélhetünk. Persze a nyomozás jelentette izgalmakra sem lehet hiány, vérbeli országokat, tengereket átszelő kalandról van szó, mely minden pontján váratlan fordulatot tartogat.
Tetszett, ahogy Sabrina Jeffries megoldotta a családi rejtélyeket, ötletes, s egyben váratlan magyarázattal szolgálva.

Az elsőtől az utolsó szóig imádtam a Mire vágyik egy herceg?-et. Megdobogtatta a szívemet, mosolyt csalt az arcomra, összetört, szerelembe ejtett, és elérte, hogy elfeledkezzek a külvilágról. Szívből ajánlom a műfaj rajongóinak, az egyik legjobb történet, amit valaha olvastam. Alig várom, hogy Victor oldalán belecsöppenhessek abba a titokzatos skóciai ügybe...

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Max, Lisette

Kedvenc jelenet: az álsírás, és kb az összes Max-Lisette ugratás

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A herceg emberei 1. része, de önálló kötetként is kezelhető

Eugène Vidocq

"Eugène Vidocq valós személy volt, akit világszerte az első magándetektívként és a modern kriminológia atyjaként tisztelnek, az ő nevéhez fűzőik továbbá a Sûreté Nationale megalaptása is. Amikor a Scotland Yard annak idején megkezdte a működését, az angol rendőrséget megalapító brit politikus, későbbi miniszterelnök Sir Robert Peel kétszer is küldött embereket, hogy megfigyeljék módszereit. Életművének számtalan részletét felhasználtam a regényember." - írja Sabbrina Jeffries. - "Vidocq valóban bűnözőként kezdte, mígnem az egyik bűntársa felakasztása rá nem ébresztette, ideje átállnia a másik oldalra. Valóban alkalmazott négy tisztvislőt, akiknek az volt a feladatuk, hogy rendben tartsák a hatvanezer darabot számláló személyi kartotékrendszert, amely egykori bűnözőtársainak az adatait tartalmazta. Azáltal, hogy feltalálta a bankok által előszeretettel használt, hamisíthatatlan (vegytintával írható) papírt, valóban nagy vagyonra tett szert. És az is igaz, hogy nőket is alkalmazott ügynökökként. "

És hogy mit érdemes tudni még Vidocq-ról?

Egyesek szerint Vidocq ihlette Victor Hugo A nyomorultak című regényének két fő karakterét (Jean Valjeant és Javert). 

A legendák szerint nyomozóként sosem alkalmazta a törvény teljes szigorát azokkal szemben, akiket valódi kényszer vett rá a lopásra és törvényes vállalkozásaiban gyakran alkalmazott volt elítélteket. Vidocq-nak tulajdonítják számos bűnüldözési eljárás első használatát, úgy mint: gipsz-láblenyomat készítése, személyi akták vezetése, fedett nyomozók alkalmazása, ballisztikai vizsgálat. Antropometriai módszereit ma is használja a francia rendőrség.

Informátori tevékenységét a La Force börtönben kezdte, ahol rabok beszélgetéseit hallgatta ki. 20 hónappal később a rendőrség álszökést szervezett neki, hogy a kinti világban folytathassa besúgói munkáját.
Végül kitalálta egy civilruhás nyomozóegység, a Brigade de Sûreté gondolatát, ami alapja lett a későbbi Sûreté Nationale francia hivatalnak. Az egység 1812-ben állt fel, 12 nyomozó dolgozott Vidocq keze alatt, több közülük exbűnöző volt. Vidocq ismeretségei miatt bonapartizmus gyanújába keveredett és visszavonult. 1830-ban újra visszahelyezték. Ugyanebben az évben a Brigade de Sûreté újra mozgásba lendült és számos lázadót tartóztattak le.

1832-ben vissza kellett vonulnia. Megvádolták, hogy bűncselekményre bujtott fel valakit csak azért, hogy az ügyet megoldhassa. Bizonyos források szerint ez idő tájt vezették be a szabályt a rendőrségnél, amely tiltotta, hogy volt bűnözőket alkalmazzanak.
Papírgyárat és nyomdát alapított, ahol szintén alkalmazott volt bűnözőket. Ennél a kiadónál elsőként saját emlékiratait szándékozott kiadni, amiket nem ő maga, hanem L'Héritier írt. A négy kötet közül csak az első kettőt adták ki, nagy sikerrel.
1833-ban megalapította az első magánnyomozó irodát, a Le bureau des renseignments-t („nyomozó iroda”). Szokásához híven itt is volt bűnözőket alkalmazott. 1842-ben újra letartóztatták. A gyanú szerint megrendezett egy sikkasztási ügyet és annak megoldásáért pénzt fogadott el. Büntetése 5 év börtön és 3000 frank volt, de a fellebbviteli bíróság szabadon engedte.
Utolsó éveiben regényeket írt. Egyes vélekedések szerint ebben segítségére volt barátja, a híres író, Honoré de Balzac.
Felesége 1847 szeptemberében meghalt. Ezután Vidocq visszavonult. 1857 áprilisában betegség következtében megbénult, majd május 11-én ágyában fekve meghalt.

Nyereményjáték

A történet középpontjában a Manton Nyomozóiroda és a herceg áll. Mi lehetne könnyebb, mint olyan könyvet keresni, aminek középpontjában egy herceg vagy egy nyomozó áll? Minden állomáson idéztet találtok, szereplők neveit persze kihagytuk, a könyv címén felül azt kell megírnotok a főszereplő herceg vagy nyomozó. Mivel sok könyv játszhatna, kivételesen leszűkítjük a kört a General Press kiadványaira. Játékra fel!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"– Soha nem kedveltem a teknősöket, legfeljebb levesben – tréfálkozott ___, oldalba bökve ___ ____ – de most nagyon úgy fest, hogy az én teknősöm fürgébb, mint a tiéd. Fogadok egy fontban, hogy a tiéd később bújik ki a páncéljából, mint az enyém.
– Állom a fogadást! – vágta rá ____ ____ gondolkodás nélkül, és magasztaló szavakkal máris ösztökélni kezdte lusta teknősét, hogy dugja már elő a fejét a páncélja alól."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Angelika blogja
07/05 Kelly & Lupi olvas
07/06 Deszy könyvajánlója
07/07 Olvasónapló
07/08 Dreamworld
07/09 Kristina blogja
07/10 Insane Life

Böszörményi Gyula - Mindörökké várni

Böszörményi Gyula, a Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzője a a science fiction nagy kedvelője és művelője. Mindezt bizonyítja a Mindörökké várni című kötet, ami az író csodálatos novelláit gyűjtötte egy csokorba.

Éld át velünk az élményt, ismerd meg a novellákat, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999752
Oldalszám: 304 oldal
Illusztrálta: László Maya

Fülszöveg:
Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is…

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”

Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.

Bölcsesség, szellem, mély érzések.

Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.

Saját véleményem:

Böszörményi Gyula neve számomra kellő garancia ahhoz, hogy a fülszöveget kihagyva bizalmat szavazzak bármely általa írt kötetnek - főként akkor, ha a címe(i) egészen mást sugall(nak), mint a tartalom. Így történhetett meg, hogy a könyvet felcsapva hirtelen olyan állapotba kerültem, mintha akaratomon és tudtomon kívül az Ice Bucket Challange nyakon öntött résztvevőjévé váltam volna. A Galaktika szó láttán előbb sokkot kaptam, majd enyhe pánikroham lett rajtam úrrá, minthogy a sci-fi és én olyan távol állunk egymástól, mint a Föld és a Plútó.
Napokon át kerülgettem szerencsétlen gyűjteményt, aztán amikor végre erőt vettem magamon, sikerült a legscifisebb novellát kiválasztanom, aminek ugyan elvergődtem a feléig, de onnan tovább nem ment. Helyette újabb napok, hetek távolságtartása következett; a turné időpontja viszont sarokba szorított, nem menekülhettem tovább. És hogy mit tapasztaltam?

A Mindörökké várni felhozatala elég vegyes, mind minőségében, mind tartalmában. Akadnak benne tömény sci-fi történetek, melyek minden ízükben megfelelnek a műfaji elvárásoknak, és olyanok is, melyek során könnyű elfeledkezni a magról, és valami másként kezelni. Én ez utóbbiakat kedveltem jobban.
Ugyanakkor hiába a sokszínűség, két dolog történetről történetre visszaköszön. Az egyik az emberiséggel, valamint az értékrendünkkel kapcsolatos tanulság, ami minden egyes novella során képen vágja az olvasót, a másik pedig az ebből fakadó, hepiendnek távolról sem nevezhető lezárási forma.
Hiába faltam egyik novellát a másik után némi boldogságért kutatva, szembesülnöm kellett vele, hogy hasztalan álmodozom, lehetek bármilyen fantázia uralta környezetben, reményt nem találok - az emberiség megfosztott tőle, ahogy saját magát is. Kemény volt szembenézni azzal, milyenek is vagyunk mi igazán. Kitaszítjuk a gyengébbeket, gyáván elfutunk a baj elől, gúnyolódunk és az önös érdekeinken kívül semmi mást nem nézünk, még ha ezért el is kell pusztítanunk másokat.

Elsőként a kötet eredeti címadója, az Isá, por ës homou keltette fel a figyelmemet, kíváncsi voltam, milyen történet lappanghat a cím alatt, s hogy milyen köteléke van az eredeti jelentéssel. Sajnos be kellett látnom, hogy a sci-fi és a filozófia nem az én műfajom, így végül nem sikerült felkutatnom a párhuzamot.
Másodikként a Dogmát szúrtam ki, ami egy több szálon szövődő történet. Vannak benne szerzetesek, föld mélyéről kiásott levelek, érző gépek, kegyetlen és mániákus emberek.
Fájdalom, de egészét tekintve ez is meghaladta az agyi kapacitásomat, és nem is igazán értettem az összefüggést a különféle szálak között (így, néhány óra távlatából, már kapiskálom), ámbár külön-külön nézve mindegyik tanulságos volt. Leginkább az Agy és az ember parancsorientáltságának küzdelme fogott meg.
Ezek után igyekeztem valami olyasmit választani, aminek nem a Galaktika volt legelső forrása, így esett a választásom A bolondra, ami egy szívszorítóan szép történet. A középkorias környezet átölelt, míg a Bolond személye, s érzései apróra őrölték a szívemet.
Dióhéjban a lényege: az udvar bolondja reményt ad a reményteleneknek, mosolyra fakasztja a búslakodókat, támogatja a támogatásra szorulókat, de az ő bánatával senki sem törődik.
Ez a novella akkora hatást gyakorolt rám, hogy igencsak nehezemre esett újabb világ felé kalandozni, mégsem állhattam meg, várt rám az Üvöltő szörnyeteg.  Hát... sikerült egy újabb mély jelentésű, fájdalmas életben elmerülnöm a halálát váró férfi oldalán.
Az egész novella tulajdonképpen egy búcsúüzenet a halálra ítéltetett férfitől, aki utolsó perceit arra áldozza, hogy plátói szerelmétől elköszönve, utoljára elmesélje, milyen érzések kavarogtak benne a nő iránt, akkor, amikor baleset érte, vagy a mindent eldöntő kiválasztásnál. Iszonyúan megrázó, felkavaró, fantáziadús történet tartalmas üzenettel.
Végül, mintegy keretbe foglalva választásaimat, úgy döntöttem, következő olvasásig a végső címadóval, a Mindörökké várnival zárom a sort. Ez egy evolúciós sztori, ami az ősemberekkel indít, majd különféle századokat, sorsokat, kereszteket bejárva pontról pontra végigveszi, mit tesz a Valamire Várakozás az emberiséggel.

Mindent egybevetve egy elég választékos gyűjteményről beszélhetünk, amiben tanúi lehetünk annak, hogy Böszörményi Gyula bármilyen műfajban megállja a helyét. A Mindörökké várniban pedig mindenki talál olyan novellát, ami az ízlésének megfelel, legyen szó tömény sci-firől, vagy bármi másról... végtére is a körítés alatt az emberiség lappang. A mi sorsunk, a mi világunk, és az, amerre haladunk.

Pontszám: 5/4

Kedvenc novella: A bolond

Negatívum: a sci-fi nem az én műfajom (de ez max számomra hátrány)

Borító: 5/4
Sorozat: önálló

Nyereményjáték

A könyvben több gyönyörű illusztráció is található, amik jól megalapozzák a novellák hangulatát. Mindezt pedig László Mayának köszönhetjük!

A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy-egy képet László Maya valamelyik alkotásából, a feladatotok pedig eldönteni, hogy az adott kép mely könyvhöz készült. Sok sikert! A helyesen kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Sorok Között 
07/07 Dreamworld
07/08 Szembetűnő
07/09 Deszy könyvajánlója

K. A. Tucker - In Her Wake

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvhétre K. A Tucker In Her Wake - Sodrás c. könyve. A Tíz apró lélegzet folytatásában végre lehetőséget kapunk arra, hogy megismerjük Kacey után Cole történetét is. A szívszaggató könyv turnéját 6 blogon követhetitek végig, és játszhattok a nyeremény könyvekért!

K. A. Tucker: In Her Wake - Sodrás

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570325
Oldalszám: 184 oldal
Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

Cole ​Reynoldsnak mindene megvolt. Mígnem egy este borzalmas, végzetes hibát követett el… és mindent elveszített.
Mikor egy alkoholmámoros egyetemi buli hat ember halálával végződik, Cole-nak fel kell dolgoznia a tragédiában játszott szerepét. Ilyen esetben általában támaszkodhatna a legjobb barátaira – azokra, akik gyakorlatilag azóta vele vannak, hogy megtanult járni. Csakhogy ők meghaltak. És ami még ennél is rosszabb: valahol egy kórházi ágyban egy tizenhat éves lány fekszik összetört testtel, akitől az egész életét elragadták, hála egy rekesz sörnek és egy kocsikulcsnak.
Mindenki azt mondogatja Cole-nak, tudják, hogy amit tett, nem volt szándékos, ő mégis folyton magán érzi tekintetük súlyát, és hallja a suttogásukat a háta mögött. A srác mindezek mellett a borzalmas bűntudattól sem képes megszabadulni, ami mindig rátör, valahányszor csak a lányra gondol, aki még csak a kórterme közelébe sem engedi őt, hogy Cole bocsánatot kérhessen. Ahogy telnek a hónapok, és Cole-on egyre jobban elhatalmasodik a bűntudat és a magány, a fiú markából kezd minden kicsúszni, ami valaha is fontos volt a számára: az egyetem, a barátnője, a jövője. Az élete. Ám Cole-nak előbb le kell érnie a gödör legaljára, hogy rájöjjön, van még kiút személyes poklából: a megbocsátás.
És csakis egyetlen személy van, aki megadhatja ezt neki…

Saját véleményem:

A Sodrás megjelenésével dupla meglepetés ért. Egyrészt nem tudtam, hogy létezik egy előzmény kötet, másrészt a magyar kiadás is derült égből villámcsapásként érkezett. Ettől függetlenül persze rettentően megörültem neki, a Tíz apró lélegzet különleges helyet foglalt el a szívemben. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy ezúttal ténylegesen a baleset került fókuszba.
A baleset, ami megváltoztatta Cole, Kacey és a családjaik életét, valamint ami átformálta és végül összehozta őket.

Mielőtt tovább mennénk, szeretném felhívni rá a figyelmeteket, hogy a bejegyzés további része spoileres lesz a Tíz apró lélegzetre. Ezzel együtt viszont arra is buzdítanálak benneteket, hogy hiába jön időrendileg előbb a Sodrás, semmiképp ne ezzel kezdjétek! Mind a két kötetre nézve jobb, ha előbb megismeritek a Tíz apró lélegzet eseményeit, és csak utána tértek vissza ide.

Ahogy fentebb említettem, az In Her Wake a páros tragikus kimenetelű, egyben sorsdöntő találkozásánál kezdődik. Megismerhetjük a gondtalan, egyetemisták életét két kanállal faló Cole-t, majd szemtanúi lehetünk, ez az életerős, fiatal srác miként veszít el mindent, kezdve a barátaitól, a szülein át, egészen az életéig.
Eleinte nagy hangsúly kerül a gyászra, és annak különböző fázisaira. Nem fogok hazudni, gyötrelmes, egyszersmind életszagú Cole szenvedése, a szerző a maga hátborzongató szörnyűségében festi le a legkülönfélébb folyamatokat, ami egy gyászolóban véghez megy. Engem nagyon felkavart. Egyrészt én is nemrégiben vesztettem el valakit, akit az életemnél is jobban szerettem; másrészt pedig valahogy mindig fokozottabban hat rám, ha egy férfi karakter szenved. És ahogy Cole tette, az egészen megrendített. Látni, ahogy a túlélők önvádaskodó lépcsőfokait végigjárva eltaszít magától mindent és mindenkit, ahogy élő, érzéstelen burokká válik, és a gödör legmélyéig sodorja magát... hát azt olvasóként sem könnyű végigasszisztálni. Mégis kell a karakter megértéséhez, ahhoz, hogy ha utólag is, de lássuk, Cole-ban milyen nyomokat hagytak az események, milyen pokolból kecmergett ki.

A Sodrásnak azonban van egy meglepő része, amire egyáltalán nem számítottam, méghozzá Kacey intenzív jelenlétére. Jól látjátok, Kacey és Cole története a baleset éjszakája és a mosókonyhás találkozó között is folytatódott a lány tudtán kívül. A hogyanokat nem lőném le, mindenesetre emelem kalapomat K. A. Tucker előtt. Ironikus, hogy ketten nem létezhetnek egymás nélkül, és hogy oda-vissza befolyásolják a másik sorsát, gyógyulását. Olvasóként pedig öröm volt viszontlátni Kacey-t, és testközelből átélni a leépülését.

Az In Her Wake tökéletes példája az emberi tragédiának. Nem egy tipikus New Adult olvasmány, annál sokkal sötétebb, depresszívebb. Olyan témákat taglal, mint a gyász, az önvád, a reménytelenségből fakadó züllés, miközben bemutatja, milyen következményei, kihatásai lehetnek egy véletlen ballépésnek akár a közvetlen, akár a közvetett elszenvedőkre.
Ha szerettétek a Tíz apró lélegzetet, semmiképp se hagyjátok ki!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Cole/Trent

Kedvenc jelenet: a Kacey-Cole pillanatok

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Tíz apró lélegzet 0,5. része, de ajánlott az első után olvasni

Nyereményjáték

A Sodrás nem a Tíz apró lélegzet idejében játszódik, hanem korábban, így talán nem árt, ha felelevenítünk néhány mozzanatot ebből a részből. Minden állomáson találni fogtok egy-egy idézetet az első könyvből, ami segít, hogy visszarázódjatok a történtekbe. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy mely szereplőtől hangzott el az idézet, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha minden szereplő nevét eltaláljátok, esélyetek van, hogy megnyerjétek a három példány egyikét!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

- A barátod vagyok, Kacey. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy csak pár hete ismerlek, de bízom benned. Rábízom a húgodra az ötéves kislányomat, behívlak az otthonomba, és szereztem neked munkát. Arról nem is beszélve, hogy összehajtogattad az alsóneműimet és láttál meztelenül.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/03 Deszy könyvajánlója
07/05 Dreamworld
07/07 CBooks
07/09 Sorok Között
07/11 Könyvvilág
07/13 Angelika blogja