Samantha Shannon - A maszk lehull

Folytatódik a Csontszüret-sorozat, és bár a negyedik részben főszereplőink Londont elhagyva Franciaországba érkeznek, itt sem vár rájuk kevesebb megpróbáltatás. Kövesd Paige-et ezen az új, lenyűgöző, de sötét titkokkal teli helyszínen, és játssz bloggereinkkel, amellyel akár meg is nyerheted A maszk lehull egy példányát a Next21 felajánlásából.

 

 

Samantha Shannon: A maszk lehull

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN: 9786156821560
Oldalszám: 560 oldal

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Paige újra elkerülte a halált. Kiszabadult a fogságból, és a Párizsi Scion Citadellába küldték, biztonságos helyre. Két tűz közé került: egyesek a Scion bukását készítik elő, mások az életük árán is védelmeznék a bábbirodalmat. 

A titkos Domino programnak tervei vannak Paige-dzsel, de a lány saját céljait akarja megvalósítani ebben az új citadellában. A lány oldalán ott van Arcturus Mesarthim – a kettejük közötti kapocs egyre erősebb. Nekivágnak egy küldetésnek, miközben a Scion kiterjeszti hatalmát, és a szabadság egyre komolyabb veszélybe kerül. 

Paige-dzsel és Arcturusszal kezdődött a forradalom – de vajon velük is ér véget? 

Samantha Shannon napjaink egyik legsikeresebb fantasyszerzője. A maszk lehull a hétkötetes Csontszüret-regényfolyam negyedik könyve. Eredetileg 2021-ben látott napvilágot. A mostani kiadáshoz szerzője jelentősen átdolgozta és kibővítette.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenhárom évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, s ő volt azon szerzők egyike, aki már akkoriban is kitűnt a tömegből. Samantha Shannon ugyanis nem csupán egy egyedi hangú szerző, de munkái kivétel nélkül alaposan kidolgozottak, részletekbe menően finomra csiszoltak, és olyannyira komplexek, amivel ritkán találkozni a zsánerben. 

"(...) egy történetnek több oldala van, mint egy csiszolt gyémántnak, és értékesebb az aranynál is."

Júliusban azt írtam, hogy furcsán új érzés belekezdeni a sorozat soron következő kötetébe, mivel A lázadás dala számomra is egy új sztori volt a sorozaton belül. Az újdonság varázsa mostanra sem múlt el, még mindig hihetetlen érzés, hogy több mint egy évtized után nem csak, hogy folytathatom Paige és Arcturus történetét, de immár befordulhatok velük a véghajrát jelentő utolsó előtti kalandba. És hogy mit tartogat számunkra a Csontszüret negyedik része, A maszk lehull? A sok újdonság és akció mellett egy igazán szövevényes, változó tempójú folytatást, ami kezdetben megadja Paige számára a gyógyulás és újraegyesülés lehetőségét, majd a végéhez közeledve valóságos örvényként ránt magával mindent és mindenkit.

Hősnőnk az előző kötet végén testileg és lelkileg is alaposan meg lett gyötörve, melynek fizikai és mentális hatásait nem könnyű kiheverni, még egy olyan erős karakter számára sem, mint amilyen ő. Paige-nek el kell fogadnia, hogy nem sebezhetetlen, miközben kínzása egyéb utóhatásokkal is kínozza - ezzel pedig még sebezhetőbbé válik. Megállásra azonban nem sok idő jut, ugyanis a Domino nevű szervezet titkos programja keretén belül Londonból Párizsba kell utaznia, hogy újabb küldetéseket hajtson végre. És itt jön az a csattanó, amire szerintem sokan vártunk, hisz útitársa, egyben gyógyítója nem más lesz, mint maga a Nagymester. 
Arcturus felbukkanása nagyon sok szempontból jelentős, s más-más módokon hat a cselekményre és Paigere, nem beszélve kettejük kapcsolatának alakulásáról. A Csontszüret sosem volt az a rózsaszín ködben úszó romantasy, de épp emiatt annyira megkapó. És tudom, hogy ezen a ponton a cselekményről illene beszélnem, annak változatosságáról, újdonságairól, ám ha lehetek veletek őszinte, nekem ezt a részt magasan Paige és a Nagymester kapcsolata vitte el. Egyszerűen imádom ezt a párost, azt a mélységet, lehetetlenséget, egyszerűséget, amit képviselnek. S ha mindehhez hozzávesszük Paige állapotát, akkor egészen új jelentőségeket is felfedezhetünk egykori mestere felbukkanásában. 
Magáról a cselekményről nem fogok nektek írni, hisz Samantha Shannon kötetről-kötetre egyre inkább túllicitálva saját magát, gabalyítja a szálakat, miközben félelmetesen mozgatja a résztvevőket. Azt viszont mindenképp szeretném kiemelni, hogy az új helyszín ismételten tengernyi lehetőséget kínál, Párizs jóval több egyszerű díszletnél. 

 

Samantha Shannon mostanra bebizonyította, hogy mennyire komplex világokat és sokrétű karaktereket képes életre kelteni. Szinte szó szerint, hisz az ő történetei élnek. Épp ezért ez a rész sem nevezhető könnyűnek, nem az a regény, amin az ember gyorsan átszalad. Olyannyira nem, hogy szerintem A maszk lehull minden tekintetben túlszárnyalja elődeit. Paige immár nem egy forrófejű lázadó, sokkal tapasztaltabb, megfontoltabb, elszántabb, ámde megtört karakter, akin nyomot hagynak a vele és a világban történtek. Egy lány, egy vezető, aki olykor hoz rossz döntéseket, de mindig annak reményében cselekszik, amiben hisz. Míg a történet mély érzelmekkel operál, komoly erkölcsi és politikai kérdéseket feszeget, s a végéhez közeledve egyre szaporább szívverést okoz.
Mindent egybevetve elképesztő az a mélység és összetettség, amivel Samantha Shannon elmélyed a világ- és karakterépítésben, nem is beszélve a cselekményről. S pontosan ez az, amitől annyira hiteles és nem utolsósorban valóságos lesz mindaz, amin Paige és a többiek átmennek. Pont ezért, ahogy júliusban, úgy most sem fogom elsorolni kinek ajánlom ezt a részt, hiszen ha itt vagy, remélhetőleg olvastad a korábbi köteteket, s ha olvastad őket, akkor egy pillanatig sem kérdés, miért kötelező fejest ugranod a folytatásba! Ha pedig úgy olvasod e sorokat, hogy nem olvastad a sorozat egyetlen könyvét sem, akkor sipirc a boltba! Mert ha van különleges, egyedi, az utolsó eleméig kidolgozott történet, amiben nem a két főhős közti szerelmi huzavona áll fókuszban, akkor ez az. Én pedig kérem az ötödik felvonást. Most!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Paige, Arcturus

Kedvenc jelenet:

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Csontszüret #4

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A negyedik részre már biztosan te is jól ismered a Csontszüret-sorozat szereplőit, és könnyedén be tudod őket azonosítani egy-egy rövid leírás alapján. Így hát nem is várunk tőled többet ebben a játékban: ismerd fel, hogy mely szereplőre gondoltunk az egyes blogokon, és írd be a nevét a form megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A Hét Pecsét alapítót tagja, aki Paige-et is beszervezte, és ettől kezdve a legjobb barátjává vált. Orvosként belülről igyekszik bomlasztani a rendszert, és hírt vinni az aktualitásokról az alvilág számára.

TALLY űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

12/12 Utószó
12/14 Readinspo
12/18 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/20 Könyv és más
12/21 Hagyjatok! Olvasok!
12/22 Dreamworld

Christina Baehr - Wormwood-apátság

 

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának első (és második) része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a meghitt hangulatú, gótikus fantasyt tele rejtéllyel, sárkányokkal és a barátság kihívásaival.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Christina Baehr: Wormwood-apátság

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507693
Oldalszám: 272 oldal

Fordító: Farkas János

Fülszöveg:

Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt... némelyiknek még fogai is vannak.
Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él.
Edith sok furcsasághoz hozzászokott már - végül is egy viktoriánus lelkész lánya -, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet.
A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét.
Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon.

Saját véleményem:

A fülszöveg ajánlása szerint Christina Baehr regénye (regénysorozata) tökéletes olvasmány lehet Emily Wilde rajongóinak és mindazoknak, akik szívesen kalandoznak a tündérek, régi házak és titkok világában. Mindez igaz is, ám engem a gótikus fantasy besorolása, na meg a sárkányok jelenléte győzött meg arról, hogy olvasni akarjam Ormdale titkait. Sajnos meglepően kevés ilyen jellegű olvasmány kerül a kezembe, és még kevesebb, amit élvezek is - ugyanakkor a hazai kiadó neve számomra garancia volt arra, hogy minőségi szórakozásban lesz részem. És nem is csalódtam.

"A világból nem tűntek el a mítoszok. Mi, emberek váltunk üresekké és tompákká a világ csodáival szemben."

A történet középpontjában a Worms család áll, akik egy napon váratlan levelet kapnak. A huszonegy éves írói ambíciókkal rendelkező Edith sosem látott nagybátyja és unokafivére tragikus halálát követően az ősiség törvénye szerint a család még élő férfijára száll a Wormwood-apátság tulajdonjoga, aki nem más, mint a lány lelkész apja. Más választásuk nem lévén Edithék útra kelnek apjával, mostohaanyjával és öccsével annak reményében, hogy mielőbb megszabaduljanak e kéretlen örökségtől, csakhogy a vadregényes táj, na meg az apátság is meglepetéseket rejt. Kiderül, hogy három árván maradt lány is a birtok része, s közülük a tüskés természetű Gwendolyn hallani sem akar arról, hogy eladják az apátságot. Edith ennek ellenére tollat ragad és odakéret egy tekintélyes londoni ügyvédet, ám míg a férfi érkezésére várnak, kénytelenek berendezkedni ideiglenes lakhelyére. A lány számára, aki álnéven detektív regényeket ad ki, jó lehetőség ez az alkotásra, ám az apátság titkai egyre jobban hatalmukba kerítik. Többek között szert tesz egy furcsa házi kedvencre, egy tűzből kimentett hüllőre, Francisre, s miközben igyekszik kideríteni, miféle egzotikus állat is lehet cimborája, addig egyre több rejtélybe botlik. Unokatestvére, Gwendolyn és a birtokon élő jóképű, sötét idegen, Drake furcsa dolgokat művelnek, Edithben pedig gyanú éled... 

A Wormwood-apátság egy meghitt, gótikus hangulatot árasztó családregény, ami bevezető jellege ellenére rendkívül olvasmányos és szórakoztató. Engem teljesen elvarázsolt, éjszakába nyúlóan bújtam a sorokat, s kicsit Edith bőrébe bújva élveztem, hogy bejárhatom a könyv vadregényes helyszíneit, kutakodhatok az omladozó apátságban, melynek minden részét titkok és történelem itatta át. 
Ha észveszejtő kalandokra és pergő cselekményre vágysz, akkor ez a kötet nem neked való. Viszont ha szívesen olvasnál valami könnyed, cozy fantasy-t, amiben jelentős szerepe van a történelemnek, és a 19. századi irodalomnak, akkor ne keresgélj tovább! Christina Baehr regénye kicsit olyan, mintha összegyúrták volna az Enola Holmest az Emily Wilddal. Hősnőnk, Edith roppant talpraesett, ambíciózus lány támogató családi közeggel (ami valljuk be, meglehetősen ritka), emellett kivételesen okos és kíváncsi természet is, ami nagyban hozzájárul a cselekmény előremozdulásához. Fiktív nyomozójához hasonlóan ő is egyre jobban felfigyel az apátságban zajló furcsaságokra, s elszántan igyekszik kideríteni, mit titkol Gwendolyn unokatestvére, Drake, vagy hogy miféle alantas szándékai vannak újdonsült vendégüknek. Mi több, az is Edith mellett szól (számomra legalábbis), hogy gyűlöli az Üvöltő szeleket, inkább Austen műveit részesíti előnyben. S  hogy mindennek mi köze a sztorihoz? Nos, Edith gyakorta emleget irodalmi vagy bibliai idézeteket (mégiscsak egy lelkész lánya) és von különféle párhuzamokat regényszereplők és élő személyek között. 

Tudom, most azt kérdezed, mi van a sárkányokkal? Nos, mint mondtam, ez a rész inkább egy alapozó kötet. Nincs túl sok súlya, főként azt a célt szolgálja, hogy a későbbi események számára megágyazzon, ennél fogva meglehetősen sokat kell várni arra, hogy egyáltalán szóba kerüljenek. De a lapok számának fogyásával egyre több minden derül ki az olvasó számára is, s szép lassan előtárul az a tündérmesei, gótikus hangulatú világ, amit a fülszöveg is ígér. A folytatás pedig meglehetősen ígéretesnek tűnik... szerencsére nem is kell rá várni.
Mindent egybevetve én őszintén szerettem ezt a könyvet, igazából pont egy ilyen könnyed, laza, súlytalan olvasmányra volt szükségem az ünnepi őrület közepette. Nektek pedig szívből ajánlom, ha szeretnétek egy titkokkal teli, gótikus fantasyben elmerülni, amit messzire elkerülnek a szerelmi drámák. Bizony-bizony, itt nincsen romantika, helyette viszont van lassan építkező barátság, bizalom, félelmetes barlangok, titokzatos karakterek, egy nem mindennapi múlttal rendelkező, omladozó ház, egy cuki hüllő, gyilkossági kísérlet és egy szeretnivaló család. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Edith, Francis

Kedvenc jelenet: a mentőakció, illetve nem konkrét jelenet, hanem Edith példaértékű családja

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Ormdale titkai #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kötet beleolvasóját és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hány éves Edith, a főszereplő?

TALLY nyereményjáték űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Csak olvass!
12/18 Utószó
12/19 Dreamworld

Ben Miller - Egy karácsonyi manó kalandjai

Megjelent Ben Miller sorozatának legújabb kötete, az Egy ​karácsonyi manó kalandjai! Bár Tógi és Magyal a korábbi részekben már többször sikeresen megmentették a karácsonyt, most sem dőlhetnek hátra, ugyanis egy titokzatos merénylő ismét Karácsony apó nyomában jár, hogy elrontsa a gyerekek ünnepét. Vajon sikerül ifjú hőseinknek megakadályoznia? Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon, játsszatok velünk, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó által felajánlott példányt!

 

 

Ben Miller: Egy karácsonyi manó kalandjai

 

Kiadó: Móra Könyvkiadó

ISBN: 9789636038694
Oldalszám: 192 oldal

Fordító: Magyari Andrea

Fülszöveg:

Vajon valóra válhat a karácsonyi álmod? Karácsony apónak egy kis pihenőre van szüksége. Nincs jó formában, ráadásul valaki megint arra készül, hogy tönkretegye az ünnepeket… Tógira és Magyalra vár a feladat, hogy a gyerekek időben megkapják az ajándékaikat, és átélhessék a karácsonyi csodát.
Újabb fergeteges történet a sikeres szerző és színész, Ben Miller tollából.

Saját véleményem:

Immár évek óta mindig van egy szerző, akinek epekedve várom karácsonyi mesesorozata legújabb tagját. Kezdetben Matt Haig volt ez a személy, majd pedig jött Mr. Featherington alias Ben Miller, és átvette a cukorbot-stafétát. Tudom, hogy Matt Haig másik kiadóhoz tartozik, de ő és Ben Miller az a két ember, akik képesek életre kelteni a karácsonyi csodát, s mindazt, amit ez a gyönyörűséges ünnep valójában jelent. Az ő soraikból, s történeteikből árad a varázslat, a szeretet, fény, miközben meghitt melegség költözik az ember szívébe, s képzeletben havas tájakon, karácsonyi manók, a Télapó, valamint rénszarvasok társaságában kalandozik.
Felnőtt vagyok, igen, de pont ezért - és a való élet zordsága miatt - a lelkem valósággal szomjazik arra az ártatlanul bájos, őszinte és kedves légkörre, amit e mesék teremtenek. Hiszem, hogy egy mesekönyvet kinyitva minden ember újra csillogószemű kisgyerekké válik legalább néhány órára. 
És most, hogy túl vagyunk e szentimentális pillanatokon, nézzük, mi  a helyzet az Egy karácsonyi manó kalandjaival! 

"Karácsony apónak igaza van: mindenkinek jár egy második esély."

Ahogyan azt már fentebb említettem, gyermeki lelkesedéssel viseltetek e sorozat iránt, ami természetesen a fantasztikus első és második résznek köszönhető. A harmadik résztől viszont nem teljesen azt kaptam, mint amire számítottam. Tisztában vagyok vele, hogy Ben Miller elsősorban és legfőképpen a gyerekeket tekinti célcsoportjának, s e tekintetben bizton állíthatom, hogy ez  a rész is nagy sikereket fog elérni. Annyira képtelen, vicces és izgalmas, hogy nincs gyerek, aki ne nevethetne rajta jóízűeket, ne drukkolhatna Tógiéknak, miközben zsizsegve követi kis hőseink kalandjait. És ez a legfontosabb. Mert egy gyerek nem fog nekiállni elemezgetni olyan dolgokat, amiket a mi felnőtt agyunk igen. Ő egyszerűen csak megéli a pillanatot. 
Viszont ez a blog rólam is szól, arról, amit én éreztem adott könyv olvasása közben, és én sajnos azt éreztem, hogy Ben Miller két fantasztikus kötet után kicsit elfogyott. Míg a korábbi kötetek egyediek, jól kidolgozottak voltak valós mondanivalóval, addig itt úgy tűnt, hogy a szerző kapott egy határidőt és megbízást, miszerint idén is kell hoznia egy Karácsony após sztorit, de ötlete az nem volt. 
A történet elején Tógi elmondja (igen, ez az ő naplóregénye), hogy a korábbi évek gaztettei után idén a manók feszültségben készülnek a karácsonyra, hisz azt várják, hogy ezúttal is történik valami baj, méghozzá rosszabb, mint korábban. Ben Miller pedig fogta és kihasználta ez a félelmet és megadta pontosan azt, amit a manói rettegve vártak, még a gonoszok személyén sem módosított. Ám a gond nem ez. Véleményem szerint fel lehetett volna ülni erre a lóra úgy is, hogy közben kapunk valami újat, valamit, ami kidolgozottságában, kreativitásában és mondanivalójában kompenzálja az ismétlődő tartalmat, de itt nem ez történt. Számomra ez a rész összecsapott, kapkodó, képtelen és súlytalan lett egy olyan fináléval megspékelve, melyben a gonoszt - azt a gonoszt, aki köteteken át Karácsony apó életére törve - azon munkálkodott, hogy meghiúsítsa a karácsonyt, egyetlen mondattal hiteltelenített a szerző. De tudjátok mit? Nem is ez fáj leginkább, hanem az, hogy pont az a karácsonyi csoda nem itatta át a lapokat, amiért annyira szeretem ezt a sorozatot. 

Ez vagyok én, a felnőtt véleményemmel. Viszont pontosan emlékszem arra a kislányra, aki az unokanővérével karöltve egyre csak azt követelte az álmos, fáradt tatájától, hogy félálomban is mondjon nekik mesét, amiből végül egy évtizedeken átívelő, rendszeresen emlegetett, szürreális, őrült, összefüggéstelen, ám annál mókásabb történet kerekedett a helikopteres motoros farkasról. És az Egy karácsonyi manó kalandjai, amiben Tógi és Karácsony apó megpattannak a tengerre szörfözni, búvárkodni, majd hajléktalanok segítségével szerveznek mentőakciót a kórház pszichiátriai osztályára, hasonlóan képtelen és vicces mese, mint a miénk. Olyan, ami elsőtől az utolsó szóig le fogja kötni és szórakoztatni fogja a gyereket. 
Szóval annak ellenére, hogy én, a felnőtt-kislány nem kaptam meg azt, amit reméltem, ez a mesekönyv igenis szerethető lesz gyerekszemmel. Olyan szempontból pedig különleges is, hogy ezúttal Karácsony apóval és Tógival együtt megpattanhatnak a Maldív-szigetekre és hagyományos havas táj meg karácsonyi készülődés helyett egy all inclusive szálloda kényelmességét és változatosságát élvezhetik ki manó és mikulás szemmel. 

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Tógi

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: kidolgozatlan, kapkodó és csapongó

Borító: 5/5
Sorozat: Karácsonyi manó #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Ben Miller további történeteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

TALLY űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Könyv és más
12/03 Utószó
12/05 Hagyjatok! Olvasok!
12/07 Dreamworld
12/09 Csak olvass!