2013. április 30., kedd

Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454672
Oldalszám: 208 oldal

Fülszöveg:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Saját véleményem: 
A Szívritmuszavar lenyűgöző és magával ragadó. Annyira mély és őszinte érzelmeket tár az olvasó elé, hogy nem egyszer – a jó értelemben vett – hideg futkosott a hátamon! Érzelmes és szívszaggató történet, mely minden pontján érdekfeszítő, az olvasó együtt izgul a szereplőkkel. Igazán lebilincselő!

Ennél a könyvnél kicsit rendhagyóbb leszek, mert más, mint a többi, általam olvasott történet.
Nem igazán találkoztam eddig még olyan regénnyel, ahol az író ennyire bele vitte volna a saját életét. És pont ez teszi érdekessé, ha lehet még szívszorítóbbá. Hisz az olvasó nem tudhatja, melyik része fikció, melyik az, ami ténylegesen megtörtént.
Az viszont biztos, hogy lelkileg nem egy üde, könnyed, strandon olvasós sztori. Nagyon kemény, és úgy gondolom, aki esett már át hasonlókon, vagy csak érezte már azt a mindent elsöprő szerelmet, az pontosan érteni fogja, hogy ez a könyv miért is fájdalmasabb, mint az átlag.
Viki olyan mesterien bánik a szavakkal és a legkülönfélébb érzelmekkel, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ő maga lenne a Lány. Megadja azt a lehetőséget, hogy teljes mértékben hasonuljunk a főszereplővel. 
Ebben talán még a roppant egyedi E/2-es írásmód is segítségünkre van, mert olyan, mintha mi magunk mesélnénk el Neki (fiúnak) az egészet. Ezzel egyrészt nagyobb, mélyebb belátást enged a történtekbe, másrészt intimebb hangvételt is képez.

A Szívritmuszavarnál a pergő események helyett az érzelmek kerülnek előtérbe. Végigkövethetjük, miként lobban lángra egy szerelem, milyen intenzitással ég, illetve, mik azok a tényezők, amik ezt képesek befolyásolni. Ilyen formán bemutatja, hogy még egy csodálatos, már-már mennyei dolognak is megvannak az árnyoldalai. És, hogy a boldogsággal átitatott percekkel ugyanannyi,
ha nem több fájdalom is jár. Hisz csak az érezheti, értékelheti a jót, aki a poklot is megjárta.

"Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz és először meglátod az igazi arcodat a másik szenében. "

Ami még nagyon tetszett, az az, hogy magyar helyszíneket és szereplőket kaptunk. Tudom, vannak akik ódzkodnak ettől - őszintén bevallom, valamiért én is közéjük tartozom-, de itt mégis jó volt. Sokkal átélhetőbbé, személyesebbé varázsolta az, hogy akár mi magunk is ülhettünk már az alatt a bizonyos gesztenyefa alatt vagy padon, járhattunk azokon az utcákon, tanulhattunk abban az iskolában vagy bulizhattunk azokon a szórakozóhelyeken, mint a szereplők. Ez is azt jelzi, hogy egy-egy számunkra jelentéktelennek tűnő tárgy, mennyi emléket őriz mások múltjából. 

A karakterek pedig mind életszerűek, a beszélgetéseiktől elkezdve a viccelődéseiken át a tetteikig. Van aki támogatja a másikat, van aki rossz döntéseket hoz - pont, mint a valóságban. Rengeteg ilyen emberrel, tettel találkozhatunk akár a közvetlen környezetünkben, akár más módon. 
Persze a főhősök tetteit lehetne firtatni - beléjük kötni, hogy miért csináltak ezt vagy azt-, főként a fiúét, de nem kell, mert más külső szemlélőként, mint a szituáció részeseként. 
És, ha már itt tartunk, muszáj megjegyeznem, hogy a könyvben lévő levelek fenomenálisak! Mindegyiket imádtam, még akkor is, ha olykor könnyfakasztóak voltak.

Eleinte ugyan volt pár olyan rész, amit nem értettem, és féltem, hogy azok nem is lesznek már tisztázva, de az írónő mindent megmagyaráz a maga idejében. 
A múlt és a jelen dolgai folyamatosan egymásra épülnek, és a szereplőkkel egy időben ismerjük meg mi is a miérteket, és az ok-okozatot.

"Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem."

Összességében úgy gondolom, hogy a Szívritmuszavar inkább az érzelmileg már megérett -ami, mint tudjuk nem korfüggő - olvasókat fogja megérinteni. (Én ezért inkább az Arany Pöttyös kategóriába sorolnám)
Nyilván, más is élvezheti, csak talán úgy más élményt nyújt. 
Viszont arra ajánlott felkészülni, hogy az érzelmek átragadnak az olvasóra, a könyv letétele után is ott fognak motoszkálni még egy jó darabig.



Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: az utolsó Csöngei éjszaka és az első hosszú levél, amit a fiú írt
Negatívum: A fiú egyik levele
Borító: 5/5
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése