Blogturné Extra - Míg a halál...

Sasha Keaton tíz évvel azután, hogy kiszabadult a Vőlegény nevű sorozatgyilkos fogságából, úgy dönt, hogy hazatér a családi fogadójukba édesanyjához. Sajnos nem sokkal megérkezése után furcsa, ijesztő dolgok kezdenek történni körülötte - talán ismét veszélybe került az élete? Szerencséjére felbukkan valaki a múltból, aki megfogadta, hogy ezúttal megvédi őt, ha már tíz éve nem sikerült neki. Vajon Cole Landis FBI ügynöknek sikerül betartania a fogadalmát? Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, de ne felejtsetek el játszani se. A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Míg a halál... egy példányát!

Idézetek

"Én tíz évvel ezelőtt haltam meg.
Nem a fizikai sérülések okozták a halálomat. Hanem a többi. És azóta is csak úgy létezem. Már régóta tisztában voltam ezzel."

"– Kicsim – végighúzta az állát a nyakam oldalán –, ha nem tudsz aludni, ébressz csak fel. Segítek visszaaludni. Elmeséled, mi jár a fejedben és mi nem hagy aludni. Ha ez sem segít, akkor pedig kitalálok valami mást. Elég kreatív tudok lenni."

"Nem tölthettem az egész életemet azzal, hogy igyekszem kikerülni a világban történő borzalmakat."

 "– Édes istenem… – sóhajtotta.
Összevontam a szemöldökömet, megfordultam, és abban a pillanatban minden – minden – megmerevedett. A világ megállt a forgásban. A szívem kihagyott egy ütemet, de az is lehet, hogy teljesen leállt. Szó szerint. Felemeltem a kezemet, és a tenyeremet a mellkasomhoz préseltem.A múltam egy kísértete állt előttem.
Cole Landis."

"– Velem vagy? – kérdezte.
Annyira vele voltam…"

"– Én tudom, mit akarok. – Hátrébb léptem, és felnéztem rá. – És tudom, hogy mit érzek. Semmi köze ehhez a naphoz. – Felemelkedett a mellkasom. – Akarlak.
Visszaemelte a két kezemet a mellkasára.
– Itt vagyok.
– Bizonyítsd be!"

"– Fogalmam sincs, miért gondolod, hogy csak azért hívtalak át vacsorára, mert..
– Már miért is ne? Te is tudod, hogy mi történt. Istenem, ha valaki, akkor te mindenkinél sokkal jobban tudod, hogy mi történt – mondtam, egyre görcsösebben markolva a táskámat.– Nem vacsorázgathatunk csak úgy itt, és nem tehetünk úgy, mintha nem választana el minket tíz kiesett év.
Láng gyúlt a szemében.
– Én nem csak úgy teszek.
– És nem… – mondtam, levegőért kapkodva, ami felperzselte a mellkasomat. Valahol én is éreztem, hogy túl kemény vagyok vele, de képtelen voltam visszafogni magam. – És nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna.
– Hidd el, pontosan tudom, mi történt, és marhára nem teszek úgy, mintha meg sem történt volna – jegyezte meg, és összepréselte az ajkát. – A picsába is, Sasha! Évekig másra sem voltam képes gondolni. Évekig! De amikor itt állsz előttem, és rád nézek, akkor már nem ez jut eszembe. Én nem…"

"– Mit csinálsz? – kérdezte olyan mély hangon, ami vagy ötszáz különféle módon volt szexi.
Lángolt az arcom.
– Csak leoltom a villanyt.
– Ne!
Megmerevedtem.
– Hogy?
Lassan odalépett hozzám, és a tenyerébe fogta az arcomat.
– Látni akarlak.
– Nem, nem akarsz.
Oldalra billentette a fejét.
– Nincs olyan porcikád, amit ne akarnék látni. Nincs olyan porcikád, ami ne indítana be.
A szívem egyre hevesebb vert, és megráztam a fejemet.
– Te ezt nem érted, Cole…
– De igen – mondta. – Tudom, hogy mi történt veled. Látni akarlak. Add meg ezt nekem! Add oda magad nekem!"

"Voltak bizonyos szabályok."

"Pánik robbant szét a gyomromban, olyan erővel, hogy éreztem a gyomorsavam marását. Felvillantak előttem az újságok címlapjai. A Menyasszony, aki túlélte. Aki kicsinálta a Vőlegényt.
Nem lett volna szabad visszajönnöm ide!"

"Az egész vele töltött idő alatt egyszer sem láttam a Vőlegény arcát. Vagy teljesen besötétítette a helyiséget, vagy bekötötte a szememet. Csak akkor tudtam meg, hogy néz ki, amikor már a kórházban lábadoztam, és a szövetségi ügynökök megmutatták a fényképét. Bár igyekeztem minden hírt és tudósítást elkerülni, ami velünk foglalkozott, és csak akkor az egyszer láttam az arcát, a kép örökre beleégett az emlékezetembe.
Így aztán, amikor a Vőlegénnyel töltött időről álmodok, néha arca is van, pedig élőben sosem láttam."

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban ezúttal azt tesszük próbára, mennyire ismeritek a Könyvmolyképző Kiadó Kristály Pöttyös könyveit! Minden állomáson találni fogtok egy idézetet, ami a kiadói sorozat egyik könyvéből származik, és a feladatotok az lesz, hogy írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő soraiba azoknak a könyveknek a címét, amelyekből idéztünk.Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

„– Miért mondtad neki azt, hogy ne nyissa ki az aktát? – kérdezte Jude a liftek felé tartva. – Látni szerettem volna az arcát, amikor meglátja a képeket.
Uriah megnyomta a lefelé mutató nyilat, majd szembefordult a társával.
– Tudom.
– És?
– Emlékszel, mit mondtál nekem az első napodon? Nem? Én igen. Azt mondtad, a jóság az egyik legfontosabb tulajdonságunk.
– De ez nem számít, ha lehetséges bűnözőkkel van dolgunk.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/28 Hagyjatok! Olvasok!
07/30 Sorok között
08/01 Hagyjatok! Olvasok! - Borítómustra
08/03 Fanni's Library
08/05 Olvasónapló
08/07 Sorok között - Borítótervek
08/09 Könyv és más
08/11 Dreamworld - Idézetek
08/13 Dreamworld